Észrevételek a

"Környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzat felhasználásának és ellenőrzésének szabályairól" szóló KvVM rendelet tervezetéhez

(2003. december)

  Általános észrevételek

A Kövice illetve "jogelődjei" (KAC, KKA) lassan tíz éve az állami környezetvédelmi feladatok finanszírozásának egyik legfontosabb forrása. A jogalkotó szerinti rendeltetésének nemes megfogalmazása az évek során alig változott - a felhasználását, működtetését szabályozó jogi normák annál inkább (évente legalább egyszer).

Természetesen nem tudhatjuk, hogy a mostani új szabályozást "hivatalosan" a KAC és a VICE összevonása indokolja-e, vagy az a szokás, hogy az egymást váltó miniszterek hagyományosan ragaszkodnak a "saját" szabályozáshoz, avagy a Kormány jövő évi központi költségvetési politikát csak egy új rendeletben lehet megjeleníteni. Feltehetően mindhárom.

Csakhogy az állandó változtatás a gyakorlatban súlyos jogbiztonsági aggályokkal terhelt. Elgondolkodtató, hogy ráadásul a KvVM (KöM, KVM, KTM stb.) az állandó változtatások ellenére sem éri el deklarált céljait: a célelőirányzat (alap) átláthatóbb és hatékonyabb működtetését.

Az, hogy a Kövice pályázati rendszere, átláthatóbb működtetése az állandó változtatások ellenére is súlyos problémákkal terhelt, számunkra azt jelzi, hogy azok feltehetően nem a szabályozás jogi, de nem is annyira annak anyagi problémáira vezethetőek vissza.

A helyzet láthatólag annál súlyosabb.

A szabályozás jogtechnikai-eljárási oldalát nézve mi még mindig az 1997-es rendeletet tartjuk példaértékűnek, hiszen az a rendelet a mozgalom, az érdekképviseleti szervek és a minisztérium közötti közvetlen tárgyalások eredményeként jött létre. Azaz társadalmi konszenzust takart, amiben mi a civil szervezetek nagykorúságának elismerését láttuk. Bár a "ránk bízott" mozgalmi keret probléma mentes működtetésével ezt éveken át bizonyítottuk is,- azóta lényegében a mozgalom "jogi visszaszorítása" folyik. Miniszterektől is függő hogy milyen mértékben, de érezhető, hogy arányaiban mindenáron tovább akarják csökkenteni a társadalmi szervek bizottsági képviseletét.

A dolog azért is érthetetlen, mert a KAC (KKA) eddigi nagy "botrányai" nem a társadalmi szervezetek által elnyert - összegében egyébként is szerény- projekt-pályázatokhoz kapcsolódnak, hanem egyéb területeken (a "fejlesztési pályázatoknál", az egyedi döntéseknél, a programgazda konstrukciónál, a csatorna építéseknél stb.) jelentkeztek. A fenti folyamattal párhuzamosan évek óta tart a KAC korábban kiharcolt nyilvánosságának, társadalmi átláthatóságának csökkentése is. A mostani Tervezet "demokrácia vonala" még a jelenlegi rendeletnél is haloványabb .

A Tervezet szerint a bizottsági ülések és a döntés nyilvánosságának - garanciális jogról lévén szó- a rendeletben meg kellene jelennie. Az 1997-es jogszabályhoz hasonlóan rendelkeznie a pályázati döntések dokumentumainak (a jegyzőkönyvnek ill. emlékeztetőnek) hozzáférhetőségéről. Ugyancsak itt kellene megjelennie a KAC éves költségvetéséről és pénzeszközeinek felhasználásról, értékeléséről szóló rendszeres tájékoztatási kötelezettségnek (ami nem azonos a nyílt pályázatokról hozott döntések közreadásával). Ezek elmaradtak.

A szabályozás társadalmi átláthatóságának és ellenőrizhetőségének további csökkentése nyilvánvalóan további konfliktusforrásokat hordoz magában, ami a médiáknak állandó témát nyújthat. Nem valószínű, hogy ez egybe esne a környezet, a minisztérium vagy a társadalom érdekeivel.

    Egyébként:

Alapvetőnek elvártuk volna, hogy az új Kövice szabályozás előkészítési munkáiba a minisztérium az érintett társadalmi szervezeteket (a jogalkotásról szóló 1987. évi I. tv. 20.§-át és a Kvtv. rendelkezéseit betartva) érdemben bevonja. Ha másért nem, hát azért, mert a mozgalom által a különféle bizottságokba delegált képviselőknél az évek folyamán számos hasznosítható tapasztalat gyűlt össze. Érdemi változtatási javaslataink tehát tartalmában feltehetően jó irányba befolyásolhatták volna az új szabályozás tartalmát és segíthettek volna felszámolni a hatékony működését évek óta bénító jogi-szemléletbeli problémákat.

 

Alapvetően elvártuk volna azt is, hogy a minisztérium a tervezet véleményezéséhez a társadalmi szervezetek számára annyi időt biztosítson, amennyi a megalapozott vélemény kialakításához szükséges (1987. évi I. tv. 31.§). Tájékoztatjuk a KvVM-et, hogy másfél munkanap a jogszabály fontosságához mérve is megalázóan kevés.

Alapvetően elvártuk volna azt is, hogy a jogalkotási törvény 32.§-ában előírtaknak megfelelően a tervezettel egyidőben a társadalmi szervezetek megismerhessék annak végrehajtási szabályozását is (nem pedig csak hivatkoznak a valahol készülődő miniszteri utasításra és annak meg nem ismerhető tartalmára).

 

A KvVM jogszabály Kövice-tervezettel kapcsolatos fenti eljárási mulasztásai az említett jogalkotási törvényen kívül sértik az Aarhusi Egyezmény előírásait és a "Társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás normáit" szabályozó 1996-ban közzétett "Közleményben" foglaltakat is. Igaz ez utóbbi nem jogszabály, abban a minisztérium (jogelődje) csupán saját maga részére fogalmazta meg a jogszabály előkészítésben-véleményeztetésben alkalmazandó elveket és eljárási rendet.

Dr. Kalas György

Vissza a lap tetejére