Gondolatok a debreceni OT-ról

   A Debrecenben megrendezett "Környezet- és Természetvédő Szervezetek XIV. Országos Találkozójáról (OT) a szervezetek belső mozgalmi levelező listáján több érdekes vélemény is napvilágot látott, amelyeket ismételni nem szeretnék. Azoknak jelentős részével egyet lehetett érteni, ennek ellenére sajnos én is kényszert érzek, hogy megosszam gondolataimat az OT-ról, mert hátha valahol meghallgatásra talál egy-két javaslat, és ez esetleg javít a következő, jubiláló OT megszervezésén, a messze Zalaegerszegen.

Helyszínről, hangulatról, résztvevőkről

Elsőként is hadd fejezzem ki megdöbbenésemet, és örömömet, hogy egyáltalán ilyen középiskola létezik hazánkban (legalább tudom, hogy hová küldjem a lányom tanulni…). Hihetetlen volt számomra a Tóth Árpád Gimnázium monumentalitása, felszereltsége, felépítése. Önmagában tökéletesen alkalmas lett volna az OT megszervezésre (én eleinte kifogásoltam, hogy miért nem valamelyik egyetemre megyünk) néhány apróságot leszámítva. Ilyen az, hogy az átláthatatlanul nagy épület plenáris ülés helyszínére nehéz volt odatalálni. A plenáris nem volt kihangosítva az aulába, ami lehetetlenné tette, hogy mindenki hallja a szakmai munkát, illetve, hogy könnyebb legyen betrombitálni a népet egy-egy témához.

A plenáris helyszíne pedig kiemelt jelentőséggel bírhat az OT munkájára. Emlékezzünk, milyen békésen zajlott minden Gödöllőn, a napfényes, tágas aulában, és milyen feszült volt a hangulat Pécsett, az ablaktalan, szűk színházteremben. Nagyon fontos, hogy alkalmas terem álljon a plenáris rendelkezésére, és az úgy legyen felszerelve, hogy a mozgalom könnyen ki-be tudjon járni, ha úgy adódik, és gyorsan megközelíthető is legyen. (Pl. a Szombathelyen nem is volt olyan emlékezetem szerint, hogy ne lettünk volna szavazatképesek, mert az első hívó szóra bárki be tudott menni néhány lépéssel a plenáris helyszínére.)

Az OT eredményességére most nagyban rányomta a bélyegét a plenáris helyszíne, és az, hogy emlékezetem szerint a teljes OT alatt két alkalommal voltunk szavazatképesek. Meggyőződésem, hogy amennyiben nem kell percekig sétálni (bezárt étkező ajtókkal, szintekkel megküzdve) az aula helyszínéről, sokszor lett volna eredményesebb (és szavazatképesebb) a munka.

Mindenesetre ez látszólag nem befolyásolta az OT hangulatát, hiszen az előjelek ellenére (feszült levélváltások az OT-t megelőző héten a listán) szerintem egy nagyon baráti, békés, szinte szeretetteljes és jó hangulatú OT-t tudhatunk magunk mögött. Itt van az a pillanat, amikor én is elismerésemet fejezzem ki a szervezők előtt, mert a hangulat nagyban összefüggött az ő hozzáállásukkal, alapjaiban vidám és baráti természetükkel. Ha voltak is kisebb fennakadások a szervezésben, akkor is ellensúlyozta ezeket a hajdúböszörményei srácok (lányok élnek ott egyáltalán ?) vidám és rugalmas problémakezelése. Köszönet érte, mert ez arra is rámutatott, hogy milyen hatással lehet csak a szervezők megválasztása az OT-ra.

A résztvevők (számukat, aktivitásukat tekintve) már a múlt évben is kellemesen megleptek, de most újból volt okom elgondolkozni a mozgalom alakulásán, változásain. Egyértelműen látszik, hogy a mozgalom fiatalodik, ami nagyon jó. Szomorúan kellett ugyan nyugtáznom, hogy már lassan én sem tartozom a most legaktívabb generációhoz, és lassacskán - minden akaratom ellenére - egy korábbi "garnitúrához" tartozom. Ellenben megnyugtat, hogy azok az arcok, akiknek véleménye tíz esztendővel ezelőtt számomra, mint "kezdő mozgalmár" számára véleményformáló volt, még jórészt mindig kitartanak, és segítik a mozgalom munkáját.

A mozgalom továbbá nőiesedett is (hála az Égnek), és ez nagyon jó, ami korántsem annyira a szombat esti "mozgalomfejlesztő" esten érezteti hatását, mint inkább a lelkesedés fenntartásában. Néha úgy érzem, mi (az erősebb nem) hamarabb elfáradunk, és megkeseredetté válunk, amikor még a hölgyek bizakodása törtetlen. Néha már korábban nyomasztó volt, hogy miért vannak ilyen kevesen a gyengébbik (?) nemből (aki volt, az meg némelyik keményebb, mint többen a férfiak közül - persze jó értelemben), de ezzel nem volt idő foglalkozni. Most azonban, amikor kedvező tendencia látszik, akkor szóvá tehetjük, hogy igen szükség volt erre. Hátha a harcainkban is erőt adhat nem szűnő és látható lelkesedésük, hátha új szakmaiságot is hoznak a mozgalomba (pl. a kommunikáció terén - ami igencsak ránk fér) és végül talán további mozgalmi tömegbázisunk növekedését is vonhatja maga után a sok ifjú, bájos mozgalmár.

A mozgalom általában is újult. Persze itt voltak a régi ismerősöknek egy jó része is, tűntek is el közülünk néhányan sajnos (sorolhatnám…).  Volt azonban itt sok ismeretlen, új arc is, akik bizakodó reménnyel jönnek az OT-ra, mert érzik, hogy egy olyan közösségbe érkeztek, ahol nem csupán a közös szemlélet, világnézet, nem csupán a közös célok tartják össze a közösséget, hanem - minden látszat ellenére - a barátság, és szeretet is.

Szekciók, szakmai munka

Az OT szakmai munkájának, a környezet- és természetvédelem ügyével való érdeklődésnek, hozzáértésnek való foglalkozásnak, építő beszélgetésnek kellene lennie a szekciómunkának. A szekcióvezetők kiválasztása éppen ezért (hogy ne előadássá, de ne is parttalan beszélgetéssé alakuljon a szekciómunka) nagyon fontos. Nagy odafigyelést és körültekintést igényel a szekciók létrehozása és megrendezése, ami fontos üzenet lehetne a jövő évi szervezőknek.

A mostani OT szekciók számának fölöslegesen magas számáról már többen írtak előttem, ezért az elhangzottakat, a korábban leírtakat nem ismételném. Emlékeztetnék azonban arra, hogy mikor pl. a szarvasi OT-t szerveztük, akkor nem fogadta osztatlan siker kezdeményezésünket, amiért javaslatokkal, összevonási próbálkozásokkal, szekciószám csökkentéssel próbáltunk hatással lenni az ésszerű szekcióprogramokra. (Hozzá kell tenni, szerintünk eredményes szekció munka is volt abban az évben, ha az ügyben demokrácia-érzékünket érte is kritika.) Most idén, a másik véglet, a túlzott liberalizmus kárait tapasztalhattuk. Minden bizonnyal az arany középút lehet, a múlt évi szervezők által alkalmazott módszer, az előzetes felmérés, és csak az életképes szekciók fenntartása.

Külön fájlalom, hogy ténylegesen a sokszor nagy gonddal és komoly munkával előkészített OT állásfoglalások valójában az idén nem állásfoglalásként láttak napvilágot szavazatképtelenség miatt, még ha erkölcsileg annak is tekintjük azokat. Őszintén sajnáltam Köszörűs Zoli barátomat is, mert az elmúlt két évben a vasárnapi nap levezetése rám hárult, és emiatt átéreztem tehetetlenségét.

A témához kapcsolódva el kell mondanom, bánt, hogy egyik esetben én is véleményt nyilvánítottam egyik állásfoglalással kapcsolatban, és habár én csak egy szakmai rész vonatkozásait bíráló hozzászólásommal az állásfoglalás módosítását szerettem volna elérni, ennek ellenére (habár valószínűleg más okból), de nem született az adott témában OT állásfoglalás, ami kár. Ilyen esetben módosító indítványként lett volna szerencsés értelmezni a hozzászólást. Így bűntudatom van (ami persze nem kell, hogy bárkit is érdekeljen), hogy olybá tűnhetett, hogy közreműködtem az állásfoglalás "megfúrásában" holott ez egyáltalán nem állt szándékomban.

A szekció állásfoglalásokkor tehát megfelelő teret és lehetőséget kell adni a mozgalom által történő megvitatásra, ha kell módosításra, főként azért, mert az állásfoglalás - akárki is készítette elő, akárhol is lett megvitatva - OT állásfoglalás (és nem szekció, vagy szervezeti állásfoglalás - már csak nevéből adódóan sem). Az OT plenárisának kell megadni (ténylegesen is) a jogot, és érdemi lehetőséget, hogy amennyiben kell és szükségét látja, az eredeti állásfoglalástervet átszabja, rövidítse, és ha módosításokkal is, de elfogadja.

Épp ezért ez a téma a jövő évben nagyobb odafigyelést igényel, és nem szabad engedni a "már indulnánk haza" hangulat eluralkodását.

Jelölések, jelöltállítások

A jelöltállítás rutin folyamattá vált, ami nem jó. Véleményem szerint ez nem levezetői hiba, hanem egy évek óta zajló kedvezőtlen tendencia, amivel ugyan időt nyerünk (évről-évre többet), de az időnyerés mellé személytelenség és felületesség is a jussunk. Akiket ad-hoc jelleggel ott jelölnek az OT-n, azokról a jelölést elfogadó plenáris szinte semmit nem tudhatnak meg, és sokakat (akik teljesen alkalmasak egy-egy posztra) nincs módja megismerni a mozgalomnak. El kell felejtenünk azt, hogy egy 700-800 fős OT-n mindenki ismer mindenkit. A jelöléseket minden esetben elfogadja a mozgalom, tehát a jelölések elfogadása egyszerű frázis. Ellenben több alkalommal kerül fel olyan név egy-egy bizottság mellé, akik nem vállalnak jelölést. Utána ezek egy részét vadásszuk, hogy bejelentse: nem vállalja - az idő pedig telik.

A delegáltak beszámoltatása már évek óta írásban történik, ez volt az első, amivel időt nyertünk. (Csak tudnám, hová tettük a megnyert időt…) Most immár a jelölések egy része is megtörtént előre, ennek ellenére a jelölt-állítási folyamat lassan és személytelenül zajlott. Véleményem szerint szerencsésebb lenne, ha a jelöltállításkor találnák ki módszert arra, hogy a plenáris elé azok, akik nem vállalják a jelölést, már ne is kerüljenek be. Vagy csak előre egyeztetetten lehessen jelölni (pl. egy írásos jelölést elfogadó nyilatkozattal), vagy más megoldásra van szükség, de a plenáris inkább már a bemutatkozását hallgassa meg azoknak, akik vállalnak jelölést, és ne politikai jellegű "arctalan" választás történjék, hanem mód legyen egy "alkalmassági" vizsgálatra kérdésekkel, a bemutatkozás meghallgatásával.

Szerintem ez a jelölt-állítási trend az, ami egyik akadálya a delegált személyek nagyobb arányú változtatásának. Valószínűleg sok alkalmas fiatal van, akik jó lenne, ha beletanulnának az érdekképviseleti munkába, de ha nem ismeri őket a mozgalom, arra sincs mód, hogy bizalmat kapjanak. Ennek pedig a közeljövőben (az új OT szabályzat miatt) nagyobb szerepe lesz, mert ha az "öregek" pihenő évre mennek, abban az esetben szükség lesz személyi alternatívák alkalmazására.

OT díjak, OT kupa

   Két új jelenség is volt az OT-n, egyik az OT kupa, másik a mozgalmi díjak. Az OT kupának én személy szerint örültem, mert legalább olyan lelkesedéssel futballozom, mint amilyen ügyetlen vagyok ebben a sportágban. A kupa fő gondja az volt, hogy sajnos egyesületünk egyedüli volt, aki tényleges szervezeti csapattal állt a program kezdésekor a stadionban. Ebből adódóan, ha végül össze is tevődött valami ellenfélféle csapat (aki el is hányta rendesen lelkes focitáborunkat) erkölcsileg úgy érzem, hogy egyesületünk aratott győzelmet, mert egyedüli csapatként jelent meg. Ennek oka talán a kupa hibás időpontválasztása volt (amiért - tekintve, hogy első alkalommal volt ilyen - semmiképp nem hibáztatnám a szervezőket), hiszen a szakmai munkával egy időben nem várhattuk, hogy a foci miatt a (foghíjas) plenáris beszünteti munkáját. Tehát a kezdeményezés jó, de a kupa jövőbeni időpontját a "bemelegítő" napra kell tenni, amivel talán az is elérhető, hogy hamarabb összejöjjünk, és többen kezdjük el az OT-t.

Nos, a díjakról nehéz szólnom.

Az év programja és év szervezete kitüntető címet nem is emlegetném fel, mert helyénvalónak éreztem, hogy a zengői eseményekről valahogy egységes elismerését fejezze ki a mozgalom azért, amit a mozgalomnak jelentett az szervezetileg és hit tekintetében egyaránt. Talán jövőre már ezt is másképp látom, de most nem érzem, hogy bármiféle kritikát fogalmazhatnék az elismerésekkel kapcsolatban, mert ez a mozgalmi elismerés - mint mondottam - kijárt a Zengő ügyének.

Az "év környezetvédője" kitüntető, és megtisztelő cím ügye adományázása azonban már több kritikára enged számomra teret (szenvedőalanyként), de hangsúlyoznom kell, hogy a szervezők jóhiszeműségét és jó szándékát a legkisebb mértékben sem kérdőjelezem meg a díjalapítással.

De minden jó szándék és jóindulat sem változtat azon a tényen, hogy nem tartom szerencsésnek (sőt szinte elhibázottnak ítélem) egy ilyen cím bárkinek történő odaítélését. Egyetlen személy kiemelése egy ilyen oklevéllel a mozgalomból nem tud igazságos lenni számtalan ok miatt. Ezek közül az első, hogy a cím, elsősorban közismertségről szólhat, nem annyira szakmai eredményességről. Sokan teszik nagyon elhivatottan és magas szakmaisággal a dolgokat úgy, mindennemű kommunikáció nélkül, hogy meg sem tudjuk, hogy a környezet- és természetvédelem végváraiban milyen "hősök" is áldozták fel családi életüket, munkájukat valamely nemes ügyért, ha úgy tetszik a természetvédelem oltárán. Hogyan jönnék hát ahhoz, hogy egy ilyen díjat átvegyek, csupán azért, mert talán szakmailag kisebb jelentőségű ügyekről rendszeres alvatlanságomban van módom pl. a mozgalom listán írni.

De nézhetjük más szempontból is. Hogyan lehet bármely tőlünk akár több száz kilométerre lakó mozgalmár társunk munkáját megítélni objektíven ? Ki az, aki olyan magabiztossággal ismeri a másik mindennapjait (ha nem közvetlen kollégája), hogy azt merje mondani: ő volt a legjobb. Sajnos, szerintem senki. Lehetnek benyomások, megérzések, emberismeret és néhány más jel, ami alapján szavazunk (én nem tettem), de nem ismerhetjük a személyeket mind - akikről szavaznunk kellene. Egy-egy mozgalmár személye például összeforrhat a szervezettel, ahol dolgozik, s talán esetemben is ez történt, de a szervezeti munkamegosztást, munkavégzést, elhivatottságot nem ismerhetjük, így a szervezet munkáját rávetítjük a képviselőjének a személyére. Példaként hadd mondjam el, szégyenkeznem kell munkatársaim előtt, akik nap, mint nap azzal foglalkoznak, amivel nekem is kellene, végzik helyettem is a szervezet feladatait, míg én "mozgalmárkodom" értetlen köztisztviselőkkel és politikusukkal vitatkozva, és mégsem jelölte őket senki e díjra - pedig sokkal inkább az egyesület (akivel engem azonosítanak) ők, mint én.

A fentieket végigolvasva, talán lesz, aki álszerénységgel vádol, ami pedig távol áll tőlem, mert a véleményem ugyanez lenne akkor is, ha bárki más kapta volna ezt a díjat, csak akkor nem tettem volna közzé - megtartottam volna azt magamnak. A személyem esetében az eset azért szomorú, mert nem tudtam már akkor sem szabadulni attól a benyomástól, hogy ennek a díjnak a számomra történő megítélése (megszavazása) végleg megszüntetett, mint gyakorlati természetvédőt, és besorolt politikussá - amivé válni soha nem akartam.

Mindezek ellenére természetesen mindenkinek nagyon köszönöm az őszintén megható megtiszteltetést, a bizalmat és elismerést, de ugyanezt a bizalmat hadd kérjem a díjról alkotott véleményem elfogadásához is, mert hiszem, hogy sokunk munkája egyenlően fontos, ha más területen, más régióban is fejtjük azt ki, valamennyien egy test sejtjei vagyunk - és ne gyengítsük az összetartozást, egy-egy szerv, sejt kiemelésével.

Szavazás

  A plenáris ülés szavazatképessége - talán már a korábban említett helyszín okán, talán más miatt - gyakran nem volt meg. 2002-ben, a szarvasi OT-n úgy oldottuk meg ezt, hogy a delegációkat követően két szervező a főbejáratnál állt, és a kimenőket kérdezgette, visszajön-e még, s ha nem, elkérte a szavazólapját. Ez lehet, hogy idegesítő volt néhány társunknak, de ezzel biztosítottuk, ha a kiadott mandátumok száma 200-ról 60-ra is csökkent vasárnapra, a szavazatképesség fennmaradt !

Mindenesetre ezzel foglalkoznunk kell. Néhány (más, a szarvasi példától eltérő) javaslat:

Az OT szabályzatban rögzítetten kellene szétbontani a delegációkhoz szükséges szavazati jogot, mert jó néhányan csak azért veszik fel a szavazati mandátumukat, hogy a delegációs jogukkal élni tudjanak. Természetesen ezt nem tartom kedvező és pozitív jelenségnek, de ennek ellenére tény, amit figyelembe kell vennünk. Talán (ha azonosan is vizsgálva a szavazati jogosultságot) nem a szavazólap kiadásával tennénk jogosulttá a részvevőket a delegációkhoz, abban az esetben kevesebben vennék fel olyanok a mandátumot jelentő szavazólapot, akik nagy valószínűséggel nem fognak érdemben a plenáris munkájában részt venni.

Másik, talán egyszerűbb, de nem biztos, hogy hatékonyabb megoldás (amire mintha már lett volna korábban példa) az, ha a szavazati mandátum csakis néhány ezer forintos kaució leadásával kapható meg, mert így biztosított lenne, hogy amennyiben valaki elutazik, abban az esetben biztosan leadja mandátumát (amiért persze visszajár a pénze). Ezzel a vasárnapi szavazatképesség fenntartását biztosan elérhetnénk, de a szombati napi plenárison lévő munkára talán az előző megoldás jobb.

A delegációs szavazó lista egyébként számomra szimpatikusabb volt, mint az előző évi, mert nem csupán a név szerepelt azon, hanem a képviselt szervezet és jelölő szervezet is. Ez segíthette a szavazók dolgát, amire most, az érdemi bemutatkozások hiányában szükség is volt.

Talán a delegációs szavazás időpontját lehetett volna körültekintőbben kommunikálni és kiválasztani. Jómagam pl. azért nem szavaztam, mert amikor elmentem a szombat esti (fenntarthatóság témájú) plenárisra, akkor kezdődött nagy sorban állással a szavazás, és mire véget ért a plenáris, már az urnák bezártak. Többen jártunk így, amit én könnyen vettem tudomásul, de mint hallottam, mások nehezebben. Tehát a szavazási időpont körültekintő kiválasztása és jó kommunikálása fontos.

A jövő év: XV. OT

   Az Országos Találkozó egy kiemelt jelentőségű rendezvénye a környezet- és természetvédelmi szervezeteknek, a "mozgalmi év" OT-tól OT-ig tart. Ennek megfelelően fontosnak ítélem, nem csupán mindannyiunk részvételét az OT-n, hanem annak gördülékeny lebonyolítását is. Nagyon nagy felelőssége van évről-évre az OT szervezőinek a helyszínválasztásban éppúgy, mint az első programjavaslat elkészítésével, a "vivőtéma" kiválasztásával. Éppen ezért szerintem nagyon fontos, hogy (mint egy "OT szervezőbizottság") a hóvégi találkozókon jó előre szó essen a következő évi OT-ról, annak szakmai munkájáról. Ennek az egyeztető folyamatnak a korai megkezdésére bátorítanám a jövő évi szervezőket, sok sikert kívánva ehhez a (szerintem) megtisztelő munkához, és várva az OT-t, hogy újra találkozhassunk.

Barátsággal üdvözli a grafomániát jól tűrő barátait:

 

Sallai R. Benedek

Képek az OT-ról

Vissza a lap tetejére