Kedves Érdeklődők!

Igyekeztem nagyon röviden, szinte vázlatpontszerűen összefoglalni a tegnapi napon törtét M5-ös nyomvonal bejárásunkat, amin rajtam kívül részt vett munkatársam, a biodiverzitás-védelmi célprogramvezető, egy elnökségi tagunk, aki ott született, a területet kiválóan ismeri, és természetvédelmi őrként is dolgozott ott, illetve a szintén szakember alenökünk, aki csak az első programon vett részt.

BEVEZETÉS - hangulat a területen
Bocsánat, hogy bevezetésként egyéni élményekkel kezdem, de ettől nehéz lenne eltekintetni, mert ezek a benyomások a tegnapi napomat meghatározták.
Szóval mindig kíváncsi voltam, hogy vajon hogy bírnám, ha az Amazonas mentén kellene élnem, és látnom, hogy mi zajlik ott, vagy afrikai faluban, ahol egymás kiirtása napi meló. Tegnap egész nap ezt láttam. Nem kell messze menni, hogy az emberi közönyt, a pénz hatalmát és a természeti értékek teljes értéktelenségét, azok iránti teljes érzelemmentes hozzáállást lássunk.
Szerintem szörnyű, ami ott Csongrádban történik, amiről nehéz írni olyanoknak, akik nem látták, amint kiszáradó láprét jellegű társulásba belemegy a tolólappal a hatalmas gép, és elkezdi dúrni arrébb a teljes földfelszínt vegetációjával együtt. A nyomvonal szinte végig nagyon jó területeken megy keresztül. Nagyon sok kosboros terület, ami most, amikor tömegesen virágzik a mocsári kosbor, még drámaibb hatást kelt, mint egyébként tenné, mert tudjuk, hogy ezek a kosborok utoljára virágoznak itt. Vannak olyan élőhelyek, amiért fáj a szívünk, de belenyugodnánk, ha feltétlen szükséges lenne nyomvonalba tenni, de van néhány olyan terület, amit elképesztő szakmai, emberi hiba veszni hagyni.
Aki teheti, menjen le ide. A nyomvonal térképet (sajnos csak 1:100 ezres felbontásban) a honlapunkra tesszük (www.nimfea.hu), sok közte az olyan terület, amit könnyű megközelíteni. Nem szeretnék "katasztrófa turizmust" fejleszteni, de nem mindennapi undorító látvány az ilyen teljes természetrombolás.

ÁLLAPOTOK - aki nem hiszi, nézze meg
Drámaiak. Sem erőt, sem képességet nem érzek magamban, hogy leírjam, mi van ott. Kármán Balázs képei a http://forum.fotoklikk.hu/ honlapon elérhetők, az általam tegnap készített felvételekből ízelítő a www.nimfea.hu honlapon tekinthetőek meg. Szerintem beszédesek. Valamennyi kép csak a nyomvonalról van.

HUMÁN TÉNYEZŐK - a történet szereplői
Az egyik legfontosabb tényezője a tegnapi napi munkának az volt, hogy beszélgessünk az ottani természetvédő kollegákkal, megismerjük az ő véleményüket, megismerjük az álláspontjuk a kérdésről.
1. Találkoztunk olyan emberrel, aki már a NP megalakulása előtt itt volt, és látta 1973-ban (!!) az első nyomvonaltervet, majd egyeztetett a 80-as években, (amikor a természetvédelem hazai álláspontja az volt, hogy : "végülis védett területet nem érint"), majd a kilencvenes évek elején is részt vett a véglegesülni látszó terveknél.
2. Beszéltünk a KNP egyik szakfelügyelőjével (az igazat megvallva egyértelműen olyan, aki szakismeretére teljes mértékben hagyatkozhatnánk, egyesületünk által tiszteletben álló személy) azt monda, hogy a sok rossz közül a legkisebb rossz lett kiválasztva. Olyan szinten jó élőhelyek vannak szerte a Dél-Alföldön, hogy amikor kell húzni egy nagyjából egyenes vonalat a határig, akkor óhatatlanul élőhely-rombolással jár együtt, és nekik mérlegelni kellett, melyik is a legkevésbé rossz megoldás, és azt kiválasztani.
3. Találkoztunk további 5, a területet jól ismerő természetvédelmi őrrel, köztük olyanokkal, akik területileg illetékesek. A véleményük az volt (amikor együtt voltak), hogy a sok rossz közül a legkevésbé rossz megoldást fogadta el a NP, és nagyon kevés az, amit javítani lehet a nyomvonalterven. Ennek ellenére külön-külön beszélgetések kapcsán mind azt mondta, hogy bizony kisebb módosítások simán belefértek volna... Az egyik őr a napi bejáráson végig velünk volt, és belátta, hogy ritka nagy elcseszések történnek itt.
4. Beszéltünk telefonon az illetékes helyettes államtitkárral is, aki tudott az esetről, és néhány olyan szempontot kifejtett, amit nehéz nem figyelembe venni most, a Natura 2000-es területek kihirdetése, kormányzati autópálya-építési politika közepette, de ennek ellenére tiszteletben tartva civilségünket a mi döntésünkre bízta, mit teszünk.
5. Végül a Móra Múzeumban találkoztunk Gaskó Bélával. Ő (nem KHT végett, nem NP felkérésre, hanem múzeumi ténykedése kapcsán) végigjárta a teljes Csongrád megyei nyomvonalat, és 1998 és 2000 között több száz terepi órát töltött a terület feltérképezésével. "Az M5-ös autópálya Csongrád megyei nyomvonalán 1998-tól 2000-ig végzett ökofaunisztikai és florisztikai alapfelmérésekről" címmel publikálta tapasztalatait a múzeum "Úton, útfélen - múzeumi kutatások az M5 autópálya nyomvonalán" című kiadványban. 10 területen talált olyan természetvédelmi szempontból értékes életközösséget, amelynek megmentése fontos lett volna, amiből legalább kettő érdekében még most is jó lenne tenni. A kutatási eredményeit publikáció formájában amint lehet, feltesszük a honlapunkra (www.nimfea.hu) ott meg lehet nézni részletesen. Ebben ilyen közlések találhatók (csak a hangulat miatt idézem):
"Sarkalatos tényezőnek tartanánk a területfelmérések etikai szabályzatának kidolgozását és ezzel párhuzamosan a polgári szerveződésű civil környezetvédő szervezetek bevonását az effektív munkába. Az utóbbiak által biztosított kontroll nélkül a hatósági jogkör és a területfelmérések szakmai háttere könnyen egybeolvadhat.
(Félreértés ne essék, értelmezésünkben a civil kifejezés nem dilettánst jelent, pusztán arra a tényre szeretnénk utalni, hogy nem hivatali szerveződésű csoportosulásokról van szó.
Amennyiben a területileg illetékes nemzeti parkok, vagy felügyelőségek adminisztratív úton döntenek specialistákat igénylő kérdésekről, akkor az alapfelmérések elvi alapjai kérdőjeleződnek meg. Ez hosszabb távon egyfajta ördögi kör kialakulásához vezet. Szélsőséges esetben napi gyakorlattá válhat, hogy konstans szakértői gárda vállal el (monopolizál) komoly helyismeretet feltételező, profilidegen munkákat."
Őszerinte legalább az említett két terület (Kistelek, Perceli-tanyák és a Szeged, Kiskundorozsma Nagyszék, Rózsa-laposa, Hosszúhát) még mindig megérdemelné a cselekvést.

TERMÉSZETVÉDELEM - Natura 2000, stb.
A nyomvonal által érintett területek nem védettek. A nemzeti park munkatársai évtizede tudják, hogy mi lesz itt, és tudatosan nem tették bele természeti területekbe, nem vették nyilvántartásba ex lege-ként, és nem tették bele Natura 2000-es területek közé sem. Szerintük ez politikai szempontok így kívánták, és nem rajtuk múlik az ilyen.
A védett egyedek sokasága a nyomvonalban ennek ellenére olyan szinten tömeges, hogy messze kimeríti a természetkárosítás fogalmát. Számtalan védett fajt érintő növénytársulás, kétéltű szaporodóhelyek, hüllő élőhelyek, védett és fokozottan védett madarak táplálkozó és költőhelyei. Ezek mind a tegnap bejárás személyes tapasztalatai, és ehhez jönnek Gaskó Béla kutatásai a nagyon kis areájú cincér alfajjal, van ahol korcs nőszirom sokezres állományát, pókbangó 3000-es állományát veszélyezteti nyomvonal, és így tovább. A nyomvonal által érintett területek mellett további értékes élőhelyek fognak eltűnni, mert az anyag-nyerőhelyek (pl. homokbányák gyurgyalag és partifecske fészkeikkel) elvesznek, a kiszedett használhatatlan talaj sem szántóra fog kerülni.
Jogszabályok sokasága, alkotmánybírósági állásfoglalás indokolhatja igazunkat, de ezzel most semmire nem megyünk, itt ha lépünk valamit, akkor is teljesen más természetvédelemre van szükség.

OKOK - hogy történhetett ez meg ?
Nem tudom. Legkevésbé ezt nem értem. Én Kármán Balázs leveléből értesültem az egészről, de erről szakemberek, civilek egyaránt tudtak évek óta. Kollegám szerint, amíg nincs kint a buldózer, addig nem tudjuk tényleges veszélyként kezelni az esetet. Így lenne? Nem tudom mi az oka, hogy ez idáig jutott, de néhány tipp:

• tehát a fentebbi gondolatmenettel: mindenki várt, senki nem lépett semmit, mindeni végezte a többi feladatát, és ezzel érdemben nem foglalkozott
  
• a természetvédelem várt-várt-várt, és mindig alapnak tekintette a már korábban felvázolt koncepciókat, és nem volt elég érdekérvényesítő ereje (te jó Ég: szándéka vajon volt?) ahhoz, hogy változtasson.
  
• általános érdektelenség
  
• autópályát pedig építeni kell - ez a politikusok álma, sikerességüket kilométerekben (így tönkretett élőhelyekben) mérik.
  
• rossz a tervkészítési eljárás. A tervezők felvázolnak 2-3 tervet, a közül lehet választani, és érdemi változtatásra esély nincs (ezt ugye átéltük a VTT kapcsán is) Ezen hosszabb távon lehet változtatni?
  
• föld ügyek. Sok más vidékhez hasonlóan itt is ment a "maffiázás" a földosztó bizottságokban, mert már akkor tudni lehetett, merre kanyarog majd egykor az autópálya, és akik földet osztanak ugye fontos emberek, később önkormányzati stb. képviselők lesznek, és hatással vannak az építésre, és persze mindig feléjük kanyarog a pálya.
  
• ugyanilyen gond az ellenkező eset, mikor valaki ragaszkodik a földjéhez (ami persze érthető is lenne.) A tervezés megkeresi a legolcsóbban megszerezhető, legkönnyebben hozzájutható területeket, ami ugye nem a termőföld, hanem az "értéktelen" vakszikfolt, szikes tó, rét. Így olcsóbb csinálni az egészet.
  
  REMÉNYEK - inkább reménytelenség
  Több tényező is van, ami nem biztat bennünket az ügyben:
  
• A természetvédelem jelenleg - hatályban lévő - álláspontja: a sok rossz közül ez a legkevésbé rossz, de ha mégsem, akkor sem lehet már mit csinálni.
  
• Jelenleg autópálya-építő kormányunk van, aki nem engedheti meg magának, hogy ne haladjon. Egy csekély nyomvonal változtatás is (akár csak néhány száz méter, hogy kikerüljünk egy élőhelyet) féléveket húzhat az építésen, mert új tervek, esetleg kisajátítások, új KHT, új régészeti feltárás stb. szükséges. Ezeket a csúszásokat nem vállalja fel senki.
  
• Egyébként is: ez autópálya. Itt azért ha valahol 300 métert módosítok, akkor a fölötte lévő és az alatta lévő néhány szakaszt is érint, és ki tudja ott mi van.
  
• Egyéb politikai ügyek: pl. a nyakunkon van a Natura 2000-es területek kihirdetése, ami ellen a GM nagyon ágált. Ha most, egy nem Natura 2000-es, nem védett területen befeszítünk nagyon keményen, a féltve őrzött dédelgetett, imádott autópályájukkal szemben, akkor jogosan merül fel bennük: mire számíthatnak majd a Natura 2000-es területek kihirdetése után? Szóval nem lenne jó, ha a korábbi terveiknek megfelelően befeszítsenek a Natura 2000-nek. Tényleges-e ez a félelem egyáltalán, valóban lemondanának pl. a Strukturális Alapok támogatásairól a kormányprogram teljesítésért ?
  
• Az idő ellenünk van. Némelyik értékes élőhelytől nemhogy nem a nyomvonal terv van kész, nem hogy hetekre vannak az egyeztetések, hanem napokra, néhol órákra vannak a buldózerek, gépek az élőhelytől. Itt semmire nincs idő, csak azonnali beavatkozásra.
  
• A szakma, a civil társadalom értetlenül nézi az egészet, így nem lép. Vagy nem tud róla, vagy nem akarja elhinni, hogy ez megtörténhet, így aztán senki nem tesz semmit, és megtörténik.
  A fentiek alapján akkor felmerül a kérdés: mi biztat egyáltalán bennünket bármivel is (volt értelme a tegnapi kirándulásunknak ?)
  
• Mindent, amit kellene, nem lehet védeni, az sajnos tény. Vannak azonban kicsi lépések, amit meg kellene próbálni. Legalább a már említett két területen szerény nyomvonal-módosítás lenne szükséges, normális békaátjárókra, és így tovább. Vajon vevő-e erre valaki, vajon ennek elérésében van-e partnerünk?
  § 1860-ban a Száva ártér híres - csodaszép - szlavón tölgyesének teljes letermelése a tudományos élet és a közfigyelembe helyezte a természetrombolást. Ez az eset is hatással volt az első erdészeti törvény későbbi megalkotására. Vajon ez az M5-ös eset, tud-e tanítólag hatni, és hatással lenni a következő munkákra (pl. M7-es folytatása, M4-es építés stb.) Lehet ezen esetet felhasználni egy kampánnyal arra, hogy a következő ilyen gondokat megelőzzük?
  
• - és a remény biztat még bennünket - kicsit (ami ugyebár utoljára kellene hogy meghaljon - de nálam tegnap megbetegedett erősen, az bizonyos.)
  
  CSAK ÉRDEKESSÉG - amiről tegnap beszélgetünk
  Szóval az "úton-útfélen" c. kiadvány a paraszti gazdaságokra gyakorolt hatásával is foglalkozik az autópályáknak, ami megint érdekes. A "szék"-ek jó része az ott lakókról kapta a nevét, és van terület amely családoknak több generációs tulajdona. Ennek kapcsán beszélgettünk el, milyen is a világ.
  Az eljárás az, hogy: jön az autópálya, állam pénzén kisajátítják azt a kis földet, ami épp az öreg tulajdonosé (és nem a polgármesteré, vagy a volt téeszelnöké) az állam pénzén felépítik a pályát, majd odaadják egy hatalmas vállalatnak, aki beszedi a pénzt a matricákból, és zsíros állami megrendelésekért javítgatja az egyébként gányul megcsinált utat. A hatalmas cégnek tulajdonosai persze döntéshozók felségei (és a volt téeszelnök meg a polgármester), és az öreg soha nem kap részesedést a busás haszonnal működő vállalat bevételeiből a néhány hektár földjéért, amin egyébként szülei, nagyszülei esetleg évszázadokon keresztül gazdálkodtak, és unokái már csak fűnyíró segédmunkásnak, vagy gépkocsivezetőnek kellenek a hatalmas céghez.
  Változtassunk rajta, vagy hagyjuk így a világot?
  
  TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL - lakosság
  Sajnos a lakosságra társadalmi fellépés esetén csak nagyon kis mértékben lehetne támaszkodni, mert nagyrészt nem érdekli őket a kérdés. Alapjaiban fogja életük minden elemét megváltoztatni a változás, de természeti értékek iránt nem érzékenyek, a pozitív kommunikáció folyamatos (jön az autópálya, lesz munka mindenkinek stb.). Vagy lép a mozgalom, vagy senki. Egy-két helyi természetvédőn látom csupán az arckifejezést: "Uram Isten ! Mit tettünk ?"
  
  ÖSSZEGZÉS - hogyan tovább ?
  Nem tudom, mi legyen. Mi a Nimfea Természetvédelmi Egyesületnél kevesen vagyunk és gyengék vagyunk ahhoz, hogy eséllyel felvegyük a harcot az autópálya-építéssel szemben. Persze ez a dolgunk, ezt fogjuk tenni (volt már elég szélmalomharcunk, pofonokat, kudarcokat megszoktuk), de vajon egyedüli ügyünknek kell-e hogy legyen egy ilyen misszió?
  
  Ezen talán gondolkozzatok el.
  
  Üdvözli türelmes olvasóit:
  Sallai R. Benedek
  

Vissza a lap tetejére