2004. október 18. és 21. között a kárpátaljai Tisza-szakaszon,
a tiszai mellékfolyókon,
valamint Romániában, Máramarossziget környékén végzett halfaunisztikai
kutatást
a Nimfea Természetvédelmi Egyesület Halfaunisztikai Munkacsoportja.
A
kutatás része az alapállapot felmérésnek, melynek halfaunisztikai
vonatkozású vizsgálatával a Felső-Tisza Alapítvány bízta meg
az egyesületet. A fogási eredmények összességében jók voltak,
annak ellenére, hogy a kisebb esőzések miatt néhol zavarosak
voltak a vizek, és emiatt nem mindig voltak optimálisak a halászat
feltételei.
Az
ukrajnai Felső-Tisza forrásvidékére túrát tervezőknek hasznos
információ:
A munkacsoport néhány mellékfolyó pisztrángzónájának halállományáról
is szeretett volna információt kapni, ami csak részben sikerült.
Ennek oka elsősorban a forrásvidékre vezető "utak"
katasztrofális állapota, illetve ezek hiánya volt. Nem egy esetben
igen kalandos körülmények között, gyakran méterről méterre meg
kellett küzdeni az előrehaladásért. A Kis-Tarac forrása közelében
tervezett halászat is az útviszonyok miatt hiúsult meg, ugyanis
a térképen főútvonalként jelölt folyómederben összeszedett defekt,
és a terepjáróval is járhatatlan utak miatt a cél előtt vissza
kellett fordulni.
Szomorú
volt látni az erdészeti területeken folyó rablógazdálkodást,
a természet kizsákmányolását. A szegénység, a munkanélküliség
arra sarkallja az erdészetet és az itt élőket, hogy a hosszú
távú érdekeket és a fenntarthatóságot figyelmen kívül hagyva
minél több erdőt vágjanak tarrá. Az itteni kicsiny falvak nyomorban
élő lakóinak a fakitermelés jelenti az egyedüli megélhetési
forrást. Az itt élők legfontosabb használati tárgya a láncfűrész.
A csak Ural teherautókkal járható úttalan utakon egész nap folyamatosan
közlekednek ezek a fával megrakott monstrumok, amelyek nem ismernek
legyőzhetetlen terepakadályt. Kérdés, hogy mikor fogynak el
az erdők, meddig tarthat ez a rablógazdálkodás? A területek
java egyébként a civil lakosság előtt zárva van, és csak az
erdészet engedélyével látogatható. Talán azért, hogy ne láthassa
senki az ott folyó pusztítást?!
Szintén
szomorú látványt jelentett az a nagytömegű pillepalack és szemét,
amely a Tiszán és a mellékfolyók mellett volt látható sok felé.
Nagyszőlősnél több tíz köbméternyi palack és szemét maradt kint
az áradás után a parti növényzeten, melyek arra várnak, hogy
egy nagyobb áradás újra Magyarországra sodorja őket.
