Szenzációs
dunai galóca adat a Felső-Tiszáról!
A Nimfea Természetvédelmi Egyesület Halfaunisztikai
Munkacsoportja a Felső-Tiszán végzett NATURA 2000 fajokra vonatkozó
felmérést a 2006. március 24-én. A helyszín a Tisza Tiszabecstől
Tiszacsécséig tartó szakasza volt. Az előjelek nem tűntek túl
optimálisnak, ugyanis vélhetően a Kárpátokban elindult hóolvadás
miatt a vízállás viszonylag magas volt, amit még tetőzött a
folyó nagymértékű zavarossága is.
A fogási eredmények a kedvezőtlen körülményeknek
megfelelően viszonylag szerényen alakultak, kevés faj- és egyedszámmal
prezentálva a Felső-Tisza egyébként változatos halfaunáját.
Mégis bekövetkezett azonban az, amire csak titokban lehetett
számítani: Milota térségében a szélvízen sodródva egyszer csak
egy nagy, ezüstfehér test bukkant fel a parti bokrok alól. Galóca!
A sebes, megáradt víz miatt először túlsodródva, de aztán a
csónakot szerencsésen megállítva sikerült a halat „kartávolságra”
megközelíteni, majd beemelni. A hal standard testhossza 610
mm, tömege kb. 3 kilogramm volt, mérés és néhány fotó elkészítése
után után épségben visszabocsátásra került.
A pisztrángfélék családjába tarozó dunai galóca
(Hucho hucho) a bő vízhozamú hegylábi folyóvizek hala, kedvelt
tartózkodási helye nagyjából egybeesik a folyó paduczónájával.
Akár 30 kilogramm testtömeget is elérhet, sőt régi leírások
50 kilós galócákról is tesznek említést. Manapság az ekkora
méretű galócákkal az európai kontinensen nem nagyon lehet találkozni,
az előkerülő példányok általában ezeknél jóval kisebbek.
Eredetileg a Duna vízrendszerének endemikus hala, azonban
– elsősorban horgászigények miatt – más vízrendszerekbe is betelepítették.
Mivel külföldön mesterséges szaporítását is eredményesen megoldották,
ezért mára jónéhány, számára megfelelő körülményeket nyújtó
élőhelyen megtalálható a faj.
Magyarországon igen ritkának mondható, a Dunából,
a Drávából és a Felső-Tiszából vannak szórványos előfordulási
adatai. A dunai galóca természetvédelmi jelentőségét fokozottan
védett besorolása is kifejezi.