A biológiai sokféleség és a természeti értékek
megőrzése a nemzeti fejlesztési stratégiákban
A CEEWEB (Kelet- és Közép-Európai
Munkacsoport a Biodiverzitás Megőrzéséért) a régió hét országában,
Csehországban, Észtországban, Lettországban, Lengyelországban,
Magyarországon, Szlovákiában és Romániában értékelte az egyes
országok Nemzeti Stratégiai Referenciakereteit abból a szempontból,
hogy mennyire veszik figyelembe a természetvédelem és a Natura
2000 hálózat integritásának céljait.
Néhány megállapítás a tanulmányból:
Összhang az Európai Unió
vonatkozó politikáival
Bár az Európai Tanács 2001-ben elfogadta azt a célkitűzést,
hogy 2010-ig megállítják a biológiai sokféleség csökkenését,
és a cél bekerült a 6. Környezetvédelmi Akcióprogramba és
az EU Fenntartható Fejlődés Stratégiájába is, egy kivételével
egyetlen fejlesztési koncepció nem említi ezt a törekvést.
Az országok többségében a Víz Keretirányelv rendelkezései
se jelennek meg, a stratégiai dokumentumban a vízgazdálkodás
hagyományos szemlélete tükröződik, tehát a vízzel kapcsolatos
kérdések többnyire a szennyvízkezelésre és az árvizek megelőzésére
korlátozódnak, ami igen messze áll a Víz Keretirányelv vízgyűjtő
alapú megközelítésétől. A vizes élőhelyek nem jelennek meg
ökoszisztémaként, a halászati és tengeri fejlesztések se hivatkoznak
a Natura 2000 hálózatra, holott a tengerparttal rendelkező
országokban (Lengyelország, Románia, Észtország, Lettország)
a tengerparti Natura 2000 helyek kijelölése megtörtént.
Természeti értékek védelme
a Natura 2000 hálózaton kívül
Az értékelések egyértelműen megállapították, hogy a Natura
2000 hálózaton kívüli faj- és élőhelyvédelem helyzete elkeserítő:
mivel a hálózatba be nem került természeti értékek nem élveznek
törvényi védelmet, a gazdasági tevékenységek fokozódásának
semmi nem áll útjában, ami nagy valószínűséggel vezet a biológiai
sokféleség csökkenéséhez.
Ezt támasztja alá az Európai Élőhely Fórum "Towards Biodiversity
Monitoring" (A biodiverzitás monitorozása) című jelentése
is, mely szerint a barna medve és a hiúz – a jelenlegi stabil
populáció ellenére – természetvédelmi állapota sem kielégítő,
jövőbeli kilátásaik rosszak. A fenyegető tényezők mindkét
esetben hasonlóak: az orvvadászat és mérgezés mellett a közlekedési
infrastruktúra fejlesztése, a távközlési hálózatok építése
és az urbanizált területek növekedése is szerepel a fő veszélyek
között.
Ágazati integráció
A szavak szintjén megjelenik az ágazati integráció mint célkitűzés,
de a részletes cselekvési tervekben ez már nem tükröződik.
A környezetvédelmi operatív program az egyetlen, ahol a természetvédelmi
megfontolások helyet kapnak, ezzel mintegy felmentve a többi
ágazati programot, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak.
Még a regionális fejlesztést szolgáló programokban is csak
elvétve kerülnek szóba környezet- és természetvédelmi szempontok.
Turizmus
A turizmus számára a természet alapvető erőforrás – ezt a
legtöbb fejlesztési terv elismeri, és a természeti értékek
megőrzését néha célul tűzi ki a turizmus szereplői számára.
Azonban a turizmusfejlesztések során nem veszik figyelembe
az egyes területek eltartóképességét, és többnyire a turizmusnak
a természetre gyakorolt negatív hatásairól se esik szó. Sőt,
egyes országokban a legnagyobb természeti értéket képviselő,
biodiverzitás szempontjából kiemelt jelentőségű területekre,
akár a Natura 2000 hálózathoz tartozó területekre tervezik
a legnagyobb léptékű turisztikai beruházásokat – a hatások
előzetes számbavétele, megelőzése és enyhítése nélkül.
Mezőgazdaság
Közép- és Kelet-Európa országaiban a hagyományos tájhasználat
nagymértékben járult hozzá a biológiai sokféleség kialakulásához
és megőrzéséhez. Ennek megmaradását több tényező is veszélyezteti:
1. Az európai támogatási rendszer egyértelműen a nagygazdasági,
intenzív mezőgazdasági termelés további térhódítása irányába
hat, ami a hagyományos gazdálkodásnak köszönhetően kialakult
természeti és kulturális gazdagságot és az ott élők megélhetését
egyaránt veszélyezteti. A mozaikos, változatos élőhelyek pusztulása,
a vegyszerek fokozott használata – ezek a hatások egyértelműen
az EU támogatási rendszerének hibáiból fakadnak, és a nemzeti
fejlesztési tervek nem igyekeznek ezeket a tendenciákat ellensúlyozni.
2. Az európai mezőgazdasági politika (árképzés, szubvenciók,
állategészségügyi, állatjóléti és minőségi követelmények)
másik következménye, hogy a jövőben is folytatódik a kisméretű
gazdaságok felszámolása, egyre többen hagynak fel a gazdálkodással.
Az élőjószág állományának csökkenése a gazdálkodók megélhetése
szempontjából társadalmi feszültségekhez vezet, de természetvédelmi
szempontból is kedvezőtlen hatást jelent. A legelés, a kaszálás
elmaradása tovább erősíti a Natura 2000 területek már most
jelentkező állapotromlását.
Általános megfigyelés, hogy ezek a szerkezeti változások nagyobb
kárt okoznak, mint amennyi előnyt az agrár-környezetvédelmi
támogatások rendszere biztosítani tud. Ennek következtében
a magas genetikai értéket képviselő mezőgazdasági fajok, fajták
eltűnése, és általában a mezőgazdasági biodiverzitás csökkenése
nem fog megállni.
Biomassza-termelés
Az energetikai célú biomassza felhasználása a legtöbb országban
kiemelt prioritásként jelenik meg. A biomassza termelésének
növelését a felmérésben szereplő összes fejlesztési terv hangsúlyos
célként fogalmazza meg. Sajnos ez gyakorlatilag minden esetben
hatalmas monokultúrák telepítését fogja jelenteni, ami intenzív
mezőgazdasági termeléssel és a biológiai sokféleség csökkenésével
jár együtt. Az alacsony termelékenységűnek minősített mezőgazdasági
területek, amelyek ezen biomassza-ültetvények elsődleges célterületei,
általában magas természeti értékű élőhelyek. A fa energetikai
célú felhasználásának növekedése várhatóan az erdészeti gyakorlat
intenzívebbé válását is magával hozza.
Infrastruktúra fejlesztése
A régió országaiban az elkövetkező évek során az infrastruktúra-fejlesztések
minden kétséget kizáróan rendkívül erőteljes hatást fognak
gyakorolni a biológiai sokféleségre. A különböző szintű tervezési
programokban megjelenő közúthálózati fejlesztések számos védett
és Natura 2000 területet érintenek, ami nagy valószínűséggel
vezet majd az EU támogatásával megvalósuló természetpusztításokhoz.
Az értékelést végzők minden országban úgy ítélték, hogy az
infrastruktúrafejlesztés jelenti az egyik legsúlyosabb veszélyt
a biodiverzitásra, amit tovább súlyosbítanak a környezeti
hatásvizsgálatok elvégzése és figyelembe vétele során tapasztalható
hiányosságok.
Magyarország esetében az értékelés leszögezi, hogy a nyomvonalas
létesítmények fejlesztése jelenti a Natura 2000 területek
számára a legnagyobb fenyegetést. A mobilitás növelése deklarált
cél, amit utak és autópályák építésével, a vasút- és a tömegközlekedés
fejlesztésével kívánnak elérni, de semmi nem utal az élőhely-fragmentációk
negatív hatásainak csökkentése érdekében tett intézkedésekre.
A vízügyi infrastrukturális
fejlesztések (folyószabályozások, gátak és víztározók építése)
a vizes élőhelyekre jelenthetnek veszélyt. Mivel nincs megfelelő
jogszabályi háttér vagy a célnak megfelelő mechanizmus, ami
garanciát jelenthetne a természeti, ökológiai szempontból
káros vízgazdálkodási fejlesztések kiszűrésére, nagy eséllyel
kerülnek majd kivitelezésre pusztító jellegű projektek, akár
„vizes élőhely rekonstrukciója” elnevezéssel.
Környezeti nevelés és társadalmi
tudatosság
A környezeti nevelés és a természetvédelemmel, biológiai sokféleséggel
kapcsolatos szemléletformálás a legtöbb országban nem jelenik
meg a prioritások között. Az érintettek tájékoztatása, a tervezésbe
való bevonása szintén komoly probléma. Ez az EU környezetvédelmi
joganyagának nem megfelelő szintű végrehajtásához vezethet.
A Natura 2000 területeken gazdálkodók információ- és kapacitáshiány
miatt nem tudják igénybe venni a támogatásokat, ami a védett
területekkel szembeni általános ellenérzést okozhat.
Az értékelő tanulmány
teljes szövege (angolul) a CEEWEB honlapján érhető el:
