Egyesületünk bemutatása Tagszervezeteink bemutatása Programjaink ismertetése Egyesületünk kiadványai Támogatóink Partnereink linkjei Elérhetõségeink Vissza  a főoldalra


BESZÁMOLÓ
a
Növényfajok és társulások érdekében végzett természetvédelmi beavatkozások Magyarországon
című szemináriumról

    Amint az a címből is látszik, alapvetően gyakorlati kérdésekkel foglalkozott a szeminárium. Témája: Az országban még meglévő növényfajok és társulások érdekében hol, milyen természetvédelmi kezelést kell, illetve lehet megvalósítani. Ezek után nem meglepő, hogy a résztvevők és előadók között a legnagyobb számban a hazai nemzeti parkok képviselői voltak jelen, főként természetvédelmi őrök, illetve igazgatók, igazgatóhelyettesek, osztályvezetők képviseletében. Hiszen az alkalmazott természetvédelem az, mely a legtöbbet tehet a természetvédelmi értékek fennmaradásáért. A megőrzéssel párhuzamosan a nemzeti parkoknál kutatás is folyik, sokszor valamely tudományegyetemmel karöltve. Jelen volt még a Tudományos Akadémia Vácrátóti kutatóintézetének képviselete, valamint a KvVM Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkársága is.
   A konferencia átfogó képet nyújtott a hazánkban 2006-ban zajló természetvédelmi kezelési munkálatokról. Az egyes előadásokra – melyekből volt bőven, szám szerint 29 – nem térek ki, hanem az elhangzott előadásokból a mindenki számára egyértelműen leszűrhető tanulságokat foglalom össze:

Ezek a következők:
- védett növények szaporítása csak dokumentált formában történjen
- növényzeti foltok és növényfajok áttelepítése tilos
- a hagyományos gazdálkodás megőrzése mindennél fontosabb a természetvédelemben
- elengedhetetlen a természetszerű erdőgazdálkodási formák azonnali bevezetése az erdészeti művelések során, legalább a védett területeken
- vizes élőhelyek rehabilitációja minél nagyobb területen történjen meg
- invazív növényfajok elleni védekezés fontossága, valamint a nem őshonos fafajok további telepítésének leállítása (különös tekintettel az akác, fenyőfélék, gyalogakác, bálványfa)

    Talán mindenki számára érthető, hogy miért ezek a fő veszélyeztető tényezők. Amíg nem kezdődött meg a Tisza szabályozása a szántóterületek növelése érdekében, nem létezett, -vagy csak kis jelentőséggel bírt- árvízprobléma, és az aszály. Nagy területen folyt állattartás, ahol lehetett pedig művelték a területeket. Bizonyos helyeket kaszáltak, néha felhagyták, majd újra kaszálták, illetve legeltették. A változatos művelési formák, melyek kis területeken mozaikosan jelentkeztek mindig hagytak helyet az élővilág számára, sőt bizonyos fajoknak ez kedvezett is. Nagyjából hasonló módon, csak más céllal ment ez az ország egyéb területein. A Középhegységben például erdőirtásokat hoztak létre a szén- és mészégetéshez, majd ott legeltettek, később kaszáltak, így hozták létre a jelenleg is értékes hegyi rétjeink többségét. Mára ezeket hagyományos gazdálkodás hiányában a becserjésedés és az erdősítés veszélyezteti.
Nem lehet elégszer elmondani, hogy a vidéki ember, művelt és a természetes a táj, nem létezhet egymás nélkül, és mindent meg kell tennünk fennmaradásuk érdekében. Emellett meg kell jegyeznünk, hogy éppen ezek a gazdálkodási formák megszűnése a legjelentősebb ok számos invazív növényfaj megjelenésekor. Az országban rendkívül nagy területen jelent ez problémát, és szinte biztos, hogy mára számos területen tehetetlenek lettünk bizonyos fajokkal szemben. Ilyenek az akác, a gyalogakác, a selyemkóró, több helyen a parlagfű, japán keserűfű fajok. Ám sok helyen még lehet, és kell is ellenük védekezni!
   A konferencia több előadása is foglalkozott a ritka és védett növényfajok szaporítási tapasztalataival. Ezek sokszor nem tudományos igényű kísérletek, hanem egy erősen megritkult faj felszaporításáért végzett munkálatok voltak. Számos faj esetében szép eredményeket értek el, volt azonban, ahol jórészt kudarcról adtak számot. Ezek esetében nem lehet pontosan tudni, mi okozta a sikertelenséget, sokszor hiányosan dokumentálták a kísérleteket. Pedig a nyomon követhetőség, a megismételhetőség kritériumai, hogy minden elvégzett folyamatról pontos információink legyenek. Ilyenek, pl. mikor ültetünk, milyen talajba, locsolások feljegyzése, az időjárás szélsőségeinek dokumentálása, kártételek, stb. Mindezek teljes körű dokumentálásával, majd a tapasztalatok széles körű megismertetésével – itt tudományos publikációra gondolunk – segíteni lehet a többi szakembert, hogy az esetleges nehézségeket elkerüljék, és a szaporítási kísérletek még nagyobb számban legyenek sikeresek. (védett növény szaporításához – tartásához, de még magjának leszedéséhez is – a KvVM Természetvédelmi Felügyelőségének engedélye szükséges, és kizárólag szakember végezheti!)
    Elhangzott a konferencián két előadás, mely bizonyos területről történő védett növényfajok, valamint gyepfoltok áttelepítésének eredményeit mutatta be. A gazdasági kényszer nyomása miatt elvégzett munkák lehangoló eredménnyel végződtek. A tanulságokat leszűrve, az illetékes nemzeti park munkatársai úgy döntöttek publikálják az eredményeket. Ennek célja, hogy lássa be a technokrata világ, nem lehet a természetes életközösségek bizonyos elemeit, vagy akár foltjait is ide-oda pakolgatni. Reményeink szerint soha többé nem történhet meg az, hogy bizonyos érdekcsoportok miatt károsodjanak a természeti értékek!!!
Igen fontos témája volt a konferenciának a vizes élőhelyek rehabilitációja. Ezek főként hortobágyi szikes puszták, fertői lápok eseteit mutatták be, ahol megoldották a víz utánpótlását, vagy teljesen felszámolták a korábban létesített vízelvezető rendszer szinte mindegyik elemét. Ezzel párhuzamosan – természetesen a Hortobágyon – a legeltetés visszaállítása is a munkák része volt. Itt hatalmas szürkemarha gulyát telepítettek vissza a területre. A táj, az élővilág hihetetlen gyorsan reagált a változásokra, szerencsére pozitív irányba.        Fontosak ezek a tevékenységek főleg akkor, mikor szűkebb és tágabb térségünkben, itt az Északi-Középhegységben és peremén újra a záportározók tucatjainak réme fenyeget. Mindezt árvízvédelmi indokkal tennék. Ám ezek az építkezések kizárólag az építtetők gazdasági haszonszerzésével járna, és védelmi funkciójukat nemhogy nem tudnák ellátni, ellenkezőleg, növelik az árvízveszélyt, és mivel a feltöltődésük rendkívül gyors, a lakosságnak igen sokba kerülnének!

   Magos Gábor
Hatvani Környezetvédő Egyesület


Az előadások anyagai letölthetőek honlapunkról!

Képek a szemináriumról

 
- Copyright Nimfea TE 2001. - Design by LUPUS -