Tavaszi mezsgye és nádégetés

    Ismét beköszöntött a tavasz, vele együtt az útszélek, mezsgyék, kisebb-nagyobb nádasok égetése. Sajnos nagyon sok helyen a rendszeres kaszálás helyett a magasra nőtt növényzet eltávolítására a legegyszerűbb, de egyben a legkárosabb megoldást választják, felégetik az elszáradt növényzetet.

   Az Alföldön napjainkban bármerre járva egyetlen helyről gyakran 5-6 nagyobb tüzet is lehet észlelni elsősorban halastavak, csatornák nádasait valamint utak menti mezsgyéket égetik súlyosan szennyezve a levegőt (jelentősen hozzájárulva a légköri szén-dioxid szintjének növekedéséhez, az üvegházhatás fokozódásához), miközben a területen élő gerinctelen fauna, sőt több esetben a mezsgyében élő védett növényfajok (pl. a nyúlánk sárma) is elpusztulnak. Különösen rossz megoldás vadgazdálkodási szempontból is, hiszen az apróvad (mezei nyúl, fácán) egyrészt élőhelyét elveszti, másrészt a leégett területeken táplálékot sem talál. Több halastó esetében rendszeresen leégetik a nagy összefüggő nádasokat a tiltások ellenére így olyan fokozottan védett madárfajok vesztik el fészkelőhelyeiket, mint a bölömbika és a nagy kócsag.
A holtágak, horgászvizek partjain is rendszeresen visszatérő probléma ez, ahol nem csak a nádas, cserjések, hanem a parton hátrahagyott nagy mennyiségű szemét elégetése is cél.

 

Ajánld ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek!