Megjelent az EMLA Egyesület jelentése az erdészeti
igazgatásban megvalósuló környezeti demokráciáról.
A felmérés azt vizsgálja, hogyan érvényesülnek a hazai erdészeti
gyakorlatban a közösségi részvételi jogok.
A kutatásban közreműködött a Nimfea Természetvédelmi Egyesület
és a WWF Magyarország.
Az
alábbiakban az EMLA (Környezeti Management és Jog Egyesület)
közelmúltban megjelent kutatási jelentéséből olvashatnak
egy (kis mértékben szerkesztett) részletet:
„Az
erdőket érintő beavatkozások ügyében fellépő szervezetek
szándéka általában valamely tevékenység megakadályozása,
a kivitelezés módjával kapcsolatos döntések befolyásolása,
egyes esetekben az átfogó koncepciók kialakításában való
részvétel a közjóléti szempontok érvényesülése érdekében.
Mindez elképzelhetetlen a megfelelő adatokhoz jutás lehetősége
nélkül. Azonban az adatok elsősorban erdészeti szempontból
részletesek, az erdők természeti értékét meghatározó tényezőkre
vonatkozó adatokat más forrásból szerezhetők be.
A TAI módszerű környezeti demokrácia felmérésből is kitűnik,
hogy a meglévő adatokhoz való hozzáférés a gyakorlatban
erősen korlátozott. Az egyes erdőrészletekre vonatkozó adatok
esetén az adatvédelmi előírások miatt korlátozott az adatokhoz
jutás. Az aggregált adatokkal kapcsolatban más nehézségekkel
kell szembenéznünk, amelyek részben az adattárolásnak az
adatok kezelésének és megjelenítésének nehézségeivel függenek
össze.
Érdemes körbejárni az erdész szakmának (különösen az állami
erdőgazdaságoknak és az ellenőrző szerveknek) az erdőkre
vonatkozó adatokkal kapcsolatos kommunikációját, azaz nem
csak a passzív, hanem az aktív adatszolgáltatás kérdését
is. Az állami erdőket kezelő részvénytársaságok elsősorban
csak a saját szakmapolitikai törekvéseikkel összhangban
közölnek adatokat. A gazdasági vagy természetvédelmi szempontból
pozitív benyomást keltő adatokat kiemelten tárgyalják (így
kaphatott nagy publicitást pl. a kétmilliomodik hektár erdő
átadása), miközben a kedvezőtlen állapotokra vagy folyamatokra
utaló adatokat súlytalanul, vagy egyáltalán nem mutatják
be. Ilyen kérdés pl. az idegenhonos faállományok területi
részesedése illetve növekedése, vagy bizonyos fahasználati
módok elterjedtsége és azok további kedvezőtlen változása.
Az erdész szakma eredendően zárt, elméleti és gyakorlati
kérdésekben kialakított álláspontja lassan változik, amihez
szociológiai értelemben vett zártság (erdész dinasztiák,
erős iskolai és munkakapcsolatok) is párosul.
A szakma zártsága és ezzel összefüggésben a társadalom felé
hiányzó kommunikáció miatt nem alakult ki érdemi párbeszéd.
Az erdőgazdálkodással, szakigazgatással kapcsolatban igen
körülményesen és töredékesen lehet információhoz jutni,
ami az esetek nagy részében bőven elég ahhoz, hogy az erdőkért
aggódó civilek ne kezdeményezzenek semmilyen hivatalos eljárást;
így pl. a jogorvoslati jog érvényesítésére már sor sem kerül.
Nem csak adatokhoz nehéz jutni, hanem az erdész szakma gyakorlatával,
igazgatásával kapcsolatos alapvető ismeretekhez is, így
a problémát közvetlenül érzékel_ civil könnyen kerül abba
a helyzetbe, hogy meg sem tudja fogalmazni, hogy mi az,
amit kifogásolni szeretne az erdőgazdálkodás helyi gyakorlatával
vagy általános célkitűzéseivel kapcsolatban.
A TAI tanulmány fontos eredménye, hogy rámutat az erdőkkel
kapcsolatos jogorvoslati ügyek alacsony számára és a részvételre
képesítés hiányosságaira, mivel ez önmagában megmutatja,
hogy súlyos aránytalanságok vannak az erdők közjóléti szerepének
elismerése (ezt lényegében minden érintett, minden fórumon
hangsúlyozni igyekszik) és az ennek érvényesülését segítő
társadalmi kontroll lehetőségei között.”
A jelentés teljes szövege
elérhető az alábbi címen:
http://emla.hu/aa2.10.0/img_upload/f1b7fd0e4cde967799ab3c249bb8f4f4/TAI_erdo.pdf
