Székicsérsors
A székicsér (Glareola
pratincola) fokozottan védett madárfajunk, hazai állománya
az egykori 500-1000 párról napjainkra mindössze 30-40 párra
csökkent.
A szikes puszták, marhalegelők, padkás szikesek jellegzetes
fészkelője ma szinte kizárólag a Nagykunságban és kisebb
számban a Kiskunságban, agrárkörnyezetben fészkel, alapvetően
kapáskultúrákban. Élőhely váltásának okai elsősorban a legeltető
állattartás háttérbe szorulásában keresendőek, hiszen egykori
fészkelőhelyiről több helyen eltűnt a legelő állatállomány.
Az elmúlt évek utolsó rendszeresnek tekinthető költőhelye
a Nagykunságban található, rizsföldek közelében elhelyezkedő
napraforgó és kukorica táblákban. Alapvetően helyhű madár,
vagyis ragaszkodik hagyományos fészkelőhelyéhez, így általában
ugyanazon területek közelében fészkel, ahol évekkel korábban
is.
Míg eredeti fészkelőhelyén a szikes pusztákon kiszáradt
marhatrágyára, az árvaganéjra helyzete három tojását, fiókái
pedig a marhák lábnyomaiban kialakult kicsi mélyedésekben
húzták meg magukat a ragadozók elől, ma az agrárkultúrákban
fészkelő párok számos veszélynek vannak kitéve.
A kisebb telepekben fészkelő székicsér a kiválasztott
kapáskultúrában elsősorban a magasabban fekvő részeken,
belvízmentes helyeken alakítja ki fészekgödrét, melybe néhány
növényi szálat hord.
A fészkek ezeken a mezőgazdasági területeken komoly veszélyben
vannak, több okból kifolyólag.
- Ezen élőhelyek környékén a szomszédos rizstelepek csatornarendszere,
nádasa miatt igen nagy számban élnek a szomszédos helyeken
rókák, melyek esténként módszeresen végigjárják a táblák
sorait fészkek, fiókák után kutatva. A fészekalj pusztulásnak
sajnos jelentős oka a sok róka, melynek állományát az immunizáció
bevezetése óta nem tudják érdemben kezelni a vadásztársaságok.
- A különböző mezőgazdasági munkák során a gépek a fészekaljakat
eltaposhatják. A gazdálkodóval történő egyeztetésnek ezért
kiemelkedő jelentősége van, hiszen a megtalált székicsér
fészkek megjelölésével a fészkek biztonságosan kikerülhetőek,
így a gépek a védőzónán kívül mozogva nem okozhatnak benne
kárt.
- A szélsőséges időjárási körülmények azonban mindennél
nagyobb és kivédhetetlen veszélyt jelentenek. A heves zivatarok,
jégesők a teljes fészekaljakat elpusztítják, hiszen a laza
talajfelszínen heverő tojások a rendkívül heves esők alkalmával
besározódnak, kihűlnek és a bennük fejlődő fióka elpusztul.
A 2008-as évben a Nimfea Természetvédelmi Egyesület
munkatársai a korábbi évekhez hasonlóan folyamatosan nyomon
követték a székicsértelepek kialakulását. A megtalált költőhelyen
az illetékes Nemzeti Park Igazgatóság és a Nimfea TE munkatársai
a gazdálkodóval megegyeztek a védőzónák kialakításáról.
A megtalált hét fészekalj körül kialakított védőzónában
biztonságban költhettek a székicsérek, mígnem a kelési időszak
előtt érkezett nagy és heves esők a ragadozók által megkímélt
fészkeket végleg elpusztították.
Szinte hiábavalónak tűnik a befektetett munka, hiszen a
gazdálkodó jóindulatú hozzáállásának köszönhetően a fészekaljakat
sikerült megmenteni, amiket később sajnos az időjárás tett
tönkre. A hét párból mindössze egyetlen párnak keltek ki
fiókái.
A heves esők egy másik költőkolóniát is teljesen tönkretettek,
de szerencsére a beköszöntött jó idő hatására újabb helyen
próbálkoznak fészkeléssel a székicsérek.
Ugyanakkor egy leendő költőtelepen fiókás székicsérek bukkantak
fel, három, repülős fiókával, vagyis legalább két pár már
eredményesen tudott a nehézségek ellenére fiókát nevelni.
Remélhetőleg az időjárás a kialakult új telepekben már nem
fog kárt tenni, és a jelenleg a hazánkban fészkelő közel
30-35 pár eredményesen fog tudni fiókát nevelni.
