Egyesületünk bemutatása Tagszervezeteink bemutatása Programjaink ismertetése Egyesületünk kiadványai Támogatóink Partnereink linkjei Elérhetõségeink Vissza  a főoldalra


Székicsérsors

 A székicsér (Glareola pratincola) fokozottan védett madárfajunk, hazai állománya az egykori 500-1000 párról napjainkra mindössze 30-40 párra csökkent.
A szikes puszták, marhalegelők, padkás szikesek jellegzetes fészkelője ma szinte kizárólag a Nagykunságban és kisebb számban a Kiskunságban, agrárkörnyezetben fészkel, alapvetően kapáskultúrákban. Élőhely váltásának okai elsősorban a legeltető állattartás háttérbe szorulásában keresendőek, hiszen egykori fészkelőhelyiről több helyen eltűnt a legelő állatállomány.

  Az elmúlt évek utolsó rendszeresnek tekinthető költőhelye a Nagykunságban található, rizsföldek közelében elhelyezkedő napraforgó és kukorica táblákban. Alapvetően helyhű madár, vagyis ragaszkodik hagyományos fészkelőhelyéhez, így általában ugyanazon területek közelében fészkel, ahol évekkel korábban is.
Míg eredeti fészkelőhelyén a szikes pusztákon kiszáradt marhatrágyára, az árvaganéjra helyzete három tojását, fiókái pedig a marhák lábnyomaiban kialakult kicsi mélyedésekben húzták meg magukat a ragadozók elől, ma az agrárkultúrákban fészkelő párok számos veszélynek vannak kitéve.
  A kisebb telepekben fészkelő székicsér a kiválasztott kapáskultúrában elsősorban a magasabban fekvő részeken, belvízmentes helyeken alakítja ki fészekgödrét, melybe néhány növényi szálat hord.
 
A fészkek ezeken a mezőgazdasági területeken komoly veszélyben vannak, több okból kifolyólag.
- Ezen élőhelyek környékén a szomszédos rizstelepek csatornarendszere, nádasa miatt igen nagy számban élnek a szomszédos helyeken rókák, melyek esténként módszeresen végigjárják a táblák sorait fészkek, fiókák után kutatva. A fészekalj pusztulásnak sajnos jelentős oka a sok róka, melynek állományát az immunizáció bevezetése óta nem tudják érdemben kezelni a vadásztársaságok.
- A különböző mezőgazdasági munkák során a gépek a fészekaljakat eltaposhatják. A gazdálkodóval történő egyeztetésnek ezért kiemelkedő jelentősége van, hiszen a megtalált székicsér fészkek megjelölésével a fészkek biztonságosan kikerülhetőek, így a gépek a védőzónán kívül mozogva nem okozhatnak benne kárt.
- A szélsőséges időjárási körülmények azonban mindennél nagyobb és kivédhetetlen veszélyt jelentenek. A heves zivatarok, jégesők a teljes fészekaljakat elpusztítják, hiszen a laza talajfelszínen heverő tojások a rendkívül heves esők alkalmával besározódnak, kihűlnek és a bennük fejlődő fióka elpusztul.

  A 2008-as évben a Nimfea Természetvédelmi Egyesület munkatársai a korábbi évekhez hasonlóan folyamatosan nyomon követték a székicsértelepek kialakulását. A megtalált költőhelyen az illetékes Nemzeti Park Igazgatóság és a Nimfea TE munkatársai a gazdálkodóval megegyeztek a védőzónák kialakításáról. A megtalált hét fészekalj körül kialakított védőzónában biztonságban költhettek a székicsérek, mígnem a kelési időszak előtt érkezett nagy és heves esők a ragadozók által megkímélt fészkeket végleg elpusztították.
Szinte hiábavalónak tűnik a befektetett munka, hiszen a gazdálkodó jóindulatú hozzáállásának köszönhetően a fészekaljakat sikerült megmenteni, amiket később sajnos az időjárás tett tönkre. A hét párból mindössze egyetlen párnak keltek ki fiókái.
A heves esők egy másik költőkolóniát is teljesen tönkretettek, de szerencsére a beköszöntött jó idő hatására újabb helyen próbálkoznak fészkeléssel a székicsérek.
Ugyanakkor egy leendő költőtelepen fiókás székicsérek bukkantak fel, három, repülős fiókával, vagyis legalább két pár már eredményesen tudott a nehézségek ellenére fiókát nevelni.
Remélhetőleg az időjárás a kialakult új telepekben már nem fog kárt tenni, és a jelenleg a hazánkban fészkelő közel 30-35 pár eredményesen fog tudni fiókát nevelni.

 
   

 
- Copyright Nimfea TE 2001. - Design by LUPUS -