Földikutya
került elő Mezőtúrról
A
Nagykunságból kipusztultnak hitt földikutya (Nannospalax leucodon)
egyetlen példánya került elő Mezőtúrról a nyár folyamán. Az
állat megkerüléséről a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
munkatársai kaptak értesítést a megtaláló helyi lakosoktól.
A HNPI munkatársai megszervezték az állat mentését, melyet
jelenleg a Természettudományi Múzeum munkatársai gondoznak.
A földikutya fokozottan védett állatfajunk, korábban a Nagykunság
területén is általánosan elterjedt volt, de sajnos a nagyüzemi
monokultúrás intenzív mezőgazdasági módszerek alkalmazásának
köszönhetően korábbi élőhelyéről szinte mindenhonnan kipusztult.
Ma már mindössze néhány helyen maradt fenn állománya e ritka
emlősfajnak, így a mezőtúri megkerülése különösen nagy jelentőséggel
bír.
A megtalált földikutya példány egyed mentésében, majd a későbbiekben
a potenciális élőhelyek feltérképezésében, a helyi lakosok
informálásban a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak
irányításával a Nimfea Természetvédelmi Egyesület önkéntesei
is segítettek.
Jelen ismeretek alapján a földikutya maradék állománya Mezőtúron
belterületen, zöldséges kertekben, lakóházak udvaraiban maradt
fenn az elmúlt 50 évben. Sajnos újabb egyed nem került elő,
illetve jellegzetes túrásait sem sikerült megtalálni, így
valószínű, hogy a helyi lakók elmondása alapján egykoron gyakori
földikutya, amely gyakran megdézsmálta a veteményeskertekben
a répát, krumplit, ma már alig található meg.
A földikutya a földfelszín alatt készíti el járatrendszerét,
túrásai nagyobbak a vakondénál és jellegzetes, nagy földhurkák
találhatóak rajta, szemben a vakond aprószemcsés, porhanyós
túrásaival. Míg a sötét bundájú vakond ízeltlábúakkal és lárváikkal
(közöttük sok mezőgazdasági kártevővel), gilisztákkal táplálkoznak,
addig a földikutya növényevő, így a mezei iringó, vadmurok
gyökere mellett előszeretettel fogyaszthatja a kiskertekben
a répát, burgonyát, hagymát is.
Nem kizárt, hogy a Nagykunság más korábbi földikutya élőhelyein,
a mezőtúrihoz hasonló széles mezsgyével határos zöldséges
kertekben fenn tudott maradni kisebb állománya a kipusztulás
szélén álló emlősfajunknak.
