„…Hanem
ősszel szoruláskor,
Az a pásztor, aki számol.”
PÁSZTORADVENT
A HORTOBÁGYON
Az
őszi állatbehajtás hagyományainak felidézésében vehettek részt
Egyesületünk tagjai a november 29-én megrendezett „Pásztoradventen”,
ahová a szervezet munkáját segítő helytörténeti kutatók is
elkísértek bennünket. Utunk célja egy kellemes szombat délutáni
esemény megtekintésén túl az volt, hogy a Norvég Civil Támogatási
Alap segítségével megvalósuló „Értékőrző Túrkeve” című hagyományőrző
programunkhoz autentikus ismereteket, tapasztalatokat szerezzünk.
A
hortobágyi vásártéren immár negyedik éve megrendezésre kerülő
pásztorünnepen a cifraszűrbe, subába öltözött pásztorok közel
1000 állatot – szürkemarhát, rackát, birkát – hajtottak be
a pusztáról a Kilenclyukú hídon át, jelezve ezzel a legeltetési
időszak végét, a hideg beálltát, az adventi időszak kezdetét.
A pásztorok számot adtak a szürkegulya, a ménes, a rackanyáj
állapotáról, arról, hogy mennyi a tavasszal kihajtott- és
most beterelt állomány, hány állat pusztult- vagy bitangolt
el a legeltetési időszakban. Régen az állatok számát a tavaszi
kihajtáskor „rovásfára” írták, majd e fát kettéhasították:
az egyik fele a gazdánál, a másik a pásztornál maradt. Mivel
a fára az elpusztult vagy elbitangolt jószágokat is fel kellett
róni, a téli behajtáskor – amikor összepasszították a rovásfát
– kiderült, hány állat hiányzik, azaz a pásztornak „sok van-e
a rovásán”?
A több száz éves hagyománynak megfelelően az elpusztult
állatok emléke előtt a Hortobágy folyóba eresztett, előtte
megáldott koszorúval tisztelegtek a pásztorok, majd sötétedés
után énekszó kíséretében gyújtottak együtt őrtüzet kisbojtárok
és öreg pásztorok a Kilenclyukú híd lábánál.
Maradandó élmény volt…
