A Herman Ottó Természetvédő Kör, az Óballáért Egyesület, a Nagykörűért Alapítvány és az Apáról Fiúra Alapítvány eldöntötték, hogy egy közös pályázat keretében szorosabbra fűzik együttműködésüket, és egymás rendezvényein, „falunapjain” részt vesznek annak érdekében, hogy hagyományőrző tevékenységüket népszerűsítsék, kapcsolatrendszerüket bővítsék.
Ennek érdekében több népijáték-gyártó megtekintése után közösen népi hagyományos játékokat vásároltak, melyeket igyekeznek minél alaposabban megismertetni a rendezvények résztvevőivel.
Az alábbiakban a régi népi játékokról adunk egy kis áttekintést, megismertetve az olvasót apáink, nagyapáink játékaival.
A programot a Nemzeti Civil Alap Demokrácia- és partnerség-fejlesztési Kollégiuma támogatta.
A karikadobálás játékban a fakeresztet, melynek végein függőleges rudak vannak, a földre helyezzük. Tőle kb. 2 méterre kijelöljük a dobóvonalat, amely mögé feláll a játékos. 5 db vesszőből készült karikát kap, melyeket igyekszik a kereszt rúdjaira rádobni.
A lengőteke a vidéki kiskocsmák nélkülözhetetlen kelléke volt. Egy faágra, vagy állványra felkötjük a fagolyót (tekét), alá felállítjuk a 9 bábut. Kijelöljük a kezdővonalat. A játékosnak innen kell a tekét meglendíteni úgy, hogy a bábukat hátulról találja el. Játszható egyénileg, de csapatversenyben is.
A rönkhajítást, mely az erős férfiak versenye, egész Európában ismerik. Habár elsősorban a férfiak vetélkedése volt, de egyaránt kedvelt nők és gyerekek körében is. A versenyzőknek a kijelölt kezdővonaltól egy farönköt kell minél messzebb hajítani.
Huszár-játék: az 1848-49-es szabadságharc hős huszárjai a mai napig példaképként élnek a magyar köztudatban. A próba a híres huszár-virtust idézi föl játékos keretek között. A verseny a „piros” és a „zöld” huszár között zajlik. A lovon ülő játékosok kezükben fakardot tartanak. Tőlük legalább négy méter távolságra, szemben helyezkedik el a játékvezető, aki vesszőből készült karikákat dob a lovasok felé. A huszárok feladata, hogy minél több karikát tűzzenek a kardjukra.
A „kópic titka” nevű játékot a „kópic”, népi paraszti tároló edény ihlette, mely növényi anyagokból van fonva (szalmából, szíjácsból, fűzvesszőből). A tároló edénybe különböző anyagokból (vessző, agyag, bőr, fa, textil, fonal) készült tárgyakat helyezünk. Letakarjuk egy ruhával, melynek a közepén lyuk található. Ezen benyúlva, a játékosok előtt lévő képes táblázat sorrendjében kell a tárgyakat tapogatással felismerni és kivenni az edényből, majd a megfelelő képre helyezni. Az a győztes, aki hamarabb találja meg a tárgyakat.
