|
Összefogás apróvadállományunk megmentésére
Vadászati folyóiratokban, szakmai médiumokban manapság számos olyan hír olvasható, amely a magyarországi, ezen belül pedig főképpen az alföldi apróvadállomány egyedszámának kritikus pontra való csökkenéséről számol be.
A kialakult helyzetért - rövidebb apróvad idény, illetve a fokozatosan csökkenő teríték méretek - több tényező felelős.
A szaklapok rendre felsorolják, hogy a közelmúlt rendkívül hideg telei, aszályos nyarai, az időről-időre sújtó belvíz, a nem elég hatékony dúvadgazdálkodás, mind-mind hozzájárultak az apróvad pusztulásához.
Mindezek természetesen nagy megpróbáltatást jelentenek az apróvad számára, azonban a fent említett írásokban többnyire beszámolnak arról is, hogy a vad számára nincs megfelelő táplálkozó- és búvóhely.
A jelenlegi életfeltételek nem biztosítják a fácán- és mezei nyúl állományának fennmaradását, esetleges növekedését, a fogoly esetében pedig már a faj kihalásának megakadályozása jelenti a megoldandó problémát.
A fent említett folyamat az 1950-es években kezdődött, amikor egyre kevesebb kultúrnövényfajt termesztettek, a korábbiakhoz képest jóval nagyobb táblákban, ebből következően megszűntek a mezővédő erdősávok, fasorok és mezsgyék, összességében csökkentek a mozaikos élőhelyek.
Ezt követte a műtrágyák és a növényvédő szerek szinte kizárólagos használata, amelyek jelentősen csökkentették a táplálékul szolgáló gyomnövények és különböző rovarok mennyiségét, illetve közvetlenül mérgezték a vadállományt.
Végül meg kell említenünk, hogy a gyors, nagy teljesítményű gépek széles körben elterjedt alkalmazása szintén káros hatást fejtett ki, sűrűn estek áldozatul a menekülésre képtelen állatok.
Fácán és fogoly esetén a fent említett folyamatok érzékelhetővé válását követően nem sokkal, zárttéri tenyésztéssel és- kihelyezéssel igyekeztek megállítani az állománycsökkenést, azonban ez nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
Az eleve költséges eljárás azokon a helyeken volt eredményes, ahol a lezajlott kihelyezést gondos utónevelés követte és a kibocsátás eleve megfelelő élőhelyre történt. Sok esetben azonban a tenyésztett madarakra alapozott vadászat az „eredeti” törzsállomány további csökkenését okozta.
Mindezek tudatában, neves kutatók véleményei alapján a következőket javasolhatjuk első lépésként a probléma megoldására:
- ne kaszáljuk az út- és árokpartokat, mezsgyéket
- egyes területeket időközönként ugaroltassunk
- ne szüntessük meg az erdőfoltokat, erdősávokat, csendereseket
- ne vágjuk le a nádszegélyeket, nádfoltokat
- mozaikos táblákat hozzunk létre, több növényfajjal
- amennyiben lehetséges kevesebb vegyszert használjunk
Felhasznált és ajánlott irodalom:
1. Magasles: 2011. január – IX. évf. 1. szám
2. http://www.agrarkamara.hu/Sajt%C3%B3figyel%C5%91/tabid/117/Default.aspx?udt_491_param_detail=10543
3. Magyar Vadász Enciklopédia (szerk.) Faragó Sándor, 2009.
4. Tiszántúli vadgazdálkodási egységek fácán kibocsátási technológiáinak hatása a természetes törzsállományra Szendrei László, 1994. in: Vadbiológia 1990-1993 (szerk.) Csányi Sándor, Gödöllő, 1994.
|
