A Herman Ottó Természetvédő Kör, az Óballáért Egyesület, a Nagykörűért Alapítvány és az Apáról Fiúra Alapítvány eldöntötték, hogy egy közös pályázat keretében szorosabbra fűzik együttműködésüket, és egymás rendezvényein, „falunapjain” részt vesznek annak érdekében, hogy hagyományőrző tevékenységüket népszerűsítsék, kapcsolatrendszerüket bővítsék.
Ennek érdekében több népijáték-gyártó megtekintése után közösen népi hagyományos játékokat vásároltak, melyeket igyekeznek minél alaposabban megismertetni a rendezvények résztvevőivel.
Az alábbiakban a régi népi játékokról adunk egy kis áttekintést, megismertetve az olvasót apáink, nagyapáink játékaival.
A programot a Nemzeti Civil Alap Demokrácia- és partnerség-fejlesztési Kollégiuma támogatta.
A patkós erőpróba során a játékos fél kézzel tart egy farudat. A rúdra egymás után patkókat helyezünk. Aki a legtöbb patkót tudja megtartani, az a győztes, vagyis a legerősebb.
A csúzli Magyarországon a fiúk játéka, amit maguk is egyszerűen el tudtak készíteni otthon a ház körül található anyagokból. Csupán egy „Y” alakú faág kellett hozzá, egy darab gumi és bőr. Az elkészült csúzlival célra lőhettek: pl. húsvétkor elterjedt játék volt a kakaslövés, amikor a céltáblára festett kakas hasát kellett eltalálni.
A csigázás egykor a magyar diákok kedvelt játéka volt, több változata ismert. A facsiga az egyik végén hegyes, teste henger alakú. Az ostor végét rátekerték, majd megrántották, hogy letekeredve megpördüljön a csiga, s hogy meg ne álljon, az ostorral a forgás irányába csapkodták. Másik változata, mikor a csigának meghosszabbított tengelyét kézzel, vagy madzaggal megpörgették, és versenyeztek, melyik forog legtovább.
A célbadobás az egykori vásárok, ünnepségek Európa-szerte ismert ügyességi játéka. A gúlában egymásra helyezett fémdobozokat kell eltalálni bizonyos távolságról egy rongylabdával.
A bothúzás fiúgyerekek virtusjátéka volt faluhelyen. A két versenyző egy 2 méter átmérőjű körön belül áll egymással szemben, miközben egy keresztbe fordított botot fognak. Feladat az ellenfelet kihúzni a körön kívül úgy, hogy közben a botot nem engedik el.
A bige nagy múltú magyar játék. A két végén kihegyezett bigét keresztbe fektették két kő vagy fadarabon, s a játékos egy ütőfát aládugva kilódítja azt, minél messzebbre. A földre esett bige egyik végére ráütöttek, mire az a levegőbe felpördült, és röptében kellett tovább ütni.
A magyarság ősi foglalkozásainak egyike volt a pásztorkodás, ezt szimulálja a birkagyűjtés c. játék Az alföldi, hegyvidéki legelőkön hajdan nagy létszámú nyájakat őriztek: marhákat, lovakat, juhokat, sertéseket. A juhászok a birkákra vigyáztak, és megesett, hogy egy-egy állatot ki kellett szakítani a nyájból, s ehhez használták a kampósbotot. Ezt a mozzanatot idézi a gyorsasági verseny, mely két juhász között zajlik. A körülkerített nyájból a versenyzőknek minél több játékjuhot kell a kampós bot segítségével kiemelni. Az a győztes, aki több állatot gyűjt.
