Csernobil, Fukusima és Paks üzenete: új energiapolitikára van szükség

  Napjainkban, huszonöt évvel a csernobili katasztrófa, nyolc évvel a szerencsés kimenetelű súlyos paksi üzemzavar és a hét hete bekövetkezett – ma még megjósolhatatlan következményekkel járó – fukusimai baleset után a világ sok országában újraértelmezik az energetika kérdéseit.
  Itt az ideje, hogy Magyarországon is gyökeresen átértékeljük hozzáállásunkat az atomenergiához, illetve az energiatermeléshez és -fogyasztáshoz. Fel kell ismernünk: az energiapolitika ügye nem választható szét az értékrendszer, tudatosság, társadalmi felelősség, illetve a termelés és fogyasztás általános kérdéseitől. Alapvető társadalmi változásra van szükség, amely meghaladja a jelenlegi fogyasztói társadalmat. Fenntarthatóságot szolgáló termelési és fogyasztói szerkezetet kell kialakítani, amely körfolyamatokon alapul, és amelyben a kevéssé anyag- és energiaigényes szolgáltatások dominálnak.
  Ennek érdekében alulírott civil szervezetek a következő javaslatokat fogalmazzuk meg az energiapolitikát illetően:

1. Magyarországnak célul kell kitűznie az össztársadalmi energiafelhasználás csökkentését. Tudomásul kell vennünk, hogy minden energiatermelési és -fogyasztási tevékenység környezethasználattal jár, ezért a Föld erőforrásait már ma túlhasználó társadalmunkban az energiapolitika megalkotásának folyamatában nem az igényekből, hanem a lehetőségekből, az ökológiai korlátokból kell kiindulnunk. Az energiafelhasználás csökkentéséhez hatékony gazdasági eszközökre van szükség, amelyek a társadalmi igazságosság figyelembevételével szabályozzák az energiafelhasználást, és a nemzetgazdaságot a takarékosság, a hatékonyság és a megújuló energiák irányába terelik.

2. Az elfogadhatatlan társadalmi kockázatok és a jövő nemzedékekre háruló terhek miatt el kell vetni az atomenergia használatát. Újabb atomerőművek létesítése, valamint a meglevők bővítése nem támogatható a biztonsági kockázatok, a hulladékkezelés megoldatlansága, de már csak a teljes életciklusra kiterjedő költséghatékonysági szempontok miatt sem. Megkérdőjelezzük a jelenleg működő paksi blokkok élettartam-hosszabbítását.  Mielőbb szükség van független, átlátható nemzetközi felülvizsgálatra, akár a tervezett stressz teszten felül is. Az esetleges élettartam-hosszabbításról szóló döntéseket teljes társadalmi nyilvánosság mellett, civil szervezetek által delegált szakértők bevonásával, a biztonsági szempontok elsőbbségével kell meghozni, blokkonként, csak arra az időtartamra, amelyre szavatolható a biztonságos működés az egyes blokkok sajátosságait figyelembe véve.

3. Magyarország nem maradhat a fosszilis korszakban, a fenntartható energiagazdaság építőköveire, köztük a megújuló energiákra kell alapozni jövőnket. Az energiafüggőség, az éghajlatváltozás, illetve fosszilis erőforrások fogyása és drágulása miatt ütemezetten csökkenteni kell a fosszilis energia felhasználását úgy, hogy 2020-ra elérjük a 6 tonna/év/fő, 2050-re – a természetes úton elnyelhető – 2 tonna/év/fő szén-dioxid-egyenérték kibocsátási célt. Az atomenergia és a fosszilis erőforrások kiváltása az energiafelhasználás csökkentése mellett a megújuló energiák térnyerésén alapulhat. Amennyiben a kormány jelenlegi céljai valósulnak meg, a megújuló energiáknak sem technikailag, sem finanszírozási szempontból nem lesz lehetőségük nagymértékben elterjedni. Főként a nap, szél és geotermikus energiák használatát kell ösztönözni, régiós és akár határkeresztező okos hálózatok, fogyasztó oldali szabályozás, valamint decentralizált, kapcsoltan hőt és áramot termelő minierőművekkel működő, energetikailag önellátó közösségek kialakítása mellett. A biomasszára elsősorban mint az élet hordozójára kell tekinteni, ezért az élő biomassza energetikai felhasználásának növelését nem támogatjuk. A hulladék biomassza energetikai felhasználásának növelésére látunk esélyt.
Környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontból is különösen hátrányos az agroüzemanyagok előállítása és felhasználása. A biomasszát legfeljebb a kisléptékű helyi energiaellátásra szabad alkalmazni, különös tekintettel a biogázra. Haladéktalanul fel kell számolni a fosszilis erőforrások, az atomenergia és az agroüzemanyagok állami támogatásának minden formáját. A használókkal meg kell fizettetni az energiafelhasználás minden költségét, beleértve a környezeti és egészségi károk költségeit is. A lakosság alacsony jövedelmű rétegeit nem az alacsony energiaárral, hanem más módon, például energiatakarékossági és hatékonysági ösztönzőkkel kell támogatni.

4. Az energiafelhasználás csökkentésének legnagyobb hazai potenciálja az épületenergetikában és a közlekedésben van. Az eddigieknél nagyságrendekkel nagyobb gazdasági ösztönzőkkel kell a szabályozásnak és támogatásoknak elősegíteniük a lakó- és középületek energiahatékonysági átalakítását. Gazdasági és társadalmi szerkezeti átalakításokkal a személy- és teherszállítási igény csökkenthető, illetve a környezetbarát módokra terelhető.

5. Érdemi segítséget kell nyújtani a lakosságnak és a közösségeknek az életmódváltás megvalósításához. Szükség van szemléletformáló programok, tanácsadó hálózatok indítására, amelyek konkrét napi segítséget adnak a fenntarthatóság összefüggései megértéséhez, a környezeti és energiatudatosság elsajátításához, illetve a szükséges beruházások hatékony megvalósításához.

6. Új szemléletű energiapolitikát! A fenti szempontoknak megfelelően a kormányzatnak a társadalom széles körű bevonásával újra kell gondolnia a készülő energiastratégiát, forgatókönyveket készítve az atom- és fosszilis energia nélküli korszakra. Civil szervezeteink ezen új szakpolitika kialakításához és megvalósításához felajánlják szakmai és közösségi munkájukat.
Minél előbb szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy nem létezik a „bölcsek köve”, az olcsó, biztonságos és tiszta energia, amely segítségével a végtelenségig fokozhatjuk fogyasztásunkat egy véges Földön. Át kell alakítanunk életmódunkat: az anyagelvű növekedési eszmény helyett a „kevesebből jobbat” társadalmába kell lépnünk. Nem kell aszkétáknak lennünk, de mérsékelnünk kell az energiahasználatot. Rá kell ébrednünk: az egyéni és társadalmi boldogulásunk igazi alapja nem az anyagi fogyasztás, hanem természeti, lelki és közösségi értékeink megélése. Mindenekelőtt tudásunk gyarapítására, egészségünk javítására és közösségeink, erkölcsünk jobbá tételére van szükség.

Kelt Budapesten, 2011. április 26-án, a csernobili katasztrófa 25. évfordulóján

Ajánld ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek!