A Ramsari Egyezmény, avagy emlékezés a vizes élőhelyek védelmére

 

 40 évvel ezelőtt egy iráni kisvárosban, Ramsarban aláírták az egyik legjelentősebb természetvédelmi egyezmény alapító dokumentumait. Így 1971. február 2.-a azóta is fontos időpont és méltán emlékszünk minden évben egy olyan egyezmény aláírására, ami egy konkrét ökoszisztéma védelmére alapult.
Az 1971-ben ratifikált egyezmény csak több, mint 3 év múlva, 1975. decemberében lépett érvénybe.

 A mai napig 1.9 millió km2-nyi terület szerepel már a Ramsari Listán.
Magyarország 1979-ben csatlakozott az Egyezményhez és első körben a Hortobágyot, a Felső-Kiskunsági szikes tavakat, a Kis-Balatont, a Mártélyi Természetvédelmi Területet, a Szaporca-tavat, a Velencei-tavat és a Dinnyési-fertőt vették védelem alá, de azóta is folyamatosan bővül a védendő területek köre. Utoljára, 2011-ben a Dél-balatoni berkek és halastavak kerültek az Egyezmény hatálya alá. Ma Magyarországon 243.410 hektár tartozik ezen területekhez, ami 29 élőhely között oszlik meg.
Magyarország jelentősége nem korlátozódott a hazai területekre, hanem jelentős szerepet vállalt a nemzetközi porondon is. Így 1991-ben a szerződő felek konferenciái között működő Állandó Bizottság elnökévé választották  hazánk képviselőjét  - Lakosné Horváth Alojzia személyében- és ezt a posztot 1999-ig (két cikluson keresztül) töltöttük be.

 De végül is mi is ez a Ramsari egyezmény?
A Ramsari Egyezmény – más néven az Egyezmény a közösségi jelentőségű vizes élőhelyekért – arra hivatott, hogy az addig a nemzetek által egyedileg kigondolt vizes élőhelyeiknek védelmét nemzetközi keretek közé tereljék, és így az élőhelyek megőrzését szorgalmazza a bölcs élőhely használat és a források fenntartható használata által. Mára az aláíró országok elérték, hogy gyakorlatilag a bolygónk valamennyi vizes élőhely típusa képviselteti magát a palettán.
Az Egyezmény a „vizes élőhelyek” fogalma alatt nagyon sokféle társulást ért. Beletartoznak a
tavak, folyók, mocsarak, lápok, rétek, tőzeglápok, torkolatok, ár-apály zónák, tengerparti területek, mangroveerdők, korallzátonyok, de ide tartoznak a mesterségesen kialakult helyek, képződmények is, mint a halastavak, rizsföldek, víztározók vagy éppen a bányatavak, hiszen, ha belegondolunk ezek az élőhelyek is nagy jelentőséggel bírnak mind a helyben élő állatok, mind az átvonuló madarak számára.

 De akkor tisztázzuk azt is, hogy miért is fontosak ezek az (és persze a mástípusú)  élőhelyek:
Elsődleges szerepük természetesen az, hogy az állatoknak és növényeknek olyan ökológiai szolgáltatásokat nyújtsanak, melyek lehetővé teszik a szaporodásukat és egyáltalán az életben maradásukat.
Fontos szempontokat találhatunk az emberek oldaláról is, mivel jelentősek a tudomány, a kultúra szempontjából és persze nem feledkezhetünk meg a gazdasági hatásokról sem, hiszen sokan szeretnek természetes környezetben sétálni, megfigyelni az állatok viselkedését, vagy csak gyönyörködni egy szabadban eltöltött naplementében. Sok országban (köztük hazánkban is) kezdik felismerni a turisztikai fontosságát ezeknek a területeknek, hiszen néha ki kell (kellene) szabadulni a betondzsungelból, hogy feltöltődjünk egy kicsit, nem is beszélve a tüdőnkben lerakódott benzingőz kitisztításáról.
Fontos szerepe van ezen területeknek a manapság sokat emlegetett klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is.
Azt a jelentős eredményt sem szabad elfelejteni, hogy a létrehozó államok elismerték, hogy a vándorló madarak országhatárokat szelnek át, hogy céljukhoz elérjenek és ezáltal nemzetközi vagyonnak nyilvánították őket.
Az Egyezményben van egy meghatározás, mégpedig, hogy ezen erőforrásokat bölcsen kell használni. De mit is jelent ez a hivatalos megfogalmazás szerint?
A definíció szerint bölcs tájhasználat: „az élőhelyek ökológiai jellegét szem előtt tartó kezelés, melyet közösségi megközelítéssel és fenntartható fejlődéssel lehet elérni”. A bölcs használatra említhetnénk a jog egy másik megfogalmazását is, mégpedig a „jó gazda gondosságát”. Így a lényege, hogy ezek a területek hosszú távú megőrzéséért és fenntartható használatáért mindent meg kell tenni az emberiség érdekében.
Az Egyezményt aláíró országok vállalták, hogy megvalósítják a Ramsari Egyezmény 3 pillérét, melyek a következők:

• Létrehozzák az úgynevezett Ramsar Listát, mely deklarálja a megfelelő élőhelyeket és garantálják ezek megőrzését.
• Mindent megtesznek a vizes élőhelyek bölcs használatáért és a nemzeti területkezelési tervezést, a politikát és a törvénykezést (persze az ide kapcsolódó témákban) ennek elérésének érdekében vetik be.
• A nemzetközi együttműködés érdekében közös hálózatot hoznak létre (hiszen sok helyen vannak olyan területek, melyek nem veszik figyelembe az országhatárokat. Hazánkban például ilyen a Fertő-tó is.)

 Az egyezmény eredményeképpen sikerült elérni, hogy a világon ma már, majd 2000 vizes élőhelyet jelöltek ki (ami csatlakozott is az Egyezményhez), ami több mint 190 millió km2-nyi területet foglal magába. Az élen Kanada áll, több mint 130.000 km2-el. Gondoljunk bele, hogy a legnagyobb kijelölt terület a Queen Maud-öböl (Antarktisz) 62.800 km2-el, ami a jelenlegi Magyarország területének durván 2/3-a!!!
Ma már olyan államok is csatlakoznak Az Egyezményhez, mint Laosz, Irán vagy Jemen, így hát az elmúlt 40 év alatt tényleg egy nagyon jelentős szerződéssé nőtte ki magát ez az igen fontos Egyezmény. Reméljük, hogy még sokszor 40 évig sikeres tud maradni és egyre több gyönyörű védendő élőhellyel fogja gazdagítani az emberiséget.
Természetesen ilyen célokat a Nimfea Természetvédelmi Egyesület sem hagyhatott figyelmen kívül. A Ramsari Egyezmény keretein belül alakult egy CEPA nevezetű program, melynek célja a kommunikáció, a nevelés és  az emberek véleményének formálása. A CEPA keretein belül pedig létrejött egy szervezet a „Wetland Link International”, melynek az a feladata, hogy összefogja a világban azon intézményeket, melyek szintén ezen célok mentén tevékenykednek.
Hazánkban elsőként (és sajnos egyedüliként) a Nimfea Természetvédelmi Egyesület által fenntartott Fekete István Természetvédelmi Oktatóközpont nyerte el ezt a megtisztelő címet, hiszen az egyesület programjai és céljai jelentős mértékben kötődnek a vizes élőhelyekhez. Mint az egyesület nevéből is kiderül (Nimfea=tündérrózsák tudományos nevéből a Nymphea-ből származik), már a kezdetektől jelen volt a vizes élőhelyek védelmének szándéka az alapítók terveiben.
A tavalyi évben sikerült is elérni a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával, hogy az egyesület életében részt vevő emberek kis csoportja tanulmányi úton vegyen részt Slimbridge-ben, mely a „ramsari” szellemiség alatt működő oktatóközpontok központja.

 Az egyesület tagjai azzal a nem titkolt szándékkal érkeztek a központba, hogy Közép-Európa első ilyen jellegű madárparkját Túrkeve környékén létrehozzák.
A Slimbridge-i tanulmányi út eredményeképpen (a tapasztalatcserén túl) egy lépéssel hazánk közelebb került egy Európai jelentőségű madárpark megalakulásához.

L.K.