Nemzeti Biodiverzitási Stratégia - Gömörszőlős
2012.április 18-20-ig Gömörszőlős községében került megrendezésre a Magyar Természetvédők Szövetsége rendezésében egy képzés melynek célja az volt, hogy az MTVSZ és tagszervezetei a Svájci- Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával közös programot alakítsanak ki a Nemzeti Biodiverzitási Stratégia jövő évi vitájára valamint, hogy a döntéshozók és a társadalom minél szélesebb körben értesüljön a biológiai sokféleség és ökoszisztéma szolgáltatások fontosságáról.
A képzés alapjául a 2010-ben elfogadott Nagoya egyezmény szolgált, melynek lényege, hogy egy olyan globális stratégiát dolgozzanak ki a biológia sokféleség védelmében, amit 193 ország egyhangúan el tud fogadni.
A három alappillérből az első az volt, hogy állítsuk meg az élővilág pusztulását. A második, hogy a természeti erőforrásainkkal tanuljunk meg élni és ne visszaélni (ne éljük fel a forrásokat) és a harmadik, hogy a genetikai erőforrásokból származó hasznot igazságosan kell elosztani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például ha egy gyógyszercég talál egy növényt bármerre a világban és ebből hasznos hatóanyagot von ki, akkor vissza kell juttatnia a haszonból annak az országnak (vagy népcsoportnak) ahonnan a növény származik. SŐT! Fontos pontja az is, hogy nem csak a növényre vonatkozik, hanem bármely abból a növényből származó alkotórészre (így akkor is vissza kell téríteniük a haszonból, ha feldolgozva viszik ki a terméket az országból). Kidolgozták 2020-ig az Élővilág Védelmi Stratégiát is.
A nagoya-i konferencián abban is megegyeztek a felek, hogy minden államnak saját felelőssége, hogy kidolgozza a nemzeti és regionális célkitűzéseit. Ez a pont az, ami a gömörszőlősi képzés apropóját adta, hiszen 2013-ban a tervek szerint hazánk elfogadja a Nemzeti Biodiverzitási Stratégiát.
Persze ez mind túl szép lenne és sajnos még csak félig igaz. Ugyanis az egyezmény akkor lép életbe, ha 50 ország ratifikálja, és ez még sajnos nem történt meg (a 193 országból mindössze 3 ratifikálta, de Magyarország és az EU is hamarosan növeli ezt a számot).
A szerdán este kezdődő konferencia első érdemi napja csütörtökön volt, mikor is a tagszervezetek és a svájci Pro-Natura képviselőinek előadását hallgathattuk meg, valamint a vendégek között üdvözölhettük a Vidékfejlesztési Minisztérium munkatárást is, aki szintén egy előadással készült a magyarországi helyzetről.
Az első előadók a Pro Natura képviseletében tartottak beszédet és felvázolták a svájci általános helyzetet, valamint elmondták azt is, hogy a szervezetük hogyan épül fel és milyen eredményeket tudtak elérni a svájci kormánynál. Irigylésre méltó volt hallani, hogy a magyarországi természetvédők örökös csatája a kabinettel és a gazdasági érdekekkel náluk kicsit egyszerűbben kezelhető, bár ők is folyamatos harcban vannak ezen szervezetekkel. Ugyanakkor sikerült elérniük, hogy sok esetben elég megjelenniük és előterjeszteni észrevételeiket és máris lépnek az illetékesek.
Bemutatták azt is, hogy a természetvédelem hogy is működik Svájcban. Első fontos különbség, hogy igazából a védett területeik egy része Nemzeti Park, de nagyon sok kis apró terület van védetté nyilvánítva. Ezek a területek sokszor intenzíven művelt szántóföldek közé beékelődött erdős területek, melyeket értelemszerűen nehézkes kezelni és védeni.
Kimutatták a Pro Natura munkatársai, hogy a jelenleg ember által használt területek (lakóházak, épületek, irodák, stb.) bőségesen elegendőek a svájci lakosság számára, így keresztül tudták vinni azt is, hogy az emberek nem terjeszkedhetnek tovább, vagyis nem vehetnek el területet a természettől új épületek, építkezések céljára.
Elmondták, hogy náluk az egyesületeknek, szervezeteknek lehet saját földtulajdonuk, amivel természetesen élnek is. Jelentős területeket vásároltak meg és ezeknek a természetvédelmi kezelését is ők biztosítják, érthető módon így sokkal hatékonyabban.
Ismét nagy különbség a két ország természetvédelme között, hogy az állam kihelyezheti a természetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségeit (melyet meg is tesz) civilek részére, így ismét hatékonyabb rendszerhez tudnak jutni és sokkal gyorsabban tudnak reagálni a felmerülő problémákra.
Náluk nincsenek Natura 2000-es területek, viszont ők is létrehoztak egy hasonló hálózatot. Ez az Emerald. A fentebb említett kicsiny védett területek általában ebbe a kategóriába tartoznak.
A finanszírozás – talán nem is meglepő módon – is jelentősen másképpen folyik, mint itthon. Jelentős számú önkéntes dolgozik a szervezetnél (100.000 fő) és ezen kívül az úgynevezett donorok is sokan vannak (cca. 30.000 fő), akik anyagi eszközökkel támogatják a Pro Naturát.
A következő előadó Greguss Ditta volt, aki egyébként a Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselte és delegált volt a Nagoya konferencián is.
Előadásában képet kaphattunk a magyarországi szervezeti felépítésről, a tervekről, pénzügyi helyzetről, valamint a vadon élő és az agráriumban termesztett fajok biodiverzitásának rohamos csökkenéséről (a termesztett növények száma az 1990-es évek óta 25%-ra esett vissza, tehát a fajok háromnegyedét elvesztettük). Megismerhettük a magyarországi génbankok szerepét is (Tápiószele ás Gödöllő) az ez-situ védelemben.
A további előadók az MTVSZ tagszervezeti voltak. Érdekes volt a Beretzk Péter Természetvédelmi Klub (Röszke) programja, mely „A biodiverzitás monitorozása a közoktatásban” címet kapta, majd meghallgathattuk az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület terveit területek védetté nyilvánításáról, de Gyarmati István révén bemutatásra került a Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület által felmért Debreceni és Hajdu-Bihar megyei védett területek is.
A következő nap délelőttjének első felében általános összefoglalót kaptunk a projekt által előírt munkákról, feladatokról, majd egy brain storming keretében mindenki hozzátehette a saját építő jellegű ötletét, valamint nyilatkozhatott arról, hogy vállal –e feladatokat a tervek gyakorlati kivitelezésében. Nagy vonalakban a projekt feladatai a következők voltak:
- Képzés (Gömörszőlős)
- Egy ismeretterjesztő kiadvány készítése (40 oldalban és 1000 kiadott példányban 2012 szeptemberére)
- Országos konferencia (2012 novembere, Budapest)
- Civil javaslatok kidolgozása a Nemzeti Biodiverzitás Stratégiához
- Országos támogató bázist erősítő kampány kidolgozása (2012. szeptember, 2013 február és május)
Ehhez kapcsolódóan 2012 szeptemberében lesz egy svájci tanulmányút (3 nap + utazás), valamint 2012 decemberében egy két napos tréning.
A kampányok 2013 márciusától májusig fognak tartani, valamint ezek után zárul a projekt, remélhetőleg eredményesen.
Megegyezetünk abban, hogy a kiadványnak közérthetőnek kell lennie, valamint, hogy a célközönségének nem elsősorban a politikusoknak kell lennie (hisz így is rengeteg hasonló dolgot kapnak és kicsi az esélye, hogy ténylegesen betöltse a szerepét a kiadvány), hanem olyan csoportoknak, melyek összetartják a természetvédelmet és természethasználatot, valamint akik kinevelik a következő generációt (tanárok, természetjárók, egyház, stb.).
Rengeteg jó ötlet született a médiával, valamint az általános tájékoztatással kapcsolatban is, hisz többen úgy érezték, hogy a természetvédelemmel közvetlen kapcsolatban nem állók nehezen tudnak tájékozódni a folyamatban lévő munkákkal és az eredményekkel kapcsolatban.
Úgy hiszem, hogy minden résztvevő jó érzéssel és sok új tapasztalattal térhetett haza azzal a tudattal, hogy kis szerencsével és sok munkával és összefogással talán sikerül előrevinni a biológiai sokféleség hazai ügyét.
