A túrkevei tejcsarnok története
A mindenki által tejcsarnoknak nevezett épület egyike a város legimpozánsabb gazda-polgár házainak. Ennek ellenére magáról az épületről írásos feljegyezések nincsenek, így történetét csak a helyiek elbeszéléseiből lehet összeállítani.
A tejcsarnok épülete a mai Petőfi Sándor utca és a Kisdomb utca sarkain található. Ezen utcák közül a nagyobb a Petőfi Sándor utca, de jelentősebb szerepet sosem játszott a város életében, ez a belvárost északi irányból lezáró, kelet-nyugati irányban egyenes vonalú út a belváros felől a Kisújszállásra menő forgalom itt halad át, illetve a központi szerepe miatt a felvonulások mindig érintették. A Kisdomb utca egy természetes kis magaslaton halad át, nevét innen kapta, egykoron Zsidótemplom és temető volt itt, de egyik sincs már meg.
A tejcsarnok épületének építéséről pontos információk nincsenek, ami biztos, hogy a Fiedermann család, akik közül ügyvédek és orvosok kerültek ki, építette. Az épület beleillik a város nagy gazda-polgári házainak sorában, amelyekből hasonló ma már csak 4-5 darab van a városban. Így az épületet építésének korát az 1880-1920 közzé kell tennünk. Eredetileg az épülethez 3 utcát érintő nagyméretű birtok tartozott cselédlakással és több épülettel együtt.
A második világháború előttről kevés adat van az épületről, de az biztos, hogy a mai felosztás (keleti végében ügyvédek, nyugati részén tejcsarnok) már létezett. Az 1940-es évek elején már hordták ide a helyiek a tejet, és egy kisbolt is működött az épületben, ezzel kapcsolatban elhangzott az abban az időben jelentős Topolay család neve is, de pontosabb információt erről nem sikerült találni. Eközben az ügyvédi szárnyban kialakított lakásban a Fiedermann-családba beházasodott Dr. Szilágyi Dávid (felesége Fiedermann Szeréna) lakott és működött egészen halálig (1950?). Miután ez a szárny az Ügyvédi Munkaközösség kezébe került, amely eleinte lakásként és irodaként is használta ezt a szárnyat, később már csak irodaként. Az Ügyvédi Munkaközösség tulajdonában maradt is egészen a rendszerváltásig, utána az egyik helyi ügyvéd vásárolta meg, dolgozik itt azóta is.
A II. világháború után az épület nagy része tejbegyűjtőként, majd feldolgozóként is funkcionált. Mindeközben az egykori birtokhoz tartozó környező telek és épületek változatos felhasználásba kerültek. A Petőfi – Deák utcák sarkán lévő épület háztartási bolt lett, ma már ez nincs meg, és a telket is leválasztották az eredeti birtokról, és ma magán kézben van. Az udvarban eleinte tüzép működött 1958-ig, amelynek a Deák Ferenc utca felől volt a bejárata, Aztán az 1960-as évek elején a telket felszabdalták, és 3 külön lakóingatlant építettek a Deák utcára.
A maradék telken volt még egy cselédház (ezt a helyiek sütőnek vagy sütőháznak is hívtak, ebben a világháború után folyamatosan laktak olyan 1980-ig. A cselédház Petőfi utcára néző helységeiben női szabó, fényképész, vegyesbolt majd most használt ruhakereskedés található.
Az udvarban lévő épület hasznosítása is sokrétű volt eleinte jeget készítettek benne. A jeget ammónia hűtőközeges kompresszorral készítették, amely -10 oC-ra lehűtötte a sós vizet, ami még ekkor nem fagyott meg, így ezt keringetve fagyasztották meg a csapvizet, egy cellában akár 12 mázsás jégtömbök is készültek. Az udvarban 4 kút is, amelyből talán egy még megvan, a hűtővizet biztosítandó a rendszerhez, illetve a tejcsarnok használtvizét is ide vezették eleinte, de ez rontotta a jégkészítést, ezért jéghez a hűtővizet a tejcsarnok pincéjének kútjából szivattyúzták. Ezen kívül az udvarban jégverem is volt, ahova jéggyár előtt a mai Keresztgödörből vagy a Kis-Berettyóból (amikor még tiszta volt a vizük) szállítottak jégtáblákat, amiket ott tároltak. A jégkészítés az 1970-es évek végéig működött. Ezzel párhuzamosan ebben az épületben szikvízkészítés és zöldségek savanyítása is volt. A szikvízkészítő gépet a 90-es, a jégkészítő gépházat még 8-10 évvel ezelőtt is látták a helyszínen, mai sorsukról nincs információ.
A tejcsarnok épületének hatalmas pincéjét a helyi ÁFÉSZ használta zöldségtárolásra nagyjából 1950-1980 között, ameddig szükség volt a zöldségek tárolására.
A tejbegyűjtő működésének első említése az 1940-es évek elejéről van (korábban a város nyugati felé a kismalomnál volt a tej gyűjtése). A tejet a termelőszövetkezet állatállománya (szarvasmarha és juh) szolgáltatta, illetve a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságából származó tejet is felvásárolták. A világháború után folyamatosan modernizálták a berendezéseket. Eleinte csak a tej pasztőrözése, hűtése és szeparálása (tejszín lefölözése) volt. Ezekhez a berendezéseket még kézi erővel működtették. Az elektromos eszközöket az 1960-as évek után alkalmaztak a szocialista modernizálás keretében, ahol az itteni termelő szövetkezet célja volt, hogy helyi hozzáadott érték is legyen a tejfeldolgozásban. A tejfeldolgozó az épületben 1970-1987 között működött. Ekkor 3db 2500 literes tartályban dolgozták fel a pasztőrözött tejet, amelyek egy részét a helyes zsír százalék beállítása után, helyben zacskózták (0.25-ös, 0.5-ös és literes kiszerelésben) és árusították. Ezen kívül tejszint, tejfölt és túrót készítettek. A helyben el nem adott termékeket Karcagra, Szolnokra, de még Köröstetétlenre is szállították. A juhtejet nem dolgozták fel sosem, azt közvetlenül Karcagra szállították. 1987-ben a tejfeldolgozó bezárt, ezután csak a tej begyűjtése folyt tovább 2003-ig, amikor is végleg felhagytak ezzel a tevékenységgel. Az így kihasználatlanul maradt épületrészben élelmiszerbolt működött az utóbbi időszakban, de rövid idő alatt az is bezárt. Ezután az épület üresen áll. Bármilyen új információt, dokumentumokat és fényképeket szívesen fogadunk az az épületről.
Molnár Géza
Beklen Alapítvány
A Beklen Alapítvány médiamegjelenését a Vidékfejlesztési Minisztérium
2012. évi Zöld Forrás Pályázata támogatja (Pályázati azonosító:**PTKF/1634/2012)
|
