Legeltetéses állattartás a pásztói-gyepen
A 90 években sajnos egyre inkább szembesülnünk kellett azzal a problémával, hogy a háztáji állattartás gazdasági okokból jelentősen lecsökkent. A tejátvétel megszűnésével a tehenek maradék állománya is felszámolódott. A régi időkben a gyepet legelő állatok kezelték, de ez az állomány csökkenésével már nem tudott működni.
A földalapú támogatások megszületésével ismét kezelésbe vették a területet, de immár nem a hagyományosnak mondható legeltetéses állattartással, hanem gépekkel, kaszálással. Sajnos ennek a jelei nagyon hamar jelentkeztek a környező élővilág faj és egyedszámában.
A pásztói gyepen elindult hagyományos állattartással megindult a táj élővilágának fejlődése is. Mind a diverzebb legeltetés (marhák, juhok, lovak), mind pedig a legelő állatok szerves trágyája elősegítette a gerinctelen állatok megjelenését és egyedszámának növekedését. Ezáltal természetesen az ezekkel táplálkozó állatok száma is megnőtt, így egyre gyakoribb vendégünk lett a kék vércse, a kerecsen sólyom, a fehér gólya, de a túzok is.
Ugyan a térség jelenlegei állatlétszáma még kevés, ahhoz, hogy a gyepek teljes területét ideális módon kezeljük, de az állatállomány folyamatos növekedésével remélhetőleg hamarosan egyre nagyobb területet a régi állapotba tud kerülni.
Molnár Géza
Beklen Alapítvány
A Beklen Alapítvány médiamegjelenését a Vidékfejlesztési Minisztérium
2012. évi Zöld Forrás Pályázata támogatja (Pályázati azonosító:**PTKF/1634/2012)
|
