Madarak és fák napja Túrkevén
Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem.
Petőfi Sándor: A gólyához
Minden évben május 10-én ünnepeljük a madarak és fák napját. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület szombati rendezvénye ebből az alkalomból, a Be-Natur programhoz kapcsolódóan elsősorban a gólyákról emlékezett meg.
A legismertebb, hazai népköltőnk versében szinte teljesen végigkövethető e madár egész életútja, kiérezhető belőle az a szeretet, amit a nép táplált iránta, hisz valójában a „legmagyarabb” madarunkról van szó. Sokszor a hűség és hazaszeretet példaképeként szolgált, a családi békét, összetartozást is szimbolizálta. A hosszú, piros csőrű és gázlólábú madarunk gyakran tűnik fel népdalainkban, népmeséinkben, népi játékokban sőt a nép életének fontos szakaszában, a születésben is nagy szerepet kap, hisz a néphit szerint a gólya hozza az újszülötteket. Néphiedelem az is, hogy amelyik házra gólya száll - de nincs rajta fészke -, ott rövidesen gyermek születik. Ilyen és ehhez hasonló említése a gólyának számtalan sok van még, s mindez alátámasztja a magyar ember gólyaszeretetét, ismeretét és ezáltal természetesen védelmét és megőrzését is.
A szombati programot a túrkevei Korda kórus nyitotta meg. Bár a kórusvezető bevallása szerint a dalkincs elég szegény gólyás művekben, ennek ellenére sok szép, gólyáról szóló dalt hallhattunk. A Dr. Nánási Lajos úti óvoda csoportja további dalokkal, mondókákkal, népi játékokkal egészítette ki a repertoárt – bebizonyosodott, hogy a magyar hagyományok szinte kimeríthetetlenek a gólyával kapcsolatban. Köszönjük a műsort összeállító és a gyerekeket felkészítő óvodapedagógusok munkáját.
A tartalmas műsor után A mi gólyánk című rajzverseny eredményhirdetése következett. A március 22-én, a víz világnapja alkalmából meghirdetett versenyre több, mint 600 pályamű érkezett, így a zsűrinek bizony nem volt könnyű dolga, hogy korosztályonként kiválassza a legeredetibb, legkreatívabb alkotást. Ezúton is köszönjük a munkát a zsűri tagjainak. A beérkezett rajzokból rendezett kiállítás jelenleg a Fekete István Oktatóközpont Kézművesházában tekinthető meg, de az összegyűlt anyag olyan színvonalas és látványos, hogy mindenképpen szeretnénk a jövőben további kiállításokon is bemutatni a közönségnek.
Nagyon köszönjük mindazoknak, aki rajzot vagy képregényt küldött nekünk, mindannyiuk munkáját szeretnénk egy jelképes ajándékkal honorálni, amit hamarosan mindenki postán meg fog kapni. A díjazottak a következők:
4-5 évesek:
Szabó Petra 1. hely
Gál Klára 2. hely
Szűcs Anna 3. hely
6 évesek:
Szaller Bíbor Eperke 1 hely
Kovács Kincső 2. hely
Rimóczi Márk 3. hely
7 évesek:
Kovács Eszter 1. hely
Nagy Dominik 2. hely
Sudár Boróka 3. hely
Első osztályosok
Elek Ádám 1. hely
Miklós Maja 2. hely
Papp Edina 3. hely
Második osztályosok
Jancsó Bence 1. hely
Baráth Bence 2. hely
Nagy Vivien 3. hely
Harmadik osztályosok
Pócs Adrián 1. hely
Boruzs Benedek 2. hely
Daróczi Nóra 3.hely
Negyedik osztályosok
Fülöp Nóra 1. hely
Kovács Kitti 2. hely
Kerekes Balázs 3.hely
Ötödik osztályosok
Jancsó Erika 1. hely
Karancsi Boglárka 2. hely
Pintye Dóra 3. hely
Hatodik osztályosok
Balla Piroska 1. hely
Bartucz Anna 2. hely
Rácz Alex 3. hely
Hetedik osztályosok
Varga Gréta Kira 1. hely
Kozák Amanda 2. hely
Tóth István 3. hely
Nyolcadik osztályosok
Bobály Dóra 1. hely
Szabó Judit 2. hely
Szathmáry Dalma 3. hely
Szellemileg akadályozottak:
K. Zoltán 1. hely
Sz. László 2. hely
Fűzfa Judit 3. hely
Kókay Szabolcs http://www.kokay.hu/ és Zsoldos Márton http://www.zsoldosmarton.hu/, hazánk legismertebb természetfestői és madárillusztrátorai által kiválasztott különdíjasok:
Soczó Tamás Gyomaendrőd 8.osztály
Szűcs Petra Vámospércs 4.osztály
Nagy Dominik Debrecen 7 éves
Képregény-rajzoló verseny győztese:
Döme Andrea 1. hely
Meseíró verseny helyezettjei:
Magos Vilmos (Marcsa a gólya) 1 hely
Berkó Rozália (Kelep úr és Úrnő) 2. hely
Tóth Imre (A híres gólya) 3. hely
Csányi Eszter ( A mi gólyánk) 1 hely
Molnár Tünde (Mese Emilről, a gólyafiúról) 2 hely
Jurák Pál (A gólyák vándorlásának története) 3. hely
“Interjú egy gólyával” verseny helyezettjei:
Enyedi Tibor 1. hely
Kovács Annamária 2. hely
Monoki Gyöngyi 3. hely
A rajzverseny eredményhirdetése után kezdődött a vers- és prózamondó verseny.
Óvodások, 1. és 2. osztályosok, illetve 3. és 4. osztályosok vettek részt, nagyon sok szép előadást hallhattunk.
Köszönjük a felkészítésben és a zsűriben szerepet vállaló pedagógusok önzetlen munkáját.
A versennyel párhuzamosan a kalandpark, az erdei tornapálya és különböző kézműves foglalkozások is várták az érdeklődőket, valamint két időpontban madármegfigyelő túra is indult, ahol tapasztalt túravezetőnk vezetésével megpróbáltuk felismerni, hogy melyik madárdal melyik madáról származik: például a búbos banka jellegzetes “hupu” hangját többször is hallottuk, ezen kívül a fülemüle dallamos énekét, kakukkszót, az erdei pinty, a sárgarigó és kis barátposztára dalát. Az erdőben többféle madárodút helyeznek ki rendszeresen a Nimfea önkéntesei, ezek jelentős részét mostanra már elfoglalták a madarak: van, amelyikben még a fészekkészítés fázisát leshettük meg, de valahol már tojások, vagy akár kikelt fiókák vannak. Felfedeztünk egy fészekalja széncinkét az egyik mesterséges odúban, egy fa odvába behallgatózva pedig a kis seregélyek csivitelését hallgattuk meg. Láttunk a sünöknek kihelyezett lakokat, ezek leginkább egy lefelé fordított fonott kosárra hasonlítanak, illetve garázsdarázst, avagy rovar hotelt is – nem is gondolnánk, hogy a rovaroknak is segítségre van szüksége, hogy megfelelő lakhelyet találjanak. Erre a célra szolgálnak a különféle vastagságú lyukakkal átfúrt farönkök, ágkupacok, nádszálak, amelyek alá, közé behúzódhatnak a méhek, katicák, futrinkák és sok más ízeltlábú.
Néhány tudnivaló a mesterséges odúkról:
A mesterséges odúkat A, B, C és D típusú odóknak nevezzük, így különböztetve meg, hogy melyik odú melyik madárfaj számára alkalmas, milyen madár fér be a röpnyíláson. A legkisebb az A típusú, amelyiknek olyan kicsike a nyílása (2,5 cm átmérőjű kör), hogy csak a kék cinege és a barátcinege fér be, így ezeket biztosan nem foglalják el a kicsit nagyobb verebek. A B típusú odú nagyobb, ebbe már a nagyobb széncinege, nyaktekercs és még nagyobb röpnyílás esetén a nagy fakopéncs is meg tud telepedni – sok más madárnak is alkalmas ez a méret, de az előbb felsorolt fajok azok, amelyeket a mostani madármegfigyelésen láttunk vagy hallottunk az erdőben. A D típusú odú ezeknél nagyobb méretű, ezt például a szalakóták és búbos bankák számára szokták kihelyezeni.
A C típusú odú nyílása pedig téglalap alakú, ezeket a nagyobb énekesmadarak kedvelik, akik szeretnek kinézni a fészekből, miközben a tojásokon ülnek.
Ha kérdése van azzal kapcsolatban, hogy hová milyen odút érdemes kihelyezni, hogyan tájoljuk és hogyan védjük az odút például a macskáktól, a Nimfea munkatársai szívesen válaszolnak kérdéseire, illetve az alábbi honlapon is sok hasznos információt találhat:
http://www.mme.hu/napi-madarvedelem/madarvedelmi-eszkozok/oduk-es-koltoladak.html
Miért ünnepeljük a madarak és fák napját?
A madarak és fák napjára hazánk méltán lehet büszke, hiszen szerte a világon szinte az első ilyen jellegű kezdeményezés volt, korát jócskán megelőzve, felismerve a környezet- és természetvédelmi szemléletformálás fontosságát, amihez a kor jónéhány haladó gondolkodója kellet.
1906. április 27-én gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletet adott ki e nap országos bevezetésére. Ez kötelezően előírta: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madarakat és azok védelmének jelentőségét megismertesse. Az Állatvédő Egyesület és a Magyar Ornitológiai Központ – Herman Ottó irányításával – jelentősen támogatta ezt a nemes mozgalmat, és a kor szinte minden neves természettudósa a kezdeményezés mellé állt.
Századunk első felében minden májusban sor is került erre a programra, és szerte az országban megkezdték ezzel a madarak bemutatását. A második világháború után sokat vesztett népszerűségéből e program, és az úttörő mozgalmak sajnos a környezetvédelemről szinte megfeledkeztek, de az 1990-es évek óta ismét egyre többen ünneplik meg. 1996 óta kormányrendelet alapján a madarak és fák napját május 10-én ünnepli az ország.