Házi Rozsdafarkú

  Közel egy hete újra ismerős madárhang hallható kertes házaknál. Visszatértek nagy útjukról a házi rozsdafarkúk (Phoenicurus ochruros). Ez a sokunknak jól ismert kedves kis madár, már a XIX. századtól megfigyelhető volt az emberi településeken. Alkalmazkodó képessége ellenére szükséges számára is az élőhelyeinek megszűnése miatt odúkat kihelyezni.

 A Herman Ottó Természetvédő Kör odúkihelyezési programjának köszönhetően számos helyen segítettük a rozsdafarkúak fészkelését "C" típusú odú eresz alá való kihelyezésével.

  A házi rozsdafarkú mérete a verébhez hasonló. Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Az idős hím Európában koromfekete (tulajdonképpen a nászruhájának nevezhetjük), feltűnő fehér szárnyfolttal, a fiatal, első nyarát élő hímnek nincs fehér szárnyfoltja. A teste színe változó, sokszor olyan szürkésbarna, mint a tojó, mások szürkésfeketék, mint az idős hím.

Elsősorban rovarokat és pókokat eszik. Elég félénk, gyakran kiemelkedő ponton ülve les zsákmányára, de a talajon ugrálva is táplálkozik. Elhagyott füsti fecske fészket is elfoglalhat. Évente rendszerint kétszer költenek áprilisban és júliusban, de előfordul, hogy háromszor nevel fiókát. Az első példányok csaknem mindig hímek, többnyire márciusban érkeznek vissza telelőhelyükről. Kedvező időjárás esetén a tavaszi vonulás korábban is kezdődhet.
A házi rozsdafarkú hazánkban védett faj. Természetvédelmi értéke 25 000Ft.