Egyesületünk bemutatása Tagszervezeteink bemutatása Programjaink ismertetése Egyesületünk kiadványai Támogatóink Partnereink linkjei Elérhetõségeink Vissza  a főoldalra

Mit tegyünk, ha madárfiókát találtunk?

  Beköszöntött a költési időszak azon periódusa, amikor az utcákon járó-kelők vagy épp a parkokban, kertekben pihenők hirtelen arra lesznek figyelmesek, hogy a lábuk előtt egy fészekből kipottyant, pihés fióka csipog. Általában két ok játszhat szerepet abban, hogy ezek a fiókák már nem a biztonságos otthon melegét élvezik. Amikor beköszönt a szárnypróbálgatás időszaka, akkor a fiókák először még kicsit félénkebben, de aztán egyre inkább felbátorodva veszik használatba tollruhájukat, és kezdik elsajátítani a biztos repülés képességét. Ez a készség azonban nem egyik pillanatról a másikra alakul ki a fiókákban, sokszor előfordul, hogy néhány szárnycsapás után nem futja többet az energiából és biztos menedék híján a földre pottyannak. Amennyiben kisebb (majdnem csupasz vagy pihés) fiókára lel az ember, akkor inkább arra kell gondolni, hogy egy erősebb széllökés vagy vihar miatt esett ki a fészekből.

  A jóindulatú, madárbarát megtalálók természetesen azonnal oltalomba is veszik a kis árvát, és megpróbálják minél szakszerűbben, minél lelkiismeretesebben táplálni és felnevelni. Ennél a pontnál azonban nem árt, ha figyelembe vesszük, hogy a fióka szempontjából hogyan cselekedhetünk a leghelyesebben. A „minden gyermeknek az anyukája mellett a helye” mondás a madarak körében is teljesen helytálló. Szóval mi is ebből induljunk ki.

  Nem biztos, hogy a fióka emberi segítségre szorul. Ha már kinőttek a repülőtollai, és képes magától néhány méteres távolságokat megtenni, akkor csak annyi a teendőnk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a fióka nincs veszélynek kitéve (széles, forgalmas út, kóbor macska, stb). Ha ilyen tapasztalataink vannak, próbáljuk megfogni a fiókát, és biztonságos, rejtett helyre vinni (pl. sűrű bokor vagy egy fa magasabb ága). Nem probléma az sem, ha ez a hely kicsit távolabb esik onnan, ahol megtaláltuk, a fiókák ugyanis eleségkérő hangjukkal jelzik a szülőknek, hol van szükség rájuk. Tipikus példái az ilyen eseteknek az erdei fülesbaglyok fiókái. Már tavasztól kezdődően megjelenhetnek a pihés fiatalok akár ágakon tanyázva, akár pedig a földön gubbasztva. Ezek a fiókák már elérték azt a kort, amikor a családi otthon már túl szűk számukra, és elkezdenek egyre távolabb elmászni, elrepülni a fészektől. Ennek a viselkedésnek még egy oka van. A fészekrablók (pl. nyest) kisebb eséllyel végez az összes fiókával, hogyha azok nem egy kupacban tanyáznak a fészekben, hanem már attól távolabb, megfelelő rejteket találva cseperednek. Természetesen velük is előfordulhat, hogy a földre pottyannak. Ha nincs látható sérülése a fiókának, akkor csupán annyi a dolgunk, hogy egy magasabb, rejtettebb ágra helyezzük, ahol a ragadozóktól már nagyobb biztonságban van.

  A fióka megtalálásakor előnyt jelent, hogyha felismerjük, pontosan kivel is van dolgunk. Ez persze még kifejlett madaraknál is szakértelmet igényel, nemhogy a pihés, alig kitollasodott egyedeknél. Tehát hacsak nem ismerjük fel pontosan a fajt, amivel dolgunk van, akkor jól jegyezzük meg a megtalálásának pontos helyét, mivel jó eséllyel még nem jutott távol a fészektől. Erre az előbbi megállapítás miatt van szükség, hiszen a fiókákról „legszakszerűbben” a saját szülei képesek gondoskodni, bármennyire is odaadó és szeretetteljes az emberi törődés. A megtalálás helyének pontos memorizálása után a következő lépés a szakemberek értesítése. Ez történhet e-mailben, telefonon, de akár személyes megkereséssel is. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület segítségét a Fekete István Oktatóközpontba ellátogatva is bátran lehet kérni. Egyesületünk mind a fajhatározásban, mind a fióka „hazajuttatásában” is segíti az elárvult madarakat. E-mailben történő értesítés esetében mindenképpen ajánlott egy fotót készíteni a fiókáról, és mellékelni az üzenetben.
Szerencsés esetben, ha sikerül megtalálni a fészket, egyszerűen csak visszahelyezzük a fiókát eredeti otthonába, a szülőmadarak továbbra is folytatni fogják fiókáik táplálását.

  De mi történik akkor, hogyha nincs meg a fészek? Ebben az esetben két lehetőségünk van. Szerencsére a madarak nem tudnak számolni, így azt sem tartják nyilván, hogy adott fészekaljuk pontosan mennyi éhes szájat tartalmaz. Ennek értelmében tehát lehetőségünk van arra, hogy egy hasonló korú fiókákkal rendelkező (és természetesen ugyanazon fajhoz tartozó) családhoz helyezzük el a fiókákat, tulajdonképpen egy örökbefogadást valósítsunk meg. Például egy molnárfecske fiókának biztosan jó helyet találunk a túrkevei Lordok háza méretes molnárfecske telepén.

  A másik opció pedig az emberi gondviselés. Ha nem sikerül kiderítenünk a fészek helyét, és másik alkalmas fészek sem áll rendelkezésre az „adoptáláshoz”,akkor magunknak kell gondoskodni a fióka megfelelő táplálásáról. Általánosságban elmondható, hogy magas energiatartalmú és minél kisebb darabokból álló élelmet kell számukra biztosítanunk. Az apróra vágott csirkemell, vagy villával összetört túró és főtt tojás keveréke is alkalmas az énekesmadár fiókák etetésére. Akik nem irtóznak a rovaroktól, azoknak érdemes lisztkukacot vagy szúnyoglárvát beszerezniük. Fontos, hogy a lisztkukacot mindig elpusztítva kínáljuk a fiókáknak! Természetesen az itatásról is gondoskodnunk kell. Néhány táplálékfalatot vízbe mártva biztosíthatjuk a szükséges folyadékbevitelt. A vízhez érdemes kalciumot is keverni, a csontok megerősödése érdekében (nem jelent gondot, ha nem áll rendelkezésünkre kalcium, a túró is biztosítja a fiókáknak a szükséges mennyiséget). A szakemberek azt tanácsolják, hogy csontkukacot semmiképp sem kínáljunk a fiókáknak, mert a fertőzésveszély mellett akár halálos sérülést is okozhatnak a fiókáknak a begyük átrágása által! A táplálék adagolásához optimális eszköz egy olyan csipesz, melynek lekerekített a vége, ezáltal etetéskor nem tud kárt tenni a fiókában.

  Fontos kérdés, hogyan tápláljuk azokat a madarakat, akik maguktól nem tátják ki a csőrüket. Ilyenkor ez a feladat is ránk hárul, meg kell próbálni óvatosan kinyitni. A kulcsszó az óvatosan. Ezeknek az alig egy dekás apróságoknak ugyanis nagyon könnyen sérülést okozhatunk azáltal, hogy megszorítjuk őket, vagy éppen túlzottan erőszakosan nyitjuk ki a csőrüket. Komoly odafigyelés mellett azonban mindenki el tudja sajátítani a kíméletes fiókaetetés praktikáit: egyik kezünkkel finoman megfogjuk a madarat, másik kezünk hüvelykujját a fióka fejére, mutatóujját pedig a felső csőrkáva hegyére helyezzük, és óvatosan felfelé húzzuk. Nagyon fiatal madaraknál előfordulhat, hogy a csőrük még nem szilárdult meg, ilyenkor akár vissza is hajolhat, miközben próbáljuk kinyitni. Erre mindig ügyeljünk, a visszahajlást mindenképp kerüljük el! Egy idő után már nem szükséges ezt a kissé durva beavatkozást használni az etetéshez. A fiókák hozzászoknak a jelenlétünkhöz, és maguktól fogják kérni az eleséget. Ezt az etetések megkezdésekor le is ellenőrizhetjük. A csipesszel tartott falatot a fióka csőrzugához érintjük. Ez ingerként hat rá és előbb-utóbb ki fogja nyitni a táplálékért.

Az etetésekre napkeltétől napnyugtáig, lehetőleg maximum kétóránként kell sort kerítenünk.

  A fiókát minden esetben egy jól szellőző dobozban tartsuk, a doboz alját érdemes papírral bélelni, és ezt a papírt naponta tisztára cserélni. A doboz méretét tekintve nincs szükség tágas „rezidenciára”, gondoljuk csak el, egy tízfiókás széncinege-fészekalj sem osztozkodik nagyobb helyen, mint a tenyerünk. A helyiséget, ahol el szeretnénk a fiókát helyezni, úgy válasszuk meg, hogy biztosítson árnyékot, és a házi kedvencünk ne tudjon oda bejutni. Nyilván szomorúan vennénk tudomásul, hogy a szeretetben nevelt kisfiókánk láttán megkordulna a cicánk gyomra és jóízűen el is fogyasztaná a kis árvát. A személyes sajnálat mellett azonban sokkal fontosabb indok az a tény, hogy a szóban forgó fiókát nagy valószínűséggel hazánk törvényei is óvják! Magyarországon ugyanis kevés kivétellel minden madárfaj védelem alatt áll! A védett (és fokozottan védett) élőlényeinkre pedig a társadalom minden tagjának kötelező vigyáznia!

  A felcseperedett fióka már önállóan táplálkozik, önállóan képes repülni, illetve az összes pihetollát repülő, illetve fedőtollakra cserélte. A szabadon engedésre az a hely a legalkalmasabb, ahol megtaláltuk. Ekkor esélyt adunk a fióka számára, hogy táplálékkérő hangját hallatva továbbra is kapjon eleséget a valószínűleg még a közelben tartózkodó szülőmadaraktól.

  Sérült fióka kézre kerülése esetén kérjük önöket, mihamarabb juttassák el őt hozzánk, vagy kérjenek segítséget az alábbi szervezetektől:

Nimfea Természetvédelmi Egyesület
5420 Túrkeve, Erdőszél u. 1.
E-mail: info'kukac'nimfea.hu
Tel/fax: 56/361-505

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
4024 Debrecen, Sumen u. 2.
Tel: 52/529-920
Mobil: 30/383 1612
E-mail: hnp'kukac'hnp.hu

Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
5540 Szarvas, Anna-liget 1.
Tel.: 66/313-855
Központi telefon: 66/313-855
Központi email: kmnp'kukac'kmnp.hu

Hortobágyi Madárkórház Alapítvány
4071 Hortobágy, Petőfi tér 6.
Tel.: 30/5-356-484
E-mail: okotele'kukac't-online.hu

 

 

 
- Copyright Nimfea TE 2001. - Design by LUPUS -