Látogatás az „Ezer madár-völgyébe”
Hegyvidéki kirándulásaink során nagyszerű tájakra juthatunk el. Egykori vulkánok maradványai, régmúlt idők meszes vázú állataiból képződött magaslatok, kopárra dolgozott ördögszántások, káprázatos szurdokvölgyek mesélnek nekünk, amennyiszer csak ellátogatunk hozzájuk. Fantasztikus formagazdagságukat, sokszínű növényvilágukat bármikor megcsodálhatjuk. Hegyen-völgyön keresztülvezető kirándulásainkat gyakran kíséri vidám madárdal is, azonban az énekesmadarakkal nagyon ritkán találkozhatunk testközelből, pedig biztosan nagyon sokan kíváncsiak, hogyan is festenek ezek a kedves, színes tollruhájú kis élőlények közvetlen közelről.
Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság területén fekvő Bódva-völgy mélyén azonban van egy hely, ahol bárki megismerkedhet Magyarország fészkelő madaraival és a távolabbi vidékekről érkező tollas vendégekkel is. Ez a hely pedig nem más, mint a Bódva-völgyi Madárvonuláskutató és Természetvédelmi Tábor.
Az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai idén 28. alkalommal vertek sátrat a Bódva-part hatalmas nyárfái alatt, hogy egészen október végéig vizsgálhassák a természet egyik leglátványosabb eseményét. A sajátos földrajzi elhelyezkedésnek és az élőhelyi sokféleségnek köszönhetően rengeteg énekesmadár vonul át ezen a völgyön.
A táborban a madárgyűrűzésé a főszerep. Speciális eszközök, ún. függönyhálók segítségével fogják be a többnyire apró testű madarakat, bár kivételes szerencsével nagyobbacska szárnyasokat is sikerülhet kézre keríteni. Ilyen szerencse kellett a tavalyi szenzációt jelentő szürke gémhez is. Ugyancsak komoly esemény, ha olyan madarat sikerül megfogni, ami Magyarországon annyira ritkán látható, mint az a bizonyos fehér holló. Ez vándor- és királyfüzike, illetve a kékfarkú titulusa is, melyek a tábor nevét öregbítve szaporítják a hazai madártani szakirodalom sorait. Ám a leggyakrabban megfogott madarak is nagyon látványosak: vörösbegy, barátposzáta, széncinege, kékcinege, erdei pinty, zöldike, szürke légykapó, fekete rigó, énekes rigó, fülemüle, csilpcsalpfüzike, fitiszfüzike.
A madárgyűrűzés nagyon komoly tudományos értéket képvisel. Ezzel a kutatási módszerrel derítenek fényt az egyes madárfajok vonulási stratégiájára (hol telel, milyen útvonalon vonul, mikorra időzíthetők az egyes vonulási fázisok), megvizsgálható az életmód (zsír- és izomfelhalmozás, vedlés, testtömegváltozás), fontos információk szerezhetők a madarakat veszélyeztető tényezőkről, nyomon követhetőek az állománybeli változások. A befogott madarak csüdjére egyéni azonosító kóddal rendelkező fémgyűrűt helyeznek fel, amely mozgásukban, élettevékenységeikben a legkisebb mértékben sem befolyásolja őket, viszont lehetővé teszi, hogy a meggyűrűzött példányokat egyénileg azonosíthassuk. A felhelyezett gyűrű tulajdonképpen „személyigazolványként” funkcionál. A meggyűrűzött egyedekről számos információt rögzítenek. A faj pontos meghatározása természetesen alapvető követelmény. Ezen kívül regisztrálásra kerül a kor, az ivar, a zsírfelhalmozódás és az izomzat mértéke, a vedlés, megmérik a szárny és a farok hosszúságát, illetve a testtömeget. A mérések befejeztével következik a madár szabadon engedése.
A madárvonulás legintenzívebb szakaszaiban akár napi 200 madár is a hálókba kerülhet. A gyűrűzést végző szakemberektől minden fontos információt megtudhatunk a befogott madarakról és magát a gyűrűzést is láthatjuk. Habár ez egy tudományos tevékenység, az érdeklődőket mindig nagy szeretettel várják és a tábor életébe is bárki bekapcsolódhat: lelkes madárszedőkre, szorgalmas íródeákokra, füstöt is jól tűrő ügyes szakácsokra, dolgos ezermesterekre mindig szükség van.
A tábort ugyanis meglehetősen eldugott helyen hozták létre: Szalonna és Perkupa között, színes ismeretterjesztő tanösvénytáblák által kísért keskeny, kanyargós, vadregényes földút vezet oda. Jól meg kell tehát gondolni, mire is van szükség odakint, hiszen a legközelebbi lakott településre gyakran csak gyalogszerrel lehet eljutni. Az élmény tehát garantált a természetkedvelő kalandorok számára: hűs forrásvíz, sátorban alvás, folyóban fürdés, szabadtűzön főzés, délutáni szunyókálás a lombok alatt, hatalmas játékok a tisztáson.
A táborban szerezhető élmények kiválóan illeszkednek a környezeti nevelés célkitűzéseihez is: a kézben tartott madarakkal való közvetlen kapcsolat gyakorlatban mélyíti el a gyerekekben az ehhez az élőlénycsoporthoz és a természetvédelemhez kapcsolódó alapvető információkat, emlékezetes pillanatokat szerez gyermeknek és felnőttnek egyaránt. A táborhoz Pekupa felől vezető úton tanösvényt létesítettek. A kb. 20-30 perces séta közben több élőhelytípus mellett is elhaladunk, ezek megismerését számos ismertetőtábla segíti. A tábor területén „Az év madaraival” lehet megismerkedni. A Magyar Madártani Egyesület minden évben, nyilvános szavazás útján választja meg az év madarát a hazai avifauna tagjai közül. Idén például a túzoké lett ez a kitüntető cím.
Mindazoknak ajánlom ezt a helyet, akik érdeklődnek az élővilág iránt, akik a zajos, nyugtalan városi életből kiszakadva szeretnének a patak csobogásába, a széltől ringatózó lombok susogásába, a pattogó tűz békéjébe, az éjjeli bagolyszóba vagy épp a bőgő szarvasbikák hangjába burkolózni, akik kíváncsiak arra, milyen jól is eshet egy forró gyógynövénytea a csípős őszi reggelen, akik megelégelték, hogy csemetéjük nem akar kiszakadni a technikai kütyük beszűkült világából és azoknak is természetesen, akik pusztán csak egy tartalmas hegyvidéki kirándulásra vágynak.
A legfontosabb részletekről az alábbi elérhetőségeken lehet érdeklődni:
Nimfea Természetvédelmi Egyesület: +36 56/361-505, +36 30 5690486
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság: +36 48/506-000
