Baglyok a Kárpát-medencében

    A baglyok éjszakai ragadozó madarak, rejtett életmódot élnek, így igen nehéz vizsgálni, megfigyelni és ezáltal védelmi lehetőségeket kidolgozni számukra. Kevés kivételtől eltekintve általában szürkületkor aktivizálódnak és járnak élelem után. Hajnalban, nappalra, visszahúzódnak nappali pihenőhelyeikre, vagy a fészkelő helyre. A baglyok igen nagy hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak, hiszen több faj elsősorban rágcsálókkal táplálkozik. A baglyok étrendje fajtól, élőhelytől, életmódtól függően változatos. Jellegzetes szokásuk, hogy a fiókák még teljes kitollasodásuk előtt elhagyják a fészket. A földön talált bagolyfióka nem árva, így nem kell velük segítségért fordulni, a helyszínen hagyva, vagy egy közeli fára felhelyezve a fiókákat a szülőmadarak tovább gondozzák őket. Cikksorozatunk célja, hogy jobban megismertessük a Kárpát-medencében élő bagolyfajokat a kedves olvasóval, ezáltal eloszlassuk az egyes fajokhoz fűződő rosszindulatú, gyakran a baglyok életébe kerülő tévhiteket.

Gyöngybagoly (Tyto alba)

    Szív alakú arcfátyláról, jellegzetes tollazatáról, fekete íriszéről könnyen felismerhető bagoly. Nagy elterjedésű faj, mely az Antarktisz kivételével az összes földrészen előfordul, a világon 35 alfaja ismert. Európai állományát 120 000 - 170 000 párra becsülik, ebből Magyarországon körülbelül 800 - 1000 pár költ. Kedveli a mezőgazdasági művelés alatt álló nyíltabb területeket, főleg ha azok mozaikos szerkezetűek, parlagon hagyott foltokkal kevertek. Elkerüli a nagy, zárt erdőket, hegységeinknek csak a lábáig hatol fel. Szívesen telepszik meg az ember közelében, szálláshelyéül gyakran templomtornyok, magtárak, hodályok, állattartó telepek, tanyák, településszéli házak padlásterei, öreg odvas fák szolgálnak.
    Költési időszaka nálunk a március és október közötti hónapokra esik. Ennek kezdeti időpontját jelentősen befolyásolja a rendelkezésre álló táplálék mennyisége, valamint az időjárás. Kedvező táplálkozási viszonyok esetén korábban kezdődik a költés, melyből hazánk éghajlati adottságai mellett évente kettő is lehetséges. A gyöngybagoly fészket nem épít, a tojásokat a tojó a puszta aljzatra rakja, melyen előzőleg a hím próbál némi mélyedést kialakítani. A fészekaljat az idővel felgyülemlő bagolyköpetek puha anyaga védi a mechanikai hatásoktól. A tojó két-három naponként rak le egy tojást, miközben a hím eteti.
    A fészekalj általában 5-6 tojásból áll, ritkán ennél több is lehetséges. A szakaszos tojásrakás miatt a kelés sem egy időpontban történik, ezért a fiókák fejlettsége igen eltérő lehet. Fejlődésük igen lassú, több mint két hónapon át a szülők felváltva hordják a táplálékot – de csak a tojó eteti a fiókákat. A fiatalok az ivarérettséget korán elérik, általában egyéves koruk előtt. A gyöngybagoly táplálékát főleg rágcsálók képezik, a hazánkban előforduló valamennyi pocok-, egér- és cickányfaj megtalálható zsákmányállatai között. Ezen kívül denevéreket illetve kis termetű madarakat is elfog, főleg mezei és házi verebet.
    Az európai és a magyarországi állományát negatívan befolyásolja a közút- és gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése miatt az élőhelyek feldarabolódása, a gépkocsik által történő elütési kockázat növekedése, a vegyszeres rágcsálóirtás miatt fellépő mérgezés, a nyest terjedése, a szélsőségesen hosszú és hideg téli időjárás, a padlásterek lezárása. A gyöngybagoly védelmét elősegíthetjük költőládák kihelyezésével, a fészkelőhelyeken a nyest távoltartásával, és ahol ez megoldható, az épületek ablakainak kinyitásával.