Baglyok a Kárpát-medencében

    A baglyok éjszakai ragadozó madarak, rejtett életmódot élnek, így igen nehéz vizsgálni, megfigyelni és ezáltal védelmi lehetőségeket kidolgozni számukra. Kevés kivételtől eltekintve általában szürkületkor aktivizálódnak és járnak élelem után. Hajnalban, nappalra, visszahúzódnak nappali pihenőhelyeikre, vagy a fészkelő helyre. A baglyok igen nagy hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak, hiszen több faj elsősorban rágcsálókkal táplálkozik. A baglyok étrendje fajtól, élőhelytől, életmódtól függően változatos. Jellegzetes szokásuk, hogy a fiókák még teljes kitollasodásuk előtt elhagyják a fészket. A földön talált bagolyfióka nem árva, így nem kell velük segítségért fordulni, a helyszínen hagyva, vagy egy közeli fára felhelyezve a fiókákat a szülőmadarak tovább gondozzák őket. Cikksorozatunk célja, hogy jobban megismertessük a Kárpát-medencében élő bagolyfajokat a kedves olvasóval, ezáltal eloszlassuk az egyes fajokhoz fűződő rosszindulatú, gyakran a baglyok életébe kerülő tévhiteket.

Törpekuvik (Glaucidium passerinum)

   Igen kistermetű, alig rigó méretű bagolyfaj. Testhossza 15-19 cm, szárnyfesztávolsága 32-39 cm, a tojó nagyobb a hímnél. Teste megnyúlt, feje kicsiny, csőre erős, igen hajlott, a felső káva élén foggal és bemetszéssel ellátva, lába rövid és sűrűn tollas, szárnya rövid, a harmadik és negyedik evező a többinél hosszabb, a fark középhosszú, tollazata kevésbbé lágy, mint más baglyoké, a fátyol tökéletlen. Eurázsia északi és magashegységi régióiban két alfaja fészkel. Európai állományát 47 000 - 110 000 pár közöttire becsülik, Magyarországon ritka alkalmi kóborló és fészkelő. Esetenként előfordul az Alpokalján, illetve az Aggteleki-karszton, ahol egyes években fészkel is.
   Elsősorban az öregebb állományú tűlevelű- és elegyes erdőket részesíti előnyben. Fészkelő állományának nagysága nagymértékben függ a vöröshátú erdeipockok (Myodes glareolus) számától. Harkályok által vájt odúban, évente egyszer költ. Április-májusban válik teljessé 5-6 tojásból álló fészekalja, melyen csak a tojó kotlik. A kotlási idő 28-29 nap, a fiókák közel egy hónap alatt válnak röpképessé. A fiatalokat kirepülésük után a szülőmadarak még négy hétig gondozzák. Nem ritkán nappal is aktív, tápláléka rágcsálókból, énekesmadarakból, illetve nagyobb rovarokból áll. Zsákmányát fák odvaiban raktározza. Hangja jellegzetes füttyögés, a tojók és a fiókák vékony „cííí” hangot hallatnak. Fészkelőhelyén állandó madár, de télen a magashegységi régiókban alacsonyabbra húzódhat.
   Miután Magyarországon csak alkalmi előforduló és fészkelő, így a hazai állományt nem jellemzi közvetlen fenyegetettség, de más országokban elsősorban élőhelyeinek eltűnése, az erdők irtása jelentkezik fő veszélyezető tényezőként.