Baglyok a Kárpát-medencében

    A baglyok éjszakai ragadozó madarak, rejtett életmódot élnek, így igen nehéz vizsgálni, megfigyelni és ezáltal védelmi lehetőségeket kidolgozni számukra. Kevés kivételtől eltekintve általában szürkületkor aktivizálódnak és járnak élelem után. Hajnalban, nappalra, visszahúzódnak nappali pihenőhelyeikre, vagy a fészkelő helyre. A baglyok igen nagy hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak, hiszen több faj elsősorban rágcsálókkal táplálkozik. A baglyok étrendje fajtól, élőhelytől, életmódtól függően változatos. Jellegzetes szokásuk, hogy a fiókák még teljes kitollasodásuk előtt elhagyják a fészket. A földön talált bagolyfióka nem árva, így nem kell velük segítségért fordulni, a helyszínen hagyva, vagy egy közeli fára felhelyezve a fiókákat a szülőmadarak tovább gondozzák őket. Cikksorozatunk célja, hogy jobban megismertessük a Kárpát-medencében élő bagolyfajokat a kedves olvasóval, ezáltal eloszlassuk az egyes fajokhoz fűződő rosszindulatú, gyakran a baglyok életébe kerülő tévhiteket.

Uráli bagoly (Strix uralensis)

   Magyarországon terjeszkedőben lévő, fekete szemű, sárga csőrű, hosszú farkú, nagy termetű szürkés színezetű bagolyfaj. Testhossza 58-62 cm, szárnyfesztávolsága 124-134 cm. Eurázsiában honos, elterjedési területén 13 alfaja került leírásra. Európai állományát 110 000 párra becsülik, Magyarországon 200-230 pár költ. Az Északi-középhegységben növekvő számban fészkel, de egyre gyakrabban bukkan fel az Alföldön is. Az idősebb állományú zárt tűlevelű és lomberdőket kedveli, Magyarországon főleg bükkösöket, tölgyeseket. Fészket nem épít, ragadozómadarak elhagyott fészkeit, illetve fák odvait foglalja el.
   Évente egyszer költ, február végén, márciusban rakja le 1-6 tojásból álló fészekalját. A kotlási idő 27-29 nap. A fiókák 20-30 napos korukban, még röpképességi koruk elérése előtt elhagyják a fészket. Önállóvá 60-80 napos korukban válnak. Eleinte csak hím hord táplálékot, a tojó a fiókákat őrzi és melengeti. A fejlettebb fiatalok táplálásához később már a tojó madár is társul. Fészekalját agresszíven védi, az emberre is rátámad. Tápláléka főleg rágcsálókból áll, de alkalmanként madarakat és nagyobb testű rovarokat is fog. Hangja mély, messzire hangzó „hu-hu”. A hím huhogása héttagú, a tojó hangja rekedt, kéttagú „kre-ef”. Költőterületén állandó, de a hidegebb teleken kis számban kóborol.
    Az erdészeti tevékenységek, az idős állományú erdők letermelése fenyegeti állományát. Élőhelyén a közúti forgalom és az elektromos hálózatok általi áramütés jelent veszélyt. Mesterséges költőládákkal alkalmas élőhelyeken telepíthető.