Nyílt levél Ötvös Zoltán részére

Kedves Ötvös Zoltán !

Érdeklődéssel és némi megdöbbenéssel olvastam a Népszabadság 2002.11.11. számában megjelent "Leláncolva" c. írását, amire barátaim hívták fel a figyelmemet. Egészen ennek a cikknek az elolvasásáig hittem azt korábbi publikációi alapján, hogy Önnek van szerény rálátása a hazai zöld mozgalomra, annak struktúrájára és fejlődésére.
Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy ismeretei csakis felületes értékítéletre elegendőek. Nem is tudom, hol kezdjem, nem akarok bőven és terjengősen írni, csak röviden, érzelem nélkül.

Talán kezdem ott, hogy kifejezem őszinte sajnálatomat azzal kapcsolatban, hogy Ön is ilyen mélységig megrontotta a médiaközelség, az újságírás, a véleményalkotás közzétételének lehetősége. Megrontotta, mert említett cikke alapján hajlamos feltételezni Ön is azt, hogy amiről nem ír az újság (vagy nem szerepel a tévében) az nem is létezik. Méltatja a Greenpeace-t talpraesett leleményes kampányai miatt, és nem gondolkozik el azon, hogy vajon hallott volna-e erről az akcióról, látta volna-e a tévében, ha azt bármelyik honi zöld szervezet szervezi. Véleményem szerint nem, mert az nem lett volna médiahír, s épp azért nem, mert annyi ilyen akciót, kampányt szerveznek helyi zöldek, regionális feladatokat ellátó egyesületek, hogy arra a legkisebb érdeklődést sem mutat az országos sajtó.

A Greenpeace fiatal jelenléte az országban számos esetben volt médiahír annak ellenére, hogy hasonló súlyú és jelentőségű kampánnyal ugyanezen idő alatt számos esetben állt elő több helyi szervezet. Azonban a Greenpeace divat, mert nemzetközi hírnév övezi (elsüllyesztett Szivárványharcos stb.), hollywoodi filmekben szerepel a neve, foglalkozik vele a nemzetközi média is stb. A nemrég létrejött helyi irodának semmit nem kellett tennie annak érdekében, hogy a média hírként kezelje eseményeiket, míg nekünk, honi zöldeknek még kevés volt több mint 10 évnyi hiteles munka ahhoz, hogy a média foglalkozzék véleményünkkel. Igen, kedves Ö.Z. a médiaszereplés esélyegyenlőtlenségéről beszélek, amihez immár Ön is egy jelentős, de kevéssé elegáns lépéssel hozzájárult.

De nem akarok itt megragadni, lépjünk tovább. Azt írja cikkében, hogy "reményt ad" a Greenpeace arra, hogy ne tűnjék el a "hatékony civil környezetvédelem" az országunkból. Ezek szerint Ön szerint ez veszélyben volt ? Megtenné, hogy alkalmasint megnézi néhány hazai zöld szervezet esemény naptárát, honlapját, hogy mennyi hatékony programot bonyolít is le ez az Ön által kritizált zöld mozgalom, amelyekre meghívót kap Ön és kedves kollegái, csak épp nem érkeznek esetleg elmenni. Ajánlom figyelmébe - ha nem veszi tolakodásnak - szervezetünk honlapját (www.nimfea.hu), amelynek aktuális hírei között, előző hetek eseményei között ígérem, fog jócskán olyat találni, amely akár lehetett volna hír, ha valaki esetleg elfogadja meghívásunkat a n. b. médiából. Csak nézze meg bátran, és utána kérdezősködjék más zöldek háza táján is, hogy vajon mennyi meghívást küldtünk csak az elmúlt egy évben a médiának, amelyre semmilyen reagálás nem érkezett. A Greenpeace a nyilvánosságról szól, mi pedig helyi zöldek legtöbben tevékeny munkáról. Logikus számomra, hogy mi munka közben forrásgondokkal, idővel hadakozva nem jutunk odáig, hogy a teljesen reménytelenül a médiának könyörögjünk (uram bocsá' pitizzünk) egy rövidke hasábhírért a sokadik oldalon, míg a Greenpeace elég ha szól, és a címlapokon van.

Azt írja még, hogy a Duna ügye óta nem volt komoly megmozdulásunk. Szerintem ez nem igaz, legfeljebb az igaz, hogy nem jött el a média. Talán elfeledte volna a cián idején a tokaji híd, vagy a pesti felvonulás eseményeit, talán nem volt ott a sokezres védett madársereg lelövésekor az Olasz nagykövetség előtt ? Talán nem kapott meghívást Kossuth térre, mikor Ligetvári volt miniszter leváltása ellen tüntettünk, vagy mikor hulladékdobáló géppel a Hulladék Munkaszövetség a KöM-öt bombázta ? Soroljam-e az eseményeket, ahol akár ott is lehetett volna, ahol akár országos hírt is lehetett volna készíteni, de az nem történt meg ? Tudomásul kell vennünk, nem érdeklődik a társadalom a környezetrombolás, természetpusztítás témája iránt, és én személy szerint ezért döntően a sajtót hibáztatom.

Végül ír néhány kedves szót a "kopaszodó, ráncosodó" zöldekről, amiből végképp kiderül, hogy igencsak más körökben mozgunk. Bár kissé ízléstelennek találom véleményét, amivel nem is foglalkoznék, de hiányos ismereteit bizonyítván megemlítem: akár ha megnézi a legnagyobb múltú egyesületet, a Magyar Madártani Egyesületet, ahonnan az összes nagy öreg visszavonult, és harmincas éveikben járó szakemberek vették át a vezetést, akár ha a Magyar Természetvédők Szövetsége felé tekint, akár a helyi kis szervezetekben zajló folyamatokat vizsgálja: mindenhol generációváltás zajlik, az ön véleményétől függetlenül.

Befejezvén cikkét hozzáteszi: "Talán a (…) Greenpeace felkavarja a mozgalmi állóvizet (…) és felszínre hoz egy életképes zöldpártot". Kérem, nem vitatkozom, csak ajánlom: tájékozódni kell, hogy ez az állóvíz mennyire állóvíz valójában, és nem csak az újságból, mert ott nem mindent írnak ám meg, ha nem tetszene tudni. Az pedig, hogy kell-e zöldpárt vagy sem, majd a magyar társadalom megítéli, amihez évek kellenek, nem pedig rövidke újságcikkek.

Szóval nem szaporítom a szót, csak épp megállapítom ismét: az, hogy valaki birkát vásárol, hogy gyepek degradációját megakadályozza, az nem médiahír, az, hogy fészket őriz, napkollektort gyárt, iskolákba szelektív gyűjtés érdekében kukákat visz, önkormányzatot fenntarthatóságra okít, szintén nem médiahír, az hogy helyi szervezet védetté nyilváníttat helyi tavat, megvásárol beszántásra szánt gyepet, előadást tart és nevel, erdei iskolát épít és üzemeltet, szintén nem média hír.

Azonban ha ugyanezt (vagy ennek imitációját) citromsárga ruhába öltözött külhoni zöld multi csinálja, akkor viszont már nagyszerű kampány, és minden közszolgálati és kereskedelmi érdekeltségű tévécsatorna és lap megjelenik, és örömmel üdvözli azt.

Összefoglalva Önnek megvallom, nem neheztelek, mert tudom: cirkusz kell a népnek. Aki ezt tudja nyújtani az kap nyilvánosságot, aki nem az pedig nem. Ajánlom hát végül szeretettel figyelmébe Karinthy: Cirkusz c. örökbecsű művét, mert mindennapi közéleti eseményeink, az Ön által írt cikk, az általam fentebb felvetett probléma irodalmi eszközökkel történt közlésének szép felvázolása eme novella. Olvassa el, ha eddig nem tette volna, és érteni fogja mindazt, amiről is írtam Önnek a fentiekben.

Üdvözlettel:

Sallai R. Benedek

Vissza a lap tetejére