VÉLEMÉNY AZ ÖKOTURIZMUS ÉS TERMÉSZETVÉDELEM KAPCSOLATÁRÓL

Készítette: Sallai R. Benedek,
Nimfea Természetvédelmi Egyesület

Bevezetés

Sajnos az elmúlt időszak eseményei (kormányzati turizmusfejlesztési célelőirányzatok, ökoturizmus éve 2002., Turizmus Rt. ezirányú kommunikációs ténykedése, stb.), a turizmus népszerűsödése, ezen belül is az ökoturzmus ágazaton belüli jelentős térhódítása egyre inkább igényli, hogy a jelenséggel foglalkozzunk, és azt, hogy a környezet- és természetvédelem szempontjából megvizsgáljuk. Ez számos dolog miatt fontos, de leginkább a környezet- és természetvédelem gyakorlati ügye az, ami érintkezik a kérdéskörrel, hiszen elértünk oda, hogy rendkívül tévesen környezetvédelmi programok szakmai prioritásként jelölik az ökoturizmust, környezet- és természetvédelmi forrásokból részesül, és a védett területeken akár a területileg illetékes természetvédelmi hatóságok kezdeményezik jelenlétét. Jelen véleménynyilvánítással célunk az, hogy rámutassunk: a turizmusnak (vagy annak bármelyik ágának - ld. ökoturizmus) fejlesztése nem lehet természetvédelmi cél, az szigorúan gazdaságfejlesztési feladat, s eredményei is a gazdaság eredményei. S habár a természetvédelem partnerként abban rész vehet, annak megvalósítása, ellenőrzése természetvédelmi érdek, ettől az környezetterhelést jelentő tevékenység marad, így a környezet- és természetvédelem alapvető érdekeivel ellentétes irányultságú.

Turizmus és a környezet

Bevezetésként: a turizmus mindenkor, minden formájában környezetterhelést jelent, s soha nem lehet célja annak egyetlen ágazata sem a természetvédelemnek (nem úgy mint a társadalmi jólét megteremtődésével összefüggő természeti erőforrás fenntartás), de létét el kell fogadnunk, meg kell szoknunk jelenlétét, sőt ahhoz alkalmazkodnunk kell, ami egy új szakmai kihívást jelent. Az ember már puszta jelenlétével zavaró hatással van a természetben. Az emberek tömeges megjelenése, csoportos közlekedése, már csak a közlekedés, taposás tekintetében is jelentős. Egy-egy csoport tartós jelenléte néhány területen különösen veszélyes lehet, így a fokozottan védett területek hálózatával ennek kizárása már megteremtődött. Hosszútávon is kívánatos ezekről távol tartani a tömegeket. Ilyen helyeken (mint pl. a Dévaványa melletti Atyaszeg) különösen kívánatos alternatív lehetőség biztosítása (Dévaványai Túzok Múzeum és Bemutatóközpont). Más helyeken, ahol az "élettelen" természet bemutatása a cél (pl. Baradla rendszer, vagy bükki geológiai tanösvények) ott az ehhez szükséges infrastruktúra kiépítése az, ami formáló hatású az eredeti állapotokra még ha nem is jelent közvetlen természetkárosító veszélyt, akkor is a kiépítés megvalósítása sokszor rejt kockázatot. Erre példa a Bükkben található, ahol tanösvény kiépítése során a kivitelezők fokozottan védett faj költését veszélyeztették. A szintén fellendülőben lévő madarászturizmus, pont az azt művelőinek szakértelme, helyismerete miatt végképp kicsúszott a természetvédelem ellenőrzése alól, hiszen sokszor éppen magas szintű hozzáértésük révén bírnak olyan információkkal, amelyeket a szakma sem ismer. Ezen ágazat egy része etikus eszközökkel jár el, de ennek ellenére kockázatokat rejthet magában, ha valaki a gazdasági érdekeket a természet elé helyezi. Maga a turizmus már önmagában terhelő, hiszen mindenképpen közlekedéssel (közlekedési infrastruktúra, közlekedéssel járó légszennyezés stb.), hulladéktermeléssel jár, széles rétegek mobilitását jelenti, ami nagyon sok veszélyt rejt. Számtalan nemzetközi kezdeményezés irányult már arra nézve, hogy felmérjék milyen is a valódi környezetbarát turizmus. Próbálkoztak "ökopontok"-kal történő közlekedéssel, hogy környezetbarát eszközökkel történjék az utazása, szálláshelyek megújuló energiákat alkalmaztak, felhívták a vendégek figyelmét, hogy ne vásároljanak természetből származó emléktárgyakat, csomagolóanyagokat és sorolhatnánk. Egyetlen kezdeményezés sem lett sikeres, a turizmus jelenlegi eszközeivel továbbra is fellendülő gazdasági ágazatnak számít, és tovább növekszik a turizmusban résztvevők száma. Tehát tény, hogy meg kell barátkoznunk létével, és fel kell készülnünk a kihívásokra. Erre nyújt lehetőséget az ökoturizmus ?

Megoldás-e az ökoturizmus ?

Igen. Nagyon sok mindenre megoldás, hiszen ez a szemlélet, ez turisztikai filozófia minimálisra csökkentheti a környezetterhelést. Bizony, mert az ökoturizmus egy filozófia, egy viselkedéstan, egy etikai norma a turizmuson belül, s nem azonos az általánosan ismert fogalommal, a természetjárással. Azonban mint sok egyértelműen definiálható fogalom (lásd: ökológia) egy idő után átveszi a köznyelvben használatos jelentését, és erre a sorsra jutott az ökoturizmus is. Így lett az eredetileg "túrázás" kifejezés modernkori megfelelője az ökoturizmus, ami természetben történő kirándulásként, természeti jelenségek, értékek megtekintésére irányuló látogatásként definiálódott a közértelmezésben. A túrázó (ökoturista) nem ellensége a természetnek, sőt barátja, aki szereti, aki becsüli a természetet. De nem ért ahhoz, nem ismeri azt behatóan, néha még az alapvető viselkedési normáknak sincs ismeretében. Jellemző példa erre a magyarországi természetjárás, túrázás egyik alapművében, a két kötetet is megélt, Természetbarát Szövetség által kiadott "Zöldkalandra fel!" c. kiadvány, ami minden kőzetet, minden állatnyomot bemutat, de természetvédelem és környezetvédelem rendszerével két bekezdésben foglalkozik, annak ellenére, hogy kötetek alcíme: "Környezetvédelemről túrázóknak, környezetvédőknek a túrázásról". Tehát a természetbarát nem egyenlő a természetvédővel, hogy összefoglalva ne szaporítsam a szót. Az ökoturizmus tehát elvileg egy ellenőrzött, "csökkentett környezetterhelésű" turizmus, amely célja a természeti értékek, jelenségek bemutatása, megismertetése, azon keresztül a környezet- és természetvédelmi személet formálása. De ezt az alapvető célt betölti-e az ökoturizmus ?

Konfliktus

Azonban ha már eljutunk odáig, hogy az ökoturizmus léte elfogadható, az kezelhető, akkor már csak helyére kell tennünk a dolgokat. Ez pedig azzal jár, hogy leszögezzük: a természetvédelemnek nem érdeke a turizmus fejlődése. A természetvédelem szervezetének nem lehet célja az, hogy minél többen menjenek védett területre. A cél az lehet, hogy az ökoturizmus (csökkentett környezetterheléssel járó) szemléletét erősítsük, a meglévő, szándékunkon kívül keletkező turizmusnak keretet adjon, szabályokat állítson, ellenőrizzen. Amennyiben ezt a visszás helyzetet a helyére tesszük, a jelenlegi legnagyobb konfliktust okozó problémát meg is oldottuk, mert kizárjuk annak lehetőségét, hogy természetvédelmi feladatok megoldására szánt forrásokból turizmusfejlesztési kiadványok szülessenek, épp ellenkező hatással, mint amire a forrást fordítani kellene.

Megoldási javaslat

Sterbecz István, hazánk természetvédelmének "öregje" fogalmazta meg "Élő múzeumok" című könyvében: "A természetet az embertől védjük, de mindenkor az emberért !" Ebben az alapgondolatban benn van az, amit a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv újonnan készített változata már helyesen saját helyén is kezel. Abban leírva már nem önmagában az ökoturizmust tűzi ki célul, hanem az ökoturizmus szervezett kereteinek meghatározását, annak felügyeletét, írottan is igazat adva jelen véleményünk alapgondolatának: a természeti értékek védelme mindenkor prioritást élvez a turizmusfejlesztés előtt. A végső megoldás tehát egyszerű értelmezési helyreigazítás: az ökoturizmus fejlesztése nem természetvédelmi cél, de válaszként az ágazat fejlődésére egy eszköz, amivel kordában tarthatjuk, és szervezett keretek közé szoríthatjuk turizmust, csökkenthetjük, és felügyelhetjük annak környezetünkre gyakorolt kedvezőtlen hatását. Ebből adódóan a természetvédelemnek a kérdéssel foglalkoznia kell, a kormányzatnak ehhez külön forrásokat kell rendelnie. De honnan ? S itt jön az erkölcsi felelőssége a turizmus szervezetének fenntartásával, szervezésével foglalkozó apparátusnak (pl. Magyar Turizmus Rt.). Az ehhez szükséges források ugyanis nem állnak rendelkezésére a szűkös kasszából gazdálkodó hazai természetvédelemnek, és miután a "hasznot" a természeti adottságainkból újra a gazdaság húzza, így annak felelőssége a szervezett keretek között tartás, így a hosszú távú fenntarthatóság, a természeti és táji értékek megőrzése, mint turisztikai vonzerő megőrzése. Tehát kormányzati szintű támogatásra van szükség, hosszútávon a természetvédelmi apparátus létszámának növeléséhez, és fenntartásához, hogy természeti erőforrásaink védelmével a gazdasági célú erőforrás védelem is megvalósuljon.

Összefoglalás

Az ökoturizmus nem alkalmas (vagy forráshatékonyság tekintetében nem megfelelő eszköz) jelenlegi gyakorlatában környezet- és természetvédelmi szemléletformálási tevékenység céljára, hiszen annak tudatformáló hatása elenyésző, elsősorban már eleve a természeti szépségek iránt fogékony réteg választja ezt az ágazatot. A természetvédelemnek nem célja az ökoturizmus fejlesztése, hanem feladata annak ellenőrzése és kezelése, amihez pluszforrásokra van szükség, amelyet az ökoturizmus bevételeiből célszerű fedezni.

Vissza a lap tetejére