Fogyatkoznak
természetes állományú erdőink!
A
Nimfea Természetvédelmi Egyesület munkatársa Szilveszter napján
Polgár és Tiszaújváros között a Tisza parton járt. Elsősorban
a Tisza híd mellett található, keményfa-ligeterdőben tartott
terepbejárást, ahol évek óta szürke gém telep található.
Sajnos itt is tapasztalható, hogy a hullámtérbe telepített papírnyarasok
letermelése során nem kímélik a telepített faültetvényekkel
szomszédos természetes állományú erdőket sem!
A
megmaradt 20-25 hektáros természetes állományú erdő a Tisza
bal partján kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen Polgár határában
már sehol máshol nem található ilyen nagy területű és természetes
állományú keményfa ligeterdő. Az erdő Tisza felőli szélén éltes
fekete nyarak találhatóak, míg a belső részeken több helyen
fehér nyarak állnak. A vaskos törzsű, magas nyárfák és kocsányos
tölgyek adnak otthont 400 pár szürke gémnek. Ezek a madarak
évről évre visszatérnek ezekre a fákra költeni, noha költőhelyük
egyre kisebb és kisebb, és táplálkozó területük is szűkül, hiszen
a 2002-es év nyara óta hasznosítatlanul terülnek el Polgár déli
határában a Polgári-halastavak, melyek számos védett és fokozottan
védett madárfajnak biztosítottak kiemelkedő jelentőségű táplálkozó
és költőhelyet.
A hullámtér megmaradt erdőfoltja bővelkedik a hazánkban fogyatkozó
állományú természetes fafajokban, több helyen előfordul a vénic
szil, magas kőris. Sajnos adventív fajok is találhatóak, mint
a gyalogakác, és a zöld juhar, de szerencsére elenyésző számban,
hiszen ez a kicsiny erdő egyelőre ellen tud állni a terjeszkedő,
agresszív tájidegen fajoknak. Reméljük még sokáig, hiszen a
Tisza mentén egyre nagyobb értéket képviselnek az öreg állományú
erdők a fokozódó kitermelések, a helyükbe történő nemes nyarasok
telepítése következtében. Pontosan természetes és idős állománya
miatt menedéke számos növényfajnak, a dús aljnövényzet és az
odvas fák költőhelye megannyi védett énekesmadarunknak, mint
a fekete harkály, zöld küllő, nagy fakopáncs, közép fakopáncs,
kis fakopáncs, csuszka, hegyi fakusz, barátcinege, őszapó.
Egy ilyen erdőben folyamatosan nagy számú madár találja meg
életfeltételeit, míg a szomszédos nemes nyarasok szinte élettelenek,
hiszen mesterséges eredetük, gyér aljnövényzetük, az azonos
korú fák eleve nem biztosíthatnak elégséges táplálékot és fészkelőhelyet
a védett madaraknak.
A 2003-as év tavaszán letermelték a gémteleppel szomszédos nemes
nyarast, de nem kímélték az öreg nyarakat, tölgyeket sem, amelyek
a munkagépek útjában álltak. Ám nem csak az erdő szélén vágtak
ki fákat, hanem a gémtelep melletti öreg tölgyek közül is.
Egyre szűkül ez a megmaradt gazdag, madárdaltól mindig hangos
erdő, ahol még "a fák állva halnak meg" és a kirándulót
lenyűgözheti a vaskos, göcsörtös öreg fák látványa.
Reméljük, mert csak remélhetjük, hogy megkíméli az erdőgazdaság
ezt a megmaradt erdőmozaikot és sok ember élvezheti még itt
a tavaszi madárdalt, a gém fiókák szárnypróbálgatását, a jövőben
is.
