 |
Varasdi
vízerõmû |
 |
Csáktornyai vízerõmû
|
 |
Domborúi
vízerõmû
(1989) |
1989-ig létezett a Dráva alsó szakaszára kialakított, annak a többfunkciós hasznosítását céljául kitûzõ projekt, amelyeket "közös érdekek mentén" Magyarország és Horvátország dolgozott ki. 1992-ben a magyar fél egyoldalúan kihirdette a Duna-Dráva Nemzeti Park létrehozásának szándékát. Ennek következtében a Dráva alsó szakaszán ilyen jellegû létesítményt csak horvát területeken (Botovo és Ferdinandovac között) hozható létre. Így született meg a Novo Virjei vízerõmû létrehozásának a terve.
A Dráva kiépítettségének állapota
A víz káros hatásainak kivédésére az egész Dráva mentén különbözõ szabályozási munkálatokra került sor. A múltban egész sora épült ki a gátaknak, átvágták a meanderezõ folyószakaszokat, partvédõ és szabályozó mûvek kiépítésére került sor, csatornázták a vízgyûjtõ területet a vízmentesítés érdekében. Mindezeken felül az utóbbi években ellenõrizetlenül és mértéktelenül megnõtt a sóderkitermelés, mind a mederben, mind pedig a part mentén.
Ezeknek a szabályozási munkálatoknak a következtében jelentõsen lecsökkent a folyó hossza. Így pl. a Mura torkolattól a Dunáig a Dráva hossza a szabályozásoknak köszönhetõen az eredeti 60%-ára csökkent.
A Dráva "megrövidülésének" hatására megnõtt a folyó eróziós ereje, mivel a folyó az energiáját elsõsorban a mederfenékre "összpontosította", aminek következményeként a Dráva medre lesüllyedt. A meder süllyedése pedig együtt járt a vízszint csökkenésével. A Mura torkolatától számított alsó szakaszon a Dráva alacsony vízálláskor 2, közepes vízálláskor 1,5, alacsony vízálláskor pedig 0,5 méterrel alacsonyabb, mint 100 évvel ezelõtt.
A Dráva vízállásának csökkenése - mely elsõsorban a Mura torkolatától kezdõdõ alsó szakaszra jellemzõ - hatással volt a partmenti sáv felszín alatti vizeinek állapotára is. A Dráva ugyanis az év nagyobb szakaszában befogadó (recipiens), azaz összegyûjti a környék felszín alatti vizeit, míg csak egy kisebb idõszakban átadó, tehát csak ekkor tölti fel a felszín alatti vizeket.
A felszín alatti vizek mennyisége (szintje) állandóan csökken, amelyet többéves kutatások is bizonyítanak. A Répási (tölgyes) erdõ területén például az elmúlt 100 évben a felszín alatti vizek szintje átlagosan 1,3 métert csökkent. A Dráva teljes alsó szakaszán (a Mura torkolatától a Dunáig) ez a vízszintcsökkenés mindenütt megfigyelhetõ. A vízszint csökkenésének - és a talaj struktúrájának következtében - a környezõ földek kapilláris képességei is romlottak, amely közvetlen hatással van a növényvilág vegetációs reprodukáló képességére is.
A felszín alatti vizek csökkenésére a legjellemzõbb bizonyítékokat az utóbbi évek aszályos idõszakaiban nyertünk, amikor is a Dráva és a Száva mentén, valamint Szlavóniában (amely tulajdonképpen vízre települt) a mezõgazdasági termelésre katasztrofális hatást gyakorolt a teljesen kiszáradt talaj.
A felszín alatti vizek szintjének csökkenése közvetlen hatással van a növényvilág átalakulására is; a mezofit (?) növényfajok szukcessziója figyelhetõ meg a hidrofit (?) növények kárára. Ezt a folyamatot elsõsorban a régi tölgyes-erdõk kiszáradásánál figyelhetjük meg.
A Dráva alsó szakaszán (a Mura torkolatától) a szabályozási munkálatok a meder mélyülését vonták maguk után. A Dráva medrének nagyobb arányú mélyülését különösen a 20. század második felétõl követhetjük nyomon, amikor is megépültek Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban a vízerõmûvek. Ezek sorába tartozik az alsó-domborúi (Donja Dubrava-i) vízerõmû is, amelyet nem utolsónak megépülõ kompenzációs vízerõmûnek terveztek. Már a domborúi vízerõmû építésénél megvoltak azok a Magyarországgal együtt kidolgozott tervek, amelyek a Gyurgyevaci (Ðurðevac) vízerõmûre vonatkoztak.
A Dráva felsõ- és középsõ szakaszán kiépített vízerõmûveknek nem csak a villamosenergia-termelés volt az elsõdleges célja, hanem a partmenti területek védelme is az áradásoktól. A vízerõmûvek létesítése ugyanakkor megállította a meder további mélyülését is, amelyet még az azt megelõzõ szabályozási munkálatok okoztak. A medersüllyedés megállításával meg együtt járt a partmenti területeken a felszín alatti vizek szintje csökkenésének a megállása is.
Amíg az akkumulációs területeken megnõtt a felszín alatti vizek szintjei közti különbség, addig ez, az elvezetõ, derivációs csatornákban - a drén-hatás (?) következtében csökkent az elõzõ állapotokhoz képest. A régi medrekben, a vízerõmûvek és tározók közti területeken továbbra is megfigyelhetõ a meder helyenkénti mélyülése.
A horvát vízerõmûvek, mint többfunkciós hidro-technológiai objektumok kerültek megtervezésre, ugyanakkor ezek összessége soha nem került teljes megvalósításra. Olyan funkciók voltak tervbe véve eredetileg, mint a mezõgazdasági területek vízzel történõ ellátása, a partmenti területek rendezett víz- és földhasználata (pl. melioráció), a régi meder alakítása, rendezése és a táj arculatába való beillesztése. Hogy mégsem kerültek beépítésre az összes funkciók, annak elsõsorban anyagi, költségvetési okai voltak. Ezeket az erõmûveket, mint egy-, esetleg kétfunkciós objektumokat támogatták, ahol a cél elsõsorban az elektromos energia termelése volt, részben pedig a Dráva szabályozása és ezáltal a partmenti területek védelme az árvizektõl.
Az elkészült vízerõmûvek negatívumai és befejezetlenségeikbõl eredõ hibák elháríthatóak, átalakíthatóak többfunkciós hidro-technológiai objektumokká, de ez együtt kell, hogy járjon a többi víz- és földhasználó pénzügyi befektetésével is. Ezen hibák elhárítása céljából már részleges korrekciókat tettünk a Csáktornyai Vízerõmû területén (a régi meder szabályozása fenékküszöb beépítésével) és hasonló beavatkozásokat tervezünk a Varasdi és a Domborúi Vízerõmûvek esetében is.
Ezt követõen csak a Dráva alsó, 250 km-es szakaszának koncepcionális rendezése (mind a föld-, mind pedig a vízhasznosítás szempontjából) maradt hátra.
A Dráva alsó folyása jelenlegi állapotának megõrzése, amelyben egyetért számos ökológiai egyesület (A Dráva, mint ökoturisztikai folyó), valamint az erdészek és a Magyar Köztársaság (miután létrehozta a Duna-Dráva Nemzeti Parkot) szerintem nem fenntartható, mivel ezáltal hosszú távra korlátozzák Horvátország általános fejlõdését, beleértve a vizek káros hatásai elleni védekezést, a modern mezõgazdaságot (annak vízzel történõ ellátását), a vízminõség javítását, megújuló energiaforrások hasznosítását, az erdõk kiszáradás elleni védelmét, a biológiai sokszínûség megõrzését és általában véve a gazdasági és társadalmi fejlõdést.
Korlátok a Dráva alsó szakasza rendezésében és használatában
A Mura torkolatától számított drávai alsó szakasz rendezésére és hasznosítására vonatkozó tervek a múlt század 70-es éveiben keletkeztek Magyarország és az akkori Jugoszlávia együttmûködésének keretein belül.
Ennek az együttmûködésnek eredményeképpen született meg 1988-ban egy megállapodás, amely négy vízlépcsõ - Ðurðevac, Barcs, Donji Mihojlac és Eszék - létrehozásának tervét, valamint a Ðurðevaci Vízlépcsõ közös technikai kivitelezését tûzte ki céljául. Az összes vízlépcsõ - mint többfunkciós hidro-technikai objektum - került megtervezésre, azaz céljuk az árvízvédelem, a folyómeder szabályozása, a partmenti területekrõl a vizek el- és odavezetése, elektromos energia elõállítása, a folyó hajózásra történõ alkalmassá tétele, kommunikális infrastruktúrák kiépítése, valamint a sport és a rekreáció volt.
Közben, - 1989-ben, - a magyar fél megszüntetett minden elõkészítõ tevékenységet a vízlépcsõk kiépítésével kapcsolatban, amirõl 1992-ben hivatalosan is értesítette a horvát oldalt. A Magyar Köztársaság 1996-ban pedig a Mura torkolatától Donji Mihojlacig tervezett szakaszon, a Dráva bal partján, 28.229 ha területen létrehozta a Duna- Dráva Nemzeti Parkot.
Mivel a Domborúi Vízerõmû koncepciója azon alapult, hogy nem utolsó drávai vízerõmû lesz, a felsõ és a középsõ szakasz összes vízerõmûinek negatív hatásának a kivédésére szükséges egy, vagy több többfunkciós hidro-technikai objektumot megépíteni.
Ennek megfelelõen a Horvát Kormány 1992. július 7-én határozatot hozott, amelyben megbízta a Horvát Elektromos Mûveket (HEP), valamint a Horvát Vízügyet (Hrvatske Vode), hogy folytassanak kutatásokat arra vonatkozólag, hogyan lehet elõkészíteni a Dráva rendezését és energetikai hasznosítását a domborúi Vízerõmû és Ferdinandovac községek között, olyan megoldást találva, amely a lehetõ legjobban megfelel a Horvát Köztársaság érdekeinek.
Így tehát - a fenti kormányhatározat értelmében a Horvát Elektromos Mûveknek és a Horvát Vízügynek meg kellett alapoznia azokat a körülményeket, amelyek lehetõvé teszik a többfunkciós hidro-technikai objektumok létrehozását, számba véve az összes lehetséges változatot és a megépítendõ objektum rentabilitását is. Ennek alapján került kiválasztásra egy szakasz a botovoi hídtól Ferdinandovacig terjedõ térségben, amely megfelelt a tervezett objektum megépítésére, megfelelõ környezeti hatással van a környezõ területekre, valamint a Horvát Köztársaság területén belül található.
A Magyar és a Horvát Köztársaság közti határ, valamint a Novo Virjébe tervezett többfunkciós hidro-technikai objektum bal partja közti távolság 0,25 és 7 km közt van. Csak egy kisebb szakaszon (megközelítõen 0,25 km hosszan, az erõmû és a tározó közt) a Dráva folyó régi medre a Magyar Köztársaság területére esik.
Ennek megfelelõen folytak a kutatások, készültek a tudományos és projekt dokumentációk.
Az összes tevékenységet, amely a Novo Virjei többfunkciós hidro-technikai objektum létrehozásának a feltételeként elõírnak a Horvát Köztársaság törvényei, 2000-ben befejezték.
Ugyanakkor a Horvát Köztársaság 1996-ban ratifikálta az ún. Espoo-egyezményt, amely a határon áthúzódó környezeti hatásokról szól.
Az egyezménynek megfelelõen a Horvát Köztársaság illetékes minisztériuma értesítette a Magyar Köztársaságot terveirõl, beleegyezésüket kérte. A Magyar Köztársaság területén fellépõ lehetséges környezeti hatások miatt 2001-ben - az Espoo-egyezménynek megfelelõen - teljes környezeti hatásvizsgálatot kért a Novo Virjei többfunkciós hidro-technikai objektummal kapcsolatban.
Az adatok egymás közti cseréje, a "környezetre gyakorolt jelentõs hatás" definiálása (milyen hatással van a Novo Virjei többfunkciós hidro-technikai objektum a Magyar Köztársaság érintett területére), immár két éve húzódik. Ez a folyamat nem sok sikerrel kecsegtet, mivel a két ország között jelentõs koncepcionális különbségek vannak a Dráva és a szûkebb környezete rendezésével és hasznosításával kapcsolatosan.
A legnagyobb problémát a nemzetközi dokumentum deklaratív tartalmában látjuk, amely semmiféle objektív kritériumot nem tartalmaz arra vonatkozóan, mit is ért a "környezetre gyakorolt jelentõs hatás" alatt. Fõleg olyan esetben értelmezhetõ ez nehezen, amikor is a Magyar Köztársaság a Duna-Dráva Nemzeti Park létrehozását állítja szembe a Novo Virjei többfunkciós hidro-technikai objektum által kiváltott fejlesztésekkel. Az Espoo-egyezmény a környezet védelmének elsõdlegességét helyezi a fejlesztési projektek elé, nem pedig a fenntartható fejlõdés elvetését. A Magyar Köztársaság azzal, hogy egyoldalúan létrehozta a Duna-Dráva Nemzeti Parkot, amely a jelenlegi állapot megõrzését tûzi ki céljául (és amelyre nem vonatkozik a fent említett Espoo-egyezmény), amely szerintem ugyanakkor nem fenntartható, és korlátozza a Horvát Köztársaság jogait, mivel az akadályozza a Dráva és a partmenti területek többcélú rendezését és használatát a fenntartható fejlõdés jegyében.
Megállapítható, hogy az ilyen projektek realizálásához szükség van az állam segítségére is. Szakmai szempontból ezért értelmezhetõek nehezen a horvát államelnök magyarországi látogatásakor tett kijelentései, amelyekkel egy új projektet - "A Dráva, mint öko-turisztikai folyó" - népszerûsített.
Arra való tekintettel, hogy a Dráván tervezett Novo Virjei Vízerõmû a szomszédos államhoz közel esik, illetve egy kisebb részében át is nyúlik annak területére, fontos lenne ennek használatát nemzetközi, bilaterális egyezménnyel megerõsíteni, feltárni a csatolt dokumentumokban azokat az objektív kritériumokat és mérõszámokat, amelyek szükségesek a "környezetre gyakorolt jelentõs hatás" megállapítására és amelyek egyértelmûek mind a két oldal számára.
Az, hogy nem vizsgáljuk a Dráva és partjainak revitalizációs lehetõségeit a Mura torkolatától lefelé, pontosabban csak a jelenlegi állapot megõrzését tûzzük ki célul egyaránt veszélyezteti a térség élõvilágát és jövendõbeli fejlõdését.
Ezért teszem le a voksomat a többfunkciós hidro-technikai objektumok megépítése mellett, mert segítségükkel teljes egészében célzatos és alapvetõ víz- és termõföld gazdálkodást tudunk megvalósítani a fenntartható fejlõdés irányvonalait követve.
A többfunkciós hidro-technikai objektumok létesítése közös elhatározás kérdése. Mindenesetre sokkal olcsóbban megvalósíthatóak ezek, mint a többször szükségessé váló egyfunkciós tevékenységek (a meder szabályozásával kapcsolatos munkálatok). Csak ebben az évben 1,5 milliárd kunára lehet becsülni az aszály okozta károkat a mezõgazdaságban. Hasonló a helyzet a Száva folyón is a Horvát Köztársaság területén.
A Dráva és a Száva vizeinek energetikai hasznosítása egyedül csak többfunkciós hidro-technikai objektumok létesítésével lehetséges. A Horvát Elektromos Mûvek csak egyike az érdekelt feleknek a vízenergia hasznosítása során, de nem az egyetlen és legfontosabb érdekeltje és haszonvevõje ennek. A Horvát Elektromos Mûvek részvétele a megvalósításban is csak részleges, a vízenergia hasznából is ez alapján részesül. Ezért is fontos az állam támogatása és a segítése, hasonlóan a többi haszonélvezõ részvétele is ezekben az erõfeszítésekben.
Miljenko Ivica
A szöveget Orzsi Zoltán fordította horvát nyelvről magyarra