BEVEZETÉS *

GAZDASÁG *

KÖRNYEZETVÉDELEM *

TERMÉSZETVÉDELEM *

VÍZGAZDÁLKODÁS *

IRODALOMJEGYZÉK *

MELLÉKLETEK *

Hazánknak rendkívül gazdag, hosszú időre visszanyúló vízgazdálkodási tapasztalata van, amely mindig figyelembe vette a legfontosabb nemzetközi irányzatokat és tudományos, műszaki-fejlesztési eredményeket. A csatlakozás azonban minőségileg is másfajta nemzetközi kapcsolatot jelent majd a vízgazdálkodás területén. Államok olyan egyesülésének leszünk tagjai, ahol közös elvek alapján és közös szabályozással kívánnak megoldani minden olyan feladatot a vízgazdálkodás és a vízi környezetvédelem területén, amit a tagállamok állampolgárainak érdekében közösen célszerű megoldani. Az Európai Közösség irányelveit akkor is célszerű lenne követnünk, ha nem kívánnánk csatlakozni az Unióhoz, hiszen a magyar állampolgárok számára is legalább olyan jó minőségű környezeti állapotot kell biztosítani, mint a Közösség állampolgárai számára biztosítanak.

Az Európai Közösség az elmúlt 25 évben számos vízgazdálkodási vonatkozású jogszabályt (irányelvet) dolgozott ki. A legfontosabb vízgazdálkodásra vonatkozó szabályozás - a most hatályba lépett Vízgazdálkodási Keretirányelv. A vízgazdálkodásra vonatkozó Közösségi irányelvek legnagyobb része már jelenleg is érvényben van. A bennük szereplő előírások alkalmazása a tagállamok és az újonnan csatlakozó államok számára kötelező. A fennmaradó részt a Vízgazdálkodási Keretirányelv tartalmazza. Egyes meglévő irányelveket a későbbiekben a Keretirányelv helyettesíteni fog és akkor azokat hatályon kívül fogják helyezni.

Az EK új vízgazdálkodási politikája és a Keretirányelv mérföldkövet jelentenek Európa vízgazdálkodásának fejlődésében és világviszonylatban is példaértékű dokumentumok. A Keretirányelv előírásai szerint az Európai Unió tagállamaiban 2015-ig jó állapotba kell hozni minden olyan felszíni és felszín alatti vizet, amelyek esetén ez egyáltalán lehetséges és fenntarthatóvá kell tenni a jó állapotot. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió elhatározta, hogy tizenöt év alatt helyrehozza mindazokat a károkat, amelyeket az emberi tevékenységek - elsősorban az elmúlt ötven évben - a felszíni és a felszín alatti vizek állapotában okoztak.

Európa legjobb szakértői mindent megpróbáltak belefoglalni a Keretirányelv előírásaiba, ami ahhoz szükséges, hogy a vizek - ritka és nagyon indokolt kivételektől eltekintve - 2015-ig jó állapotba kerüljenek és utána ez a jó állapot fenntartható is legyen.

A Keretirányelv részletes előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan kell megállapítani azt, hogy milyen állapotban vannak jelenleg a vizek és hogy mit jelent vagy jelentene az, hogy jó állapotban vannak. Előírja azt, hogyan kell megvizsgálni, hogy milyen emberi hatások rontják vagy veszélyeztetik a vizek állapotát és előírja azt is, hogy milyen intézkedési tervet kell kidolgozni arra, hogy a vizek jó állapotát elérjük, biztosítsuk illetve fenntartsuk. Az előírások nagyon sok feladat megoldását teszik szükségessé. Sok olyan feladat is szerepel a Keretirányelvben, aminek a módszertanát és a gyakorlati alkalmazásának módját még csak most dolgozzák ki. A Keretirányelv egyes előírásai is hivatkoznak ilyen feladatokra.

Magyarország számára különösen fontosak a Keretirányelvnek a nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodásra és vízgyűjtő gazdálkodási tervezésre vonatkozó előírásai. Ezek legfontosabb jellemzője az, hogy kötelezővé teszik az EU tagállamok (és így a csatlakozásra készülő országok számára is) a vízgazdálkodási tevékenységek koordinálását az egész vízgyűjtőn, ami többek között közös nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítését teszi szükségessé.

A hatályban lévő vízügyi vonatkozású irányelvek közül – amelyek többsége a Keretirányelv hatálya alá is bekerült- jelenleg a Települési Szennyvizek Tisztítását Szabályozó 91/271/EK irányelv, az ivóvízzel foglalkozó 98/83/EK új irányelv, valamint nagyszámú –környezetvédelemhez kapcsolódó- vízvédelmi irányelv átvétele az elsőrendű feladat. Az ezekben foglalt előírások gyakorlati megvalósítása számunkra nagy erőfeszítéseket és jelentős költségeket igényel.

• a társadalom vízigényeit és az emberi tevékenységek vizekre gyakorolt hatásait értékelni kell; a célokat ennek megfelelően körültekintően kell meghatározni;
• a társadalmat a döntési folyamatba be kell vonni;
• a vízkészlet-gazdálkodást a természetes ökológiai állapot védelmével, - a vízmennyiség gazdálkodást a vízminőség védelemmel össze kell hangolni;
• a felszíni vízkészlet gazdálkodást a felszín alatti vízkészlet gazdálkodással és - az alkalmazott vízkészlet-gazdálkodási módszereket a környezeti célokkal össze kell hangolni;
• a “jó vízállapotokat” előírt határidőn belül el kell érni;
• vízgyűjtőre épülő vízgazdálkodást kell folytatni;
• törekedni kell a határokon átnyúló vízgyűjtő-gazdálkodási terület-egységek kialakítására;
• az illetékes hatóságok közötti koordinációt biztosítani kell hazai és nemzetközi szinten is;
• a költség-megtérülés elvének érvényesítését biztosítani kell;
• az új célkitűzéseknek megfelelő monitoring és adatgyűjtési rendszert kell működtetni;
• gondoskodni kell a Keretirányelv érvényesítésének ellenőrzéséről és a vonatkozó jelentések elkészítéséről.

Az Európai Közösséghez való csatlakozás a szabályozás terén azt jelenti, hogy a vízgazdálkodással kapcsolatos szabályozások 30-40 %-a az Európai Közösség minden tagállamára azonos szabályozás. A szükséges szabályozások fennmaradó 60-70 %-át nemzeti szintű jogszabályokba kell foglalni.

A Keretirányelv bevezetésének vannak olyan előkészítő munkái, amelyek azonnal megkezdhetők, de számos olyan feladat van, amelynek a megoldási módszertanát a következő években kell kidolgozni úgy közösségi szinten, a Duna völgy szintjén, vagy hazai szinten.

A Keretirányelv és a vízgyűjtő gazdálkodási tervezés bevezetéséhez részletes munkaprogramot dolgozott ki a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság Vízgyűjtő Gazdálkodási Szakértő Csoportja. A közösségi szintű előkészítő munkával összhangban megkezdték a Keretirányelv és a vízgyűjtő gazdálkodási tervezés bevezetéséhez szükséges szervezeti keretek létrehozását és útmutatók kidolgozását is.

A Keretirányelv hazai bevezetésének előkészítését az előbbi munkaprogramok és útmutatók figyelembe vételével kell végezni.

A Keretirányelv szerint a tagállamok fő feladatai:

• ki kell jelölniük a vízgyűjtő gazdálkodás fő területi egységeit
• meg kell határozniuk az egyes vízgyűjtő kerületekben a Keretirányelv rendelkezéseinek végrehajtásában illetékes hatóságot illetve hatóságokat
• ki kell jelölniük a nemzetközi vízgyűjtő kerületeket, szükség esetén bevonva az Európai Bizottságot, meg kell határozniuk az egyes nemzetközi vízgyűjtő kerületekben a Keretirányelv rendelkezéseinek végrehajtásában illetékes hatóságot, illetve hatóságokat,
• biztosítaniuk kell a Keretirányelv által kijelölt célok elérését és az ehhez szükséges tevékenységi programok koordinálását az egyes vízgyűjtő kerületekben, nemzetközi vízgyűjtő kerületek esetén az érintett tagállamoknak közösen kell biztosítaniuk ugyanezt, szükség esetén az Európai Bizottság közreműködésével.

• biztosítaniuk kell a közigazgatási tevékenységek koordinációját a vízgyűjtő kerületekben,
• biztosítaniuk kell az előírt környezeti célok elérését
• legkésőbb a Keretirányelv hatályba lépését követő négy (2004) éven belül el kell végeztetniük a vízgyűjtő kerületekben és nemzetközi vízgyűjtő kerületekben azok jellemzőinek vizsgálatát, az emberi tevékenységeknek a felszíni és felszín alatti vizek állapotára gyakorolt hatásának vizsgálatát és a vízhasználatok gazdasági elemzését
• legkésőbb 13 (2013) évvel a Keretirányelv hatályba lépése után felül kell vizsgáltatniuk az előbbi vizsgálatok eredményeit és utána minden hatodik évben el kell végeztetniük a felülvizsgálatot,
• legkésőbb négy (2004) évvel a Keretirányelv hatályba lépése után be kell fejeztetniük a védett területek nyilvántartását,
• meg kell határoztatniuk minden olyan víztestet, amelyből naponta 10 m3-nél több ivóvizet termelnek ki, illetve amelyből a jövőben terveznek ekkora vagy ennél nagyobb ivóvízmennyiséget kitermelni,
• meg kell figyelniük minden olyan víztestet, amely átlagosan 100 m³-nél több ivóvizet biztosít naponta,
• biztosíttatniuk kell az előbbi víztesteknek a Keretirányelvben előírt védelmét,
• legkésőbb a Keretirányelv hatálybalépése után 6 (2006) éven belül biztosíttatniuk kell a felszíni és a felszín alatti vizek állapotának a Keretirányelvben előírt módon történő megfigyeléséhez szükséges rendszer létrehozását,
• el kell végeztetniük a költségek visszatérülésével kapcsolatos vizsgálatokat, a megfigyelésekről jelentést kell készíttetniük az Európai Bizottság számára ,
• legkésőbb a Keretirányelv hatálybalépése után 12 (2012) éven belül biztosíttatniuk kell a kombinált módszer alkalmazását a pontszerű és diffúz szennyezések esetén,
• legkésőbb a Keretirányelv hatályba lépése után 9 (2009) éven belül biztosíttatniuk kell a környezeti célok eléréséhez szükséges tevékenységek programjának kidolgozását és 12 (2012) éven belül ezek alkalmazásba vételét,
• a tevékenységi programokat legkésőbb 15 (2015) évvel a Keretirányelv hatályba lépése után felül kell vizsgálniuk és minden 6. évben ezután,
• a tagállamok hatáskörében nem megoldható problémákat be kell jelenteni az Európai Bizottságnak, amely bejelentésre a Bizottságnak hat hónapon belül kell válaszolnia,
• minden vízgyűjtő kerületre és nemzetközi vízgyűjtő kerületre vízgyűjtő gazdálkodási tervet kell készíttetniük,
• biztosítaniuk kell a társadalom bevonását a Keretirányelv végrehajtásába és különösen a vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítésébe, felülvizsgálatába és felújításába,
• a vízgyűjtő gazdálkodási tervek nyilvánosságra hozása után három hónapon belül meg kell küldeniük a tervek másolatát az Európai Bizottságnak és nemzetközi vízgyűjtő kerületek esetén az érintett országoknak,
• összefoglaló jelentést kell küldeniük a Bizottságnak az előírt vizsgálatokról és monitoring programokról,
• a vízgyűjtő gazdálkodási tervek nyilvánosságra hozatala után 3 éven belül közbenső jelentést kell küldeniük a Bizottságnak a tervezett tevékenységi program bevezetéséről.

Az elmúlt évtizedek problémáinak vizsgálata és a megoldások keresése során kitűnt, hogy a vízgazdálkodás sokkal hatékonyabban és eredményesebben érheti el céljait, ha a rá irányuló rész- stratégiák nem csupán egymással vannak szoros kapcsolatban, hanem az idevágó egyéb stratégiai területekkel is gondosan koordinálják őket. Az ily módon végzett vízgazdálkodási tevékenységet nevezzük integrált vízgazdálkodásnak. Az integrált vízgazdálkodás keretében a kapcsolódó tevékenységek hatását és vízigényét figyelembe kell venni. A cél minden olyan intézkedés áttekintése, amely egy adott vízgyűjtővel kapcsolatosan valamennyi politikai célkitűzés eléréséhez szükséges. Ebben a megközelítésben a sokszor különböző hatóságok által tervezett, vagy folyamatba tett beavatkozások bizonyos fokú ésszerűsítése és összehangolása válik lehetővé az adott folyó, tó, holtág, víztartó réteg állapotának javítása vagy megőrzése érdekében.

A következő évtizedekben Magyarországon elsősorban a vízhasználók számára szükséges víz minőségének biztosítása lesz a fő probléma, a vízmennyiségi igények kielégítése helyenként és időszakonként jelenthet majd gondot. A vízdíjak a vízellátás költségeivel arányosak és így magasak lesznek, ezért a lakosság takarékoskodni fog a vízzel. Valószínűsíthető, hogy a nagyvárosokból való elvándorlás is tovább folytatódik az agglomerációs övezetek felé. Ez a vízhasználati súlypontok további áthelyeződését eredményezheti.

A gazdasági élet fellendülésével az ipari vízhasználatok esetén sem egyértelműen várható a vízhasználat növekedése, mivel a magas vízszolgáltatási díjak víztakarékos technológiák bevezetését, ill. növekvő számú és kapacitású vízvisszaforgató berendezés alkalmazását fogják eredményezni. A vízgyűjtőkön belül a készletadottságok és a már kiépített kapacitások bemutatásával készítendő vízgyűjtő fejlesztési terveknek segíteniük kell a döntéshozókat abban, hogy a beruházások vízzel szemben támasztott igényeinek kielégítése minél kevesebb konfliktussal járjon.

Míg korábban öntözésre gyakorlatilag felszíni vízkészletet használtak, ma már növekszik a felszín alatti vízkészletek öntözési célú felhasználása. Ez a tendencia – az árképzéstől és a szabályozók érvényesítési hatásfokától függően – változhat a jövőben. A mezőgazdaságban elsősorban a termésbiztonság és a megfelelő minőség előállításához szükséges vízmennyiség (valamint a mindenkori gazdasági, piaci viszonyok) függvényében várható a vízigények alakulása.

Az elmúlt évtized aszályos időszaka következményeképpen fokozódó mennyiségű ökológiai vízigény jelentkezett. Az ökológiai vízigények és vízhasználatok mértéke várhatóan nő. Ilyen vízigény elsősorban a növekvő számú védett természeti területeken, nemzeti parkokban mutatkozik. Határozott cél, hogy az ökológiai vízigények felszíni - kivételes esetben felszín alatti- vízkészletekből kerüljenek kielégítésre, hiszen itt alapvetően felszíni vízterek vízpótlásáról vagy vízminőségük javításához szükséges hígító víz biztosításáról, ill. a vizes élőhelyek fenntartásához szükséges víz pótlásáról van szó. Mivel az ökológiai vízigény gyakorlatilag magánszektort nem érint, ennek biztosítása jelentős állami, esetleg önkormányzati feladat.

• A gazdaság várható további fejlődése következtében a veszélyeztetett öblözetekben felhalmozódott vagyonérték tovább nő és ez maga után vonja az ár- és belvizek elleni biztonság igényének növekedését. Az állam által biztosítandó alapbiztonság követelménye és az elfogadható kockázat szintjének társadalmi-gazdasági felelősség-megosztáson alapuló mérlegelése az ár- és belvízvédekezés eddigi gyakorlatának felülvizsgálatát teszi szükségessé.
• A vízkárok megelőzését elősegítő, ill. a károk mérséklését szolgáló területhasznosítás változások az eszközrendszer fontos elemeivé válnak. A vélhetően 1-1,5 millió hektár mezőgazdasági termelésből történő kivonása során célszerű lesz ezek egy részét az ár- és belvíz által veszélyeztetett területeken kijelölni.
• A vízkárelhárítási feladatok ellátásában az érdekekhez kötődő teherviselés várhatóan fokozatosan növekedni fog.
• A társadalom vízigényének csökkenése megáll, és várhatóan megkezdődik a vízigények mérsékelt növekedése.
• A vízkészletek használata során folyamatosan erősödő ökológiai érdekérvényesítéssel kell számolni.
• A díjak emelkedése takarékosságra ösztönöz, ugyanakkor kikényszeríti a magasabb színvonalú szolgáltatást.
• A felhasználók által fizetendő járulék és szolgáltatási díj fedezetet kell, hogy nyújtson a készletek megóvásával és védelmével kapcsolatos költségekre is.
• A tulajdonviszonyok változása következtében a mezőgazdaságban a vízrendezéssel és öntözéssel kapcsolatos igények növekedésére, az iparban a privatizációval elérhető hatékonyság növekedésére és a vízkímélő technológiák elterjedésére lehet számítani.

A szennyezés megelőzése, a “szennyező fizet” elv következetes érvényesítése által egyrészt mérséklődik a szennyezések mértéke, másrészt megteremtődik a szennyezés következményeinek elhárításához szükséges pénzügyi fedezet. Ennek egyik további lehetséges formája pl. egy kötelező felelősségbiztosítási rendszer bevezetése. A problémák megoldása hosszú távú programot igényel, amely magában foglalja a diffúz szennyező források (köztük a még kevésbé ismert mikroszennyezők) kezelésére szolgáló hatékony intézkedéseket is.

Az integrált folyógazdálkodás keretében a vízvisszatartás, a tározás, a vízkármegelőzés és –elhárítás egyidejűleg, összehangoltan valósul meg. Ez a megközelítés biztosítja, hogy a felmerülő problémák inkább az adott vízgyűjtőn belül oldódnak meg s kevésbé terjednek tovább a szomszédos területekre. További előnye, hogy enyhítheti a jelenlegi – vízkészlet-csökkenéssel és idegen eredetű vízszennyezéssel kapcsolatos – problémákat is.

A folyók szabályozása és hatékony hasznosítása továbbra is össztársadalmi szervezettséget kíván. Az állam szerepe — politikai és gazdasági irányzatoktól függetlenül — a jövőben is meghatározó. A védelmi rendszer meglévő eszközeire épülő új árvízvédelmi stratégia kerül előtérbe. A folyóvölgyi vízgazdálkodási feladatok végrehajtása a Koncepció időtávjában is nagy beruházási és arányos működési költséget igényelnek. Ezek a fejlesztések közvetett hasznaik (a személyes és a termelési kockázatok csökkenése, a munkahelyek és adóbevételek növelése, az áru- és idegenforgalom emelkedése) révén azonban az állam számára is előnyösek.

A vízgazdálkodás és a többi stratégiai ágazat – a környezet, a területi tervezés, a természetvédelem és az ökológia – közötti kapcsolat erősödik, aminek valamennyi ágazat számára kedvező hatása lesz. A területi tervezés vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a regionális, megyei és a helyi fejlesztési tervek összeállításakor és felülvizsgálatakor a vizet alapvető tényezőként veszik figyelembe.

A mezőgazdaság, így a növénytermesztés és állattenyésztés problémáit az egyoldalú korlátozások és tiltások helyett – ahol szükséges, ott azokkal – lehetőleg minél több oldalról megközelítve kell kezelni. Például az állatállomány növeléséhez hosszabb távon elsősorban a gazdaságosság javítása szükséges, a jövedelmezőség növelése húzza maga után az állatlétszám növekedését. Elsősorban így lehet tartósan megoldani a legelők hasznosítását, a széna felhasználását. Ehhez nem csak közvetlen anyagi támogatások kellenek, hanem termékértékesítési, információ és eszköz ellátási oldalról is fel kell karolni az adott ágazatot, amit egy irányított szakmai képzésnek és megfelelő szemlélet formálásnak kell alátámasztania.

A térségi jelentőségű tevékenységek, illetve létesítmény működési és területi feltételeinek biztosítását szolgáló övezetek (funkcionális övezetek),

A Duna-Dráva Nemzeti Park létesítéséről szóló 7/1996. (IV. 17. ) KTM rendelet.

“A védett területek arányának növelése országos cél (12% elérése). Számos értékes terület azonban még nem került megóvásra, ezért fontos a védelemre tervezett területek értékeinek területrendezési eszközrendszeriekkkel is történő megtartása a természetvédelmi a természetvédelmi oltalom biztosításáig.”

A növényvédelem szabályozási téziseiről szóló 2223/1997. (VII. 24.) Korm. határozat.

A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról és bevezetéséhez szükséges intézkedésekről szóló 2253/1999. (X. 7.) Kormányhatározat.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény.

Az utak építésének és a forgalom részére való átadásának hatósági engedélyezéséről szóló 8/1970. (XI. 13.) KPM-ÉVM együttes rendelet.

Az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételéről és módosításairól szóló 2/1986. (II. 27.) ÉVM sz. rendelet.

A Környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának, nyilvántartásának és ellenőrzésének részletes szabályairól szóló 2/I999. (III. 26.) KÖM rendelet.

A tervezési terület földhasználata, növénytermesztése lehető legjobban illeszkedjen a táj környezeti és társadalmi adottságaihoz, ezen erőforrások bölcs hasznosítását tegye lehetővé. El kell érni, hogy a jövedelmező földhasználat megtartó erő lehessen a vidéken, társadalmi szerepe ne csökkenjen tovább. A fenntarthatóság elvén működő növénytermesztési ágazat megfelelő megélhetést nyújtson a gazdálkodóknak, a környezet-, természet- és tájvédelmi igények lehető legjobb kielégítése mellett. Fontos a földműveléssel kapcsolatos szakmai és értékesítési szerveződések kialakulása, megerősödése, különféle integrációk kialakulása. A tájegység agrártörténeti múltjával és ökológiai adottságaival harmonizáló, de a piaci igényekhez is igazodó, változatos művelési ág használat és vetésszerkezet elérése a cél, a tájtermesztés előtérbe helyezésével. Cél a minél mozaikosabb térszerkezet kialakulása, ami tartósan fenntartható. A növénytermesztésben talajtermékenységi és környezetvédelmi szempontok vezérelte tápanyag-gazdálkodás és növényvédelem alakuljon ki, a szervestrágya felhasználás előtérbe helyezésével. Fontos cél a biotermesztés és az agrár-környezetvédelmi szempontú tájhasználat további terjedése, területi arányuk növekedése (1., 2., 3., 4., 5., 6. számú melléklet).

• A régebbi időszak iparszerű mezőgazdasági politikája miatti összevonások következtében a térség aprófalvai elvesztették egyetlen gazdasági bázisukat, mivel a fejlesztések a székhely településre koncentrálódtak. Ez a hatás a termelő szövetkezetek és állami gazdaságok megszűntével még jobban felerősödött. A megszűnt mezőgazdasági nagyüzemek által felvállalt foglalkoztatási és szociális feladatokat ma nem végzi senki. A vizsgált területen nem alakultak ki erős és tartós termelői integrálódások. A hanyatló mezőgazdasággal rendelkező térség nem vonz befektetőket és lakosokat, az agrárgazdaság és a vidék kapcsolata meggyengült.
• Az agrárágazat visszaesésével a mezőgazdaságban foglalkoztatottak jövedelme egyre jobban leszakadt az átlagtól, fokozatosan elveszítették munkahelyüket, földhasználati tevékenységük lecsökkent, vagy kis területre korlátozódott. Felgyorsult a vidéki lakosság elszakadása a mezőgazdaságtól, az agrárkörnyezettől.
• A térségben a gazdálkodók földhasználatát sokszor a rövidtávú és általában egyoldalú érdekek irányítják. Ez egysíkú, labilis gazdálkodási szerkezethez vezethet. A szántó szerepe általánosan túlértékelté vált más, a térségben hagyományosan jelenlévő földhasználatokkal szemben, pl. gyep, gyümölcsös.
• Megnövekedett a kevésbé felkészült, gyengébb eszköz ellátottságú egyéni gazdaságok használatában lévő földterület nagysága, ez veszélyezteti az adott talajok termőképességét, növelheti a gyomosító vagy parlag területek arányát.

• A térség egyéni gazdaságaira jellemző rendkívül elaprózott birtokszerkezet miatt korlátozott a gazdaságosan termelhető növények száma.
• A kisméretű birtokokon nem lehet megfelelő jövedelmezőségű termelést folytatni. A kis mennyiségű termékekkel nem versenyképes a gazdálkodó.
• A régebbi, iparszerű mezőgazdaság korszakában történt táblásítások miatt kialakult nagyüzemi méretű táblák művelését sokszor még a jelenlegi gazdálkodó szervezetek sem tudják szakszerűen megoldani.
• Az esetleges későbbi termőföld összevonások során fontos élőhelyek károsodhatnak, szegélyek, mezővédő erdősávok, bokrosok tűnhetnek el.

• A gazdálkodók több helyen művelésbe fogtak olyan területeket, amelyek gazdaságos művelésre nem alkalmasak. Gyakori vízborítású vagy vizenyős területek, váztalajok és erodált részek intenzív művelésével tovább károsodhatnak ezek a területek. Teljesen hiányzik a nagy hagyományokkal rendelkező ártéri vagy fok-gazdálkodás a térségből.

• Legnagyobb hatása az illegális gyepfeltöréseknek van, ami rendkívül károkat okoz az élőhelyek tekintetében. A célzott (legtöbbször dinnyetermesztés céljából végzett) gyepfeltöréseken kívül gyakori a szántókkal szomszédos gyepek széleinek évenkénti növekvő mértékű elszántása, ami összességében a gyepterületek súlyos károsodását eredményezi. Hasonlóan veszélyes a zöld folyosók élővilágának szempontjából a táblaszéli mezsgyék, sövények elszántása.
• Gyakran megfigyelhető, hogy a gyengébb szántókon kívül (homoktalajok, víznyomásos táblák – ami elvileg kedvező is lehetne) feltört gyepeken fásítanak, azaz leginkább faültetvényeket telepítenek, sajnos szinte kivétel nélkül tájidegen fajokkal (akác, hibrid nyarak, fenyők).
• A természeti környezetre kiterjedtségét tekintve legnagyobb károsító hatása az intenzív növénytermesztésnek, leginkább a szántó használatnak van. Szerencsére az elmúlt évek gazdasági visszaesése miatt csökkent a kijuttatott a műtrágya és növényvédőszer mennyisége, ami azonban lokális problémákat még mindig okozhat.
• A védett területeken hosszútávon rendkívül kedvezőtlen az intenzív mezőgazdasági hasznosítás, főleg a szántóföldi növénytermesztés. Hasonlóan kell megítélni a puffer területek gazdálkodását is.

• A szervestrágyázás nagymértékű visszaesése miatt több helyen lecsökkent a talaj termékenysége, gyengült a hasznos talajélet mértéke, ami a következő években további területeken is jelentkezhet.
• Az erózió és defláció aránylag kis területen veszélyezteti a térség talajait, de ezeken a pontokon fokozott talajpusztulási veszély jelentkezik.
• A tervszerűtlenül, nem megfelelő anyaggal és dózissal végzett talajjavítások rendkívül veszélyesek lehetnek a talaj állapotára.

• A monokultúrás, intenzív növénytermesztés széleskörűen károsíthatja a természeti környezetet, s a gyakoribbá váló túltermelések miatt a megélhetést sem biztosítja megfelelően. A hozamok utóbbi években történő stagnálása vagy csökkenése is rontja az ágazat jövedelmezőségét.
• Még nem vált általános gyakorlattá a vetésforgó használata, vagy az alternatív növények termesztésbe illesztése.
• Legtöbb helyen hiányzik a tájtermesztés gyakorlata, általános a táj adottságainak nem megfelelő, intenzív fajok vagy fajták termesztésének erőltetése. A megfogyatkozott állatállomány miatt visszaszorult tömegtakarmányok helyét is intenzív szántóföldi kultúrák foglalják el.
• A keletkező melléktermékek kezelése és hasznosítása a legtöbb helyen hiányzik vagy nem megfelelő. Szakszerűtlen kezelésük környezetszennyezést okozhat, veszélyezteti a talajtermékenységet és a vízbázisokat, illetve ki nem használt gazdasági potenciált jelent.
• Általános gondot okoz a rendkívüli gyomosodás, legtöbbször tájidegen, agresszív gyomfajok elterjedésével. Ez a mezőgazdasági károk (pl. terméskiesés, fokozott vegyszer felhasználás, többszöri gépi munkák) mellett kiemelt veszélyt jelent a terület növénytani és rovartani értékeire.
• Egyelőre még elenyésző a terület biogazdálkodóinak száma, legfőbb probléma a termékek piacainak bizonytalansága, a termelők tájékozatlansága és műszaki, szakmai felkészületlensége.
• Itt kell egy jövőbeli veszélyre felhívni a figyelmet, a genetikailag módosított organizmusok növénytermesztésben való használatára. Hazánkban egyelőre még nem várható ilyen teremtmények termelésben való megjelenése a gazdasági növényfajok vagy a biológiai védekezésben felhasznált mikroorganizmusok, rovarok között, de mivel egy nem régóta kutatott és kevésbé feltárt tényezőről van szó, így a terület élővilágára felmérhetetlen veszélyt jelenthet. Ezért érdemes már most alapvető határvonalakat, elvárásokat beilleszteni a gondolkodásunkba.

• A monokultúrás, intenzív növénytermesztés széleskörűen használja a kemikáliákat a termesztés során. A környezetre károsabb műtrágyatípusok indokolatlan adagban, nem megfelelő időben és módon való kijuttatása veszélyezteti a természeti környezetet, elsősorban a felszíni- és a talajvizet, illetve a talajt. Az elmúlt években visszaszorult műtrágya használata, így általánosan kevésbé jelentkezik kedvezőtlen hatása. Egyes területeken azonban (pl. védett területek, vízpartok, magas talajvíz, eróziós területek esetében) továbbra is kiemelt veszélyt jelenthet a szakszerűtlen műtrágyázás.
• A műtrágyánál leírtak érvényesek a növényvédőszer használatra is, kiegészítve azzal, hogy itt az újabb szerek megjelenése további, eddig még kevésbé feltárt hatásokat is előidézhet, valamint a vegyszereknél a kijuttatásra használt berendezések típusa, műszaki állapota alapvető fontosságú. Ki kell emelni a légi vegyszerezés kiemelt veszélyességét.
• A kemikáliák használatánál lokális veszélyként jelenik meg a csomagolóanyagok, göngyölegek nem megfelelő kezelése, tárolása.
• Az almos szervestrágyázás visszaesésének hatására utaltunk a talajtermékenységnél.
• Külön kell értékelni a hígtrágya termőföldre történő kijuttatásának veszélyeit, ami elsősorban a talaj- és felszíni vizekre, a talajra és az élelmiszerekre veszélyes. Gyepterületeken végezve ezen hatások mellett károsan befolyásolja az érintett terület növény- és rovarvilágát.

• Az agrárágazat visszaesésének csökkentésével, az ágazaton belüli kedvezőbb alternatívák felvázolásával meg lehetne állítani a vidéki lakosság elszakadását a mezőgazdaságtól
• Átgondolt kormányzati és helyi beavatkozásokkal, irányított és szervezett támogatásokkal javítani lehetne a jövedelmezőségen, ami fokozná az ágazat megtartó erejét.
• Hosszabb távú koncepciók felvázolásával kiegyenlített, fenntartható földhasználati struktúra kialakítására lehetne ösztönözni a gazdálkodókat.
• A mezőgazdasági gépek és berendezések beszerzésének további támogatásával javítani lehetne az egyéni gazdaságok eszközellátottságát. Széleskörű és rendszeres szakmai továbbképzésekkel bővíthető a gazdálkodók szakmai elkészültsége, megkönnyíthető az alkalmazkodásuk az alternatív vagy korszerűbb technológiákhoz.
• A védett, állami tulajdonú (Nemzeti Parki kezelésű) területeken maradéktalanul törekedni kell a tervszerű természet- és környezetkímélő hasznosításra, anyagi eszközök hiányában bérművelésre kell kiadni a területeket.

• A földhasználókat érintő állami döntések alapvetően befolyásolják a birokszerkezet jövőbeli alakulását, ezért helyi támogatásokkal is erősíteni kell a kedvező változásokat vagy tompítani a káros folyamatok hatását.
• Az ésszerű, táji adottságokat és az élőhelyek megőrzését figyelembe vevő birtokösszevonásokkal javítható a termelés jövedelmezősége.
• Kiemelt támogatásokkal, további kedvezményekkel segíteni lehet törpebirtokon gazdálkodókat, hogy minél kevesebben adják föl a termelést. Különféle integrációk létrejöttének segítésével, illetve alternatív növények termesztésével fenntartható a kisebb birtokok művelése.

• Törekedni kell gazdaságos művelésre nem alkalmas területek extenzív hasznosítására vagy művelésből való kivonására. Segíteni kell a gyepek és a gyümölcsösök visszaállítását, az átgondolt erdősítést, amik fokozzák a térstruktúra mozaikosságát.
• Határozott tiltásokkal meg kell akadályozni a gyepterületek célzott feltörését, a gyepszélek és szegélyek elszántását.

• Gondos mérlegelés és szakmai előkészítések alapján kell végezni az erdőtelepítéseket, faültetvények létrehozását.
• A védett területek döntő hányadán és a puffer területek szükség szerinti részein átfogó támogatásokkal, kedvezményekkel és reális korlátozásokkal csökkenthető a szántó művelési ág aránya, növelhető a gyep területe.

• A szervestrágyázás arányát növeli az esetleges állatállomány bővülés, költségét csökkentheti a gépellátottság javulása. Védendő területeken előírásokban rögzíthető alkalmazása a műtrágyákkal szemben. A gazdálkodók figyelmének ráirányításával növelni lehet az alkalmazásának arányát.
• Az erózió és defláció által veszélyeztetett területeken szigorúbban kell szabályozni művelési és tápanyag-gazdálkodási technológiák kiválasztását és végrehajtását. Hasonlóan kell eljárni az esetleges talajjavítási beavatkozásoknál is.

• Szakmai továbbképzésekkel, tájékoztatással lehet ráirányítani a gazdálkodók figyelmét a megfelelő vetésforgók alkalmazásának, vagy alternatív növények termesztésének előnyeire. A termékértékesítés szervezésének segítésével pedig az így előállított termékek piacra jutását lehet segíteni.
• Meg kell ismertetni a gazdálkodókkal a tájtermesztés elveit, gyakorlati megvalósítását pedig pl. a megfelelő szaporítóanyag beszerzésének, előállításának támogatásával lehet segíteni.
• Az állatállomány, főként a kérődző fajok létszámának remélt növekedése hosszabb távon fokozhatja a takarmánynövények termesztését.
• Törekedni kell a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítására, felvilágosítással jobban tudatosítani lehet a gazdálkodókban ennek a fontosságát. A hasznosítás jórészét az esetlegesen növekvő állatállomány megoldhatja. Ezenkívül az egyéb, alternatív hasznosítási megoldások elterjedésének segítésével, támogatásával lehet kezelni ezt a problémát.
• A jó gazdálkodási gyakorlat minél szélesebb körű terjesztésével a gyomosodás is csökkenthető, amihez alapvető még a parlag területek alacsony szinten való tartása az előzőekben leírt komplex beavatkozások eredményeként.
• Szintén tájékoztatással, piacszervezés segítésével fokozható a biogazdálkodás területi aránya. A kedvezményes védjegyezéssel, a márkázott tájtermékek előállításának támogatásával a biotermékeken kívül az agrár-környezetvédelmi programokba bekapcsolódott helyi gazdák termékértékesítési lehetőségeit is lehet javítani.

• A szervestrágyázás kiemelt támogatásán kívül indokolt esetekben korlátozásokkal is optimális szinten lehet tartani vagy szükség szerint a minimumra visszaszorítani a műtrágyázás mértékét. Védett területeken indokolt esetben tiltásokkal kell csökkenteni vagy megszüntetni a műtrágyázást.
• A helyes tápanyagpótlási és vegyszerezési technológiák elterjesztésével, szakmai továbbképzésekkel a helyes irányba lehet terelni a gazdálkodókat.
• Az előírások betartásával, ellenőrzésekkel biztosítani kell a vegyszerező gépek, berendezések megfelelő műszaki állapotát, a csomagolási és egyéb veszélyes hulladékok kezelését.
• A hígtrágya keletkezését korszerűbb állattartási technológiák bevezetésével lehet csökkenteni, káros hatását a kezelés gondos ellenőrzése is mérsékelheti. Kijuttatását szigorúan, területi és időbeli korlátozásokkal kell szabályozni, emellett támogatni kell a korszerű felhasználási technológiák elterjedését.

A problémák minél nagyobb arányú megoldásával a növénytermesztés és a táj kedvezőbb kapcsolata alakulhat ki, az erőforrások használata kiegyenlítettebbé és fenntarthatóbbá válik. Növelhető a mezőgazdaság foglalkoztatottságban, társadalmi szerveződésekben betöltött szerepe. A mezőgazdaság puszta termék előállító szerepe átalakulhat, és fontossá válhat a tájfenntartó, vidékfejlesztő funkciója, ami erőteljes környezet- és természetvédelmi feladattal egészül ki. Megőrizhető a talaj termékenysége, növelhető az érintett táj potenciálja, biodiverzitása, természetvédelmi és rekreációs értéke. Mérsékelhetők az intenzív növénytermesztés káros környezeti hatásai, remélhetőleg a gazdálkodás eredményessége megtartása mellett. Csökken a talajok és a vizek terheltsége, egészségesebb élelmiszer állítható elő

• Meg kell szervezni a gazdálkodók széleskörű és rendszeres tájékoztatását a tervezett változásokról, lehetőségekről. Ehhez nagy segítséget jelenthet a falugazdász hálózat.
• Be kell vonni a tervezési és ellenőrzési feladatokba a helyi és igény esetén az országos szakmai szervezeteket (pl. tenyésztő szerveztek, kamarák). Ezekkel minél szélesebb körű együttműködést kell kialakítani.
• Meg kell teremteni a társadalmi, civil kontrol lehetőségét, amit folyamatosan fenn kell tartani.
• A gazdálkodóknak szóló szakmai továbbképzések, tanfolyamok szervezését támogatásokkal, kedvezményekkel kell segíteni (pl. helyi Gazdakörök felélesztése, infrastruktúra biztosítása a rendezvényekhez).
• A jó gazdálkodási gyakorlat elterjesztésére, a követendő példák megismertetésére különféle bemutatók szervezését kell támogatni, szakanyagokkal való kedvezményes ellátást kell biztosítani a gazdálkodók számára. Hasonlóan kell segíteni a biogazdálkodás minél szélesebb körű elterjedését.
• Érdemes támogatni azokat a kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a gazdálkodók a kívánatos gazdálkodási módszereket (elsősorban természet- és környezetkímélő, alternatív technológiákat) jól működő, példaértékű gazdaságokban, telepeken tanulmányutak keretében ismerjék meg. Ezeknél a külföldi minták helyett inkább a már szaporodó hazai pozitív példákat kell előtérbe helyezni, amelyek nagyobb hatást gyakorolhatnak a gazdálkodóra.
• Segíteni kell a területen létesítendő, agrár-környezetvédelmi és tájvédelmi szempontú mintagazdaságok, tájközpontok létrejöttét, amelyekre fel kell hívni a gazdálkodók figyelmét.
• Szintén támogatni kell a különféle termékértékesítési szerveződéseket, integrációkat (pl. infrastruktúra, iroda, tároló kapacitás kedvezményes biztosítása).
• A falugazdászokkal szoros kapcsolatot kell kiépítenie a Nemzeti Parknak, akiken keresztül eredményesen lehet kedvező irányba terelni a gazdálkodókat, együttműködésüket elérni. Közösen kell segíteniük a pályázatok, állami támogatások (főként agrár-környezetvédelmi és természetvédelmi témakörben) elkészítését a gazdálkodók számára.
• Megfelelő táji adottságok esetén szorgalmazni kell – először kisebb modell területeken – a hagyományokkal rendelkező fok-gazdálkodás eredeti vagy a megváltozott körülmények szerint módosított állapotának visszaállítását, bevezetését.
• Elengedhetetlen a nagyobb léptékű, főleg nemzetközi (elsősorban EU-s) természetvédelmi, tájhasznosítási pályázati lehetőségek, programok (LIFE, ISPA, PHARE, SAPARD, stb.) folyamatos figyelemmel követése, és maradéktalan kiaknázása.
• Kiemelten kell kezelni a 2002-ben megkezdődött Nemzeti Agrár-környezetvédelmi program horizontális és zonális célprogramjainak térségen belüli megvalósítást. Minél szélesebb körű hatósági és szakmai összefogást igényel ezek hosszú távon eredményes megvalósítása. A “Baranyai fás legelők” néven beindult zonális program eredményeit minél hosszabb távon figyelemmel kell kísérni, a tapasztalatokat pedig a későbbiekben fel kell használni.

• Az esetleges birtokösszevonásokat, táblásításokat természetvédelmi oldalról is ellenőrizetten kell megoldani, a táji adottságokat és az élőhelyek megőrzését is figyelembe véve.
• Táblásításkor előírásokat kell hoznia szükséges mértékű mezsgyék, sövények, mezővédő erdősávok kialakítására vonatkozóan (zöld folyosók). Támogatni kell a természetvédelmi szempontból kedvezőbb, több szintű, hálózatos kapcsolódású és őshonos fajokból álló erdősávok telepítését és később a gondozását is, lehetőleg ne csak a védett területeken.
• Fokozni kell a törpebirtokon gazdálkodók támogatásait, növelni kell a kedvezményeiket.
• Az esetlegesen rendezetlen tulajdonviszonyokat, változásokat tisztázni kell.
• Védett, Nemzeti Park kezelésében lévő területeken akár bérbeadással is biztosítani kell a folyamatos művelést.
• A Nemzeti Parknál lévő földhasználati tételes nyilvántartásokat naprakészen kell vezetni, ami lehetőleg minél szélesebb körű adatokat tartalmazzon. Ezt a helyszíni ellenőrzések és egyéb monitoring eszközök (pl. légifotó, termelési adatok, táblatörzskönyv) adataival időnként frissíteni szükséges.

• Támogatásokkal, előírásokkal kell a művelési ágak változásait befolyásolni. A gyepek és a gyümölcsösök visszaállítását, az átgondolt erdősítést, az intenzív szántók átalakítását előtérbe kell helyezni.
• Alapvetővé kell tenni, hogy művelési ág változtatáskor a Nemzeti Park és a Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás szakmai véleményét ki kell kérni a nem védett területeken is.
• Határozott tiltásokkal meg kell akadályozni a gyepterületek célzott feltörését, a gyepszélek és szegélyek elszántását.

• A szervestrágyázás alkalmazását kiemelten kell támogatni, propagálását minél szélesebb körűvé kell tenni.
• Alaposan meg kell vizsgálni a meglévő meliorációs beruházások állapotát, betöltött szerepüket, jövőjüket. Újabb meliorációs beruházásokat csak indokolt esetekben, maximális talaj- és természetvédelmi ellenőrzéssel lehet megvalósítani.
• A műtrágyázást (indokolt esetekben a szervestrágyázást is) szükség szerint korlátozni vagy tiltani szükséges, hasonlóan a növényvédőszerek használatát. A szabályozásokat talaj-, víz- és természetvédelmi területeken szigorúbban kell kialakítani.

• Szakmai továbbképzésekkel, tájékoztatással lehet ráirányítani a gazdálkodók figyelmét a megfelelő vetésforgók alkalmazásának, az alternatív növények termesztésének előnyeire és a tájtermesztés elemeire.
• Megfelelő szaporítóanyag beszerzésének, előállításának támogatásával segíteni kell a tájtermesztés elterjedését.
• Ezen kívül az egyéb, alternatív hasznosítási megoldások elterjedésének segítésével, támogatásával lehet kezelni ezt a problémát.
• A terjedő gyomok, főleg az agresszív, adventív fajok állományt minden eszközzel csökkenteni kell. Ezt minél több pályázatban, kezelési előírásban, szabályozásban kiemelten kell kezelni.
• Tematikus tájékoztatók szervezésével, termékértékesítő szervezetek támogatásával fokozni kell a biogazdálkodás területi arányát.
• Kedvezményes védjegyezéssel, a márkázott tájtermékek előállításának támogatásával a biotermékeken kívül az agrár-környezetvédelmi programokba bekapcsolódott helyi gazdák termékértékesítési lehetőségeit is javítani kell.

• Védett területeken indokolt esetben tiltásokkal kell csökkenteni vagy megszüntetni a műtrágyázást, illetve a szervestrágyázást.
• A védett és védendő területeken minél nagyobb földterületen megfelelő rendszerességgel talajvizsgálatokat kell végezni, amellett a táblatörzskönyvek számonkérése és ellenőrzése is javasolható (a Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomásokra, falugazdászokra alapozva).
• Alkalmazás esetén előnybe kell részesíteni a kevésbé környezetkárosító műtrágyákat és a zöld könyves szereket, amelyekre szintén fel kell hívni a gazdálkodók figyelmét.
• Rendszeressé kell tenni a vegyszerező gépek, berendezések ellenőrzését.
• A növénytani értékeket tartalmazó területeken fokozottan kell ügyelni a gyomirtásra, elsősorban az adventív fajokat kell visszaszorítani, illetve betörésüket meggátolni.
• A gyomirtások általános gyakorlata során szemelőt kell tartani, hogy a hazai flórában őshonos gyomnövények állományát nem szabad kiirtani, csak az elfogadható szintre visszaszorítani, mivel alapvető elemei az adott táj változatos vegetációjának, és közöttük több védett faj is található.
• A hígtrágya keletkezését és felhasználást a legszigorúbban kell ellenőrizni, szükség szerint korlátozni, a természet- és agrár-környezetvédelmi területeken pedig tiltani kell.

A területen az állatállomány további csökkenésének megállítása a legfőbb cél, majd hosszabb távon a természeti környezet számára is optimális létszámra fejleszteni az állatállományt. Az állattenyésztési ágazatban el kell érni, hogy gazdálkodási egységtől függetlenül nyereséges legyen, megfelelő megélhetést, jövedelmet biztosítson a termelőnek. Ehhez elengedhetetlen a gazdasági szabályozók – mind országos, mind helyi szinten való – pozitív változtatása, illetve a támogatások, kedvezmények juttatásával kell fokozni az állattartási kedvet. Fontos a termék piac megfelelő szervezése, újabbak felkutatásában való segítségnyújtás. Törekedni kell, hogy a megfelelő állagú állattartó épületek, építmények kihasználtsága javuljon, igény szerint újakat lehessen építeni, emellett fontos a korszerű technológiák általános alkalmazása. Alapvető, hogy a táji adottságoknak megfelelő extenzív illetve hagyományos állattartási módok minél nagyobb arányban elterjedjenek, visszatérjenek a vidékre, és ezek is megfelelő megélhetést nyújtsanak a gazdálkodónak. A gyepek megőrzése és kihasználása érdekében előtérbe kell helyezni a legelő állatfajok, főként a szarvasmarha és a juh állományának növelését, későbbiekben döntően honos fajtákkal. Kiemelt támogatásokkal fokozni lehet az őshonos fajták tenyésztésének mértékét. A nagyüzemi és a kistermelői állattartásnak egyaránt meg kell felelnie az állati jólét követelményeinek és a környezetvédelmi elvárásoknak. Az állattartással foglalkozó gazdálkodók rendszeres és széleskörű, többek között agrár-környezetvédelmi és természetvédelmi tartalmú, szakmai továbbképzéseken ismerkedhetnek meg a változó elvárásokkal, készülhetnek fel a piac orientált termelésre.

• A térség állatállománya jelentősen lecsökkent, általános megélhetési gondokat okozva ezzel a lakosság nagy részének. Elsősorban a kisgazdaságokban szűnt meg az állattartás, ami a vidéki népességet még jobban érintette. A hozamok utóbbi években történő stagnálása vagy csökkenése is rontja az ágazat jövedelmezőségét.
• Az létszám csökkenés legjobban a legelő fajokat, a szarvasmarhát és a juhot, valamint a lóállományt érintette. Ez rendkívül kedvezőtlen a gyepterületek hasznosításában, a tömegtakarmány termesztésben. A legeltetés régóta tartó visszaesése mostanra jelentős, sok helyen helyrehozhatatlan károkat okozott a rétek, legelők állapotában. Ez a tendencia sajnos egyelőre jelentősen nem fog megváltozni, még több évig ilyen kevés kérődző állatállománnyal kell számolni.
• A kérődző állományok, leginkább a szarvasmarhák tartása mára szinte kizárólag istállózott körülmények között történik, a meglévő állományokat alig legeltetik, a megváltozott takarmányozás silózott tömegtakarmányokra, abrakra és melléktermékekre épül, így a szálastakarmány igény a minimumra csökkent.
• A kaszálással hasznosított rétek állapotára is kedvezőtlenül hatott a szálastakarmány fogyasztó fajok állományának tartós csökkenése, illetve a tisztító kaszálások rendszeres elmaradása, így több helyen már sürgető beavatkozásokat igényelnek a rétek, legelők.
• A gyepterületeken általánosan jellemző az állatállomány hiányából eredő alullegeltetés, s csak néhol, elvétve fordul elő a túllegeltetés (pl. mocsárréteken, homoki gyepfoltokon). Mindkettő jelentős változásokat okoz a gyep növényzetében, csökkenti annak természetvédelmi értékét, a bokrosodás, gyomosodás elindulásával pedig gazdasági értékét.
• A meglévő szarvasmarha és juh állományokra jellemző, hogy őshonos, honos fajtákat már alig lehet találni köztük. Szerencsére néhány éve elindult az a kedvező folyamat, hogy a főként természetvédelmi céllal beállított állományok döntően őshonos fajtákból állnak.
• A meglévő nagyüzemi állattartó telepek nagy része elavult, sokszor környezetszennyező technológiával működik, vagy a hanyagság miatt szennyezi a környezetet. Ezeknél és a következőkben létesítendő telepeknél a trágya kezelése, tárolása, a technológiai vizek elhelyezése fokozott lokális szennyezési forrást jelenthet. Ki kell emelni a hígtrágya veszélyét az élővilágra, valamint az almostrágya depóniák kezelése sem mindig megfelelő, főleg a szántóföldeken tárolt szarvasok elhelyezése.
• Ki kell emelni a települések vagy állattartó telepek közelében lévő holt medrek, holtágak állattenyésztési szennyvíz okozta veszélyeztetettségét. Egyes holtágaknál fennállhat a víziszárnyas tartás illetve az intenzív horgászati, halászati hasznosítás károsító hatása is.

• Támogatásokkal, kedvezményekkel – az állami beavatkozások mellett leginkább a helyi, kistérségi és megyei segítségekre kell alapozni – fel kell lendíteni az állattartási kedvet a térségben. A jelentősebb legelő fajok (szarvasmarha, juh) létszámbővítés az elsődleges feladat. Kezdeti időszakban nem szükséges ragaszkodni az őshonos fajták tartásához, az intenzív vagy keresztezett állományok is sokat segíthetnek az elhanyagolt gyepeken.
• Törekedni kell az állattenyésztési állami támogatások minél szélesebb körű és teljes kihasználására, amit az információellátás, pályázatok készítésének segítése támogathat.
• Előtérbe kell helyezni a gyepterületek visszaállítására, újak telepítésére és azok hasznosítására vonatkozó kezdeményezéseket, elsősorban az extenzív hasznosítási rendszereket.
• Az állattartási rendszerek közül az extenzív illetve hagyományos tartásmódokat a gazdaság méretétől függetlenül kiemelten kell támogatni.
• Kiemelt figyelmet kell fordítani a megmaradt és a létesítendő gyepek megfelelő hasznosítására. A meglévő legelők és kaszálók hasznosítására helyi programokat is ki lehet dolgozni.
• A legeltetések és kaszálások során biztosítani kell az esetleges agrár-környezetvédelmi és természetvédelmi előírások maradéktalan betartását, amit védett területeken a kezelési tervek előírásaival, míg puffer területeken javaslatokkal, irányelvekkel lehet megalapozni.
• A Nemzeti Parknak a szakmai szervezetekkel együttműködve hosszabb távon fel kell karolnia az őshonos, honos állatfajták megőrzését. Kiemelt támogatásokkal és további kedvezményekkel jutalmazhatók az ilyen állományokat tartó gazdálkodók.
• A gazdaságos állattartáshoz szükséges épület-, építmény- és eszközállományt kedvezményesen lehet a vállalkozók rendelkezésére bocsátani. Az állat-, környezet- és természetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő felújításokat, technológia cseréket kedvező szabályozásokkal lehet támogatni. A tájhoz szervesen illeszkedő, hagyományos tartásmódokhoz kötődő megmaradt épületeket, építményeket kiemelt figyelemmel kell kezelni a beruházások során.
• A trágyakezelésre – összhangban a növénytermesztés későbbiekben remélhetőleg fokozódó igényével – nagyobb hangsúlyt kell helyeznie minden gazdálkodónak. A hígtrágyás technológiákat a lehető legjobban vissza kell szorítani, kezelésüket és felhasználásukat a legszigorúbban szabályozni kell.

A problémák fokozatos megoldásával növekedhet az állatállomány, és hosszú távon megközelítheti a térség jelenlegi környezeti, gazdasági adottságainak megfelelő optimális szintet. Az állattenyésztés visszanyerheti jövedelmezőségét, amit az extenzív rendszerekkel dolgozó gazdálkodók is elérhetnek. Az ágazat hozzájárulhat a vidéki foglalkoztatottság javulásához, megtartó ereje lehet a falusi lakosság körében. A legelő fajok és az őshonos, honos fajták aránya növelhető a termelő állományokon belül. Ezzel javul a gyepek kihasználtsága, így az állapotuk romlása is megállítható, betölthetik eredeti szerepüket, ami kiemelt fontosságú talaj- és természetvédelmi, tájképi szempontból. A kaszálás, tisztító kaszálás rendszeresebb elvégzésével a természetvédelmi értékekben gazdag rétek állapota tartósan javulhat. A környezetbarát technológiák, biogazdálkodás alkalmazásával egészségesebb állati élelmiszer állítható elő.

• Ki kell dolgozni az állami beavatkozások mellett működő, azokat kiegészítő helyi, kistérségi és megyei támogatási rendszereket, speciálisan az állattenyésztés területére.
• A támogatások, kedvezmények és különféle pályázatok esetében előtérbe kell helyezni a legelő fajok (szarvasmarha, juh) létszámbővítését. Hasonlóan kell kezelni az őshonos, honos fajtákat.
• Lehetőségek szerint külön programokat kell kidolgozni a még meglévő gyepterületek (elsősorban a természetvédelmi szempontból értékes fás legelők, mocsárrétek) megőrzésére, extenzív hasznosításuk megoldására.
• Kedvezményes bérleti, szénajuttatási konstrukciókkal kell elősegíteni a legelők és rétek minél nagyobb mértékű hasznosítását.
• Állatállomány hiányában a kaszálás elvégzésének támogatásával, szükséges gépek kedvezményes beszerzésével lehet véglegesen vagy átmenetileg biztosítani a gyepek kezelést.
• Megfelelő irányelveket kell lefektetni a nem védett gyepterületek szakszerű kezelésére, újabb gyepek telepítésére vonatkozóan is. A védett gyepekre vonatkozó előírásokat igyekezni kell maradéktalanul betartani.

Alapvető cél a területen meglévő mezőgazdasági jellegű épületek, építmények állagának megóvása, eredeti szerepük szerinti kihasználtságuk javítása. Amennyiben eredeti funkciójuk szerint nem sikerül termelésbe állítani az épületeket, akkor más alternatív hasznosításukkal kell a vidéki foglalkoztatást, a különböző tájba illő vállalkozásokat serkenteni. Az újabb épületeket csak a környezetvédelmi, tájképi és állatvédelmi szempontok figyelembe vételével lehessen létesíteni és technológiával betelepíteni. Cél, hogy a meglévő földutak, dűlőutak karbantartása folyamatos legyen, minél több tudjon hálózatként, zöld folyosóként működni, gyepes fasorokkal, sövényekkel szegélyezve. Újak létesítése csak körültekintő tervezés során történjen, főként talajvédelmi és tájképi szempontos alapján. A növénytermesztésben minél szélesebb körben korszerű, környezetbarát, kis talajnyomású erőgépeket és kapcsolt, talajkímélő munkagépeket és környezetbarát berendezéseket használjanak.

• A térség mezőgazdasági épületállományának nagy része elhanyagolt állapotban van, kihasználtságuk hiányos, az utolsó évtizedekben épültek többsége környezetszennyező technológiával működik.
• Több állattartó épület technológiája nem felel meg az állatjóléti követelményeknek.
• A terület tároló, előkészítő és feldolgozó kapacitása koncentrálódott, a magtárak és szárítók csak néhány településen maradtak meg.
• Az eredeti funkciójuk szerint kihasználatlan tároló és állattartó épületek másfajta, alternatív hasznosítása nincs megoldva.
• Legtöbb földút, dűlőút elhanyagolt, hiányosan töltik be összekötő szerepüket, inkább tájsebeknek minősülnek, gyepes illetve bokros, fás szegélyük kipusztult vagy erősen degradálódott, így adventív gyomok terjedési útvonala.
• Jelentős számban használnak elavult illetve kevésbé környezetkímélő típusú, rossz műszaki állapotú mezőgazdasági erő- és munkagépeket, berendezéseket.

• Az állattartó gazdálkodókkal minél szélesebb körben meg kell ismertetni az állatjóléti, környezet- és természetvédelmi előírásokat, elvárásokat.
• A környezetszennyező technológiával működő állattartó létesítményeket mielőbbi átalakításához szakmai, gazdasági segítséget lehet nyújtani.
• Támogatni kell az eredeti funkciójuk szerint kihasználatlan tároló és állattartó épületek másfajta, alternatív hasznosítását.
• Tájképi, esztétikai szempontok beépítése a meglévő épületek, építmények felújítása során, illetve az újak létrehozásakor.
• Nem szabad megfeledkezni a földutak, dűlőutak karbantartásáról, amit lehetőleg a zöld folyosó elvei szerint kell megvalósítani, ez vonatkozik az újak kialakítására is.
• Az elavult, illetve kevésbé környezetkímélő típusú, rossz műszaki állapotú mezőgazdasági erő- és munkagépek, berendezések lecserélését kedvezményes beszerzésekkel lehet segíteni.
• Pályázati forrásokból ezen célok megvalósítására is lehet anyagi forrásokat biztosítani.

Előző megoldási lehetőségek minél teljesebb körű kihasználásával javítható az épületek, építmények állapota, szaporodhatnak az állatjóléti és környezetvédelmi elvárásoknak megfelelő állattartási létesítmények. Megőrizhetők eredeti állapotukban és funkciójukkal együtt a hagyományos, tájba illő épületek, építmények. A meglévő épületek kihasználtsága az alternatív megoldásokkal javulhat. Javul a földutak állapota, jobban betölthetik alapvető zöld folyosó szerepüket. Nő a korszerűbb, környezetkímélő gépek, technológiák aránya a gazdaságokban.

• Az állattartó gazdálkodók információkkal való ellátására a Növénytermesztés, Általános feladatok részben leírtak alkalmazása javasolt, kiemelve a gépkörök szerepét.
• Az alternatív, tájhasználati elvárásokat teljesítő épülethasznosítási kezdeményezéseket támogatni kell.
• A tájképi, esztétikai szempontok figyelembe vétele alapvető fontosságú, már a tervezési folyamatok elejétől kezdve a megvalósítás végéig.
• Az egyedi tájértékek felmérését és rendszerezését a nem védett területeken is meg kell valósítani.
• Szabályozni kell az egyes védelmi övezetek, zónák földterületeinek beépíthetőségét, új állattartó épületek esetében ügyelni kell a védő távolságok betartására.
• Külön figyelmet kell fordítani a földutak, dűlőutak karbantartásának, megfelelő szegélyeik kialakításának támogatására.
• Géptámogatások során előnybe kell részesíteni a környezetkímélő típusokat, technológiákat.
• Pályázatokba, támogatásokba be kell építeni a meglévő állattartási épület-, építmény- és eszközállomány megőrzéséhez, felújításához, esetleg újak létesítéséhez szükséges költségeket. Az elvárásoknak megfelelő technológiák alkalmazását előnybe kell részesíteni.

Az Európai Parlament állásfoglalása a Bizottságnak az EU erdőre alapozott és ahhoz kapcsolódó iparága versenyképességének a helyzetéről szóló közleményéről (COM (1999) 457 - C5-306/2000/2159 (COS))

COM(1999) 457 záró A Bizottság Közleménye a Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága Részére az EU erdőre alapozott és ahhoz kapcsolódó iparágainak a helyzete versenyképesség szempontjából

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A VÉLEMÉNYE 'a Bizottságnak az Európai Unió erdészeti stratégiájáról a Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részére kiadott közleményéről'(2000/C 57/16)

A BIZOTTSÁG 1999. július 23-i 1750/1999/EK RENDELETE a vidékfejlesztés részére az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtott támogatásról szóló 1257/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról

A TANÁCS 1992. július 23-i 2158/92/EGK RENDELETE a Közösség erdeinek tűzvédelméről egységes szerkezetben a 308/97-es rendelettel

A BIZOTTSÁG 1994. április 11-i 804/94/EK RENDELETE a Tanács 2158/92/EGK rendelete az erdőtűz információs rendszerekre történő alkalmazásának bizonyos részletes szabályairól

A TANÁCS 1994. február 21-i 400/94/EK RENDELETE a Tanács az Európai Erdészeti Információs és Kommunikációs Rendszer (EFICS) létrehozásáról szóló 1615/89/EGK rendeletének kiegészítéséről

A BIZOTTSÁG 1999. október 21-i 2278/1999/EK RENDELETE a Közösségben található erdők légköri szennyezés elleni védelméről szóló 3528/86/EGK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról

1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM rendelettel (2001. évi aktualizált állapot)

1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM rendelettel (2001. évi aktualizált állapot)

Az erdők gazdasági, környezeti és szociális szolgáltatásainak hosszú távon történő biztosítása többcélú, tartamos erdőgazdálkodással. A fenntartható erdőgazdálkodáshoz fűződő társadalmi érdekek és a tulajdonosi/gazdálkodói érdekek közötti összhang megteremtése és fenntartása. Az őshonos fafajokból álló természetes (vagy a természeteshez közelálló) erdőtársulások megőrzése, területüknek a termőhelyi tényezők függvényében történő növelése. Az erdőterület növelése erdőtelepítéssel, lehetőleg 25-26%-os erdősültségi szint eléréséig. A természetes erdőtársulásokon belül különös figyelmet kell fordítani az ártéri erdőkre, mivel ezek a sérülékenységüknél fogva fokozottan ki vannak téve a környezeti és civilizációs ártalmaknak (1., 2., 3., 4., 5., 6. számú melléklet).

• Az ártéri erdőterületek károsodása.

Az egyik legértékesebb és ugyanakkor legsérülékenyebb erdőtársulás az ártéri ligeterdő. A Dráva mentén igen jelentős és természetvédelmi szempontból értékes állomány található. Sajnos ezek az állományok veszélyben vannak, mert fokozott a hasznosításuk. Ezek a “szentély” jellegű élőhelyek mindenképpen érdemesek arra, hogy kikerüljenek a gazdálkodás köréből és bennük csak természetvédelmi szempontú, konzervációs jellegű beavatkozások történjenek. További problémát jelentenek ezen területek fokozott turisztikai terhelése (horgászat, turisztikai infrastruktúra, stb.), amely alól szintén célszerű tehermentesíteni a legértékesebb területeket.

• Nem őshonos állományok telepítése.

A vizes, nedves termőhelyeket az erdőgazdálkodók előszeretettel telepítik olyan fafajokkal, fajtákkal, klónokkal, amelyek az adott szűk termőhelyi adottságokhoz ugyan kitűnően alkalmazkodtak, de a tágabb természeti környezetbe nem tudnak beilleszkedni. Ezen állományok rendkívül fajszegények, alacsony diverzitásuak, nemegyszer kultúrsivatagok. Célszerű lenne ezeknek az állományoknak a fokozatos cseréje olyan fafajokkal, amelyek természetes vagy természetszerű társulások alkotóelemei lehetnek.

A jelenlegi erdészeti gyakorlatok közül a tarvágásos véghasználat az, ami a leginkább elfogadhatatlan ökológiai szempontból. Ennél a technológiánál nem csak az ökológiai érdekek sérülnek, hanem gyakran a termőréteg, a talaj is pusztul. Helyette a sok országban már a gyakorlatban, a termelésben is alkalmazott szálaló vágást kellene alkalmazni, különösen a védett területeken, ill. ott, ahol természetes vagy természetszerű erdőtársulások vannak.

• Nem a termőhelyi adottságoknak megfelelő telepítések.

• Az erdőterületek általános csökkenése.

• Az ártéri erdőterületek károsodása.

• Nem őshonos állományok telepítése.

A védett területeken ill. az érzékeny természeti területeken mellőzni kell azoknak az állományoknak a telepítését, amelyek idegenek a hazai természetes ökoszisztémáktól. Különösen a különböző nyárfajok telepítése terjedt el, hatalmas területeket tönkretéve. Azokon a területeken, ahol már meglévő állományok vannak és meg van az esély arra, hogy helyükön kialakítsanak egy természetes állományt, fokozatosan kell lecserélni a jelenlegieket. Ennek módja az erdőgazdálkodási gyakorlatban ismert, a kontroll csak a fafajok megválasztására vonatkozik a természetvédelem részéről.

Kategorikusan tiltani kellene azokon a területeken, amelyek védettek vagy érzékeny természeti területnek minősülnek. Az ilyen módon tönkretett területek általában nagyon nehezen regenerálódnak, helyükön adventív fajok szaporodnak fel és az újratelepítés megvédése is igen nagy költségeket ró a gazdálkodóra. Helyette célszerű lenne az un szálaló technológiát alkalmazni, amely szakmai irányelvei és gazdaságossági mutatói már ismertek nem csak az erdészeti szakirodalomból, hanem a termelési gyakorlatból is (Ipolyerdő RT.).

• Nem a termőhelyi adottságoknak megfelelő telepítések.

Nagyon fontos, hogy ismerjük az adott termőhelyek adottságait és annak megfelelően tervezzük meg a fásítást, mivel ennek figyelmen kívül hagyása sokszor annak sikertelenségével jár együtt. Ezeknek a rontott erdőknek nem csak a gazdálkodó nem látja hasznát, hanem a természetvédő sem, mivel egy potenciális élőhellyel lesz kevesebb a terület. Különösen fontos ez ezekben az évtizedekben, mivel jelentősen ingadoznak a klimatikus viszonyok, ezért a tendenciákat is kell ismernünk.

• Az erdőterületek általános csökkenése.

Az erdőterületek általános csökkenése országos jelenség, amely ezen a területen is jelen van (bár jóval kisebb mértékben). Amennyibe sikeres vidékfejlesztési programok indulnak, akkor várható lesz ezeknek a területeknek is a felértékelődése, így tovább veszélyeztetve az erdőket. Célszerű lenne megvizsgálni a szántók kivonását és erdősítését is e kedvezőtlen jelenség ellenpontjaként.

Az ajánlások segítségével az erdők gazdasági, környezeti és szociális feladataiknak többcélú, tartamos erdőgazdálkodással tehetnek eleget. A fenntartható erdőgazdálkodáshoz fűződő társadalmi érdekek és a tulajdonosi/gazdálkodói érdekek között létrejön az összhang. Lehetővé válik az őshonos fafajokból álló természetes (vagy a természeteshez közelálló) erdőtársulások megőrzése, területüknek a termőhelyi tényezők függvényében történő növelése. Az erdőterület aránya erdőtelepítéssel elérheti a 25-26%-os erdősültségi szintet.

• Fel kell mérni az ártéri erdőterületek károsodottságának mértékét, ki kell dolgozni egy cselekvési tervet.
• Folyamatosan le kell cserélni azokat az állományokat, amelyek faültetvény jellegűek.
• Be kell szűntetni a tarvágásos véghasználatot és helyette a sokkal természetkímélőbb szálaló vágást kell alkalmazni.
• Fel kell mérni illetve aktualizálni kell a termőhelyi adottságokat és aszerint kell megtervezni a telepítéseket.
• Lehetővé kell tenni az egyes területek átminősítését erdővé.

A nem halászható (horgászható) halfajokról és víziállatokról, valamint az egyes halfajok szerinti halászati tilalmi időkről szóló 73/1997. (X. 28.) FM-KTM együttes rendelet.

A jövőben mindenképpen fontos lenne a horgászturizmus fejlesztése és annak magasabb színvonalon történő elterjesztése. A horgászturizmus ugyanakkor sokszor vet fel környezet-, természet- és tájvédelmi problémákat is (2., 3., 5. számú melléklet).

Az egyik legnagyobb ökológiai probléma a területen, amely nagyrészt az emberi tevékenység eredménye. Jelenleg a következő halfajok jelentik a legnagyobb problémát a területen:

• táplálékkonkurenciát jelentenek a terület természetes állománya számára,
• fokozott reprodukciós képességüknek köszönhetően jelentős mértékben megváltoztatják az élővizek halfajösszetételét,
• esetenként károsítják a természetes vegetációt (pl. amúr),
• jelentősen rontják a halászat jövedelmezőségét,
• csökkentik a terület horgászturisztikai vonzerejét.

A horgászhelyek kialakításával a horgászok jelentősen károsíthatják a vízparti vegetációt. Sajnos abban az esetben, ha a parti sávban a zárt növénytársulások (főként Typha és Phragmites) megbontásra kerülnek, sokszor megindul visszafordíthatatlan degradációjuk.

• Az ökológiai szempontokat figyelembe vevő halnépesítés hiánya.

Természetesen a Dráván nem beszélhetünk halnépesítésről, de a nagyszámú holtágban, morotvában sok helyütt végeznek haltelepítést. Jelenleg ezeket a telepítéseket kizárólag gazdaságossági szempontok végzik, mellőzve az ökológiai feltételeket.

A probléma valószínűleg nem szűntethető meg véglegesen, de jelentősen mérsékelhető. Elsősorban be kell szűntetni a mesterséges haltelepítések során az idegen halfajok (busa, amúr, stb.) telepítését. Fontos, hogy megakadályozzuk a mesterségesen telepített víztestekből ezen fajok elvándorlását. Természetesen ez azzal a veszéllyel is járhat, hogy a természetes halállomány sem mozoghat szabadon az egyes élőhelyek között.

Sajnos a probléma jóval túlmutat a tervezési területen megvalósítható megoldásokon. Helyileg legfeljebb a horgászhelyek megfelelő infrastruktúrával való ellátása, a horgászturizmus lokalizálása és a felvilágosítás jöhet szóba.

• Az ökológiai szempontokat figyelembe vevő halnépesítés hiánya.

A beavatkozások és megvalósuló projektek következtében csökken a tájidegen, invaziv halfajok aránya az őshonosokhoz viszonyítva. A vízparti vegetáció kevésbé károsodik az okszerű, kiépített és koncentrált horgászállások felállítása után. A haltelepítések szigorú természetvédelmi kontrollja megvalósul.

• Fel kell mérni a Dráva vízgyűjtőjének pontos és teljes szennyezettségét a tájidegen halfajokkal.
• Meg kell határozni azokat a víztesteket, amelyek potenciális tájidegen hal és ivadék kibocsátók.
• Intézkedési tervet kell kidolgozni ezen halfajok állományának visszaszorítására.
• Ki kell jelölni azokat a területeket, amelyek alkalmasak a horgászturizmus fogadására.
• Meg kell határozni a horgászati etikai kódexet a horgászegyesületek bevonásával.
• Átfogó szemléletformálásba kell kezdeni a horgászhelyek kulturált megőrzése érdekében (tájékoztató táblák, kiadványok, kampányok).
• Meg kell határozni a haltelepítés irányelveit a különböző típusú víztestekbe.
• El kell érni, hogy a halasgazdák kövessék a természetvédelmi előírásokat és meg kell oldani a szakmai kontrollt a telepítések során.

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 30/1997. (N. 30.) FM rendelet.

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásával kapcsolatos átmeneti szabályokról szóló 28/1996. (X. 10.) FM rendelet.

Határterületen a vadászat, hatásvízen a közlekedés, a halászat és a horgászat rendjéről szóló 56/1997. (X. 21.) BM-FM együttes rendelet.

A tervezési terület egészén a vadgazdálkodással kapcsolatban a legfontosabb ideális célkitűzés az, hogy olyan nagyságú és összetételű vadállomány legyen, amely alkalmazkodik az élőhelyek típusához, nagyságához, vagyis végső soron annak eltartóképességéhez. Fontos, hogy az élőhelyfejlesztéseken keresztül olyan vadállományt tartsunk fenn, amely részese a természetes ökoszisztémáknak és vadgazdálkodási, turisztikai és vadászati szempontból is értékes. A terület természeti adottságai, ökológiai potenciálja biztosíthatja azt, hogy világviszonylatban is igen magas színvonalú és kiemelkedő minőségű vadállományt hozzanak létre.

Országos hatású probléma, amely a tervezési területen is jelentkezik. A vadászati turizmus fokozott igényeket támaszt a vadállománnyal szemben és ezek főként mennyiségi jellegűek. Ennek köszönhetően a vadásztársaságok jóval a terület eltartóképessége feletti vadállományt kezelnek, amely számos problémát felvet. Ezek közül a legfontosabbak a következők:

• Igen jelentős vadkár keletkezhet egyes területeken, főként az erdőkben és a mezőgazdasági területeken.
• Csökkenhet a terület vadállományának vitalitása a, mivel csökken az egy egyedre jutó resource, a felosztható forrás.
• Nagyobb valószínűséggel alakulnak ki és terjednek a különféle vadbetegségek

• Csökkenő apróvadállomány

Szintén országos jelenség, amely elsősorban a kisparcellás mezőgazdasági szerkezet háttérbeszorulásával függ össze. A nagyméretű, nagyüzemi táblák nem biztosítanak kellően változatos élőhelyet az apróvad számára és a növényvédőszerek hatása miatt gyakran táplálékhiányos időszakok is bekövetkeznek. Tekintettel arra, hogy az apróvad vadásztatása fontos kiegészítője lehet a nagyvadra épülő vadásztatásnak (sőt egyes esetekben önálló kereslet is jelentős) nagyon fontos, hogy lépéseket tegyünk az apróvad-élőhelyfejlesztés irányába.

• Kis méretű vadgazdálkodási egységek

A rendszerváltás után alapvetően a földtulajdonhoz kapcsolódott a vadászati jog. Ennek következtében a korábbi nagy méretű vadásztársaságok egyfajta feldarabolódáson mentek keresztül és lényegesen kisebbek lettek a vadgazdálkodási egységek. Ökológiai és vadbiológiai tény, hogy egy bizonyos területegység alatt nem lehet sikeres vadgazdálkodási tevékenységet folytatni, mivel a területegységre jutó szegélyek nagysága olyan nagy értéket ér el, hogy a vadállományra legalább olyan hatást gyakorol, mint maga a terület. Ehhez járul még a vadfajonként változó migrációs bizonytalanság. Az egyes területegységek (vadászterületek) összehangolt gazdálkodási tervei nélkül nem folytatható sikeres és hosszútávon fenntartható vadgazdálkodás.

• Nem megfelelő vadásztatási infrastruktúra

Igen jelentős probléma, amely egyben a túltartott nagyvadállománnyal, részben pedig a helytelen erdészeti gyakorlattal függ össze (tarvágásos véghasználat). A fiatal telepítéseket a nagy méretű vadállomány nem hagyja felnőni az állandó rágásával, így rendkívül sok rontott, kis életképességű erdő alakul ki. Ezeket az erdőterületeket csak nagy költségek árán lehet megvédeni, elsősorban bekerítéssel, amely viszont nem tartható fenn hosszútávon.

Szabályozni kell a vadállományokat, szakmailag korrekt, megalapozott vadgazdálkodási terveket kell készíteni, amelyek hosszútávon biztosítják a megfelelő minőségű állományt és környezetet. Sajnos több tényező is nehezíti ennek megvalósítását, ezek közül a legfontosabbak:

• A tervek elkészítését megalapozó létszámbecslések sokszor nem eléggé pontosak, többnyire alulbecsülik a nagyvadállomány létszámát.
• Nincs meg a szakmailag korrekt módszer egy-egy adott terület vadeltartóképességének meghatározására.
• Nehezen ellenőrizhető a vadgazdálkodási tervben meghatározott létszámapasztás végrehajtása.

• Csökkenő apróvadállomány

A problémára kizárólag az élőhelyfejlesztés eszközével és az átgondolt, lehetőség szerint integrált növényvédelemmel vagy ökológiai gazdálkodással lehet. Az élőhelyfejlesztéssel kapcsolatban számos nemzetközi és hazai példa áll rendelkezésre, amelyeken keresztül jól modellezhetők a szükséges intézkedések a tervezési területen. Ki kell alakítani, ill. vissza kell hozni a régebben már ismert erdősorokat, facsoportokat, mezsgyéket, sövényeket annak érdekében, hogy a jelenleg jellemző agrársivatagokban megtalálják életfeltételeiket azok az apróvadfajok, amelyek jelentésen hozzájárulnak az ökoszisztémák működéséhez és stabilitásához, valamint a vadászati lehetőségek bővüléséhez.

• Kis méretű vadgazdálkodási egységek

Adminisztratív úton nyilvánvalóan nem megoldható probléma, de a vadásztársaságok közötti együttműködéssel jól kezelhető. A szakmai szervezetek segítségét kell kérni abban, hogy olyan tervek készüljenek, amelyek elsősorban biztosítják a szakszerű vadállomány-kezelést, másodsorban, pedig az egyes vadásztársaságok számára a jövedelmezőség oldaláról is elfogadható.

• Nem megfelelő vadásztatási infrastruktúra

Ki kell alakítani azokat a vadászházakat, terepi berendezéseket, amelyek hozzájárulhatnak a kultúrált vadászatok megrendezéséhez. Természetesen a régió általános infrastruktúrájának fejlesztése is ide tartozik, hiszen ez az ágazat sem függetleníthető ettől.

Kialakult egy ökológiailag elfogadható méretű és egészséges nagyvadállomány, amely jelentős mértékben önfenntartó.

• Csökkenő apróvadállomány

• Kis méretű vadgazdálkodási egységek

• Nem megfelelő vadásztatási infrastruktúra

A vadkár okainak kezelésével sikerülhet az eddig gyenge vagy csak nagy költségek árán megóvható erdőtelepítések felnevelése. Másrészt a vadkár után fizetett költségek mérséklésével javulhat a vadgazdaságok pénzügyi helyzete.

• Fel kell mérni a lehető legegzaktabb módszerekkel a régió teljes vadállományát.
• Meg kell határozni azokat a vadlétszámokat, amelyeket biztonságosan el lehet tartani a területen.
• Ösztönözni kell a több vadásztársaságra kidolgozott vadgazdálkodási ütemtervet, amelynek ökológiai szemléletűnek kell lennie.
• Meg kell állítani az apróvadállomány fogyását a különféle élőhelyfejlesztési projektekkel.
• Javítani kell vadászati szolgáltatások terén, ki kell használni a páratlan ökológiai lehetőségeket a vadállományban.
• Mérsékelni kell a vadkár kialakulásának körülményeit, lehetőség szerint az optimális vadlétszám létrehozásával és az okszerű telepítésekkel.

A térség központjaiban (Csurgó, Barcs, Sellye) a helyi-területi erőforrásokra épülve, a jövedelem- és pénzakkumulációra, illetve az idegen forrásra épülő, kis- és középvállalkozások alakulnak ki, melyek egyre szélesítik e városok gazdaságszervező és foglalkoztatási központ szerepét, elsősorban a vonzáskörzetükben. A központokban elsődlegesen a klasszikus feldolgozó-ipar (gépipar, világítás technika, műszeripar, anyagmozgatási berendezések gyártása, üveg és kerámiaipar, könnyűipar, textil-, konfekció- és kesztyűipar, bőrfeldolgozás és kézműipar, a vegyipar és az élelmiszeripar) indul fejlődésnek. Míg a vidéki településeken a fakitermelés és feldolgozás, a tercier szektor-turizmus (idegenforgalmi objektumok, kereskedelem-szolgáltatás, kommunikáció, kultúra, művészet, környezetvédelem), a kitermelő ipar (kavics-, homok- és agyagbányászat) illetve a kis- és kézműipar válik húzó ágazattá (2., 3., 6. számú melléklet).

A területi munkamegosztás és kooperáció csomópontjai a fejlődési klaszteret, amelyek egyfelől ágazati és funkcionális kötödésben álló egységek láncolatát jelentik, másfelől a térség gazdasági-szolgáltató egységei között egy olyan kapcsolati hálót, amely a piac közvetlen hatásközvetítését is biztosíthatja, a közös érdekek alapján működő információáramlást és a piaci impulzusokra történő reakciót, valamint a megfelelő működési biztonságot nyújtja.

A jelenleg működő vállalkozás-támogatási rendszer a régióban nem elégé kiterjedt és intenzív.

Az inkubátorházak mentesítik a vállalkozót a környezeti feltételek megteremtésétől, így a szűkebben vett vállalkozási tevékenységére koncentrálhat.

• A humántőke fejlesztés hiánya.

A felső- és középfokú oktatás, szakképzés és átképzés, vállalkozó képzés és e célokat szolgáló szervezetek hiánya.

Befektetési társaságok létesítésének hiánya – akár az önkormányzatok pénzügyi részvételével, kistérségi banki- és pénzintézeti hálózat hiánya, a gazdasági, műszaki tanácsadás és szolgáltatás szervezeti kiépítettségének hiánya.

• A mezőgazdasági és ipari, kereskedelmi integrációs intézményrendszer kiépítettségének hiánya.

• Folyamatosan fejleszteni kell a tervezési terület közüzemi csatornarendszer hálózatát, a vezetékes gáz és ivóvíz hálózatot, fejleszteni kell a vonalas infrastruktúrát, a nemzetközi határátkelőhelyeket és az egyéb közlekedési kapcsolatrendszert.

• Ki kell terjeszteni a vállalkozás-támogatási rendszert a vidék kis- és középvállalkozásaira, növelni kell annak intenzitását.
• Vidéki inkubációs és más vállalkozássegítő központokat kell létesíteni.
• Rendszeres tájékoztatást kell nyújtani a helyi kis- és középvállalkozások számára, létre kell hozni egy regisztrációs adatbázist.

• Bővíteni kell a vállalkozássegítő, továbbképző központok számát, különös tekintettel a nehezen megközelíthető területeken.
• Bővíteni kell a már működő központok információs és infrastrukturális felszereltségét.

• Több településen, így Csurgón, Barcson, Sellyén és Berzencén inkubátorházakat kell létesíteni.
• Tájékoztatni kell a helyi lakosságot és vállalkozókat az inkubátorház legetőségeiről, a szolgáltatások igénybevételének módjáról. Ehhez tájékoztató anyagot kell készíteni és el kell juttatni az érintettekhez.

• Ösztönözni kell a helyi lakosságot, kiváltképp a fiatalokat a továbbtanulásra, a megfelelő szakképzés, átképzés, és továbbképzés igénybevételére.
• A továbbképző központokban növelni kell az ilyen irányú programok és szolgáltatások számát.
• A hátrányos helyzetű lakosság számára lehetővé kell tenni az ingyenes továbbtanulást, továbbképzést és átképzést.

• A tervezési területen gazdaságélénkítő akcióprogramot kell indítani, melynek része a befektető csoportok odavonzása, az önkormányzatok bevonása a befektetői csoportok beruházásaiba.
• A kistérségi banki- és pénzintézeti szolgáltatási hálózat dinamikus fejlesztése kedvező gazdasági és működési feltételek biztosításával.

• Ki kell építeni a kistérségi gazdasági integrációs intézményrendszert.
• Érdekelté kell tenni a nagyobb kereskedőházakat, ügynökségeket és értékesítési szervezeteket a tervezési terület piaci bevonásában.
• Be kell vonni a munkába a megmaradt mezőgazdasági társaságokat.

• Ki kell használni a jó ökológiai állapot és az egészséges környezet kínálta lehetőségeket.
• Természetbarát technológiákkal kísérletező és rendelkező vállalkozások telepítése.
• A biogazdálkodást folytató vállalkozások segítése, új vállalkozások létesítését ösztönző programok indítása.
• A tervezési terület jó adottságainak gazdasági fórumokon való népszerűsítése.

• A térségi centrumokban jól felszerelt, kedvező működési feltételeket biztosító ipari parkokat kell létesíteni (Csurgó, Barcs, Sellye).

• Az Országos Területfejlesztési Koncepció folyamatos végrehajtása.
• A vonalas infrastruktúra, közüzemi szennyvíz-, gáz- és vízhálózat folyamatos bővítése és modernizálása.
• Csurgó, Barcs és Sellye mielőbbi integrálása a Dél-Dunántúli regionális klaszterhez.
• Rövidtávon ki kell építeni a kistérségek vállalkozássegítő információs és infrastrukturális környezetét, továbbképző központokat és inkubátorházakat kell létesíteni.
• Fejleszteni a kell a területi és kistérségi banki- és pénzintézeti szolgáltatási hálózatot.
• Ösztönözni kell a nagyobb kereskedőházakat, ügynökségeket és értékesítési szervezeteket a tervezési terület piaci bevonásában.
• Segíteni kell a környezetkímélő technológiát alkalmazó vállalkozások, a biogazdaságok és alternatív erőforrásokat hasznosító beruházások terjedését.
• Gazdasági fórumokon népszerűsíteni kell a terület jó környezeti és természeti adottságai, tematikus kiadványokat és reklámanyagokat kell készíteni.
• Csurgó, Barcs, és Sellye térségében ipari parkot kell létesíteni.

A vízhiány okozta kritikus vízgazdálkodási helyzetek előfordulásának csökkentése. A vízhiányos területeken, elsősorban az Alföld egyes régióiban, a lefolyás-szabályozás fejlesztésével, illetve - amennyiben az ökológiai szempontból nem káros - felszíni vízátvezetéssel a felhasználható felszíni vízkészletek növelése. A takarékos vízhasználatot ösztönző szabályozás kialakítása mind a kommunális szolgáltatások, mind a gazdasági élet területén.

• A Dráva vízminősége általában legalább II. osztályú legyen.

• Az állóvizek legyenek legalább II. osztályúak és a klorofill-koncentráció ne haladja meg a 75 mg/m³-es értéket.

• Az öntöző vízbázisok esetében a magas sótartalmú használt- és szennyvizek bevezetésének további korlátozásával a befogadók sótartalmát csökkenteni kell.

Annak a távlati célnak a megvalósulása érdekében, hogy a települési csatornázás a kb. 65%-os ellátottságot elérje, minden közcsatornán élővízbe vezetett szennyvizet legalább biológiailag meg kell tisztítani. A kiemelten védendő, tápanyagokra érzékeny vizek (tavak, tározók, holtágak, időszaki vízfolyások, kisvízhozamú befogadók) nitrát- és foszforterhelését csökkenteni kell, ezeken a területeken harmadik fokozatú szennyvíztisztítás is szükséges. Az EU irányelvei alapján a tagországokban a 2000. év végére a 15.000-nél, a 2005. év végére a 2.000-nél nagyobb lakosegyenértékű településeken meg kell oldani a szennyvízelvezetést és tisztítást. Ezeket a feladatokat Magyarországon 2010-ig kell teljesíteni. A Program hat évében a kiemelten védendő területeken lévő települések szennyvízelvezetésének és tisztításának fejlesztésével a csatornázottság 60%-ra növelése a cél, ezen szennyvizek tisztítása és a megyei jogú városokban a szennyvíztisztítási fejlesztések megkezdése és időarányos elvégzése a cél. Ahol lehetséges az egyedi, kiskapacitású, természetkímélő szennyvíz ártalmatlanítás megvalósítását ösztönözni kell. Hosszú távú cél, hogy az élővizekbe jutó szervesanyag-terhelés a jelenlegi szint 20% alá csökkenjen, a kibocsátott szennyvizek mennyiségének feltehető növekedése mellett is. A Programban ennek a részarányos teljesítését kell megvalósítani.

Az ipari és mezőgazdasági üzemek szennyvíztisztítását megfelelő gazdasági szabályozó (elvonási, támogatási) rendszer segítségével fokozatosan meg kell oldani. Az új üzemek esetében már eleve csak a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő megoldások engedélyezhetők. Hasonlóképpen el kell érni a közcsatornába kerülő szennyvizek előtisztítását. El kell érni, hogy a mérgező anyagokat tartalmazó ipari szennyvizek ne jussanak kommunális szennyvízbe. A szennyvíztisztítás megfelelő megoldása érdekében minden tisztítóműnél biztosítani kell a szennyvíziszap ártalmatlanítását, elsősorban komposztálását. Ezt a megoldást kell alkalmazni a csapadékvíz-elvezető közcsatornákból származó iszapra is.

A tartós vízszintsüllyedések következtében veszélyeztetett helyzetben lévő térségekben javuljon a vízháztartási egyensúly.

A felszín alatti vizeket veszélyeztető szennyezőforrások felderítésével, a korábbi évtizedekben felhalmozott tartós környezet-károsodások számbavételével és feltárásával egyidejűleg - az azonosított környezetszennyező jogi és anyagi felelősségének érvényesítése mellett - a veszélyeztetések megszüntetése, a környezetkárosodások felszámolása.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program szerint a települési környezet védelméhez tartozik - többek között - a települések csatornázottságának, szennyvíztisztításának és speciális szennyvízkezelésének fejlesztése, az ivóvízbázisok védelme, továbbá - az emberi egészség közvetlen védelme érdekében - az ivóvízellátással kapcsolatban az arzéntartalmú vizek, a bakteriológiai fertőzöttség, a nitrát tartalom és a klórozási melléktermékek kérdésének megnyugtató rendezése.

A Program szerint a hulladékgazdálkodás keretében a települési folyékony hulladék mennyiségének csökkentéséhez növelni kell a csatornázott területek arányát (vagy megfelelő közműpótló megoldást kell találni), továbbá a közcsatornákkal nem rendelkező területen növelni kell a környezetkímélő szennyvíz szikkasztással elhelyezett szennyvizek arányát a leghatékonyabb megoldások legalább 30%-ra történő emelésével, végül a folyékony hulladék fogadó és/vagy kezelő kapacitást, a szennyvíztisztítóba kerülő hulladék arányát növelni kell.”

• A természetvédelem, a környezetvédelem a táj- és tájképvédelem célját szolgáló övezetet (védelmi célú övezetek),
• A térségi jelentőségű tevékenységek, illetve létesítmény működési és területi feltételeinek biztosítását szolgáló övezetek (funkcionális övezetek),
• Az egyéb a területhasználás alakulását befolyásoló szabályzások és előírások övezeteit (egyéb övezetek).”

A tervezési területen az aprófalvak csatornázottságának fejlesztése, a műszakilag megfelelő fogadó és kezelő kapacitás növelése, a regionális szennyvízelvezető csatornahálózat és tisztítótelep rendszer teljes kiépítése és bővítése 2015-ig. A tisztítótelepeken harmadfokú tisztítási technológia általános bevezetése (2., 3., 5., 6. számú mellékletek).

A terület 86 települése közül három település rendelkezik közüzemi csatornahálózattal és tisztítóteleppel. A tisztítótelepeken másodfokú, biológiai tisztítást végeznek. A tervezési terület jellemzően aprófalvas jellegű, a települések 68%-án a lakosok száma nem haladja az 500 lakost. Ezek a területek a közüzemi csatornahálózat vagy a regionális szennyvíz elvezető csatornahálózat kiépítésének esélye belátható időn belül nem reális.

Az aprófalvakban a kommunális szennyvíz csupán fedett szennyvízgyűjtő medencékbe, vagy a legtöbb esetben szikkasztó gödrökbe jut. A medencékből estenként szippantó kocsikkal szennyvízürítő helyekre szállítják a szennyvizet. Ilyenek találhatók Zákány, Gyékényes, Csurgónagymarton, Berzence, Vízvár, Drávaszentes, Szulok, Lakócsa, és Felsőszentmárton települések közigazgatási területén. Ezek általában a Dráva árterületén, közel a folyóhoz, vagy mezőgazdasági területeken található. Így a kommunális szennyvíz rendszeresen ugyanazon a helyen tisztítatlanul kerül kibocsátásra. Ez az eljárás gyakorlatilag a szennyvíz szikkasztás eljárásával egyenértékű, ami jelentősen károsíthatja a felszíni és felszín alatti vízkészleteket.

• Az aprófalvak mezőgazdasági szennyvíz elhelyezése és kezelése

A falvakban mezőgazdasági szennyvíz kezelés hasonló képen működik, mint a fent vázolt kommunális szennyvíz elhelyezés esetén. Sokszor a szennyvizet valamely csatornába vagy közeli holtágba vezetik (lásd Mrtvica). A nagyobb állattartó telepek saját szennyvízszikkasztóval rendelkeznek. A szikkasztókról a csapadék és a szennyvíz valamely csatornán át a Drávába jut. A szennyvíziszap elhelyezése a legtöbb estben nem kielégítő, komposztálásra, brikettálásra ritkán kerül. Általában szerves trágyaként közvetlenül használják fel.

Problémák megoldási lehetőségei

• Hosszútávon kielégítő megoldás a terület regionális szennyvízelvezető rendszerének kiépítése és bővítése, a több településen keletkező kommunális szennyvizet a tisztítótelepre vagy a természetes befogadóba vezető megfelelő műszaki létesítmények kialakítása. Ehhez új szennyvíztisztító telepek létesítése szükséges, a tervek szerint Lakócsa, Gyékényes közigazgatási területén.

• Rövidtávon kielégítő megoldást jelenthet a szippantott szennyvíz szervezett, ellenőrzött formában megvalósított elszállítása és kezelése, illetve a “házi szikkasztók” megfelelő kialakítása és a komposztálási folyamatok alkalmazásának megismertetése.
• Törekedni kell a szennyvíziszap hasznosítására, a fel nem használható iszap elhelyezésre biztonságos tárolóhelyeket kell kialakítani.

• A belvíz- és csapadék elvezető árkokba, a vízfolyásokba, patakokba és holtágakba közvetlenül bevezetett szennyvízkibocsátások haladéktalan megszüntetése.

Az aprófalvak mezőgazdasági szennyvíz elhelyezése és kezelése

• Törekedni kell a keletkező mezőgazdasági szennyvíz előírásoknak megfelelő elvezetésére, elhelyezésére és kezelésére.

• Törekedni kell a szennyvíziszap hasznosítására, a fel nem használható iszap elhelyezésre biztonságos tárolóhelyeket kell kialakítani.

• A belvíz- és csapadék elvezető árkokba, a vízfolyásokba, patakokba és holtágakba közvetlenül bevezetett szennyvízkibocsátások haladéktalan megszüntetése.

• A barcsi, a csurgói és a sellyei tisztítótelepek technológiai és kapacitásbeli bővítése. A harmadfokú tisztítási technológia bevezetése. A fel nem használható szennyvíziszap részére új tárolók létesítése.

Az ajánlások megfogadása estén a felszíni és felszín alatti vízkészletek védelme biztosítottá válik, a szennyeződésekre érzékeny területeken az újabb terhelés, a környezeti ártalom megelőzhető. A szennyvíziszap megfelelő kezelésével, tárolásával mérséklődhet a környezeti elemek és a táj terhelése, csökkenhet a veszélyeztetett területek nagysága (5., 6. számú melléklet).

• A megyei Szennyvízelhelyezési Koncepció folyamatos végrehajtása.
• A lakosság tájékoztatása és felvilágosítása a szennyvíz kezelés és elhelyezés szakszerű és szakszerűtlen módjának következményeiről.
• A megyei és települési önkormányzatok összefogása a közüzemi szennyvízcsatorna hálózat bővítésében.
• A szennyező források számbavétele, és lokalizálása.
• A települési önkormányzatok részvétele a szabálysértési eljárások kivizsgálásában és lefolytatásában. Szabálysértés esetén a törvény adta szankciók alkalmazása.

• A térség környezetvédelmi beruházásainak támogatása, a környezetvédelmi infrastruktúra bővítése kistérségi önálló és más programokhoz kapcsolódó projektek kidolgozásával, amiket központi (Központi Költségvetés, Központi Környezetvédelmi Alap, a Központi Területfejlesztési Alap), megyei és nem utolsó sorban a nemzetközi együttműködésből származó (PHARE, ISPA) eszközök támogatnának.

A tervezési területen található összes település kapcsolódik valamely regionális hulladéklerakó helyhez. Ezek a lerakóhelyek több települést (5-10) kiszolgáló létesítmények, ahol a településeken és/vagy az ipari körzetekben keletkezett hulladékot rendezetten, előírásszerűen lerakják. A kezelést igénylő termelési és veszélyes hulladékot minden településről az adott regionális hulladékkezelő telepre szállítják, ahol a térség lerakható hulladékainak ártalmatlanítását a legkisebb kockázat mellett és gazdaságilag legkedvezőbb módon megvalósítják. A tervezési terület valamennyi településén szelektív hulladékgyűjtés folyik (3., 6. számú melléklet).

• Az üzemekben lévő, engedélyezett hulladéklerakó helyek környezetvédelmi szempontú alkalmatlansága.

A tervezési területen 52 hulladéklerakó hely ismert. Ebből 50 engedélyezett, de a jelenleg érvényben lévő környezetvédelmi előírásoknak csak 11 felel meg.

• Az aprófalvak kommunális hulladék gyűjtésének megoldatlansága, a regionális hulladékgyűjtés és kezelés hiánya, az illegális hulladéklerakás.

A néhány száz lakosú aprófalvak hulladékgyűjtéséről a települési önkormányzatok felelőssége gondoskodni. Ennek elmulasztása, illetve nem megfelelő lerakóhelyek kijelölésének hiányában ezeken a településeken igen jelentős az illegális szemétlerakóhelyek száma. Ezek olykor a település közelében található holtágak, homok és kavicsbányák területén, sok estben védett területen találhatók.

• A termelési és veszélyes hulladék megfelelő szelektálásának és kezelésének hiánya.

A termelési és veszélyes hulladék szelektálása és kezelése nem kielégítő. Bár a régió nagyvárosaiban (Pécs, Kaposvár) már működnek veszélyeshulladék-kezelő és lerakó telepek, a tervezési terület nagy részéről az ott keletkezett veszélyeshulladék nagy része nem jut el. Ez alól kivételt csak a tervezési terület városainak (Barcs, Csurgó) veszélyes ipari eredetű hulladéka kivétel, amit ellenőrzött formában a megfelelő regionális kezelő telepre szállítanak. Az aprófalvakban a veszélyes és termelési hulladék nem kerül elkülönítésre a kommunális hulladéktól és a kommunális hulladéklerakó helyeken kerül elhelyezésre.

• Gondoskodni kell az előírásoknak nem megfelelő lerakóhelyek folyamatos felszámolásáról, azok előírásszerű rekultiválásáról, elsősorban Barcs, Csurgó és Sellye térségében.

• A közegészségügyi-, vízügyi- és környezetvédelmi előírásoknak megfelelő, a regionális hulladékgyűjtési koncepcióba beilleszthető új lerakóhelyeket kell létesíteni Barcs, Csurgó, Sellye, Berzence, Csokonyavisonta, és Vajszló közigazgatási területén.

• A regionális települési hulladékgyűjtő rendszer teljes körű kiterjesztése az aprófalvakra.
• Az illegális lerakóhelyek felszámolása, azok rekultiválása. Az újabbak kialakulását rendszeres ellenőrzéssel, bírságolással meg kell akadályozni.

A termelési és veszélyes hulladék megfelelő szelektálásának és kezelésének hiánya.

• Mind az aprófalvak lakosságát, mind a tervezési területen gazdálkodókat és az itt működő vállalkozókat érdekelté kell tenni a termelési és veszélyes hulladék szelektív gyűjtésében. (Kedvezőbb szemétdíjak, egyéb kedvezmények és juttatások).

• Biztosítani kell a háztartásokban keletkező veszélyes és termelési hulladék szelektív gyűjtését és rendszeres elszállítását.

Az ajánlások figyelembevételével a környezeti elemek terheltsége, a vizuális károkozás mérséklődik, közvetve jótékony, gazdaság élénkítő hatása lesz a tiszta környezet és a táj turisztikai vonzerején keresztül.

A szabályozások hatékony megvalósítása nélkül a tájképileg és környezetileg, természetvédelmi szempontból egyaránt káros hulladéklerakók száma tovább növekszik, a későbbi kezelhetőség, ellenőrizhetőség egyre lehetetlenebbé válik.

• A megyei Hulladékkezelési Koncepció folyamatos végrehajtása.
• A Barcs, Csurgó és Sellye közigazgatási területén tervezetett 18 új regionális hulladéklerakó hely tervezéséhez el kell készíteni a részletes környezeti hatástanulmányt, működési tervet, tájrendezési tervet, amelynek tartalmaznia kell a véghasználatot, illetve a rekultivációs tervet is.
• A lakosság tájékoztatása és felvilágosítása a szelektív hulladékgyűjtés előnyeiről és a veszélyes és termelési hulladék kommunális lerakókon való tárolásának következményeiről.
• A megyei és települési önkormányzatok összefogása a regionális hulladékgyűjtő, tároló és kezelő rendszer tervezetének és kivitelezésének megvalósításához.
• Az illegális hulladéklerakó helyek számbavétele és lokalizálása.

• A térség környezetvédelmi beruházásainak támogatása, a környezetvédelmi infrastruktúra bővítése kistérségi önálló és más programokhoz kapcsolódó projektek kidolgozásával, amiket központi (Központi Költségvetés, Központi Környezetvédelmi Alap, a Központi Területfejlesztési Alap), megyei és nem utolsó sorban a nemzetközi együttműködésből származó (PHARE, ISPA) eszközök támogatnának.

A Dráva alsó vízgyűjtőjének nem pontszerű szennyezéseinek folyamatos monitorozása. A mezőgazdasági területekről származó csapadék tápanyag visszatartásra alkalmas, puffer területen keresztüli elvezetése a Drávába. A művelési ág változás, az erdő, gyep és rét gazdálkodás növekedése a szántó területek nagyságának csökkenése mellett (1., 2., 3., 6. számú melléklet).

• Puffer területek hiánya, csapadékelvezető csatornák és vízfolyások betorkolása az alsó Dráva szakaszon.

• A mezőgazdasági termelésben használt műtrágya, vegyszer és hígtrágya bemosódása.

• A talaj tápanyagtartalmi adatainak hiánya, a gazdálkodók tájékozatlansága.

A területen gazdálkodók általában nincsenek birtokában a vegyszerezéshez, trágyázáshoz és növényvédelemhez szükséges szakmai tudásnak, a művelt terület talajtani vizsgálati eredményeinek és a megfelelő gépparknak.

• El kell készíteni egy regionális monitoring programot, melyet minél hamarabb be kell vezetni a területen.
• A társadalom és a gazdálkodók eredményekről való széleskörű tájékoztatása.

Puffer területek hiánya, csapadékelvezető csatornák és vízfolyások betorkolása az alsó Dráva szakaszon.

• Fel kell mérni a tervezési terület árok és csapadék elvezető csatornarendszerének geomorfológiáját, állapotát, a vízkormányzási műtárgyak meglétét.
• El kell készíteni a Drávába vezető gyűjtőcsatornák alsó szakaszán kialakításra kerülő puffer területek műszaki és kezelési terveit, illetve ha szükséges el kell készíteni azok környezeti hatástanulmányait.
• Előirányzott területek: Sellyei-Gürü, Rinya, Kápolnáspusztai csatorna, Barcs-Komlósi Rinya, Korcsina csatorna, Vejti-Luzsoki csatorna, Feketevíz, Gordisa csatorna, Mattyi csatorna.

• A gazdálkodók számára elérhetővé kell tenni a friss talajkémiai vizsgálatok eredményeit, vagy anyagilag támogatni kell a vizsgálatok elvégzését.
• Érdekelté kell tenni a földhasználókat, gazdálkodókat a környezetkímélő extenzív művelési módok alkalmazásában.
• Ellenőrizni kell a területre kijuttatott műtrágya és hígtrágya mennyiségét, alkalmazásának módját és indokoltságát.

• Létre kell hozni a regionális mérőszolgálatot, amely mind a településeket, mind a gazdálkodókat ellátja a legfrissebb mérési adatokkal.
• Társadalmi és települési összefogásban el kell indítani egy programot, melynek célja a védelmi beruházások anyagi hátterének pályázatok útján történő biztosítása, a gazdálkodók tájékoztatása és felvilágosítása.
• Számba kell venni, és fel kell mérni a csapadékvíz befogadó területeket, ki kell jelölni a puffer területek kialakítására szolgáló helyeket, és kell készíteni azok műszaki és hatástanulmány terveit.
• Szigorítani kell a hígtrágya és műtrágya felhasználás ellenőrzését, a gazdálkodók részére a hatóság vagy a települési önkormányzat felé való bejelentési kötelezettséget kell elrendelni.
• Szigorítani kell a szabálysértés esetén kiszabható büntetéseket.

• A természetvédelem, a környezetvédelem a táj- és tájképvédelem célját szolgáló övezetet (védelmi célú övezetek),
• A térségi jelentőségű tevékenységek, illetve létesítmény működési és területi feltételeinek biztosítását szolgáló övezetek (funkcionális övezetek),
• Az egyéb a területhasználás alakulását befolyásoló szabályzások és előírások övezeteit (egyéb övezetek).”

A természetvédelmi őrökre, illetve őrszolgálatokra vonatkozó részletes szabályokról szóló 4/2000. (I. 21.) Kormány rendelet.

A holtágakkal kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásáról és a feladatok minisztériumok közötti megosztásáról. (FM-KHVM-KÖM Előterjesztés a Kormány részére, 1999).

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén lévő egyes természeti területek erdőrezervátummá nyilvánításáról szóló 4/2000. (III. 24.) KÖM rendelet.

“A védett területek arányának növelése országos cél (12% elérése). Számos értékes terület azonban még nem került megóvásra, ezért fontos a védelemre tervezett területek értékeinek területrendezési eszközrendszeriekkkel is történő megtartása a természetvédelmi a természetvédelmi oltalom biztosításáig.”

“A természetvédelmén belül – a Nemzeti Természetvédelmi Alaptervvel összhangban – a nemzetközi viszonylatban ritka víztípusok természetközeli állapotban megmaradt képviselőinek megmentése kiemelt természetvédelmi feladat. A vizes élőhelyekkel összefüggésben álló célállapotokat és feladatokat a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv a következők szerint határozza meg:

• gondoskodni kell a kiszáradás és az eutrofizáció miatt különösen veszélyeztetett vízterek, vizes élőhelyek (szikes tavak, kisvízfolyások, lápok, mocsarak, természeti értékekben gazdag holtágak, források, természetes vagy természetközeli állapotban lévő halastavak és nádasai) élővilágának megőrzéséről,
• el kell érni, hogy legkésőbb az ezredfordulóra a vizes területek csökkenése megálljon,
• el kell készíteni Magyarország összes vizes élőhelyének kataszterét, azok osztályozását,
• kiemelt figyelmet kell biztosítani a Dráva és mellékfolyóinak, hullámterének, holtágainak védelmére, és a bölcs hasznosítás, a fenntartható fejlődés szellemében azok speciális igénybevételére,
• folyamatos vízutánpótlással gondoskodni kell az ariditás folytán kiszáradt vagy kiszáradással veszélyeztetett vizes élőhelyek rehabilitációjáról.”

A védelmi célú övezet elsődleges rendeltetése a védett természeti terület és az emberi környezet, a táj, a természeti értékek védelmének, tartós fennmaradásának, valamint ezek feltételeinek biztosítása. A védendő értékek állapotától, jellegétől függően bármilyen művi beavatkozás csak a természetvédelem érdekeinek alárendelve végezhető. Az összefüggő komplex területek integritását veszélyeztető minden nemű beavatkozás tilos. Az élőhelyek természetes állapotát megbontó, a védett természeti területek létét veszélyeztető, károsító tevékenységeket (vízelvezetés, művelési ág váltás, erdőirtás, beépítés) folytatni, valamint az ökológiai adottságokat megváltoztatni tilos. Cél az értékes de nem védett élőhelyek (fás legelők, holtágak, ártéri erdők) folyamatos védetté nyilvánítása és a DDNP területéhez csatolása (3., 4., 5., 6. számú melléklet).

A tervezési terület védett és nem védett holtágaira és morotváira jellemző, hogy általános vízhiánnyal küszködnek. Az ártéren található holtágak esetében a helyzet valamivel kedvezőbb, de a folyón levonuló kis árhullámok és a nagy napi vízingadozások sok esetben jelentős vízhiányt okoznak. A mentett oldalon található holtágak és morotvák jóval rosszabb helyzetben vannak. Esetenként valamilyen műtárgyon keresztül kapcsolatban vannak az élővízzel, de ez nem biztosítja a rendszeres és elégséges vízutánpótlást. Még rosszabb a helyzet a teljesen lefűződött és a folyótól elzárt holtágak esetén, ahol a folyó bevágódásának és a környező területek melioráltságának következtében a talajvízszint igen mélyen húzódik. A holtágak nagy része összeköttetésben áll valamely csapadék levezető csatornarendszerrel, általában annak folyó előtti befogadója. A holtág vízgyűjtőjéről a holtágba jutó hordalék vegyszer és szerves anyag rohamosan felgyorsítja a holtág feltöltődését, eutrofizációját és idő előtti elöregedését.

A tervezési területen még szép számmal előforduló égerlápok legfőbb veszélyeztető faktora a vízhiány. Az ártéren és a mentett oldalon egyaránt veszélyeztetett helyzetben vannak a tartós aszályok és kis áradások valamint az egyre alacsonyabb talajvízszint következtében. Termőhelyeiken erősödő tendenciát mutat a szárazodás, a feldarabolódás, a magasabban fekvő részek gyomosodása és az invazív fajok betörése. A nem védett területeken a fák letermelése potenciális veszélyt jelent.

• Fűzlápok degradációja.

• Ártéri ligeterdők degradációja.

A tervezési terület ligeterdei (fekete nyár-, fűz- és fehér nyárligetek) a folyó alacsony árterén teremnek. Általában vékony sávban húzódnak a folyó mentén a védtöltésekig. A mentett oldalon csak foltokban, a patakfolyások, holtágak és csatornák mentén találhatók. A szegélyhatásnak kitett társulások erősen gyomosodnak és az invazív fajok előretörnek. Ezt erősítik az alacsony árhullámok, az egykorú állományok és az erdészeti beavatkozásokhoz rendszeresen használt feltáró utak.

A természetes társulások közül a hordalék ligetek, a csigolya bokorfüzesek és a mandulalevelű füzesek és természetes feketenyár állományok fennmaradása az élőhely kialakulás folytonosságának megszűnése, és az élőhely beszűkülés miatt veszélybe kerültek.

A Dráva folyó vízminősége átlagosan I. és a II. vízminőségi kategóriák közözött mozog, tehát jónak mondható. De a folyószabályozási beavatkozások, az Őrtilos felett kialakított 22 vízerőmű (többségében csúcsra járatott típusú) és az átalagos kisvízhozam csökkenés a folyóban, mint vízi élőhelyben drasztikus változásokat eredményezett és állapota leromlott. A folyó vízszint ingadozása Őrtilos alatt 24 óra alatt eléri a 100-150 cm. Jelentősen lecsökkent a görgetett hordalék mennyisége, viszont a bemosódott hordalék és tápanyag mennyisége nőtt. A holtágak feliszapolódnak, újak nem keletkeznek. A folyó nagymértékben bevágódott a medrébe és ez a folyamat ismeretlen intenzitással napjainkban is tart.

• “Szárazerdők” veszélyeztetettsége.

• A fás legelők veszélyeztetettsége.

A nemzeti park határain belül és kívül található fás legelők fő veszélyeztető tényezője a kezelés hiánya, az invazív lágy- és fásszárúak terjedése, a talajvízszint süllyedése, az idős fák letermelése, a tisztázatlan birtokviszonyok és a művelési ág váltás veszélye.

A Barcsi ősborókás egy másodlagosan kialakul élőhely, melynek fennmaradása folyamatos kezelést igényel. Fennmaradását korlátozó tényező az elégséges legelő állatállomány megléte, az invazív fajok terjedése, a talajvízszint süllyedése, a gyakori tüzek, a fragmentálódás és szegélyhatás negatív hatásai.

A tervezési terület számos természetközeli társulását veszélyeztetik az adventív növényfajok. Az általános szárazodás, a fragmentáció, a szegélyhatás és a bolygatottság mind ezen invazív fajok terjedését segítik. Leginkább terjednek a magas aranyvessző, a bíbor nebáncsvirág, az alkörmös, az akác, a zöld juhar és a sajmegy.

A védett rovarok gyűjtésének ellenőrzési hiányosságai, az élőhelyek beszűkülése.

• A halak természetes élőhelyének beszűkülése.

A folyómeder-, sodrás-, vízhozam- és vízminőség viszonyainak megváltozása érzékenyen érinti a halfaunát. A holtágak és az árterek beszűkülésével, a folyón épített duzzasztó gátakkal korlátozódnak a halak szaporodási és migrációs lehetőségei. Ebben a rendszertani osztályban konkrét fajvédelmi program kezdeményezése vagy folytatása még nem indokolt, de érdemes fokozottabban monitorozni az érzékeny fajokat. Ilyenek a dunai galóca, viza, magyar bucó, német bucó.

• A kétéltűek élőhelyének gyors ütemű beszűkülése.

• Mocsári teknős szaporodó hely védelmi problémák.

• A madárfajok táplálkozó- és szaporodó helyeinek beszűkülése.

• A veszélyeztetett madárfajok védelmi problémái.

A fekete gólya, a kis kócsag, a bakcsó, a nagy kócsag, a rétisas, a cigányréce, a kis csér táplálkozó és fészkelő helyeinek védelmi problémái.

A térség jövedelmező gazdasági ágazata a bérvadásztatás. A zömmel külföldi vadászokat az Európa szerte ismert gímszarvas populáció mellett a vaddisznóállomány is vonzza. A terület jelentős mértékben túlnépesedett nagyvad állománya nagy károkat okoz mind a flórában, mind a faunában, letarolja az újulatot, a telepített ültetvényt és feldúlja a nádast.

A gerincesek közül a halfauna igen jelentős mértékben érintett az adventív fajok által. Szinte már minden víztestben megtalálható a naphal, a fekete törpeharcsa, a törpeharcsa és az ezüstkárász, ezzel kiszorítva élőhelyükről az őshonos fajokat. Túlszaporodásukkal okoz gondot a dámszarvas és a fácán.

• Az élőhelykezelést igénylő területek ellátásához szükséges állatállomány és géppark hiánya.

A DDNP kezelésében, illetve az önkormányzatok és a gazdálkodók részére haszonbérbe adott területek, rétek, fás legelők kezelése nem teljes mértékben kielégítő.

• A természetvédelmi őrszolgálat személyi és technikai hiányosságai.

A tervezési területen 2 szolgálati terepjáróval 2 tájegység vezető és 4 természetvédelmi őr teljesít szolgálatot. Ez a létszám fele ekkora terület természetvédelmi őrszolgálatának ellátására elegendő.

• A meglévő kezelő és őrházak fejlesztésének hiányossága, újak létesítésének elmaradása.

• A tanösvények, madárvárták fejlesztése hiányossága, újak létesítésének elmaradása. és újak létesítése.

A Dráva Magyarországra Örtilosnál lép be, és Drávaszabolcs térségében hagyja el végleg az országot. A köztudatban a folyó úgy él, mint az utolsó “zabolátlan magyarországi folyam” amely szabadon folytathatja meanderező munkáját, partot épít és partot mos. Ez a kép ugyan még jellemző, de korántsem olyan mértékben, mint azt gondolnánk. Azok az erőfeszítések, amelyeket partvédelem címen folytatnak még napjainkban is horvát részről (holtágak lezárása, partvédelem kőgátakkal, a kanyarulatok kiegyenesítése) eredményesek voltak abból a szempontból, hogy sikerült elérni a folyó bevágódását, néhány élő kanyarulat lefűződését. Ennek következtében mind Őrtilos alatt a kavicszátonyok, mind Barcs alatt a homokzátonyok jelentősen megfogyatkoztak. A folyó sebessége felgyorsult, az átlagos kisvízhozam jelentősen csökkent. Ezzel egyidőben a természetes holtág és morotva képződés folyamata megszűnt és az ahhoz kötött ökoszisztémák fennmaradása bizonytalanná vált.

• A Novo Virjei vízerőmű építésének tervei.

• Fel kell mérni a vízutánpótlási lehetősséggel rendelkező holtágakat, és azok környezeti állapotát.
• A degradált holtágak esetén rehabilitációs tervet kell készíteni a holtág jó ökológiai állapotának helyreállítása érdekében.
• Hosszútavú vízutánpótlási tervet kell készíteni, ki kell dolgozni megvalósítható műszaki vagy más vízkormányzási megoldásokat.
• Gondoskodni kell a holtágba kerülő szennyező anyagok, tápanyagok visszatartásáról.
• Gondoskodni kell a holtág rendszeres minimális kezeléséről. (nádvágás, hínár lehalászás, stb.)

• Fel kell mérni a veszélyezettet égerlápok számát, a veszélyeztető tényezők pontos okait.
• Vízhiány esetén gondoskodni kell a vízmegtartásról. Ezt vagy rendszeres vízpótlással, vagy a lefolyás lassításával illetve egyéb más módon kell elérni.
• Ha szükséges, a degradált élőhelyet rehabilitálni kell, ehhez rehabilitációs terv készítése szükséges.
• A peremterületeken vissza kell szorítania az invazív fajokat.
• Az égerlápokon fel kell számolni minden olyan létesítményt (erdészeti feltáró út, vízelvezető csatorna, stb.), amely veszélyezteti a természetes vízáramlási viszonyokat és a láp integritását.
• Az égerláp teljes letermelése nem engedélyezhető.
• Az égerláp körül védőzóna létesítése indokolt.

• Fel kell tárni a veszélyeztetett fűzlápokat és meg kell vizsgálni a degradáció pontos okait.
• Vízhiány esetén fel kell mérni a vízpótlási lehetőségeket, meg kell vizsgálni az élőhely tápvíz forrását, annak minőségi és mennyiségi viszonyait.
• Az élőhely degradáltságától függően rehabilitálni kell a területet, ehhez rehabilitációs terv készítése szükséges.
• A peremterületeken vissza kell szorítani az adventív növényfajok terjedést.
• Az élőhely körül biztosítani kell a megfelelő védőövezetet.

• Törekedni kell a heterogén korösszetételű állományok kialakítására.
• Növelni kell az állományok területét, őshonos társulás alkotó fafajok telepítésével, ezzel is csökkentve a szegélyhatást.
• A perem területeken akár intenzív hasznosítású fásításokkal (nemes nyár) pufferzónát kell kialakítani.
• Az erdészeti feltáróutak összterületét minimalizálni kell.
• A véghasznosításnál kímélni kell az idős, méretes fákat.
• Kerülni kell a zárt állományokban kialakításra kerülő irtásokat. Kerülni kell a foltképződéseket.
• A pufferzónában és a feltáróutak mentén, fakitermelések után visszamaradó irtásokban gyéríteni kell az adventív fásszárúakat és lágyszárúakat.

“A kavics és homokzátonyok kialakulásának csökkenése” című problémánál kifejtett megoldási lehetőségek teljesülése elegendő biztosíték a kavics- és homokzátonyok növénytársulásainak hosszútávú fennmaradására.

• A jelentős vízminőség romlás elkerülés érdekében a Dráva teljes vízgyűjtőjén csökkenteni kell a szennyvíz kibocsátást és a diffúz szennyezés mértékét.
• A jelentős kisvízhozam csökkenési tendencia miatt át kell értékelni a Dráván működő duzzasztók működési tervét. Csökkenteni kell a napi vízingadozást.

• Nemzetközi szinten szakmai tárgyalásokat kell kezdeményezni a folyó bevágódásának és az átlagos kisvízhozam csökkenés okainak feltárására, illetve mindezek kialakulásának és a Dráván működő duzzasztók közötti összefüggések kivizsgálásának és megoldási lehetőségeinek feltételeiről.

• Meg kell akadályozni a Novo Virjei vízerőmű megépítését. Ez ügyben meg kell tenni a szükséges nemzetközi diplomáciai lépéseket.

• A Barcs, Zákány és Őrtilos környéki legális és illegális kavics- és homokbányákat számba kell venni és azok állapotát fel kell mérni.
• A használaton kívüli bányák rekultiválását az elkészített tervek alapján meg kell valósítani.
• A bányatavak egyéb hasznosítását (horgásztó, üdülő tó), környezeti hatástanulmány készítése kell, hogy megelőzze.
• A rekultiválás során törekedni kell a tájban keletkezett folytonossági hiány maradéktalan pótlására, a megfelelő természetközeli élőhely kialakítására.

• A megmaradt természetközeli állományok heterogenitásának növelése az idős, korhadt, kidől példányok és az elegyfajok nagyobb arányú meghagyásával.
• A foltképződés elkerülés érdekében a szálaló vágásos technológia alkalmazása a véghasznosítás során.
• Az erdőszegély védelme a véghasznosítások folyamán.
• A vízfolyások, patakmedrek, források védőzónával való védelme, ahol semmilyen letermelés nem engedélyezett.
• A vonalas infrastruktúra (erdészeti feltáróutak) területének csökkentése.

• A nemzeti park tulajdonában lévő legelő állatállomány nagyságának folyamatos növelése, a rendszeres legeltetés biztosítása.
• A termelőszövetkezetek jogutódjaként létrejött gazdálkodó szervezetek tájékoztatása a fás legelők ökológiai szerepéről és természetvédelmi értékéről.
• A helyi gazdálkodók érdekelté tétele a helyes területhasználat alkalmazásában.
• A legeltető állattartás állami támogatása.
• A területek vízmegtartóképességének növelése, az érintett terület vízelvezető árokrendszerének feltérképezése, a szükséges vízkormányzási és műszaki átalakítások végrehajtása.
• Az idős fák, facsoportok feltérképezése és védetté nyilvánítása.

• A terület kezelésére szolgáló, elégséges nagyságú legelő állatállomány kialakítása, a rendszeres legeltetés biztosítása.
• A terület integritásának biztosítása a tájidegen fekete fenyvesek és akácosok visszaszorításával.

• A területek vízmegtartó képességének növelése, az érintett terület vízelvezető árokrendszerének feltérképezése, a szükséges vízkormányzási és műszaki átalakítások végrehajtása.
• A termelőszövetkezetek jogutódjaként létrejött gazdálkodó szervezetek tájékoztatása a nyíres- borókás ökológiai szerepéről és természetvédelmi értékéről.
• A helyi gazdálkodók érdekelté tétele a helyes területhasználat alkalmazásában.

• A védett és veszélyeztetett növényfajok megőrzését az adott élőhely és társulás hathatós védelmén keresztül kell megvalósítani.

• A fásszárú adventív fajokat, úgy mint az akác, zöld juhar és sarj megy, tilos az erdészeti telepítésekben alkalmazni, akár elegy faj, akár “dajkafaj”-ként.
• A természetes állományok erdészeti kezelése estén az adventív fásszárúakat a megfelelő módon ritkítani kell. A letermelés során a nagy reprodukciós potenciállal rendelkező idős egyedek prioritást élveznek.
• A potenciális fertőző gócok, mint a peremterületek, erdőszegélyek, belterületek, vonalas infrastrukturális létesítmények, csatornák, patakpartok, felújító vágások területén elszaporodott és terjedő invazív lágyszárúakat (magas aranyvessző, alkörmös, bíbor nebáncsvirág, selyemkóró) a vegetációs időszak kezdetén irtani kell. A terület rendszeres kezeléséről, tisztító kaszálásáról gondoskodni kell.
• Érdekelté kell tenni a települési önkormányzatokat, gazdálkodókat és lakosokat az adventív növényfajok visszaszorításában.

• A gerinctelen állatfajok hathatós védelme élőhelyeik megőrzésén, rehabilitációján és kezelésén keresztül valósítható meg.
• A védett és nem védett területeken biztosítani kell az állatgyűjtés hatósági ellenőrzését, tájékoztatni kell a helyi lakosságot az engedély nélküli gyűjtés természetvédelmi káráról és a szabálysértés vagy bűncselekmény jogi következményeiről.

• A veszélyeztetett halfajok védelme élőhelyük hathatós védelmén keresztül valósítható meg.
• Biztosítani kell az akadálytalan migrációt (hallépcsők a duzzasztókon).
• Biztosítani kell a hullámterek, holtágak és morotvák kapcsolatát az élővízzel, legalább a szaporodási és az elúszási időszakban.
• Kerülni kell a haltelepítéseknél az adventív halfajok alkalmazását.

• Meg kell akadályozni a Novo Virjei vízerőmű megépítését. Ez ügyben meg kell tenni a szükséges nemzetközi diplomáciai lépéseket.

• A kétéltű- és hüllőfajok védelme élőhelyük hathatós védelmén keresztül valósítható meg.

• Fel kell térképezni a tervezési terület potenciális mocsári teknős szaporodó helyeit.
• Szükség szerint el kell végezni az ismert szaporodó helyek természetvédelmi kezelését, rendszeresen ellenőrizni kell a területet.
• Alkalmazni kell a már bevált tapasztalatokat, rendszeres szakmai konzultációt kell tartani a faj védelmével foglakozó szervezetekkel (pl. WWF Magyarország)
• Tájékoztatni kell a helyi lakosságot a faj ökológiai értékéről, sérülékenységéről, a zavarás módjairól, az esetleges szabálysértések és bűncselekmények büntetető jogi következményéről.

• A madárfajok védelme élőhelyük hathatós védelmén keresztül valósítható meg

• Törekedni kell az extenzív mezőgazdasági technológiák alkalmazására, a heterogén erdőszerkezet kialakítására, a belvizes területek alternatív hasznosítására valamint a kisvizek és egyéb vizes élőhelyek védelmére és rehabilitálására.
• Biztosítani kelli a fészkelőhelyek zavartalanságát.
• Széles körben tájékoztatni kell a társadalmat a madárfajok sérülékenységéről.

• A fekete gólya, a kis kócsag, a bakcsó, a nagy kócsag, a rétisas, a cigányréce, a kis csér védelmi problémáit táplálkozó és fészkelő helyeik hathatós védelmén keresztül lehet megvalósítani.

• Meg kell határozni a védett területek határain kívül és belül található fészkek és fészektelepek számát és helyét.
• A védelmi feladatok végrehajtásánál alkalmazni kell a DDNP kezelési tervében és a MME fajvédelmi programjaiban javasolt beavatkozásokat és feladatokat.

• Tájékoztatni kell a helyi lakosságot a fajok ökológiai szerepéről, természetvédelmi értékéről, sérülékenységéről, a zavarás módjairól, az esetleges szabálysértések és bűncselekmények büntetető jogi következményéről.

• Be kell vonni a helyi lakosságot a védelmi feladatok ellátásába, a gazdálkodókat és földtulajdonosokat érdekelté kell tenni a védelmi és kezelési feladatok ellátásában.

• A denevérfajok védelme élőhelyük hathatós védelmén keresztül valósítható meg.

• Törekedni kell a heterogén erdőszerkezet kialakítására, az öreg, odvas fák meghagyására és a telelőhelyek zavartalanságára.

• A védelmi feladatok tervezésénél alkalmazni kell a már bevált tapasztalatokat, rendszeres szakmai konzultációt kell tartani a faj védelmével foglakozó szervezetekkel.
• Széleskörű tájékoztatást kell folytatni a helyi lakosság körében a fajok ökológiai értékéről, sérülékenységéről, a zavarás módjairól, a védelmi lehetőségekről, az esetleges szabálysértések és bűncselekmények büntetető jogi következményéről.

• Védett területeken a természetvédelmi prioritások elsőbbséget élveznek a gazdasági érdekekkel szemben, ezért ezeken a területeken csökkenteni kell a nagyvad populációját és azt a terület természetes eltartó képesség környékén kell tartani.
• A vadgazdálkodásban a mennyiségi vadgazdálkodásról a minőségi vadgazdálkodásra kell áttérni.
• A veszélyeztetett növényfajok termőhelyeit rövidtávon vadkerítéssel lehet védeni.
• Az erdő újulat védelmét rövidtávon vadkerítés létesítésével lehet megoldani.
• A vadásztársaságokat és gazdálkodókat érdekelté kell tenni a nagy vadállomány populációjának csökkentésében.

• A vadásztársadalom és a helyi lakosság tájékoztatása az aranysakál hazai és európai helyzetéről, ökológia szerepéről és természetvédelmi értékéről.

• Széleskörű tájékoztatást kell folytatni a helyi lakosság, a gazdálkodók, horgászok, halászok, halastó tulajdonosok és vadászok körében a faj ökológiai értékéről, sérülékenységéről, a zavarás módjáról, a védelmi lehetőségekről, az esetleges szabálysértések és bűncselekmények büntetető jogi következményéről.
• Az érintetteket érdekelté kell tenni a faj védelmében, annak állomány növekedésében.
• A védelmi feladatok tervezésénél alkalmazni kell a már bevált tapasztalatokat, rendszeres szakmai konzultációt kell tartani a faj védelmével foglakozó szervezetekkel (pld. WWF Magyarország).

• A tájidegen halfajok (a naphal, a fekete törpeharcsa, a törpeharcsa és az ezüstkárász) telepítést szabályozni kell, természetes víztestekbe pedig meg kell tiltani.
• Az érintetteket tájékoztatni kell a tájidegen halfajok telepítésének hosszútávú ökológiai következményeiről és az őshonos halfajok természetvédelmi értékéről és gazdasági hasznáról.
• Az érintetteket érdekelté kell tenni az őshonos halfajok telepítésében.

• Az élőhely kezelést végző települési önkormányzatok, helyi gazdálkodók és DDNP Igazgatósága a hiányzó állatállományt és gépparkot folyamatosan igény szerint bővíti. Ehhez igénybe vehetik a Központi költségvetés, a Központi Környezetvédelmi Alap, a Területfejlesztési Alap, az Erdőtelepítési Alap, Vízügyi Alap, A Megyei Területfejlesztési Tanács decentralizált pénzeszközei, és a különböző nemzetközi pályázatok (SAPARD, ISPA, PHARE, stb.) által biztosított pénzeszközöket.
• A tapasztaltabb állami (DDNP) intézmények és társadalmi szervezetek (WWF Magyarország) segítségnyújtása, tapasztalatcseréje a pályázás és program indítás terén a helyi szervezetek és gazdálkodók részére.

• Pótolni kell a hiányzó személyi létszámot és technikai felszerelést. Szükséges a személyi állomány bővítése legalább 4 természetvédelmi őrrel. A technikai felszerelést 2 terepjáróval, személyenként egy személyi számítógéppel, terepjárónként egy hordozható számítógéppel, tájegységenként egy motorcsónakkal, GPS helymeghatározóval.
• Ehhez igénybe vehetők a Központi költségvetés, a Központi Környezetvédelmi Alap, a Területfejlesztési Alap, az Erdőtelepítési Alap, Vízügyi Alap biztosította anyagi keretek.

• Fejleszteni kell a Matty-Keselyűsfapusztai, Szaporcai, és a Vízvári táborhelyek és kezelőházak közművét és infrastruktúráját.
• Új, jól felszerelt a turisztikai szállásigényeket is kielégítő kezelő házak létesítése javasolt Őrtilos, Barcs, Drávasztára és Drávaszabolcs községek határában.

• A fel kell mérni a megvásárlásra alkalmas területeket.
• Tisztázni kell a birtokviszonyokat.
• A kijelölt területek között fontossági sorrendet kell felállítani, ahol elsődleges szempont a megvásárolandó terület természetvédelmi értéke, földrajzi elhelyezkedése a nemzeti park védett területeinek integritása szempontjából, az övezeti rendszer gyakorlati alkalmazásának lehetősége.

• A tervezési terület mentett oldalon található nem védett holtágai és morotvái jelentős természeti értéket képviselnek. Rehabilitálásuk és az NP-hez csatolásuk elsődleges feladat.

• Át kell értékelni a Dráva folyószabályzási koncepcióját, különös tekintettel a folyó “kiegyenesítését” előirányzó holtág lefűzésekre és kanyarulat átvágásokra irányuló tervekre. Ezt az álláspontot a horvát féllel is tudatni kell.
• Azokon a területeken, ahol lehetséges, fel kell számolni a partvédelmi kőgátakat, holtág elzárásokat.
• Néhány feliszapolódott holtágat rehabilitálni kell, ezzel is elősegítve a valamikori meanderező folyókép kialakulását. Ehhez részletes rehabilitációs terv készítése szükséges.
• Nemzetközi szinten szakmai tárgyalásokat kell kezdeményezni a folyó bevágódásának és az átlagos kisvízhozam csökkenés okainak feltárására, illetve mindezek kialakulásának és a Dráván működő duzzasztók közötti összefüggések kivizsgálásának és megoldási lehetőségeinek feltételeiről.

• Folytatni kell a szakmai vizsgálódást, amely a Novo Virjei vízerőmű létesítésének következményeit hivatott feltárni.
• Országos és helyi szinten tájékoztatni kell a társadalmat a vízerőmű létesítésnek várható következményeiről.
• A jelenlegi tapasztalatok és eredmények alapján a legmagasabb nemzetközi diplomáciai szinten tiltakozni kell az erőmű megépítésének tervei ellen és ezt a Magyar Államnak egyértelmű állásfoglalással kell megerősítenie.

• A tervezési terület érintett természetvédelmi területein tisztázni kell a birtokviszonyokat.
• Ki kell jelölni a térségi szabályozási terv alapján a védelmi célú övezetek, a funkcionális övezeteket és az egyéb övezeteket.
• Az ide vonatkozó szabályozási előírásokat be kell tartani, mulasztás esetén szankcionálni és büntetni kell.
• A végrehajtáshoz szükséges technikai és személyi feltételrendszert bővíteni kell.

Az ajánlások megfogadása és megvalósítása esetén a veszélyeztetett élőhelyeket fenyegető hatások mérséklődnek, az élőhelyek állapota stabilizálódik, komplexitásuk és diverzitásuk nő, visszatérnek a területről korábban eltűnt állat- és növényfajok. Ezzel a természetes folyamatok mesterséges fenntartásának költségei csökkenek, a szükséges beavatkozások száma csökken. A területek növekedésével biztosítottá válik a teljes életközösség hosszútávú fennmaradása.

Az ajánlások megvalósításának elmaradása esetén a természetes és természetközeli társulások mérete, komplexitása és diverzitása tovább csökken, őshonos állat- és növényfajok tűnnek el. A természetes környezet degradálódik és az egyre súlyosbodó költségek árán sem lehet a káros folyamatokat ellensúlyozni. Az élőhelyek rövid időn belül degradálódnak és jellegtelen, fajszegény ökoszisztémává alakulnak.

Az ajánlások megvalósítása a veszélyeztetett populációk regenerálódásához és stabilizálódásához vezetnek. A ritka és a területről korábban kipusztult fajok állománya növekedhet, illetve újra megjelenhetnek.

Az egyéb problémák, úgy mint a kavics- és homokzátonyok kialakulásának csökkenése és a Novo Virjei vízerőmű építésének tervei esetén a javasolt ajánlások megvalósításával csökkenthető a folyó áramlási sebessége, változatos meanderező folyó kép alakul ki, ami a sokszínű élővilág fennmaradásának alapja. Stabilizálódhat a felszín alatti vízkészlet, és nem következhet be egy, a Nagymarosi vízlépcső estén kialakult állapot.

Ha a javaslatok nem teljesülnek, akkor a folyó bevágódása tovább nő, ennek következtében a talajvízszint süllyed, az áramlási sebesség nő, egyre kevesebb holtág és zátony képződik, így csökken a folyókép és az élővilág sokszínűsége. Az árterek mérete csökken, az átlagos kisvízhozam csökken, viszont a levonuló árvizek mérete nő, amit a kiegyenesített folyómeder és a hullámterek beszűkülése felerősít. Ezek katasztrofális következményekkel járhatnak, felbecsülhetetlen anyagi károkat és emberei áldozatokat követelve.

• Fel kell mérni a veszélyezettet égerlápok és fűzlápok számat, a veszélyeztető tényezők pontos okait.

• Az erdészeti üzemtervvel rendelkező ligeterdők estén meg kell határozni a természetvédelmi szempontú véghasznosítást, amely figyelembe veszi az erdő heterogenitásának, komplexitásának, diverzitásának és integritásának alapelveit.
• Folytatni kell a kevésbé értékes művelésből kivont területek erdősítését a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével.
• El kell készíteni a folyón létesített, a folyó kiegyenesítését szolgáló partvédelmi kőgátak, a holtág elzáró gátak felszámolását előirányzó és holtág rehabilitációs terveket és hatástanulmányokat.

• Nemzetközi szakmai konferenciát kell szervezni a folyó bevágódásával, az átlagos kisvízhozam csökkenés okaival, illetve mindezek kialakulásának és a Dráván működő duzzasztók közötti összefüggések, valamint a lehetséges megoldásokat taglaló problémakörben.

• Haladéktalanul állást kell foglalni a tervezett Novo Virjei vízerőmű megépítésének terveivel szemben.
• Fel kell mérni a területen található kavics- és homokbányák számát, azok környezeti állapotát, a veszélyeztető tényezők miben létét.
• Fontossági sorrendben ki kell dolgozni a rekultivációs terveket és azokat végre kell hajtani.
• Folytatni kell az állatállomány létszámának növelését a kezelt területek nagyságának növekedésével arányban.
• Be kell vonni a helyi gazdálkodókat a kezelésbe, a helyi lakosságot érdekelté kell tenni, kedvező haszonbérleti szerződéseken és más jövedelem teremtő programokon és tevékenységeken keresztül.

• A Barcs környéki ősborókás kezelési tervét végre kell hajtani, a feketefenyő és akác visszaszorításával a terület nagyságának növelését és integritását biztosítani kell.
• A tervezési terület védett és veszélyeztetett növényfajait és a veszélyeztető tényezőket fel kell mérni, részletes védelmi tervet kell kidolgozni.
• A tervezési területen az adventív növényfajok terjedésével leginkább fertőzött és a legértékesebb természeti értékeket veszélyeztető területeket fel kell térképezni és ezek rendszeres, természetvédelmi szempontú kezelését el kell végezni.
• Fel kell mérni a tervezési terület veszélyeztetett gerinctelen állatfajainak számát, a veszélyeztető források eredetét és mértékét. El kell készíteni a szükséges akcióterveket.
• Meg kell vizsgálni a jelenleg folyóval kapcsoltban lévő holtágak, morotvák árterek szerepét a halfauna szaporodásában.
• Javaslatokat kell tenni a holtág, morotva, és hullámtér rehabilitációkra.
• Fel kell mérni a tervezési terület veszélyeztetett kétéltű-, hüllő- és madárfajainak számát, a veszélyeztető források eredetét és mértékét. El kell készíteni a szükséges akcióterveket.

• Tájékoztató anyagot kell készíteni a helyi lakosság számára a területen élő állat- és növényfajok ökológiai értékéről, sérülékenységéről, a zavarás módjairól, az esetleges szabálysértések és bűncselekmények büntetető jogi következményéről, a természetvédelemmel való együttműködés lehetőségeiről.

• Ki kell jelölni azokat a területeket, ahol a nagyvadállomány gyérítése fontos része a természetvédelmi kezelés megvalósításának.
• Tárgyalásokat kell kezdeményezni a vadásztáráságok és a természetvédelemi hatóság között, a vadgazdálkodás alternatív lehetőségeiről és a vadállomány terület természetes eltartóképesség szintjére való redukálásának lehetőségeiről és feltételeiről.
• Akcióprogramot kell indítani a terület lakosságának, a helyi vadászok és más érintettek számára a vidra és az aranysakál védelemének érdekében.
• Ellenőrizni kell a természetes víztestekbe történő haltelepítéseket, az érintetteket tájékoztatni kell a nem őshonos halfajok telepítésével járó ökológia hatások következményeiről, támogatni kell az őshonos halfajok telepítését.

• Pályázatok útján növelni kell a DDNP tulajdonában lévő legelő állatállomány létszámát.
• Pályázatok útján fejleszteni kell a DDNP természetvédelmi kezeléshez és egyéb működéshez szükséges gépparkját.
• A területen dolgozó természetvédelmi őrök számát négy személlyel bővíteni kell. A tájegységvezetők és természetvédelmi örök informatikai felszereltségét fejleszteni kell személyi számítógépek, hordozható számítógépek valamint műholdas helyzetmeghatározó készülék beszerzésével.
• A természetvédelmi területkezelésben együttműködő személyek és szervezet, önkormányzatok részére a DDNP Igazgatóságának ki kell alakítani egy közvetlen ügyfélszolgálati rendszert, amely segíti azok munkáját.

• Pályázati forrásokból fel kell újítani a meglévő kezelő és vendégházakat és új, a vízi turizmus igényeit is kiszolgáló épületeket és táborhelyeket kell kialakítani Őrtilos, Barcs, Drávasztára és Drávaszabolcs községek határában.

• A tervezési területen található településeken meg kell kezdeni a térségi szabályozási tervben szereplő védelmi célú övezetek, a funkcionális övezetek és az egyéb övezetek haladéktalan kijelölését.

Az integrált folyógazdálkodás olyan új tervezési-döntési rendszer, amely keretet teremt és módszert ad a sok érdekeltségű és sok tudományterület ismereteit igénylő folyószabályozási és hasznosítási célok kimunkálására, valamint társadalmi elfogadtatására. Ennek a világszerte kialakulása stádiumában levő intézménynek a hazai honosítása két ütemben tervezhető.

Első lépésként ki kell dolgozni az Integrált Folyógazdálkodás Előkészítő Programját, amelyben megfogalmazódnak a gazdálkodás konkrét céljai, érdekeltjei, tárgyai, tevékenységei és módszerei. A programnak fontos feladata a gazdálkodás alapeszközeinek, jelesül a nyilvántartásoknak és a mérlegeknek a fejlesztése.

A folyók védelmével, hasznosításával és fejlesztésével kapcsolatos jogok és kötelezettségek -- a vízgazdálkodásról szóló törvény értelmében is - a tulajdon- és érdekviszonyok szerint rendeződnek. A folyógazdálkodás intézményrendszerének kialakítása - az Európai Unióban formálódó vízgazdálkodási koncepcióval megegyezően - közérdekű feladat. Az állam kötelezettsége a fenntartható fejlődés szempontjait érvényesítő és a számos érdekeltet integráló jogi és gazdasági szabályozórendszer, valamint a hatékony működéshez nélkülözhetetlen infrastruktúra megteremtése.

• A folyógazdálkodás új koncepciója alapján fel kell mérni az egyes folyók (folyószakaszok) sajátos adottságait és hosszú távú hasznosíthatóságukat. Az általános szabályozási terveket ezek szerint kell aktualizálni.
• A folyók állapotrögzítésének meglevő új módszereit alkalmazva mederfelméréseket és digitális térképeket kell készíteni a jelentősebb folyóinkról. A morfológiai adatokat a társtárcák szakirányú információival kell kiegészíteni.
• Az egész országra kiterjedő folyókatasztereket kell összeállítani a vízi út kataszterrel együtt.
• EI kell készíteni folyóink állapotának és jól felismerhető fejlődési folyamatainak értékelését. Ebben be kell mutatni a jelenlegi, valamint a várható konfliktusokat és érdekütközéseket, azok tárgyszerűen megfogalmazott okait. A helyzetértékeléseket rendszeres időközönként fel kell újítani.
• Az új folyógazdálkodási koncepciónak megfelelően fejleszteni kell a folyószabályozási tervezési irányelveket.

Nemzetközi és több tárcát érintő feladatok:

• Értékelni kell a szomszédos országok folyógazdálkodási tevékenységeit, és az eredményeket hasznosítani kell mind a hazai tervezéseknél, mind pedig a határvízi együttműködés fejlesztésénél.
• Ki kell dolgozni az integrált folyógazdálkodás - több tárcát érintő - teljes körű érték-modelljét, illeszkedve az EU vízgazdálkodási koncepciójához és számolva a Duna-medence sajátosságaival. E komplex összehasonlításra alkalmas modellben figyelembe kell venni a következőket is: területfejlesztés és településvédelem, mezőgazdasági hasznosítás, erdőgazdálkodás, ipari és ivóvíz-használat, vízminőség, hajózás, felszín alatti vízkészletek, állat-és növénypopulációk diverzitása és komplexitása, az ökológiai értékek védelme, a folyó menti ökoszisztémák fenntartása.

• Ki kell dolgozni a folyógazdálkodásban érdekeltek és érintettek együttműködésének és érdekegyeztetésének rendszerét.
• Az új szemléletű általános szabályozási tervekben jól el kell különíteni a közérdekű állami és a nem közérdekű helyi feladatokat. Törekedni kell arra. hogy jól átláthatóan elkülöníthető legyen az állam kötelezettsége a folyógazdálkodási feladatokban, valamint nyilvánvalóvá váljon az állami támogatás mértéke.

• Ki kell építeni a folyógazdálkodás valamennyi érdekeltjének igényeit kielégítő, valamint a külföldi kapcsolatokkal is számoló, publikus - esetleg Internetes információs rendszert.
• Korszerű információs kapcsolatot kell kiépíteni a vízrajzi nyilvántartás és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer között.
• Ki kell dolgozni, és közre kell adni egy közismereti tájékoztatót folyóink társadalmi jelentőségű tulajdonságairól, valamint a kárelhárítás, illetve a hasznosítás céljából alkalmazható vízépítési módszerekről. Ebből ki kell derülnie, hogy mi az, amit a folyószabályozással meg lehet oldani, és mi az, amit nem.
• A folyógazdálkodást illeszteni kell a területfejlesztés szakmai és finanszírozási alrendszereihez, és egyúttal meg kell oldani a kapcsolódást az integrált vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítéséhez is.
• Javaslatot kell kidolgozni a vízi mérnökök ökológiai ismereteinek bővítésére.

A helyi vízgazdálkodási közfeladatok ellátásával kapcsolatos egyes hatósági jogok gyakorlásáról szóló 5/1970. (XII. 31.) OVH rendelkezés módosításáról és kiegészítéséről szóló 2/1973. (VI. 2.) OVH rendelkezés.

A holtágakkal kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásáról és a feladatok minisztériumok közötti megosztásáról. (FM-KHVM-KöM Előterjesztés a Kormány részére, 1999)

• A természetvédelem részéről régóta hangoztatott javaslat az, hogy az eddigi szűkre szabott árvízvédelmi tereket bővíteni kell, vagyis a folyók közvetlen környezetétől távolabb kellene a gátakat megépíteni. Így elérhető lenne az, hogy nagyobb tér álljon rendelkezésre a levonuló vizek számára, csökkentve a gátszakadás és más haváriák veszélyét.
• Vissza kellene állítani a régi fokgazdálkodás vízügyi-technikai feltételeit ott, ahol arra lehetőség van.
• A meglévő és a jövőben kialakítandó ártereket, hullámtereket elsősorban extenzív gazdálkodási céllal kell használni és lehetőség szerint kerülni kell a belterületbe vonásukat. Nem célszerű olyan jellegű építkezések engedélyezése, amely az esetleges megsemmisüléskor vagy árvízi kár esetén nagy anyagi kárral járna.

Célszerű ezért egy olyan integrált árvízvédelmi gyakorlat kialakítása, amely sokkal inkább figyelembe veszi a folyó természetes vízmozgását, ciklikusságát. A régi foki gazdálkodást mintaként véve kialakíthatók egy olyan korszerű, biztonságos és ökológiai szempontból is elfogadható árvízvédelmi gyakorlat, amely a jövő évezredben betölti feladatát.

• A legutóbbi évtizedekig folyamatosan tartott az erdők kotrása. Korábban az erdők helyén egyéb művelési módokat alkalmaztak a terület hasznosítására, azonban az utóbbi évtizedekben ipartelepek, lakótelepek, üdülőterületek stb. létesültek. A beépített területeken mindenhol követelmény a csapadékvizek gyors összegyűjtése és az adott területről a megfelelő befogadóba való minél gyorsabb elvezetése.
• A teljes vízgyűjtőterületen elmondható, hogy rengeteg út, autópálya és egyéb vonalas létesítmény épült, ami minden esetben koncentrálja és kiépített mederbe kényszeríti a lefolyó vizeket.

• A lefolyás meggyorsulása már azzal is növeli a lefolyt hányad mennyiségét, hogy a csapadék rövidebb ideig tartózkodik a terep felszínén, tehát a beszivárgásra kevesebb idő áll rendelkezésre.
• Másrészt a terepfelszín minőségének a megváltozása, az erdősültség csökkenése, a burkolatokkal ellátott felületek nagyságának növekedése a természetes növénytakaróval fedett terepfelszínek rovására, a korábbi nagyobb mértékű beszivárgásokat az adott területeken csökkentette.

A folyószabályozási munkák igen nagy költséggel járó, nagy területekre kiható beavatkozások. Az egyes beavatkozások hatása időben rendszerint hosszú késleltetéssel fejlődik ki, és a távolhatások valóságos mértéke csak évekkel később válik ismertté.

A folyószabályozási elvek kialakulása - ma már meglehetősen egysíkúnak minősülő gondolkodás alapján- “a természettől való területhódítás a termelés számára” társadalmi igény alapján történt, nem vették figyelembe a terület hosszú távú ökológiai igényeit.

A vizek kártételeinek megelőzése céljából a szabályozott folyómeder funkciója az árvizek lefolyásának meggyorsítása.

A kezdeti beavatkozások ezen a téren a nagyobb, túlfejlett mederkanyarulatok átmetszései voltak és ezáltal a sodorvonal lerövidítésével a folyó esése megnövekedett. A megnövekedett esés következtében a folyó bizonyos szakaszain a medervándorlás felgyorsult, mivel a hosszabb szakaszokon előállt egységesen nagyobb esés nagyobb mederképző energiát hozott létre.

A felgyorsult, intenzívebb mederképzési folyamat károsnak bizonyult, ugyanis az időközben állandósult birtokviszonyok miatt semmiképpen nem volt megengedhető, hogy a folyó bizonyos birtokrészeket elmosson, másokhoz pedig hozzáépítsen.

A folyó medrében levezetendő vízhozam számára alkalmas meder létrehozásával és folyamatos fenntartásával a folyószabályozás, a nagyvizek károkozásainak megakadályozásával, az ármentesített területektől való távoltartásának létesítményeivel, azok megépítésével és fenntartásával az árvízvédelem foglalkozik.

A folyóban áramló víztömeg é1ő és működő energiával rendelkezik, ami egyéb lehetőség hiányában hordalékmozgatásban, a meder folyamatos alakításában jelenik meg. A folyószabályozásnak a feladata ennek az energiának a folyamatos kézbentartása, kezelése. A folyószabályozásnak tehát folyamatos tevékenységnek kell lennie.

A folyószabályozás különböző művek építésével éri el azt a célt, hogy a folyó állandósult mederben maradva teljesítse a folyószabályozási elvekben megfogalmazott célokat. A művek közös jellemzője, hogy a víz mederalakító tevékenységével kapcsolatosak, mégpedig azt vagy gátolják, vagy irányítják.

Mindkét mű rőzseterítéssel lealapozott kőterítéssel készül. A rőzseterítésre általában azért van szükség mert a terméskő körül az áramló víz örvényeket képez, az örvények lokálisan megnövekedett hordalékszállító kapacitást eredményeznek, aminek következtében a víz a terméskő alól a homokos mederanyagot kimossa és a kő (kőmű) elsüllyed. A partbiztosítás a szabályozott partél, a fenékbiztosítás pedig a túlmélyülő mederfenéki felület védelmét állandósítását látja el.

A parti depóniák a parton, a terepen, a tervezett partél mentén (szabályozási vonalon) elhelyezett hosszanti kődepóniák. Ezeken a folyószakaszokon a víznek kell a tervezett partélig elmosással a medret kialakítani. A parti depónia úgy határolja le a további elmosatást, hogy amikor a víz alámos, a kő a partélről legördülve beteríti a partot és a további elmosást megakadályozza. (természetesen a leszakadást követően még sok kiegészítő kőszórást és felületképzést kell a helyzetnek megfelelően készíteni).

A keresztgátak a kiszélesedett partok esetén, a meder - tervezett szabályozási vonalaknak megfelelő- beszűkítését végzik. A víz áramlásának az összeszűkítésével a sodorvonalat a tervezett helyre szorítják, a szabályozási vonalakon kívül eső mederrészek pedig az áramlás lelassítása miatt feltöltődnek. A keresztgátakat általában sorozatban alkalmazva építik, a közöttük levő pangóvizes terek a Dráván a tapasztalatok szerint pár év alatt feliszapolódnak. Keresztgátakkal történő partvonal kialakítást a domború partok és az inflexiós szakaszok esetében lehet alkalmazni.

További ritkábban alkalmazott mederszabályozási művek a mederkotrások és a mederátmetszések.

A mederátmetszések esetében a vezérárok kikotrásával terelik a sodorvonalat a tervezett irányba, ahol a további mederalakítást a víz sodrásának kell elvégeznie. A sodorvonalnak a vezérárokba való terelését vezetőművekkel és keresztgátakkal oldják meg. Az új meder esetében az elmosatással a tervezet szabályozási vonalak túllépésének megakadályozására parti depóniákat, vagy speciális esetekben a helyzetnek megfelelő műveket alkalmaznak.

Lényeges kérdés a folyó mellékágainak szerepe a szabályozás során. Az általános folyószabályozási elv a korábbiakban a mellékágak létét a meder állandósításának és a jég levonulásának szempontjából károsnak minősítette. Ez a káros hatás a sziget csúcsánál a szigetet megkerülő mellékág kiágazásánál a vízhozam megosztása miatt keletkezik, ahol a főágban az áramlás lecsökkenése a sodorvonal megszakadásával és gázlóképződéssel járhat. Ugyancsak tapasztalat, hogy a jég levonulásánál a szigetcsúcsok potenciális torlaszképző helyek. A hajóút szempontjából sem nevezhetők a szigetek kedvezőnek. A vízhozam megosztásával a hajóútban levő vízmélységet csökkentik.

A legelső lépés, a szigetcsúcs fölött vezetőművel, vagy keresztgátakkal elérni, hogy a sodorvonal a mellékág kiágazásánál a főmederben maradjon, ne szakadjon meg és ne ágazzon el. Ezután a mellékágat általában az alsó harmadában teljes egészében elzárták egy rőzsére alapozott kőgáttal. Ezzel a beavatkozással általában pár év alatt a mellékág elhalt, gyakorlatilag feliszapolódott.

A Dráva menti területeken történő meliorációs beavatkozásokat minimalizálni kell. A gazdaságtalan, jellemzően belvizes szántó területek esetén művelési ág váltás, a rétgazdálkodás folytatása javasolt. A talajvízszint jelentős csökkenése miatt elsődleges prioritás a felszíni és felszín alatti vizek területen való megtartása. Ezért az indokolt szántó és egyéb területeken fel kell számolni a meliorációs létesítményeket, a földterületek vízmegtartó képességét helyre kell állítani, és meg kell tervezni a gazdasági és természetvédelmi szempontból is optimális területi vízkormányzást. (2., 3. számú melléklet)

• A talajvízszint, a holtágak, morotvák, kis vizek és más vizes élőhelyek vízhiánya.

Sem a vízgazdálkodási társulatok, sem a helyi lakosság nincs birtokában azoknak az EU Víz Keretirányelv által preferált vízgazdálkodási elveknek, amelyek a területi vízgazdálkodás új, nem a víz mihamarabbi elvezetését, hanem a területen minél tovább történő megtartását irányozza elő. Nem ismerik ennek a felszíni és felszín alatti vízkészletekre gyakorolt jótékony hatását.

• A probléma megoldását komplex módon lehet a legjobban megvalósítani. Az általános szárazodás globális, a folyó bevágódása határon átnyúló, a túlzott melioráció pedig regionális gond. Ezek együttes csökkenése eredményezhet jelentős és tartós javulást. Így a probléma hosszú távú tartós megoldása csak jelentős nemzetközi összefogással lehetséges.

A talajvízszint, a holtágak, morotvák, kis vizek és más vizes élőhelyek vízhiánya.

• A vizes élőhely környékén, és az azokat tápláló vízfolyások mentén fel kell mérni a belvíz helyzetet, annak elvezetésének módjait és indokoltságát.
• A szükséges vizsgálatok és a környezeti hatástanulmány elkészítése után, rehabilitálni vagy rekultiválni kell a terület indokolatlan belvízelvezető csatorna és meliorációs rendszerét.

• A projekt költség-haszon kalkulációja után a forrásokat pályázatok útján a megyei és területi összefogások segítségével kell előteremteni. Erre szolgáló források a Központi Költségvetés, Központi Környezetvédelmi Alap, a Központi Területfejlesztési Alap, a nemzetközi PHARE, SAPARD és más alapok.

• Fel kell mérni a nem kezelt, elavult csatornákat és vízfolyásokat, meg kell vizsgálni az adott terület vízgazdálkodásában betöltött szerepüket.
• A területileg illetékes vízgazdálkodási társulatokat központilag vagy pályázatok útján támogatni kell a megfelelő beavatkozások (rendszeres kezelés, karbantartás, rekultiváció) elvégzéshez szükséges anyagi források előteremtésében.

• El kell készíteni egy részletes tájékoztató anyagot a szakmai érdeklődők, vízügyi szakemberek, vízgazdálkodási társulatok, stb. számára, ami összefoglalja az EU Víz Keretirányelv, a felszíni és felszín alatti vizek, a vizes élőhelyek és a belvízgazdálkodás közötti összefüggéseket és taglalja a vizes élőhelyek rehabilitálásának módjait.
• El kell készíteni egy mindenki számára közérthető összefoglaló anyagot az EU Víz Keretirányelv, a felszíni és felszín alatti vizek, a vizes élőhelyek és a belvízgazdálkodás közötti összefüggésekről és a vizes élőhelyek rehabilitálásának céljáról.

• Az általános vízgazdálkodási problémák feltárására és megoldási lehetőségek keresésére tudományközi összefogásra van szükség. Szakmai megbeszéléseket és konferenciákat kell szervezni a térségben kialakult vízgazdálkodási helyzet megvizsgálására.

• A vizes élőhelyek környékén, és az azokat tápláló vízfolyások mentén fel kell mérni a belvíz helyzetet, annak elvezetésének módjait és indokoltságát.

• Fel kell mérni a nem kezelt, elavult csatornákat és vízfolyásokat, meg kell vizsgálni az adott terület vízgazdálkodásában betöltött szerepüket.

• A szükséges vizsgálatok és a környezeti hatástanulmány elkészítése után, rehabilitálni vagy rekultiválni kell a terület indokolatlan belvízelvezető csatorna és meliorációs rendszerét.
• El kell készíteni egy részletes, és egy általános tájékoztató anyagot az EU Víz Keretirányelv, a felszíni és felszín alatti vizek, a vizes élőhelyek és a belvízgazdálkodás közötti összefüggésekről.

A tervezési terület – térségi szintű – ipari központjai, mint Csurgó, Barcs és Sellye megfelelő mennyiségű és minőségű vízellátásban részesül. A vízellátórendszer állapota, hálózata és kapacitása lehetővé teszi a felhasználók termelésnövekedéssel járó fogyasztásnövekedést. Az ipari vízellátás infrastrukturális fejlesztését megfelelő ütemben követi az ipari szennyvíz tisztítás és elhelyezés infrastrukturális fejlesztése (6. számú melléklet).

Csurgó, Barcs és Sellye ipari vízellátásának kiépítettsége és állapota nem kielégítő. Az ipari termelés visszaesésével a rendszert nem bővítették, így az esetleges nagyobb fogyasztási igény kielégítése komoly gondokat okozhat. A vízvezetékrendszer állapota közepes, a karbantartás és a hibás, elöregedett szakaszok cseréje folyamatos.

• A vízellátó rendszer és a szennyvíztisztító hálózat fejlesztése közötti jelentős idő és kapacitásmértékbeli csúszás.

Bár a vízellátórendszer fejlesztése is lassú ütemben történik, a szennyvíztisztító hálózat szinte egyáltalán nem követi annak fejlesztési ütemét, így a keletkező többlet szennyvíz tisztítatlansága komoly környezeti károkat okozhat.

• A jövőbeni gazdasági és területfejlesztési koncepciók figyelembevételével meg kell kezdeni a helyi, térségi ipari centrumok, ipari parkok, stb. vízellátórendszerének fejlesztését és felújítását.

Ha az ajánlások nem teljesülnek, az káros kihatással lehet más gazdaság- és területfejlesztési koncepciókra, ezzel jelentősen romolhat a régió gazdasági versenyképessége.

• Fel kell mérni Csurgó, Barcs és Sellye ipari vízellátórendszerének kiépítettségét, műszaki állapotát, a fejlesztés és karbantartás lehetőségeit és korlátait.
• El kell készíteni a tervezett ipari parkok vízellátási és szennyvízkezelési terveit.
• A tervezés során szem előtt kell tartani a természet- és környezetvédelemi szempontokat, és az EU Víz Keretirányelvének vonatkozó előírásait.

A mezőgazdasági vízhasználat körébe tartozó állattartó telepek kiszolgálása, a szociális jellegű és járulékos ipari vízkivétel és a mezőgazdasági öntözés mértéke a korábbi mértékhez képest kismértékben nőni fog. Ezért fejleszteni kell a vízvezeték hálózatot, a szivattyú és elosztó telepeket és a vízkészlet monitorozó rendszert. Alkalmazni kell az érvénybe lépő EU irányelveket és mindenekelőtt minden vonatkozásban alá kell rendelni a vízfelhasználást a környezet- és természetvédelmi szempontoknak (2., 6. számú táblázat).

• A mezőgazdasági vízfelhasználásban használt vízvezetékrendszer, szivattyútelepek és egyéb műszaki berendezések jelentős mértékben elöregedtek és elavultak.

• Az aszályos időszakban végzett öntözések környezet- és természetvédelmi megalapozatlansága.

• Fel kell mérni a használatban és használaton kívüli vízvezetékrendszerek, szivattyútelepek és egyéb berendezések műszaki állapotát.
• El kell végezni a szükséges karbantartási feladatokat, és be kell szerezni a szükséges berendezéseket.

A jelenleg érvényben lévő mezőgazdasági vízkivételi szabványok és öntözési szabályzat elavultsága.

• Meg kell vizsgálni a tervezési területre vonatkozó és a gyakorlatban alkalmazott mezőgazdasági vízkivételi szabványokat és öntözési szabályokat.

• Az illetékes szakhatóságok bevonásával értékelni kell az eredményeket, és javaslatot kell tenni az EU Víz Keretirányelvet követő szabványok és szabályok megállapítására, bevezetésére.

• Fel kell deríteni, ki kell vizsgálni, és el kell járni a szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetőivel szemben.
• Tájékoztatni kell a lakosságot az illegális vízkivétel és vízfelhasználás büntetőjogi következményeiről.

Az aszályos időszakban végzett öntözések környezet- és természetvédelmi megalapozatlansága.

• A tervezési területen vizsgálatokat kell kezdeni a jelenlegi öntözési technológiáról és annak mértékéről, főként aszályos időszakban folytatva annak következményeiről. Különös tekintettel a felszíni- és felszín alatti vízkészletek és a vizes élőhelyekben bekövetkezett változásokra.

Az javasol megoldások alkalmazásával elkerülhető a gazdaságtalan öntözés, a környezet- és természetkárosító hatások, míg a beavatkozások alkalmazásának elmulasztása előre nem látható gazdasági és környezeti károkat okozhat.

• Fel kell mérni a használatban és használaton kívüli vízvezetékrendszerek, szivattyútelepek és egyéb berendezések műszaki állapotát és el kell végezni a szükséges karbantartási feladatokat.

• Meg kell vizsgálni a tervezési területre vonatkozó és a gyakorlatban alkalmazott mezőgazdasági vízkivételi szabványokat és öntözési szabályokat, az eredmények függvényében meg kell állapítani a új paramétereket.

• Fel kell deríteni, ki kell vizsgálni, és el kell járni a szabálysértés vagy bűncselekmény elkövetőivel szemben.

A tervezési terület kiváló környezeti és természeti adottságait kihasználva a turizmus a térség húzó ágazatává válik. A pontos szabályozási, szervezeti és végrehajtási előírások betartásával a természeti környezet nem sérül számottevő mértékben (3. számú melléklet).

• Ismeretek hiánya a tervezési terület turisztikai potenciáljáról és befogadóképességéről, terhelhetőségéről.

• A látogatói központok, tematikus útvonalak, tanösvények hiánya.

• A természeti értékekre, kulturális örökségekre, műemlékekre és egyéb látványosságokra épülő programok hiánya.

• Terület egyedi arculatát adó tájképi elemek védelme hiányos.

Ismeretek hiánya a tervezési terület turisztikai potenciáljáról, befogadó képességéről és terhelhetőségéről.

• Vizsgálatokat kell végezni a tervezési terület turisztikai potenciáljának és befogadóképességének, terhelhetőségének megállapítása érdekébe, majd az eredmények ismeretében meg kell határozni az időszakonként fogadható látogatók számát, területi eloszlását.

• A DDNP Igazgatóságával együttműködve fejleszteni kell a fogadó és vendéglátó infrastruktúra (vendégházak, éttermek, fogadók, csárdák) számát és színvonalát.

• A meglévő 7 használható kikötő és táborhely felszerelését és komfort fokozatát növelni kell. Ezek mellet új táborhelyek létesítése szükséges, elsősorban Őrtilos, Barcs, Drávasztára és Drávaszabolcs határában.

• A DDNP Igazgatóságával együttműködve látogatói központokat kell kialakítani, ahol video- és filmvetítéseket, előadásokat, szakvezetést, kutató táborokat lehet tartani. Ilyen központ létesítése Szentborbás, Barcs és Drávatamási települések területén javasolható.
• A helyi gazdálkodókkal és a DDNP Igazgatóságával együttműködve különböző tematikus útvonalak kialakítása javasolt természeti, kulturális és tradicionális termelési tematikában. Kialakítása elsősorban Őrtilos és Zákány környékén javasolható.

A természeti értékekre, kulturális örökségekre, műemlékekre és egyéb látványosságokra épülő programok hiánya.

• A helyi lakosságot és a DDNP Igazgatóságát bevonva természeti értékekre, kulturális örökségekre, műemlékekre és egyéb látványosságokra épülő programokat kell szervezni. Így például madár- és vad megfigyelő, illetve botanikai túrákat kell szervezni szakemberek és laikusok számára.

• A DDNP Igazgatóságával együttműködve el kell készíteni a tervezési terület táj- és településrendezési terveit, amelyek követik és segítik a hagyományos falukép megőrzését és újraépítését.

Ha ezt nem sikerül megvalósítani, a várhatóan egyre erősödő kereslet hatására kialakuló szabályozatlan konkurenciaharc és a mögötte meghúzódó gazdasági érdekek komoly tájképi-, gazdasági- és környezeti károkat okozhatnak.

• Szigorúan be kell tartatni a vízitúrázókra érvényes szabályokat és rendeleteket, különös tekintettel a vízitúrák engedélyezett időpontjára és az igénybe vehető táborhelyekre (május 1. és július 31. között Heresznye és Drávaszabolcs között, augusztus 31. és szeptember 15. között pedig Őrtilostól Drávaszabolcsig engedélyezett vízitúrázni).
• Meg kell határozni a terület turisztikai potenciálját és befogadóképességét.

• Fejleszteni kell a fogadó és vendéglátó infrastruktúrát, valamint a vízitúra táborhelyek számát és színvonalát.
• Az arra legalkalmasabb helyeken látogatói központokat és tematikus útvonalakat, tanösvényeket kell létesíteni.
• Természeti értékekre, kulturális örökségekre, műemlékekre és egyéb látványosságokra épülő programokat kell szervezni, a helyi társadalom és DDNP Igazgatóságának minél szélesebb körű bevonásával és együttműködésével.

• El kell készíteni a tervezési terület táj- és településrendezési tervét és érvényt kell annak szerezni.

• A meglévő kikötők rossz, elhanyagolt állapota és nehéz megközelíthetősége.

• A felújításhoz szükséges anyagi források hiánya.

• Fel kell mérni a tervezési területen található meglévő kikötőket és potenciális kikötő helyeket.
• Megvalósíthatósági terveket kell készíteni, figyelembe véve a terület természeti értékeit és megközelíthetőségét, illetve egyéb infrastrukturális adottságait.

• A települési önkormányzatok és a vállalkozói szféra összefogásával és pályázatok írásával elő kell teremteni a felújításhoz szükséges anyagi forrásokat.

Az ajánlások megfogalmazásával szabályozott módon fejleszthető a vízi közlekedés.

• Minél több érdekeltnek részt kell venni minden, a Dráva folyón tervezett kereskedelmi hajózást tervező érdekcsoport munkájában, és nem szabad annak élénkítését támogatni.

• Fel kell mérni a tervezési területen található meglévő kikötőket és potenciális kikötő helyeket.

• A helyi települési önkormányzatok és a vállalkozói szféra összefogásával meg kell kezdeni a turisztikai hajózás fejlesztését.

A hévízkutak és fürdők alacsony vízkivételét növelni kell az adott hévízforrás vízhozamának megfelelő mértékben. Ezt meg kell előznie a kút és a fürdők műszaki és infrastrukturális állapotának felmérése, felújítása és fejlesztése. A kitermelés, üzemeltetés és vízkezelés folyamán és tervezése során figyelembe kell venni a környezet- és természetvédelmi szempontokat (6. számú melléklet).

• A védőzónák kijelölésének és kialakításának hiánya.

• A fejlesztés anyagi fedezetének hiánya.

• A fürdő nem kielégítő marketing és reklám tevékenysége.

• Minden forrás esetében meg kell határozni a kiemelhető legnagyobb napi térfogat mennyiséget. Ennek betartását szigorúan ellenőrizni kell.

• Ki kell jelölni, vagy felül kell vizsgálni a források védőzónáinak elhelyezkedését, méretét, az ott érvényes és alkalmazott előírások indokoltságát.

• Az EU Szennyvíz keretirányelvének megfelelő szabványok szerint a forrás és a fürdő használt vize különösen veszélyes szennyvíznek minősül, ezért harmadfokú tisztítást igényel, amelyet minden fürdő esetén biztosítani kell.

• Gondoskodni kell a fürdők teljes műszaki, technikai és infrastrukturális felújításáról és modernizációjáról.

• A fejlesztéshez szükséges anyagi fedezetet központi pályázatok és a települési önkormányzati és vállalkozói tőke bevonásával kell megteremteni.

A fürdő nem kielégítő marketing és reklám tevékenysége. Arculat- és a látványtervek hiánya.

• Sikeres és gazdaságos üzemeltetést kell kialakítani, meg kell tervezni a fürdő arculatát, figyelembe véve a hely táji és természeti adottságait vagy egyéb más jellegzetességeit.
• Regionális, országos és nemzetközi reklám és marketing tevékenységet kell folytatni.
• Népszerűsítő rendezvényeket, programokat kell szervezni, és kapcsolódó , tematikus kiadványokat kell készíteni.

Mindezek figyelmen kívül hagyása a forrás és a környezeti elemek szennyeződéséhez vezet, ami hosszútávon óriási kárt okoz és így csak alacsony, rövidtávú hasznot biztosít.

• Ki kell jelölni, vagy felül kell vizsgálni a források védőzónáinak elhelyezkedését, méretét, az ott érvényes és alkalmazott előírások indokoltságát.

• Forrásonként meg kell határozni a kiemelhető hévíz legnagyobb napi térfogat mennyiségét.
• Be kell vezetni a fürdők szennyvizének harmadfokú tisztítását.
• A felújítási munkálatok elvégzéséhez szükséges anyagi forrást központi pályázatok, a települési önkormányzatok és vállalkozói tőke bevonásával kell megteremteni.
• Gondoskodni kell a sajátos arculat és a leginkább alkalmazható marketing és reklám stratégia megtervezéséről és alkalmazásáról.

DDKF (szerk.): Adatok Baranya megye környezetvédelméről, természetvédelméről és vízgazdálkodásáról. MTA, Pécs, 1991.

DDKF (szerk.): Baranya megye környezeti állapotát jellemző adatok és információk, 1994. DDKF, Pécs, 1995.

KÉE-TTT (szerk.): A tervezett Dunai Nemzeti Park (Szigetköz) és térsége területrendezési terv, Előkészítő fázis, Egyeztetési anyag. KÉE-TTT, Budapest, 1999. 73 pp.

Thesis Kft. (szerk.): A Maros vízgyűjtő magyarországi területének vízgyűjtő-gazdálkodási terve. Thesis Kft., Budapest, 1998. 112 pp.

1. A tervezési terület mezőgazdasági alkalmassága

2. A tervezési terület elhelyezkedése az agráralkalmassági-környezeti érzékenységi skálán

3. A tervezési terület környezeti érzékenysége

4. Nemzeti Ökológiai hálózat

5. Jogi oltalom alatt álló területek és Érzékeny természeti területek

6. Felszín alatti vízvédelmi területek