Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről

  Az 1979 szeptemberében Bernben (Svájc) elfogadott egyezmény 1982. június 1-én lépett hatályba, miután 5 állam ratifikálta. Jelenlegi szerződő felei az Európa Tanács 40 tagállama, valamint Burkina Faso, Marokkó, Szenegál, Tunézia és az Európai Közösség.

Hazánk csatlakozása
  A csatlakozási okiratot az Európa Tanács főtitkáránál 1989-ben helyezték letétbe, az egyezményt a Magyar Közlöny 1990. évi 64. számában tették közzé. Magyarország a letétbe helyezéskor fenntartásokkal élt bizonyos fajok védelmére, valamint befogásának és elejtésének módjára vonatkozóan. Bár az egyezmény 1990-ben életbe lépett Magyarországon, azóta sem lett törvényben kihirdetve,
illetve a végrehajtási rendelet sem készült el.

Célkitűzés
  Az egyezmény alapvető célkitűzése a vadon élő állat- és növényfajok és élőhelyeik védelme, különös figyelemmel a veszélyeztetett fajokra (beleértve a vonuló fajokat is) és élőhelyekre, valamint ezek védelme érdekében az országok közötti együttműködés elősegítése.
Az első regionális természetvédelmi egyezmény létrejöttéhez az a felismerés vezetett, hogy a fajok védelmét csak az élőhely megőrzése tudja biztosítani. Ennek szellemében az Európa Tanács égisze alatt született egyezmény nyitott más, akár afrikai országok felé is, hiszen a vándorló fajok a migrációs útvonaluk egészén, szaporodó, táplálkozó és pihenőhelyeiken egyaránt védelmet élveznek.

Kötelezettségek
  Az egyezmény előírja, hogy a részes államoknak meg kell tenniük a „megfelelő és szükséges” intézkedéseket az állat- és növényvilág élőhelyeinek védelmére, különösen azon fajok esetében, amelyeket az egyezmény I. és II. függeléke felsorol.
I. függelék: Felsorolja azokat a védett növényfajokat, amelyeket tilos szándékosan szedni, gyűjteni, vágni, gyökerestől kiásni, és amelyek élőhelyét tilos megzavarni;
II. függelék: Az itt szereplő, fokozottan védett állatfajokat tilos befogni, szándékosan elpusztítani vagy tartani, illetve az állatot vagy élőhelyét bármilyen módon megzavarni.
III. függelék: Védett állatfajok, melyek kihasználása (vadászata, kereskedelme) bizonyos keretek között megengedhető. A használat korlátozásáról (pl. a tilalmi időszak, a kereskedelmi célú tartás, szállítás szabályozása) a részes felek külön rendelkeznek;
IV. függelék: tiltott pusztító, befogási eszközök és módszerek (pl. mérgek, robbanóanyagok, motoros járműről történő vadászat).
  Az egyezmény kiemelten kötelezi a részes feleket a vadon élő állat- és növényfajok – különösen az I. és II. függelékben szereplők – élőhelyeinek védelmére. Az egyezmény kimondja azt is, hogy minden veszélyeztetett természetes élőhelyet védeni kell, tekintet nélkül arra, milyen fajoknak ad otthont.
A részes államok azt is vállalják, hogy erőfeszítéseiket az élőhelyek védelme érdekében összehangolják, különös tekintettel a határterületekre, illetve a vonulási útvonalakra. Ennek érdekében elősegítik a kutatás, tájékoztatás és egyéb területeken való együttműködést.
Ösztönzik továbbá az őshonos, vadon élő fajok újbóli visszatelepítését és szigorúan ellenőrzik a nem őshonos fajok betelepítését.
  A részes feleknek kétévenként részletes jelentést kell készíteniük az egyezmény mellékleteiben szereplő fajokkal és (vadászati, halászati stb.) módszerekkel, az élőhelyek védelmével kapcsolatban tett kivételekről, illetve négyévenként nem kötelező általános jelentést lehet benyújtani az egyezmény végrehajtására vonatkozó hazai jogszabályokról, az élőhelyvédelem megvalósulásáról, az egyezmény mellékleteiben felsoroltak közül az ország területén előforduló fajokról és azok helyzetéről, a jelentősebb védelmi programokról, a fontosabb kiadványokról (pl. vörös könyv) stb.

Az egyezmény működése
  Az egyezmény titkárságának teendőit az Európa Tanács Titkársága látja el. A megvalósítást az évente találkozó Állandó Bizottság követi nyomon. A bizottság megvizsgálja a függelékek módosításának szükségességét, áttekinti az egyezmény végrehajtásáról szóló nemzeti jelentéseket, átfogó munkaprogramot dolgoz ki. Eddig 90 ajánlást (ezek közül a parlagi vipera élőhelyéről szóló ajánlás vonatkozik hazánkra) és 7 határozatot hozott, valamint rendszeresen szervez munkacsoportokat, képzéseket.
Az egyezmény részeseinek kezdeményezésére kezdődött meg a Berni Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően kiválasztott különleges természetvédelmi jelentőségű területekből (Areas of Special Conservation Interest, ASCI) álló Pán-európai Ökológiai Hálózat (EMERALD) kialakítása. Az ASCI területek kijelölését az egyezmény 16. ajánlásában megfogalmazott kritériumok alapján szakértői munkacsoportok végzik. Különleges jelentősége, hogy létrehozásával Európa teljes területén kialakítható a természetvédelmi szempontból jelentős területek hálózata. A hálózat funkciója és szerkezete tekintetében nagyon hasonlít az Európai Unió Natura 2000 hálózatához, így az Európai Unió tagállamaiban az ASCI területek egyúttal a Natura 2000 hálózat részei is. Az Európai Unióhoz nem csatlakozott államokban különösen nagy jelentősége van az egyezménynek, illetve az ebből fakadó kötelezettségnek az összefüggő ökológiai hálózat kijelölésére.

További információ:
www.coe.int/t/e/cultural_co-operation/environment/nature_and_biological_diversity/Nature_protection/

Kapcsolattartó:
  Az egyezmény hazai feladatainak végrehajtását a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala és a nemzeti park igazgatóságok látják el. A koordinációért és a nemzetközi kapcsolattartásért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya a felelős.

Czirák Zoltán
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya
Budapest, 1121 Költő u. 21.
Telefon: 1/395-6857, fax: 1/275-4505