 |
|
Épületét a névadó 1791-ben gazdasági iskolának építtette. 1834-ben a Mezõberénybõl átköltözõ gimnázium kapta meg. Falán emléktáblák hirdetik a kiváló tanárok és tanítványok nevét. Az 1951-ben alapított múzeum 1976-ban költözött ide; 1979-ben nyílt meg. Hét teremben mutatja be “Tessedik városa hajdan és ma” címmel Szarvasnak és környékének régészeti, népmûvészeti, gazdaságtörténeti emlékanyagát. A kiállításban gazdag régészeti anyag látható, melyen keresztül a Kárpát-medencében élt népek emlékeit mutatják be az újkõkortól a törökök kivonulásáig. Kiemelkedõ értéket képviselnek az egykori “Körös-kultúra” emlékei. Az állandó kiállítás helytörténeti része a Tessedik hagyaték bemutatásával indul, itt látható karosszéke, ivópohara, portréja. Majd a kisparaszti növénytermesztés, állattartás, szántómûvelés, céhes ipar, kultúrtörténeti emlékek, kismesterségek tárgyai láthatók. Ebben a kiállítási részben található Szarvas város címere 1850-bõl és Szarvas elsõ pecsétje. A Holt-Körös hídján túl találjuk a 13 hektáros ligetet, régi nevén füzest, népkertet. Mai nevét Erzsébet királyné tragikus halála (1898) után kapta. Telepítése a Körös holtággá válása (1888) után kezdõdött. Számos évszázados fája, sok kellemes sétaútja, halászcsárdája, vendéglõje mellett, Ruzicskay György (1896-1993) Munkácsy díjas festõmûvész magángyûjteményének otthont adó alkotóháza kínál hasznos szórakozást. A városának adományozott festményeibõl, grafikáiból 1981-ben nyílt itt képtár. A tágas kiállítóteremben kaptak állandó helyet a mester fél évszázados munkásságát, annak jelentõsebb korszakait, stílusirányzatait (expresszionizmus, biofestészet) bemutató, ma már muzeális értékû mûvei. Az alkotóház lakás részében található a mûvész által összegyûjtött szarvasi népi emlékekkel berendezett házi múzeum. A Holt-Körös partján, festõi szépségû kertben látható a Bolza család kastélya, mely 1810-1820 között épült. klasszicista stílusban, romantikus és eklektikus részletekkel. A vízhez vezetõ lépcsõn a szoborcsoport Romoluszt és Rémuszt ábrázolja (a kapitóliumi pontos másolata). Bolza Pál állíttatta fel 1911-ben, családja olasz eredetének jelképeként. Másfél hektáros parkja 1954 óta természetvédelmi terület. Maga a kert miniatûr növénygyûjtemény. Legszebb darabjai a mocsárciprusok, melyek eredeti élõhelye Észak-Amerika. 1880 körül Mihályfi József szarvasi tanár határozta meg a mértani közepet, melyet most a Holt-Körös partján egy 6,5 méter magas, belsõ szerkezt nélküli, négyszárnyú vitorlával ellátott malom jelöl. A város legmagasabb pontján áll az evangélikus ótemplom. Tessedik irányításával épült 1786-88 között Kimnach Lajos pozsonyi építész tervei alapján, barokk stílusban. A templom oltárképét, mely Krisztus mennybemenetelét ábrázolja, 1780-ban Andreas Zalinger festette. A templom nevezetessége a 36 regiszteres, 3 manuálos, 2483 síppal ellátott orgona. Az ország egyetlen mûködõképes, eredeti helyén fönnmaradt szárazmalma, melyet a Bolza család építtetett 1836-ban. Egyedülálló népi ipari mûemlék.
A Szarvasi Arborétum a Körösök völgyében fekszik, részben Szarvas város, részben Békésszentandrás község közigazgatási határában. Nyugatról a mezõtúri út, keletrõl a Holtág határolja. (Ennek hossza kereken 30 km, vízfelülete pedig 200 ha, így jelenleg az ország ötödik legnagyobb “állóvize”.) Bolza József (“Pepi”) az 1830-as években, nyugalomba vonulása után, a schönbrunni kastélykert mintájára kezdte el 5 hektáron telepíteni. Fia, Bolza Péter (1824-1881) és fõképpen unokája, Bolza PáI folytatta a kert gyarapítását különleges fákkal. 1943-bavédetté nyilvánították, 1946-ban Bolza Pál az államra hagyta. Az Arborétum ma öt fás gyûjteményt gondoz 82 ha területen. Ezek közül 3 látogatható: a legidõsebb, a Bolza Pál alapította “Pepi-kert”. az 1951-ben idecsatolt úgynevezett Mitrowssky-kert és a víztoronyhoz (hajókikötõhöz vezetõ betonúttól délre fekvõ, ún. “Konyhakerti” rész. A “Pepi-kert”-hez északon csatlakozik a terület másik felét kitevõ, jelenleg nem látogatható többi gyûjtemény (a parkerdõ, a törzsültetvény), valamint a faiskola. A fás növénygyûjteményekben közel 1600 fa- és cserjefaj, illetve -fajta és fajtaváltozat (összefoglaló néven taxon) található. Ebbõl 1200 a lomblevelûek száma (1100 lombhullató, 100 örökzöld), 300 a fenyõféléké, zömmel örökzöldek, mindössze 7 a tûhullató fajok száma. Az Arborétum alapvetõ értékei, a fák és a cserjék mellett e területen lágyszárú növény is található. Az elmúlt években közel 25 fajt regisztráltak többségük a kert nagy esztétikai értéket képviselõ gyepfelületein él. További 52 telepített faj is gyarapítja a növényzet változatosságát, de gazdag és érdekes a gombavilág is. Öt év (1979-1983) részletes vizsgálatai során 211 féle kalapos gombát találtak. Közel 100-ra tehetõ a madárfajok száma. Sokuk állandóan itt tartózkodik és fészkel, mások csak átvonulnak vagy idõszakosan jelennek meg. Az Országos Természetvédelmi Tanács 1951-ben jelentõségét így határozta meg: “A Nagyalföld minden jellegzetességét magán viselõ békési síkon az idegen világrészek alhavasi, forró égövi, sziklás és mocsaras tájainak legkülönlegesebb fajai itt valóságos oázist alkotnak. Felbecsülhetetlen az az érték, amelyet ez az arborétum aklimatizálódott fafajaival természettudományi, erdõ- és kertgazdasági szempontból jelent.” A Hármas-Köröhullámtere Békés és Szolnok megyében 1979-tõl védett terület, mely mintegy 6.400 hektárt foglal magába. Védetté nyilvánítását tájvédelmi, növénytani és állattani értékek indokolták. A múltszázadi folyamszabályozások felszámolták az Alföld vízivilágát. Ennek töredékeit jelentõsen degradált, másodlagos tájként a folyók hullámtere õrizte meg napjainkra. Még így is üde zöld szalag a folyók két partja a végtelennek tûnõ alföldi kulturtájban. E keskeny területen megtalálhatók az egykori mocsárvilág egyes növényei, mint a a nyílfû, a virágkáka, a sulyom, a tündérfátyol. Az elmocsarasodott holtágakat és kubikgödröket réti ecsetpázsitos kaszálók és mézpázsit társulások váltják fel a magasabb részeken. A folyót sok helyen puhafás ártéri erdõk, füzes-nyárasok bokros,ligetes állományai követik. Állatállományára az év nagyrészében elõforguló gémfélék a jellemzõbbek. Gyakran találkozhatunk bakcsóval, kis kócsaggal, szürke gémmel. Nyár végi õsz eleji vonuláskor rendszeresen megfigyelhetõ a fekete gólya . Télen a jégmentes folyó vadrécék ezreinek nyújt pihenõ helyet. Az emlõsök közül a vidra emelhetõ ki gyakoriságánál fogva. A ma Cserebökényi puszta összefoglaló név alatt ismert terület a Tiszántúl délkeleti részén, Csongrád megyében, Szentes és Fábiánsebestyén határában helyezkedik el. Az elsõ látásra csaknem teljesen sík vidék, felszíni formákban gazdag. A múlt beszédes emlékei a szikes és édesvízi mocsarak foltjai, a vízállások, elhagyott folyómedrek, enyhelejtésû löszhátak, kunhalmok. A pusztán átkanyargó Veker és Kórógy erek valamikor a Körösök szabadon áradó vizeit vezették a Tiszába, nagyobb áradáskor azonban a környék összegyûlõ vadvizei tengerré változtatták az egész lapályos vidéket. A táj változását a helytörténet tükrében is nyomon követhetjük. A népvándorlások régészeti emlékei a szarvasi és a szentesi múzeum tárlóiban pihennek. A honfoglalás után e vidéken elsõsorban kunok telepedtek le a vizek melletti magas partokon. A nomád pásztorkodást felváltotta a karámos, a szállások fokozatosan pusztafalvakká alakultak át. A vidék története a középkortól háborúk, kihalások és betelepülések sorozata. A veszedelmek elõl a lakosság bevette magát a mocsarak és nádrengetegek világába. A XIX. század közepéig a környezõ falvak pusztaterületek, csak a birtokrendezések, földosztások, majd a belvízrendezési munkálatok után indult meg jelentõsebb földmûves gazdálkodás. A XX. században egyre nagyobb területeket szántottak fel gabona- és takarmányfélék termesztéséhez. Egyéb helyeken legelõk és kaszálórétek aakulnak ki. A nádasok és mocsárrétek a leglapályosabb részeken maradnak csak fenn. A terület történetében új fejezetet nyitott, hogy 1992 január elsejével 4556 ha-on megalakult a Cserebökényi puszták Tájvédelmi Körzet, mely ma a nemzeti park egyik részét akotja. A védettség oka a még meglevõ pusztai tájkép, az õsgyepek és mocsarak, a különleges madárvilág. A terület legfõbb botanikai értékeit a nagy csatornákban és a mocsárfoltokban fennmaradt vízi növénytársulások jellemzik. Tájképileg meghatározóak a régmúltat idézõ törékeny fûz, fehér és szürkenyár csoportok. Bár az értékek felmérése csak napjainkban indult meg, már most jól látható, hogy a legfontosabbak közöttük a madarak. Eddig közel 230 madárfajt figyeltek meg a Cserebökényi pusztán. A terület ökolóiai-madártani értékét kevésbé a kuriózumok, mint inkább a jellegzetes költõk és rendszeres átvonulók határozzák meg, ilyenek a kék vércse, a haris, a szalakóta, a vonulók közül a pusztai ölyv, a réti sas. A kultúrtörténeti emlék közül kiemelkedõ jelentõségûek a kun népcsoport kereszténnyé válásának emlékei, az Árpád korból való fábiánsebestyéni és a XV. századi Ecseri templomok romjai. A fentiek mellett is sok látnivaló akad Szarvason. Itt található pl. Bajcsy-Zsilinszky Endre otthona, az Ótemetõben van Bolza család mauzóleuma (1870-ben romantikus stílusban épült); ma ravatalozó. Mellette elhaladva és jobbra fordulva jutunk Tessedik Sámuelnek és feleségének síremlékéhez. E temetõben nyugszik Vajda Péter is. Megtekinthetõ a Mitrovszky-kastély: 1830 körül klasszicista stílusban épült. A város 1854-ben megvette; Ma a zeneiskolán kívül a városi könyvtárnak és a földhivatalnak ad helyet. A közelben van a Gödény halom, stb. Mindemellett az OT ideje alatt kapcsolatban leszünk végig a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósággal, ami lehetõvé teszi, hogy a Park munkatársai segítsenek bennünket a sikeres szakmai programok lebonyolításában. További program lehetõség még az Ökoovi – Tessedik Sámuel Fõiskola Koczy Kálmánné Gyakorló iskolájában, az Anna liget és a KMNP szházának, a Csáky kastély megtekintése, a Körösön található Békésszentadrási Duzzasztó megnézése, eredeti tót disznótorban való részvétel – ami nem biztos, hogy meg lesz, a közelben van a Szentandrási szõnyegszövõ üzem is. |
