Madárvédelmi kérdések

 Több lakossági megkeresés is érkezett a Nimfea Egyesület környezeti tanácsadó irodájához, miszerint mezőgazdasági területen, réten kócsagot, szürke gémet láttak vagy a lakók erdei fülesbaglyokkal találkoztak.
Mit tegyenek, ha sérült madarat találnak és veszélyes-e a bagolyköpet? Többek között ezekre a kérdésekre vártak választ.

 Enyhe, de még zordabb teleken is áttelelő fehér gólya (Ciconia ciconia), szürke gém (Ardea cinerea), nagy kócsag (Egrettea alba), de ritka esetben akár kanalas gém, vagy kis kócsag figyelhető meg nedves réteken, mezőgazdasági területen. A repce vagy lucerna ültetvényeken, illetve egy-egy nyíltabb vízfelület mellett a madarak áttelelnek, pockokkal, egerekkel és egyéb rágcsálókkal táplálkozva. Éjszakára nádasokba húzódnak vissza, majd nappalra táplálkozó helyet keresve kóborolnak, gyakran nagyobb csapatba verődve.
Mivel elegendő táplálék biztosítva van számukra, így kitelelnek a madarak, a hideg ellen megfelelő tollazatuk védi őket.

 Télen tartalék energiájukat jobban használják, ezért a madarakat minden esetben csak távolról figyeljék meg, lehetőleg távcsövön keresztül, mert zavarásuk, kergetésük fölös energiákat vesz el, így hamarabb legyengülhetnek. Természetesen fontos figyelni őket, hiszen ha szárnyukat lógatják, vagy természetellenes tartásban állnak, illetve fekszenek a földön, az sérülést jelent, ekkor a madarat a Nimfea Egyesület szakértői befogják, ellátják és továbbítják a megfelelő szervek felé. Legyengült állat esetében elég táplálékról gondoskodni, majd a kondíció javulása után elengedni. Az ehhez szükséges volierek rendelkezésre állnak a Nimfea Egyesület Repatriáló Állomásán. Az egyesület a pontos helyszínről mindig értesíti az Egyesület az illetékes Nemzeti Park természetvédelmi őrét is.

 Többen az után érdeklődtek, hogy az erdei fülesbaglyok (Asio otus) jelenléte természetes-e nálunk.
Ilyenkor télen városok, falvak parkjaiban, temetőiben, iskolaudvarokon található, főként örökzöldek adnak otthont az erdei fülesbaglyoknak. Ezek a madarak éjszakai aktivitásúak, szürkületkor indulnak vadászni a mezőgazdasági területekre. Ott főként kártevőket, rágcsálókat szednek össze, egyedenként általában egy éjszaka alatt 2-5 példányt.

 Nappalra pihenni behúzódnak a parkok fáira. Pontosan nem lehet tudni, hogy mi alapján választja ki a településeket, illetve egy településen belül a fákat, de mostani kutatások alapján a zártabb udvarokat, nagyobb házakkal körülvett parkokat, illetve a több fából álló csoportokat keresi, melyek a hideg szél és a hó ellen védnek. Az itt telelő erdei fülesbaglyok nagy része hazai, kisebb része északi területekről idevándorló egyedekből áll.

 A baglyok köpetelnek, azaz a táplálékul elfogyasztott rágcsálókból szőr és csont köpetet készítenek, melyekről már messziről felismerhető a nappalozó helyük. A kutatók örömmel veszik a köpetek vizsgálatát, mert nem csak a baglyok táplálékára nyújt rálátást, hanem a terület rágcsáló-összetételét is megmutatja. Általános kérdés, hogy ezek a köpetek veszélyesek-e. A válasz egyszerű. Amennyiben nem kerül a szájba, orrba, vagy egyéb nyílt sebbe, semmilyen fertőzést nem okoz, nem veszélyes, akár gyűjthető és megfelelő higiéniás körülmények között akár az oktatásban is felhasználható.

 Fontos tudni, hogy mind az erdei fülesbagoly, mind a fentiekben felsorolt gémfélék, kócsagok védettek, illetve fokozottan védettek, zavarásuk, gyűjtésük, elejtésük szabálysértés, súlyosabb esetben bűncselekmény, pénzbírsággal és akár szabadságvesztéssel sújtható.

Ajánld ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek!