A
"Nimfea" Természetvédelmi Egyesület 1994-es szövetséggé
formálódásakor előtérbe kerültek azok a kezdeményezések, melyek az
egyesületen belül egy adott környezet-, vagy természetvédelmi feladat
megoldását tűzték ki célul.
Ekkor, 1994. december 4-én alakult meg a Bagolyvédők Baráti Köre is,
mint a "Nimfea" Természetvédelmi Egyesület bagolyvédelemmel
foglalkozó munkacsoportja.
A
csoport a mai napig az egyik legkisebb létszámú, legkisebb költségvetésű
tagszervezet, hiszen nem törekedtünk nagy tömegbázisra, sem nagy költségvetésre,
sokkal inkább arra, hogy az elnyert támogatások döntő része terepi
munkára jusson. Így költségvetésünkből közel 30 % jut kutatási, állomány-felmérési
kiadásokra, 50 % odú készítésekre és kihelyezésekre (gyakorlati természetvédelemre)
15 % szemléletformáló programokra míg a maradék működési költségekre.
Ezeket a tevékenységeket támogatta a Környezetvédelmi
Minisztérium a Központi Környezetvédelmi Alapból (pl. tábori pályázat,
KKA "h" keret, üzemanyagok környezetvédelmi termékdíja),
a Soros Alapítvány és a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány
és a Független Ökológiai Központ. Támogatásaikat ezúton is köszönjük,
csakúgy a pályázataink elbírálóinak a felénk irányuló megelőlegezett
bizalmat.
A
baglyok sajnos viszonylag kiesnek a magyar természetvédelem látószögéből,
pedig egy-két faj kivételével mindenképpen egy ritkuló rend, akik
nagyon is méltóak az odafigyelésre.
A réti fülesbaglyok fészkelése a mezőgazdasági munkának esik gyakran
áldozatul, amit csak a túzokhoz hasonló szabadtéri állományvédelemmel
lehet óvni. A kuvik, - a hodályok és magtárak ismert fészkelője -
a tudatlanság áldozata lehet. Többnyire lehetetlenné teszik megtelepedését,
költését zavarással, rosszabb esetben üldözik (a nevéhez fűződő régi
babonák miatt) is. A gyöngybaglyok, valaha gyakori templomtorony-fészkelők
voltak (sőt sok még frissen megjelent irodalom is így ismerteti őket)
a galambok piszkító tevékenységének estek áldozatul, a galambokat
ugyanis egyre kevesebben fogyasztják, így a hasznuk is megszűnt. Így
a "templomszolgák", kántorok, harangozók, vagy esetleg papok
igyekeznek minden lehetséges bejáró nyílást eltömíteni, hogy ne jusson
be galamb. Ám ezzel együtt a gyöngybaglyok is kiszorulnak a tornyokból.
Munkánkkal
szeretnénk felmérni a hazánkban is költő bagoly fajok állománynagyságát,
a költő párok megtelepedését elősegíteni. Elsősorban az Alföldön is
honos fajokat előtérbe helyezve: a réti és erdei fülesbaglyot, a macskabaglyot,
a kuvikot és kiemelten a gyöngybaglyot.