A Dráva-Mura vízrendszer halfaunisztikai vizsgálata I.

1. Bevezetés, irodalmi áttekintés, anyag és módszer, eredmények

1. Introduction, Literary data, Material and Method, Results

1. Einleitung, Übersicht der Literatur, Material und Methoden, Ergebnisse1

Sallai Zoltán

„NIMFEA” Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, Pf. 122.

1. Bevezetés

A Dráva és Mura folyók hazai szakaszának halfaunáját egészen az 1990-es évek elejéig főként XIX. századi, illetve XX. század eleji fajlisták jellemezték. Ez főként annak tudható be, hogy mindkét folyó határfolyó, így az 1990-es évekig nehéz volt bejutni a szigorúan őrzött határsávba. A vizsgálataink középpontjában a Dráva állt, mely vizsgálatnak szomorú aktualitást adott az a tény, hogy a horvát kormány, Bélavárral szemben, Novo Virjénél egy drávai erőmű megépítését tervezte. A tervezett erőmű a Dráva és Mura folyók teljes hazai szakaszára kifejtené negatív hatását, nemcsak a jelenlévő értékes halfaunára, hanem az itt lévő értékes ökoszisztéma minden egyes elemére. Az erőmű feletti szakaszon, a vízáramlás lecsökkenése miatt, a feliszapolódás jelenségének betudhatóan, a legtöbb áramláskedvelő halfaj elveszítené a szaporodásához szükséges, iszapmentes aljzatot. Az üzemvízcsatorna létesítésével, a Szigetközből már jól ismert jelenség itt is elkerülhetetlenné válna, miszerint a főág vízhozamát akár negyedére-ötödére csökkentenék, így a folyó menti, természetvédelmi értékkel bíró mellékágak, holtágak, kiszáradása elkerülhetetlen lenne. Az erőmű alatti szakaszon a nagy vízjáték miatt ugyancsak veszélyeztetetté válnának az itt élő halfajok ívóhelyei. Összegezve mindezeket, az erőművek káros hatása a vízminőségre és az élővilágra már jól ismert minden ökológiai ismeretekkel rendelkező szakember előtt, nem beszélve arról, hogy a Novo Virjénél tervezett erőmű energiatermelése eltörpül mind az okozott természeti károk, mind a kivitelezési költségek mellett. A vizsgálat során, főként az vezérelt bennünket, hogy minél teljesebb, jelenlegi állapotokat reprezántáló fajlistát állítsunk össze a két folyóról és vízrendszerükhöz tartozó vízterek halfaunájáról.

2. Irodalmi áttekintés

A Murára vonatkozó szakirodalmak felsorakoztatásától eltekintünk, mivel azt korábbi publikációnkban (Sallai, 1999) feldolgoztuk.

A legkorábbi Drávára vonatkozó halfaunisztikai adatokat Heckel (1847) szolgáltatta, dolgozatában 18 faj előfordulásáról számol be.

Kriesch (1868) díjnyertes pályamunkájában 22 fajt említett a Drávából.

Az első, konkrétan Drávával foglalkozó dolgozatokat Juranic (1880, 1881, 1884) adta közre, melyek a Varasd (Varaždin) környéki Dráva szakaszra vonatkoznak. A szinonímok leszámításával 34, illetve 38 faj előfordulását regisztrálta.

Glowacki (1885) összesen 63 faj előfordulását írta le a Drávából, melyben több szinonim is található.

Herman (1887) nagybecsű művében a népies elnevezések és saját tapasztalatai alapján 33 faj esetében jelölte meg a Drávát lelőhelyként.

Vutskits (1904, 1918), főként a fenti szakirodalmak feldolgozásával 46 fajt sorolt fel a folyóból.

Vutskits (1913a, 1913b) elsőként írta le a naphal és a pisztrángsügér drávai előfordulását.

Rotarides (1944) 18 faj fogásáról számolt be dolgozatában, melyet az alsó-drávai halászok zsákmányából határozott meg.

A Dráva alulkutatottságát hűen tükrözi az a tény, hogy Mihályi (1954) múzeumi revíziójában egyetlen drávai gyűjtésből származó halat sem tudott említeni. Mindössze néhány Drávaszögben gyűjtött, Rotarides gyűjtéséből származó halat közöl a Béllyei- és a Kopácsi-tóból.

Vásárhelyi (1961) nem a saját vizsgálódásainak eredményeit közölte, hanem korábbi, főként XIX. századi fajlistákat vett át – melyre a későbbiekben visszatérünk –, így a Dráva esetében a felsorolt fajokat figyelmen kívül hagyhatjuk.

Giczi (1966) a kecsege és a márna Drávából történő eltűnésének okait magyarázza.

Berinkey (1972) múzeumi revíziójában mindössze 10 fajt sorolt fel a Drávából.

Honsig-Erlenburg (1989) a Dráva osztrák (karintiai) szakaszáról 34 fajnál jelölte meg a Drávát lelőhelyként, továbbá két fajt közönségesnek jelzett – a domolykót (Leuciscus cephalus) és a sebes pisztrángot (Salmo trutta m. fario). Majd később Honsig-Erlenburg & Friedl (1995a, 1995b) arról számoltak be, hogy a Dráva mellékfolyójában, a Lavantban 1994. decemberében megtalálták a felpillantó küllőt (Gobio uranoscopust). Ezt követően, 2001-ben ugyancsak a Lavantban, sikerült gyűjteniük az Ausztriából korábban kipusztultnak hitt, Petényi-márnát (Barbus petenyi).

Povž & Sket (1990) könyvükben konkrétan 35 fajnál jelölték meg a Drávát lelőhelyként, az általánosan elterjedt fajoknál nem sorolják fel a lelőhelyeket.

Povž (1992) a Dráva szlovén szakaszáról 50 halfajt és 2 ingolafajt sorol fel.

Harka (1992a) saját vizsgálatai, valamint a horgászok és halászok fogási adatai alapján összeállította a Dráva halfauna listáját, összesen 48 faj előfordulását regisztrálta.

Micsku (1993) kéziratos dolgozata főként néprajzi értéket képvisel, de néhány gazdaságilag hasznosított halfaj, – mint pl. az angolna – drávai előfordulásáról is információhoz juthatunk írásából.

Ezt követően Majer (1998) szintén saját vizsgálatokra és horgászok fogásaira alapozva 48 faj jelenlétét írta le a Drávából. A fajlistában a küsz (Alburnus alburnus) kétszer szerepel, eltérő magyar névvel (küsz – szélhajtó küsz). Továbbá a kurta baingnak (Leucaspius delineatus) nincs adatolt előfordulása, de a fajlistában szerepelteti a szerző.

P. L. (2000) közlése nem faunisztikai jellegű, de az interjúban szereplő Plecskó Mihály – aki Harka (1992a) cikkéhez is szolgáltatott adatokat – beszámolt az utóbbi években fogott sebes és szivárványos pisztrángról.

Majer (2001) korábbi szerzők adatai alapján közli a dunai ingola (Eudontomyzon mariae) előfordulását a Drávából. Az egyik hivatkozás Vásárhelyi (1961) könyvére vonatkozik. Vásárhelyi könyvének kéziratát a hagyatékból, egy antikváriumban sikerült megvásárolnunk. Ez alapján kijelenthető, hogy Vásárhelyi a könyvében, a Vutskits (1918) faunakatalógusában szereplő lelőhelyeket szerepeltette, néhány esetben – Tisza és vízrendszere – egészítette csak azt ki saját észlelésekkel. A másik hivatkozás Gyeginszki (1967) cikkére vonatkozik, ő azonban nem a Dráván, hanem a Rábán találkozott az ingolával, a publikációban a Dráva egyáltalán nincs említve. Ez utóbbi téves adatot feltehetően Györe (1995) könyvéből vette át a szerző, ahol szintén tévesen szerepel.

Majer & Bíró (2001) Somogy megye halfaunáját foglalja össze. Dolgozatukban a megye víztereiből összesen 64 halfaj előfordulásáról számolnak be, melyből 57-re teszik a drávai halak fajszámát. Mivel ez a fajszám főként szakirodalmi adatokon alapul, ezzel a fajszámmal nem jellemezhető a Dráva recens halfaunája, továbbá a fajlistából nem derül az ki, hogy melyek azok a fajok valójában, ami alapján az 57-es drávai fajszámot megállapították. A dolgozatban több pontatlansággal találkozhatunk: a szerzők a bevezetőben leírják, hogy a leánykoncért (Rutilus pigus virgo) egyetlen korábbi szerző sem jelezte a Drávából. Harka (1992a) leírta a folyó osztrák szakaszáról, míg Majer (1995, 1998) korábbi publikációi nem tartalmazták a fajt, holott a fajlistán, a leánykoncérnál mindhárom említett szakirodalom citálva van. Harka (1992a) publikációja egy faunisztikai áttekintést ad a folyóról, így azokat a fajokat is felsorolta, amelyek a XIX. század végén és XX. század elején kerültek leírásra, de ezekre a fajokra vonatkozóan nem voltak recens észlelései. Így a dolgozatában a folyóból leírta a dunai nagy heringet és a vaskos csabakot is, a viza és sőregtok mellett, de a fenti két szerző összefoglalójában az előbbi két faj egyáltalán nem szerepel. Összességében megállapítható, hogy a Majer & Bíró (2001) által összeállított faunakatalógusban a recens és archív adatok nem választhatók szét.

Majer & Bordács (2001) a Dráva hazai, felső szakaszáról 40 halfaj előfordulását regisztrálta.

A rencens fajszám megállapításánál, felsorolt fajlisták közül tehát Harka (1992a) és Majer (1998), valamint Majer & Bordács (2001) adatait vehetjük csak figyelembe, melyek között átfedések és eltérések egyaránt vannak. A fajlistákat egybevetve, a Dráva hazai szakaszáról az utóbbi 15 évben 55 halfaj alkalmi vagy rendszeres előfordulását írták le.

3. ANYAG ÉS MÓDSZER

A Dráva teljes hossza 695 km, 1238 m magasságban ered a Karni Alpok nyugati végénél. Vízgyűjtőjének nagyságát 40.000 km²-ben állapították meg (Marosi & Szilárd, 1967). Hazánk területére mindössze 170 km esik, többször metszi a határt. Hosszát és vízgyűjtőjét tekintve a Duna legnagyobb mellékfolyói közé tartozik.

A Dráva hazai szakasza két kistájat érint. A Közép-Dráva-völgy kistáj Somogy megye déli részén található, az Őrtilostól Drávatamásiig terjedő folyószakaszt foglalja magába, melyből 87 km esik a magyar oldalra, kiterjedése 300 km². Ezen a kistájon legjellemzőbb erdőtársulás, a dús cserje- és liánszerű tölgy-kőris-szil ligeterdők, valamint a kőrisligetek, de előfordulnak füzes, égeres és kőrises égerláperdők is.

A Dráva-sík kistáj Somogy és Baranya megye területén helyezkedik el, Drávatamásitól Oldig terjedő területet öleli fel, nagysága 400 km². A kistáj jellemző erdőtársulásai között fűz-nyár-égerligetek és a tölgy-kőris-szil ligeterdők említhetők meg.

A Dráva teljes hazai szakaszának vízminősége I. osztályú, mellyel a legtisztább hazai folyónknak nevezhető. A Mura II. ritkábban III. osztályú vizét a Dráva jóval nagyobb vízhozama kompenzálja.

A vízjátéka mindhárom vízmércénél meghaladja a 400 cm-t. Közepes vízhozama (KÖQ) a két felső vízmércénél megközelíti a 600 m³/s értéket, míg Drávaszabolcsnál az 500 m³/s-ot. A nagyobb árvizek idején szállított víz mennyisége (NQ) a két felső vízmércénél is meghaladta a legkisebb vízhozam (KQ) nyolcszorosát, míg Drávaszabolcsnál a 13-szoros értéket is elérheti (Marosi & Somogyi, 1990). A folyó vízjárási adatait az 1. táblázatban összegeztük.

1. táblázat. A Dráva vízjárási adatai (Marosi & Somogyi, 1990)

Vízmérce	LKV	LNV	KQ	KÖQ	NQ
	cm		m³/s
Őrtilos	-50	476	276	590	2300
Barcs	-64	618	278	595	2570
Drávaszabolcs	-10	596	151	486	2100

3.1. A mintavételi helyek rövid jellemzése

A mintavételi helyeket GPS segítségével mértük be, a méréshez WGS84-koordinátákat használtunk. A WGS84-koordinátákat a VETULET nevű alkalmazás segítségével konvertáltuk EOV-koordinátákká, melyet ponttérképen (1. ábra) és 10x10 km-es UTM-hálós ponttérképen (2. ábra) egyaránt ábrázoltunk. A mért és származtatott koordinátákat a 2. táblázatban foglaltuk össze. A mintahelyek kijelölésénél olyan élőhelyeket kerestünk, amelyeknél a legváltozatosabb folyóvízi élőhelyek együtt is megtalálhatók, ahol a legtöbb áramláskedvelő fajunk megtalálja életfeltételeit. Ezt azért láttuk indokoltnak, mert az erőmű esetleges megépülésével ezeken az élőhelyeken észlelhetjük a legkorábban, az érzékenyebb, magas oxigénigényű fajoknak az állomány- és egyedszám változásait.

3.1.1. Őrtilos és térsége

Őrtilos térségében vízállástól függően két, illetve három helyen halásztunk, összesen 8*15 percet. Az első mintahelyünk a vasútállomás előtti partvédelmi kőszórás volt. Itt a mély víz miatt partról, vagy a vízbe félig beállva halásztunk a kövezésen. Többnyire sügérfélék fajai, pontyfélék fiatal korosztályú egyedei, menyhal és ritkán botos kölönte került elő erről az élőhelyről. A mintahely megnevezése: Dráva, őrtilosi vasútállomás előtt lévő kövezés. A második állandó mintahelyünk a 4-es őrház előtt elterülő, nagykiterjedésű kavicszátony. Itt találtuk meg először a felpillantó küllőket. A mintahelyet sekély, de nagy sebességű víz, durva kavicsos aljzat jellemzi. Erről a helyről gyakran került elő a német bucó is. Nagyobb vízállásnál az itt lévő mellékágban is van víz, melynek parti zónájában, a vízben gázolva halásztunk. Itt is főként az áramláskedvelő pontyfélék fiatal egyedeivel találkoztunk. Ez a szakasz a paduczóna jellemzőit mutatta. A mintahely megnevezése: Dráva, 4-es őrház előtti kavicszátony. A fennmaradó őrtilosi mintahelyek a 4-es őrház kavicszátonya és a vasútállomás előtti kövezés között találhatók, az előbbihez közelebb. A Dráva, 4-es őrház kavicszátonya előtti mellékág megnevezésű mintahelyen csak nagyvíz idején tudtunk halászni. Megfelelő vízállásnál behúzódtak a mellékágba a pontyfélék különböző fajú és korosztályú egyedei. Ezt a helyet vízbedőlt fák, finom sóderes aljzat, a parti zónában lévő nagyobb lágyüledék jellemezte. Itt gyakran találkoztunk a vágó csíkkal. A Dráva, 4-es őrház kavicszátonya feletti kövezés megnevezésű mintahelyeken csak kisvíz idején halásztunk, mikor a korábbi mintahelyeken nem volt víz. Ezek a kisebb kőruganyok, a 4-es őrháztól néhány száz méterrel, a folyásiránnyal szemben, felfelé találhatók, ahol partról halásztunk.

3.1.2. Vízvár és térsége

Vízvár térségében általában négy mintahelyen halásztunk, a protokoll szerinti 8*15 percig. A 191 fkm tábla felett, a partra merőlegesen található egy kőgát, a kiépített hajósorjázó hely mellett. Innen került elő általában a legnagyobb egyedszámban a botos kölönte, de a sügérfélék legtöbb faja is képviseltette magát az élőhelyen. A hajósorjázó helynél viszonylag nagy lágyüledék található, ahol tömegesen tartózkodtak vágó csíkok. A parti növényzet gyakran a fiatal csukáknak szolgáltatott búvóhelyet. A kövezésen itt sem volt ritka a menyhal. A kövezésen itt is partról halásztunk. A hely megnevezése: Dráva, 191 fkm-nél, kövezés. Közvetlenül a kőgát alatt található egy kisebb kavicsos aljzatú mellékág. Itt a vízparti fák gyökerei között legtöbb pontyfélénk fiatal egyede megtalálható. A lágyüledékkel borított részeken gyakori a vágó csík. A gyors sodrású részeken finom kavicsos az aljzat innen többször előkerült a német bucó is. A kőgát mellett induló mellékágszakaszról két alkalommal sikerült leánykoncért fognunk. A mintahely megnevezése: Dráva, 191 fkm-nél, kövezés alatti mellékág. Ezt a két élőhelyet együtt kezeltük ezért az alábbi megnevezésen is

2. táblázat. A mintahelyeken a GPS segítségével mért WGS84- és a számolt EOV-koordináták és UTM-kódok

Lelőhely	Település	Nº	N’	N”	EOº	EO’	EO”	Hiba (m)	EOV x	EOV y	UTM kód	Időpont
Bolhói tőzegbányató	Bolhó	46	2	19.0	17	18	40.3	6	78603.15	515591.10	XM70D4	2001.04.13
Dráva	Vízvár	46	4	25.1	17	14	39.2	11	82613.44	510497.46	XM70B3	2001.07.13
Dráva mellékág, összeköttetésben a folyóval, a kavicsbányató mellett	Zákány	46	14	58.0	16	56	23.4	44	102738.89	487482.04	XM42D3	2001.04.13
Dráva, 122 fkm, főmeder, Révfalu	Drávakeresztúr	45	49	25.0	17	44	38.4	5	54053.53	548692.68	YL17A3	2001.07.14
Dráva, 122 fkm, Révfalu	Drávakeresztúr	45	49	37.1	17	44	33.1	9	54429.04	548584.52	YL17A3	2001.07.14
Dráva, 124-123 fkm	Drávakeresztúr	45	49	44.8	17	44	18.1	6	54672.20	548264.72	YL17A3	2001.07.14
Dráva, 128,5 fkm	Felsőszentmárton	45	50	7.8	17	40	49.1	4	55459.67	543765.97	YL07C3	2001.07.14
Dráva, 144 fkm	Drávatamási	45	56	14.8	17	33	30.2	9	66963.78	534509.88	XL99D4	2001.07.14
Dráva, 148,5 fkm	Barcs	45	56	25.7	17	30	31.4	6	67374.97	530665.00	XL99B4	2001.07.14
Dráva, 149-150 fkm	Barcs	45	56	34.8	17	29	59.3	7	67669.59	529979.15	XL99B4	2001.07.14
Dráva, 180-179 fkm	Bolhó	45	59	43.0	17	16	58.8	5	73836.11	513300.09	XL79C2	2001.07.13
Dráva, 190 fkm, kavicszátony	Vízvár	46	4	41.2	17	14	7.1	8	83126.42	509819.31	XM70A4	2001.07.13
Dráva, 191 fkm-nél, kövezés	Vízvár	46	5	1.9	17	13	32.3	6	83782.84	509086.59	XM70A2	2001.06.19
Dráva, 191 fkm-nél, kövezés és mellékág	Vízvár	46	5	2.0	17	13	32.3	19	83785.93	509086.66	XM70A2	2001.08.16
Dráva, 191 fkm-nél, kövezés és mellékág	Vízvár	46	4	58.3	17	13	40.0	8	83667.85	509249.41	XM70A2	2001.10.17
Dráva, 192 fkm-nél, kövezés feletti kavicszátony	Vízvár	46	5	4.1	17	13	21.8	9	83856.02	508862.62	XM70A2	2001.06.19
Dráva, 192 fkm-nél, kövezés feletti kavicszátony	Vízvár	46	5	12.9	17	13	20.3	6	84128.43	508836.75	XM70A2	2001.08.16
Dráva, 192 fkm-nél, kövezés feletti kavicszátony	Vízvár	46	5	8.9	17	13	23.2	7	84003.50	508896.16	XM70A2	2001.10.18
Dráva, 192 fkm-nél, kövezés feletti mellékág	Vízvár	46	5	13.2	17	13	17.7	10	84139.00	508781.12	XM70A2	2001.06.19
Dráva, 192 fkm-nél, kövezés feletti mellékág	Vízvár	46	5	13.1	17	13	22.3	7	84133.60	508879.86	XM70A2	2001.10.17
Dráva, 193 fkm-nél lévő mellékág	Vízvár	46	5	34.3	17	12	55.2	7	84801.69	508313.10	XM70A2	2001.07.13
Dráva, 4-es őrház előtti kavicszátony	Örtilos	46	16	2.5	16	54	30.2	5	104795.69	485112.53	XM42C2	2001.04.14
Dráva, 4-es őrház előtti kavicszátony	Örtilos	46	16	1.0	16	54	28.5	6	104750.39	485074.87	XM42C2	2001.06.19
Dráva, 4-es őrház előtti kavicszátony	Örtilos	46	15	57.9	16	54	28.1	5	104654.93	485063.69	XM42C2	2001.10.18
Dráva, 4-es őrház kavicszátonya előtti mellékág	Örtilos	46	16	12.9	16	54	26.5	10	105118.87	485042.12	XM42C2	2001.04.14
Dráva, 4-es őrház kavicszátonya előtti mellékág	Örtilos	46	16	12.1	16	54	25.6	6	105094.71	485022.18	XM42C2	2001.06.19
Dráva, 4-es őrház kavicszátonya feletti kövezés	Örtilos	46	16	15.9	16	54	22.5	10	105213.82	484959.04	XM42C2	2001.08.17
Dráva, 4-es őrház kavicszátonya feletti kövezés	Örtilos	46	16	12.8	16	54	24.7	11	105116.84	485003.51	XM42C2	2001.10.18
Dráva, a B456 határkőnél lévő holtág, a Vízház alatt	Vízvár	46	6	11.3	17	13	20.4	21	85931.22	508881.03	XM70A1	2001.08.17
Dráva, a mellékág betorkollásánál	Drávatamási	45	56	17.8	17	33	39.4	6	67052.63	534709.82	XL99D4	2001.10.18
Dráva, a Vízház előtti mellékág	Vízvár	46	6	21.2	17	13	12.9	6	86240.61	508727.13	XM70A1	2001.08.16
Dráva, barcsi hídnál	Barcs	45	56	45.0	17	27	53.2	8	68038.93	527269.54	XL99B2	2001.04.12
Dráva, barcsi hídnál	Barcs	45	56	47.0	17	27	41.4	6	68105.83	527016.65	XL99B2	2001.10.17
Dráva, bolhói kavicskitermelés	Heresznye	46	2	16.5	17	15	57.3	6	78604.90	512084.92	XM70D2	2001.04.13
Dráva, C131 határkőnél lévő kőgát, Révfalu	Drávakeresztúr	45	48	58.9	17	47	7.7		53194.71	551902.60	YL17C1	2001.04.11
Dráva, C28 határkőnél lévő kövezés, Barcs alatt	Barcs	45	56	26.4	17	31	6.8	11	67381.61	531427.93	XL99D2	2001.04.12
Lelőhely	Település	Nº	N’	N”	EOº	EO’	EO”	Hiba (m)	EOV x	EOV y	UTM kód	Időpont
Dráva, C28 határkőnél lévő kövezés, Barcs alatt	Barcs	45	56	22.5	17	31	8.6	83	67260.44	531464.34	XL99D2	2001.06.20
Dráva, C28 határkőnél lévő kövezés, Barcs alatt	Barcs	45	56	19.2	17	31	9.9	12	67158.01	531490.35	XL99D2	2001.08.15
Dráva, C28 határkőnél lévő kövezés, Barcs alatt	Barcs	45	56	20.9	17	31	7.6	9	67211.47	531441.83	XL99D2	2001.10.17
Dráva, Cún-Szaporcai-Holt-Dráva, Szilháti rész	Cún	45	47	58.9	18	4	55.6	12	51013.17	574936.31	BR77A4	2001.08.14
Dráva, Dráva-holtág, Netecs, Szigecske	Barcs	45	57	46.8	17	24	54.6	23	70026.05	523462.89	XL89D1	2001.04.13
Dráva, Erzsébet-szigetnél lévő mellékág	Babócsa	45	59	36.0	17	18	19.4	5	73581.07	515029.51	XL79C4	2001.07.13
Dráva, Fahíd léniája végén, kövezés	Matty	45	45	32.9	18	16	34.0		46337.03	589975.85	BR87D4	2001.04.11
Dráva, Fahíd léniája végén, kövezés	Matty	45	45	36.8	18	16	33.0	67	46457.68	589955.42	BR87D4	2001.06.12
Dráva, Fahíd léniája végén, kövezés	Matty	45	45	33.5	18	16	33.8	10	46355.60	589971.71	BR87D4	2001.08.14
Dráva, Fahíd léniája végén, kövezés	Matty	45	45	30.2	18	16	36.1	13	46253.21	590020.41	BR87D4	2001.10.16
Dráva, Fekete-árok befolyásánál, 166 fkm	Barcs	45	57	19.1	17	20	31.8	5	69291.79	517786.16	XL89B2	2001.07.13
Dráva, Gordisai-csatorna torkolatánál	Matty	45	45	51.6	18	15	42.5	7	46925.57	588868.52	BR87D2	2001.10.16
Dráva, Gyöngy-sziget előtti mellékág	Piskó	45	47	30.9	17	56	16.8	6	50297.48	563719.23	YL27C4	2001.04.11
Dráva, Gyöngy-szigetnél	Piskó	45	47	19.4	17	56	13.0	9	49943.55	563632.09	YL27D3	2001.04.11
Dráva, Gyöngy-szigetnél lévő morotva lefolyója, mentetlen oldalon	Piskó	45	47	35.0	17	55	50.3	6	50432.23	563148.63	YL27C4	2001.04.11
Dráva, Korcsina (Darányi-árok) betorkollásánál lévő főmeder	Tótújfalu	45	55	8.5	17	36	3.7	80	64854.66	537778.53	YL08A1	2001.04.12
Dráva, Korcsina (Darányi-árok) betorkollásánál lévő kőzárás	Tótújfalu	45	55	11.1	17	35	56.6		64937.77	537627.03	YL08A1	2001.04.12
Dráva, Korcsina (Darányi-árok) betorkollásánál lévő T-gát	Tótújfalu	45	55	3.8	17	35	58.6	8	64711.58	537665.94	YL08A1	2001.04.12
Dráva, Korcsina torok alatti kövezés, Révfalu	Drávakeresztúr	45	48	56.4	17	47	17.9		53113.96	552121.57	YL17C1	2001.04.11
Dráva, Korcsina torok alatti kövezés, Révfalu	Drávakeresztúr	45	48	57.9	17	47	13.2	10	53161.91	552020.85	YL17C1	2001.08.14
Dráva, Korcsina torok alatti kövezés, Révfalu	Drávakeresztúr	45	48	57.3	17	47	16.4	8	53142.27	552089.64	YL17C1	2001.10.16
Dráva, kövezés a jobb parton	Vízvár	46	5	1.4	17	13	16.1	5	83775.53	508738.23	XM70A2	2001.07.13
Dráva, Nagyszigeti zárás, keresztgát	Drávasztára	45	48	35.4	17	48	18.6	7	52444.56	553421.79	YL17C4	2001.04.11
Dráva, Nagyszigeti zárás, keresztgát	Drávasztára	45	48	32.3	17	48	17.1	17	52349.36	553387.87	YL17C4	2001.06.12
Dráva, őrtilosi vasútállomás előtt lévő kövezés	Örtilos	46	17	52.9	16	53	10.8	7	108250.14	483507.14	XM42C1	2001.04.14
Dráva, őrtilosi vasútállomás előtt lévő kövezés	Örtilos	46	17	53.0	16	53	11.0	5	108253.10	483511.50	XM42C1	2001.06.19
Dráva, őrtilosi vasútállomás előtt lévő kövezés	Örtilos	46	17	53.3	16	53	11.3	7	108262.19	483518.18	XM42C1	2001.08.17
Dráva, őrtilosi vasútállomás előtt lévő kövezés	Örtilos	46	17	48.2	16	53	14.5	5	108102.87	483582.28	XM42C1	2001.10.19
Dráva, strand	Barcs	45	56	21.3	17	24	14.3	5	67404.62	522539.68	XL89D2	2001.04.12
Dráva, strand	Barcs	45	56	20.7	17	24	14.9	6	67385.82	522552.22	XL89D2	2001.06.20
Dráva, strand	Barcs	45	56	20.6	17	24	13.6	5	67383.33	522524.15	XL89D2	2001.08.15
Dráva, strand	Barcs	45	56	20.2	17	24	6.4	8	67374.24	522368.80	XL89D2	2001.10.17
Dráva, szentborbási kutatóház	Szentborbás	45	51	46.9	17	38	58.9	6	58561.49	541442.43	YL08D2	2001.07.14
Dráva-holtág, Nagy-Bók, Vörös-part	Barcs	45	57	5.1	17	30	17.6	10	68597.26	530391.78	XL99B4	2001.08.15
Fekete-víz, közúti hídnál	Baranyahidvég	45	50	41.7	18	1	43.6		56092.75	570855.18	BR68D4	2001.04.11
Zsdála-patak, B416 határkőnél	Bélavár	46	7	30.3	17	10	33.7	9	88454.67	505359.84	XM61D4	2001.04.13

szerepel: Dráva, 191 fkm-nél, kövezés és mellékág.

A kőgát felett, kb. 1 km-rel található egy, általában 80-100 cm mély, gyors sodrású, durva, kavicsos aljzatú mellékág. Itt többnyire vízben gázolva halásztunk, de tavaszi nagyvíznél csónakból történt a mintavételezés. Innen került elő az első kőfúró csík, a gyors kavicsos aljzatú részen gyakori volt a német bucó. Őszi időszakban itt is fogtunk leánykoncért, valamint nagyobb egyedszámban került elő a szilvaorrú keszeg is. A parti zónában a gyökerek között gyakori volt a sügér, bodorka és a domolykó. A mintahely megnevezése: Dráva, 192 fkm-nél, kövezés feletti mellékág. Ha ezen a mellékágon átkelünk, folyásirányban lefelé kigázolunk a főmederig, az itt lévő, lassan mélyülő, gyors, durva kavicsos aljzatú vízen is többször halásztunk. Nyári időszakban márna és domolykó ivadékok bandáztak a partközelben. Itt több alkalommal fogtunk német bucót és nyúldomolykót. Innen került elő 2001 októberében a felpillantó küllő egy fiatal példánya. A mintahely megnevezése: Dráva, 192 fkm-nél, kövezés feletti kavicszátony.

A Dráva, 190 fkm, kavicszátonyán és a fent ismertetett kőgáttal szemben, a Dráva, kövezés a jobb parton mindössze egyszer-egyszer halásztunk, csónakból közelítettük meg mindkét mintahelyet. Ez utóbbi mintahelyen több botos kölöntét, menyhalat és széles durbincsot fogtunk, valamint a magyar bucó is előkerült innen. A Dráva, 193 fkm-nél lévő mellékága szintén csak csónakból közelíthető meg, a mellékágat gyér vízinövényzet, viszonylag nagy lágyüledék jellemezte, ahonnan tömegesen kerültek elő a vágó csíkok. A Dráva, a Vízház előtti mellékágon mindössze néhány esetben történt mintavételezés, partról és csónakból egyaránt. Enyhe áramlás jellemzi a mellékágat, ennek megfelelően a lágyüledék különböző vastagságban borítja az aljzatot. A mellékág vízbe dőlt fái között ritkán idősebb ragadozóhalak is tartózkodtak a nagyobb domolykók mellett. A Dráva, a B456 határkőnél lévő holtág, a Vízház alatt megnevezésű mintahely már vizuálisan is potenciális élőhelynek tűnt a mocsári élőhelyet kedvelő halfajok részére. A gazdag vízi vegetáció szinte teljesen elborította a holtág felszínét, melyet az alábbi fajok jellemeztek: érdes tócsagaz, sulyom, vízitök, rucaöröm, békatutaj, a parti zónában pedig nád kisebb-nagyobb állományai tenyésznek. A mély lágyüledék miatt csak a parti zónában tudtunk halászni, ahol főként a gazdag vízi vegetációnak köszönhetően szerény eredményeket értünk el, compó, sügér és naphal néhány egyede került elő.

3.1.3. Barcs és térsége

Barcs térségében általában három mintahelyen halásztunk, összesen 8*15 percig. Az egyik mintahelyünk jóval Barcs alatt helyezkedik el. A C28-as határkő mellett található egy kisebb gyalogos ösvény, ami az ártéri erdőn keresztül egy kőzáráshoz vezet. Az itt található hosszabb kőzárás mindkét oldalán van víz. A külső, meder felőli része erősen sodrott, a belső oldala állóvízi jellemzőket mutat. A külső részéről került elő 2000-ben a dunai ingola két példánya. Emellett gyakori a kövezésen a széles durbincs, a menyhal és előfordul a botos kölönte, valamint a magyar bucó is. A pontyfélék közül a sujtásos küsz, márna és a domolykó került elő a leggyakrabban. A kőzárás belső oldalán általában öklét, bodorkát, küszt fogtunk a legnagyobb egyedszámban. Itt a kőzáráson partról halásztunk, a megnevezése: Dráva, C28 határkőnél lévő kövezés, Barcs alatt. A másik mintahelyünk közvetlenül a barcsi határátkelő hídja alatt volt. Itt lassan mélyülő a meder, a parti zónában kisebb lágyüledék borítja a finom kavicsos aljzatot. A híd lábánál lévő, felakadt uszadékfák ágai között a legtöbb pontyfélét megtaláltuk. Itt fogtunk idősebb jászokat, domolykókat, szilvaorrú keszegeket, került elő menyhal, leánykoncér és botos kölönte is. Itt mindig vízben gázolva halásztunk. A mintahely neve: Dráva, barcsi hídnál. A Dráva, barcsi hajókikötő, kövezés megnevezésű mintahely szintén a bal parton található, kissé Barcs felett. Az itt lévő partvédelmi kőszóráson, mindössze néhány alkalommal halásztunk, amikor a vízállás nem tette lehetővé, hogy az előző mintahelyen halásszunk. A harmadik állandó mintahelyünk, a Dráva, strand. Ez a mintahely is Barcs felett található. Lassan mélyülő kavicsos aljzatú a meder, melyet az algabevonat gyakran csúszóssá tett. Vízállástól függően, többször begázoltunk a meder közepén lévő kavicszátonyig. Itt a gyors vízben gyakori volt a német bucó, márna és halványfoltú küllő. A parti zónában lévő füzek, vízbe dőlt ágai között legtöbb pontyfélénket megtaláltuk: bodorka, domolykó, ökle, ritkán nyúldomolykó, márna is kézrekerült. A parti zónában, a finom lágyüledékben rendszeresen ott tartózkodtak a vágó csíkok.

A Dráva, Dráva-holtág, Netecs, Szigecske elnevezésű mintahely egy régi Dráva-holtmeder. Gazdag vízi vegetáció jellemzi, ami valószínűsítette mocsári élőhelyet kedvelő halfajok jelenlétét. A réti csík több példánya előkerült erről az élőhelyről. A Dráva-holtág, Nagy-Bók, Vörös-part megnevezésű mintahelyet szintén gazdag vízi vegetáció jellemzi. A társulást alkotó vízi növények közül az alábbi fajokat sikerült azonosítanunk: érdes tócsagaz, vízidara, békatutaj, keresztes békalencse, a partot nád és rekettyefűz szegélyezi. A holtág felső része horgászkezelésben áll. Az első próbálkozásunkra előkerült egy fiatal lápi póc. A póc mellett mindössze néhány széles kárászt sikerült fognunk. A faj jelenléte kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bír, hiszen a Dráva hazai szakasza mellett, korábban nem volt ismert a faj jelenléte.

A további helyeken is rendszeresen halásztunk, ahol mindössze egyszer fordultunk meg és nem tűnt ígéretesnek, illetve kiemelkedőnek, a mintahely jellemzésétől és leírásától eltekintünk.

3.1.4. Matty és térsége

Matty térségében egy állandó mintahelyünk volt, a Dráva, Fahíd léniája végén, kövezés. Az élőhely Keselyősfapusztán, a Fahíd léniája végén található. Itt egy kisebb partvédelmi kőszórást helyeztek el, a kőszórás alatt egy kisebb homokpad terül el, majd a homokpadot ismét egy partvédelmi kőszórás követi. Innen került elő az első folyami géb. A sujtásos küsz is rendszeresen előfordult, de fogtunk itt paducot, domolykót, márnát, menyhalat, magyar bucót és egy horgász zsákmányából itt került elő egy 300 mm-es leánykoncér is. A Dráva ezen a ponton lép ki az országból. Ezt a mintahelyet azért jelöltük ki, hogy a Dunában tömegesen megjelent pontokaszpikus gébfélék megjelenését itt észlelhessük a legkorábban. Az élőhelytől, kb. 1-1,3 km-rel fentebb torkollik be a Gordisai-csatorna. A csatorna torkolati tájékán gyakori volt a vágó csík, a csatornába a legtöbb drávai faj felhúzódik, feltehetően ez a csatorna által szállított táplálékbázissal magyarázható. Itt több szilvaorrú keszeget, jászt, pontyot, küszt, öklét, folyami gébet fogtunk. A mintahely megnevezése: Dráva, Gordisai-csatorna (mentetlen oldalon).

3.1.5. Drávakeresztúr (Révfalu) és térsége

Az egykori Révfalu ma már csak hétvégi látogatók otthona. A Korcsina torkolata alatt található egy hosszabb partvédelmi kőszórás. Innen, a nagysebességű vízből került elő az első drávai botos kölönte, amelyet akkor alkalmi előfordulásként kezeltünk. A 2001. októberi mintavételezésünk azonban cáfolta korábbi feltételezésünket, ugyanis több példányát is megfogtuk a kölöntének, több kövi csíkkal együtt. Emellett fogtunk itt magyar bucót, széles durbincsot harcsát és folyami gébet is. A horgászok zsákmányából innen is előkerült a leánykoncér és a szilvaorrú keszeg. A botos kölöntét ez alatt a pont alatt nem sikerült megtalálnunk. A mintahely megnevezése: Dráva, Korcsina torok alatti kövezés, Révfalu. Ettől a mintahelytől mindössze 150-200 méterrel fentebb található a Dráva, C131 határkőnél lévő kőgát, Révfalu. A kőgát vége már horvát területre esik. A kőgát mindkét oldalán halásztunk, itt gyakori volt a vágó csík és a tarka géb. Mindkét mintahelyen partról végeztük a halászatot.

3.1.6. Tótújfalu és térsége

Ehhez a helyhez, három egymáshoz közel lévő mintahely tartozik. Dráva, Korcsina (Darányi-árok) betorkollásánál lévő T-gát egy kőszórás, ahol főként sügérfélék és menyhal alkotta zsákmányunkat. A T-gát felett néhány száz méterrel található a mellékágon egy kőzárás, ami egy szigetre vezet át. A kőzáráson nagyvíz idején átbukik a víz, így viszonylag sok faj képviselője tartózkodott itt. Márnát, paducot, jászt, harcsát fogtunk és viszonylag nagy egyedszámban került elő széles durbincs. 2001 tavaszán megkerült a botos kölönte egy fiatal példánya is. A mintahely neve: Dráva, Korcsina (Darányi-árok) betorkollásánál lévő kőzárás. Ha a kőzáráson átmegyünk a szigetre, kijuthatunk a főmederhez (Dráva, Korcsina (Darányi-árok) betorkollásánál lévő főmeder). Itt fogtunk kőfúró csíkot, vágó csíkot és márnát is. Az első két helyen partról, az utóbbi helyen partról begázolva halásztunk.

3.1.7. Dráva, Cún-Szaporcai-Holt-Dráva, Szilháti rész

Kiemelkedő jelentőségű mocsári élőhely, melyre a gazdag vízi vegetáció is utal. A vízi növényzet fő állományalkotói az érdes tócsagaz, békatutaj, kolokán, rucaöröm, a partot nád szegélyezi. A mély lágyüledék miatt csak a partról tudtunk halászni, de a mocsári haltársulás valamennyi faunaeleme, szinte kivétel nélkül előkerült: vörösszárnyú keszeg, compó, széles kárász, réti csík, lápi póc, csuka.

3.1.8. Dráva, Nagyszigeti zárás, keresztgát

Többnyire csak nagyvíz idején látogattuk ezt a mintahelyet, ugyanis a kőzáráson átbukó, oxigéndús vízben a legtöbb halfaj előfordult. Így fogtunk itt paducot, márnát, sujtásos küszt, fenékjáró küllőt és kövi csíkot is. A kőzárás felett viszonylag nagy a lágyüledék, ahol gyakran megtaláltuk a vágó csíkot.

3.1.9. Dráva, szentborbási kutatóház

Itt a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szentborbási kutatóháza előtt lévő partvédelmi kőszóráson halásztunk. Partról és csónakból egyaránt folytattunk halászatot. Erről az élőhelyről előkerült magyar bucó és menyhal is.

A Murán és a vízrendszeréhez tartozó vízfolyásokon lévő mintahelyek ismertetésétől helytakarékossági okokból eltekintünk, ugyanis ezeket korábbi dolgozatunkban Sallai (1999) jellemeztük.

3.2. A mintavételezés módszere

A faunisztikai adatok gyűjtését egy lengyel gyártmányú, IUP-12 típusú (350 V, 4-15 A, 40-120 W) és egy német gyártmányú, HANS GRASSL IG600 típusú (max. 565 V, 30 A, 1200 W) pulzáló egyenáramot előállító, akkumulátoros halászgéppel végeztük, melyek semmilyen maradandó sérülést nem okoztak a kifogott halakban, azok rövid időn belül magukhoz tértek és elúsztak. A kifogott halakat a meghatározást követően szabadon engedtük, begyűjtésre nem került sor. A halászatokat többnyire partról és partról begázolva végeztük, de alkalmanként csónakból is folytattunk adatgyűjtést. A begázolással történő halászatnál többnyire 100-150 méteres partszakaszokon végeztünk mintavételezést. A legtöbb mintavételi helyen a vízminőségi paramétereket is megmértük egy japán gyártmányú, HORIBA típusú, kombinált terepi vízminőségmérő műszerrel, ami hat paraméter mérésére alkalmas: pH, vezetőképesség (mS/cm), turbiditás, oldott oxigéntartalom (mg/l), hőmérséklet (ºC) és sótartalom (%). A gyűjtési helyeket egy GARMIN eTrex Summit típusú GPS segítségével mértük be, a koordinátákat az ArcView 3.0a asztali térinformatikai szoftverrel dolgoztuk fel (2. táblázat). A faunisztikai adatok feldolgozását Access adatbázis-kezelő programmal végeztük. A fajonkénti egyedszámok, a vízminőségi paraméterek, valamint a GPS-koordináták rögzítésére egy TOSHIBA DMR-SX-1 típusú digitális diktafont használtunk. A terepi tájékozódásban, főként az 1:25.000 méretarányú katonai térképek voltak segítségünkre.

A monitoring jellegű vizsgálatokat három meghatározott térségben – Őrtilos, Vízvár, Barcs – végeztünk. Ezeken a mintahelyeken, az MNBMR által kidolgozás alatt lévő halfaunisztikai monitoring protokolljának megfelelően (Guti, 2001), 8*15 percet halásztunk, mindhárom térségben, három időszakban május (június), augusztus, október. A 15 percenkénti egyedszámok rögzítésére itt is a fent ismertetett digitális diktafont használtuk, ami az adott rekordhoz hozzárendeli a pontos időpontot (év-hó-nap; óra-perc-másodperc). Ez alapján utólag is jól visszaellenőrizhetők az időegység alatt fogott fajonkénti egyedszámok. A monitoring helyeken a protokollban szereplő két halfaj – bodorka (Rutilus rutilus) és a csuka (Esox lucius) – standard testhosszait ugyancsak rendszeresen rögzítettük. A bodorka esetében a nagyobb kifogott mennyiség esetén, több alkalommal csak a becsült mérettartományokat rögzítettük, hogy azok ne pusztuljanak el – erre főként a nyári melegben került sor.

Eltérés a protokolltól: A protokoll a nagy folyóvizek halfaunisztikai célú monitorozását csónakból írja elő. A Dráva vízsebessége miatt ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen, illetve sokkal szerényebb eredményeket kaphatunk a csónakból történő halászatnál. Erre kísérletet tettünk az egyik barcsi mintavételi helyen. Az egyik nap kora délutáni órákban csónakból próbáltunk a parti zónában a kövezés mellett halat fogni. Több esetben a gyors víz olyan hamar elvitte a halakat, hogy mindössze néhány példányt sikerült kifognunk. Másnap ugyanebben az időszakban partról végeztünk halászatot, ugyanezen a helyen. Fajszámban és egyedszámban a többszörösét fogtuk az előző napinak. Mivel biodiverzitás monitorozásról van szó, véleményünk szerint a Dráva esetében, a folyót a nagyobb fajszám megfelelőbben reprezentálja, melyet csak az utóbbi módszer alkalmazásával érhettünk el. Ettől függetlenül 2000 és 2001 évben is végeztünk csónakból folytatott adatgyűjtést, 2000-ben Vízvár és Szentborbás, 2001-ben Vízvár és Drávasztára között.

4. eredmények

4.1. A hazai halfauna elemeinek ökológiai guildekbe sorolása

Az MNBMR protokolljában nem szerepel a hazai halfajok ökológiai (habitat) guildek szerinti besorolása, ezért két osztrák tanulmány, valamint saját tapasztalataink alapján megkíséreltük besorolni a hazai halfauna elemeit (3. táblázat).

Spindler (1997) Ausztria halfaunáját tárgyaló műve tartalmazza az osztrák halfauna ökológiai guildekbe sorolását. Néhány faj esetében azonban nem értettünk egyet a besorolással, ezért Schiemer és mtsai (1994) a Duna halaira vonatkozó guildjeit is felhasználtuk az értékeléshez, melyet több esetben reálisabbnak találtunk. Mivel a két publikációban eltérések és átfedések egyaránt vannak az adott fajhoz közelebb álló guildet vettük figyelembe. Azon fajok esetében, melyek nem szerepeltek a fenti két publikációban, magunk soroltuk be őket szakirodalmi adatok és az eddigi ismereteink alapján. A két dolgozat felhasználásával, szakirodalmi adatok és saját tapasztalatok alapján összeállítottuk a hazai halfajok ökológiai guildjeit, jelölve minden esetben azt, hogy melyik szerző által megállapított gulidet fogadtuk el. A fajok felsorolásánál Nelson (1984) művét tekintettük irányadónak.

3. táblázat. A hazai halfauna ökológiai guildekbe sorolása

szám	tudományos név	család név	magyar név	Spindler, 1997	Schiemer, 1994	Besorolás
1.	Eudontomyzon danfordi Regan, 1911	PETROMYZONTIDAE	tiszai ingola	-	-	RT
2.	*Eudontomyzon mariae* (Berg, 1931)	PETROMYZONTIDAE	dunai ingola	RA	-	RA
3.	*Huso huso* (Linnaeus, 1758)	ACIPENSERIDAE	viza	-	-	AN
4.	Acipenser güldenstaedti colchicus Marti, 1940	ACIPENSERIDAE	vágótok	-	-	AN
5.	*Acipenser nudiventris* Lovetsky, 1828	ACIPENSERIDAE	simatok	-	-	AN
6.	*Acipenser stellatus* Pallas, 1771	ACIPENSERIDAE	sőregtok	-	-	AN
7.	Acipenser ruthenus Linnaeus, 1758	ACIPENSERIDAE	kecsege	RA	RA	RA
8.	Anguilla anguilla (Linnaeus, 1758)	ANGUILLIDAE	angolna	KA	EX	KA
9.	*Alosa pontica pontica* (Eichwald, 1838)	CLUPEIDAE	dunai nagy hering	-	-	AN
10.	Rutilus rutilus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	bodorka	EU	EU	EU
11.	Rutilus pigus virgo (Heckel, 1852)	CYPRINIDAE	leánykoncér	RA	RA	RA
12.	*Rutilus frisii meidingeri* (Heckel, 1852)	CYPRINIDAE	gyöngyös koncér	RB	RB	RB
13.	Ctenopharyngodon idella (Valenciennes, 1844)	CYPRINIDAE	amur	EX	-	EX
14.	Mylopharyngodon piceus (Richardson, 1846)	CYPRINIDAE	fekete amur	-	-	EX
15.	Scardinius erythrophthalmus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	vörösszárnyú keszeg	ST	ST	ST
16.	Leuciscus leuciscus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	nyúldomolykó	RA	RA	RA
17.	Leuciscus cephalus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	domolykó	EU	RA	RA
18.	Leuciscus idus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	jászkeszeg	RB	RB	RB
19.	*Leuciscus souffia agassizi* (Cuvier & Valenciennes, 1844)	CYPRINIDAE	vaskos csabak	RA	-	RA
20.	*Phoxinus phoxinus* (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	fürge cselle	RT	RT	RT
21.	Aspius aspius (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	balin	RB	RB	RB
22.	Leucaspius delineatus (Heckel, 1843)	CYPRINIDAE	kurta baing	ST	ST	ST
23.	Alburnus alburnus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	küsz	EU	EU	EU
24.	*Alburnoides bipunctatus* (Bloch, 1782)	CYPRINIDAE	sujtásos küsz	RA	RA	RA
25.	*Chalcalburnus chalcoides mento* (Agassiz, 1832)	CYPRINIDAE	állas küsz	ST	-	ST
26.	Blicca bjoerkna (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	karikakeszeg	RB	EU	EU
27.	Abramis brama (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	dévérkeszeg	EU	EU	EU
28.	Abramis ballerus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	laposkeszeg	RB	RB	RB
29.	Abramis sapa (Pallas, 1811)	CYPRINIDAE	bagolykeszeg	RB	RB	RB
30.	Vimba vimba (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	szilvaorrú keszeg	RA	RA	RA
31.	Pelecus cultratus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	garda	RB	RB	RB
32.	Chondrostoma nasus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	paduc	RA	RA	RA
33.	Tinca tinca (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	compó	ST	ST	ST
34.	Barbus barbus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	márna	RA	RA	RA
35.	*Barbus petenyi* Heckel, 1847	CYPRINIDAE	Petényi-márna	-	-	RA
36.	**Gobio gobio (Linnaeus, 1758)**	CYPRINIDAE	fenékjáró küllő	RB	RB	RB
37.	*Gobio albipinnatus* Lukasch, 1933	CYPRINIDAE	halványfoltú küllő	RA	RA	RB
38.	*Gobio uranoscopus* (Agassiz, 1828)	CYPRINIDAE	felpillantó küllő	RA	RA	RA
39.	*Gobio kessleri* Dybowski, 1862	CYPRINIDAE	homoki küllő	RA	RA	RA
40.	Pseudorasbora parva (Temminck & Schlegel, 1842)	CYPRINIDAE	razbóra	EX	-	EX
41.	*Rhodeus sericeus amarus* (Bloch, 1782)	CYPRINIDAE	szivárványos ökle	ST	ST	EU
42.	Carassius carassius (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	kárász	ST	ST	ST
43.	Carassius auratus (Linnaeus, 1758)	CYPRINIDAE	ezüstkárász	EU	EU	EU
44.	Cyprinus carpio Linnaeus, 1758	CYPRINIDAE	ponty	EU	EU	EU
45.	Hypophthalmichthys molitrix (Valenciennes, 1844)	CYPRINIDAE	fehér busa	EX	EX	EX
46.	Aristichthys nobilis (Richardson, 1845)	CYPRINIDAE	pettyes busa	EX	-	EX
47.	*Misgurnus fossilis* (Linnaeus, 1758)	COBITIDAE	réti csík	RB	ST	ST
48.	*Cobitis elongatoides* Băcescu & Maier, 1969	COBITIDAE	vágó csík	RB	RB	RB
49.	*Sabanejewia aurata* (Filippi, 1865)	COBITIDAE	kőfúró csík	RB	-	RB
50.	*Barbatula barbata* (Linnaeus, 1758)	BALITORIDAE	kövi csík	RA	RA	RA
51.	Ictiobus bubalus Rafinesque, 1818	CATOSTOMIDAE	kisszájú buffaló	-	-	EX
52.	Ameiurus nebulosus (LeSueur, 1819)	ICTALURIDAE	törpeharcsa	EX	-	EX
53.	Ameiurus melas Rafinesque, 1820	ICTALURIDAE	fekete törpeharcsa	-	-	EX
54.	Ictalurus punctatus Rafinesque, 1818	ICTALURIDAE	pettyes harcsa	-	-	EX
55.	Silurus glanis (Linnaeus, 1758)	SILURIDAE	harcsa	EU	EU	EU
56.	Esox lucius Linnaeus, 1758	ESOCIDAE	csuka	EU	EU	EU
57.	*Umbra krameri* Walbaum, 1792	UMBRIDAE	lápi póc	ST	-	ST
58.	Coregonus lavaretus Linnaeus, 1758	COREGONIDAE	nagy maréna	-	-	EX
59.	Coregonus albula Linnaeus, 1758	COREGONIDAE	törpe maréna	-	-	EX
60.	*Thymallus thymallus* (Linnaeus, 1758)	THYMALLIDAE	pénzes pér	RT	RT	RT
61.	*Hucho hucho* (Linnaeus, 1758)	SALMONIDAE	galóca	RT	RT	RT
62.	Salvelinus fontinalis (Mitchill, 1815)	SALMONIDAE	pataki szaibling	EX	RT	EX
63.	Salmo trutta m. fario Linnaeus, 1758	SALMONIDAE	sebes pisztráng	RT	RT	RT
64.	Oncorhynchus mykiss (Walbaum, 1792)	SALMONIDAE	szivárványos pisztráng	EX	RT	EX
65.	Lota lota (Linnaeus, 1758)	GADIDAE	menyhal	RT	RT	RA
66.	Gasterosteus aculeatus Linnaeus, 1758	GASTEROSTEIDAE	tüskés pikó	ST	ST	ST
67.	*Cottus gobio* Linnaeus, 1758	COTTIDAE	botos kölönte	RA	RA	RA
68.	*Cottus poecilopus* Heckel, 1836	COTTIDAE	cifra kölönte	-	-	RT
69.	Lepomis gibbosus (Linnaeus, 1758)	CENTRARCHIDAE	naphal	EX	ST	EX
70.	Micropterus salmoides (Lacépède, 1802)	CENTRARCHIDAE	pisztrángsügér	EX	-	EX
71.	Perca fluviatilis Linnaeus, 1758	PERCIDAE	sügér	EU	EU	EU
72.	Gymnocephalus cernuus (Linnaeus, 1758)	PERCIDAE	vágódurbincs	EU	EU	EU
73.	*Gymnocephalus baloni* Holčik & Hensel, 1974	PERCIDAE	széles durbincs	RB	RA	RB
74.	**Gymnocephalus schraetser (Linnaeus, 1758)**	PERCIDAE	selymes durbincs	RA	RA	RA
75.	Stizostedion lucioperca (Linnaeus, 1758)	PERCIDAE	süllő	EU	EU	EU
76.	Stizostedion volgense (Gmelin, 1788)	PERCIDAE	kősüllő	ST	ST	ST
77.	*Zingel zingel* (Linnaeus, 1758)	PERCIDAE	magyar bucó	RA	RA	RA
78.	*Zingel streber* (Siebold, 1863)	PERCIDAE	német bucó	RA	RA	RA
79.	Perccottus glehni Dybowski, 1862	ELEOTRIDAE	amur géb	-	-	EU
80.	Neogobius melanostomus Pallas, 1811	GOBIIDAE	feketeszájú géb	-	-	RB
81.	Neogobius syrman Nordmann, 1840	GOBIIDAE	szírman géb	-	-	RB
82.	Neogobius kessleri Günther, 1861	GOBIIDAE	békafejű géb	RB	-	RB
83.	Neogobius fluviatilis (Pallas, 1811)	GOBIIDAE	folyami géb	-	-	EU
84.	*Proterorhinus marmoratus* (Pallas, 1811)	GOBIIDAE	tarka géb	EU	EU	EU

Jelmagyarázat:

AN	anadrom		a szürkével jelzett guildeket nem fogadtuk el
KA	katadrom		szakirodalmi adatok és saját tapasztalatok által alkotott guildek
RT	rithral	*dőlt betű*	hazai védettséget élvező faj
RA	reophil A
RB	reophil B
EU	eurytop
ST	stagnophil
EX	exota

4.2. A drávai halfauna elemek ökológiai guildek szerinti megoszlása

Egy természetes víz halfaunájának jellemzése a jelenlévő faunaelemek ökológiai guildek szerinti arányai, viszonylag pontos képet adnak a folyóvíz szakaszjellegéről és ökológiai állapotáról. Egy márna- és pérszinttájhoz tartozó szakaszon magasabb arányban fordulnak elő a reophil A guildbe tartozó fajok, míg egy dévérzónában már e fajok aránya és egyedszáma is lényegesen csökken. A faunáról alkotott képet tovább realizálhatjuk, ha a különböző ökológiai guildekbe tartozó fajok egyedszámarányait is összevetjük. Ezek az összevetések többnyire összefüggésben vannak a fajok szaporodási guildjeivel is, hiszen az áramláskedvelő halaink zöme, a szaporodásához iszapmentes aljzatot választ. Egy esetleges duzzasztás hatására meginduló feliszapolódás miatt, ezek a fajok elveszítik a szaporodásukhoz szükséges iszapmentes aljzatot is, állományuk csökkenő tendenciát fog mutatni.

Ennek megfelelően a különböző ökológiai guildekbe tartozó halfajok számának (3. ábra) és egyedszámainak arányával (4. ábra) is jellemeztük a Dráva halfaunáját. Az ábrákon kizárólag a saját vizsgálati eredmények adatait értékeltük. A 3. ábra megfelelően reprezentálja reophil A guildbe tartozó fajok magas arányát (30 %), - az általunk kimutatott 50 faj esetében - ami 15 fajt jelent, majd ezt az eurytop guildbe tartozó fajok követik (28 %), ami 14 fajt foglal magába. Ezt a két guildet a reophil B guildbe tartozó faunaelemek (16 %), majd az adventív fajok (exota) követik (14 %). A legalacsonyabb arányban (12 %) a stagnophil guildbe tartozó fajok vannak jelen, de az idesorolható, főként mocsári faunaelemek a hazai halfaunában is alacsony fajszámot képviselnek. Ha a két reofil guild fajszámát összevonnánk, az azt jelentené, hogy a drávai halfajok közel fele (46 %) áramláskedvelő faj. (Az ábrákon kizárólag az 1999 novembere és 2001 októbere közötti eredményeket dolgoztuk fel.)

A különböző habitat guildekbe tartozó fajok egyedszámok szerinti megoszlása már kissé eltérőbb képet mutat. Itt az eurytop guildbe tartozó fajok előkerült egyedei több mint felét (52 %) teszik ki az össz-egyedszámnak. Ezt a reophil A guildbe tartozó fajok követik, melyek egyedszámaránya meghaladja a 30 %-ot (30,2 %). A reophil B (9,3 %) és az exota (7,8 %) guildbe tartozó fajok lényegesen kisebb egyedszámban képviseltették magukat mintáinkban. Legvégül a stagnophil fajok következnek, melyek egyedszámaránya az 1 %-ot sem éri el (0,8 %). Ez utóbbi arány részben azzal is magyarázható, hogy a rendszeresen vizsgált monitoring pontokat úgy jelöltük ki, hogy mintahelyeink inkább a Dráva folyóvízi jellegét reprezentálják, a mocsári jellegű élőhelyeken nem végeztünk monitoring tevékenységet, csupán alkalomszerűek voltak a mintavételezések.

4.3. A drávai halfauna természetvédelmi oltalom alatt álló fajainak egyedszám arányai

A fentieken kívül fontosnak tartjuk bemutatni a Drávából előkerült, természetvédelmi oltalom alatt álló fajok egyedszám arányait. Meg kívánjuk jegyezni, hogy az 1999-2001 közötti időszakban az előkerült természetvédelmi oltalom alatt álló fajok összegyedszámhoz viszonyított egyedszámaránya 22,2 % volt (19 faj), míg a Habitat Directive függelékeibe tartozó faunaelemek összegyedszámmal összevetett aránya 20,9 % (18 faj) volt. A tíz leggyakoribb, természetvédelmi oltalom alatt álló faj egyedszámarányait, melyeket 1999-2001 közötti időszakban fogtunk, az 5. ábrán szemléltettük. Így a leggyakoribb, legnagyobb egyedszámban előkerült, védett faj a sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) volt. Ugyancsak jelentősnek mondható a vágó csík (Cobitis elongatoides), a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), a tarka géb (Proterorhinus marmoratus), a széles durbincs (Gymnocephalus baloni), a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), a botos kölönte (Cottus gobio), a német bucó (Zingel streber), a kőfúró csík (Sabanejewia aurata) és a kövi csík (Barbatula barbatula) előkerült egyedszáma. A közölt ábrákon a fajnevek rövidítve szerepelnek, melyet a nemzetség és a fajnév első három betűje ad, pl.: az Umbra krameri – umbkra, stb.

A tíz leggyakoribb, természetvédelmi oltalom alatt nem álló faj előkerült egyedszámainak százalékos arányait is ábrázoltuk (6. ábra). Figyelemre méltó, hogy a két eurytop faj (küsz – Alburnus alburnus és a bodorka – Rutilus rutilus) magas egyedszámarányát két reophil A guildbe tartozó faj követ, a domolykó (Leuciscus cephalus) és a paduc (Chondrostoma nasus). A paduc magas egyedszámaránya, néhány egyéb szinttájra jellemző faj jelenlétével együtt igazolja, hogy a Dráva hazai felső szakasza a paduczónához áll közelebb. A paduczóna alatt a márnazóna felső, majd alsó szakasza következik. Az előkerült egyedszámok arányában ezeket a fajokat az eurytop ezüstkárász (Carassius auratus), majd két adventív faj (exota) követ – razbóra (Pseudorasbora parva) és a naphal (Lepomis gibbosus). Ugyancsak figyelmet érdemel a Habitat Directive V. függelékében is szereplő márna (Barbus barbus) magas egyedszámaránya, ami pedig a márna szinttájat jellemzi. A fenti fajok mellett szintén jelentősnek nevezhető a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) és a menyhal (Lota lota) előkerült egyedeinek száma.

Felhasznált szakirodalom

Giczi, F. 1966: Eltűnt-e a kecsege és a márna a Drávából? Halászat, 59/3:88.

Glowacki, J. 1885: Die Fische der Drau und ihres Gebietes. Separatabdruck aus dem XVII. Jahresbericht des Steiermärk. Landschul-Untergymnasiums Pettau. Pettau, 1885.

Glück, I. 1898: A „Duna-Dráva köz”-ben. A Természet, II. évf. p. 2-6.

Grossinger, J. 1794: Universa Historia Physica Regni Hungariae Secundum Tria Regna Naturae Digesta. Tomus III. Regni Animalis Pars III. Ichthyologia, sive Historia Piscum, et Amphibiorum. Posonii et Comaromii, p. 1-247.

Guti, G. 2001: II. PROJEKT. Felszíni vizek és vizes területek életközösségei. II/a. ALPROJEKT. Folyók és tavak élővilága. Halfajok, halközösségek. Kézirat, pp.13.

Gyeginszki, B. 1967: Találkozás az ingolával. Halászat, 60(13)/3:86.

Harka, Á. 1992a: A Dráva halai. Halászat, 85/1:9-12.

Harka, Á. 1992b: Adatok a Mura halfaunájához. Halászat, 85/2:60-61.

Harka, Á. 1997: Halaink. Kiadja a Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, Budapest, pp. 175.

Heckel, J. 1847: Magyarország édesvízi halainak rendszeres átnézete, jegyzetekkel s az új fajok rövid leírásával. Fordította s a tudomány újabbkori haladásával bővítette Chyzer Kornél. A magyar orvosok és természetvizsgálók VIII. nagygyűlésének évkönyve. 1847, p. 193-216.

Heckel, J. & Kner, R. 1858: Die Süsswasserfische der Österreichischen Monarchie mit Rücksicht auf die Angränzenden Länder. Wilhelm Engelmann Verlag, Leipzig, pp 388.

Herman, O. 1887: A magyar halászat könyve I.-II. K. M. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, pp. 860.

Honsig-Erlenburg, W. & Shulz, N. 1989: Die Fische Kärntens. Klagenfurt, pp. 57.

Honsig-Erlenburg, W. & Friedl, T. 1995a: Erstnachweis des Steingreβlings (Gobio uranoscopus, Agassiz, 1828) in Kärnten. Carinthia II. 185/105:693-695.

Honsig-Erlenburg, W. & Friedl, T. 1995b: Erstnachweis des Steingreβlings (Gobio uranoscopus, Agassiz, 1828) in Kärnten. Österreichs Fischerei, 48:229-231.

Honsig-Erlenburg, W. 2001: Der Semling (Barbus peloponnesius Valenciennes, 1842) – eine verschollene Fischart in Kärnten – wiederendeckt. Österreichs Fischerei, 54/120-122.

Jaskó, S. 1996: Folyóvízi lerakódások a Dráva mentén. Hidrológiai Közlöny, 76/1:41-46.

Jurinac, A. E. 1880: O ribah u Dravi, Plitvici i Bednji. (De piscibus, qui in fluminibus Dravo, Plitvitza et Bednja reperiuntur). Izvješće Kraljevske Velike Gimnazije U Varaždinu, 1879-80. Varaždinu, p. 3-7.

Jurinac, A. E. 1881: O ribah u Dravi, Plitvici i Bednji. (De piscibus, qui in fluminibus Dravo, Plitvitza et Bednja reperiuntur). Izvješće Kraljevske Velike Gimnazije U Varaždinu, 1880-81. Varaždinu, p. 3-28.

Jurinac, A. E. 1884: Kičmenjaci okolice Varaždinske. Izvješće Kraljevske Velike Gimnazije U Varaždinu, 1883-84. Varaždinu, p. 52-55.

Károli, J. 1879: Kalauz a Magyar-Nemzeti Museum halgyüjteményében. Budapest, pp. 103.

Kriesch, J. 1868: Halaink és haltenyésztésünk. Pest, pp. 131.

Kubassek, J. 1991: Az Ormánság, ahol a víz volt az úr. Búvár, 46/4:19-22.

Lábadi, K. 1994: Kopács, a víz melletti falu. Budapest, pp. 638.

Lábadi, K. 1996: Drávaszög ábécé. Eszék-Budapest, pp. 520.

Lelek, A. 1987: Threatened Fishes of Europe. In European Committee for the Conservation of Nature and Natural Resources, Council of Europe (eds): The Freshwater Fishes of Europe, Vol. 9. AULA-Verlag, Wiesbaden, pp. 343.

Lengyel, Sz. 1998: Kitekintés a vízlépcsők biológiai szakirodalmára. Természetvédelmi Közlemények, 7:19-32.

Lovász, Gy. 1972: A Dráva-Mura vízrendszer vízjárási és lefolyási viszonyai. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 158.

Majer, J. 1995: Adatok a Dráva halfaunájához és egyes holtágak vízminőségéhez. Dunántúli Dolgozatok, 8:189-202.

Majer, J. 1998: Adatok a Dráva és a Dráva menti területek hal-, kétéltű- és hüllőfaunájához (Pisces, Amphibia, Reptilia). Dunántúli Dolgozatok, 9:431-440.

Majer, J. 2001: Somogy megye körszájúinak katalógusa. Körszájúak (Cyclostoma), Zsákorrúak (Hyperoartia), Ingolafélék (Petromyzontidae). Natura Somogyiensis, Kaposvár, 1:437-438.

Majer, J. & Bíró, P. 2001: Somogy megye halainak katalógusa. Halak (Pisces). Natura Somogyiensis, Kaposvár, 1:439-444.

Majer, J. & Bordács, M. 2001: A Dráva magyarországi felső szakaszának természetvédelmi értékelése halfauna alapján. Természetvédelmi Közlemények, 9:251-263.

Marosi, S. & Somogyi, S. (szerk.) 1990: Magyarország kistájainak katasztere I.-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, p. 140-143, 541-546.

Marosi, S. & Szilárd. J. (szerk.) 1967: A dunai Alföld. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 358.

Micsku, E. 1993: Adatok a Dráva menti halászat történetéhez. Kézirat, Dráva Múzeum, Barcs, pp. 31.

Mihályi, F. 1954: Revision der Süsswasserfische von Ungarn und der angrenzenden Gebieten in der Sammlung des Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museums. Természettudományi Múzeum Évkönyve, 5:433-456.

Nelson, J., S. 1984: Fishes of the world. John Wiley & Sons, New York, USA, pp. 523.

Németh, F. 1982: Az őrtilos-zákányi dombvidéken. Búvár, 37/3:110-111.

P. L. Á., 2000: Az utolsó drávai halász. Népszabadság, Dél-Dunántúl, p. 28.

Pintér, K. 1987: Magyarország halfajainak jegyzéke az újabb faunisztikai vizsgálatok tükrében. XXIX. Georgikon Napok, Keszthely, p. 32-41.

Pintér, K. 1989: Magyarország halai. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 202.

Povž, M. & Sket, B. 1990: Naše Sladkovodne Ribe. Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana, pp. 370.

Povž, M. 1992: Sladkovodno ribištvo in ribe v porečju Drave v Sloveniji. Mednarodna konferenca o Dravi. International Conference about The Drava River. Življenje v vodi in ob vodi. p. 29-39.

Reisinger, J. 1830: Specimen Ichthyologiae sistens Pisces Aquarum Dulcium Hungariae. Budae, Typis R. Univetsitatis Hungaricae, pp. 98.

Rotarides, M. 1944: Halászat a Dráva-szögletben. ALBERTINA, I. vol., p. 185-191.

Sallai, Z. 1999: Adatok a Mura és vízrendszere halfaunájához. Halászat, 92/2:69-87.

Schiemer, F., Jungwirth, M & Imhof, G. 1994: Die Fische der Donau – Gefährdung und Schutz. Bundesministerium für Umwelt, Jugend und Familie, Wien, pp. 160.

Spindler, T. 1997: Fischfauna in Österreich. Bundesministerium für Umwelt, Jugend und Familie, Wien, pp. 140.

Stundl, K. 1976: A Mura és Dráva vízminősége. Hidrológiai Közlöny, 6:268-272.

Szalai, M. 1961: Vízierőművek tervezésének halgazdasági szempontjai. Hidrológiai Közlöny, 2:136-144.

Szántó, G. 1990: A vadregényes Dráva-völgy. Búvár, 45/5:20-23.

Uherkovich, Á. 1998: Zoológiai kutatások a Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területein, 1995-1997-ben. Dunántúli Dolgozatok, 9:7-11.

Vásárhelyi, I. 1961: Magyarország halai írásban és képekben. Borsodi Szemle Könyvtára, Miskolc, pp. 134.

Vutskits, Gy. 1901: Magyar- és Horvátország ritkább halfajainak újabb termőhelyeiről és földrajzi elterjedéséről. Természettudományi Közlemények, Pótfüzet, 33:158-162.

Vutskits, Gy. 1904: A Magyar Birodalom halrajzi vázlata. A Keszthelyi Kath. Főgimnázium Értesítője az 1903-1904 évről, Burány, G. (szerk.), Keszthely, pp. 57.

Vutskits, Gy. 1913a: A pisztrángsügér és a naphal meghonosodása a Drávában. Természettudományi Közlemények, 45:748-749.

Vutskits, Gy. 1913b: Elszaporodott a naphal és a pisztrángsügér a Drávában. Halászat, 14/20:230-231.

Vutskits, Gy. 1918: Pisces. Fauna Regni Hungariae. A K. M. Természettudományi Társulat, Budapest, pp. 42.

Zauner, G. 1998: Der Semling – eine verschollene Fischart wurde wiederentdeckt. Österreichs Fischerei, 51:218.

SUMMARY

The Investigation of the Fish Fauna of the River-systems of Drava and Mura

The fish fauna of the rivers Drava and Mura and their river-systems were investigated between November of 1999 and October of 2001. A low-powered, electric fishing gear with accumulator was used to the investigations that produces pulsating direct current. The location of sampling sites were measured with GPS. During the investigations 19.223 speciemen were collected and identified that belongs to 53 different species. Our results were completed with the catchment data of anglers documented with photos, so the presence of 56 species altogether were proved from the river-system until now.

TÉRKÉPMELLÉKLET

1. ábra. Mintavételi helyek a Dráván és a Murán 2001-ben, GPS-mérések alapján