A Tisza-tó természeti értékei

Gál Lajos

természetvédelmi őrkerület-vezető

Hortobágyi Nemzeti Park

  

A Tisza-tó általános jellemzése

A Tisza-tó Magyarország Keleti régiójában a Tisza 404 fkm-e (Kisköre) és 440,5 fkm-e (Tiszabábolna) között, a Tisza hullámterében kialakított mesterséges víztározó. Kiterjedését tekintve a Kárpát-medence második legnagyobb állóvize, bár ez az állóvíz meghatározás nem teljesen helytálló, hiszen a Tisza hatására jelentős vízmozgások tapasztalhatók benne. Területe 127 km2, legnagyobb hossza 27 km, legnagyobb szélessége 6 km. Duzzasztását a Kiskörei-vízlépcső 1973-as üzembe helyezése tette lehetővé, mely a Tisza magyarországi szakaszán a második vízlépcső.

A terület az 1960-as évekig igen változatos képet mutatott. Puhafás ligeterdők, galériaerdők váltakoztak üde fás legelőkkel és kaszálókkal, holtágakkal, morotvákkal, illetve nagy kiterjedésű gyümölcsösökkel, szántókkal.

Eredetileg több célja is volt a Kiskörei vízlépcső megépítésének:

·         A Jászsági és Nagykunsági főcsatornák vízellátásának biztosítása.
A mezőgazdaság vízigényének kielégítése mellett gravitációs átvezetéssel nagy szerepet játszik a Körös-völgy vízhiányának enyhítésében és ökológiai vízpótlásában.

·         Másik fő cél a kiskörei vízi erőmű megfelelő vízmennyiséggel való ellátása, mely olcsó villamos energiát biztosít a térség számára.

·         Harmadsorban turisztikai és vízi sportolásra alkalmas terület létrehozása.

Mindezek érdekében az 1968-69-es években elkezdték a mai gátak és a Kiskörei Erőmű építését, és az erdők letermelését. A hatalmas munkával azonban nem végeztek volna időben, ezért az első duzzasztás megkezdése előtt már csak a fák döntése volt a cél, a kiszállítással nem foglalkoztak. Ennek köszönhetően ma is rengeteg uszadékfa és fatuskó található a területen, ami a vízi közlekedést igen veszélyessé teszi. Ugyanakkor, sok madárnak nyújtanak fészkelő- és pihenő helyet (pl. az Óhalászi holtágban, a tuskókon dankasirályok és küszvágó csérek költenek, a vízből kiálló fatorzók pedig nagyszerű pihenő- és szárítkozó helyek a nagy kárókatonák részére).

A pusztítást kevés terület kerülte el, ezek közül a legjelentősebb az Aponyháti Őstölgyes, mely a maga több száz éves kocsánytalan tölgyeivel egyedülálló ritkaságnak számít. Hatalmas fái között biztonságos élőhelyet talál a fekete gólya éppúgy, mint a fekete harkály.

Az első duzzasztást a Kiskörei Vízlépcső 1973-as üzembe helyezése tette lehetővé, majd 1980-ban a második ütemet is megvalósították. A tározó ma is ezen a szinten üzemel. A harmadik duzzasztási szintet azonban nem hajtották végre (ez még mintegy 150 cm-es vízszintemelkedést jelentene), aminek több oka is van. Ezek közül az egyik, hogy a mai gátak nem biztos, hogy elbírnák ezt a szintet huzamosabb ideig. Az eredeti elképzelés szerint az egész tározó területe nyílt vízterület lett volna, de mivel a harmadik szintet nem emelték meg, sok szárazulat megmaradt.

A tározóban található szárazulatok összterülete 43 km2, közepes vízmélysége 1,3 m, maximális mélysége 17 m (az élő Tisza folyómedrében mérve). A folyó hossza a tározóban 33,5 km.

Növényvilág

Az elmúlt 30 év alatt a terület edényes flórája jelentősen átalakult, mely folyamat napjainkban is tart. A Tisza-tó elárasztása előtt a hullámtér 40 százalékát mocsári és vízi vegetáció, mocsárrétek és nedves legelők alkották, míg 28 százalékát természetes ártéri fűz-nyár ligeterdők, valamint telepített erdők és gyümölcsösök tették ki. Mintegy 23 százaléknyi volt a mezőgazdaságilag művelés alatt álló terület, melyet azonban átlag kétévenként az árvizek veszélyeztettek. A hullámtér mintegy 9 százalékát cserjés, bozótos vegetáció borította.

A vízlépcső duzzasztása következtében a Tisza-tó feltöltése során, a terület nagyobb részén mocsarasodási folyamat indult el. A volt kaszálók helyén mocsarak, a mocsaras részeken nád és gyékény jelent meg, de a folyamatos vízborítás hatására nagy területeken alakultak ki növénymentes nyílt vízfelületek is.

A tározó területén található magasabb rendű fás- és lágyszárú növényfajok száma csaknem száz. Ennek a folyamatnak a részét képezi, hogy a növényzet területi aránya évről évre növekszik, így pl. a vízi- és mocsári növényzet egyre nagyobb területeket hódít el a nyílt vízfelületből. A területhódítás mértéke eltér a különböző medencékben, ez is jelzi, hogy a tározóban jelentősen eltérő életterek alakultak ki.

Növényökológiai vizsgálatok alapján összesen 14 jellemző növénytársulás és ezeknek több mint 30 különböző szintű cönotaxonómiai egysége különíthető el.

A társulások területi részesedése már elérte a 68 km2-et, vagyis a tározó 53,9 %-át borítja magasabb rendű növényzet, melynek megoszlása a következő:

·    erdőtársulások 23,34 km2

·        mocsárréti társulások         0,95 km2

·       vízinövény társulások       22,03 km2

·   mocsári növénytársulások 23,34 km2

Az erdőtársulások közül legjellemzőbb a fűz-nyár ligeterdő, a Tisza magasabb fekvésű partjain, övzátonyain, a hullámtéri magasparti réteket, holtágakat szegélyező erdőtársulásként. Mivel évente többször is tartósan víz borítja, talajára a nitrogénben gazdag öntéstalaj a jellemző. A ligeterdőben sok a fára felkúszó növény, mint a vadszőlő és a süntök. Az aljnövényzet helyenként sűrű, főként hamvas szeder és gyalogakác alkotja. Ez a puhafaliget ad otthont a Tisza-tó vegyes gémtelepeinek, de egyéb ritka, fokozottan védett fajok is költenek benne, mint a rétisas és a fekete gólya. Az erdők nagyon gyors fejlődésűek, gazdag cserje szinttel rendelkeznek, és többségükben érintetlenek, járhatatlanok. Jellemző fás szárú növénytársulások még a tölgy-kőris-szil ligeterdők, illetve a bokorfüzesek.

A tározó uralkodó vízinövény társulása a rucaöröm-sulyokhínár. Jellemző faja a sulyom. Ez szinte mindenhol előfordul a tározóban. Területi növekedése évről-évre szembetűnő, ma több mint 16,5 km2-t borít. Ez a tározó összterületének több mint 12 %-a.

Uralkodó mocsári növénytársulás a keskenylevelű gyékényes. Ennek egybefüggő állományai akár több km2 területet is kitesznek.

A Tisza-tó egészét tekintve ökológiai szempontból a sekély-tó típusú tározók közé sorolható, de a nagyfokú mozaikosságot jól jelzi, hogy található a területen mocsár, sekély-tó, kopolya, (kis vízfelületű, de ehhez viszonyítva nagy mélységű, hirtelen mélyülő víztér. Pl. régi holtágak), dévér-szinttájú (a folyók középső, alföldi szakasza általában) nagy-, közepes és kis vízfolyás.

A tározó víztere – bár összefüggő – öt medencére tagolgató. Ezek északról dél felé haladva a következők: Valki-medence, Poroszlói-medence, a Füredi-böge vagy medence, a Sarudi-medence és az Abádszalóki-medence. A tározó vízmélysége északról dél felé haladva emelkedik: a Valki-medence a legsekélyebb, az Abádszalóki-medence átlagos mélysége a legnagyobb.

Főbb növénytársulások medencénként

Abádszalóki-medence:

A Tisza bal partja és Abádszalók település közötti 18 km2 nagyságú, 1,5-3 m vízmélységű területen a vízi és mocsári növényzet térhódítása a legcsekélyebb a többi medencéhez képest. Nagyfelületű nyílt vízfelületek jellemzik. A víztükör balatoni hangulatot idéz, ahol vitorlázni és szörfözni is lehet. Innen ágazik ki az öntözővizet szállító Nagykunsági-főcsatorna. A Tiszáról az Abádszalóki-medence az I. sz., a II. sz. és a IV. sz. öblítő csatornákon át közelíthető meg. Nagyobb vízi és mocsári növénytársulások az öblítő csatornák mentén és a Telekháti részen alakultak ki.

Jellemző társulások: békaszőlőhínár, rucaöröm-sulymoshínár, tündérfátylas-sulyom­hínár.

Sarudi-medence:

Tisza jobb partja és a Kis-Tisza által határolt mintegy 27 km2 nagyságú, 0,5-1 m mélységű vízfelület helyén, az elárasztás előtt zömmel fás legelő volt. Területéből 2 km2 sziget. A Tiszáról az V. sz. öblítő csatornán át és a Kis Tiszáról közelíthető meg.

Itt már magasabb a vízi és mocsári növénytársulások aránya a nyíltvízhez képest. Főleg a medencét szegélyező sekélyebb, nyugodt vizű területeken – mint pl. a Kozma-fok, Danyi-puszta, Kis-Tisza környéke – alakultak ki növényzettel borított területek.

Nagyobb kiterjedésű tündérfátyol mezők találhatók itt. A sulyomhínár társulások több fajtája is előfordul, mint pl. a nagy tüskéshínáros- és panyola rencés sulyomhínáros. Jellemző még békaszőlő hínár. Mocsári növénytársulások közül jellemző a keskenylevelű gyékényes, de előfordul a harmatkásás-békabuzogányos társulás is.

Poroszlói-medence:

A Tisza jobb partján, holt-Tisza ágaival, morotváival (amelyek a folyó szabályozása idején kerültek levágásra, vagy még korábban, természetes úton fűződtek le a Tiszáról), a tó legszebb és leghangulatosabb része. Értékét a partjain lévő megmaradt természetes magaslatok, övzátonyok által elzárt területek háborítatlansága adja. Több helyen a szabályozás előtti állapotokat idézi sekélyvizes élőhelyeivel, védett növények sokaságával. A medencében sok kiszáradt fa és tuskó található, ami nagyszerű táplálkozó és pihenő helyet biztosít az itt tartózkodó madarak számára, és néhány fajnak költő helyként is szolgál. A Tiszáról a Kis-Tiszán és a VI. sz. öblítő csatornán át közelíthető meg. Növényzet szempontjából ez a legdinamikusabban fejlődő medence. Az itt található holtmedrek (Óhalász, Csapói) növényvilága különleges. Itt található az egyik legszebb társulás, a tündérrózsahínár legnagyobb állománya, bár a tározó más területein is előfordul. A szárazulatokon több helyen virágzik a nyári tőzike.

Tiszavalki medence:

A 33-as számú közút feletti, Tiszafüred-Tiszabábolna közé eső, 2 500 hektár nagyságú terület. Itt fogadja be a Tisza-tó a Nyárád-ér, és a Rima vízfolyásokat, amelyek egyesülve Eger-patak néven haladnak Poroszló felé. E terület a Tisza völgyének szabályozás előtti jellegzetes képét mutatja, benne morotvákkal, holt-Tisza ágakkal tarkított ősi ártérre jellemző gazdag növény- és madárvilággal. Növény élőhelyek szempontjából a legmozaikosabb terület. Szinte mindegyik hínár és mocsári növénytársulás előfordul. A sulymosok térhódítása itt a legdinamikusabb. Tömeges az apró békalencse, bojtos békalencse, érdes tócsagaz (békalencsehínár fajai). A kis és a nagy tüskéshínárnak szintén jelentős állományai vannak itt, nem ritka a gyűrűs- és a füzéres süllőhínár. A tározóban egyedül a Három-ágban fordul elő a békatutaj-kolokánhínár társulás jellemző faja, a kolokán. Az Eger-patak környékén, nyár végén nagy tömegben jelenik meg a rucaöröm, mely egy víz felszínen úszó vízi páfrány. A Fás-ér környékén a gyilkos csomorikának van szép állománya.

Tiszafüredi medence:

Tisza és Tiszafüred közötti terület. A Füredi holt-ág, az Örvényi Morotva és környéke a Tiszáról a X-es, illetve a VIII-as öblítő csatornákon, valamint a Jana-fokon közelíthető meg. Változatos vízi és mocsárvegetációjú terület. Legjellemzőbb fajok: tündérrózsa, imbolygó-, üveglevelű-, hínáros békaszőlő, sulyom, mocsári növények közül a keskenylevelű gyékény, a nád az uralkodó, de megtalálható a sárga nőszirom, virágkáka, ágas békabuzogány, nyílfű is.

A száraz területeken a letermelt erdők megsarjadásából alakultak ki a mai erdők. Uralkodó fafaj a fűz, de jelentős a nyaras (fehérnyár, szürke nyár, stb.) területek aránya is. Állományalkotó fafajként jelen van még a szil, kőris, juhar, éger és a tölgy. A cserjeszinten jellemzően elszaporodott az ámorcserje, ami egyre jobban elhódítja a nyílt, gyepes területeket, áthatolhatatlan dzsungelt alkotva, és ez nem csak itt, hanem az egész tavon problémát okoz.

Éghajlat

A Tisza-tó és környékének éghajlata – mint az Alföldé általában – száraz kontinentális, száraz meleg nyárral, hideg téllel, nagy évi hőingadozással. A hőmérséklet abszolút értékei között igen nagy a különbség, télen mértek már mínusz 36°C-ot, nyáron plusz 41°C-ot is.

Szárazföldi jellegével függ össze, hogy jóval gazdagabb napfényben, mint Európa azonos földrajzi szélességen fekvő tája. A napsütéses órák évi száma meghaladja a 2 000 órát. A napfényes órák száma – a statisztikai adatok szerint – július hóban a legmagasabb. A forró nyári napok, amikor a hőmérséklet 25°C-nál magasabb, júliusban és augusztusban meghaladja a 20 napot is. Az évi középhőmérséklet a Tisza-tó környékén 10-11 °C. A Tisza-tó és környéke az ország csapadékban legszegényebb tája. A csapadék sokéves átlaga csak 500-600 mm.

Vízgazdálkodás

Április-májusban időjárástól és árvízi helyzettől függően nyári szintre duzzasztanak, ami a tiszafüredi nagy hídnál mérve 550 cm. Ezt a szintet egész nyáron tartják, majd október végén, november elején fokozatosan téli szintre állítják vissza, ami a füredi mércén mérve 420-430 cm. A téli alacsonyabb vízszintet több szempont is indokolja: pl. ha a nyári víztömeg maradna a tározótérben, tavasszal egy hirtelen meginduló jégzajlás az egész területet letarolhatná és veszélyeztethetné az erőművet is, illetve egy tavaszi árvíz idején sokkal kisebb vízmennyiséget tudna felvenni a tározó tér.

A feltöltődés és az egyenetlen mederfelszín miatt téli szintnél jelentős szárazulatok emelkednek ki a tómederben, melyek kiváló táplálkozó és pihenőhelyek a vonuló madárfajoknak. Vízgazdálkodását a Tisza vízállása befolyásolja, a Tiszán kívül az Eger-patak és a Laskó-patak folyik a tóba.

Hortobágyi Nemzeti Park Tisza-tavi védett területei

A Tisza-tó teljes területe 12 700 ha, ebből védett 7 012,4 ha. A védett terület két, egymástól jól elkülöníthető részre: az északi és a déli területek osztható.

A területek természetvédelmi oltalom alá helyezését az alábbiak indokolják:

·         Feltöltés után olyan vízi élőhely alakult ki, amely a mozaikossága révén rendkívül jó táplálkozó- és fészkelő hely (vízi madarak).

·         Vonulási időszakban fontos pihenőhelyként szolgál, főleg ősszel több ezres madártömegek jelennek meg itt.

·         A terület jellegéből adódóan értékes védett vízi növénytársulások alakultak ki.

·         A szárazulatokon található erdők szintén fontos fészkelő helyek ragadozó és énekesmadarak számára.

·         Megmaradtak olyan területek a feltöltés után, amelyek a terület őshonos növénytársulásait őrzik (Tiszádi őstölgyes).

·         Méreteinél, mozaikosságánál fogva lehetőséget nyújt a változatos flóra és fauna fennmaradására. Fontos szerepe van a biodiverzitás megőrzésében.

·         A nehezen megközelíthető területek (Óhalászi holtág által közrefogott terület, Nagymorotva környéke), nyugalmat biztosítanak a költési és utódnevelési időszakban.

Mind a déli, mind az északi terület a nemzetközi Ramsari egyezmény hatálya alá tartozik! 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában írták alá ezt a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekkel kapcsolatos nemzetközi szerződést. A megállapodás hivatalos neve „Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről”. 1975-ben lépett hatályba. Az egyezmény legfontosabb célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható vagy bölcs hasznosításuk elősegítése és az erre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása. Valamennyi csatlakozó államnak alapkötelezettségeket kell teljesítenie. Az első és legfontosabb követelmény a tagországok számára, hogy legalább egy vizes élőhelyet jelöljenek a Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékébe. További alapkötelezettség a vizes élőhelyeken alapuló természetvédelmi területek létrehozása és fenntartása a vízimadár fajok életfeltételeinek javítása érdekében. A vizes élőhelyekkel kapcsolatos továbbképzést, különös tekintettel a vizes területek kutatása, kezelése és őrzése terén szintén meg kell valósítani.

Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, majd ezt követően jelentős számú vizes területet jelölt a Nemzetközi jelentőségű vizes területek jegyzékére. Jelenleg 23 hazai vizes élőhely található a Ramsari Jegyzéken, összesen 180 000 hektár kiterjedéssel. A magyarországi ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes terület típusát magukba foglalják: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztározókat.

 

Tiszafüredi madárrezervátum (Északi védett terület)

A rezervátum természetvédelmi területté az Országos Természetvédelmi Hivatal 1850/1972. OtvH számú közleményben közzétett határozatával lett nyilvánítva, majd a 11/1993.(III.9.) KTM rendelet a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz csatolta. A rezervátum területe: 3 364 ha.

1973-ban, a védetté nyilvánításkor a tiszafüredi madárrezervátum területét rét, szántó, morotvák illetve erdők foglalták el. Védett értékeit az ártéri erdők, morotvák füzeseinek élővilága jelentette. A Kiskörei vízlépcső duzzasztása után víz alá kerültek a rétek, az erdőrészek, egészen más típusú életközösségek kialakulását tették lehetővé. Ez az átalakulás, változás napjainkban is tart, nagyszerű lehetőséget teremtve ezek megfigyelésére.

Természetvédelmi korlátozások

A területre február 1-től június 15-ig belépni tilos. A Hordód és a Háromág nevű területekre egész évben tilos a belépés. Robbanómotoros vízi járművel közlekedni egész évben tilos, kivéve az élő Tiszát és a IX-es öblítő csatornát Tiszavalkig, illetve a kijelölt túraútvonalat. Az egész területen tilos a sátorozás, tűzgyújtás, szemetelés, a növényzet irtása.

Vadászati korlátozások

Vízi vad vadászat tilos! Nagyvad vadászat csak a Nemzeti Park Igazgatósággal előre egyeztetett magaslesekről lehetséges. A leseknél lévő szórókat üzemeltetni és a téli vadetetést csak teljesen tiszta, gyommagtól mentes terménnyel lehet végezni.

Halászat

Halászati hasznosító jelenleg a MOHOSZ. Kisszerszámos halászat tilos![1] Horgászat az engedélybe foglaltak szerint lehetséges. A terület a KÖTIVIZIG-hez tartozik. Az egyéb vagyongazdálkodással és fenntartással kapcsolatos feladatokat a Nemzeti Parkkal egyeztetett módon végzi.

Déli védett terület

A 3 648,4 hektáros területet a 6/1996. (IV. 17.) KTM rendelettel csatolták a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz.

A duzzasztás előtt a terület egy része kaszáló volt, régi holtmedrekkel körülvéve, másik részén hatalmas gyümölcsösök (pl. csapói gyümölcsös) és erdők voltak A gyümölcsösök maradványai ma is fellelhetőek a szárazulatokon, érdekes lehetőséget teremtve a rég elfeledett gyümölcsfa fajták újra felfedezéséhez. A nyíltvizes területek aránya, és az átlagos vízmélység is magasabb itt, mint az északi védett részen. A téli vízszintnél sok szárazulat marad a régi kaszálók helyén, kiváló pihenő és éjszakázó helyet biztosítva a vonuló madártömegeknek.

Természetvédelmi korlátozások

Legfeljebb 4 kW teljesítményű belsőégésű motorral hajtott kishajó és csónak közlekedhet a 30/2003. (III. 18.) Kormányrendelet és a végrehajtására kiadott 76/2003. (V. 28.) Kormányrendelet szerint. Belsőégésű motorral behajtani tilos az alábbi területekre: Óhalászi holtág, Porong tava, Ispán tava, Hód, Gaznyilas, Partos-fenék. Belépési korlátozást indokolt esetben (fontos fészkelő faj védelme érdekében) időlegesen előírhat a Nemzeti Park Igazgatóság. A területen tilos a sátorozás, tűzgyújtás, szemetelés, növényzet irtása!

Vadászati korlátozások

2007. január 1.-től a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és a FAUNA RT. megállapodása alapján tilos a vízi vad vadászata! Nagyvad vadászata csak a Nemzeti Park Igazgatósággal előre egyeztetett magaslesekről lehetséges. A leseknél lévő szórókat üzemeltetni és a téli vadetetést csak teljesen tiszta, gyommagtól mentes terménnyel lehet végezni.

Halászat

Halászati hasznosító jelenleg a MOHOSZ. Kisszerszámos halászat tilos. Horgászat az engedélybe foglaltak szerint lehetséges. A terület a KÖTIVIZIG-hez tartozik. Az egyéb vagyongazdálkodással és fenntartással kapcsolatos feladatokat a Nemzeti Parkkal egyeztetett módon végzi.

Túraútvonalak a Tisza-tó védett területein

1. útvonal: Tiszafüred–X öblítő csatorna–Tisza 430-436 fkm–IX. öblítő csatorna–Nyárád ér–Eger patak–Poroszló csónakkikötők

(Kézi erővel hajtott vízi-járművekkel vagy csónakmotorral, de kísérővel)

Tiszafüred valamelyik kikötőjéből indulva a Füredi-holtág és a X-es öblítőcsatorna érintésével jutunk ki az élő Tiszára. A holtág partját jórészt keskenylevelű gyékény kíséri, de foltokban találkozhatunk fehér tündérrózsával, illetve tündérfátyollal, mintegy ízelítőt kapva a ránk váró látnivalókból. A X-es öblítő mesterségesen létrehozott csatorna, jól látszik ez vonalvezetésén és magas partjain. Itt még nagy a hajó-, illetve csónakforgalom, így sok látnivalóra nem számíthatunk. Néhány álmos bakcsó ücsörög a behajló fűzfák árnyékában, és ha elég csendben közlekedünk, hallhatjuk az ártéri erdőben élő énekes madarak szüntelen énekét. Kiérve a Tiszára folyással szembe fordulunk és elindulunk Tiszabábolna felé. Érdemes a partközelben maradni, hiszen így több látni valóban lehet részünk. Csodálatos látványt nyújtanak a szakadó partokon becsúszott, vízből felmeredő fák, amelyek némelyike még zölden virít, de többségük már elszáradt, pihenő helyet nyújtva sok madár számára. A leszakadt meredek partfalban több helyen fészkel partifecske, esetleg gyurgyalag. A sekély partoldalban gyakran láthatunk szürke gémet, nagykócsagot, amint áldozatára les. Gyönyörű látvány a folyópartot szegélyező fűz-nyár ligeterdők ezernyi zöld árnyalata, a fákra felkúszó vadszőlő, süntök (népies nevén a töklincs) szinte palástba burkolja a fákat. Ősszel még színpompásabb ez a látvány. A folyó partján jól megfigyelhetők az utóbbi évek árvizei által lerakott hordalék-, fövenyrétegek, néhol akár egy méterrel is megemelve a partot. Szembetűnően látszik, hogy az egyik oldalon rombolja a partját a folyó, a szemközti részen építi azt.

Mielőtt a Búláti-szigetet elérnénk, lekanyarodunk az élő folyóról a IX-es öblítő csatornába, ha figyelmesen haladunk a zsilip környékén szinte mindig megpillanthatjuk a jégmadarat, hiszen az itt található szakadó partfalban van a költőürege. Ez szintén egy mesterségesen kialakított csatorna. Itt azonban már sokkal jobban érzékelhető a mozgó víz ereje, mint az előző csatornában. A meder több helyen kiszélesedik, és örvénylő részek keletkeznek. Ha itt megmérnénk a vízmélységet, azt tapasztalnánk, hogy az átlagos 3-3,5 méter helyett akár 8-9 méter is lehet. Ez a mély víz kedvelt haltanya a horgászok nem kis örömére.

A partszegélyt kísérő növények között újabbakat fedezhetünk föl. Megtalálhatjuk a nyílfüvet, amely több helyen szigetszerűen helyezkedik el, ez a hídőrféle nevét jellegzetes nyílhegy alakú víz feletti leveléről kapta, régebben reuma elleni gyógyszerként alkalmazták. Előfordul néhány tő vízitök. Nagy foltokban van úszó békaszőlő, amelynek napsütötte levelein nagy számban láthatunk sávos szitakötőket, amint napoznak, párzanak, illetve petéznek. A partot kísérő fákon sok kúszónövényt látunk, ősszel különösen szép látványt nyújt a ligeti szőlő vérvörös leveleivel.

Az öblítő csatorna végén balra fordulva rátérünk a Nyárád-érre (jobbra fordulva a tiszavalki csónakkikötőbe jutunk), ez egy régi vízfolyás volt, ami ma is az eredeti medrében folyik, csak magasabb a vízszintje, mint régen volt. Partját magas nádasok és füzek kísérik, szinte nem is lehet kilátni belőle. A nádasok előtt szép vízitök állományok találhatók. Amennyiben szerencsénk van, itt gyakran láthatunk csibéit vezető vízityúkot. A Nyárád-ér bal partján, több helyen vannak kijáratok, így ki tudunk tekinteni az ott található sekélyvizes, sulymos területre, ahol gyakran láthatunk táplálkozó nagykócsagokat, szürke gémeket. A jobb parton található madármegfigyelő toronynál érdemes megállni, és kis pihenőt tartani. Innen csodálatos kilátás nyílik az Apota nevű területre és a már említett Nyárád-eret kísérő sekélyvizes részre. Egy jó távcsővel megfigyelhetjük az Apotán fészkelő búbos vöcsköket, a táplálkozó gémféléket. Ősszel több ezres lúd és réce csapatok pihennek itt meg, melyek innen szintén jól megfigyelhetőek.

Tovább haladva elérjük az Eger-patak és a Nyárád-ér torkolatát, és innen az Eger-patak régi medrét követve haladhatunk tovább. A torkolatnál nagyon szép állománya van a védett gyilkos csomorikának. A régi medervonal nem könnyen követhető, hiszen a vízszint emelkedése miatt eltűntek a régi partok, inkább csak a valamikori parti füzek maradványai nyújtanak támpontot. Az egész területet sulyom és szórványosan tündérfátyol borítja, de a túra útvonal kirajzolódik benne. Több helyen szép állománya van a virágkákának. Sok helyen táplálkozó sirályokat (dankasirály, ezüstsirály), búbos vöcsköket, fattyú szerkőket láthatunk, a kiálló száraz fákon pihenő, szárítkozó kárókatonákat figyelhetünk meg. Poroszló felé haladva egyre kevesebb a vízi növényzet, és kijutunk egy nyíltvizes területre, innen belátjuk Dühös-lapos hatalmas vízfelületét. Már csak pár száz méter a 33-as út nyomvonala, ami alatt áthaladva a poroszlói medencébe jutunk. Itt a gáttal párhuzamosan a régi kubik gödrökön tovább haladva rövidesen elérjük a poroszlói kikötők valamelyikét.

2. útvonal: Tiszafüred–X. öblítő–Aponyháti öblítő–Nagymorotva–Szartos–Eger-patak –Poroszló csónakkikötők

(Csak kézi erővel hajtott vízi-járművekkel)

Tiszafüredről indulva az élő Tiszáig az útvonal megegyezik az egyes túraútvonallal. A Tiszán azonban nem jobbra a folyással szembe fordulunk, hanem balra, folyás irányba. Körülbelül egy kilométert haladunk, mikor a jobb parton találunk egy bejáratot. Ez az aponyháti öblítő csatorna, mely nem teljesen mesterséges, hanem egy régi ún. fokot alakítottak át. Szerencsére csak a bejáratnál készítettek egy zsilipet, a többi része megőrizte közel eredeti állapotát. Csodálatos dolog ezen a szűk kanyargós folyosón haladni, az elején gyékényes között halad az út, majd beér egy erdős részbe. A gyékényes részen sok vízinövény is színesíti az utat, békatutaj, ruca öröm, békabuzogány, béka korsó, tavi lórum, ebszőlőcsucsor, néhány tündérrózsa. A fák közé beérve fölénk borul az erdő és a szűk kanyargós ösvényen haladva olyan érzésünk lehet, mintha valamilyen trópusi tájon haladnánk. A fák közül kiérve a Nagymorotvára jutunk ki. Ez egy régi holtág, amely a duzzasztás után is megőrizte alakját és jellegét, mivel magas partjának egy része szárazon maradt. Átlagos vízmélysége 3-3,5 méter, és szinte szabályos patkó alakú. A végein elmocsarasodó részek vannak, melyek sulyommal, üveglevelű békaszőlővel, érdes tócsa­gazzal borítottak. Kiváló vízminőségének és jól megközelíthetőségének köszönhetően kedvelt horgászhely, így elég nagy itt a forgalom.

A morotváról egy keskeny kis csatornán keresztül jutunk ki a Szartos észak-keleti végéhez. A Szartos szintén egy régi holtág, de partjai már jobban elmosódottak. Kiérve a csatornából, hatalmas sulyommező kerül elénk élénksárga foltokkal tarkítva. Ezek a több hektáros foltok a tündérfátyol állományai. Napsütéses időben élénk citromsárga virágai virítanak, mintegy sárga szőnyeget alkotva. A sulyom között sok helyen süllő hínár foltok és közönséges rence foltokat találunk. A rence egy rovaremésztő növény, az apró vízi szervezeteket a gyökerein található kis csapdákkal fogja be, virága apró, ajakos, szintén sárga színű. Ebben a növénytengerben jól látható egy kis ösvény, amin végig tudunk haladni az Eger-patakig. Közben elhaladunk egy madártelep közelében, ami a Fás-ér szárazulatán megtelepedett erdőben található. A telepben kárókatona, kis kárókatona, szürke gém, bakcsó, kiskócsag költ.

Fiókanevelési időszakban hatalmas itt a hangzavar és a forgalom, a felnőtt madarak folyamatosan hordják az élelmet fiókáiknak. A telepen élő madarak védelmében, az állatok zavarása miatt tilos a telepet 200 méternél jobban megközelíteni, de távcsővel így is felejthetetlen élményt nyújthatnak az etető öreg madarak, vagy a már a fészek mellett ülő követelőző fiókák.

A telepet elhagyva kiérünk egy nyíltvizes területre, ahol balról rengeteg tuskót és égre meredő száraz fát látunk: ez az ún. gémfüzes erdő maradványa. A feltöltés után itt még erdő volt és hatalmas gémtelep alakult ki rajta, de ez az erdő a magas vízszint és a madarak ürüléke miatt kipusztult, és csak a tuskók maradtak. Így is pihenő és fészkelő helyet nyújtanak a madaraknak. A kiálló torzókon néhány küszvágó csér költ, a dankasirályok, ezüstsirályok, kormoránok kedvelt pihenő helye. A tuskós részt elhagyva elérjük az Eger-patak vonalát, ahol csatlakozik az út az egyes túra útvonalhoz és együtt halad Poroszlóig.

3. útvonal: Tiszafüred–Kis Tiszán Poroszlóig

Tiszafüred valamelyik kikötőjéből indulva a füredi holtágat a VIII-as öblítő csatornán keresztül hagyjuk el. Kiérve a Tiszára, a zsilippel szinte átellenben van a Kis Tisza bejárata, amin keresztül vízi úton juthatunk el Poroszlóra. Részben mesterségesen létrehozott csatorna, hisz régen is volt itt egy vízfolyás, amelynek a kotrásával és medre egy részének átalakításával jött létre a mai Kis Tisza. A kezdeti szakaszon, a zsilipig mesterségesen létrehozott széles medret találunk, partján ártéri erdőkkel. A zsilip után már más képet mutat a táj, a régi mederbe való csatlakozás után a partszegélyben több helyen látunk úszó- és hinaras békaszőlőt, nyílfüvet, békatutajt, békakorsót. Az erdőben több helyen mézgás éger magasodik a meder fölé, amiről azt tartja a néphit, hogy soha nem csap bele a villám, ezért viharban is meg lehet húzódni alatta. Az eredeti medret elérve lombsátor borul fölénk, és összeszűkül az út. Ha csendben haladunk az ártéri erdő ezernyi énekes madarának hangjában gyönyörködhetünk. Megtalálható itt a fülemüle, a barátposzáta, széncinege, erdei pinty, feketerigó és még jó néhány faj. A parton, több helyen kidőlt fák vannak, melyeknek a gyökerei közt maradt földben költ a jégmadár. A mintegy 1,5 km hosszú szakasz után elérjük a Gólyaorr nevű kanyarulatot. Bár nem tartozik a túra útvonalhoz, itt érdemes letérni és megkeresni a Duhogó bejáratát: ezen a keskeny kis csatornán bejutva gyönyörű tündérrózsa mező tárul elénk, sok kiszáradt fával tarkítva. Kis szerencsével megpillanthatjuk a barna kányát, mely a holtág közelében költ. Visszatérve a Kis Tiszára, megint változik a táj, elmaradnak a behajló fák és gyékényes, nádas szegélyezi a partot. A szegélyben tündérrózsa, sárga vízi tök, úszó-, hínaras-, üveglevelű békaszőlő foltok találhatók. Az öblökben megrekedt uszadékfákon megtelepedett növények között találunk tavasszal mocsári nőszirmot, mocsári nefelejcset, nyár végén tiszaparti margitvirágot. Gyakran látni fiókát vezető szárcsát, vízi tyúkot, táplálkozó szürke gémet, nagykócsagot, vörös gémet.

Mielőtt Poroszlót elérnénk, elénk tűnik a jobb parton egy madármegfigyelő torony, érdemes itt kikötni és szétnézni róla, esetleg a hozzá tartozó 1,5 km-es donga úton tenni egy sétát. A donga utat úgy alakították ki, hogy a Tisza-tóra jellemző élőhelyeket be lehessen mutatni, és a jellemző növényfajokat meg lehessen tekinteni. A donga utat az Eger-patak felől is meg lehet közelíteni, ott kényelmes kikötést biztosító stéget építettek (Poroszlói vízi tanösvény). A toronytól már csak pár száz méter a Kis Tisza és az Eger-patak torkolata, ahonnan láthatóak a poroszlói kikötők.

4. útvonal: Sarud–Kis Tiszán Poroszlóig

A hármas túraútvonal folytatásának is tekinthető, hiszen Poroszlóról tovább indulhatunk Sarudra. A Kis Tisza partjai a duzzasztás után víz alá kerültek, és a valamikori nyomvonal csak téli vízállásnál tűnik elő, illetve nyáron nádasok szegélyezik a partot. Kevés helyen találunk kísérő facsoportokat, ám ezek a fák kiváló pihenőhelyek a madarak számára, és ha figyelmesen haladunk, gyakran megpillanthatunk itt kormoránt, barnarétihéját, esetleg kabasólymot. A mederből több helyen keskeny kijáratok nyílnak a poroszlói öblözetbe, illetve a gát melletti kubikgödrökre. Érdemes ezeken kicsit kikalandozni, hiszen sok érdekes növényt, madárfajt láthatunk. A sekélyvizes részeken táplálkozó szürke gémeket, vörös gémeket, nagy kócsagokat, búbos vöcsköket, fattyú szerkőket, dankasirályokat, ezüst sirályokat, míg a mélyebb részeken halászó kormoránokat, alkalmanként halászsast figyelhetünk meg. Egyik leggyakoribb madár a szárcsa, tavasszal gyakran látunk fiókákat vezető öreg madarakat, nyár végétől viszont már csapatokba verődve táplálkoznak. Az öreg madarak fekete színűek, fehér homlokfolttal, a fiatal fiókák vöröses feje csak később fehéredik ki. A növények közül megfigyelhetjük a partszegélyben a békatutajt, békakorsót, békalencse fajokat, rucaörömöt, fehér tündérrózsát, vízi tököt, virágkákát, ebszőlőcsucsort, tavasszal a mocsári nőszirmot, a nyíltabb vízfelületeken sok hínárfajt (pl. békaszőlő fajok, nagy tüskés hínár, érdes tócsagaz, süllő hínár). A meder vonala sok helyen közvetlenül a gát mellett halad, ezért kedvelt horgászhelyek vannak itt, ezért érdemes óvatosan haladni.

5. útvonal: Tiszafüred–VIII öblítő csatorna–Tisza–VI öblítő csatorna–Szilas-fok–Csapói-holt Tisza a 43. pontnál–Poroszló

Tiszafüredről indulva a VIII-as öblítőn jutunk ki a Tiszára, ahol folyás irányba fordulva mintegy 4,5 km-t haladunk. Ez a Tisza-szakasz is sok szépséget rejt szakadó partjaival, homokpadjaival, ártéri erdeivel. Sajnos itt elég nagy a forgalom, így nem láthatunk túl sok madarat. A VI-os öblítőt jobbra találjuk Tiszafüred-Örvényt elhagyva. Ez a csatorna szintén mesterségesen készült, ami jól látszik egyenes vonalvezetésén és széles medrén. A zsilipnél érdemes figyelmesen haladni, és ha kis szerencsénk van, megpillanthatjuk a jégmadarat, mely itt fészkel. Sok helyen láthatunk bakcsókat a víz fölé hajló fűzfák ágain. Pár száz métert kell csak haladnunk, és jobbra van egy kis mellékága a csatornának, ezen juthatunk el a Szilas-fokig. A kis ágból kijutva egy nagy sulyom mezőn keresztül vezet az út, melyet sok tuskó tarkít. A tuskókon gyakran láthatunk gémféléket, szárítkozó kormoránt, ősszel több réce és lúd faj kedvelt tartózkodási helye a sekélyvizes rész. A csapást követve elérjük a fokot. Ez a vízfolyás vezette le annak idején a Csapói holtág, a Borzanat és a Lapos morotva felesleges vizét a Tiszába. Ezek a holtágak ma is felfedezhetők, bár partjaik már eléggé elmosódottak. A Csapói holtágon haladunk tovább, ahol valamikor a legszebb tündérrózsa mező volt. Mára ez az állomány sajnos leromlott, de még így is gyönyörűek a maradványai. Az állomány csökkenésének oka valószínűleg a nagy teljesítményű motorral felszerelt hajók megnövekedett forgalmában keresendő, mely a nagy hullámveréssel képes a gyöktörzseket felszakítani az aljzatról. A holtág régi partját csak a tuskók, és a gyékényes, nádas szegély jelzi. A Borzanat és a Csapói holtág közötti terület valamikor fás legelő volt, sok tuskó maradt meg belőle és egy sekélyvizes rész jött létre. Ezen a részen nagyon szép tündérfátyolos, közönséges rencés, sulymos, tündérrózsás mező alakult ki. A kiálló tuskókon szerkők, sirályok pihennek, némelyiken küszvágó csér fészkel. A jobbra elterülő, tündérrózsa foltokkal tarkított, hatalmas sulyom mezőben a tározó legszebb szerkőtelepét találjuk. A tündérrózsa levelein, vagy a sulyomra rakott fészkekben több száz pár fattyú- illetve kormos szerkő költ, gyakran pár méterre a csónak úttól. Érdekes látvány megfigyelni az élelmet hordó, fészküket igazítgató madarakat. A holtág nyíltvizes részein gyakran szemünk elé kerül a búbos vöcsök, amint fiókáit vezeti, vagy éppen a hátán szállítja a fáradt apróságokat. A nyár második felében megjelennek itt a fiatal selyemgémek, gyakran 20-30 példányos csoportokban. Lenyűgöző látvány, amint a kistermetű gémféle a tündérrózsa levélen állva lesi áldozatát.

A holtág Poroszló felőli végében, közel a Kis Tisza torkolathoz található egy madármegfigyelő torony, amiről szépen be lehet látni a poroszlói öblözet nyíltvizes részeit. Érdemes itt megállni, a fák hűvöséből szemlélődni. Tovább haladva elérjük a Kis Tisza torkolatát, ahol balra fordulva jutunk el Poroszlóra.

6. útvonal: Tiszafüred-Örvény–VI öblítő csatorna–Kozma-fok–Sarud

Tiszafüred-Örvényről indulva az ötös túra útvonalat követjük a VI-os öblítőig, most azonban nem térünk le jobbra a mellékágba, hanem végig haladunk a csatornán. Az öblítő végétől több lehetőség is kínálkozik tovább haladni. Aki ismeri a területet, egyenesen a nyíltvízen keresztül is megközelítheti a Kozma-fokot. Ez az útvonal azonban rengeteg tuskót rejt, és ha feltámad egy erősebb szél, könnyen kellemetlen meglepetést szerezhet. Érdemesebb inkább a csatorna végén balra fordulni és az Óhalászi-holtágat kísérő gyékényest követni. Itt is sok tuskó van, de ezek jobban elkerülhetők. A sok tuskóra az a magyarázat, hogy ez a terület az árasztást megelőzően nem összefüggő erdő volt, hanem fás legelő, ezért ezt nem termelték le. A vízborítás miatt azonban a fák kiszáradtak, és sok száraz csonk maradt. A csonkokon gyakran láthatunk szárítkozó kormoránt, pihenő dankasirályokat, ezüst sirályokat, szerkőket. Ha már itt járunk, érdemes benézni az Óhalászi-holtágba. Gyönyörű látványt nyújt a partszegélyt kísérő tündérrózsa mező, a sok száraz fa. A holtág vize teljesen sötét, szinte fekete, állítólag a mederben termálvíz tör fel, és ez okozza a jelenséget. A holtág északkeleti végében egy homogén kárókatona telep található, ami 200-250 fészekből áll. Kis szerencsével láthatunk kabasólymot és barna kányát, melyek szintén itt költenek. Ha a holtágat megnéztük, a kivezető csatorna végétől érdemes az Óhalászi sziget felé fordulni és rátérni a Fűzfás morotva régi medrére. Ez a meder elég nehezen követhető, de vonalát kirajzolják a régen partján álló fák tuskói. Az Óhalászi sziget a legnagyobb szárazulat a tóban, melyen régen település is volt. Ennek nyomaira ma már nehéz rábukkanni a hatalmas gyalogakácosban. Követve a sziget vonalát és a morotva medrét, eljutunk a Kozma-fokig. Ez a fok vezette le régen az Óhalászi holtág és a Fűzfás morotva felesleges vizét a Kis Tiszába. A fokon áthaladva a Kis Tiszába érünk, ahol balra fordulva Sarud felé indulhatunk, jobbra fordulva viszont Poroszlóra jutunk.