Tiszafüred lakossága és
és az ökoturizmus



Dr. Tóth János – Hári Péter

 

Szociológiai elemzés 

Turizmus és ökoturizmus

 

A harmadik évezred elejének kétségkívül egyik legdinamikusabban fejlődő iparága a (nemzetközi illetve határokon belüli) turizmus, számos – sok esetben semmilyen más gazdasági erőforrással nem rendelkező – régió számára elsődleges bevételi forrás. Szociológiai értelemben a turizmus, mint társadalmi jelenség két karakteresen elkülöníthető embercsoport részvételén alapul: a látogatókon (turistákon) és a vendéglátókon. Jelen tanulmány keretei között csupán a második csoporttal kapcsolatos elemzéseket végeztünk, arra voltunk kíváncsiak, hogyan viszonyul a kérdéses terület lakossága a lakhelyére irányuló turizmus fellendítéséhez.Felmerülhet a kérdés, miért is szükséges ennek vizsgálata. Miért nem feltétlenül egyértelmű, hogy egy gazdasági nehézségekkel küszködő térség lakossága támogat olyan kezdeményezéseket, melyek meglévő természeti-kulturális erőforrásaira alapozva anyagi javakhoz juttatja az érintetteket?Nos, bár kétségtelen, hogy a kedvező természeti-kulturális javakkal bíró régiók jelentős bevételeket könyvelhetnek el az ezekre építkező turizmusból, sajnos az ipari méretű (és jellegű) vendégáradat sok esetben már egészen rövid idő alatt súlyos pusztításokat végezhet a kérdéses természeti és kulturális értékekben, megszüntetve ezzel a terület vonzerejét és jelentős mértékben erodálva a helyben lakók életminőségét. A probléma gyökere a modern turizmus jellegében keresendő: a turista gazdasági erőforrásokkal rendelkezik, a befogadó természeti és kulturális javakat kínál fel ezért cserében. Egy ilyen csereaktusban a vendég úgy érezheti (és számos negatív tapasztalat szerint legtöbbször úgy is érzi), hogy az „őslakostól” pénzével megvásárolta annak javait, szolgáltatásait, azokat egy-két héten keresztül használja és semmiféle felelősséggel nem tartozik értük. Ha egy területre tömegesen érkeznek ezzel a felfogással érkező „vendégek”, a pusztítás gyors lesz és végzetes.Ennek ellenére természetesen nem szabad azonnal a negatív és éppen ezért elkerülendő társadalmi jelenségek sorába száműzni a turizmust, hiszen ez esetben a sokszor csak (vagy szinte csak) erre támaszkodható térségek potenciális bevételektől eshetnek el, melyeket megfelelő önvédelmi stratégiákat megalkotva, a szükséges óvintézkedéseket megtéve inkasszálhatnának – azok negatív hozadéka nélkül.Ennek érdekében kezd a közelmúltban fokozatosan tért hódítani az ún. ökoturizmus. Ez – jelző nélküli rokonával ellentétben – azt a szemléletet tükrözi, hogy a turista és a befogadó közötti csereaktus nem vásárlás, hanem bérbeadás: a bérleményt pedig illik (sőt kötelező) olyan állapotban visszaszolgáltatni, ahogyan azt kaptuk. A gyakorlatban ez a megoldás azt jelenti, hogy egy ökológiai értékekben gazdag területre érkező turista azért fizet, hogy egészséges, természetes környezetben kikapcsolódjon, feltöltődjön, majd ezt nyaralása végén épségben megőrizve hagyja hátra a helyieknek. A turizmusnak ez az egyetlen olyan felfogása, mely hosszú távon fenntartható és nem vezet az „utánam az özönvíz”-szemlélet jegyében a természeti és kulturális környezet gyors erodálódásához.Felmerülhet a kérdés, hogy ez esetben miért szükséges a helyiek, vagyis a turizmusnak otthont adók attitűdjeinek vizsgálata, miért nem azokra koncentrálunk, akiken ez az egész múlik, vagyis a turistákra? Azért, mert ez nem elsősorban rajtuk múlik. Visszatérve a gazdasági tranzakciós analógiához, ha valakinek megvételre kínálnak fel valamit, akkor azt meg fogja venni, ha bérletet kínálnak, bérli – vagyis ha az „őslakosok” ragaszkodnak természeti és kulturális javaikhoz, ha ők maguk nem fogadják el azok felelőtlen és gyors elpusztítását, akkor ehhez a hozzájuk irányuló turizmus jellege igazodni fog. [Ennek természetesen alapfeltétele, hogy a kérdéses terület természeti és kulturális erőforrásai felett azok rendelkezzenek, akiknek viselniük kell ezek esetleges elpusztításának terheit – vagyis az ott lakók. Amennyiben a vendéglátás alapját a családi tulajdonban lévő gazdasági egységek adják, a fenti tétel igaz lesz, ám ha például nemzetközi idegenforgalmi láncok birtokolják az üzletág nagy részét, a tétel megdől.]Ennek megfelelően jelen elemzés keretei között elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogyan viszonyulnak az érintett területen lakók saját áruba bocsátható természeti javaikhoz, akarnak-e hozzájuk irányuló bármiféle turizmust és ha igen, milyen legyen az szerintük. 

Az elemzés módszere

 A felmerült kérdések vizsgálatához egy, a közelmúltban általunk végzett felmérés eredményeit használtuk fel. 2002 őszén négy Tisza-menti település (Martonos [YU], Mindszent, Tiszafüred és Rakamaz) lakosságát kérdeztük le a Tisza-menti élet különböző aspektusairól, valamint általános környezet- és természetvédelmi kérdésekről (a kutatás eredményeinek komplex értékelését publikálta Tóth I. János: Környezetszociológiai felmérés a Tisza mentén. CSEMETE, Szeged, 2002.). Mivel a mintavétel településenként reprezentatív, véletlen sétás módszerrel történt, a Tisza-tó egyik legmeghatározóbb településének számító Tiszafüredre vonatkozó rész-minta önállóan is kezelhető. Bár ennek elemszáma (N=230 fő) önmagában kicsi, ami a precíz százalékos arányok óvatos kezelését teszi szükségessé, a mintavétel szabályossága biztosítja a reprezentativitást.Természetesen a kapott eredmények bizonyos megszorításokkal tesznek eleget a reprezentativitás követelményének: az eredmények értékelésekor szem előtt kell tartani, hogy azok  

  1. csak Tiszafüred lakosságának véleményét tükrözik, és nem a Tisza-tó környékének teljes lakosságáét,
  2. nem frissek, az adatfelvétel óta eltelt időszakban bizonyos kérdésekben már változhatott az érintettek véleménye.

 Emellett mindenképpen ki kell emelnünk, hogy maga a Tisza-kutatás célja nem a lakosság turizmussal kapcsolatos attitűdjeit átfogóan felmérni hivatott vizsgálat volt, csupán néhány kérdés foglalkozott a turizmussal illetve azzal kapcsolatba hozható témákkal. 

A minta demográfiai összetétele

 A Tisza-kutatás Tiszafüredre vonatkozó részmintájának összetétele a legfontosabb demográfiai-szocioökonómiai változók tekintetében nem tükröznek jelentősebb torzulást a településre vonatkozó tényleges statisztikai adatokhoz viszonyítva, valamint egyik demográfiai csoport sincs számottevő mértékben túl- vagy alulreprezentálva (1-3. táblázat). Ez a tény is alátámasztja azt az állításunkat, miszerint a kutatási eredmények jó közelítéssel használhatók a város lakossága véleményének demonstrálásához.  

 

 

 

 

 

Élekor

Arány

14-36 éves

23,7%

37-49 éves

25,9%

50-62 éves

28,6%

62 évesnél idősebb

21,9%

1. táblázat 

 

 

 

 

 

 

Legmagasabb iskolai végzettség

Arány

8 általános vagy kevesebb

28,6%

Szakmunkásképző

30,8%

Szakközépiskolai érettségi

18,5%

Gimnáziumi érettségi

12,8%

Felsőfokú

9,2%

2. táblázat 

 

 

 

 Neme

Arány

Férfi

41,7%

58,3%

3. táblázat 

Jelenlegi folyó-használat

 A Tisza-tó környéke turisztikai fejlesztésének lakossági recepciója nagyban függ attól, milyen a helybeliek viszonya a környék természeti értékének bázisául szolgáló mesterséges tóhoz és a környék élővilágához. 

A folyó használata

Említés aránya

Fürdőzésre, úszásra használja:

49,16%

Sétára, kutyasétáltatásra használja:

33,14%

Csónakázásra, horgászásra használja:

28,40%

Motorcsónakázásra, jet-skizésre használja:

8,07%

Kirándulásra használja:

5,77%

Öntözésre használja:

4,94%

Vendéglátásra használja:

2,50%

Ártéri gazdálkodásra használja:

2,50%

Gazdálkodásra használja:

1,89%

Turisták fogadására, üdültetésre  használja:

1,88%

Szemétlerakásra használja:

0,00%

4. táblázat 

 

 

 

 

 

 

 Hány dologra használja?

Arány

4-5

5,8%

3

7,7%

2

20,0%

1

31,6%

0

34,8%

5. táblázat

 Amint azt a kérdőívünk eredményei világosan tükrözik, a tiszafürediek többségének életében valamilyen formában jelen van a Tisza – ilyen vagy olyan módon használják közelségéből adódó előnyeit. A felsorolt lehetőségek közül a favorit a fürdés, úszás, a séta, kutyasétáltatás, kirándulás valamint a csónakázás, vagyis a csendes, nyugodt privát szabadidő-eltöltés. Motorcsónakázásra, jet-skizésre (vagyis a napjainkban divatos, az ipari jellegű, a helyi környezeti érdekek iránt érzéketlen turizmus szimbólumának tekinthető tevékenységre) kevesen, ám a helyi környezet szempontjából így is aggasztó mértékben használják a Tisza-tavat. Természetesen megjelenik a mezőgazdasági jellegű tevékenység is a felhasználási módok között – gazdálkodási tevékenységet segítő szerepe (gazdálkodás, ártéri gazdálkodás, öntözés) is többeknél van. Jelenleg meglehetősen csekély (4% körüli) a tó turisztikai szerepe, vendéglátásra, turisták fogadására, üdültetésre ennyien használják (4. táblázat).A használati módok megoszlása mellett igen fontos megemlíteni, hogy ilyen vagy olyan módon, de a többség (a kérdezettek kétharmada) életében mindenképpen van valamilyen szerepe a Tisza-tónak, ezért bármilyen projekt, mely a terület turisztikai szerepének növelésére irányul, a lakosság többségét érinti (5. táblázat).A kérdezettek körülbelül fele nyilatkozott úgy, hogy a Tisza közelségéből származnak a környék számára gazdasági előnyök, ugyanakkor sokan vélik úgy, hogy a lehetőségek nincsenek megfelelően kihasználva (6. táblázat). Nyitott kérdéssel firtattuk, milyen gazdasági előnyökre gondolnak a folyó kapcsán – a válaszok 43,8 százalékában jelent meg valamilyen formában a turizmus lehetősége (turizmus, turisztika, turisták fogadása, falusi turizmus, vendéglátás, üdültetés, kemping stb.). 

 

 

 

 

A Tisza közelségéből származnak-e gazdasági előnyök?

 

Nem jár előnyökkel

22,2%

Járna előnyökkel, de ez nincs kihasználva

26,9%

igen, bizonyos gazdasági előnyökkel jár

40,7%

igen, jelentős gazdasági előnyökkel jár

10,2%

6. táblázat A fentiekből összefoglalóan elmondható, hogy a Tisza (és a Tisza-tó) közelsége intenzíven jelen van tiszafürediek életében, elsősorban, mint a csendes kikapcsolódási színtere – ugyanakkor a többség lehetőségeket látna a turizmus fejlesztésében, melyből ma még csak nagyon kevesen jutnak bevételhez. A feladat tehát e két tény összehangolása: a környékre irányuló vendégforgalom élénkítése úgy, hogy közben igyekszünk megóvni a helyiek számára, mint nyugodt rekreációs lehetőség. Mindkét feltételnek egyedül az ökoturizmus tehet eleget.

 Ártér-szélesítés és ártéri gazdálkodás

 Az ökoturizmussal szorosan összekapcsolódik a Tisza – napjainkban egyre gyakrabban terítékre kerülő – „újraszabályozása”. Amint arra már a Vásárhelyi-terv elvei is rámutattak, nem tartható tovább az a múlt századi folyószabályozási elv, mely szerint a folyóinkat szűk mederbe terelve, magas gátak közé szorítva minél rövidebb úton át kell vezetni az ország területén. Ez a stratégia ugyanis a forrása az egyre gyakoribbá váló súlyos árvizeknek, melyek a települések és a termőföldek elöntése révén évről évre súlyos milliárdokkal károsítják meg hazánkat és különösen a folyók közelében élőket. A megoldás a folyók (és elsősorban a Tisza) medrének szélesítése, az árterek határainak kitolása, azok kivonása a hagyományos mezőgazdasági tevékenység hatásköréből és más úton történő hasznosításuk előmozdítása. 

 

 

Árvíz elleni védekezés esetében melyik állítással ért egyet?
A folyót a lehető legszűkebb mederben kell tartani

23,0%

A folyónak nagyobb teret kell adni

77,0%

7. táblázat Hogyan kapcsolódik össze az ártér-szélesítési program és az ökoturizmus? Látnunk kell, hogy amennyiben valóban újragondoljuk folyószabályozási elveinket, elkerülhetetlen a vizek közelében élők jelenlegi gazdasági gyakorlatának újragondolása is. Az árterek szélesítésével hatalmas területeken szűnik meg a hagyományos mezőgazdasági tevékenység, hogy ezek a területek visszakerüljenek a természet gondozásába. Ezzel meglehetősen sokan veszíthetik el jelenlegi megélhetési forrásaikat, amik helyett újakat kell találni – ilyen új megélhetés lehet a természeti ciklusokkal harmóniában létező ártéri gazdálkodás mellett az ökoturizmus, mely a kiszélesített árterekre, az újratelepülő erdőkbe valamint áradások idején a felduzzadó vizekre irányul.Amint azt a felmérésünk adatai mutatják, a Vásárhelyi-terv koncepciójának meglehetősen jó a lakossági recepciója – a kérdezettek többsége (több mint háromnegyede) ért egyet azzal az állítással, hogy a folyónak nagyobb teret kell adni (7. táblázat). Ugyanennyien tartják feltétlen jó ötletnek az ártéri gazdálkodást, mint a folyó környékének régi-új elveken nyugvó felhasználását (8. táblázat).Természetesen a kérdezettek legnagyobb arányban az árvízveszély csökkenése miatt támogatják az árterület növelését, ám jelentős azok aránya, akik a természet életterének növelését illetve azoké is, akik kifejezetten az ökoturizmus lehetőségét látják egy ilyen lépésben (9. táblázat). 

 

 

 

 

 

Jó ötlet-e az ártéri gazdálkodás?

Arány

Feltétlenül

78,0

Csak ha nem okoz gazdasági érdeksérelmet

13,0

Semmiképpen

6,0

Egyéb

3,0

8. táblázat 

 

 

 

 

 

Mi az ártéri terület növelésének jelentősége?

Arány

Csökken az árvíz veszélye

46,2

A természet élettere növekszik

10,6

Növekszik az ökoturizmus lehetősége

12,6

Lehetőséget adna az ártéri gazdálkodásra

30,7

9. táblázatArra is rákérdeztünk, hogy a koncepció elvi támogatásán túl részt venne-e a kérdezett személyesen is egy ártéri gazdálkodási programban (itt az ártéri gazdálkodás természetesen már tágabb jelentésében, az ártér általában új típusú kihasználásában értendő). Adataink azt mutatják, hogy a kérdezettek többségében (56,5%) megvan a hajlandóság arra, hogy személyes életét hozzáigazítsa a Tisza és térsége képének újraformálását célzó projekthez. Emellett jelentős volt még azok aránya is, akik lehetségesnek tartották a személyes részvételt egy ilyen programban (10. táblázat). Egy koncepció megalkotásakor nagyon fontos, hogy olyan tervekkel álljunk elő, melyek az elképzeléseket elvileg támogató, ám személyes részvételüket illetően vacilláló embereket a projekt mögé sorakoztatják fel. 

 

 

 

 

 Részt venne-e ártéri gazdálkodási programban?

Arány

Részt venne benne

56,5%

Lehet, hogy részt venne benne

17,7%

Biztos nem venne részt benne

25,8%

10. táblázat 

Az EU támogatási koncepciói

 Kérdőívünkben arra is kíváncsiak voltunk, mennyire tájékozottak a kérdezettek az Európai Unió koncepcióit illetően, illetve mennyiben hajlandóak azokat a magukénak tekinteni. Eredményként azt kaptuk, hogy a döntő többség tisztában van az Unió támogatási elveivel – tudja azt, hogy az EU előszeretettel biztosít forrásokat biogazdálkodáshoz, természetvédelemhez, ökoturizmushoz a mezőgazdasági terméshozam növelésével szemben (11. táblázat). A kérdezettek döntő többsége (közel 4/5-e) nyilatkozott úgy, hogy hajlandó is lenne személyes tevékenységét Brüsszel elképzelései szerint formálni, tehát partner lenne a folyó menti földhasználat újragondolásában, más jellegű felhasználásában (12. táblázat). 

 

 

 

Mit támogat inkább az EU?

Arány

Nagyobb hozamú termelést

17,6

Biogazdálkodás, ökoturizmus, természetvédelem

82,4

11. táblázat 

 

 

 

Hajlandó-e tevékenységén eszerint változtatni?

Arány

Igen

79,3

Nem

20,7

12. táblázat 

Következtetések

 Jelen elemzés keretei között arra próbáltunk választ keresni, hogyan viszonyulna a Tisza-tó meghatározó településének számító Tiszafüred lakossága a felé irányuló turizmus fejlesztésének koncepciójához.Adatainkból azt láthatjuk, hogy a kérdezettek többsége lát lehetőséget a turizmus fejlesztésében, ugyanakkor jelenleg a folyó elsődlegesen, mint csendes, nyugodt rekreációs forrás működik, vagyis bármilyen turizmus-fejlesztést célzó projektet csak a folyó természeti integritásának és nyugalmának megőrzésével és erősítésével összhangban szabad elkezdeni, a térség számára az egyetlen értelmes alternatíva a (fenntartható) ökoturizmus. A kérdezettek többsége mind elviekben, mind saját szerepét tekintve támogatja a Tiszának az árterek szélesítésének koncepcióján nyugvó „újraszabályozását”. Válaszadóink tisztában vannak az uniós célkitűzésekkel és maguk is hajlandóak tevékenységüket azokhoz igazítani a folyómenti területek hasznosításának kérdéskörében. Ezek a tények azt mutatják, hogy a Tisza-tó turisztikai fejlesztését össze kell kapcsolni a folyó árterének növelésével, az ártéri ökoszisztémák megóvásával és erősítésével, összefoglalóan egy átfogó természetvédelmi cselekvési tervvel. 

További kutatási irányok

 Mint azt már a kutatás módszerének ismertetésekor említettem, vizsgálati eredményeink távolról sem tekinthetők átfogónak: nem reprezentálják az érintett környék teljes lakosságát és a témának is csupán néhány aspektusát vizsgálják.Ezért – bár az eredmények mindenképpen hasznosíthatóak és segíthetik egy, a térséget érintő fejlesztési koncepció megalkotását önmagukban is – mindenképpen érdemes lehet a későbbiekben egy konkrétan formálódó projektet a szociológiai háttér alapos vizsgálatával kidolgozni.Ennek keretében hasznos lehetne egy, a Tisza-tó környékén elhelyezkedő valamennyi település lakosságára kiterjedő, nagy mintán alapuló, átfogó kérdőíves adatfelvétel a következő témákkal: 

  1. Milyen az emberek viszonya jelenleg a Tiszához és a Tisza-tóhoz?
  2. Mennyire elkötelezettek a víz és környéke ökoszisztémáinak integritása iránt?
  3. Milyen turizmusfejlesztési koncepciót tudnának elfogadni?
  4. Milyen formában tudnának ők maguk a turizmusba bekapcsolódni?
 Meggyőződésünk, hogy az érintettek véleményének alaposabb ismerete nélkül kidolgozott koncepciók, a helyiek tevékeny részvétele és természeti értékeik iránti határozott elkötelezettsége nélkül elindított programok a Tisza és a Tisza-tó természeti környezete, végső soron pedig a tó közelében élők számára is többet árthatnak mint amennyit használhatnak.