IV.1. Az ürge

Az ürge (Spermophilus citellus) a rágcsálók rendjébe, mókusalkatúak alrendjébe és a mókusfélék családjába tartozó faj. Testhossza kb. 20-22 centiméter, bozontos farka 6-7 centiméter hosszú. Tömege 250-400 gramm. Színe sárgásszürke, alul rozsdássárga árnyalattal. Háta szabálytalan, elmosódott foltokkal tarkított. Álla és nyaka elülső része fehéres színárnyalatú. Szemét világos árnyalatú gyűrű fogja körbe. Az ürge élőhelyei a rövidfüvű sztyeppek Délkelet-, Kelet-Európában. Elsősorban a nagyobb kiterjedésű síkságokat kedveli, de dombvidékeken is előfordul. A középhegységeket már nem kedveli ennyire, bár a napsütötte legelőkön itt is előfordul. Egy adott területen történő megtelepedésének illetve megmaradásának feltétele, hogy élőhelyén a fű ne legyen túl magas vagy sűrű, de túl ritka sem. Az erdőt és a vizes helyeket elkerüli. Előszeretettel készíti üregét száraz homok- vagy vályogtalajokon, réteken, legelőkön, lucernaföldeken. Az üregbe való bemenetel előtt az ürge gyakran kellemetlen, szúrós szagú vizelettel jelöli meg területét. A maga ásta, folyosószerű járat igen hosszú lehet, és mindig egy kamrában végződik. Ezt puhára kibéleli, és az éjszakát itt tölti. A téli álmát szintén ebben a kamrában alussza. A bejárat előtt sosem találunk földet, mivel azt pofazacskóiban az üregtől távolabbra szállítja. Az ürge kimondottan nappali állat, már jóval napnyugta előtt visszatér üregébe, és csak teljes kivilágosodás után hagyja el azt. Táplálékául főleg növények - magvak, bogyók, zöld növények, gumók, hagymák, gyökerek - szolgálnak, de emellett állati eredetű eleséget is fogyaszt. Ez lehet rovar (sáska, tücsök), de megfigyelték már azt is, hogy egereket, földön költő madarakat zsákmányolt, vagy ezek fészekalját fosztotta ki. Az ürge vackában magányosan él, de az azonos élőhelyen lévők kolóniákat alkotnak. Ha nem zavarják meg őket, gyakran láthatók amint kisebb csoportokban foglalatoskodnak. Sűrűn felágaskodnak, és ha veszély fenyeget, éles füttyentést hallatnak. Erre a jelre az egész csapat megiramodik, és fejjel előre menekül a kotorékokba. Az ürgék tavasztól őszig aktívak, ezért a szaporodáshoz kevés idő áll rendelkezésre. Emiatt általában évente egy alom születik, mely 6-8 újszülöttből áll. A kicsinyek szűk hónapos vemhesség után jönnek világra, csupaszon és zárt szemmel. Kb. három hétig szopnak, utána kezdenek el kimászkálni az üregből. Gyorsan nőnek, és őszre már csaknem elérik végleges fejlettségüket. Az eddig az anyjukkal lakó fiatalok saját üreget ásnak maguknak, és ezután önálló életet élnek. A téli hónapok alatt téli álmot alszanak, és testük tartalékait élik egészen a tavaszi ébredésig. A mély földalatti üreg megvédi őket a fagytól, melynek bejáratát még el is tömik a pihenő megkezdése előtt. Az első éves, még nem teljesen kifejlett ürgék belső nemi szervei még a téli álom alatt el kezdenek fejlődni, így a tavaszi ébredés után már érett spermiumokkal rendelkeznek és rögtön szaporodásra képesek. Viszonylagos szaporasága ellenére az ürgeállomány számos ellenségének köszönhetően nem képes elárasztani mindent. Szívesen zsákmányolják a ragadozó madarak - különösen a parlagi sas, kerecsensólyom - ragadozó emlősök, de régebben az ember is gyakran pusztította bundája és állítólag igen ízletes húsa miatt. Az intenzív mezőgazdaság által alkalmazott technikák is jelentősen hozzájárultak állományának csökkenéséhez. A legnagyobb ellenségük azonban a kedvezőtlen időjárás. Ha hideg idő köszönt be sok csapadékkal, és a nedvesség behatol az ürgék otthonaiba, akkor a kihűlés hamar végez a dermedt állapotban pihenő állatokkal. A nagyobb nyári záporok is sok áldozatot szednek közülük.

IV.2. Az ürge természetvédelmi értékelése

Az ürge korábbi megítélése lényegesen különbözött a mai állásponttól, amikor is egyértelműen a mezőgazdaság egyik kártevőjeként tartották számon. A magyarországi állomány az élőhelyek nagyarányú eltűnése miatt erősen megritkult, ezért a fajt 1982-ben védetté nyilvánították. Az Európa Tanács Berni Egyezményének II. függeléke a szigorúan védett fajokról listáján szintén szerepel az ürge. Több értékes, ritka ragadozómadarunknak, így elsősorban a kerecsensólyomnak és a parlagi sasnak is egyik fő zsákmányállata az ürge. A madarak stabil populációinak megteremtéséhez nélkülözhetetlen, hogy biztosítva legyen a számukra kedvező táplálkozóhely, ezért a kerecsensólyom és a parlagi sas védelméhez nélkülözhetetlen az ürgeélőhelyek megőrzése, újak létesítése. A földalatti járatokat készítő állatok tevékenysége hatással van a talaj vízháztartására. Az ürgék eltűnésével a pusztai gyepek fajösszetételének változása következhet be, mely az élőhely átalakulásához vezet.

IV.3. A kipusztulás körülményei

- Hogyan és mikor tűnt el a vidékről az ürge (Kontos Tivadar)

A témakör vizsgálatakor elsődleges szemponttal kell figyelembe venni mikor pusztult ki az ürge, és milyen körülmények játszottak közre a faj térségből való eltűnésekor.

IV.4. A telepítés létjogosultsága

Mint az a fentiekből is kiderül elsősorban az a cél, hogy terület természeti állapota tekintetében a védettség létrejöttekor, és az azt megelőző állapotokat idézzük fel. Az ürge részben mint természetvédelmi szempontból védendő faj, részben mint a legjelentősebb indikátorfaj játszik szerepet programunkban.

Az ürgét (Spermophilus citellus) néhány évtizede még mezőgazdasági kártevőként tartották számon. A magyarországi állomány az élőhelyek számának drasztikus csökkenésével erősen megritkult, ezért a fajt 1982-ben védetté nyilvánították (1982. évi 4. törvényerejű rendelet). Az ürge magyarországi állomány-változásának országos szintű monitorozása tehát a védett faj fennmaradásához szükséges intézkedések megtételére hívhatja fel a figyelmet.

Több különösen értékes, ritka ragadozómadarunk, így elsősorban a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a parlagi sas (Aquila heliaca) egyik fő táplálékállata az ürge, bár valószínűleg egyes helyeken táplálékösszetétel-változást okozhatott az ürgesűrűség csökkenése. A madarak stabil populációinak megteremtéséhez fontos a megfelelő táplálkozóhely biztosítása, tehát a kerecsensólyom és a parlagi sas védelméhez az ürgeélőhelyek visszaállításán keresztül vezethet az út. Az ürgelyukakba - tapasztalataink szerint - a nappali hőség elől behúzódónak a puszta kétéltűi, esetleg hüllői. A bugaci pusztán az ürgelyukak nagy százalékában zöld varangyok (Bufo viridis) figyelhetők meg, míg kint a pusztán, napközben szinte sohasem találkoztunk velük (kivételt csak az esős, párás napok jelentettek). Valószínűnek tűnik, hogy az állatok fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú a menedékhelyek megléte. Ezen védett állatcsoportok élő- és táplálkozóhelyének megóvásához, illetve visszaalakításához egyes ürgepopulációk állapota és térbeli helyzetük ismerete nélkülözhetetlen. Az ürgék eltűnésével a pusztai gyepek fajösszetételének változása következhet be, mely az élőhely átalakulásához vezet. A monitorozott ürgepopulációk, lokálisan, előre jelezhetik a várható élőhely leromlást.

A háziállatok számának és a legelők méretének országos szintű csökkenése a korábbi legelők növényzetének magasság- és fajösszetételbeli változását vonja maga után. A gyorsabb változásra, a növényzet felnövésére, az ürgék a terület elkerülésével reagálnak (Kis et al., 1998). Ebben a fázisban az értékes élőhely kaszálással, vagy a legeltetés visszaállításával még megmenthető. A talaj fizikai, kémiai változásaira, a talajvízszint eltolódására az ürgepopulációk érzékenyen reagálnak. Az állatok szigetekre szorulnak vissza, majd kipusztulnak, vagy épp ellenkezőleg, szétterjednek és újabb élőhelyeket népesítenek be (pl. vizes élőhelyek kiszáradása) a változások irányától függően. Az ürge monitorozása így a nem megfelelő kezelésre, illetve a talaj fizikai, kémiai változásaira deríthet fényt.

IV.5. Az ürgetelepítés lehetőségei

Az alábbiakban az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által kidolgozott telepítés és monitoring módszer ismertetését tesszük meg, mint esetünkben is használatos gyakorlati megvalósítást. Idézzük az MME koncepcióját:

Mintavételi helyek

Az ország minden nagyobb tájegységéről, annak méretével arányosan, a táj szintű élőhelytérképezésnek megfelelő mintaterületeken végezzük a monitorozást. A mintaterületek kijelölésekor, lehetőség szerint, minden tájegységben szerepeltetjük az alábbi jellegű élőhelyeket: túristák által sűrűn és kevéssé látogatott (illetve sűrűn lakott és lakatlan), korábban áttelepített ürgepopulációk élőhelyei, védett és nem védett területek és füves repterek. A mintaterületek végső kiválasztásánál szempont a működő és hozzáférhető adatokat szolgáltató talajvízkutak közelsége is. A füves repterek viszonyítási alapként szolgálnak, mivel az itt élő ürgepopulációk sokkal kevésbé vannak kitéve a jelenleg ható gyors élőhely változásnak (a növényzet folytonos röviden tartása, a terület feldarabolódásának biztos megakadályozása, és a sok esetben jelenlévő vízelvezető csatornarendszer megléte miatti tartósan alacsony talajvízszint a repterek legnagyobb részén várhatóan még hosszú ideig fenn fognak állni). A felmérést ürgelyukszámlálásos módszerrel történik (részletesen ld. később). Egy védett élőhelyen (lehetőleg a NPI szakemberei által javasolt mintavételi négyzetek egyikében) referencia vizsgálatot végzünk, melynek során az ott élő populáción a módszer folyamatos illesztését szakemberek végzik. A fentiek figyelembevételével összesen 100 mintaterület kijelölését, és monitorozását javasoljuk.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozóvédelmi Szakosztálya már évek óta végez ürge áttelepítéseket (Szitta, 1996), melynek során az állatokat repterekről, gátakról kifogják és arra alkalmas, vagy alkalmassá tett élőhelyekre szállítják át, ahol populációik megerősödve védett ragadozómadaraink fő táplálékforrását jelenthetik. Az egyes Helyi csoportoknál összegyűlt tapasztalatok a monitorozás mintaterületeinek kiválasztásánál használhatók fel, az aktivisták a terepmunkába bevonhatók a monitorozás során.

Az ELTE Etológia Tanszékén öt éve folynak ürgék tér- és időbeli aktivitását befolyásoló tényezők megismerésére irányuló vizsgálatok. Az ország több különböző tájegységén végeztünk vizsgálatokat (Váczi et al., 1996, Kis et al., 1998) az ott élő ürgepopulációkon és 22 füves reptér ürgeállományát előzetesen felmértük (Váczi & Altbäcker, nyomdában). Az itt szerzett tapasztalatok a mintaterületek, valamint a módszerek kiválasztásakor komoly segítséget jelentenek.

Mintavételi gyakoriság

Az ürge szaporodási ritmusának (egyetlen alom évente) és annak az eredménynek ismeretében, miszerint a fő elhullás a téli hibernáció alatt történik, a mintavételi gyakoriságot évi egy felvételezésben határoztuk meg. A viszonylag nagyszámú mintaterületet évente egyszer, azonos időben, kampányszerű munkával kell felmérni, ezért a felvételezők körét tágra kívánjuk nyitni (madártani egyesületi aktivisták, természetvédelmi őrök, reptérszemélyzet, diákok). Tehetjük ezt azért, mert az alkalmazott módszer nem igényel speciális szakismeretet a felvételezőtől. Az éves felmérés időpontja április vége (4-6 nap), amit úgy állapítottunk meg, hogy az azévi ürgék még ne zavarják a becslést (egymástól távolabbi területeken a fiatalok megjelenése nem egyszerre történik, így a későbbi időpontban már előfordulhat, hogy bizonyos területeken már előjöttek, máshol még nem jelentek meg a fiatalok, ami zavarná az összehasonlíthatóságot), valamint az iskolai tanítási időben van esély a diákok részvételére.

A kiszemelt referencia területünkön a havonkénti felvételezést szakember végzi.

Mintavételi módszerek

A faj alkalmassága

Minél inkább szűktűrésű egy faj ökológiai értelemben, annál kisebb változás is képes kibillenteni az egyensúlyából: a faj jelzi a környezeti változásokat. Az ilyen szűktűrésű fajt indikátor fajnak tekinthetjük és egyedsűrűség változásainak nyomonkövetésével élő környezetének állapotát is monitorozhatjuk. Így mind a felette, mind a táplálékhálózatban alatta lévő szintek helyzetéről is képet kaphatunk, melyek esetleg kevésbé érzékenyek a környezeti változásokra. Minél hamarabb észrevesszük egy társulás leromlásának jeleit, annál könnyebb megóvásának megszervezése. Ki kell tehát választanunk a vizsgálni kívánt élőlényegyüttes egyik legérzékenyebb, ugyanakkor jól vizsgálható elemét és ezen keresztül monitorozni az élőhely állapotát. Azok az élőlények, melyek valamilyen erős kényszernek kénytelenek engedelmeskedni, sokkal kiszámíthatóbban, jobban jósolhatóan végzik egyes élettevékenységeiket, mint a kiegyenlítettebb környezetben élők. Az ilyen mostoha körülmények között élő állatfajok mára jól működő túlélési stratégiát dolgoztak ki az evolúció során. Labilis egyensúly áll fenn: az állat optimális viselkedésével életben marad és szaporodni képes. Minden kiszámíthatatlan és hirtelen hatás veszélyezteti ezt az állapotot, hiszen az amúgy is erős korlátok szorításában navigáló állatot felkészületlenül éri. Az emberi beavatkozásokat általában a fent leírtak jellemzik: az élőhely, a közeg, a táplálék és vízellátottság, stb. egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozhatnak (gondoljunk pl. egy terület beszántására és valamilyen kultúrnövénnyel való beültetésére).

Egy másik fontos tényező a monitorozásra kiszemelt faj alkalmassága szempontjából a faj észlelhetősége. A nagyon ritka, rejtett életmódot élő fajok monitorozása igen nehéz, költséges és nem mindig megvalósítható feladat, a kimondottan közönséges, gyakori fajok pedig szinte mindig tágtűrésűek, így indikátor fajnak nem tekinthetőek. További problémát jelenthet, ha a kiszemelt faj egyedei nagyon aprók, indirekt módszerekkel nem követhetők és rosszul csapdázhatók.

A fentiek alapján a rövidfüvű puszták optimálisan monitorozható faja az ürge, mivel elegendően nagy, de nem tömeges állománya áll rendelkezésünkre, szűktűrésű (növényzetmagasság, és -összetétel, talaj fizikai-kémiai tulajdonságai, talajvízszint, stb.) mérete és nappali aktivitása miatt távolról is jól megfigyelhető, a talajba ásott lyukak alapján jelenléte és relatív sűrűsége megbecsülhető valamint jól csapdázható.

Egységesített, gyors ürgeszámbecslés lyukszámolásos módszerrel

Az ELTE Etológia Tanszékén, jelen módszerrel célunk olyan ürgeszám becslési eljárás kidolgozása volt, mely alkalmas akár kis sűrűségű ürgepopulációk egyedszámának gyors, speciális szakértelmet nem igénylő egyedszám becslésére, egymástól független helyszíneken azonos időben, egységes formában. A módszer eredményességének kritikus eleme a definíciók szó szerinti értelmezése és az utasítások pontos betartása. (A kitöltetlen adatlapot ld. a mellékletben.)

Ürgelyuk: Olyan 4cm átmérőt (két ujjnyi) elérő fölbe vájt, természetes, körkörös átmérőjű lyuk, melynek tengelye a föld felszínre közel merőleges (nagyobb szöget zár be vele, mint 60° ) és nem ágazik el közvetlenül a földfelszín alatt.

Ezzel szemben a pocoklyuk: 4cm-nél kisebb lyukátmérőjű, szinte vízszintes (30° -nál kisebb szöget bezáró) járattal indul és 0.5-1 m²-en belül további pocoklyukakhoz csapahálózattal kapcsolódik.

Ürgelyukszámolási módszer

A lyukak számolását összesen 1000 m hosszú útvonal két oldalán 1-1 m-es sávban végezzük. Az út hosszát elegendő a lépések számolásával lemérni. A terület középpontja körül 5 db, egymástól 50 m-re eső 200 m hosszú párhuzamos egyenesek mentén végezzük a számolást. A séta során az 5 db 200 m-es szakaszon felírjuk a talált, és definíciónak megfelelő ürgelyukak számát.

Járulékos információk

A becslés során a következő járulékos információk kerülnek rögzítésre: a becslés ideje (dátum, kezdés és befejezés időpontja), a becslést végző személy neve, elérhetősége, a növényzet becsült magassága (5 cm-es pontossággal, szemre), a terület mérete, tengerszint feletti átlagmagassága, a talaj típusa (amennyi információ rendelkezésre áll), a durva kategóriákba sorolt ürgeszám, a talajvíz durva kategóriákba sorolt magassága, ragadozó madarak jelenléte, amennyiben meg tudja ítélni a ragadozó madarak kategóriákba sorolt mérete, 5 ha-nál kisebb illetve nagyobb legközelebbi erdőfolt távolsága, legközelebbi mező távolsága, melyen ürgék élnek, legközelebbi lakott terület távolsága és egyéb megjegyzések a munkával kapcsolatban. Az utóbbi adatok az élőhelytérképről a mintavételi hely pontos ismeretében leolvashatók.

A módszer tesztelése

A módszer tesztelése a Budaörsi Repülőtéren megtörtént. A gyors módszer jó egyezést mutatott a korábban használt ürgelyukszámolásos (50x50m-es négyzetekben) módszerünkkel, és a vizuális becslés alapján, szintén a korábbi eredményeinkkel összhangban álló, 8.5 ą 3 egyedre eső ürgelyukszámot kaptuk, a május elejei időszakban (1. ábra). A lyukak megláthatósága függ a növényzet magasságától (Kis et al., 1998), ezért a kapott eredményt utólag korrigálni kell.

Vizsgált változók

Az alapadatokat esetünkben a kapott lyukszámok (az öt sávban talált lyukak számának) átlaga és szórása jelenti az egyes mintaterületeken. A feldolgozás során fontosak a járulékosan felvett adatok, így elsődleges a mintavétel lokalitására (UTM és geokoordinátákban (GPS) is megadva), és a növényzet magasságára utaló adatok. A legközelebbi talajvízkútban mérhető talajvízszint érték szintén fontos változónk.

A referencia vizsgálatban kapott egyedszám/lyukszám arány éves változása, valamint a növényzetmagasság és a lyukak megtalálhatósága közti pontosabb összefüggés a származtatott adatok számolásánál is fontosak.

Származtatott adatok

A referencia vizsgálat adatainak felhasználásával kiszámoljuk az egyes területeken az ürgedenzitást:

ahol "d" az ürgedenzitás, "h" a növényzetmagassági korrekciós faktor, "c" a lyukszám/egyedszám arány az adott időszakban, "l" a talált lyukak száma, "T" az átvizsgált terület mérete (esetünkben T = 0.02 ha sávonként).

Ráfordításbecslés

Változtatás, előzmények

A módszerek tesztelése egy mintaterületen megtörtént, az ürge monitorozása új országos programként kerül a NBmR-be.

Értékelés

Az ürgesűrűségnek a járulékos adatként beérkező környezeti változókkal való kapcsolatát Spearman-rangkorrelációs teszttel vizsgáljuk meg. Az egyes tájegységek mintaterületeinek és a különböző élőhelykategóriák (reptér, védett terület, telepített populáció, stb.) ürgesűrűség eredményeit ANOVÁ-val hasonlítjuk össze. A sűrűség-változás időbeli elemzését trend-analízissel végezzük. Az adatokból GIS adatbázis létrehozását tervezzük, melynek segítségével, a NBmR többi komponensével összevetve, lehetőség nyílik bizonyos, a társulások szintjén történő elemzésre is.

Tartalomjegyzék                     Bemutatás