Beszámoló a Nimfea Természetvédelmi Egyesület látogatásáról Stockholmban

A svédek vázlatos véleménye Magyarország EU csatlakozásáról

- Sallai R. Benedek -

   A program előzménye:
Egyesületünk, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület valójában viszonylag későn folyt bele az EU-s ügyekbe. Valamikor 1998-ban merült fel ötletként, hogy a civil műhely programunk keretében lehetne valamilyen uniós tájékoztató tevékenységet is kezdeni, hiszen a legtöbben a lakosságból mit sem tudnak az integráció sarkalatos pontjairól. Meg is kezdtük a tevékenységet, és egyre aktívabban-aktívabban próbáltunk különböző kommunikációs tevékenységbe belefogni, lakossági tanácsadástól képzések tartásáig. Majd eljutottunk oda, hogy már szakmai kérdések felé is érdeklődni kezdtünk, hiszen mindennapi munkánk miatt kíváncsivá váltunk: milyen változásokat is fog hozni az Európai Uniós csatlakozás a természetvédelem szerkezetében és természeti értékei szempontjából.
   Miután azonban a környezet- és természetvédelem ügyét elég integrált viszonylatban vizsgáltuk, hamarosan egy rakás más szakmai ágazathoz tartozó kérdésbe is belebotlottunk. Láttuk a Sapard program kapkodó kialakítását, annak hihetetlen méretű tájátalakító vonatkozásait, és egyre több, egyre több kérdés merült fel.
   Az a fajta "hurrá-optimizmus" ami körüllengi, lengte az Európai Uniós csatlakozás nimbuszát, már önmagában gyanút keltő volt az elmúlt években. Egyszer reggeli közben láttam felelős politikai vezetőnket, aki az EU csatlakozási folyamat kapcsán hazánk "hihetetlen diplomáciai sikereiről" beszélt, ami vékkép gyanakvóvá és bizalmatlanná tett. Innentől szinte napi rendszerességgel kerestem a napilapokban és az elektronikus média híradásaiban az információkat az EU csatlakozási tárgyalások állásáról és folyamatának részleteiről, s közben hallgattam a különböző független közvélemény-kutató cégek 70-80 sőt 87 %-os eredményeit, amely a lakosság EU csatlakozási támogatását mutatta. Ugyanakkor saját kollégáim tapasztalatai a kommunikációs projektben elkeserítőek voltak, hiszen megállapították: valóban nagy mértékű a csatlakozás támogatása, de ugyanakkor elenyésző mennyiségű információ jut el az emberekhez, akik ezáltal szinte semmit nem tudnak a csatlakozás kapcsán beálló változásokról. A földműves nem tudja mi a Sapard, fogalma sincs a szántói jövőjéről, a közalkalmazott, köztisztviselő csak a jövedelmének emeléséről hallott, s így tovább. Megállapíthattam magamban, hogy abból a rendkívül csekély tudásból, ami elkerül az emberekhez, a kormányzati propagandagépezet jóvoltából csak pozitívumokat hall a társadalom a csatlakozásról. Nem rejtene hát semmilyen veszélyt a társadalomra, a gazdaságra és környezetünkre a csatlakozás ? Nem jár kockázattal, csak jó lehet ?
  Ekkor merült fel elsőként, hogy meg kellene kérdezni azokat, akik már EU tagok, és nem szeretik az EU-t, hogy mi is az oka a fenntartásaiknak ?
   Innentől a híreket ezen szempontból hallgattam. Hátha felfigyelek valami olyanra, amiből kiderül, melyik tagállam is az, amelyik kritikus az EU Parlament-tel és intézményeivel szemben. Nem volt könnyű dolgom, hiszen nagyon kevés EU tagállam belpolitikai viszonyairól van bő híradás, és azok sem EU-centrikusak. Az a néhány pedig, amik elhangzottak, azok politikai központú kritikák, amelyek a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos érdeklődéshez nem használhatóak. Ekkor figyeltem fel két hírre: az első az osztrák földművesek egy tiltakozása volt az EU földhasználati iránymutatásai ellen, míg a másik egy kezdeményezés a Svéd Zöld Párt részéről a Svédország EU-ból való kilépése érdekében.
   Mindkettő, de főképp az utolsó már nekem való információ volt, hiszen hit-tem, hogy ha egy zöld párt ilyen kezdeményezést szervez, akkor annak vélhetően az az oka, hogy EU gazdaságpolitikája az országuk természeti erőforrásaira olyan nehezedő nyomást gyakorol, ami oka lehet egy ilyen lépésnek.
Ezt követte a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz beadott pályázat, amely nagy csodálkozásunka támogatást kapott. Csodálkozásunk oka főképp az volt, hogy a kormányzat - bár kellett volna, hogy megfelelő mértékben támogassa az EU ellen való kutatásokat is - nem jellemzően tette ezt. Pedig felületesen elolvasva, pályázatunkból az derülhetett ki, hogy ki szeretnénk menni Svédországba, hogy környezet- és természetvédelmi okokat gyűjtsünk az EU csatlakozás ellen.
   Pedig korántsem így volt, illetve szó sem volt ilyenről. Mi egyszerűen fel akartunk készülni arra, hogy a csatlakozás - amire a Koppenhágai csúcs után zöld lámpa volt - hosszabb távon milyen veszélyeket rejthet természeti erőforrá-sainkra, és természetvédelmi szempontból mire is kell felkészülni. De azért lelkem mélyén én is arra számítottam, hogy egy halom érvet kapok majd, ami szakmai szempontból az EU csatlakozás ellen szól.
Svédország EU-s csatlakozásának körülményei nagyon érdekesek. 1995-ben az előző bővítés során készültek a csatlakozásra, akár a két skandináv szomszéd állam. Amíg Finnország megnyugtató szavazással lépett be, addig Norvégia nem válasza egyértelmű volt. A két vélemény között őrlődve végül Svédország hangyányi szavazati többséggel lépett EU tagállammá. Azonban a közvélemény nagyon megosztott a mai napig, és a svéd közvélemény-kutatások eredménye megmutatja, hogy a mérleg hol az egyik, hol a másik irányba hajlik. Miután Svédország még nem Euró-zóna, így ennek szavazása hátra van, és ezen szavazások előzetes közvélemény kutatásai ismét azt mutatják, hogy az ország, ha most szavazna a tagságra, akkor a válasz "nem" lenne.
A rendkívül magas közterhekkel sújtott svédeknél, a terhek miatt, az elégedetlen munkanélküli réteg nagy aránya jelentősen befolyásolja ezt az eredményt.

   A stockholmi látogatás
Így aztán nagy várakozásokkal érkeztünk Stockholmba, hiszen hittük azt, hogy "most majd lerántjuk a vizes lepedőt az EU-ról", most majd megtudjuk, milyen veszélyekkel is jár valójában az Uniós csatlakozás. Valójában mélyen hit-tem, illetve akikkel korábban is beszéltem többen hittük, hogy valóban vannak érvek, amelyek fontosak lehetnek természetvédelmi szempontból a csatlakozás tekintetében. Így viszonylag lazán, de azért némi egyeztetéssel kezdtük meg kollégámmal, utazásunkat "észak Velencéjébe". Lássuk a programjainkat, amelyek teljesítése igencsak nehézkes volt a szűkös idő alatt:

    Látogatás a Magyar Házban:
Stockholmba való érkezésünkkor elsőként a Magyar Házat kerestük fel, hiszen a Svédországban élő megközelítőleg 35 ezer magyarból csak a városban közel 15 ezer él, és ezek jó része nem csupán már kint élőként élte meg az 1995-ös évet, de 56-os magyarként már hosszú évtizedek óta kinn él, és megfelelő rálátása van nemcsak Svédország belpolitikájára, hanem az EU csatlakozás körülményeire, előzményeire és hatásaira is.
Sajnos a véleménycsere során kiderült, hogy nemcsak a magyar belpolitikáról van határozott, kialakult véleményük, de a svédről is, ami kapcsán véleményüket nehéz lenne objektívnek tekinteni, hiszen sajnos döntően pártpolitikai ideológia mögé sorakoztatott.
   Általánosan elmondható, hogy a többség véleménye egyértelműen az volt, hogy nagyon rossz az EU tagjává válni, feladni az ország gazdasági szuverenitását, függővé tenni az országot más tagállamok belpolitikájától, de ennél egy nagyobb hiba lehet: kimaradni az EU-ból, és kiszolgáltatottá válni Európa közepén.

    Gazdálkodói szektor véleménye:
Volt szerencsénk olyan közgazdasági szakemberek véleményét is megismerni, akik jelentős rálátással bírnak az EU gazdaságpolitikájára, és némileg ismerik hazánk lehetőségeit, korlátait is. Őszintének tűnt azon véleményük, hogy valójában a jómódú EU tagállamok számára jó az ország csatlakozása, hiszen nem csupán piac, de bővülő gazdálkodási tér is keletkezik, és befektetőkként a külföldiek tőkeerősebbek a magyaroknál, ezért lépéselőnyben lesznek. Magyarország csatlakozása éppen ezért elhamarkodott és nem megfelelően körüljárt, hiszen amikor az ország egy főre jutó nemzeti összterméke az EU tagállamékét megszégyenítő dinamikával növekszik, addig nem szabad elkötelezetté válni. Ellenben a tárgyalási feltételekben tett változások túlzottan is tükrözik: hazánk mindenáron tagállam akar lenni, és ezt az EU diplomaták tudják is.

    Találkozás a Zöld Párttal:
Stockholm egyik legszebb részében, a patinás óvárosban, nem messze a királyi vártól, egy eldugott kis utcában van a Svéd Zöld Párt központja. Nagy örömünkre szolgált, amikor végre eljuthattunk oda, és az eltervezett találkozó megvalósulhatott. Hiszen bár nagyon tanulságos és érdekes volt a többi megbeszélés is, mégis ettől vártuk a legtöbbet.
   Megtudhattuk azt is, itt zöldnek lenni más, mint hazánkban, mert kemény politikai csatározások során érik el eredményeiket, de ezért politikai alkukba is kell bocsátkozniuk, néha megalkuvó módon. Elmondható, hogy inkább egy politikai párt viselkedésére emlékeztetnek lépéseik, mint zöldekére, habár a zöld értékrend védelme (közlekedési reform, atomenergia-ellenesség, erdővédelem, tengerszennyezés-csökkentés, a Baltikum környezetvédelmi fejlesztése stb.) megjelenik mindennapi munkájukban. Mint kiderült, pontatlan az az információnk, miszerint a jelenben is lépéseket tennének az ország kilépésével kapcsolatban, csak a csatlakozás idején végeztek belépés ellenes propagandát. Az EU szerepét a globalizációs folyamatokban tisztán látják, és legfőképpen ezen közgaz-dasági okoknál fogva voltak a belépés ellenzői. A szabad kereskedelem elvesztésével jártak az EU belső piacvédelmi intézkedései, növekedtek a szállítással járó költségek (és környezetterhelés), számos belső gazdasági értékhez került külföldi tőke, és így tovább. Bár az érvelés tisztának tűnt, de azt is látni kellett, hogy míg a társadalom csaknem 50-50 %-os megosztottsággal volt az EU csatlakozás mellett, illetve ellen, addig a nagy politikai erőt képviselő pártok közül egy sem volt, aki EU belépés ellen foglalt volna állást. Így az ottani Kommunista Párt (illetve ehhez hasonló értelmű nevű párt), illetve a zöldek vállalták fel az EU ellenes propagandát, s ezzel csurrant is néhány szavazat részükre.
   A hazai viszonylatban inkább civil szervezetnek tűnő pártirodában dolgozók csak laza kapcsolatot tartanak fenn környezet- és természetvédelmi feladatokat ellátó civilekkel, ennek ellenére hasonló véleményt alkotnak több kérdésben a viszonylag stabil működésű svéd Greenpeace -szel. Sajnos a közvélemény sokszor egy-egy párt célkitűzéseit összemossa a nemzetközi civil szervezet tevékenységeivel, ami felületességből eredő téves következtetésekre vezet.
   Az elhúzódó tárgyalások alatt a beszélgetést többször próbáltuk visszaterelni arra a kérdéskörre, hogy milyen veszélyekkel jár a természeti erőforrásokra konkrétan a csatlakozás, de mindannyiszor csak inkább általánosságnak tűnő válaszokat kaptunk, míg végre elhangzott, hogy konkrétan az EU-csatlakozás véleményük szerint természeti értékek háttérbe helyezésével nem jár együtt. A környezeti- és természeti problémák konkrétan nincsenek összefüggésben az EU tagsággal egyetlen kivétellel, ez pedig a különböző környezetvédelmi határértékek kérdése. Svédország jogszabályai sokkal szigorúbb feltételeket szabtak a csatlakozás előtt a környezetterhelő szennyezőanyag-kibocsátásokra, amely szabályozást a jogharmonizáció során visszább szabályozták, tehát konkrét visszalépésként ez róható fel az EU-nak, de ez hazánkban nem áll fenn, kivéve talán a természetvédelmi szabályozás néhány kérdését.

    Tapasztalatok
Az EU csatlakozás természetvédelmi vonatkozásai:
Az általunk hallott vélemények és a tapasztalatok alapján elmondható, hogy megítélésünk szerint konkrétan az EU-csatlakozás nem jár veszélyekkel természetvédelmünk által védett hazai természeti értékekre, mindazonáltal a gazdasá-gi tevékenységek átalakulásai közvetett módon újabb veszélyeket teremthetnek. Az úthálózat fejlesztése, gazdasági fejlesztések, településfejlesztések, mezőgazdasági szerkezetváltás - amelyekre az EU források növelni fogják a lehetőségeket, közvetett módon hatnak a környezetükre, az ott fellelhető ökológiai rendszerekre, de ezek a veszélyek EU-csatlakozás nélkül is jelentkezhetnének a folyamatos gazdasági fejlődés eredményeképpen. Épp ezért belső szabályozással, meg-felelő szakmai körültekintéssel és mindezek előtt politikai szándékkal megelőzhetőek lennének ezek a veszélyek. Az erre való figyelemfelhívás, politikai vezetők szemléletváltoztatása nagyon fontos kihívás marad nekünk, a témával foglalkozó nem kormányzati szervezeteknek.

    Végső következtetések:
Magyarországon a viszonylag stabilan működő és jól szervezettnek tartott "zöldek" a környezet- és természetvédő szervezetek a mai napig nem készítettek állásfoglalást a társadalom és a kormányzat részére arról, hogy ők támogatják-e vagy sem a csatlakozást. Ez érthető, hiszen a holisztikus megközelítést igénylő kérdéskör rendkívül alapos körültekintést igényel, és nagyon sokrétű vizsgálatot ahhoz, hogy kismértékben is modellezhető legyen az ország természeti állapotának, társadalmának, gazdaságának és ezek egymásra gyakorolt hatásának a változása. Azonban egyértelmű, hogy a feltételezésekbe való bocsátkozással nem lehet bizonyos jövőképet készíteni, hiszen arra számos bel- és külpolitikai tényező is hatással van.
Felmerül a kérdés, hogy az általunk tapasztaltak, látottak, hallottak alapján egyesületünknek mi a véleménye az ország 2004-es csatlakozásáról. Ahhoz, hogy az erre a kérdésre adott válaszunk érthető legyen, néhány területet min-denképpen meg kell vizsgálnunk.
   Megállapítható, hogy hazánkban a társadalom felkészületlen a csatlakozásra, hiszen habár elvileg évek óta tartó kommunikációs tevékenység zajlik e témában, valójában reális kép a belső változásokról nincs az emberekben. A túlzottan pozitív képet festő tájékoztatás rányomta bélyegét a közhangulatra, általában az embereknek a kérdésről van véleménye, de rendkívül tájékozatlanul alkotják azt meg. Éppen ezért a népszavazás időpontja elhamarkodott, amiért az EU vezetőit éppúgy felelősség terheli, mint a diplomáciai tárgyalásokat folytató kormányzati képviselőket. Legalább egy éves aktív, reális képet festő kommunikációnak kellene megelőznie azt, hogy az emberek egy ilyen történelmi, sorsdöntő kérdésről szavazni tudjanak.

    Diplomáciánk sikerességén vitatkozni lehet, s habár a kormányzati tájékoztatások sikerekről számolnak be, azért látható, hogy az 1990-es évektől kezdődően a feltételek a csatlakozáshoz folyamatosan romlottak, és a legutolsó tár-gyalások alatt az utolsó remények is szertefoszlottak arra, hogy valóban kiemelt eredményességű feltételeket tudjunk kiharcolni magunknak. Ez nagyrészben a körülményeken is múlott (pl. megnövekedett számú csatlakozást kérő ország stb.) de valahol diplomatáink sikertelenségén is, hiszen úgy tűnik, (pl. a mezőgazdaság terén) lengyel barátaink kedvezőbb feltételeket kaptak.
   Miután a mindenáron való csatlakozás szemlélete eleve kudarcra ítéli a jó feltételek kiharcolását, ezért szintén korainak tűnik a csatlakozás időpontja, hiszen gazdaságunk erősödése, ugyanakkor az elmaradott térségek felzárkóztatásának megvalósítása mindenképpen igényelné a minél nagyobb mértékű EU támogatások használatát. Összességében a tárgyalások folytatását és kedvezőbb csatlakozási feltételek kiharcolását tartanánk okosabbnak.
A EU csatlakozás hatása gazdaságunkra, társadalmunkra nem megfelelően kutatott (vagy egyáltalán nem kommunikált), éppen ezért e téren szintén további időt igényelne a felkészülés, és gazdasági elemezésekkel kellene megvizsgálni, hogy miként történhetnének lépések a hazai erőforrások jobb kihasználásához, és fenntarthatóság elvével ezekre való támaszkodással a gazdaságot, mint eszközt felhasználni társadalmunk fejlesztéséhez.
A gazdasági felkészülés - azért, hogy a magyar tőke is esélyes legyen a külföldi tőkével szemben - szintén további időt igényelne, hogy felkészülésével valóban eséllyel vehessen részt a gazdasági versenyben.
A politikai közélet morális értékrendje ez elmúlt időszak alapján szintén úgy ítélhető, hogy időt igényel az európai felnövéshez, azért, hogy pártideológia nélkül a nemzeti összetartást és együttgondolkozást ösztönözze megkérdőjelezhetetlenül hiteles politikusokkal, akikre nem csupán a korrupció árnyéka nem vetődhet, de szakmailag, szemléletileg is tökéletesen felkészültek ahhoz, hogy egy fenntartható jövőt építsenek itt, Európa szívében.
   A csatlakozás egyéb feltételei alapján a magyar mezőgazdaság szintén felkészületlen arra a mérhetetlen tájátalakítással járó folyamatra, amelyet a néhol felületesnek tűnő Sapard program megfogalmaz. A szántók ilyen arányú termelésből történő kivétele olyan szabású tájformáló hatással jár, amelyek alapjaiban változtatják meg a mezőgazdaság szerkezetét, és a jelenleg ezzel foglalkozó emberek erre felkészületlenek.
   A fenti vélemények figyelembevételével nem javasolnánk a csatlakozást, sőt határozottan amellett foglalnánk állást, hogy az ország halassza el a csatlakozást, azt vizsgálja körültekintőbben és végezzen alapos társadalmi tájékoztatást. Mindennek az eredménye akár az is lehetne, hogy nem akarunk az EU-hoz tartozni, de ehhez sajnos országunk kicsi, gazdasága erőtlen, néhol külső tőkétől függő, így csak úgy lehetne hathatósan ezt megvalósítani, ha itt, kelet és nyugat határán megfelelő gazdasági, politikai partnereink lennének érdekeink érvényesítéséhez, és önálló arculat kialakításához. Ellenben a történelmi hagyományokból, földrajzi elhelyezkedésből adódó potenciális gazdasági partnerek (pl. Lengyelország, Csehország), akik a belépés nélkül partnereink lehettek volna érdekérvé-nyesítő politikában, várhatóan szintén EU-tagállamok lesznek, így meglátásunk szerint hazánk is kényszerpályán van. Éppen ezért a csatlakozás sajnos megkerülhetetlen és szükséges rossz lépésnek tűnik, ami szükséges ahhoz, hogy hazánk előre haladjon, és a fenntartható fejlődés elvével megvalósuló jóléti állam szülessék. Ehhez azonban nagyon megfontolt és ezt a célt szolgáló lépésekre van szükség, amit meg kell próbálni kierőszakolni mind saját politikusainkból, mind az EU-Tanácsból.

    Jelen következtetések figyelembe vételével készítettük el egyesületünk állásfoglalását az Európai Uniós csatlakozásról, amellyel önálló vélemény kialakításával akartuk egyesületi véleményünket a társadalommal és politikusainkkal tudatni. Miután felelősséggel akartuk véleményünket megfogalmazni és közzétenni, ezért a több évi témával való foglalkozást követően, ez a tanulmányút erősített meg bennünket abban, hogy valóban helyesek meglátásaink, és legjobb tudásunk alapján ezt a véleményt tudjuk felvállalni.

  Vissza a hírekhez                Vissza a lap tetejére                  Pillanatképek Stockholmból