A fehér gólya ágakból, gallyakból összerakott, hatalmas fészkét fészkét általában egy magas pontra építi, ahonnan messzire ellát és könnyen szárnyra kaphat. A fészkek általában egyesével, elszórtan, egymástól távolabb találhatók, de előfordul, hogy jó fészkelési adottságok miatt laza kolóniák is kialakulhatnak.
A fehér gólya költőállománya a fészkelőhelyét túlnyomó többségben (kb. 90%-ban) középfeszültségű villamosvezetékek oszlopaira helyezte át korábbi klasszikus költőterületeiről. Az a tendencia, hogy a házak kéményeiről, pajták, gémeskutak, szalmakazlak tetejéről „átszoktak” az előbb említett oszlopokra, eléggé könnyen magyarázható – mindezek a létesítményeink már csak helyenként lelhetők fel, eltűntek a múlt emlékeivel együtt. Ez az áttelepülés a gólyánál a ’60-as években kezdődött el s gyorsult fel és mára a fészkek 90%-a már ezeken figyelhető meg. Ugyanez a tendencia látható európai élőhelyein is, melynek eredményeképpen ma kb. 35-40.000 villanyoszlopra települt fészket ismerünk Európában. A légvezetékek oszlopaira épített fészkekről bebizonyosodott, hogy komoly veszélyt jelenthetnek sokszor idős, fiatal madár számára egyaránt.
A villamosvezetékek oszlopai, közkeletű nevén a villanyoszlopok nagyon sok veszélyt jelentenek. A gólyafészkek közelében mind a felnőtt madarakkal történő villamos áram átívelés nagyon gyakrlan végez, de ennél még nagyobb veszély, hogy ahol a gólyafészkek közelében a legközelebb egy másik olyan vezeték van, amelyen nincs "szigetelő papucs", ott akár a 4-5 fiókából álló teljes fészekalj megsemmisülhet évről évre, mert a fiatal madarak repüléstanulási próbálkozásuk közepette a fészekből történő pattogó repülésgyakorlat után a következő pont az, hogy a legközelebbi magas pontra próbálnak átrepülni. Ha ez történetesen egy másik villanyoszlop, ami nincs szigetelve, akkor az átívelő áramütés kockázata nagyon nagyon magas.
Magyarországon közel 20 éve végeznek ilyen jellegű helyeken szigeteléseket és még inkább fészek kiemeléseket, hogy eltávolodjon a fészek a villamos részektől az oszlopon. A tapasztalat az, hogy ahol van mód erre, ott a fióka korban történő letális kockázat minimálisra csökken.
A fészekmagasítók célja, hogy megvédje a fészekben lakó madarakat a halálos áramütésektől. Ilyen módon a felnőtt és fiatal gólyák halandósága jelentős mértékben csökkenthető. A fészekemelőkkel megakadályozhatóak ezek a végzetes balesetek, mivel így nagyobb terület áll a fiókák rendelkezésére a fészek elhagyásához. Így kisebb az esélye annak, hogy ha a gólyák kiesnek a fészkekből, vagy kirepülésükkor esetleg érintkenének a vezetékkel, akkor halálos áramütést szenvedjenek.
A Be-Natur program keretében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel együttműködésben az ország területén számos fészekmagasítót helyezünk ki.
A felhelyezés művelete nem is olyan egyszerű: emelőkosaras gépekre van szükség, majd a helyszínen akár emelődarura is, hiszen az eredeti, több száz kilós fészket fel kell emelni, majd a fészektartó felszerelése után a fészket visszahelyezni. Ezt követően pedig zükség esetén biztosítjuk a fészek karbantartását is, illetve figyelemmel kísérjük a gólyák magatartását, mivel ezek a monitoringadatok értékes információkat szolgáltatnak, amelyeket a további gólyavédelmi intézkedések kialakításában hasznosítani tudunk.
Tanulmány - Műfészek-alappal ellátott gólyakosár, mint új fészkelőhely (Adobe PDF formátum)
Készítette: Orbán Zoltán, Lendvai Csaba, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Gyakorlati természetvédelmi beavatkozások a fehér gólya védelmében
Fészektartók, fészekmagasítók gyártatása, kihelyezése
Ex situ védelem a sérült madarak kezelése érdekében
Tudnivalók a gyakorlati madármentésről