Szűcs
Sándor: Pusztai krónika
„Kisdiák
voltam még, amikor már tudatosan ápolt ismertséget kötöttem a Sárrét,
Nagykunság meg a Hajdúság, vagyis az előttünk élők nyelvén együtt
nevezve: a – három föld – népével. Vénséges sárréti pákászok, öreg
öreg számadók a Hortobágy melléki karámoknál, határszülötte nagyidejű
kunsági tanyások még akkor hagyományuk örökébe fogadtak. … Idestova
két évtizede már, amióta jegyzőkönyvvel, fényképezőgéppel széltébe
– hosszába barangolom ezt a tájat, faluját, városát, nagy kerek
pusztáját s leltárba igyekszem venni mindazt amit értéknek tekint
a néprajztudomány”
1946
november 10-én keltek ezek a sorok, melyek bevezették a Pusztai
Krónika Misztótfalusi kiadó 1946. évi kiadását, mely alapján a „Beklen”
a Nagykunsági Civil Társadalomért Alapítvány újra nyomtatta Szűcs
Sándor e kiváló kötetét.
Tartalom:
Mikor
zivatart vittem Karahátra
Diskurálás a csárda helyén
Régi rideg kunok híre-neve
A hortobágyi szent
Simon Józsi, Bocskoros Tóni és a többiek
A betyárok útja
Pusztai törvénytevés
Vacsora egy karámnál
A puszta ügye
Úgymint Vas András bojtárkora
Pásztortűznél
Szérű közepéből hogy nő ki az ember
Szolgalegény hasa meg a vereshagyma
Nagykun tanyák közt
Pákásztanyán
A kéményes templomtól vissza a multba
Csárdák a hó alatt
Régi ólak tűzhelyénél
Tulok Balogh a morgóban