A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Dévaványai-Ecsegi puszták törzsterület 12.700 ha-on őrzi észak Békés megye mozaikszerűen elhelyezkedő pusztai környezetét. Az 1975-ben védetté nyilvánított tájon számos védett és fokozottan védett állat- és növényfaj is él. Közülük legjelentősebb az ország állományának egyharmadát magáénak mondható értékes túzokpopuláció. A törzsterület kétharmada pusztai táj, melyen jellegzetes száraz és nedves szikespusztai növénytársulások találhatók. A pusztákon számos védett növény, például a Fenéki ér partján kis löszös maradványfolton macskahere, de tömeges a nyúlánk sárma, a réti őszirózsa , a sziki kocsord.

A törzsterület egyik fontos egysége a Túrkeve mellett található Csejt puszta, ahol részben a település hagyományos legeltetési tevékenységének köszönhetően szép állapotú gyepek maradtak fenn. Ebben a környezetben számos fokozottan védett faj találta meg életterét, a legeltetés zavaró hatásai ellenére. Költött itt (kis részben költ itt) - csak néhány jellemző természeti értéket említve - kerecsensólyom, parlagi sas, réti fülesbagoly, ugartyúk (utóbbi őszönte e területen gyülekezett 15-20-as csapatokban), a juh hodályok melletti fasorban szalakóta fészkel, a fákon vércsék és erdei fülesbaglyok találtak fészkelési lehetőséget.

Az itt található gyepek állapota a rendszeres legeltetésnek köszönhetően vált ideális állapotú élőhellyé, és az első természetvédelmi gondok is legeltetés felhagyásakor jelentkeztek. Sajnos tíz, tizenkét esztendeje még a város határait 10-15 ezer birka legelte, míg mára alig éri el 1500-2000 példányt. A gyepek állapota rendkívüli romlásnak indult, míg mára egy kritikusan mély pontot ért el, és a területet a jelentős degradáció veszélyezteti.
A területre elsősorban viszonylag zárt gyepként az ecsetpázsitos sziki rét (Agrostio-Alopecuretum pratensis) a jellemző, de foltokban több helyen füves szikespusztarét (Achilleo-Festucetum pseudovinae) is megmaradt tömeges fehér tippan (Agrostis stolonifera) jelenléttel. A társulás jellegéből adódóan gyomosodásra hajlamos, de a gyomosodást kiváltó ok megszűnése után viszonylag gyorsan stabilizálódhat állapota, ezért hiszünk abban, hogy programunk sikere megvalósulhat.

Programunkban cselekvési tervvel ennek a területnek az állapotán szeretnénk kezeléssel javítani, hiszen nem kell bemutatnunk, hogy a természetvédelmi szempontból a természetes, illetve a történelem során akár emberi behatásra kialakult féltermészetes füves területek mennyire fontos élőhelyeket képviselnek úgy hazánkban, mint Európa-szerte. Így elmondható az is, akár a Körös-Maros Nemzeti Park területén, vagy akár egész országban, hogy értékeinek sorában a gyepek kiemelt jelentőségű helyet kell, hogy elfoglaljanak, miután valamennyi gyepnek megvan a maga határozott, sajátos szerepe.

A hazai füves élőhelyek jelentőségét az is mutatja, hogy hazánk első két nemzeti parkja alföldi, elsősorban gyepeket felölelő területek megőrzése érdekében alakult. A természet védelméről szóló LIII. törvény (1996) értelmezésében a természet közeli állapotú gyepek természeti területként kezelendők, és a témával önálló színvonalas kötetben a Természetvédelmi Hivatal egy külön tanulmánya is foglalkozik "Irányelvek a füves területek természetvédelmi szempontó kezeléséhez" címmel.

Ezek a füves területek az 1900-es években egész kontinensünkön általánosan elterjedtek voltak, viszont az utóbbi évtizedekben sajnos számuk riasztó mértékben megfogyatkozott. Részbeni visszaszorulásuk, minőségvesztésük valószínűleg általában hasonló okokra vezethető vissza: pl. a vízügyi helyzet jelentős átalakulása, áttérés más földhasználati módokra, az intenzív gyepgazdálkodás bevezetése, települések fejlesztése, és természetesen a legelő állatok létszámának dinamikus csökkenése, ami jelen esetben is veszélyeztető tényező.
A legtöbb gyep fennmaradásához nélkülözhetetlen a megfelelő gyephasználat. A gazdálkodási módszerek megváltozása a gyepek legjelentősebb veszélyeztető tényezője, hiszen hagyományos gazdálkodási formák alakították ki füves területeink nagy részét, így Csejt pusztát is.
A legeltetéssel jelentős mértékben járhatnak természetesen károsító hatások is, mint a jószágkiszállítással együtt járó taposás, vagy gyomosodás lehetősége, felmerül a veszélye az alomszéna- és trágya lerakatok létrejöttének, de az emberi jelenlét miatt persze a hulladék felhalmozódása is. Van némi taposási kár is, de egy fontos veszély a meggondolatlan túllegeltetés is. Azonban térségünkben a nagyon fontos veszélyeztető tényező ennek épp az ellenkezője, az alullegeltetés.

Alullegeltetésre, vagy a legeltetés elmaradására persze nem egyforma érzékenységgel reagálnak a szikes gyepek. Vannak olyan ürömgyepek, cickafarkos füves szikes-puszták, szoloncsák szikfokok stb., amelyek több év, esetleg több évtized alatt sem változnak érdemben. Mások - mint esetünkben is Csejt pusztán - a felhagyás után egy-két évvel már teljesen megváltozik.
Fő célunk az, hogy ennek a bemutatott gyepterületnek, Csejt pusztának, az alul legeltetésből adódó állapotromlását megállítsuk, és ennek választott eszköze a legeltetés újbóli meghonosítás lett elképzelésünk szerint.
Sajnos a Körös-Maros Nemzeti Park kezdeményezési ellenére sincs konkrét ajánlat tudomásunk szerint az ottani két hodály hasznosítására. Mi ezt szeretnénk megtenni, és ezt egy másik természetvédelmi tevékenységgel, őshonos háziállat megőrzéssel szeretnénk összekötni. Természetesen ez a fajta, a racka lenne. A rackajuh hosszú, durva szőrű, fekete vagy fehér színű fajta, mely Kisázsiából ered, s valószínűleg őseinkkel került a Kárpát-medencébe. Az ún. magyar vagy hortobágyi rackának hosszú, pödrött és egyenes szarva van, ami egyedülálló, s még a honfoglalás előtti mutáció eredménye. Igénytelen, edzett fajta. Nemzeti Parkjainkban néhány nyájat tartanak fenn ebből a múzeumba illő, eleven relikviából. Ehhez az értékmentéshez csatlakozna programunk úgy, hogy közben több természetvédelmi célt is szolgálna tartásuk.

A juh az emberiség által talán az egyik legrégebben tartott és legsokoldalúbban hasznosított háziállat. Többirányú haszonba vétele révén szinte az egész világon tartják. A juhtenyésztés régen elsősorban a gyapjútermelésre épült, később azonban a többféle hasznosítás (hús, tej, gyapjú) került előtérbe. Hazánkban jelenlétéről a honfoglalástól kezdve vannak ismereteink, a juh ekkor már igen jelentős szereppel bírt az ellátásban.
Napjaink mezőgazdaságában az állattenyésztési ágazatban a juhtenyésztés helyzete a legkritikusabb sajnos, ami térségünkben, mint arról korábban szó volt, kiemelten érezteti hatását. Az állomány csökkenése az állattartó ágazaton belül is itt volt a legnagyobb mértékű. A termelésben bekövetkezett visszaesés közel 30 % volt, az exportra értékesített állatok száma pedig a felét sem tette ki a korábbi éveknek. Ez a visszaesés az, ami miatt a terület sincs legeltetve, azonban álláspontunk alapján ha már ilyen természetvédelmi beavatkozásra kényszerülünk a terület védelme és kezelése érdekében, akkor legalább több missziós tevékenységgel is összekötjük, ezért esett választásunk a rackára.

Konkrét elképzelésünk az, hogy egy kisebb (100 példányos) racka nyájat szerzünk be, azt a Csejt pusztai felhagyott két hodály egyikébe telepítve megkezdjük a gyepek legeltetését.

Ennek érdekében:
* Természetvédelmi tábor keretében önkéntesekkel, főiskolai hallgatók bevonásával, egyesületünk tagjaival az évek óta elhagyatott jobb állapotú hodály nyílászáróit megjavítjuk, az egészet kitakarítjuk, kimeszeljük, a tetőről hiányzó cserepeket pótoljuk, és felkészítjük az igénybevételre., sajnos hazánkban nem könnyű ma rackát vásárolni, és azt is kisebb csapatokban, 10-es 20-as csapatban lehetséges. Ennek a beszerzése utánajárása időigényes, viszont projektünk lényegét képzi e feladat.
* A nemzeti parkkal egyeztetnénk a legeltetésben, hiszen a területi munkatársakkal meg van a napi jókapcsolat, és hisszük, hogy eredményes együttműködéssel és szakmai eszmecserével javíthatjuk a program hatékonyságát.
* Természetesen a kialakított egység mellé szükségese felvennünk egy juhászt is, illetve egyesületünk egy szakirányú végzettségű munkatársa ellenőrizné az állományt hiszen tudjuk, hogy a juhász a világ leghuncutabb embere, és a rábízott jószág mindig meddő stb. A juhász mellé őshonos kutyafajtát szeretnénk beszerezni.
* Hosszú távú elképzelés az, hogy állománynövekedést követően a nemzeti parkkal együttműködve hosszútávon mi oldjuk meg ennek az egységnek a legeltetését, és esetleg állományjavítási cseréket végezzünk a NP tulajdonában lévő más nyájakkal. Fontos, hogy meghatározzuk a nyáj nagyságának későbbi szükségességét, nehogy a terület túllegeltetésébe csússzunk, de sajnos ez a veszély még nagyon távoli.

Emellett későbbi bővítését is szeretnénk a programnak, azzal, hogy pl. egy szamarat vásárolunk a területre tájkép hangulati hatások javítása érdekében, és későbbi természetvédelmi táborokkal hagyományőrzési céllal szeretnénk néhány hagyományos pásztorépítményt készíteni, ecsegei kontyoskunyhót, szárnyékot, hamvast is.

Vissza a főoldalra - Vissza a "Programjaink"-hoz - Vissza a lap tetejére