Egyesületünk szemléletformáló, környezeti nevelési programjának alapvető célkitűzése, csakúgy, mint ahogy a Nemzeti Környezetvédelmi Program is kiemelten kezeli, az a fenntartható fejlődéshez szükséges legfontosabb környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása és a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározása a társadalom széleskörű bevonásával. Ehhez konkrét beavatkozásokra, bizonyos tevékenységeket ösztönző, másokat korlátozó szabályozásra van szükség, melyet széleskörű lakossági tudatformálásnak kell megelőznie. Programunk célja nemcsak a környezeti problémák feltárása, hanem azokra való rámutatás és társadalmi ösztönzés megoldásukra.

Ebbe közvetve egyaránt belefér a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlődés elveinek figyelembe vétele, a lételemnek tekintett természeti erőforrásokkal (víz, föld, levegő) való takarékos, értékvédő gazdálkodása, ezeknek a következő nemzedékek számára való megtartása csakúgy, mint a egészségvédelemhez szükséges egészséges környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget károsító, veszélyeztető hatások megelőzése, csökkentése, megszüntetése; a megfelelő életminőséghez szükséges környezeti állapot megőrzése, javítása és helyreállítása. Mindezek mellett programunk fő célkitűzésének az élő és élettelen környezet természetközeli állapotának megőrzése, a természetes rendszerek és természeti értékek megóvását, fennmaradásának biztosítását tartjuk szem előtt, s ennek érdekében végezzük tevékenységeinket, hiszen mint tudjuk, a társadalom, gazdaság és tudományok területén jelentkező újabb és újabb eredmények szükségessé teszik a környezeti oktatás és nevelés folyamatos továbbképzését, eddigi eredményeinek fejlesztését. A túlnépesedés, szűkülő élettér, a technológia fejlődése és az ezzel szemben egyenes arányban jelentkező bioszféra rohamos pusztulása világossá tették, hogy az emberiség önkiuszításának csakis a helyes szemlélet kialakulása vethet gátat.

Ennek érdekében számos szabályozás és koncepció került kidolgozásra (zöld mozgalmak ilyen jellegű tevékenysége, Riói Csúcs, Római Klub stb.) melyek jelzik egy új világkép kidolgozásának az előkészületeit. Viszont a szükségszerűség egyre inkább követeli a társadalmi szervezetek és állami célkitűzések együttműködését.
A Nemzeti Alaptanterv (továbbiakban NAT) a közoktatás alapdokumentuma, mely a fenti célkitűzések feladatait is szabályozza, mindazonáltal ennek használatakor gyakran figyelmen kívül esnek a környezeti nevelés írott és íratlan szabályai. A NAT kiemeli a környezeti nevelésben az ember és természet kapcsolatát. A környezetvédelemről, globális környezetről, mint egységes egészről beszél és ennek kapcsán helyenként belső ellenmondásokba ütközik. A terepi természetismeretet szűken kezeli - a környezeti nevelés pedagógiai módszereiről gyakorlati bizonytalanul nyilatkozik.

A természet, a környezet szépségét és hasznosságát csak az tudja megmutatni gyermekeinek, tanítványainak, aki maga is felfedezi a természet szépségét, aki maga is értő szemmel figyeli a madarat, de észre veszi alatta a fát is - a fán a bogarakat és megérti a környezetvédelem fontosságát és annak globális védelmét, és azt maga feladatának is tartja.

Primitív népeknél, ahol a pedagógiai alapelvekről mit sem hallottak állandó életkép, amint a megfáradt öregek a kisgyerekeket okítják a természet titkaira, nyomolvasásra stb. Ott is felismerték, ha nem is szakemberek (mint a fejlett országokban) a hat-hét éves gyerekek fogékonyságát e téma iránt. A környezetismeret és környezetvédelem nem csupán az ilyen tárgyú órákon valósulhat meg. Gyakran olvasmányok (pl. Fekete István), versek (Áprily Lajos), dalok hordoznak ehhez kapcsolódó gondolatokat. Rajzok az utcáról, fáról, a technika órán készített tárgyak (virágtartó, odú, madáretető) kapcsolódhatnak a környezetvédelem eszmerendszeréhez.

Sokak szerint a mai gazdasági viszonyok között majd sokan, a családok romló anyagi helyzetével egyenes arányban egyre többen fogják újra megkeresni az ingyenes játszóteret, a természetet. Sajnos ez így nem egészen lehet igaz, mert a mai szülők, már ahhoz a nemzedékhez tartoznak, akik sokkal inkább a családi kikapcsolódást egy közös videózásban látják, és természetes élőhelyeket csakis egy többnyire kellemetlen helynek találjak, ahol sok a szúnyog, és időnként sár van.

Amennyiben értő szóval, figyelemmel nem próbáljuk a ifjúságba belenevelni tanórai és tanórán kívüli foglalkozásokkal egyaránt, hogy a természet egy páratlan dolog és a Föld - mint olyan - egy kivételes csoda, akkor a rossz nevelési stratégia csak átadódik, és ismét nem alakulhat ki a felnövekvő generációkban az a helyes szemlélet, mely majd felnőtt korában készteti a környezetbarát döntéshozatalra.
Törekednünk kell mindezen szemlélet átadására minden lehetséges eszközzel, minden lehetséges módon és időben.

Erre kiváló lehetőséget és alkalmat nyújtanak a jeles környezet és természetvédelmi napok, melyekről évente megemlékezéseket szervezünk, ha csak egy előadással, egy vetélkedővel is.

Ezek az alábbi napok:

– Február 2 A vizes élőhelyek világnapja
– Március 22 A víz világnapja
– Március 23 Meterológiai világnap
– Április 14 Gátellenes világnap
– Április 18 Műemlékvédelmi világnap
– Április 22 A Föld napja
– Május 10 Madarak és fák napja
– Június 5 Környezetvédelmi világnap
– Július 1 Építészeti világnap
– Szeptember 16 Ózonvédelmi világnap
– Szeptember 20 Szemétszedési világnap
– Szeptember 22 Madár megfigyelési világnap
– Október 4 Az állatok világnapja
– Október 22 Földünkért világnap
– December 29 A Biodiverzitás védelmének világnapja

Programunk keretében valamennyi fenti jeles napról meg kívánunk emlékezni.

Vissza a főoldalra - Vissza a "Programjaink"-hoz - Vissza a lap tetejére