Kékvércse, szalakóta és kis őrgébics komplex védelme

    A kékvércse (Falco vespertinus), szalakóta (Coracias garrulus) és a kis őrgébics pusztai élőhelyeink mellett húzódó fasorok jellegzetes fészkelői. A kékvércse (Falco vespertinus) telepesen fészkelő, fokozottan védett ragadozó madarunk. A szintén nagy telepekben költő vetési varjak elhagyott fészkeit foglalja el, általában a varjúfiókák kirepülése után. Főleg sáskákkal, szitakötőkkel, barna ásóbékával és más kétéltűekkel, hüllőkkel, apró rágcsálókkal táplálkozik. A legelő jószág által felvert repülő rovarokra előszeretettel vadászik, de a füves élőhelyek kaszálása idején a munkagépeket is nagy számban követik. A vetési varjú elmúlt évtizedekben bekövetkezett jelentős állománycsökkenése elsősorban a költőhelyek megfogyatkozását eredményezte, melyet a pusztai fasorok kivágása is fokozott. A füves élőhelyek jelentős mértékű átalakulása a legelő jószágállomány eltűnésével, majd a nagy területeket egy időben érintő gépi kaszálás bevezetésével, valamint rendszertelen és nem szakszerű kezelésével indult be és a helyzet tovább romlik számos gyepterület kezelésének elmaradásával.
    A szalakóta (Coracias garrulus) színpompás, fokozottan védett madárfajunk, a szikes puszták szélein található fasorok idős fáinak odvaiban fészkel. A fasorok kivágásával, az öreg odvas fák eltűnésével megfogyatkoztak fészkelőhelyei, a legeltetés felhagyásával, gyepek degradálódásával pedig táplálkozóterületei is megfogyatkoztak. A fészkelőhelyek számán alkalmas helyeken odúk kihelyezésével könnyen lehet segíteni a faj megtelepedését, de a táplálkozóterületek kezelése, degradált élőhelyek helyreállítása már sokkal nehezebb feladat. Elsősorban a legeltető állattartással lehet a táplálkozóterületek kezelését megoldani, amely a vegetáció és a rovarfauna szempontjából is sokkal kedvezőbb, mint a kaszálás. Az elterjedt kaszálási gyakorlat még a védett területeken is az, hogy egyszerre nagy területeket gépekkel kaszálnak le. EZ a módszer sajnos a rovarfauna szempontjából rendkívül kedvezőtlen, hiszen egyszerre hatalmas területeken válik a növényzet röviddé, így számos rovarfaj nem talál elegendő búvóhelyet (amelyek nem pusztulnak el a kaszálás során), táplálékot, ráadásul nagyon rövid idő alatt zsákmányává válnak az itt táplálkozó madaraknak. A kaszálási gyakorlat megváltoztatása fontos feladat, hiszen a jelenlegi gyakorlat sem a növényzet, sem az állatvilág szempontjából nem előnyös. Az egybefüggő gyepterületeket több részre osztva, nem egy időben kellene lekaszálni ahhoz, hogy a lehető legtöbb gerinctelen- és gerinces állatfaj számára biztosítson szaporodó- és táplálkozóterületet. A talajlakó madárfajok szempontjából, (pl. fürj (Coturnix coturnix) is kedvezőtlen a jelenlegi gyakorlat, hiszen egyetlen nap alatt több tíz hektáron veszíti el élőhelyét és kényszerül más élőhelyekre.
    A kis őrgébics (Lanius minor) szintén fokozottan védett madárfajunk, mely az út menti fasorokban, elsősorban pusztai élőhelyek szélein, de mezőgazdasági területek közelében is, magasan a lombkoronában fészkel, nem ritkán laza telepekben. A fészkek általában magasban épülnek, különböző erős illatú lágyszárú növényekből, vékonyabb ágak ágvilláiba. Lentről meglehetősen nehéz észrevenni a fészkeket, de a fiókanevelés idején viszonylag könnyű kiszúrni a fészekhez táplálékot hordó szülőmadarak révén. Elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de kisebb rágcsálókat, kétéltűeket, hüllőket is fogyasztanak. A legeltetett gyepek, kaszálók képezik legfontosabb táplálkozóterületeit, de egyes közutak és autópályák mentén fészkelő párok a járművek által elgázolt rovarokkal, hüllőkkel is táplálkoznak, melynek következtében sajnos sok szülőmadarat és fiókát is elgázolnak. A pusztai fasorok eltűnése, a mezőgazdasági vegyszerhasználat, a legelő jószágállomány eltűnése, így a legeltetett gyepeken előforduló, a jószág trágyájával táplálkozó, vagy abban fejlődő rovarfajok állománycsökkenése, komoly negatív hatást gyakorol a kis őrgébics állományára.
    A Nimfea Természetvédelmi Egyesület működési területén folyamatosan nyomon követi a kis őrgébics, szalakóta, kékvércse állományának alakulását, az élőhelyeiken bekövetkezett változásokat és lépéseket kezdeményezett a negatív folyamatok megállítására. A Túrkevei Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Program (http://www.nimfea.hu/tttp/index.htm) segítségével a Nimfea TE el kívánja érni, hogy a degradálódó füves élőhelyek megfelelő és szakmailag elfogadott kezelésével megálljon a biodiverzitás csökkenése ezeken az élőhelyeken és a három célfaj állományának megóvása mellett, az élőhelyeiken élő növény- és egyéb állatfajok védelme is megvalósuljon.

 

Vissza a főoldalra - Vissza a "Programjaink"-hoz - Vissza a lap tetejére