NEMZETI TERÜLETFEJLESZTÉSI HIVATAL

REGIONÁLIS OPERATÍV PROGRAM

Nemzeti fejlesztési terv

2002. október 21.

Az Európai Unió regionális politikájának általános célkitűzése az Unión belüli területi egyenlőtlenségek csökkentése, a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése. Ennek biztosítása érdekében az Európai Unió a Strukturális és Kohéziós Alapok keretében támogatást nyújt a tagállamoknak. A támogatások igénybevételének feltétele az EU által meghatározott tervezési időszakra vonatkozó stratégiai tervezési dokumentum, az ún. Közösségi Támogatási Keret összeállítása, melynek alapjául minden országban a Nemzeti Fejlesztési Terv szolgál.

Magyarországnak tehát a 2004-2006 közötti időszakra Nemzeti Fejlesztési Tervet kell készítenie, ami a Kormány döntése alapján 5 operatív programból épül fel. Ezek egyike a Regionális Operatív Program (ROP), amely az ágazati operatív programokkal együtt biztosítja a Nemzeti Fejlesztési Tervben kitűzött célok megvalósítását. A Regionális Operatív Program elsősorban az ágazati programokban megvalósuló általánosan szükséges fejlesztéseket egészíti ki, figyelembe véve a régiónként eltérő speciális igényeket.

A Regionális Operatív Program tartalma elsősorban a területfejlesztési politika hosszú távú céljait meghatározó Országos Területfejlesztési Koncepción és a régiók által kidolgozott fejlesztési stratégiákon alapul, illeszkedve az NFT stratégiájában megfogalmazott célkitűzésekhez is.

Magyarország 2004-2006-ra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Terve az alábbi 5 középtávú célt határozza meg:

1. Egészséges, képzett, innovatív és szolidáris társadalom kialakítása

2. A gazdaság versenyképességének növelése

3. A környezetminőség javítása, fenntartható erőforrás-gazdálkodás

4. A kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegí tése

5. A tudás-alapú társadalom és a szolgáltató közigazgatás feltételeinek megteremtése

A Regionális Operatív Programnak speciális jellegéből adódóan az NFT valamennyi átfogó céljának megvalósításához hozzá kell járulnia. A program elsődleges feladata a “Kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítésének” biztosítása.

A Nemzeti Fejlesztési Terv keretében megvalósuló fejlesztéseknek érdemben és számon kérhető módon kell segíteniük a területi kiegyenlítést, a Regionális Operatív Programnak pedig olyan szerkezetűnek és tartalmúnak kell lennie, amely segíti a régiók önállóságának erősödését. Ennek érdekében a ROP ún. “vegyes szerkezetben” készült el, amely a tematikusan megjelenített, országosan jelentkező célok és egy-egy régiót lefedő intézkedések ötvözését jelenti. Ez a szerkezet egy időben képes biztosítani a program egyszerű és hatékony végrehajtását, valamint a regionális sajátosságoknak megfelelő intézkedések megjelenítését.

A regionális program nem fedi le egy-egy régió teljes fejlesztési szükségleteit, hanem olyan fejlesztésekre koncentrál, melyek végrehajtása elsősorban a régió területi sajátosságaihoz illeszkedve helyi érdekeket szolgál és a helyi, kistérségi szereplők részvételével valósul meg.

A Regionális Operatív Programra a 2004-2006 közötti időszakban a Strukturális Alapokból előreláthatólag 130-150 milliárd Ft fejlesztési forrás jut. A ROP gazdaságfejlesztéssel és a helyi infrastruktúra kiépítésével kapcsolatos beruházásai a Strukturális Alapok közül az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERDF), míg a humán szférához kötődő fejlesztések az Európai Szociális Alapból (ESF) kerülnek finanszírozásra.

Ahhoz, hogy a ROP érdemben segíteni tudja a területi különbségek mérséklését és számottevően hozzájáruljon a régiók társadalmi-gazdasági fejlődésének gyorsításához, szükséges, hogy az ágazati operatív programok keretében megvalósuljanak mindazok a fejlesztések, melyekhez a ROP intézkedései kapcsolódni tudnak, mintegy kiegészítve azokat és erősítve hatásukat. Ennek feltétele, hogy az ágazati operatív programok területileg pontosan értelmezhetők legyenek, azaz területi hatásuk az egyes régiókban kimutatható és mérhető legyen. Ez szükségessé teszi valamennyi OP tartalmának területi, régiónkénti bontását, beleértve a tervezett fejlesztésekre fordítandó források régiónkénti bemutatását is.

A ROP tartalmazza a régiónkénti helyzet- és SWOT elemzést, a fejlesztési stratégiát és a célkitűzéseket, a prioritásokat, mint a legfontosabb fejlesztési területek leírását, valamint azok megvalósítását konkrétan szolgáló intézkedéseket.

A program tervezetét megtárgyalták a regionális fejlesztési tanácsok és az Országos Területfejlesztési Tanács, ami szerint alapjául tekintik a társadalmi egyeztetéseknek. A régiónként és nemzeti szinten lebonyolítandó társadalmi egyeztetések eredményei beépítésre kerülnek a programba.

1. A stratégia megalapozása

1. Helyzetelemzés

   1. NUTS 2 régiók Magyarországon

      A regionális politika és a területi tervezés alapját Magyarországon a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, illetve az Országos Területfejlesztési Koncepció képezi, melyek alapján kialakításra került az ország 7 db tervezési-statisztikai régiója. A Balaton Fejlesztési Régió és egyben kiemelt üdülőkörzet nem része a tervezési-statisztikai régiók rendszerének, területét a Balatont érintő három statisztikai régió tókörnyéki települései alkotják.

      Régió	Terület (km2)	Népesség (ezer fő)	Népsűrűség (fő/km2)
      Közép-Magyarország	6919	2844	411
      Közép-Dunántúl	11236	1107	99
      Nyugat-Dunántúl	11209	984	88
      Dél-Dunántúl	14169	975	69
      Észak-Magyarország	13429	1269	95
      Észak-Alföld	17729	1522	86
      Dél-Alföld	18339	1342	73
      Ország összesen	93030	10043	108
      NUTS2 régiók átlaga az EU-ban*	20 918	1707	117,4

      Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH) *EUROSTAT

       

      Az elmúlt évtized regionális folyamatait alapvetően a gazdasági folyamatok határozták meg. A térségek eltérő fejlődését a természeti adottságok mellett jelentős mértékben befolyásolta az adott térség megközelíthetősége és szabad munkaerő-állománya, a munkaerő képzettsége. Ez nem csak gazdasági szempontból, hanem a társadalmi viszonyokra vonatkozóan is okozott különbséget az egyes térségek között.

      A régiók helyzete átfogóan, a fejlődését jellemező és befolyásoló főbb szempontok alapján kerülnek bemutatásra.

   Közép-Magyarországi régió

   Közép-Magyarország Magyarország legkisebb területű, ugyanakkor legnépesebb régiója. A Budapestből és Pest megyéből álló régió az ország területének mindössze 7,4%-át teszi ki, ugyanakkor itt él az ország népességének 27,8%-a. A Közép-Magyarországi régió a Kárpát-medence központjában, különböző jellegű tájak határán, azok metszéspontjában fekszik. Magyarország társadalmi-gazdasági szerepét tekintve kiemelkedő régiójának fejlődését alapvetően a népesség és a termelési erőforrások nagyfokú koncentrációja, az ország többi térségénél lényegesen fejlettebb infrastruktúrája alapozza meg.

    

   A régió minden gazdasági mutató tekintetében kiemelkedik az országban, a Közép-Magyarországi régióban képződik a magyarországi GDP mintegy 43%-a. Az egy főre jutó GDP a Közép-Magyarországi régióban az ország átlagának 149, az Európai Unió átlagának 71%-a. A külföldi érdekeltségű vállalkozások 59%-a (ennek 88%-a Budapesten), a külföldi tőke ²/₃-a található a régióban. A magyarországi külföldi érdekeltségű vállalkozásokból Budapest részesedése a kereskedelem (66%) és az ingatlanügyletek-gazdasági szolgáltatások területén (70%), Pest megye részesedése az ipar és az építőipar gazdasági ágakban a legmagasabb (10% és 11%). A régióban 23 Ipari Park működik többségük az agglomeráció déli térségeiben.

    

   A Közép-Magyarországi régióban működik a vállalkozások 39%-a, ezer lakosra jutó arányuk negyven százalékkal haladja meg az országos átlagot. Ugyanakkor az országos átlagnál is inkább jellemző, hogy arányában kevés a középvállalkozás: a régió részesedése országosan ebben a létszám-kategóriában a legalacsonyabb. Ugyancsak nem elégséges a kis- és középvállalkozások együttműködése.

   A K+F tevékenység budapesti koncentrációja kapcsolódik a felsőoktatás és a felsőfokú képzettséggel rendelkező munkaerő itteni koncentrációjához. A hazai kutató-fejlesztő helyek fele a régióban, ezen belül főleg a fővárosban (41%) található, ami 1994-hez képest 3% pontos növekedést jelent.

    

   A régió 10,3%-kal részesedik a magyar mezőgazdaság által megtermelt GDP-ből. Az ágazat súlya a foglalkoztatásban (1,2%) ebben a régióban a legkisebb, fajlagos gazdasági teljesítménye viszont a legmagasabb. A főváros közelében, az intenzív kertészeti kultúrák dominálnak, az alföldi területeken pedig a hagyományos állattartás és szántóföldi növénytermesztési kultúrái. Országos viszonylatban kiemelkedő a régió zöldség és gyümölcs termesztése, valamint a tejtermelés, átlagot meghaladó az erdősültség. Hiányoznak azonban a vertikális és horizontális integrációk, illetve problémát okoz a termelési feltételek korszerűtlensége.

    

   Budapesten az ipar fokozatos visszaszorulása, Pest megyében a vidéki átlaghoz közeli alakulása (a termelési érték növekedése, a foglalkoztatottak számának stagnálása) figyelhető meg. Az ipari GDP 30%-át előállító régióban az ipari termelés egy lakosra jutó értéke az országos átlag alatti, felét sem éri el a közép- és nyugat-dunántúli térségek értékének. A régió szerepe az ipari foglalkoztatásban országos összehasonlításban is meghatározó a vegyiparban (az országos létszám 37%-a), a fa-, papír- és nyomdaiparban (35%), valamint a gépiparban (23%).

    

   A régió iparának jelentősége a gazdasági szerkezetváltással lecsökkent, ezzel szemben szolgáltató-irányító-kulturális központi szerepkör tovább erősödött. A szolgáltatásokhoz kapcsolódóan a kreatív tevékenységek (pl. kiadói és nyomdai tevékenység), a számítástechnika, a kutatás-fejlesztés, a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások (tanácsadás, tervezés, hirdetés, stb.), a szórakoztató, kulturális és sporttevékenység jelentősek. A főváros részesedése az országos hozzáadott értékből éppen ezekben az ágazatokban 50% feletti, míg az informatika alapú "új gazdaságból" országos szinten kiemelkedő: a fővárosban koncentrálódik az Internet felhasználók és a domain szerverek 70%-a.

    

   A turizmus jelentőségét tekintve Közép-Magyarország a régiók között vezető szerepet játszik, az összes vendég 36%-a a régió szálláshelyein száll meg. Ez az arány 4 % ponttal alacsonyabb 1994-hez képest, ugyanakkor az elmúlt években tovább nőtt a külföldi vendégek aránya (76%) . Az idegenforgalmi infrastruktúra a többi régióhoz képest fejlett, azonban a Budapest túlsúlya meghatározó. A régió két legmeghatározóbb alágazata az üzleti turizmus-konferenciaturizmus és a gyógy-turizmus, ezért a szezonalitás a térségben nem jelentkezik extrém módon. A konferenciaturizmus lehetőségeinek kiaknázásához azonban nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű és minőségű konferenciaterem. A kapacitás-kihasználtság a régió szállodáiban megfelelő, azonban a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma az országos értékek átlaga alatt marad, ami fokozottan igaz a szállodákra. A régió vidéki térségei is jó természeti és táji adottságokkal rendelkeznek, ugyanakkor a Budapesten kívüli térségében a turisztikai vonzerők és a környezet elhanyagolt, a régió kereskedelmi szálláshelyeinek 80%-a a fővárosban található és Budapesten száll meg a régiót felkereső külföldiek 96%-a.

    

   A régió népsűrűsége közel négyszerese, Budapesten 34-szerese az országos átlagnak. A demográfiai viszonyokra jellemző, hogy rendkívül alacsony és csökkenő tendenciájú születésszámmal párhuzamosan a halálozások száma tartósan magas. Az elmúlt évtizedben ebben a régióban volt legnagyobb a természetes fogyás , amit csak kis mértékben kompenzált az országosan legmagasabb vándorlási nyereség, ami 2000-re nullára csökkent. Ezen belül Budapest növekvő vándorlási vesztesége országosan a legnagyobb (10,2 ezrelék), míg a megyék közül Pest megye nyeresége a legmagasabb (17,4 ezrelék) és növekvő ütemű. A lakosság korösszetétele a legkedvezőtlenebb, különösen a fővárosban. A fővárosi népesség gyors csökkenéséhez hozzájáruló szuburbanizációs folyamatok egyrészt a fiatalabbak és tehetősebbek Budapest környékére való áramlását, másrészt az elszegényedő rétegek perifériális térségekbe történő vándorlását jelentik, a fővárosból kiköltözők fele Pest megyébe vándorol.

    

   A régióra különösen Budapestre jellemzőek az országos átlagokat felülmúló - végzettségi arányok. A 18 évesnél idősebb népesség 54,1%-a végzett középiskolát (országosan: 34,7%), a felsőfokú végzettségűek 25 éven felüliek aránya (20,6 %) közel kétszerese az országos átlagnak. A régió, ezen belül Budapest egyértelműen az ország felsőfokú oktatási központja. Csaknem minden második hallgató (44%) a Közép-Magyarországi régió 59 felsőoktatási intézményében tanul, a koncentráció 1994-hez képest nem csökken.. Szakirányok szerinti megoszlás tekintetében is kiemelkedő a régió helyzete, ahol nemcsak minden szakirány jelen van, de továbbra is itt koncentrálódik a jogi és államigazgatási, valamint a műszaki képzés.

    

   A foglalkoztatottsági ráta magasabb és növekvő, a munkanélküliségi ráta csökkenő és alacsonyabb az országos átlagnál. A munkaerő piacról kieső, tartósan munkanélküliek arányát tekintve ugyancsak kedvező a régió helyzete, a legfeljebb 8 osztályt végzett munkanélküliek aránya (34%) is jóval az országos átlag (42%) alatti. Az országosnál kedvezőbb foglalkoztatottsági szinten belül a nők és férfiak rátája közti különbség (13 százalékpont), megfelel az országos átlagnak, munkanélküliségi rátájuk a férfiakénak 85%-a a különbség az országos átlagnál kisebb.

    

   A jövedelmeket tekintve a budapesti alkalmazottak átlagkeresete több mint 30%-kal meghaladja az országos átlagot, míg a Pest megyeieké kb. 2%-kal elmarad attól. A főváros és Pest megye lakossága átlagos életszínvonalának eltérése jelentős és a statisztikák szerint a különbség nem csökken. Szociális problémák elsősorban a hajléktalanokat, a roma kisebbséget és az időskorúakat illetően jelentkeznek. A mintegy 60 000 főre becsült cigányság körében a munkanélküliség mintegy négyszer magasabb a lakosság többi részénél. A magányos, alacsony egzisztenciájú, gondozást igénylő idős lakosság a fővárosban az országos átlaghoz képest nagyobb arányban van jelen.

    

   A Közép-Magyarországi régió egészségügyi ellátást jellemző naturális mutatói a legjobbak az országban, a régió lakosai élvezhetik a budapesti klinikák és az átlagosnál jobban műszerzett budapesti kórházak által nyújtott ellátásbeli előnyöket. Az ellátás azonban rendkívül centralizált, az intézmények elérhetősége Pest megye egyes területeiről nehezen elérhetők.

    

   A régió környezeti állapotát tekintve jelentős gondot okoz a főváros és agglomerációjának közlekedési túlterheltségéből eredő zaj- és légszennyezettség. A régió levegőminősége igen kedvezőtlen, szennyezés fő okozója a közlekedés, míg az ipari légszennyezés súlya csökkent. Jelentős erőforrás a felszín alatti karsztvíz, valamint az Ipoly és Duna ivóvízbázisa, ezért lényeges, hogy a felszín alatti és a felszíni vizek minősége is romlik, különösen a nitrogén- és foszforháztartás és a mikrobiológiai jellemzők tekintetében (a túlnyomórészt Budapesten keletkező szennyvíz csak mintegy 20-25%-át képesek megtisztítani).

    

   Az 1994-ben ⅔-os csatornázottsági arány 2000-re 74%-ra nőtt, de a szennyvíz elvezetése, kezelése továbbra is a régió, különösen Pest megye központi környezetvédelmi problémája. Jelentős az eltérés a közművesítettség fokában, Budapesten a bekötött lakások aránya 91%, Pest megyében 35%. A működő kommunális szilárd hulladék-lerakók jelentős része nem felel a biztonságos elhelyezés műszaki követelményeinek.

    

   A régiót öt transzeurópai közlekedési folyosó érinti, melyeknek találkozási pontja Budapest. A nemzetközi tranzitforgalom jelentős része - a haránt irányú kapcsolati elemek hiánya miatt – az amúgy is túlterhelt fővárosi úthálózaton keresztül halad. A régió úthálózatának sűrűsége és minősége országos összehasonlításban kedvező. Jelentős probléma azonban a fővárosba vezető utak zsúfoltsága, a belterületi önkormányzati utak rossz állapota, az, hogy Pest megyében az országos közutak 2,6%-a kiépítetlen (föld-) út, ami országosan a második legrosszabb megyei arány. A tömegközlekedés és a személygépkocsi közlekedés közötti megoszlás kb. ⅓-⅔, a személygépkocsi használat aránya folyamatosan növekszik, országosan a régióban a legmagasabb a 100 lakosra jutó személygépkocsik száma. A fővárost elkerülő tömegközlekedésben a járatsűrűség, a viszonylatok iránya nehézkessé teszi a pólusképzést elősegítő, haránt irányú, a régióhatáron átlépő kapcsolatokat. Az integrált hálózatok hiánya miatt a tömegközlekedési rendszer egyes elemei túlterheltek, mások kihasználtsági foka viszont alacsony.

    

   A régiót kevésbé érintette a vasúti személy- és áruszállítás térvesztése, a régióban a Budapestről kiinduló 11 vasútvonalon jelentős az agglomerációs ingázás. Az ország belvízi hajózásában legfontosabb a Duna, a Budapest feletti szakasz azonban a kis hajózási vízmélység tartósan rontja a vízi áruszállítás gazdaságosságát. A Ferihegyi repülőtér az ország egyetlen menetrendszerű forgalmat lebonyolító, nemzetközi repülőtere, de gondot jelent a repülőtér megközelítése a belvárosból. A régión belül csak a főváros területén vannak kombinált forgalmat kiszolgáló, de különböző funkciójú terminálok (Józsefváros - kombi-terminál, a Budafok-Háros - RO-LA, Csepel Szabadkikötő konténerkezelő és RO-RO). Budapest és az agglomeráció déli határsávjában formálódik a régió logisztikai központ rendszere (Soroksár, Nagytétény).

    

   A településhierarchia csúcsán a főváros, Budapest áll. A régió városhálózatát a kisvárosok alkotják. A 27 város többsége funkcióikat tekintve hiányos, egyedül Vác és Gödöllő központi szerepe és hatása terjed ki az agglomeráción kívülre is. A régió északi és nyugati részén, a középhegységi és dombvidéki területeken a kisfalvas településtípus dominál, míg a déli, alföldi jellegű területeken a nagyfalvak vannak túlsúlyban. Az agglomeráción kívüli kis falvak szerepe gyengül. A régión belül határozottan elkülönül a dinamikusan fejlődő főváros és agglomerációs gyűrű, illetve a felzárkózó kistérségek a régió északi és keleti-délkeleti szélén.

    

   A régió településeinek történelmi fejlődéséből és kapcsolataiból adódik, hogy a régióban egységes településkép nem alakult ki. A nagyvárostól, a hozzá kapcsolódó agglomerációs elővárosokon (pl. Érd) és mezővárosokon (pl. Cegléd) az apró hegyvidéki és alföldi falvakig, tanyákig több településtípus megtalálható a térségben, amely jelzi a terület komplexitását, sokszínűségét. Az elmúlt évtized településfejlődési folyamatai két ellentétes irányban hatottak az épített környezet minőségére. Egyrészt, jellemzően a fővárosban, az agglomerációban és néhány Pest megyei városban jelentős beruházásokkal új, egész városrészek fejlődését meghatározó szolgáltató központok jöttek létre. Ezzel párhuzamosan a zöldmezős termelő beruházások száma is megnőtt, azonban a szolgáltató központoktól nem érintett területek és a régi iparterületek minősége folyamatosan romlik. Jellemző folyamat ezen túl a Budapesti Agglomeráció felemás fejlődése, amely egyrészt a lakóterületek növekedését eredményezte a zöldfelületek kárára, de eddig - néhány kivételtől eltekintve - csak kis mértékben, és ad hoc módón hozta magával a települések központi funkcióinak erősödését. (A szuburbanizációs folyamatok eredményeként kialakult alvótelepüléseken élők a munkahelyet jelentő fővárosban veszik igénybe a szolgáltatásokat, ezért itt nem alakulhattak ki valódi településközpontok.) Elsősorban a szuburbanizációs folyamatok, valamint a kiskereskedelmi szolgáltatások átalakulása miatt a már kialakult településközpontok funkciói is egyre szűkülnek.

    

   Közép-Dunántúli régió

    

   A Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyék alkotta Közép-Dunántúli régió természetföldrajzi szempontból tagolt, középső részén az erdőgazdaságnak és idegenforgalomnak kedvező hegyvidék húzódik, déli részét kiváló mezőgazdasági adottságú síkság foglalja el. A régió magában foglalja az idegenforgalmi szempontból kiemelten fontos Balaton északi partjának csaknem teljes hosszát, a Velencei-tavat, valamint a parti területek fejlesztésére jó alapot nyújtó 130 km Duna-szakaszt. Természeti adottságai rendkívül változatosak. Hegyvidékei az erdőgazdaságnak és az idegenforgalomnak kedveznek, síkságai az ország kiemelkedő gabonatermelő vidékei.

   Az egy főre jutó GDP 1999-ban az országos átlag 94%-át, az EU tagállamok 44%-át teszi ki, ami gyakorlatilag az országos átlaggal egyenlő.

   A hazánkban működő vállalkozások egytizede található a régióban, melyek java része a KKV szektort képviseli. A hazai beszállítói kör elérte az átlagos 15-20%-ot, az arány növelése rendkívül nehéz feladat. A vállalkozói szektor szerkezete súlyos torzulást mutat, a hazai tendenciákkal összhangban rendkívül magas a mikro- és kisvállalkozások és igen csekély a feléjük integrátori funkciót ellátni képes vállalatok aránya.

   A KKV szektor életképességének számos elengedhetetlen feltétele hiányzik. Ilyenek a piacgazdasági körülményekhez és követelményekhez, a régió gazdasági szerkezetében részben bekövetkezett és várható további változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége, az általános technológiai és minőségi lemaradás – különösen az innováció gondolatának középpontba kerülése kapcsán –, az uniós csatlakozással kapcsolatban felmerülő ismeretek, képzettség és képesség hiánya.

   Az üzleti szolgáltatások tekintetében jelentős csökkenés tapasztalható. A nagyobb vállalkozások egy része szolgáltatási igényeit saját keretein belül kialakított alvállalkozásokkal oldja meg, azonban a tercier szektor területén fejlődési lehetőséget nyit a megfelelő tulajdonságokkal bíró, speciális szolgáltatói bázisok kialakítása. Az ún. hídképző szervezetek, inkubátorházak, logisztikai és innovációs központok esetében fejlődés tapasztalható: öt inkubátorház működik a régióban, Székesfehérváron folyik a Logisztikai Szolgáltató Központ kiépítése, megkezdődött a technológiai és innovációs központok fejlesztése Veszprémben és Székesfehérváron.

   A régió lényegesen alacsonyabb szinten részese a kutatás-fejlesztési tevékenységnek, mint azt gazdasági-társadalmi súlya indokolná. A régió K+F mutatói országosan az egyik legkedvezőtlenebbek a kutatóhelyek és kutatók számát tekintve. Komoly probléma, hogy a helyi gazdaság és a K+F között gyakorlatilag nincs közvetlen kapcsolat, ezáltal az alkalmazott kutatáson alapuló innovációs láncok kialakulása elenyésző. A versenyképesség fenntartása és stabilizálása érdekében elengedhetetlen az a stratégiaváltás, amely eredményeként a bérmunkára és a tömegtermelésre alapuló termelést felválthatja egy tudásalapú, innováció-vezérelt gazdasági fejlődés.

   A mezőgazdasági termelés hatékonysága a kitűnő adottságok ellenére mérsékelt. Az ágazat részesedése a bruttó hozzáadott értékből és a foglalkoztatottak számából is az országos átlaggal egyező, fajlagos gazdasági teljesítménye átlag alatti. A szántóföldi növénytermesztést a gabonafélék (főként a kukorica) túlsúlya jellemzi. A termelők kockázata és problémái közül kiemelendő a termények piacérzékenysége, a termesztés gazdaságossága, a termésingadozás, a hűtött tárolókapacitás és a válogató és csomagoló gépsorok hiánya, valamint a szervezetlen értékesítés.

   A régió ipari termelésének értéke 2000-ben az ország ipari volumenének negyede, a termékek 3/4-e exportra kerül. Az ágazati szerkezet eltér az országostól, az élelmiszer- és vegyipar az országosnál kisebb, a kohászat és fémfeldolgozás és a gépipar nagyobb súlyú. Kitüntetett szerepük van az ipari parkoknak, melyekből jelenleg 24 működik a régióban. A klaszterizációs folyamatok erőteljesek. A kedvező eredmények ellenére számolni kell a tömegtermelésre épülő további fejlesztések lehetőségének kimerülésével és egy szerkezetváltási hullám szükségességével (Veszprém-Székesfehérvár-Mór-Tatabánya erőcentrumok mentén).

   A rendkívül változatos táji karakterű régió idegenforgalom helyzete ellentmondásos képet nyújt. Bár az ágazat forgalmi mutatói kedvező képet mutatnak, ez elsősorban még mindig a hagyományos, Balatonhoz és Velencei-tóhoz kapcsolódó tömeges vízparti turizmusnak köszönhető. Ez korlátozott vásárlóerejű, szezonális vendégkört jelent, amely nem képes érdemben hozzájárulni a további beruházásokhoz szükséges források megteremtéséhez, nem indukálja versenyképes termékek bevezetését, sem a meglévő szolgáltatások színvonalának növelését. Bár a régió rendelkezik az igényesebb turisztikai termékek kialakíthatóságának feltételeivel, az ehhez szükséges infrastruktúra hiányos. További problémát jelent a régió idegenforgalmának csekély külföldi és elsősorban a Balatonhoz kötődő ismertsége.

   A régió népessége az országos tendenciákhoz hasonlóan csökken, azonban 1990 és 2000 között itt volt a legkisebb a népességfogyás mértéke. Ennek fő oka, az alacsony halálozás illetve, hogy a régióban a vándorlási egyenleg pozitív, utóbbi elsősorban a korszerű iparvállalatok által teremtett munkalehetőségeknek köszönhető.

   A képzettségi szintet tekintve jellemző, hogy a régió felsőoktatási kapacitásai a gazdaság fejlettségéhez képest szűkösek, ami a régió további fejlődésének gátját képezheti. Mind a középfokú, mind a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya kisebb az országos átlagnál, a képzési kínálat nem illeszkedik kellőképpen a gazdaság igényeihez. A gazdaságilag aktív lakosság több mint 1/8-a rendelkezik felsőoktatási végzettséggel vagy diplomával, nőtt a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya a korcsoporton belül.

   A foglalkoztatottságra az iparban dolgozók országosan is a legmagasabb és a szolgáltató szektorban dolgozók viszonylag alacsony aránya jellemző. A munkanélküliségi ráta évről-évre csökkent, 1995-től alacsonyabb az országosnál. Ugyanakkor a régióban is a tartós munkanélküliség és a hátrányos helyzetűek reintegrációja jelenti a legsúlyosabb foglalkoztatási és szociális problémát.

   Az alkalmazottak 3/5-e férfi, a keresetekben 10-30%-os eltérés van a férfiak javára, a két nem munkanélküliségi rátája közti különbség a régiók közül itt a legkisebb (4,7 és 5,0%). Az alacsony iskolázottságú roma népesség helyzete problémákat hordoz, körükben a munkanélküliségi ráta 60-65%-os, a hagyományos cigány foglalkozások visszaszorultak. Hiányzanak a sajátos, a cigány mikroközösségek igénye és befogadó képessége szerint kialakított, a szakaszos integrációt segítő ellátási és felzárkóztatási programok.

   Az egészségügyi ellátás helyzete hasonló a többi régióéhoz. A járóbeteg szakellátás kiépült, de kistérségi megoszlása egyenetlen. A kórházakra a csökkenő ágyszám melletti megnőtt betegforgalom jellemző, mely nem valódi mortalitási és morbiditási okok, hanem a finanszírozás által mesterségesen létrehozott állapot. Tekintettel arra, hogy a fekvőbeteg szakellátás a legköltségesebb gyógyítási forma, cél, hogy csak a valóban kórházi gyógykezelésre szoruló betegek kerüljenek be az intézményekbe. A lakosság egészségi állapotának javításához a megelőzés szerepe hangsúlyozandó, a szakmailag megalapozott szűrések volumene növelendő.

   A környezet terhelésében nagy szerepet játszik a közúti forgalom felfutása és a közműolló kinyílása, új negatív jelenség a beépített területek robbanásszerű megnövekedése. A levegőszennyezés általában a nagyvárosokra koncentrálódik, a legnagyobb terhelés Komárom-Esztergom megyéből származik. A hulladékgazdálkodás terén nem történt áttörés, az illegális lerakók növekvő környezeti veszélyforrások, az üzemelő lerakóhelyek nagy része nem felel meg a műszaki előírásoknak.

   A régió vízellátása gyakorlatilag megoldott, a szennyvízgazdálkodásban azonban jelentős a lemaradás. A környezetszennyezés következménye az ivóvízbázisokból kitermelt ivóvíz és a tavak vízminőségének romlása. A Dunántúli-középhegységben a felületi és vízmosásos erózió jelentős.

   A régió közlekedésföldrajzi helyzete rendkívül kedvező, sűrű főúthálózattal rendelkezik és az úthálózat kiépítettsége, a közlekedési infrastruktúra-ellátottság magasabb az országos átlagnál. A régió logisztikai adottságai kiválóak. A régiót érinti a Budapest-Bécs és a Budapest-Balaton autópálya is, a Helsinki IV. és V/c folyosók, valamint a Duna VII.-es folyosó. Ezzel szemben áll az egyes gazdasági centrumok (a megyeszékhelyek és Dunaújváros) és alcentrumok (Ajka, Várpalota, Esztergom, Mór) közötti hosszú elérési idő - például a 8-as főút esetében.

   A vasúti közlekedés a fővonalak esetében jól szervezett, az azokon kívüli szakaszokon azonban többszörösen meghaladja a közúti elérési időket. A vízi közlekedés jelentősége elsősorban a Dunán, a régió északi határán, a Budapest feletti szakaszokon említhető. Logisztikai kapcsolatok fejlesztése szempontjából rendkívül fontos regionális kikötők kialakítása dunaújvárosi híd megépítése. A légi közlekedés tekintetében a veszprémi, pápai és a székesfehérvár-börgöndi repülőterek válhatnak regionális jelentőségűvé.

   A lakossági célú gázszolgáltatás terén elmondható, hogy mára gyakorlatilag valamennyi kistérségbe eljut a vezetékes gáz, a háztartási gázfogyasztók lakásállományra vetített száma azonban Veszprém megye aprófalvas térségeiben alacsony.

   A távközlési ellátást vizsgálva megállapítható, hogy az ezer lakosra jutó telefon-fővonalak száma átlagosnak, azonban még mindig jelentős a nagyobb városok és a kistelepülések ellátottsági szintje közötti különbség. A kábeltelevíziózás mutatói legjobbak az országban, kivéve a sárbogárdi, bicskei, enyingi és kisbéri kistérséget. A korszerű információs infrastruktúra hálózatának elemei “individuumokként” megtalálhatók, ugyanakkor az érintett szervezetek nem használják ki az ebben rejlő lehetőségeket, így nem alakult ki egy megfelelően strukturált, integrált, hálózatszerű tartalmi és infrastrukturális együttműködés.

   A régió belső tagoltságát tekintve heterogén, jelentősek a különbségek a kistérségek között. Magában foglalja a fő közlekedési tengelyek mentén található dinamikusan fejlődő ipari területeket (Székesfehérvár) csakúgy, mint a Balaton északi, - hagyományosan rurális, de az idegenforgalom hatására felzárkózó – térségét. A régió általános fejlettsége ellenére a “lemaradás” felé mozgó, “stagnáló” belső perifériák itt is vannak. Ezek az Enyingi és Sárbogárdi kistérség Fejér megyében, a Sümegi kistérség pedig Veszprém megyében. Ezen területekre jellemző a népességmegtartó képesség csökkenése, a városok - mint munkalehetőségek - irányába történő migráció.

   Nyugat-Dunántúli régió

    

   A Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megyéket magába foglaló régió az ország nyugati határán helyezkedik el, kiterjedése észak-déli irányban hosszan elnyúló. Helyzete speciális hiszen Nyugat-Dunántúl az ország egyetlen olyan régiója, amely az EU jelenlegi tagállamával (valamint további másik három országgal) határos. A régió határ menti helyzetéből adódóan a “nyugat kapuja” szerepet tölti be az ország más régiói, valamint az Európai Unió országai között.

    

   A Nyugat-Dunántúli régió a megtermelt bruttó hazai termék alapján a második legerősebb gazdasággal rendelkező térség. A régió GDP-je vásárlóerő paritáson számolva az EU átlag 53%-a. Az egy lakosra jutó beruházás a régióban jelentősen meghaladja (28%-kal) az országos átlagot. Magas a külföldi közvetlen tőkebefektetések aránya. A régió a külföldi tőkevonzásban, az ipari beruházások arányát, illetve az ipari exportorientációt tekintve jobb eredményt ért el a többi magyarországi régiónál.

    

   A nagymértékű külföldi tőkebeáramlás a régióban jelentősen megváltoztatta a gazdaság korábbi összetételét és jelentős alkalmazkodóképességre kényszeríti a helyi gazdasági szervezeteket. A régión belül a (multinacionális) nagyvállalatok és a hazai kis- és közepes vállalkozások közti üzleti kapcsolatok még gyengék, azonban több területen (autóipar, faipar) is megfigyelhetők a klaszter kezdeményezések. Szintén gyenge az összhang a termelő szféra dinamikusan változó piaci igényei és a jelenlegi kutató-fejlesztő tevékenységek között, a termelő egységek és a kutató-fejlesztő helyek kapcsolatrendszere laza, a K+F kapacitások hiányosak.

   A jelenlegi gazdasági szervezetek 99%-a 50-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis vagy mikrovállalkozás a régióban. A vállalkozási aktivitás gyors növekedése elsősorban az idegenforgalom terén és a szolgáltató szektorban következett be. Különösen az üzleti szolgáltatások, azon belül is elsősorban a bankszféra fejlődése kiugró, ami elősegítette a vállalkozások megerősödését és a külföldi tőke letelepedését.

    

   A régióban jelenleg 14 ipari park található, két inkubátorház és egy üzleti és innovációs központ kezdte meg működését. Ennek ellenére az innováció, a technológiai transzfer intézményrendszere –néhány egyedi kezdeményezéstől eltekintve – a régióban még kialakulatlan, megoldást a meglévő gazdasági központokra alapozott jelentős szolgáltatásbővítés jelenthet.

    

   Jellemző, hogy a régió súlya az országos kutatás-fejlesztési tevékenységben a magas gazdasági fejlettség ellenére rendkívül kis hányadot képvisel, mind az ezer lakosra jutó kutató-fejlesztők száma, mind pedig a K+F ráfordítások mértéke szempontjából.

   A mezőgazdaság részesedése a régióban megtermelt bruttó hozzáadott értékből az országos átlagot meghaladó, a foglalkoztatottak számát illetően viszont alacsonyabb, ami a jelen lévő néhány nagyobb feldolgozó üzem teljesítményével magyarázható A termőhelyi adottságok leginkább az állattenyésztés és gyümölcstermesztés számára kedvezőek, míg az erdősültség az országos átlagnál jóval magasabb, az ágazat szerepe leginkább csupán a Kisalföld termékenyebb tájain és az Alpokalján jelentős.

    

   A korábban inkább agrár-könnyűipari régió gazdaságában egyre növekszik a jelentős külföldi tőkét vonzó, nagyszámú munkahelyet teremtő, export orientált, korszerű iparágak (autógyártás, elektronika) súlya. Az ipari értékesítésből 80%-os az export aránya, ami a régiók közül a legmagasabb.

    

   A szolgáltatásokon belül az idegenforgalomhoz kapcsolódó tevékenységek kiemelten dominálnak egyes, a turisták által frekventált térségekben. A régió területén kiemelkedő a természeti, illetve táji értékkel bíró tájegységek aránya. A régió legfontosabb turisztikai vonzerői a termál- és gyógyvíz, a védett természeti értékek, a bor és a gasztronómia, valamint a műemlékek, kulturális programok, a nemzetiségi és népi hagyományok, melyek kihasználatlan potenciált jelentenek a térség számára. A régióban található a magyarországi üdülőkörzetek közel egyharmada (8), melyek közül a leglátogatottabbak a Balaton közvetlen part menti települései, Sopron-Kőszeghegyalja övezete és a Szigetköz térsége.

    

   A munkanélküliségi arány országos viszonylatban kedvező, azonban a helyi munkavállalók képzettsége és a piaci igények között jelentős feszültségek vannak. Ebből adódóan egyes periférikus helyzetű kistérségekben a munkanélküliségi ráta jelentősen meghaladja az országos átlagot, míg számos, gazdaságilag prosperáló településen és környezetében a helyi piaci igényeknek megfelelő munkaerőhiány mutatkozik. További sajátosság, hogy a regisztrált munkanélküliek 3,6%-a felsőfokú diplomával rendelkezik (országosan 2,7%), míg egyes kistérségekben problémát okoz a magas hozzáadott tudásértékű tevékenységek ellátása.

   A régióban az aktív keresők aránya a munkaképes korú népességen belül a nők esetében közel 10 százalékponttal alacsonyabb, mint a férfiaknál, bár mindkét érték magasabb, mint az országos átlag, a munkanélküliségi ráta a régiók közt egyedüliként a nők esetében magasabb, igaz országos átlag alatti (4,5 illetve 4,0%). Egyértelmű hiány tapasztalható a modern szakképzés és gyakorlat terén, valamint a család és a munkavégzés összehangolását segítő részmunkaidős és alternatív foglalkoztatási lehetőségekben. Az alkalmazásban állók átlagos keresete szintén lényegesen eltér a férfiak és a nők esetében. A fizikai foglalkoztatott férfiak átlagosan 30 százalékkal keresnek többet, mint a fizikai foglalkoztatott nők. A különbség a szellemi munkát végzők esetében pedig még markánsabb, több mint 60 százalékos.

    

   A képzett munkaerő helyben tartásának helyi hatáskörben kezelhető feltétele a települési szolgáltatások és ellátó hálózat színvonalának növelése, a települési környezet minőségi fejlesztése, valamint az életminőséget alapvetően befolyásoló kommunális infrastruktúra kiépítése. Idetartozik a régió nagyvárosaiban felmerülő igény a helyi és helyközi tömegközlekedési rendszerek összehangolására, melyhez csatlakoznának a hiányos közlekedési infrastruktúrával rendelkező agglomerációs térségek is. A szabadidő aktív eltöltéséhez kapcsolódó infrastrukturális háttér nem kiegyenlítetten biztosított a régió lakosai számára, hiányoznak a közösségi célokat is szolgáló kulturális létesítmények, a felújításra szoruló épületcsoportok teljes településrészeket érintenek.

    

   A környezeti érzékenységet nagyban veszélyezteti az illegális hulladéklerakók problémája, melyet a régióban számos helyen megindult szelektív hulladékgyűjtési módszerek elterjesztése oldhat meg. Ugyancsak a környezeti elemek védelmére jelent megoldást, továbbá az energiahatékonyságot növeli a megújuló energiaforrások hatékony felhasználása az energiaellátás kapcsán, mely területen a régió számos kihasználatlan potenciállal rendelkezik. A tágra nyílt közműolló és a tisztított szennyvíz alacsony aránya jelzi, hogy napjainkban is jelentős azon települések száma (kb. 350 2000 fő alatti település) ahol a kommunális szennyvíz a környezetet még mindig közvetlenül szennyezi. Miután az érintett települések jelentős hányada természetileg kiemelten értékes (Őrség, Vendvidék) és környezetileg fokozottan érzékeny (Balaton-Zala-vízgyűjtő, Szigetköz) területen fekszik, a probléma kezelésének elhúzódása visszafordíthatatlan károkat okozhat, így megoldást ezekben a speciális adottságú térségekben az egyedi és alternatív szennyvízkezelési eljárások elterjesztése jelenthet.

    

   A Nyugat-Dunántúli régió négy országgal határos elhelyezkedéséből adódóan a nemzetközi közlekedés szempontjából kiemelt terület. Azonban szükséges a V/a., Pozsonynál megszakadó korridornak Nagykanizsáig történő meghosszabbítása, ahol csatlakozna az V-ös és az V/b. folyosókhoz Trieszt-Fiume irányába. Ez a pótlás a Balti államok és Olaszország észak-déli kapcsolatának hiányzó eleme. Ezzel a pótlással kialakulhat a Helsinki-Varsó-Pozsony-Szombathely-Nagykanizsa-Fiume-Trieszt útonalú új I-es korridor. Hiányzó láncszem továbbá a 8-as és 4-es úti, kelet-nyugati irányú tengely is, amely pedig a TINA hálózatba kell, hogy bekerüljön. A közös határszakaszokat jelentős átmenő forgalom terheli (az országos tranzitforgalom 60%-a), különösen a régió osztrák határszakaszán. Az M1-es autópálya felfűzi a régiót a meghatározó Bécs-Budapest tengelyre, ugyanakkor az észak-déli irányú közlekedési kapcsolatok rendkívül hiányosak. A jelentős tranzitforgalom a környezetre (zaj- és levegőszennyezés) és a forgalom biztonságára kedvezőtlenül hat.

    

   A régió legfontosabb vasútvonala a Budapest-Hegyeshalom vonal. A fejlesztés kiemelt céljai közé tartozik a vasúti fővonalak villamosításának folytatása. A légi közlekedés számára kínált lehetőségek (Pér, Sármellék, Szombathely repülőterei) megfelelő hasznosítása érdekében jelentős fejlesztésre van szükség a régióban ezeken a területeken.

    

   A régió északi határát Európa egyik legjelentősebb vízi útja, a Duna alkotja, amely a VII. Helsinki-folyosó részeként jelentős szállítási teljesítményekkel rendelkezik. A régió potenciális logisztikai központjainak elsődleges szerepe van, illetve lehetne az európai IV. és VII., illetve az V. korridor mentén, a hármas határoknál fekvő térségben az áru elosztás és raktározás fizikai feltételeinek megteremtésében és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások biztosításában. A különböző szállítási formák meghonosítását emellett környezetvédelmi és költséghatékonysági megfontolások is indokolják. Ilyen a soproni RO-LA és a gönyűi RO-RO terminál is. A további fejlődés záloga az Észak- Déli Közlekedési és Gazdasági Tengely fejlesztésének támogatása lehet.

    

   A Nyugat-Dunántúli régió fejlettségének eredményeként a régió területén jóval kevesebb a kedvezményezett térségek és települések száma, mint az ország más régióiban. A Közép-Magyarországi régió után országosan itt a legalacsonyabb a kedvezményezett térségben élők aránya (11%), alig harmada az országos átlagnak.

    

   A megyeszékhelyek népességkoncentrációja igen jelentős - ezekben a városokban él a régió lakosságának 27,0%-a. A megyeszékhelyek és agglomerációjuk, valamint az egyes belső periférikus térségek közötti fejlettségbeli területi különbségek jelentősek. A települések több mint fele 500 fő alatti népességű. A tipikusan aprófalvas, határmenti, belső periférikus elhelyezkedésű, vagy nagyvárosi központtal nem rendelkező kistérségekben az elöregedés és elvándorlás folyamatát az utóbbi években nem sikerült hatékony módszerekkel csökkenteni, ezen térségek népességmegtartó képessége gyenge.

   Dél-Dunántúli régió

    

   A Baranya, Somogy és Tolna megyékből álló, Horvátországgal határos Dél-Dunántúli régió az ország a "déli kapujának" szerepét tölti be. Természeti adottságai igen változatosak, turisztikai adottságai kiválóak, igen kedvezőek a régió éghajlati adottságai. Mindezek ellenére Dél-Dunántúli régió mind országos, mind nemzetközi összehasonlításban a fejletlenebb régiók közé sorolható. Ennek oka elsősorban a régió nagy részének rossz megközelíthetősége a külföldi és hazai gazdasági centrumokból, valamint a határmenti fekvés, ami a történelem során kialakult elszigeteltség miatt fékezte a régió fejlődését.

    

   A régió gazdaságát jól jellemzi, hogy az egy főre jutó GDP 2000-ben az országos átlag 75,7%-a volt, (az EU 1995-1997 közötti átlagának 38,6%-a), így a régió az ország fejletlenebb régiói közé tartozik. A 2001-ig befektetésre került külföldi tőkének mindössze 1,76%-a került a Dél-Dunántúli régióban befektetésre – ezzel a régió messze a legutolsó helyet foglalja el régiók közötti összehasonlításban.

    

   A regisztrált vállalkozások közül a társas vállalkozások 1000 lakosra jutó száma valamelyest elmarad az országos átlagtól, az egyéni vállalkozók aránya azonban meghaladja azt. A társas vállalkozások zöme az ingatlanügyletek, a gazdasági szolgáltatások és a kereskedelem területén tevékenykedik. Az egyéni vállalkozások a kereskedelem, az ingatlanügyletek, a gazdasági szolgáltatások, valamint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás gazdasági ágban működnek.

    

   A beruházási érték, kihasználtság és az árbevétel vonatkozásában a régió 18 ipari parkja messze elmaradnak a fejlettebb régiókban működő ipari parkoktól. Az ipari parkok méretükben, profilukban eltérőek, még sincs közöttük tudatos funkciómegosztás.

    

   A kutatás-fejlesztés területén a kutatói állomány és a kutatói helyek számát tekintve a régió mutatói igen kedvezőtlenek. A kutatóhelyek több mint 80%-a Baranya megyére koncentrálódik, ami összefügg a Pécsi Tudományegyetem jelenlétével. Nagyon kevés az ipar-orientált kutatóhely, kapcsolatuk a vállalkozásokkal alig realizálható, a régióban eszközölt kutatás-fejlesztési ráfordításokból a vállalkozások nagyon alacsony arányban részesednek.

    

   Az agrárgazdaság és az ehhez kapcsolódó élelmiszergazdaság szerepe jelentős, a kisebb településeken szinte kizárólag ez nyújt helyi megélhetési lehetőséget. A teljes hozzáadott értékből a mezőgazdaság részesedése csökkent, de így is jelentősen meghaladja az országos átlagot (8,6%). Az agrárfoglalkoztatottak aránya a rendszerváltást követő drasztikus visszaesése ellenére jelentős maradt, az ágazatban jelenleg dolgozók aránya a foglalkoztatottakhoz képest az országos átlag közel kétszerese (9,2%). A fontosabb szántóföldi növények termésátlagát tekintve a Dél-Dunántúli régió vezető pozíciót tölt be. A régió jelentős termőterülete a kukoricának, az ország kukoricatermelésének 24,9%-át adja. A többi szántóföldi kultúra termelésében a régió részesedése átlag körüli.

    

   A régió jelentős mezőgazdasági kultúrája a szőlő, az erre épülő bortermelés a helyi értékesítésen túl egyben jelentős exportcikk is. Az ország bortermelésének 15%-a a régióban realizálódik, ezen belül kiemelkedően magas a minőségi borok aránya. A Dél-Dunántúli régió erdősültsége az országos átlagot meghaladó. A régió erdői gazdagok nagyvadakban, mely a régió egyik fontos exportcikke is.

    

   Az iparban a 90-es években drámaian csökkent a bányászat, a vegyipar szerepe, kisebb mértékben esett a nem fém ásványi anyagokból készült termékek gyártása és az egyéb feldolgozóipar. Pozitív irányú változás a gépiparban figyelhető meg. Dél-Dunántúlon egy lakosra jutó ipari termelési érték 2001-ben az országos átlag 58,7%-a volt, alig magasabb, mint az alföldi régiók országosan legalacsonyabb értékei. Az ágazatok közül a feldolgozóipar aránya itt a legalacsonyabb az országban. Az ország villamos energia termelésének 40%-át előállító egyetlen atomerőműve (Paks), Tolna megye gazdasági adatait jelentősen javítja, de a régió gazdaságába szervesen nem épül be, hatása a város környékére korlátozódik. Az iparfejlesztés területén a legnagyobb gondot a versenyképes termékszerkezet hiánya és az ipari vállalkozások alultőkésítettsége jelenti. Rendkívül alacsony az ipar exportképessége is (41% az országos 55%-höz képest).

   Az ipar, és ezen belül legfőképpen az építőipar hozzáadott érték-aránya nem tér el jelentősen az országos átlagtól (33,2%), a szolgáltatások aránya azonban országos átlag alatti (58,2%).

    

   A Dél-Dunántúl idegenforgalmi-turisztikai adottságai sokrétűek, a régióban 2 Nemzeti Park, 7 üdülőkörzet 5 borvidék található, Pécs szerepel az UNESCO világörökségi listáján. A régión belül területileg rendkívül koncentrált turizmus az országos átlagnál nagyobb szerepet játszik a régió életében. 2000-ben a régióban előállított bruttó hozzáadott érték 2,5%-a kötődött a turizmushoz, de míg Somogy megyében az érték (4,8%) jelentősen meghaladta a régiós átlagot is, addig Baranya és Tolna megyékben az országos átlagot sem érte el. A régióba látogató összes vendég átlagos tartózkodási ideje 30%-kal haladja meg az országos értéket, bár ez a mutató (4,3 éjszaka) az évek során folyamatosan romlik. Az átlagos tartózkodási idő a régión belül Somogy megyében a leghosszabb (5 éjszaka), egyértelműen a balatoni pihenő turizmusnak köszönhetően, a másik két megyében nem éri el az országos átlagot.

   Az ország kereskedelmi szálláshely-kapacitásának több mint ötöde található a régióban. A szálláshelyek 88%-át Somogy megyében található. Kihasználtságuk nem megfelelő, hiányoznak a magas kategóriájú szálláshelyek (nincs öt csillagos szálloda). A régió adottságai lehetővé teszik a további fejlődést a gyógy-idegenforgalom, a vízi turizmus, a vadászati, a falusi és ökoturizmus, a kulturális, valamint a konferencia turizmus területein.

    

   A népesség alakulását folyamatos, az országos átlagot meghaladó mértékű csökkenés jellemzi az elvándorlás és a természetes fogyás miatt. Alacsony az élveszületési arányszám (9,6‰), magas a halandóság (14‰) és előrehaladott az öregedés, a régió népsűrűsége a legalacsonyabb az országban.

    

   Dél-Dunántúl népességének képzettségi szintje alapfokon megegyezik az országos átlaggal, magasabb képzettségi szintek tekintetében azonban a régió elmarad az országos átlagtól, a képzettségi szint növekedésével nő az elvándorlás aránya is. A régió felsőoktatása fejlett: a régióban található két egyetemi város, Pécs és Kaposvár mellett működik felsőoktatási intézmény Szekszárdon és Pakson is. Pécs a felsőoktatásban nem csak a régió, hanem az egész Dunántúl legnagyobb központja is.

    

   A régió foglalkoztatottsági viszonyait az országos átlagnál alacsonyabb foglalkoztatási és az átlagot meghaladó munkanélküliségi ráta jellemzi. A foglalkoztatottak száma 1992 és 1998 között drámai mértékben (közel 30%-kal) csökkent, a legnagyobb csökkenést a bányászatban regisztrálták (92,8%!). A foglalkoztatási szerkezet átalakulásával a közszféra vált a legjelentősebb foglalkoztatóvá, ezt követi az újrastrukturálódó feldolgozóipar. A régión belül jelentős különbségek vannak: míg a centrum térségekben a munkanélküliség jóval az országos átlag alatt van, addig vannak olyan depressziós (határmenti) térségek, ahol a munkanélküliség több mint kétszerese az országos átlagnak. A nők munkanélküliségi rátája jóval (2,5 százalékpont) alacsonyabb, ugyanakkor az országos tendenciáknak megfelelően foglalkoztatottságuk is elmarad a férfiakétól, kereseteik pedig lassan közelítenek egymáshoz. A roma kisebbség aránya a régión belül magasabb az országos átlagnál, és - az országos helyzethez hasonlóan - foglalkoztatási szempontból rendkívül kedvezőtlen a pozíciója. Különösen magas a roma lakosság aránya az elmaradott aprófalvas kistérségekben, ahol a súlyos szegénység és a centrumtérségektől való elzártság tovább nehezíti felzárkóztatásukat.

    

   A háziorvosi- és rendelőintézeti ellátás fajlagos mutatói a vidéki régiók közül a legkedvezőbbek közé tartoznak, az aprófalvas térségekben a szolgáltatások elérése okoz gondot. Az egészségügyi kapacitások tekintetében a régióban meghatározó szerepe van Baranya megyének, ezen belül is Pécs városának, köszönhetően az egyetemi klinikák működésének.

    

   A Dél-Dunántúli régió környezeti állapota az egyes környezeti elemek tekintetében eltérő. A rendszerváltást követően a termelés visszaesése következtében ugyan csökkent a lég- az ipari eredetű vízszennyezés és a nagyüzemi állattartó telepek, a műtrágyázás és a növényvédő szerek által okozott talaj- és vízszennyezés, de a felhagyott bányaművelés és a korábbi veszélyes hulladékokat termelő tevékenységeknek a környezetre gyakorolt hatásaival jelenleg is számolni kell. A légszennyezettséget illetően a kén-dioxidok és a nitrogén-oxidok kibocsátása csökkent, ellenben a közlekedés nitrogén-oxid kibocsátási aránya nőtt. A legfőbb kibocsátók a szénbázisú pécsi hőerőmű, a beremendi cementgyártás, a külszíni bányászat és a közlekedés. A légszennyezés a térség nagyobb városait és a Balaton-partot érinti a legsúlyosabban.

   A közüzemi szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége jóval elmarad az ivóvízhálózatétól. Több kistérségben csak a kistérség központjában, illetve a városokban van közüzemi szennyvízelvezetés. A települések jelentős részén (főként a kistelepüléseken) problémát jelent a szilárd hulladékok szakszerű elhelyezése.

   A régió mind hazai, mind nemzetközi értelemben perifériális helyzetű, nincs szervesen bekapcsolódva az országos és nemzetközi közlekedési hálózatokba. A régió közlekedési peremhelyzetét jelentősen rontja a gyorsforgalmi utak szinte teljes hiánya, autópálya pedig jelenleg egyáltalán nem található a régióban annak ellenére, hogy a hazánkat érintő öt szárazföldi helsinki korridor közül két közúti (az V. és V/c) is érinti a Dél-Dunántúlt. A tagolt településszerkezetű régióban az országos átlagnál némiképp kedvezőtlenebb az útsűrűség. A régión keresztülhaladó főúthálózat többsége intenzíven beépített területeken vezet keresztül, ugyanakkor a mellékutak hiánya miatt a helyközi forgalom is sok esetben a főutak forgalmát növeli. A régióban a zsáktelepülések száma magas: a régió településeinek közel egyharmada (200 település) csak egyetlen közúti kapcsolattal rendelkezik.

   A vasúti infrastruktúra elmaradottságát jelzi, hogy a régió megyeszékhelyei között a vasúti közlekedési kapcsolat rendkívül rossz, illetve nem létezik, nyugati irányba, Ausztria felé nem vezet közvetlen vasúti pálya. A Dél-Alfölddel való közvetlen összeköttetés minősége miatt a forgalom jelentős része Budapest érintésével, jelentős kerülővel realizálódik. A többi szomszédos régió irányába is kevés számú és hosszú menetidejű vonatok közlekednek csak.

   A Duna ugyan Európa egyik legjelentősebb vízi útja, kihasználtsága azonban éppen ezen a szakaszon a leggyengébb. A kikötők műszaki-szállítástechnikai színvonala alacsony, vasúti/közúti kapcsolatuk korszerűtlen.

    

   A régió települési környezetének minősége - az utóbbi évek elszórt fejlesztései ellenére – romlott, a településeken rendelkezésre álló fejlesztési források szűkössége, illetve hiánya miatt. A régióra egykoron jellemző nehézipari tevékenységek káros hatásai és nyomai a mai napig jelen vannak. A bányászati és nehézipari tevékenységek egykori színterei ma kihasználatlanul állnak, állaguk romlik. A települési barna övek egyébként értékes területei a kárelhárítás és rehabilitáció magas költségei miatt nem vonzóak a befektetők szemében, akik inkább a településkörnyéki zöldmezős beruházást preferálják; felerősítve ezzel a káros szub- és dezurbanizációs folyamatokat.

   A gázvezeték-hálózat hossza 1991-1999 között háromszorosára bővült, a gázvezetékre csatlakozott háztartások száma 66%-kal nőtt. Ennek ellenére a vezetékes gázhálózatba kapcsolt háztartások aránya a Dél-Dunántúlon a legalacsonyabb az országban.

    

   A régión belüli területi egyenlőtlenségeket jelzi, hogy a régió településhálózata erősen polarizált, amelyre egyrészt a középvárosok hiánya jellemző, másrészt (elsősorban Baranya megyében) kiemelkedően magas az apró- és kisfalvak aránya. Az ország 30 “elmaradott" kistérségből 25 van az ország keleti felén, s 5 a Dél-Dunántúlon. A dél-dunántúli kistérségek több mint felét a “elmaradott" és a “stagnáló" kistérségek képezik. Egy részük a régió külső perifériáját képező horvát határ mentén helyezkedik el, más részük a megyehatárok mentén kialakult, ún. belső periféria "stagnáló" térségeiben találhatók. E térségekben mind a munkanélküliség, mind a migrációs veszteség, mind pedig az idősebb népesség aránya jóval meghaladja az országos átlagot. Mindegyik depressziós kistérség jellemzően aprófalvas, sok zsáktelepüléssel, rossz úthálózattal.

    

   Észak-Magyarországi régió

    

   Az Észak-Magyarországi régió (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megyék) az ország területének és népességének egyaránt közel 15%-ra terjed ki, ezzel a régiók rangsorában a negyedik. Észak-Magyarországot a kilencvenes években egyértelműen homogenizálta és összekötötte a térség átfogó visszaesése, a széles településkörre kiterjedő ipari depresszió. Ugyanakkor a régión belül is fellelhetők a térségi különbségek. Az autópálya mentén és a Közép-Magyarországhoz legközelebb fekvő nyugati térségekben már érezhető a gazdasági fejlődés, de a régió kistérségeinek fele stagnáló, vagy elmaradott terület. Az északi határmenti, aprófalvas térség társadalmi-gazdasági szempontból az egész ország legelmaradottabb területe.

    

   Az egy főre jutó GDP az országos átlag 69%-a, amely a régiót a magyar régiók között az utolsó helyre sorolja, és ez messze az európai régiók átlaga alatt van. A régió gazdaságát természeti adottságai és történelmi hagyományai miatt elsősorban a nehézipar és a bányászat határozta meg. Az 1990-es évek elején ezért az ipari termelés válsága az ország többi térségénél erőteljesebben jelentkezett Észak-Magyarországon, melynek alapvető okai a termelés szerkezetében, a hagyományos nehézipari ágazatok meghatározó súlyában, illetve a keleti piacok felé történő irányultságban, és később ezen piacok elvesztésében keresendők. A gazdasági szerkezetváltás után ezek az iparágak leépültek, s az ipari termelés visszaesése miatt az érintett területek gazdaságilag hátrányos helyzetbe kerültek, ami nagymértékű munkanélküliséggel párosult. Gazdasági válságterületté vált Ózd, a Sajó-völgyi iparvidék, a Nógrádi szénmedence. Számos bányát és kohászati üzemet bezártak, viszont a régió déli részén, – Bükkábrány és Visonta térségében elhelyezkedő – hatalmas lignittelepek továbbra is alapját képezik a Mátra előterébe telepített – országosan is jelentős – erőműnek.

    

   A jelentős barna és zöldmezős telephelykínálat ellenére - a kedvezőtlen gazdasági környezet és a fejletlen vállalkozói infrastruktúra miatt - a vállalkozási aktivitás alacsony, különösen kevés a gazdaság diverzifikációját elősegítő, innovatív középvállalkozás. Ebből fakadóan az üzleti és pénzügyi szolgáltatások rendszere is fejletlen A hátrányos gazdasági helyzet mérséklésében jelentős szerepet játszhat a 6 ipari park és 3 vállalkozási övezet..

    

   A régióban a műszaki felsőoktatás szerepe meghatározó és jelentős K+F-kapacitások állnak rendelkezésre. Ezek azonban nincsenek kihasználva, ebből adódóan gazdasági jelentőségük még nem meghatározó. Annak ellenére, hogy a régió jelentős szerepet tölt be a hazai felsőfokú oktatásban és középfokú képzésben a népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása elmarad az országos átlagtól.

    

   A régió mezőgazdasági adottságai a természeti viszonyok miatt (hűvösebb klíma, tagolt domborzat) kedvezőtlenek a növénytermesztés számára. A földterület művelési ágak szerinti megoszlása eltér az országostól: a régiók közül itt a legalacsonyabb a szántó, viszont a legmagasabb a gyep- és erdőterületek aránya. A gyümölcs- és különösen a szőlőtermesztésnek történelmi hagyományai vannak, jelentős gazdasági potenciált jelentenek a borvidékek: Tokaj, Bükkalja, Eger és a Mátraalja. Az országban termelt szőlő kéttizedét, a bor egy negyedét Észak-Magyarország adja. A mezőgazdasági termékek feldolgozottsági szintje többnyire alacsony, hiányoznak az ehhez szükséges tároló és feldolgozó kapacitások, a modern technológiák. Egy versenyképesebb mezőgazdaság megteremtéséhez mindenekelőtt a termőhelyi adottságoknak megfelelő, egyedi, speciálisan tájjellegű termelési formáknak kellene előtérbe kerülniük. A régió domborzati viszonyai, a gyepterület nagysága és minősége alapján kedvező feltételeket kínál a szarvasmarha és juhtartásra. Ennek ellenére az állatállomány közel két évtizede csökken és fajlagos mutatóit tekintve messze elmarad az országos átlagtól.

    

   A folyamatban lévő szerkezetátalakítási programok, valamint a piacgazdaság igényeinek következtében a klasszikus, vas és szén alapú nehézipar egyre csökkenő szerepet játszik a régió gazdaságában. A sok esetben külföldi tőke segítségével korszerűsített néhány nagyvállalat azonban megőrizte a régió ipari (gép- és vegyipari) karakterét. E két iparág széles üzleti lehetőségeket teremthet a nagyvállalatok köré szerveződő kis- és közepes vállalatok számára is. A gazdasági szerkezetet korszerűsítő külföldi tőke beáramlása azonban még nem igazán jelentős, probléma, hogy a munkaerőnek nem a klasszikus ipari kultúráját, hanem inkább annak olcsóbb bérmunka-jellegét használja ki.

    

   Észak-Magyarország idegenforgalmi vonzerejét a változatos természeti adottságok, kulturális értékek, néprajzi hagyományok, a gyógyvizek, a híres szőlő és borkultúra adják. Kiemelkedő az üdülőkörzetek szerep: Észak-Magyarország településeinek több mint fele valamelyik üdülőkörzethez tartozik. A régiónak emellett három olyan látványossága van (Aggteleki-Cseppkőbarlang, Hollókő, Tokaj-hegyalja), amelyek az UNESCO világörökség részét képezik. A jelentős idegenforgalmi potenciál ellenére, - a komplex turisztikai termékek hiánya, a fogadókapacitás szűkössége és a kulturális örökség nem megfelelő prezentációja miatt - az ágazat a GDP-n belül mindössze 3-4 %-ot képvisel, amely jelentősen elmarad az országos (9%-os) értéktől. A külföldi vendégek aránya az összes vendégből csupán 20%, ami a legkisebb a régiók között.

    

   A régiót kedvezőtlen demográfiai viszonyok jellemzik: a születési arány országosan az egyik legkedvezőbb, ugyanakkor magas szinten állandósult a halálozási arány is, ezért a várható élettartam a régiók közül a legalacsonyabb. A régió népessége – az országos tendenciákhoz hasonlóan – több mint másfél évtizede fogy. Jelentős - régiók között legmagasabb - az elvándorlás, elsősorban az északi határmenti aprófalvas térségekből. A roma népesség száma és aránya évről-évre jelentősebb, regionális átlagban is meghaladja a 10 %-ot, egyes településeken eléri a 70-80-90%-ot is.

   A régió egészségügyi infrastrukturális ellátottsága az országban a legrosszabb. A legsürgetőbb feladat az aprófalvas települések háziorvosi betegellátásának fejlesztése, valamint a járóbeteg szakellátás decentralizálása.

    

   A gazdasági aktivitás szintje a kilencvenes években Észak-Magyarországon - a jelentős létszámleépítések és számos üzem felszámolása után - zuhanásszerűen visszaesett. Amíg 1990-ben a régió lakosságának 42%-a volt aktív kereső, 2000 után ez az arány 30% alá csökkent. Ezzel párhuzamosan az aktív keresők ágazati összetétele is jelentősen módosult. Amíg korábban a régió az ország legerősebben iparosodott körzetének számított, napjainkra ezt a jellegét elvesztette, és különösen az iparban, építőiparban foglalkoztatottak aránya csökkent, közel 40%-kal.

    

   Az ország régiói közül Észak-Magyarország a leginkább munkanélküliséggel sújtott terület. A munkanélküliségi ráta 2001-ben még mindig 10% felett van, közel kétszerese az országos átlagnak. A tartós munkanélküliek országosan legmagasabb aránya okozza a legkomolyabb társadalmi problémákat a régióban. A nők foglalkoztatottsági rátája, csakúgy mint a többi régióban alacsonyabb mint a férfiaké , ugyanakkor regisztrált munkanélküliségi rátájuk is jóval alacsnyabb, a férfiakéhoz képest itt a legkedvezőbb (8,1 és 11,7%) A kedvezőtlen gazdasági feltételrendszer következményeként a régió népességének életszínvonala – jövedelmi viszonyaik alapján - az észak-alföldi térséget követően a legalacsonyabb.

    

   A régió környezeti problémái megegyeznek az országban általában tapasztaltakkal, a szennyvíztisztítás hiányával és a hulladékgazdálkodás nem megfelelő színvonalával, de jelentős a múltbeli ipari tevékenységekkel okozott, elsősorban talajszennyezés formájában jelentkező környezeti kár is. Az ipari-városi területek nagy népsűrűséggel és az erős környezeti szennyeződéssel jellemezhetők, míg a hagyományos kultúrtáj megőrizte biológiai és földrajzi változatosságát. Jórészt ennek köszönhető, hogy az Észak-Magyarországi régió bővelkedik védett természeti értékekben. Az ország kilenc nemzeti parkja közül négy teljes egészében vagy részben a régió területén található, együttes területük meghaladja a 70 ezer hektárt.

    

   A gazdasági fejlődést hátráltatja a térség gazdasági centrumoktól való távolsága, amit fokoz az, hogy az úthálózat minősége nemcsak európai viszonylatban, de az országos átlagtól is messze elmarad. A régió déli peremét részben érintő autópálya – megfelelő rákapcsolódási lehetőségek hiányában - nem tudja bekapcsolni a régió középső és keleti térségeit az ország vérkeringésébe, megfosztva ezzel a régió nagy részét az elérhetőséget preferáló külföldi tőkebefektetők megjelenésétől. A mellékutak perifériákon tapasztalható rossz állapota szintén akadályozza a térségi gazdaságfejlesztési szándékok megvalósítását. A határmenti területek és Nógrád megye egyes térségei különösen hátrányos helyzetben vannak a rendkívül hosszú elérési idők miatt, a nyugat- nógrádi területek a földrajzi adottságok és a centrális közlekedési hálózat miatt könnyebben alakítanak ki kapcsolatot a Közép-Magyarországi régióval.

   Szlovákia felé 12 határállomás létezik, évekkel ezelőtt megkezdődött még néhány határállomás előkészítése, hogy javuljon a térség külső megközelíthetősége. A tiszai hidak és pontonhidak regionális szerepe jelentős, bár ezek a víz és az időjárás állapotától függően működnek, ugyanakkor műszaki állapotuk elavult és javításra szorul.

   A vasúti közlekedés gerincét a Budapest – Miskolc – Sátoraljaújhely vonal alkotja, magas napi járatszámmal. Ehhez a jól kiépített, fővonalhoz csatlakoznak az észak-dél irányú egyéb fő-, illetve mellékvonalak. A régió északi részén fekvő városoknak viszont csak kevés esetben van közvetlen vasúti kapcsolatuk egymással, így bár földrajzilag nincs távolság közöttük, esetenként csak nagy kerülővel érhetőek el.

   A civil légi forgalom a miskolci és a mezőkövesdi katonai repülőterek használatával lehetséges. A Miskolci repülőtér képes kis és közepes repülőgépek fogadására, Mezőkövesd repülőtere pedig nagyobb légi szállítmányok és kereskedelmi járatok fogadását teszi lehetővé, utóbbi civil használata jelenleg még nem megoldott.

    

   Az egész régióra kiterjedő általános gazdasági visszaesés ellenére Észak-Magyarországon belül is fellelhetők a térségi különbségek. Az M3-as autópálya mentén és Nógrád megye nyugati térségeiben érezhető a gazdasági fejlődés és a társadalmi státusz emelkedése. A Zagyva-völgye, Dél-Borsod, Tokaj-Hegyalja, valamint Eger térsége is többoldalú gazdaságszerkezetű. E térségekben az ipar jelenléte mellett nagy jelentőségű a történelmi hagyományokkal rendelkező bükkaljai, mátraaljai, egri és tokaji borvidék. A régió kistérségeinek fele stagnáló, vagy elmaradott terület. Az észak-borsodi határmenti térség, az aprófalvas Cserehát társadalmi-gazdasági szempontból az egész ország legelmaradottabb területe.

   Észak-Alföldi régió

   A második legnagyobb területű -Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékből álló- Észak-Alföldi régió az ország északkeleti részén fekszik; Romániával, Ukrajnával és egy rövid szakaszon Szlovákiával, határos. A városi jogállású települések arányát tekintve hazánk egyik legvárosiasodottabb régiója, itt található az ország második legnagyobb városa: Debrecen (203 ezer lakos). A régió településhálózatában az Alföldre jellemző sajátos településstruktúra keveredik az aprófalvas szerkezettel. Főként a régió középső és északi részén jellemzőek a nagy kiterjedésű és lélekszámú települések, ezzel szemben keleti határmenti részén az aprófalvas településszerkezet dominál, amely részben magyarázza a térség elmaradottságát.

    

   Az Észak-Alföldi régió Magyarország számos tekintetben legelmaradottabb régiója: az egy főre jutó GDP az országos átlagnak mindössze 63,4%-a, ezzel az országban az utolsó helyen áll. Vásárlóerő-paritáson mérve a régió egy főre jutó GDP-je az EU-átlagnak mindössze 32,5%-a. A bruttó hazai termék (GDP) 9,6%-át az Észak-Alföldi régióban állítják elő.

    

   A régió vállalkozói aktivitása alacsony (országos átlagnak a 75%-a), csak Észak-Magyarországon kisebb a vállalkozás-sűrűség. A régióban nem kielégítő a vállalatok közötti együttműködés, gyengék a piaci, termelési, finanszírozási és beszállítói kapcsolatok. A gazdaságfejlesztés nehézségeit jelzi a régióban a vállalkozásokba fektetett külföldi tőke rendkívül alacsony aránya is. Az egy lakosra jutó befektetett külföldi tőke az országos átlagnak mindössze 24%-a, ami a második legkedvezőtlenebb érték.

    

   Az Észak-Alföldi régió K+F intézményi hálózata a vidéki Magyarország – Szeged mellett – legjelentősebb hálózata, elsősorban a felsőoktatási centrumokban Debrecenben, továbbá Nyíregyházán és Szolnokon van jelentősebb K+F tevékenység. Az országban egyedülálló módon 1995 és 1999 között csökkent a tudományos kutatói, fejlesztői állások száma; 2000-ben viszont már javulás következett be. Ugyanakkor a jelentős K+F bázis és a gazdasági élet közötti együttműködés gyenge: az elért elméleti kutatási eredmények még nem vagy alig hasznosultak a termelésben.

    

   Az agrárium adottságai az országos átlaghoz képest általában jók: a mezőgazdaság 9,1%-kal járul hozzá a GDP értékéhez, amely kétszer nagyobb az országos átlagnál (4,2%). A régió jelentős feldolgozóipari alap-, illetve nyersanyagtermelő bázis, helyenként jól fejlett – de nem kellően kihasznált – élelmiszer-feldolgozó kapacitásokkal és jó minőségű, a térséghez köthető agrártermékkel rendelkezik. További gondot jelent viszont, hogy nem teljes körű az okszerű termőföldhasználat, alig-alig működik hatékony termelési-értékesítési együttműködés a mezőgazdasági termelők, vállalkozások között, s a termelésbiztonság háttere, azaz a hatékony gazdálkodáshoz szükséges fizikai infrastruktúra, a minőségbiztosítás, az agrárinnovációs, valamint a marketing tevékenység többségében nem megfelelő színvonalú.

    

   A gazdasági fejlettség relatíve alacsony szintje döntően az ipari fejlődés hosszabb távú elmaradására, iparszerkezeti sajátosságokra vezethető vissza. Az Észak-Alföldi régió egyike az ország kevésbé iparosodott régióinak, az országosan megtermelt ipari értékből csak 9,7%-kal részesül, s ez csökkenő tendenciát mutat. A régió iparában a feldolgozóipar a domináns, azon belül az élelmiszeripar, a gépipar és a ruházati ipar, ebben a három ágazatban dolgozik a régió ipari foglalkoztatottainak 2/3-a.

    

   A turizmus tekintetében az Észak-Alföldi régiónak még viszonylag szerény a részesedése az ágazat teljesítményéből. 2001-ben a vendégek átlagos tartózkodási ideje magasabb az országos átlagnál. 1990 óta biztató előrelépés történt a turizmus minőségi feltételeinek megteremtésében, ám a szállodai férőhely-kínálat (19,8%) még jelentős lemaradást mutat az országos átlaghoz (32,8%) képest, ötcsillagos szálloda nincs a régióban. A régió területének 6,2%-át több nemzeti és helyi jelentőségű természetvédelmi terület teszi ki. Az egyik legfontosabb nemzetközi vonzerővel bíró vonzerő a Hortobágyi Nemzeti Park, amely az UNESCO Világörökség része. Jelentős turisztikai értékeket képvisel a Felső-Tisza vidéke és a Tisza-tó üdülőkörzet), valamint az európai jelentőségű termálvízkincs. A vendégéjszakák számát tekintve a régió leglátogatottabb városa Hajdúszoboszló. Kedvező tendencia a régió turizmusában az utóbbi években a “természetközeli” idegenforgalom fejlődése. A komplex szolgáltatást nyújtó turisztikai termékek azonban továbbra is hiányoznak a régió turisztikai kínálatából, és a termálvízkincs sincsen még kellően kihasználva. A marketingtevékenység végzése során eddig a régióban szerény volt az összefogás, ez települési vagy kistérségi szintnél magasabban nem valósult meg, továbbá az agrárszektornak is nagy lehetőségei vannak az idegenforgalom kiszolgálásában, ezért multiplikátor, valamint foglalkoztatottság-növelő hatása miatt fontos a turizmus fejlesztése.

   A régiót az átlagosnál kedvezőbb demográfiai- és kedvezőtlenebb egészségügyi viszonyok jellemzik. Az élveszületések aránya országosan a legmagasabb, a halandóság az országos átlagnál kedvezőbb, így a népesség az átlagosnál jóval mérsékeltebb ütemben csökken. A hátrányos szociális helyzetű rétegek (csökkent munkaképességűek, romák) aránya magas, társadalmi-gazdasági integrációjuk vontatott. Az elvándorlás – amely főleg a képzettebb rétegeket érinti – országosan a legnagyobb, az iskolázottsági szint pedig (részben emiatt) itt a legalacsonyabb. A járóbeteg-ellátás minősége kistérségenként jelentős eltéréseket mutat; az egészségügyi alapellátás elérhetősége a régió falvaiban a hiányos közlekedési feltételek miatt korlátozott.

    

   A régió lakosságának képzése szempontjából meghatározóak a magas színvonalon működő egyetemi és főiskolai oktatási intézmények, melyek hatóköre a régión túlterjed. A tudományos szellemi bázis kötődése erős a régióhoz, azonban nincs kellően kihasználva a helyi fejlődés megalapozásában. A korábbi időszakban jelentős hátránya volt a régió felsőoktatási struktúrájának a túldimenzionált pedagógus-, agrár- és egészségügyi szakirány, az 1990-es évek második felében azonban megkezdődött a gazdasági és jogi képzés és egyre nagyobb szerepet kapott az informatika felsőfokú oktatása, ami a régió egyik kitörési pontja lehet. Komoly problémát jelent a magasan kvalifikált, jelentős szaktudással rendelkező munkaerő elvándorlása a régióból. Még mindig alulreprezentáltak a közgazdasági és a műszaki végzettségűek, ami kedvezőtlen lehet a tőkevonzás, a potenciális beruházók fogadása szempontjából és egyben az oktatás-képzés bizonyos fokú rugalmatlanságát, a piac által felvetett igényekre való nehézkesebb reagálást jelzi.

    

   A munkanélküliek aránya ugyan csökkenő tendenciát mutat, de lényegesen az országos átlag fölött van. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez az arány elérte a 17,2%-ot és néhány kistérségben még ennél is magasabb. A nők foglalkoztatottsága ¾-e, munkanélküliségi rátája 80%-a a férfiakénak, mindkét területen a különbség megfelel az országos átlagnak. A régióban mindenhol igen magas a szakképzetlen munkanélküliek aránya, akiknek jó része a roma etnikumhoz tartozik. A szakmunkás végzettségűek iránt viszonylag nagyobb a kereslet, ám legtöbbjük az erős túlkínálattal jellemezhető fémipari szakképesítéssel rendelkezik. A kisszámú felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküli esetében érdekes paradoxon, hogy arányuk kisebb ugyan, mint az országos átlag, de elhelyezkedési esélyeik rosszabbak a többi régiónál. Az alapvető gondot itt is a túlképzés, a piaci igényekre még kevéssé reflektáló képzés jelenti.

    

   A régió környezeti infrastruktúrája az országos átlagnál fejletlenebb. A közüzemi vízhálózat gyakorlatilag teljesen kiépült a régióban, de a közcsatorna-hálózatra 2000-ben a lakásoknak csak harmada volt rácsatlakozva. A kommunális hulladék elhelyezését illetően ma még kevés, de növekvő számú a korszerű, térségi szerepet is betöltő hulladéklerakók száma. Sajátos régió-specifikum, hogy az Észak-Alföldi régió csaknem teljes területe bel- és árvíz által veszélyeztetett. Az önkormányzati tulajdonban lévő belvízelvezető rendszerek a 90-es évek száraz időszaka után jelentős terhelést kaptak az évtized utolsó éveiben.

    

   A települések több mint felében közüzemek által szolgáltatott ivóvíz minősége nem elégíti ki az Európai Unió új előírásait. Súlyos problémát okoz, hogy az Észak-Alföldi régió területén az ivóvízbázis sérülékeny. A víztisztítási technológia jelenleg túlnyomórészt vas-mangántalanításra és gáztalanításra szorítkozik, azonban a települések jelentős részén az ivóvíz arzén, nitrit, és nitráttartalma is jóval magasabb a határértékeknél.

    

   Földrajzi elhelyezkedése kiemelkedő tranzitszerepet biztosíthatna a régiónak, ám a modern közlekedési infrastruktúra hiánya gátolja a gazdasági fejlődést. Az Észak-Alföld az egyetlen hazai régió, ahol még nincs gyorsforgalmi út sem. A főváros felé irányuló hatalmas forgalom egy része a 4. sz. főútról áttevődött az M3-as autópályára, melynek továbbépítésével várható a jelenleg erősen túlterhelt 4. sz. főút (mint a régió fő közlekedési tengelye) igénybevételének mérséklése. A régión belül gondot jelent egyes, a megyeszékhelyektől távolabb eső kistelepülések – belső perifériák – megközelíthetősége, a kevés tiszai átkelő.

   A nemzetközi törzshálózati vasúti vonalak (jelenleg a TINA-hálózat részeként a Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonal, az EU V. folyosó vasútvonalául választott Budapest – Miskolc – Nyíregyháza – Záhony vonal, az EU IV. közlekedési folyosó részeként a Budapest – Szolnok – Békéscsaba nemzetközi törzshálózati vasútvonal, valamint a Nyíregyháza – Szerencs – Miskolc nemzetközi törzshálózati vasútvonal) érintik a régiót, azonban az egy nyomtávú és nem villamosított vasúti pályák túlsúlya, a vasúti mellékvonalak felújításának jelentős lemaradása, a korszerű biztosító berendezések, és a határral párhuzamos Észak-déli irányú vasútvonal hiánya komoly akadályai lehetnek a gazdasági felemelkedésnek.

   Jelentős közlekedési potenciált jelentenek a jelenleg kihasználatlan repülőterek. Debrecen és Nyíregyháza repülőterének infrastruktúrája alkalmas a regionális repülőtéri szerepkör betöltésére, esetlegesen menetrendszerinti, de különösen charter járatok, valamint alkalmi és kisgépes forgalom fogadására.

    

   A leendő “schengeni-határátkelők” közül kiemelkedik Záhony, mely nem csak Ukrajna felé jelent kapcsolatot, hanem az EU V. folyosón Oroszország, Finnország és a közép-ázsiai, valamint a távol-keleti területek felé is közvetít vasúti forgalmat Európa, különösen Dél- és Délnyugat-Európa és az említett térségek között. Ma is a kelet–nyugati vasúti áruszállításban a legnagyobb forgalmat bonyolító vasúti és logisztikai csomópont (5-6 millió tonna/év), mely egyben a nyomtávváltás miatti áruátrakást is jelenti. A régióhoz tartozó határátkelők közül az ártándi, záhonyi, csengersimai, valamint a beregsurányi határátkelők rendelkeznek a legjelentősebb személy-, és áruforgalommal, ami alkalmassá teszi őket logisztikai szerepük megerősítésre. A határforgalom lebonyolítását tekintve legnagyobb problémát az jelenti, hogy a magyar-román határszakaszon több esetenként 50-100 kilométer hosszan nincs átkelő. Különösen rossz a teherforgalmi átkelők tekintetében: Ártándtól a jelenleg fejlesztés alatt álló csengersimai átkelőig nincs teherforgalmi határátkelő.

    

   A kommunikációs technológiák viszonylagos hiánya, a távbeszélő fővonalak – országoshoz képest – alacsony aránya (az országos átlag 80%) a fejlesztések gátját jelenti. A régióban még nem formálódtak ki intenzív kommunikációs tengelyek, a városok és közvetlen vonzáskörzetük időnként kiváló információs helyzete nem terjed ki a távolabbi térségekre, ami gátolja a régió felzárkózását a fejlettebb hazai és az EU régióihoz.

    

   Az Észak-alföldi régió népességének közel fele társadalmi-gazdasági szempontból stagnáló vagy lemaradó térségben él, ahol az átlagosnál rosszabb a munkanélküliségi és jövedelmi helyzet, a külföldi tőke és a vállalkozói aktivitás aránya pedig igen alacsony. Ennek oka lehet a térség agrárjellege, az ország- és megyehatár menti fekvés vagy egy meghatározó városközpont hiánya. Kiterjedtek a belső és külső periférikus területek. Nincsenek meg a regionális együttműködés gazdasági, társadalmi, kulturális hagyományai.

   Dél-Alföldi régió

    

   A Dél-Alföldi régió az ország legnagyobb kiterjedésű térsége, amely hazánk dél-keleti részén helyezkedik el, határmenti régióként délen Jugoszlávia, keleten Románia határolja. A magyar-román-jugoszláv határok térségében 1997 óta – a DARFT megyéinek a részvételével – működik a határon átnyúló kapcsolatoknak keretet adó, Duna-Körös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés. /Eurorégió/

    

   A magyarországi lakosság 13,4%-a él a az ország összterületének egyötödét jelentő Dél-Alföldön, azonban a régió egészében a népesség számának fokozatos csökkenése tapasztalható. A régió alacsony népsűrűségű, ami egyedi településszerkezetéből is adódik. A 120 fő/km² népsűrűség alatti területek lakosainak több mint 40%-a él tanyákon.

   A Dél-Alföld az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében az ötödik helyen áll a régiók között. Országosan itt a legmagasabb az agrár GDP aránya, melynek részesedése azonban folyamatosan csökken. Az egy főre jutó bruttó hazai termék 1997-ig az országos átlag 90%-a körül mozgott, míg 1998-ban annak csak 82,6%-át érte el. Az egy főre jutó GDP Békés megyében lényegesen alacsonyabb, mint a másik két megyében. A régióban a közvetlen külföldi beruházás meglehetősen alacsony. A Dél-Alföldre irányuló összes külföldi befektetés 23%-át a szolgáltatási szektort érintette (pl. a telekommunikációs vállalatok). A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma és ezekben a jegyzett tőke aránya az országos átlaghoz képest rendkívül alacsony, a tőkehiány a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva lassú növekedést eredményez.

   A vállalkozások területi megoszlása egyenlőtlen, Békés megyében számuk feltűnően alacsony, az ágazati átstrukturálódás is lassan megy végbe. A Dél-Alföldi régióban magas a KKV-k száma, a mikrovállalkozások dominálnak. Ezen belül is az egyéni vállalkozások túlsúlya jellemző. A régió legnagyobb szállítmányozási, raktározási és nagykereskedelmi vállalkozásai, valamint a pénzügyi szervezetek regionális döntési központjai is a megyeszékhelyeken találhatóak. A betelepülő vállalkozások számára kiépített infrastruktúrát és különböző szolgáltatásokat biztosítanak a régió ipari parkjai, vállalkozási övezetei, amelyeknél azonban kevésbé jellemző a határozott profil.

   A régió az ország második legnagyobb kutatás-fejlesztési centruma a Közép-Magyarországi régió után, a kutatók, fejlesztők 9,9%-a tevékenykedik a Dél-Alföldön. A vidéki egyetemek közül a Szegedi Tudományegyetem vezető a kutatásban, az egyetem orvosi fakultás klinikáin az oktatás és gyógyítás mellett nemzetközi szintű kutatás is folyik. A régió kutatási tevékenysége döntően mezőgazdasági, biotechnológiai irányultságú, melyben élen jár az EU által akkreditált Kiválósági Központtal rendelkező Szegedi Biológiai Kutató Központ.

   A régió gazdasági struktúráját jellemzi, hogy a mezőgazdaságban termelt GDP egy főre jutó értéke másfélszer akkora, mint az ország megyéinek átlaga. Az ország mezőgazdasági GDP-jének mintegy negyedét a Dél-Alföldi régióban állítják elő. A régió nagyobb élelmiszer-előállító és feldolgozó vállalkozásai felkészültek a legszigorúbb élelmiszerbiztonsági követelményeknek való megfelelésre, az élelmiszer biztonsági előírások betartásához szükséges intézményi háttér rendelkezésre áll. Fő probléma azonban, hogy a Dél-Alföldön megtermelt nyerstermékek nagy része feldolgozatlanul hagyja el a régiót, így a bruttó hozzáadott érték nem itt realizálódik.

   Az ipar szerkezetében az országos átlaghoz képest felülreprezentált az élelmiszeripar és textilipar. A régióban az ipar termelékenységi szintje alacsony, az ipari export elenyésző. A Dél-Alföldi régió szénhidrogénekben gazdagnak mondható. Itt található Magyarország legnagyobb földgáz-lelőhelye és a kőolaj-termelés is jelentős.

   A régiónak egyedülálló tájképi adottságai vannak, a természet sokszínűsége jellemzi, a természeti területek megőrzését és kezelését három nemzeti park (Duna-Dráva-, Kiskunsági-, Körös-Maros Nemzeti Park), látja el. A természeti adottságok jó alapot kínálnak az aktív- és a gyógy-turizmus számára, kiemelkedően gazdag termálvíz készletekkel rendelkezik a régió. Problémaként jelentkezik, hogy a Dél-Alföldön a kereskedelmi szálláshelyek és férőhelyeik száma a legalacsonyabb az országban. Az összes vendégéjszakák számát tekintve a régió az utolsó helyen áll. A látogatók által a régióban átlagosan eltöltött idő rövid. Ennek megváltoztatását segítheti komplex szolgáltatások és programcsomagok kifejlesztése.

   A Dél-Alföldi régióban a kedvezőtlen népesedési helyzet kialakulásához az élve születések számának csökkenése mellett a magas, szinte stagnáló országosan legmagasabb halálozások száma, valamint a vándorlási veszteség együttes hatása vezetett.

   A Dél-Alföldi régióban magas színvonalú az oktatás és képzés, amely megfelelő alapot szolgáltat a K+F tevékenységnek. A főiskolán és egyetemen tanulók száma a központi régió után a Dél-Alföldi régióban a legmagasabb. Az intézményekben minden területen folyik képzés, legfőbb fakultások a tanárképzés, mezőgazdaság, természettudományok, állam- és jogtudomány, orvosi és ápolói karok. A régióban növekvő tendenciával folyik közgazdasági és pénzügyi szakok felsőfokú képzése és műszaki képzés is van, azonban ezeken a területeken további bővítések szükségesek. Annak ellenére, hogy a régióban több felsőoktatási intézmény koncentrálódik, a népességen belül a diplomások aránya alacsonyabb, mint az országos átlag.

   A gazdaságilag aktív népesség aránya elmarad az országos átlagtól. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma bár csökkenő tendenciát mutat, az országos szinthez képest a Dél-alföldön még mindig magas e szektorban dolgozók száma. Az iparban foglalkoztatottak aránya elmarad az országos átlagtól, de ez a GDP előállításában betöltött jelentős szereppel társul. A tercier szektorban egyre nő a foglalkoztatottak aránya, azonban a régiós arány (53%) még messze elmarad az országostól (59%). A munkanélküliek foglalkozás szerinti összetétele nem felel meg a munkahelyteremtő beruházások szakmai igényeinek. A nők foglalkoztatottsága ¾-e, munkanélküliségi rátája 80%-a a férfiakénak, mindkét területen a különbség megfelel az országos átlagnak. Az átlagos fizetési szinteket tekintve a nők átlagos keresete éppen csak meghaladta a férfiak átlag keresetének 85%-át. Különösen nagy a fizetések közti szakadék a szellemi foglalkozásúak között. A férfiak 35%-kal több bruttó bért kaptak kézhez, mint a nők.

    

   Az egészségügyi mutatók regionális szinten kedvezőtlen állapotokat rögzítenek Ebben a régióban a legmagasabb a halálozások aránya, ezen belül az öngyilkosságok magas aránya, kb. 30-40%-kal magasabb az országos mutatónál. Az alapellátó intézmények egymástól és a szakellátástól is elkülönülten dolgoznak. A járóbeteg szakellátás területileg nagyon centralizált. A rendelőintézetek a nagyobb városokhoz kötődnek. A fekvőbeteg-szakellátási kapacitások lényegesen meghaladják a szükségleteket, azonban a külterületi népesség sürgősségi ellátása kimondottan problematikus. A meglévő intézményi háttér kellő koordinációja mellett hatékonyabb lehetne a betegellátás.

   A környezet állapotát érintően fontos, hogy régiót elkerülte az iparosodás, így a zöldfolyosók rendszere csaknem érintetlen maradt. A régió légszennyezettségének fő tényezője az ülepedő és szálló por, ez különösen a városokat sújtja. A nitrogén-dioxid általi szennyezettség jelentős Szegeden és Kecskeméten az áthaladó úthálózat nagy forgalma miatt. A rétegeredetű vízminőség-rontó összetevők közül a metán, a vas, az arzén, az ammónia emelendő ki. A felszíni vizek erősen szennyezettek, több esetben jelentkezik “importált szennyezés”. A folyók vízszintje ingadozó, ez potenciális árvízveszélyt jelent. A régiót szélsőséges éghajlat jellemzi (aszály, árvíz, Duna-Tisza közti Homokhátság elsivatagosodása), a vízvisszatartás nem megoldott. A régióban mért üzemi eredetű zajterhelés csökkenő tendenciát mutat. A szennyvízcsatornázás és tisztítás területén a régióban a legnagyobb az elmaradottság országosan. A szennyvízelhelyezés kapcsán a régióra sajátosan jellemző probléma a kiemelt termálvíz visszasajtolása. A szilárd hulladék gyűjtése és elhelyezése csak részben megoldott. A regionális hulladéklerakók kialakítása folyamatban van, a hasznosítás aránya elenyésző. A megszűnő lerakók rekultivációja és az új regionális depók gazdaságos működtetése, a szelektív hulladékgyűjtés megoldása, vagy a nagytérségi hulladékmegsemmisítők kialakítása további kihívásokat jelent a régió számára. A régió igen gazdag termálenergiában, melynek jelenleg 20%-át termelik ki és hasznosítják. A rendelkezésre álló energiaforrásokból biztosítható a megújuló energiaforrások és a biomassza részesedésének növelése az energiaszerkezeten belül.

   A régió külső és belső elérhetősége egyaránt kedvezőtlen, a transzeurópai hálózatba tartozó elemek (2-2 közúti, vasúti, és 1 vízi korridor) nagyobbrészt kiépítetlenek. Az M5 autópályának a régióban kiépített szakasza Kecskemét ill. Kiskunfélegyháza számára biztosít jó megközelítési lehetőséget, egyébként nem megoldott a Dél-Alföld autópályán ill. gyorsforgalmi úthálózaton történő elérhetősége. A régió meglévő belső úthálózata sok területen felújításra szorul, igen sok a hiányzó, kiépítésre váró településeket összekötő út. A régió belső területein az elérhetőségi mutató megfelelőnek mondható, a periférikus területek elérhetősége viszont nagyon kedvezőtlen. Hiányzik egy keresztirányú, a régiót a Dunántúllal összekötő út, a főúthálózat, az elkerülő utak többsége kiépítetlen. Kevés továbbá a Dunán és a Tiszán átívelő hidak száma, a jelenlegiek túlterheltek.

   A Dél-Alföld vasúthálózatának sűrűsége hazai és nemzetközi összehasonlításban is jónak mondható, a minőségi jellemzők – sebesség, villamosítás, kétvágányúsítás – tekintetében azonban rendkívül nagy az elmaradás. A térség határmenti szerepköre erősítésének kulcsa a szétszakított ám meglévő vasúti kapcsolatok újjáélesztése, fejlesztése.

   A Duna érintett szakaszán Baján, míg a Tiszán Szegednél van közforgalmú kikötő. Főleg a Tiszán és a Körösökön hiányzik a vízi közlekedés infrastruktúrájának kiépítése. A régióban a schengeni forgalom lebonyolítására is alkalmas határátkelőhelyekre van szükség. A határmenti térségben, a transzeurópai vonalak mentén szervezhető logisztikai lehetőségek, a gazdasági közvetítői pozíció kihasználásával a régió kulcsszerepet játszhat az ország nemzetközi szerepkörének erősítésében. Nem létezik, ill. minimális a régióban a légi közlekedés volumene, ami elsősorban a szükséges infrastruktúra hiányára vezethető vissza.

   A régióban a villamosenergia-ellátás és vezetékes gáz-ellátás színvonala jó, a szolgáltatás megbízható. A lakossági gázellátás csaknem az egész régióban (95%) megoldott.

   Az elmúlt évtized közepéig a telekommunikáció fejletlensége akadályozta a régió fejlődését, jelenleg azonban már dinamikus növekedés jellemzi a területet. A telekommunikációs infrastruktúra alapvetően a városok köré koncentrálódik, a perifériális térségek ellátása még hiányos. A leszakadó térségek, települések bevonása nélkül nem képzelhető el az információs társadalom kiépülése.

   A régión belüli területi különbségek a település szerkezethez az ún. “települési lejtőhöz” kötődnek. A városok - különösen a nagyvárosok és kistérségeik - gazdasági potenciálja és jövedelemtermelő képessége sokkal erősebb, mint a kisebb központtal rendelkező kistérségeké. Másrészről az autópálya által feltárt területek dinamikusabban fejlődnek a közlekedési peremhelyzetű térségeknél. A régióban még mindig hátrány a perifériális elhelyezkedés (országhatár és megyehatár mentén egyaránt), az infrastrukturálisan legfejletlenebb területek ezeken a részeken találhatóak. A régión belül a humánerőforrás tekintetében is egyenlőtlenséget (demográfiai összetétel, képzettség, foglalkoztatottság terén) figyelhetünk meg.

    

    

   1. Területi különbségek az országon belül

A kilencvenes években a gazdaság fejlődése, a piaci viszonyok kialakulása és megszilárdulása differenciáltan ment végbe az egyes régiókban, melynek eredményeként a főbb területi fejlettségi különbségek növekedtek. Egyrészt a történelmileg kialakult különbségek erősödtek fel, másrészt új regionális egyenlőtlenségek jöttek létre. Egyidejűleg váltak fejlett területek válságtérséggé és addig elmaradott térségek a gazdasági modernizáció színterévé. A területi egyenlőtlenségek elsősorban a főváros és vidék viszonylatában, illetve az ország nyugati és keleti része között mutatkoznak, a határmenti térségek észak-nyugaton dinamikusan fejlődő zónává alakultak, míg a déli és keleti országrészekben továbbra is elmaradottsággal jellemezhetők.

A régiók közötti fejlettségbeli különbségek kialakulását a természeti adottságok mellett jelentős mértékben befolyásolja az adott térség gazdasági karaktere, környezeti állapota, megközelíthetősége és humán erőforrásainak állapota. Ezért a regionális sajátosságokat és különbségeket a következőkben ezen dimenziók mentén értelmezzük.

A gazdasági folyamatokból eredő regionális különbségek

A politikai majd a gazdasági rendszer átalakulása nyomán az ország nyugati határvidéke dinamikusan fejlődő zónává alakult, míg a fejlettebb gazdasági centrumoktól távolabbi Dél-Dunántúl, Kelet- és Észak-Magyarország határmenti övezeteire továbbra is az elmaradottság jellemző.

Különösen Közép-Magyarország, Nyugat- és Közép-Dunántúl sikeres gazdasági szerkezetváltása és megújulása állítható szembe Észak- és Kelet-Magyarország, valamint Dél-Dunántúl elhúzódó stabilizálódásával. Az ország középső és északnyugati részén nagyobb a vállalkozói aktivitás, jelentősebb a külföldi tőke szerepe a térségi gazdaságban. Ezt elsősorban a nyugat-európai gazdasági centrumokhoz való földrajzi közelség, valamint az infrastrukturális különbségek okozzák.

A főváros fejlettsége szembetűnő az ország többi részével összehasonlítva. Budapestnek jelentős túlsúlya van a korszerű ágazatokban (üzleti szolgáltatások, kutatás-fejlesztés, idegenforgalom), valamint gazdasági teljesítőképességét (GDP/fő) tekintve.

Fontosabb gazdasági mutatók területi különbségei (az országos átlag százalékában)

Forrás: ECOSTAT, KSH, Országos Munkaügyi Központ, Jövedelem felmérés

A területi egyenlőtlenségek mértékét jelzi, hogy Közép-Magyarországon az egy főre jutó GDP 2,3-szeresen haladja meg a legkevésbé fejlett Észak-Magyarországi régió hasonló mutatóját (az EU leggazdagabb és legszegényebb régióinak decilisei között 2,6-szeres fejlettségbeli különbség mutatható ki). Ugyancsak erre az egyenlőtlenségre utal, hogy Közép-Magyarországon egy főre 3,5-ször annyi külföldi tőke befektetés jut, mint a második legfejlettebb Nyugat-Dunántúli régióban és tizenháromszor több, mint a Dél-Dunántúlon. A vállalkozási szempontból mintegy kétszeres a különbség a legaktívabb és legkevésbé aktív régiók között. Különösen rossz helyzetben van az Észak-Alföld és Észak- Magyarország, aminek oka elsősorban a humán feltételekben és a kedvezőtlen elérhetőségi viszonyokban kereshető.

Az eltérő gazdaságszerkezet szintén meghatározó a regionális különbségek kialakulása szempontjából, egyrészt a főváros és a vidék, másrészt a régiók között. A főváros, valamint a Közép- és Nyugat-Dunántúl gazdasági teljesítőképessége évről évre gyorsabban növekszik, elsősorban a szolgáltatási szektornak és a dinamikusan fejlődő feldolgozóiparnak köszönhetően. Az inkább mezőgazdasági jellegű alföldi régiókban és Dél-Dunántúlon, valamint hagyományosan ipari Észak-Magyarországon az egy főre jutó GDP növekedése viszont elmarad az országos átlagtól.

Ennek megfelelően alakul a foglalkoztatási szerkezet is. A dinamikusan fejlődő térségekben az átlagosnál magasabb a foglalkoztatottság és alacsonyabb a munkanélküliség. A stagnáló és elmaradott, alapvetően agrárjellegű térségeket az átlagosnál rosszabb munkaerőpiaci és jövedelmi helyzet jellemzi.

A mezőgazdaság foglalkoztatásban betöltött szerepe jóval az átlag feletti az alföldi régiókban és Dél-Dunántúlon. Az iparban foglalkoztatottak aránya az elmúlt időszakban a már korábban is iparosodottabb régiók közül Közép- és Nyugat-Dunántúlon tovább növekedett, míg Észak-Magyarországon stagnált. A szolgáltató szektorban foglalkoztatottak aránya Közép-Magyarországon a legjelentősebb.

Régió	Foglalkoztatottsági ráta (%)		Munkanélküliségi ráta (%)		Tartós munkanélküliek aránya (%)*
	1994	2000	1994	2000	1994	2000
Közép-Magyarország	57.8	60,5	7,5	5,2	62.3	21,0
Közép-Dunántúl	55.3	59,2	12,9	4,8	64.2	23,4
Nyugat-Dunántúl	59.8	63,4	9,7	4,2	61.2	22,1
Dél-Dunántúl	52.7	53,6	13,3	7,8	64.0	27,6
Észak-Magyarország	47.8	49,4	19,7	10,1	71.4	34,3
Észak-Alföld	48.2	49,0	18,7	9,2	71.6	32,7
Dél-Alföld	52.8	56,0	14,9	5,1	68.0	27,7
Ország:	53.9	56,3	12,8	6,4	67,1	29,3

Forrás: KSH,OFH *1994-ben a legalább180 napja, 2000-ben az 1 éven túl regisztráltak aránya

Különbségek a humán erőforrások területén

A ’90-es éveket a területi társadalmi különbségek erősödése jellemezte. A minden régióra egyaránt jellemző csökkenő népességszám mellett a humán erőforrások területén jelentkező területi különbségeket elsősorban a vándorlásokkal lehet jellemezni. Az évtized végén a bevándorlás legfőbb célterületei az ország dinamikusan fejlődő térségei, különösen a Közép-Magyarországi, valamint a Közép- és Nyugat-Dunántúli régió. Az elvándorlás üteme – egyre csökkenő mértékben ugyan - továbbra is a kevésbé fejlett régiókban, mindenekelőtt az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon a legmagasabb.

A munkaerőpiacon végbement változások is területileg differenciáltak voltak. Míg az ország fejlettebb nyugati és központi részein a munkanélküliségi ráta 2000-ben 5% alatti, a foglalkoztatási ráta 60-63%, és egyes ipari gócpontokban már a szakképzett munkaerő hiánya jellemzi a helyi munkaerőpiacot, addig az északi, északkeleti régiókban a munkanélküliség 9-10%-os, és a foglalkoztatottság még az 50%-ot sem éri el.

Napjainkban a munkanélküliek jelentős hányada az alacsonyan képzettek köréből kerül ki. Legnagyobb probléma a Dél-Dunántúli, Észak-Magyarországi, és Észak-Alföldi régiókban van, ahol a regisztrált munkanélküliek 45-47%-ának legfeljebb általános iskolai végzettsége van. A fejlettebb, nyugati régiókban is fontos a munkaerő képzettségi szintjének javítása, de ott kifejezetten a helyi gazdasági igényekhez igazodó kvalifikált munkaerőre, képzési programokra és képzési programokat kínáló intézményekre van szükség.

A régiók elérhetőségi viszonyai

A régiók közötti és régión belüli fejlettségi egyenlőtlenségek kialakulásának egyik oka az egyes térségek elérhetőségében jelentkező különbség, valamint a régiókon belüli elégtelen közlekedési hálózat. A régiók elérhetőségét a fejlettebb nyugat-európai térségekhez viszonyítva, a közúton való elérhetőség tekintetében a Nyugat- és Közép-Dunántúli régiók helyzete a legkedvezőbb, míg különösen hátrányos helyzetű az Észak- és Dél-Alföldi, az Észak-Magyarországi valamint a Dél-Dunántúli régió. A vasút figyelembevételével azonban a régiók külső elérhetősége lényegesen kedvezőbb. A légi közlekedést illetően Budapest és tágabb agglomerációja van a legkedvezőbb helyzetben.

A régiókon belüli gyenge kohéziót is nagy részben a belső közlekedési útvonalak hiánya vagy rossz minősége okozza. Minden régióban találhatók olyan perifériális területek, amelyek rendkívül rossz közlekedési feltételekkel bírnak. Az egyes régiók perifériális helyzetben lévő térségeinek elérhetőségét nemcsak az autópályák és gyorsvasutak - egyébként csak hosszú távra ütemezett - fejlesztésével lehet segíteni, hanem az alacsonyabb rendű közúthálózat megfelelő minőségű kiépítésével is.

Eltérések a helyi életminőséget meghatározó adottságokban

A helyi életminőséget meghatározó infrastrukturális adottságok szintén nagy területi különbségeket mutatnak. Ezek többek között a szociális és egészségügyi ellátás minőségében és elérhetőségében, a kommunikációs és információs technológiákhoz való hozzájutás feltételeiben jelentkeznek. Ugyanakkor a települési infrastruktúra és a lakossági közműellátás (gáz, víz, szennyvíz) területén kiegyenlítődési folyamatok indultak el, melyek a korábbi egyenlőtlenségeket csillapították.

A helyi életminőséget meghatározó infrastrukturális tényezők

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH)

A környezeti elemek állapota és a térségi környezetvédelmi infrastruktúra fejlettsége

Magyarország környezeti állapotában az utóbbi évtizedben kedvező változások következtek be, a környezeti elemek állapota azonban nem kielégítő. A környezetvédelmi infrastruktúra kiépítettségének nem megfelelő szintje, a hulladékgazdálkodás hiányosságai, a szennyvízkezelés megoldatlansága napjainkban is hozzájárulnak a talaj, valamint a felszínalatti, ill. felszíni vizek folyamatos szennyezéséhez. Ezek a problémák alapvetően kistérségi, települési szinten értelmezhetőek, ezért igen fontos, hogy a regionális fejlesztéspolitika részét képezzék.

A szennyvízkibocsátás mértéke és az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége a Közép-Magyarországi, Közép-Dunántúli és Észak-Magyarországi régiókban a legmagasabb.

Súlyos problémát jelent a felszíni és felszín alatti vizek minőségének nem megfelelő színvonala. Míg a felszín alatti vizek nitrát-szennyezettsége országos jelenség, addig e vizek arzén-terhelése leginkább a Dél-Alföldi régióra jellemző. Nagy tavaink (Balaton, Velencei-tó) vízszint és vízminőség szabályozása sem megoldott. Az Alföld és a Közép-, ill. Nyugat-Dunántúli régió egyes területein nagy az ár-, és belvízveszély, ugyanakkor a Duna-Tisza közén az elmúlt évtizedben rendkívül mélyre süllyedt a talajvíz szintje.

A levegő-, és zajszennyezettség különösen a nagy települések városias belterületeire és a nagy átmenő forgalmat bonyolító településekre koncentrálódik.

A korábbi évtizedek környezeti szempontokat nem kellő mértékben figyelembevevő gazdaságfejlesztésének hatására az országban jelentős kiterjedésű erősen szennyezett területek alakultak ki, ahol a kármentesítés elmaradása a további fejlődés gátját képezheti.

Összességében megállapítható, hogy Magyarországon a ’90-es évek második felében megindult gazdasági fejlődés elmélyítette a régiók közötti társadalmi-gazdasági különbségeket. A területi folyamatok és az egyes régiók sajátosságainak kölcsönhatása eredményeképpen az ország legelmaradottabb régiói az Észak-Magyarország és Észak-Alföld. Ezzel szemben a Közép-Magyarországi régiónak nemzetközi viszonylatban is meghatározó a fejlettsége az ország többi részéhez viszonyítva. Ez olyan adottság, amely - a régió gazdasági térszervező erejének kiterjesztésével – nagymértékben elősegítheti a hátrányos helyzetű északi és keleti régiók felzárkózását. Emellett további erőforrást jelenthet a régiók belső (földrajzi, természeti, társadalmi) adottságainak jobb kihasználása. Ezért a hátrányos helyzetű régiók felemelkedése csak a külső segítség és a belső adottságok, lehetőségek összehangolásával képzelhető el. Ez az összehangolás a társadalom és a gazdaság területi egyenlőtlenségeinek mérséklésére törekvő regionális politika legfontosabb feladata.

1.2 SWOT-elemzés

Az ország egész területére vonatkozóan kerültek az erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek meghatározásra, fókuszálva azokra a területekre, melyek indokolják a programban tervezett célok támogatását.

1.3 Korábbi programok tapasztalatai

- A későbbiekben kerül beillesztésre.-

2.1 A területfejlesztés hosszútávú céljai

Magyarország területfejlesztési politikájának stratégiai céljait, cselekvési irányait a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvényben előírtak alapján az Országos Területfejlesztési Koncepció határozza meg.

A területfejlesztési politikának az Országos Területfejlesztési Koncepcióban megfogalmazott hosszú távú céljai az alábbiakban foglalhatók össze:

• A területi fejlettségi különbségek mérséklése

• Az innováció térbeli terjedésének elősegítése

• A különböző természeti és földrajzi adottságú térségekben az erőforrások fenntartható használatát biztosító fejlesztéspolitika megvalósítása

• Az ország térségeinek bekapcsolása az európai gazdasági térbe

• A regionális fejlesztés intézményrendszerének megerősítése

2.2 A Regionális Operatív Program céljai

A program a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott átfogó célkitűzések közül alapvetően a kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítéshez járul hozzá.

A fenti, - az Országos Területfejlesztési Koncepcióval összhangban megfogalmazott - átfogó cél megvalósulása, olyan térszerkezet kialakulását segíti elő, amelyben a különböző társadalmi-gazdasági adottságú térségek eltérő, sajátos fejlődési pályáikon, de egymással összhangban fejlődnek, miközben mérséklődnek a területi különbségek és az ország szervesen kapcsolódik az európai térszerkezetbe.

A Kiegyensúlyozott területi fejlődést a 2004-2006-ra vonatkozó Regionális Operatív Program – fejlesztési forrásait figyelembe véve – elsősorban az alábbi célok elérésével segíti elő.

2.2.1 A helyi életkörülményekben meglévő különbségek csökkentése

Az elmaradottabb térségekben a lakosság elvándorlásának, illetve a befektetések elmaradásának sok esetben a gazdasági, társadalmi fejlődés alapját képező infrastruktúra szűk keresztmetszete, elhanyagolt állapota az oka. A kiegyensúlyozott területi fejlődés érdekében ezért alapvető cél, hogy csökkenjenek az életkörülményekben meglévő térségi különbségek. Ennek érdekében szükséges a közszolgáltatások elérésében, - különösen az egészségügyi alapellátásban, - valamint a közösségi célú információ hozzáférésben való különbségek mérséklése. Az esztétikus és rendezett településkép, a települési környezet megfelelő állapota, valamint a térség jobb elérhetősége a helyi lakosság életminősége mellett a tőkevonzó képességet is pozitívan befolyásolja.

2.2.2 1.Helyi erőforrásokra építő fenntartható és innovatív fejlődés

A fejlesztéseknek alapvetően építeni kell azokra az erősségekre, amelyek a régiók egyedi sajátosságain, belső erőforrásain alapulnak. Mindenekelőtt koncentrálni kell a régiók természeti, kulturális és épített értékeire, hozzájárulva állapotuk megóvásához és ésszerű hasznosításához. A gazdaság fejlődésének ösztönzésénél ki kell használni, és tovább kell erősíteni a régiókban lévő tudományos, kutatói bázist. A regionális versenyképesség javításának további alapfeltétele, hogy a régióban lévő munkaerőnek javuljon az alkalmazkodó képessége és képzettsége, illeszkedve a gazdasági igényekhez. A régiók gazdasági fejlődését nagymértékben elősegítheti továbbá az erős, - innovatív és adaptív - kis- és középvállalkozói szektor.

2.2.3 A helyi szereplők összefogásával megvalósuló kezdeményezések, fejlesztések ösztönzése

A fejlesztési tevékenység akkor lehet eredményes és jelentős hatású, ha a különböző területi szintek (helyi, kistérségi, megyei) és a különböző jellegű helyi szervezetek (magán szektor, önkormányzatok, nem állami szervezetek, civil szervezetek, egyetemek és kutató intézetek) közötti partnerségen és együttműködésen alapul. Ez különösen fontos a rendszerváltozás utáni elaprózott önkormányzati struktúra mellett, ami szükségszerűvé teszi a kistréségi szintű összefogást. Az együttműködések nemcsak országon belül, hanem az ország határain átnyúlva is fontos értekei lehetnek a fejlesztési stratégiának.

3. Stratégia

A Regionális Operatív Program stratégiáját illeszkedve a területfejlesztés országos stratégiai céljaihoz, a régiók által készített regionális stratégiák alapozzák meg. A stratégia elsősorban azokat a fejlesztési területeket tartalmazza, melyek megvalósítása a Regionális Operatív Programban, a helyi, kistérségi szereplők részvételével valósul meg.

Az általános stratégiai célokat a helyi sajátosságokhoz igazodó fejlesztésekkel kell megvalósítani régiónként. A régiók közös fejlesztési problémái alapján felépülő horizontális prioritásokon belül kell biztosítani a speciális regionális, területi célok megvalósítására szolgáló és regionális alapon szervezett intézkedések végrehajtását. A program kialakításánál figyelembe kellett venni a Strukturális Alapok célkitűzéseit, valamint felhasználásuk szabályozását. A végrehajtás hatékonyságának szempontjait szem előtt tartva javasolt a humán erőforrás fejlesztési intézkedések horizontális szervezése és megvalósítása.

A régiónként szervezett intézkedések illeszkedve a közös regionális prioritásokhoz a régiók fejlesztési stratégiái alapján kerültek meghatározásra. A régió specifikus intézkedésekhez egyértelműen hozzá lehet rendelni az adott régióra vonatkozó forrásokat, ami lehetőséget teremt a regionális szándékok, célok zökkenőmentes érvényesítésére. Mivel a specifikus intézkedésekben vázolt beavatkozások alulról építkező, valós, régiós igényeken alapulnak, ezért biztosítható a források hatékony allokációja, ami nagyfokú regionális elkötelezettséggel párosul.

Az egyértelmű forrás hozzárendelésének eredményeként minimalizálható annak veszélye, hogy a különböző régiókból érkező projektek egymással versenyezzenek a támogatásokért, megnehezítve a belső kohézió elvének érvényesítését, így a hátrányosabb helyzetű régiók felzárkózását. A struktúra, a végrehajtás előrehaladottsági fokától függően, kellő rugalmasságot biztosít - esetleges igénynél - végszükség esetén, egy-egy régió alacsony forrásfelhasználásából következően a régiók közötti forrásátcsoportosításokra.

A regionálisan szervezett intézkedések esetén lehetővé válik a tervezésben és a végrehajtásban is a regionális szervezetek bevonása, feladattal való felruházása, ami megerősítve a regionális intézményrendszert, alaposabban felkészíti a régiókat az önálló programtervezésre és menedzsmentre.

A tematikusan szervezett prioritások ellenére meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a régiókon belül is érvényesüljön az integrált szemléletű megközelítés, a konkrét fejlesztések szinergikus kapcsolatának az erősítése. Mindezen túl a régiónkénti korlátozott intézkedésszám hozzájárul a fejlesztések koncentrációjához mind földrajzi értelemben, mind egyéb célcsoportok tekintetében. Természetesen ez azzal jár, hogy a régiókban biztosítva a régiónkénti érdemi fejlesztési hatást, nem elaprózott, egyes ágazati területeken történő kisebb fejlesztések kerülnek támogatásra.

A regionális szintű érdemi hatás elérése érdekében szükséges a partnerségen alapuló kistérségi, vagy az adott szakterületre, gazdasági értékekre építő együttműködések ösztönzése. Elő kell segíteni, hogy egymást erősítő fejlesztések, térségi programok valósuljanak meg, kihasználva az egyes fejlesztések szinergikus kapcsolatait, majd az abból következő érdemi hatások, eredmények elérését. A térségek fejlettségétől függően, hogy halmozottan hátrányos helyzetű, leszakadó, vagy innovációs potenciállal rendelkező, fejlődő térségekről van szó, eltérő beavatkozási akciók megvalósítása szükséges. A fejlesztéseknél figyelembe kell venni a környezeti terhelés mértékét, ami miatt különösen fontos a gazdasági központok és agglomerációjuk együttes kezelése.

A meglévő kistérségi szintű és régióközi területi különbségek csökkentése és az általános fejlődés biztosítása érdekében differenciált fejlesztési megközelítés szükséges, mely alkalmazkodik a helyi igényekhez. Az elmaradott térségekben a hiányok leküzdése a fejlesztések koncentráltabb megvalósításával érhető el, ami a fejletlenebb térségekbe nagyobb támogatások irányítását igényli a fejlettebb térségekkel szemben. Ezért szükséges a régiók között a fejlettségtől függően egy differenciált támogatási rendszer megvalósítása. Ehhez jelenleg a “a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveirõl, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerérõl” érvényben lévő 24/2001. (IV. 20.) OGY határozat biztosítja az alapokat. A régiók közötti forráselosztás jelenleg három fő mutató figyelembevételével történik, melyek a következők:

• a régió gazdasági fejlettségét mutató egy fõre jutó bruttó hazai termék (GDP), 50% mértékben,

• a területfejlesztési szempontból kedvezményezett kistérségek lakónépességének száma, 20% mértékben,

• a régió lakónépességének száma, 30% mértékében.

Az országgyűlési határozatot a regionális programban a régiók közti előzetes forrásallokáció folyamatában kell érvényesíteni. A területi különbségek mérsékléséhez a regionális programokon túl hozzájárulnak az ágazati programokban megvalósuló fejlesztések is, azok területi szemléletének erősödése.

A program prioritásainak és intézkedéseinek meghatározásánál figyelembe vételre került a program végrehajtásának természete. A programba a régióban tevékenykedő helyi szereplők, a vállalkozások, a megyei és települési önkormányzatok, a non-profit szféra képviselői kerülnek bevonásra. Ez alapján a prioritások tartalmának meghatározásakor az alábbi szempontok is figyelembe vételre kerültek:

• a helyi önkormányzatok feladataihoz kapcsolódó fejlesztések;

• az adott régió speciális földrajzi helyzetével, sajátos gazdasági adottságaival összhangban lévő fejlesztések, programok, a helyi, sajátos (jellemzően földrajzi vagy társadalmi) adottságok miatt fontos, de ágazati szinten nem hangsúlyosan kezelt fejlesztési programok;

• kisebb helyi infrastrukturális fejlesztések, melyek egy adott földrajzi térség fejlődését segítik (foglalkoztatási központok, a szociális és egészségügyi ellátórendszer és egyéb kulturális, közösségi szolgáltatások elérhetőségének javítása);

• egy régióban azonos cél elérése érdekében, t öbb szervezet együttműködését igénylő, integrált fejlesztési programok/projektek;

• a civil szektort érintő fejlesztések, programok, melyek elsősorban a helyi, települési közösségek igényein alapulnak.

A program átfogó célkitűzéseihez kapcsolódva kerültek meghatározásra a régiók fejlesztési stratégiái, melyek régiónként jelölik a főbb fejlesztési célokat és beavatkozási területeket.

3. A régiók stratégiái

A nemzeti szinten kijelölt fejlesztési célok elérése régiónként eltérő megközelítési módokat igényelnek, melynek oka a régiók eltérő fejlettségi szintjében és különböző társadalmi-gazdasági karakterében keresendő. A program az országos szinten megfogalmazott célok mellett alapvetően a felelően régiók fejlesztési stratégiáira támaszkodik. A régiók fejlesztési stratégiái indokolják meg az elsősorban régiónként szervezett intézkedések tartalmát.

Közép-Magyarország

“Közép-Magyarországi régió tudásbázis szerepének, és versenyképességének megerősítéséhez illetve élhetőségének biztosításához kapcsolódó fejlesztések”

Budapestnek és agglomerációjának, mint Magyarország egyetlen, és Kelet-Közép-Európa egyik meghatározó nagyvárosi térségének versenyképessége döntő befolyással van hazánk versenyképességére és a magyar gazdaság felzárkózási ütemének alakulására. A régió fejlődésének kiváló alapját képezi a régióban koncentrálódó gazdasági, szellemi és infrastrukturális potenciál, tudásbázis, melyek kiaknázása az egész ország számára kiemelt prioritás.

A kedvező gazdasági mutatók ellenére azonban a térség számos problémával küzd, fejlődését belső – területi és strukturális – ellentmondások terhelik. A régió heterogenitását a gazdasági teljesítőképesség, a munkanélküliség és a képzettségi mutatók tekintetében tapasztalható kiugró különbségek jellemzik, nemcsak a főváros és Pest megye, hanem a főváros egyes kerületei vonatkozásában is. A szuburbanizáció negatív hatásai a népveszítő fővárosi kerületekben és a migrációs célterületeken egyaránt érzékelhetők. A munkahely és lakóhely szétválásából és a szolgáltató infrastruktúra hiányosságaiból fakadó nagyarányú ingázás fokozottan terheli a természeti és az épített környezet elemeit.

A térség stratégiai célját a régió Stratégia Terve a következőkben határozta meg: a Közép-Magyarországi régió legyen kiegyensúlyozottan fejlődő, a fenntarthatóság és a minőség elvein nyugvó, versenyképes, az információs társadalom fejlesztésében aktívan szerepet vállaló nemzetközi regionális funkciójú kiemelt térség. A régió stratégiai célját a Strukturális Alapok és a hazai források együttes felhasználásával kívánja elérni. Az uniós források felhasználása a régióban ágazati operatív programok valamint a regionális operatív program intézkedéseinek együttes hatásán keresztül fog megvalósulni.

A régió a ROP keretein belül a következő specifikus célok mentén kívánja stratégiai célját elérni:

• a régió tudásbázisának fejlesztése,

• a KKV-k hálózati együttműködését elősegítő üzleti infrastruktúra kialakítása,

• a régió belső elérhetőségének javítása

• települési életminőség javítása

A Közép-Magyarországi régióban összpontosul az ország felsőoktatási és kutatási intézményeinek jelentős része, itt található legnagyobb számban innovatív kis- és középvállalkozások, ezért kiemelten fontos a régió tudásközpont szerepének további erősítése, ami a gazdasági fejlődés egyik kulcstényezője. A régió tudásbázisának fejlesztésének érdekében a kis- és középvállalkozások humánerőforrás potenciáljának erősítése, az információs társadalomra való felkészítés, valamint a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációja.

Az ipari parkok, tudományos parkok; inkubátorházak, innovációs központok; logisztikai parkok fontos szerepet játszanak az új ipari terek kialakításában. A régióban megtalálhatók mindezek, de hatásuk a térszerkezet alakításában még kevéssé érezhető. A magyarországi KKV szektorra általában is jellemző az innovativitás és az együttműködés gyengesége, azonban a Közép-Magyarországi régió helyzete kedvezőbb az országosnál. Itt alakulhatnak ki elsőként nagyobb számban együttműködő “KKV bokrok”. A kis- és középvállalkozások versenypiaci pozíciójának, és ezáltal a régió versenyképességének erősítését szolgálják a KKV-hálózatok fejlesztései, valamint a az üzleti infrastruktúra fejlesztése.

Az élhetőséget jelentős mértékben befolyásolják az elérhetőségből fakadó problémák. A nemzetközi és az országon belüli tranzitforgalom mellett a fővárosba irányuló célforgalom is fokozottan terheli a térséget. Problematikus a haránt-irányú útvonalak, és az integrált hálózatok hiánya. A fejlettségi különbségek mérséklése, a régió élhetőségének javítása érdekében szükséges a haránt irányú utak, és elkerülő szakaszok kiépítése, az integrált közlekedési rendszerek kialakítása

A települési életminőség javításában, a térszerkezeti egyenlőtlenségek mérséklésében nagy szerepe van a településközpontok funkcióbővítésének, melyek biztosítják a lakossági szolgáltatások ellátását, a település gazdasági dinamikáját. Ezért szükséges a régióban fejleszteni azokat az alcentrumokat, amelyek fejlődési pólusokként biztosíthatják a régió kiegyenlített fejlődését. Az életminőség javítása érdekében szükséges a zöldfelületek fejlesztése és védelme, a szennyvízkezelést, szelektív hulladékkezelést és hasznosítást biztosító beruházások támogatása.

Közép-Dunántúl

“Tudásalapú, innovációorientált gazdasági környezet kialakítása, az életminőség folyamatos javítása”

A régió a rendszerváltással megindult gazdasági-társadalmi megújulás egyik legsikeresebb magyarországi térségeként élte meg az elmúlt tíz évet. A fejlődés dinamizmusának fenntartásához, a fejlett piacokhoz való kapcsolódás erősítéséhez elengedhetetlen, hogy a régió egy tudásalapú, innováció-orientált fejlődési pályára lépjen.

A régióban a következő fő célok elérését szolgálja az operatív program:

• A régió versenyképességének megtartása és erősítése a gazdaság innováció-befogadó képességének javítása révén

• A naprakész tudással rendelkező és alkalmazkodó-képes humán tőke biztosítása

• A helyi kezdeményezésekre építő vonzó gazdasági és társadalmi környezet kialakítása

E célok elérése érdekében a következő intézkedések támogatása javasolt:

• A gazdasági környezeti innováció-orientált fejlesztése

• Az egyének és szervezetek innovációs képességének megteremtése

• Integrált kistérségi és településfejlesztési akciók ösztönzése

A gazdasági környezet dinamizmusának fenntartásához szükséges a vállalkozásokat és technológiai innovációt támogató üzleti infrastruktúra elemeinek és szolgáltatásainak fejlesztése. Az ipari parkok, inkubátor házak és innovációs központok közös tevékenységének ösztönzése, az országos rendszerekbe való bekapcsolása szükséges. Az együttműködés ösztönzése a kis és középvállalkozások körében is kívánatos, ösztönözni kell a termelési, innovációs, marketing és információs hálózatok, kapcsolatok támogatását, a vállalkozói szövetségek, hálózatok és klaszterek kialakítását. Fontos továbbá a KKV-k és a kutatási szféra közötti kapcsolatok megteremtése is, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosulásának elérésére. A turizmushoz kapcsolódó infrastruktúra és a turisztikai termékek kínálatának bővítése hozzájárulhat a regionálisan kiegyensúlyozott látogatottsági mutatók eléréséhez.

A gazdasági innováció ösztönzését szolgáló tevékenységek csak akkor lehetnek sikeresek, ha azokat a humán oldalról megközelített fejlesztések kísérik. A felsőoktatási intézményrendszer szétaprózottságának oldása érdekében szükséges a felsőoktatási és kutató intézmények egymás közti, illetve külső kapcsolatainak erősítése. A képzési programoknak illeszkedniük kell a gazdaság elvárásaihoz, ami elősegítheti az országos átlagnál magasabb foglalkoztatási helyzet megőrzését.

A régió népességmegtartó-képességének erősítése fontos szempont a fejlesztések során. Ennek érdekében szükséges az egészséges, tiszta és rendezett környezeti feltételek biztosítása. A környezetvédelem területén régiós sajátosság az érzékeny vízbázisok védelme, a kistelepülések ártalommentes szennyvízelhelyezésének megoldása, a lerakásra kerülő hulladékok csökkentése a szelektív hulladékgyűjtés és a hulladékhasznosítás ösztönzésével. A településeken belül szükséges a belterületi vízrendezés megoldása, esztétikus településképek kialakítása. Biztosítani kell a településeken belül és a települések közötti, hosszú távon fenntartható funkciók kiépülését, tekintettel a társadalmi-gazdasági viszonyokra. A közszféra hatékonyságának növeléséhez nagymértékben hozzájárul az informatikai szolgáltatások körének bővítése az ügyintézés, kulturális, szociális és egészségügyi on-line szolgáltatások bővítése által. A közlekedési viszonyok javítása területén elsősorban a három- és négyszámjegyű útvonalak felújítása, a balesetveszélyes csomópontok csökkentése és a városi tömegközlekedés fejlesztése indokolt.

A fentieken túl a régió számára rendkívül fontosak az ágazati operatív programokban megfogalmazott intézkedések. Különös tekintettel az infrastrukturális beruházásokra, mindenek előtt a régió külső elérhetőségét javító K-Ny-i, és É-D összeköttetés megvalósítására, a felszíni és felszín alatti vizek védelmére tervezett beruházások, vízbázisvédelmi intézkedések végrehajtására. Kiemelten kell kezelni a régiónkban lévő két nagy tavunk (Balaton, Velencei-tó) és Magyarország legnagyobb folyójának - a Dunának - vízminőség védelmére, vízmennyiség biztosítására, és az árvízvédelemre irányuló intézkedéseit.

A hátrányos helyzetű, alacsony jövedelemtermelő térségekben a GVOP és HEFOP vonatkozó intézkedéseitől várjuk a gazdasági szerkezet korszerűsítését, a munkanélküliség csökkenését, az életminőség javulását.

A régió fejlesztési stratégiájának megvalósulása előre vetíti egy európai viszonylatban is versenyképes régió kialakulását, ami az innováció régiójává válva, mintegy magtérségként meghatározó szerepet tölt be a hazai modernizációban.

Nyugat-Dunántúl

“Innovatív gazdasági környezet és minőségi életfeltételek kialakítása Nyugat-dunántúlon”

A Nyugat-Dunántúli régió hazai viszonylatban fejlett gazdasággal rendelkezik, ám a mindennapi gazdasági tevékenységek során kihasználatlanok maradnak a régióban működő kis- és középvállalkozások gazdasági kapacitásai, a régió meglévő kutatási és szellemi erőforrásai. A régió lakosságának életfeltételei tekintetében - az aprófalvas településszerkezetből adódóan – létező hiányosságok megnehezítik a munkaerő, különösen a szakképzett munkaerő megtartását, migrációjának megakadályozását.

Ezért szükséges a Nyugat-Dunántúli régióban innovatív gazdasági környezet megteremtése és minőségi életfeltételek kialakítása. Így növekszik a régió versenyképessége, ami további térségekre is húzóhatással jár, ezáltal hozzájárul a magyarországi régiók kiegyensúlyozott térbeli fejlődéshez.

A régió erőforrásainak jobb kihasználása két fő beavatkozási irány mentén biztosítható. Egyrészt elő kell segíteni az innovatív, hálózatelvű gazdasági szolgáltatások és együttműködések, valamint az ezekhez kapcsolódó tudásbázis regionális alapokon történő fejlesztését, másrészt szükséges a lakókörnyezet és a települési közszolgáltatások minőségnek fenntartható fejlesztése, különösen az aprófalvas területek életfeltételeinek javítása.

Az innováció térnyerése érdekében javítani kell a kis- és középvállalati szektor alkalmazkodó képességét, erősíteni gazdasági integrációjukat és piaci pozícióikat, valamint fejleszteni a rendelkezésre álló humánerőforrást és kutatói kapacitást. A hálózati szerkezetű gazdasági együttműködések és az ezeket támogató szolgáltatások fejlesztésének eredményeként a helyi közép- és kisvállalkozások képessé válnak a beszállítói hálózatokba, klaszterekbe való szerves és tartós integrációra, működésük stabilitása jelentősen növekszik. Így nő az általuk teremtett hozzáadott-érték és javul termékeik feldolgozottsági szintje. A vállakozások rendelkezésére álló humánerőforrás képzettségi szintjének emelése, képzési és közösségi szolgáltatási kezdeményezések támogatása, valamint az innováció bázisául szolgáló kutatói tevékenységek ösztönzése szükséges a humán potenciál megújulásához, a vállalkozások fejlődésének biztosításához.

A képzett munkaerő megtartása és a kedvező települési arculat megteremtése érdekében szükséges fejleszteni a települési környezetet, fenntartható módon javítani a közszolgáltatások - így a szennyvíz- és hulladékkezelés, a tömegközlekedési és a szabadidő eltöltését szolgáló infrastruktúra – minőségét. Ez elősegíti a hátrányosabb helyzetű aprófalvas térségek – különösen Vas-, és Zala-megye- településeinek felzárkózását, a periférikus területekről történő elvándorlás mértékének csökkentését.

Az innovatív gazdasági környezet megteremtése elősegíti a régióban a vállalkozások hozzáadott-érték teremtési lehetőségeinek bővítését és gazdasági integrációjukat, a régió gazdasági versenyképességének növelését. A fejlesztések szinergikus hatásával a nagyobb értékteremtés hozzájárul a helyi szinten keletkező jövedelem növekedéséhez és az életkörülmények javításához.

Dél-Dunántúl

“A Dél-Dunántúl társadalmi és gazdasági helyzetének javítása a hálózatos együttműködési mechanizmusok erősítésén keresztül”

A Dél-Dunántúli régió viszonylag kedvező természeti és klimatikus adottságai és kulturális, nemzetiségi sokszínűsége ellenére számos gazdasági, társadalmi problémával küszködik. A régió gazdasági teljesítménye, a lakosság életszínvonala elmarad az országos átlagtól, és a régión belül is jelentős fejlettségbeli különbségek tapasztalhatók.

A régió lakossága életszínvonalának javulásához, valamint a gazdaság dinamikus, fenntartható és területileg kiegyenlített növekedéséhez egyaránt szükséges a gazdasági szféra hozzáadott érték termelő képességének növelése, a foglalkoztatottsági szint növelése, a lakosság életminőségének javítása, valamint egy kedvező környezeti állapot kialakítása.

A regionális szintű beavatkozások szintjén e komplex fejlődési pálya eléréséhez a gazdasági és társadalmi szereplők összehangolt együttműködésére, a hálózatos együttműködési formák alkalmazására van szükség. Az együttműködési mechanizmusok erősítése a fejlődést meghatározó tényezők mindegyikének vonatkozásában indokolt. Ösztönözni szükséges a gazdasági vállalkozások közötti kapcsolatokat, a gazdasági és az egyetemi szféra közötti kooperációkat, a turisztikai fejlesztésekben érdekelt települések téma- és térségspecifikus együttműködését, a régiót jellemző sűrű településszerkezet összehangolt, hálózatszerű fejlesztését, valamint a képzési struktúra gazdasági igényeknek megfelelő, az érintett intézmények összefogásán alapuló fejlesztését.

A gazdasági együttműködésekben rejlő fejlődési lehetőségek kiaknázása érdekében ösztönözni kell a vállalkozások és az azok működését elősegítő üzleti és egyetemi szféra közötti komplex együttműködési rendszerek kialakulását, a gazdasági klaszterek létrejöttét. Ezen belül kiemelt szerepet kell tulajdonítani a foglalkoztatási szempontból meghatározó jelentőségű kis- és középvállalkozások innovatív fejlesztésének, valamint a vállalkozások és a tudományos élet szereplői közötti, kölcsönös érdekeken alapuló együttműködéseknek.

A vidéki térségekben, különösen a gazdasági és szociális szempontból elmaradott, a régió külső és belső perifériájának számító kistérségekben támogatni kell a térség adottságaira alapozó, közös tematikus elemekre épülő, a kistelepülések összefogását igénylő turisztikai fejlesztéseket, komplex térségi turisztikai programcsomagok megvalósítását. Emellett szükség van a nagyobb települések ma még kiaknázatlan vonzerejének hatékonyabb, turisztikai célú hasznosítására is.

A régió településszerkezetének harmonikus fejlesztéséhez, valamint a megfelelő színvonalú települési szolgáltatási funkciók minőségének javításához a régió városszerkezetét differenciáltan, a gazdasági és lakossági szükségletekkel összhangban kell fejleszteni. Mindehhez szükséges a kereskedelmi és szolgáltatási funkciók fejlődését lehetővé tevő infrastrukturális háttér és települési környezet megteremtése, valamint az elhanyagolt településrészeknek a lakosság konszenzusán nyugvó, a gazdasági és társadalmi szükségleteket egyaránt szem előtt tartó rekonstrukciója, esetlegesen funkcióváltása. A cél elérése érdekében szükség van egyrészt a hasznosítatlan, elhanyagolt állapotban lévő területek rehabilitációjára, másrészt az alacsony, fokozatosan romló státuszú településrészek megújítására és integrációjára.

A gazdaság fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen humán erőforrás bázis tekintetében támogatni kell a régió felsőoktatási és szakképzési struktúrájának a gazdaság igényeivel összhangban történő modernizációját. Annak érdekében, hogy a régióban működő kis- és középvállalkozások megfeleljenek az Európai Unió piacai által megkövetelt versenyfeltételeknek, javítani kell a vállalkozások menedzsmentjének felkészültségét, képzettségi színvonalát. Ehhez megfelelő képzési programok kialakítására és lebonyolítására van szükség.

A régió felzárkózása érdekében a nemzeti szintű gazdaságpolitika vonatkozásában, az ágazati operatív programok fejlesztéseinek, valamint teljes mértékben hazai forrásból finanszírozott fejlesztések megvalósulásával elengedhetetlenül szükséges:

• a régió külső és belső elérhetőségi viszonyainak javítása; a közúti és vasúti transzverzális hálózat jelentős fejlesztése

• a kedvező agro-ökológiai adottságok kiaknázása, élelmiszergazdasági fejlesztések támogatása

• közvetlen vállalkozástámogatási konstrukciók működtetése, a vállalatok fejlesztési célú beruházásaihoz kapcsolódó támogatási konstrukciók működtetése

• a külső tőkebefektetések vonzásához szükséges gazdasági ösztönző rendszerek bevezetése (nemzeti forrásból valósulhat meg)

• a régió szociális, egészségügyi és környezeti infrastrukturális és a kapcsolódó szolgáltatások minőségi feltételeinek javítása.

Észak-Magyarország

“A régió versenyképességének erősítése a belső erőforrások felhasználásával és a szociális integráció erősítésével”

A klasszikus ipari múlttal rendelkező Észak-Magyarországon jelenleg a gazdaság teljesítőképessége alacsony, megújuló-képessége hiányzik és alacsony a technológiai színvonal. Kevés a vállalkozói tőke és a viszonylag kevés beáramló külföldi tőke sem hajt végre korszerűsítő beruházásokat. A hátrányos helyzetből való előrelépésben a régiót segíthetik azok az adottságok, amelyek a tradicionális ipari centrumok (kohászat, vegyipar) meglétéből, a rendelkezésre álló, - de jelenleg többnyire kihasználatlan - K+F kapacitásokból, a kiváló turisztikai potenciálból adódnak. A régió gazdasági hátrányát okozó egyoldalú nehézipari múltból fakad az az érték is, amely egyben az egyik legfontosabb telepítő tényezővé válhat a jövőben. Ez nem más, mint a magas színvonalú ipari szakmakultúra.

Az ország fejlettebb területeihez való felzárkózásban a régió legfontosabb stratégiai célja a gazdaság versenyképességének javítása, amely az alábbi három beavatkozási területen keresztül valósítható meg:

• a regionális bázisú gazdaság tevékenység erősítése,

• a szociális integráció elősegítése,

• a megfelelő életminőség megteremtése.

A korábban domináns nagyvállalati struktúrával jellemzett régióban a gazdaságfejlesztés területén különösen erősítésre szorul a KKV szektor. A vállalkozói aktivitás erősítéséhez és a megalakult vállalkozások életképességének biztosításához elengedhetetlen a vállalkozói környezet fejlesztése, az innováció feltételeinek megteremtése.

Az idegenforgalmi szempontból kiváló adottságokkal rendelkező Észak-Magyarországon a turisztikai ágazat teljesítménye elmarad az országos átlagtól, hiányoznak a komplex turisztikai termékek, a kulturális örökség minőségi jellemzői nem megfelelőek, az infrastrukturális kapacitás korszerűtlen. Kitörési pont lehet a régió imázsának javítása, régióra jellemző specifikus turisztikai termékek fejlesztése, a turisztikai vállalkozások szolgáltatásainak fejlesztése, különösen az üdülőkörzetek térségeiben és a világörökségi helyszíneken.

A versenyképesség erősítésének másik feltétele a szociális integráció erősítése, amely a régió népességének jelentős hányadát jelentő hátrányos helyzetű lakosság felzárkóztatását, a munkához jutás elősegítését jelenti. Ebből a szempontból kiemelt figyelmet követel a tartós munkanélküliség kérdése, akik nagy száma részben a hátrányos munkaerőpiaci helyzet következménye, ugyanakkor a hosszan tartó munkanélküli helyzet nehezíti a további elhelyezkedési esélyeket is. A hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának javítása érdekében szak- és átképző valamint foglalkoztatási programok támogatása indokolt. A tartós munkanélküliek jelentős hányadát kitevő iskolázatlan, szakképzetlen roma népesség esetében a képzettségi szint növelése és a közösségi tevékenységekben való részvételük ösztönzése – azaz a tényleges integráció elérése - lehet a cél.

A régió lakossága számára a jó életminőség – a gazdaság szereplői számára pedig a megfelelő vállalkozói környezet - biztosításához javítani kell a régió környezeti állapotát, fejleszteni kell az infrastruktúrát, mérsékelni kell a régión belüli fejlettségi különbségeket. A hátrányos helyzetű, perifériális, - többnyire aprófalvas - térségekben fontos cél a térségközpontok elérhetőségének javítása, illetve irányító-szervező és ellátó funkcióinak erősítése.

A régió változatos természeti és táji adottságokkal rendelkezik, azonban az ipari tevékenység rányomta bélyegét a környezet állapotára. A megfelelő életminőség további alappillére a szennyvízkezelés megoldása, a hulladékgazdálkodás színvonalának fejlesztése, és a szennyezett területek kármentesítése.

A kedvezőbb életfeltételek megteremtése, a szociális integráció erősítése elősegíti, hogy az Észak-Magyarországi régió sikeresen túljusson a gazdasági szerkezetátalakítás nehéz folyamatán. A regionális stratégia megvalósulása esetén a régió stagnáló és leszakadó kistérségeinek gazdaságszerkezete korszerűsödik, a régió képes lesz bekapcsolódni az ország gazdasági vérkeringésébe. Mindennek pozitív hatása lesz az egész ország fejlődésére, mert mérséklődnek a területi különbségek, kiegyensúlyozottabbá válik az ország területi szerkezete.

A fenti célok elérését – a regionális operatív program korlátozott forrásai miatt – az ágazati programoknak is elő kell segíteni. Így az Észak-Magyarországi régióban a természeti adottságok és a komparatív előnyök szempontjából a legkedvezőbb területeken meg kell teremteni a versenyképes agrártermelés feltételeit. Az agrárstruktúra átalakítását vidékfejlesztési, tájgazdálkodási intézkedéseknek kell kísérniük, a lakosság jövedelemforrásait diverzifikálni kell (pl. turizmus, hagyományos kézműipar, ökogazdálkodás). Az ágazati szinten megvalósítható aktív munkaerőpiaci stratégiának kiemelten kell kezelni az ebből a szempontból többszörösen hátrányos helyzetű Észak-Magyarországi régiót.

A társadalmi-gazdasági kohézió alapvető feltétele a régió külső és belső elérhetőségét javító nagytérségi közlekedési infrastruktúra fejlesztése, - különös tekintettel az M30 gyorsforgalmi út országhatárig történő kiépítésére és az M3 autópályára való rácsatlakozások fejlesztésére, - amely a nagy volumenű költségek miatt szintén ágazati programban valósítható meg.

A történelmi-gazdasági kapcsolatok indokolják a régióhatárokon átnyúló szoros kapcsolatok kialakítását, amelyek többek között hozzájárulnak a peremtérségek dinamizálásához és felzárkóztatásához. A szomszédos szlovák régiókkal való együttműködés keretében elsősorban a közös környezetvédelmi, közlekedési és gazdaságfejlesztési programok megvalósítására kell koncentrálni.

Észak-Alföld

“Az Észak-Alföldi régió elmaradottságának csökkentése a sajátos adottságokra épülő önfenntartó gazdasági és társadalmi fejlődés feltételeinek megteremtésével”

Az Észak-Alföldi régió súlyos elmaradottsága jelentős térségi különbségeket takar: egyrészről pontszerűen találunk a régióban dinamikusan fejlődő térségeket – elsősorban a jelentősebb városokat, kiemelten a megyeszékhelyeket –, amelyeknek a fejlettségi szintje alig marad el az ország legfejlettebb régióitól, másrészről pedig vannak olyan vidéki területek, ahol nagy a munkanélküliség, a szegénység és a mezőgazdasági tevékenységen kívül gyakorlatilag nincs egyéb gazdasági tevékenység, nincsenek munkalehetőségek.

A hátrányos pozícióból történő elmozduláshoz a régiónak építeni kell azokra az adottságaira, melyek elsősorban természet- és közlekedés-földrajzi helyzetéből, demográfiai sajátosságaiból, valamint kiépült oktatási és K+F intézményrendszeréből következik.

A régió erősségének tekinthető az EU-csatlakozás utáni stratégiai közlekedés-földrajzi és geopolitikai fekvése, az agrárium helyenként kimagasló termőhelyi adottságai, a vidéki Magyarország egyik legjelentősebb felsőoktatási és kutatás-fejlesztési kapacitásainak megléte, valamint a kiváló és sok helyütt viszonylag érintetlen turisztikai, célokra alkalmas természeti adottságok.

Ugyanakkor olyan jelentős problémákkal kell szembenézni, mint a nagyarányú munkanélküliség, a gazdaság egyoldalú, még agrárorientált és a bérmunkára építő feldolgozóiparhoz kapcsolódó szerkezete, a kis- és középvárosok elhanyagolt, kevésbé vonzó állapota, a régióban születő K+F eredményeknek a helyben termelő vállalkozásoknál való alacsony hasznosulása, a felsőfokú oktatásból kikerülők nagy részének a régióból való elvándorlása, a mezőgazdaság lassú modernizációs átalakulása, valamint a határmenti fekvésnek egyelőre a perifériális és nem az országokat, gazdaságokat összekötő szerepének az érvényesülése.

A megfogalmazott főbb értékek és problémák tükrében a régió célja az önfenntartó, belső erőforrások hasznosítására épülő társadalmi-gazdasági fejlődés feltételeinek a megteremtése. A stratégia részeként szükséges az elmaradott területek fejlesztése a kistérségi központok húzó hatásának érvényesítésével, valamint a meghatározó nagyközpontok, megyeszékhelyek fejlődésének támogatása a vállalkozások termelékenységének javításával, építve a régió felsőfokú képzési és innovációs bázisaira.

A prioritás keretében az alábbi célok elérése támogatandó:

• a foglalkoztatás bővülése az elmaradottabb kistérségekben új vállalkozások megtelepedésének ösztönzésével

• a gazdasági szerkezet diverzifikációja a feldolgozóipar és szolgáltatások fejlesztésével

• a régió K+F eredményeinek jobb hasznosulása a régió vállalkozásainak innováció-orientáltabb fejlesztésének ösztönzése érdekében

• a szakképzett munkaerő régióból való elvándorlásának csökkenése

• a hátrányos helyzetű, többnyire tartós munkanélküliek munkerőpiacra való visszaintegrálásnak az ösztönzése

A foglalkoztatás bővítéséhez szükséges az új vállalkozások megtelepedésének ösztönzése és a meglévő kis- és középvállalkozások megerősítése, termelékenységük javítása. Ezért alapvető a régióban, különösen az elmaradott kistérségek központjaiban és nagyobb településein a gazdasági infrastruktúra kiépítése, valamint a vállalkozások működését segítő vállalatgazdasági, közös marketing fellépésre, piaci információk jobb elérhetőségére vonatkozó tanácsadás megteremtése. A foglalkoztatás bővítéséhez járul hozzá a munkaerő alkalmazkodóképességének javítása a képzési programok lebonyolításán keresztül, valamint a helyi foglalkoztatási kezdeményezések ösztönzése a tartósan munkanélküliek foglalkoztathatóságának javítása érdekében. A magasan képzett munkaerő elvándorlása és a kistérségek meghatározó településeinek, a kis- és középvárosok foglalkoztatási funkciójának megerősítése érdekében javítani kell a településeken a lakó- és vállalkozási területekhez kapcsolódó környezet minőségét, valamint fejleszteni kell a közösségi élet tereinek minőségét. Ezek a fejlesztések különösen hangsúlyosak azokban a térségekben (pl. Tisza és Tisza-tó, valamint a termálfürdők körzetei és a Hortobágy területe), ahol a régió meghatározó turisztikai vonzerői koncentrálódnak. A képzett munkaerő elvándorlásának megakadályozását segítheti a régió K+F bázisaira és meghatározó egyetemi-főiskolai központjaira (pl. Debrecen, Szolnok, Nyíregyháza) építő gazdaságfejlesztés. Ez utóbbi hozzájárul a gazdasági szerkezete diverzifikációjához, párhuzamban a természeti értékekre építő turisztikai célú fejlesztések ösztönzésével.

A célok elérése konkrétan az alábbi intézkedések megvalósításával történik:

• A gazdasági szerkezet diverzifikálása

• Kistérségi központok, kis- és középvárosok lakó- és gazdasági környezetének javítása

• A munkaerőnek a regionális gazdasághoz kapcsolódó alkalmazkodóképességének javítása

A célok megvalósulása a régióban a foglalkoztatottság növelését, valamint a régión belül területileg kiegyenlítettebb fejlődését eredményezheti. A prioritás keretében lehetőleg előnyben kell részesíteni azokat a kistérségi kiterjedésű projekteket, melyek egymáshoz illeszkedve segítik a belső adottságokra építő gazdasági környezet fejlesztését.

A fentieken túl a régió számára az ágazati operatív programokban és a hazai támogatású programokban kiemelt fontosságú az agrárgazdaság strukturális átalakulásának támogatása, valamint a vidéki területek, falvak fejlesztése. Különösen a kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez szükséges a horizontális elven működő átfogó modernizációs támogatás biztosítása. A foglalkoztatás bővítéséhez elengedhetetlen a kormányzat részéről az aktív befektetés-ösztönzési politika folytatása, valamint a gyorsforgalmi úthálózat Debrecen, illetve Nyíregyházáig való fejlesztése, valamint Szolnok elérhetőségének javítása. Ez utóbbi segíthet a határmenti területek perifériális helyzetének csökkentésében, illetve a régió logisztikai funkciónak fejlesztésében. Mind az ágazati alapú, mind a regionális alapú fejlesztések egymást kiegészítve eredményezhetik a régió nagyobb hatású gazdasági-társadalmi felzárkózását.

Dél-Alföld

“A régió környezeti és társadalmi erőforrásainak fejlesztése”

A Dél-Alföldi régióra különösen jellemzőek az elmaradott, illetve fejlődő térségek közötti nagy különbségek. A hátrányos helyzet legélesebben az elérhetőség problémaköreként jelenik meg, elsősorban Bács-Kiskunban Jánoshalma, Bácsalmás és Kiskunmajsa környékén,a déli határ mentén, valamint Békés megyében az észak-, és dél-békési területeken. Az ipar fejlettsége is hasonló regionális aránytalanságot mutat, amihez kedvezőtlen foglalkoztatási szerkezet (az alacsony képzettségűek és a nem versenyképes mezőgazdasági tevékenységből élők viszonylag magas aránya) társul.

A régiónak ugyanakkor jelentős belső erőforrásai vannak, amelyek kiaknázásával növekedési pályára állítható a térség gazdasága. Első helyen kell említeni a természeti erőforrásokat, a gazdasági, közlekedési és földrajzi adottságokat, amelyek logisztikai, turisztikai fejlesztéseknek, valamint megújuló energia források hasznosításának az alapját adhatják. Mindezek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a régió a környezeti szempontból fenntartható fejlesztések területe legyen.

A prioritások megvalósításához a humánrőforrás fejlesztés feltételei biztosítottak, a felsőoktatás minősége, a képzett hallgatók létszáma és a jelentős kutatási kapacitás alapján a régió jó helyzetben van. A szakképzés területén azonban további fejlesztési lehetőségek kínálkoznak, amelyek elősegíthetik a munkanélküliség csökkentését, különös tekintettel a régió kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági területeire.

A fentiek alapján a régió rövid távú fejlesztési prioritásai az alábbiak lehetnek:

• “Délkelet-európai Kapu” szerep

• A régió gazdaságának fejlesztése a régió gazdag természeti és környezeti adottságainak építő hasznosítása révén

• A népesség elvándorlásának csökkentése az elmaradottabb területeken

A fenti prioritások közül a “Délkelet-európai Kapu” szerep teljes mértékben illeszkedik a Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiai irányaihoz és specifikus céljaihoz.

A régió kapu szerepének felértékelődése várható Délkelet-Európa országai felé, amiben közrejátszik a népességbeli sokszínűség csakúgy, mint a térség földrajzi elhelyezkedése. Azonban ehhez kedvezőtlen a térség megközelíthetősége, a transzeurópai hálózatba tartozó elemek napjainkban még nagyobb részt kiépítetlenek. Nem megfelelő a régió gyorsforgalmi úthálózat sűrűsége, a meglévő utak minősége is kifogásolható, jelentős fejlesztésre szorul a teljes műszaki infrastrukturális szektor. A régió természeti erőforrásokban gazdag térsége hazánknak, ezek ésszerű kiaknázása fontos feladat a gazdaság számára is. Jelentős befektetés ösztönző és munkahelyteremtő hatásával a gazdaság teljes vertikumában fejlődés indukálható. Mindezzel mérsékelni lehet a népesség elvándorlását a térségből, javítani lehetne a jelenlegi foglalkoztatási helyzeten. Amennyiben a Dél-alföldi régiónak sikerül megvalósítani regionális elképzeléseit, úgy valóban egy élő, virágzó térségévé válhat hazánknak.

Balaton

“Több lábon álló önálló modell régió”

A Balaton nem tartozik a tervezési-statisztikai régiók közé, de a környezetvédelmi

A Balaton régió kedvező természeti adottságainak, az itt élő emberek vendégszeretetének köszönhetően a Magyarországra látogató turisták kedvelt célterülete. A turizmus a régió vezető gazdasági ágazataként átfogja a régió gazdaságának, társadalmának egészét. Fejlődése jelentős jövedelem továbbgyűrűző (multiplikátor) hatással bír a többi gazdasági ágazatra és feltételezi számos kapcsolódó terület, infrastruktúra bizonyos mértékű fejlettségét.

A Balaton régió a környezet, a turisztika, az információs társadalom európai színtű modellje kíván lenni, ahol a belföldi és külföldi turisták százezrei töltik a szabadidejüket az év minden szakában a kulturált épített és a megóvott természeti környezetben, melynek következtében a Balaton régió lakosságának életminősége javul, a lakosság képzettsége, regionális tudata erősödik.

A jövőkép elérése érdekében a Balaton régió célja, a tó ökológiai állapotának védelme és a vízminőség javítása, a természeti és épített környezet védelme, a turizmus és a természetvédelem harmonikus fejlesztése, valamint a humánerőforrás képzettségének javítása és az információs társadalom kialakításával párosuló tudás alapú vállalkozások megtelepedésének segítése.

Ezen átfogó cél eléréséhez az alábbi stratégiai célok megvalósítása szükséges:

• állandósult, kedvező környezeti állapot kialakítása;

• a gazdasági erőforrások aktivizálása, a vállalkozói lehetőségek gyarapítása;

• a régió elérhetőségének javítása, a turisztikai infrastruktúra feltételeinek fejlesztése;

• rugalmas, a régiós igényeknek megfelelő humánerőforrás bázis megerősítése, a regio nális identitás erősítése;

• a régió szereplői közötti együttműködés kialakítása.

A környezet állapotának megóvásához és stabilizálásához kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztéseknek fenntartható jellegűeknek kell lenniük. A fenntartható fejlesztés érdekében szükséges a Balaton ökológiai állapotának javítása, a vízi környezet védelme, valamint a vízkészlet-gazdálkodás átalakítása, amelynek alapvető célkitűzése az üdülés, és az idegenforgalom számára ökológiai szempontból is megfelelő vízszint biztosítása. Az így meghatározott környezeti állapot eléréséhez szükséges egyrészt:

• a régió hulladékgazdálkodási problémájának, a csatornahálózat hiányosságainak, a levegő szennyezés és a zajterhelés kérdéskörének rendezése, melyek az ágazati programok keretében valósulnak meg, valamint

• a vízminőség védelmét szolgáló komplex beruházások megvalósítása, ezen belül is koncentrálva a vízminőségi monitoring-rendszer továbbfejlesztésére, a mederkotrás, strandkotrások és part rehabilitációk elvégzésére, valamint az iszapelhelyezés hosszú távra szóló megoldására.

A Balaton Régió alapvető érdeke a gazdaság fejlődési folyamatának felgyorsítása, a régió értékteremtő képességének fokozása az alapvető ágazatokban, valamint a hozzá kapcsolódó területeken.

A Balaton Régió gazdaságának fejlesztését oly módon kell megvalósítani, hogy versenyképessége növekedjen, a gazdasági erőforrások tovább aktivizálódjanak, a kis- és középvállalkozások erősödjenek, emellett a gazdasági struktúra átalakulása révén kialakuljon egy több lábon áll, diverzifikált gazdaságszerkezet. A régió adottságaiból adódóan a gazdaságfejlesztés során szem előtt kell tartani a környezetvédelemmel kapcsolatos elvárásokat. Azokat a fejlesztési folyamatokat célszerű megvalósítani, amelyek során a gazdasági térszerkezet módosul, az infrastruktúra bővül, a termelő szektor foglalkoztatottsága javul, s mindezek mellett a környezet, és tájvédelem erősödik.

A Balaton régió gazdaságfejlesztésének két fő területe:

• a turizmus fejlesztése, és

• a gazdaság diverzifikációját elősegítő innovációs és infrastrukturális fejlesztések megvalósítása.

A gazdasági fejlődés megvalósításához és az itt élők életkörülményeinek javításához elengedhetetlen a régió elérhetőségének javítása, a régiót érintő gyorsforgalmi utak kiépítése, fejlesztése (M7, M8), a regionális repülőterek és a vasúthálózat fejlesztése, amelyek az ágazati programok között kerülhetnek megvalósításra.

A régió elérhetőségének javítása mellett a térség gazdasági fejlődése szempontjából rendkívül fontos a gazdasági fejlődést elősegítő, annak alapfeltételét képező információs infrastruktúra kiépítése, a térség települései számára az információs rendszerekhez való csatlakozás technikai és humánerőforrás igényének biztosítása.

3. Prioritások

A célok elérése és a régiók fejlesztési stratégiái alapján az alábbi prioritások, főbb fejlesztési területek megvalósítása javasolt:

1. Települési életminőség javítása

2. A regionális gazdaság versenyképességnek erősítése

3. A régiók gazdasági igényeihez igazodó tudásbázis kialakítása

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERDF) finanszírozódó az első és második prioritáson belül az intézkedések régiónkénti csoportosításban jelennek meg, míg az Európai Szociális Alapból (ESF) finanszírozott harmadik prioritás horizontálisan szerveződik.

1. Prioritás: Települési életminőség javítása

A magyarországi települések kiemelkedő értéke a gazdag kulturális örökség, az épített környezet kiemelkedő értékei, a jó rekreációs adottságok. A települések szerkezetében bekövetkezett változásokból, a térségszervező városok hiányából és a kedvezőtlen anyagi helyzetből adódóan magas az elmaradott vidéki térségek aránya. Ezekre a területekre általánosan jellemző az alacsony vállalkozói és lakossági aktivitás, a kedvezőtlen életkörülmények, valamint a települések elhanyagolt állapota, a lakosság információs és kommunikációs technológiákhoz való alacsony hozzáférése.

A lakosság életkörülményeit és a vonzó gazdasági környezet megteremtését meghatározóan befolyásolja a települési környezet minősége. A települések magas környezeti terhelést jelentenek a természeti erőforrásainkra, melyek főként a szennyvízelhelyezés, a hulladékgazdálkodás elégtelenségéből, a motorizáció erősödéséből, továbbá örökölt környezeti problémákból fakadnak. A lakosság életfeltételeit kedvezőtlenül befolyásolja az egészségügyi alapellátás nem megfelelő minősége, az alapellátás intézményeinek gyenge felszereltsége. A kistérségek között jelentős gazdasági és társadalmi különbségek mutatkoznak. A helyi kezdeményezésekre építő, befektetéseket vonzó és a helyi életminőséget javító fejlett gazdasági és társadalmi környezet kistérségi együttműködéseken keresztül történő megvalósítása kiemelt jelentőségű. A fenti problémák okainak megszüntetése érdekében az alábbi célok elérése szükséges:

• a lakosság életkörülményeinek javítása, a helyi közösségi élet élénkítése,

• vonzó gazdasági környezet kialakítása a helyi kezdeményezések révén,

• települési környezetminőség javítása, egészséges környezeti feltételek megteremtése.

A vonzó gazdasági és társadalmi környezet kialakításának meghatározó eszköze az integrált kistérségi és településfejlesztési akciók ösztönzése, melynek eredményeként olyan települési infrastruktúra és településkép kerül kialakításra, mely segíti az ipari, kereskedelmi és turisztikai tevékenységek fejlődését. A fejlesztések részeként megújulnak és bővülnek a települési zöldfelületek, megvalósul az épített környezet és a kulturális örökség védelme és minőségi fejlesztése. Szükséges továbbá az ipari zónák hasznosítási szintjének növelése funkcióváltással és rehabilitációval, valamint a településközpontok és a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek által lakott, romló állapotú és alacsony státuszú lakóterületek rehabilitációja.

A prioritás keretében olyan beruházások kerülnek megvalósításra, melyek csökkentik a környezet terhelését. A hulladékgazdálkodás korszerűsítése kiemelt nemzeti célként jelenik meg. A hulladékgazdálkodási célkitűzések elérése érdekében szükséges a hulladékok korszerű helyi gyűjtési és előkezelési rendszereinek kialakítása, a régi hulladéklerakók felszámolása. Külön hangsúlyt kell fektetni a szelektív hulladékgyűjtés és hasznosítás feltételeinek megteremtésére, az akciók eredményességét biztosító szemléletformálásra.

A települések általános problémája a szennyvíz ártalommentes elhelyezésének biztosítása. A prioritás ezért a települések szennyvíz-elhelyezési gondjainak mérséklését is szolgálja. valósul meg, Előnyt kell élvezniük a gazdaságosabb működtetést lehetővé tevő alternatív, természetközeli tisztítási eljárások alkalmazásának. Jelentős lépések szükségesek a megújuló energiaforrások felhasználásának növeléséhez.

Az egészségügyi alapellátás fejlesztésének részeként - különösen a keleti régiókban és az elmaradottabb kistérségekben – szükséges a háziorvosi ellátás infrastrukturális hiányainak felszámolása és kistérségi csoportpraxisok fejlesztésével az ellátás kiegyenlítettebbé tétele, a kapuőr szerep segítése, a betegút követése.

A települési szolgáltatások közül kiemelkedik az információs társadalomhoz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése, az információs társadalom kínálta lehetőségek szélesebb körben való kihasználása is. A modern kommunikációs hálózatokba elsősorban a kistelepülések bekapcsolódását kell ösztönözni. Ennek keretén belül szükséges a közösségi hozzáférések (pl.: teleházak) infrastrukturális hátterét biztosító információs hálózatok kiépítése, fejlesztése; ehhez kapcsolódóan a hatékony használatot elősegítő képzések biztosítása; továbbá a közösségi célú on-line szolgáltatások, tartalom-fejlesztések elterjesztése.

2. Prioritás: A regionális gazdaság versenyképességnek erősítése

Területenként eltérő mértékben és minőségben, de a legtöbb térségben hiányos a gazdasági tevékenységek folytatásához keretet adó infrastrukturális háttér. A térségenként eltérő sajátosságokkal jellemezhető turisztikai potenciál kihasználtsága alacsony, hiányoznak a magas minőségű szolgáltatások, a turisztikai kínálat nem épít megfelelően a helyben található belső erőforrásokra.

A helyben található kutatási-fejlesztési kapacitások szűkösek, kihasználtságuk gyenge, a termelőszféra és a tudományos tevékenységet folytató szervezetek közötti együttműködés korlátozott.

A regionális és kistérségi szinten is megfigyelhető gazdasági különbségek fokozatos megszüntetése, a jelentkező problémák megoldása érdekében a következő célok elérése szükséges:

• A vállalkozások számára hátteret és fejlett szolgáltatásokat biztosító gazdasági infrastruktúra fejlesztése

• A gazdasági versenyképesség javítását, a gazdasági aktivitás fokozását közvetlenül szolgáló közúti infrastruktúra fejlesztése

• A kis- és középvállalatok együttműködésének ösztönzése, hálózatszerű szerveződésük támogatása

• A turizmus jövedelemtermelő képességének javítása

• A tudományos tevékenységet folytató szervezetek fejlesztése, és a gazdasági szférával kialakult kapcsolatrendszer dinamizálása

A vállalkozások és technológiai innovációt támogató létesítmények és szolgáltatásaik fejlesztése révén minőségileg megerősödik, és részben bővül az ipari parkok meglévő hálózata, mely a területi sajátosságoknak megfelelően részben a volt ipari területek helyén és környezetében kialakított “barna mezős” beruházások támogatásával valósítható meg. Ehhez kapcsolódóan technológiai és innovációs központok kialakítása és tevékenységük támogatása indokolt. Szükséges a helyi közlekedési infrastruktúrához és gazdasági szerkezethez illeszkedő logisztikai központok létesítése és hálózatba kapcsolása is. A kevésbé fejlett gazdasági háttérrel bíró térségekben inkubátorházak felállítása és szolgáltatásaiknak támogatása indokolt.

A gazdaság egyre tekintélyesebb részét képező turisztikai ágazat infrastruktúrájának helyi adottságokhoz igazodó fejlesztése megkívánja az igényekkel összhangban levő, meglévő turisztikai vonzerők minőségi fejlesztését, valamint új vonzerők kiépítését, szálláshelyek és kapcsolódó szolgáltatások minőségét javító beruházásainak támogatását. A turisztikai vonzerők kiegyenlítettebb területi eloszlásának elősegítése érdekében egy-egy térségen belüli turisztikai attrakciók együttes, összehangolt fejlesztését kell megvalósítani. Ezen túl tematikus turisztikai programcsomagok kialakítását célzó fejlesztések és a marketing tevékenységek fejlesztésének támogatása szükséges. A fejlesztés hozzájárul a kevésbé preferált térségek turizmusba történő bekapcsolódásához, amely a térségekbe áramló bevételeken keresztül és a foglalkoztatási lehetőségek bővülése révén a lakosság helyben maradását segíti elő.

E prioritás keretében javítani kell az innovációs intézmények gazdasági integrációját a gazdasági együttműködések ösztönzésén keresztül. Ez a klaszterek szervezetének, tevékenységének, termelési infrastruktúrájának, szolgáltatásainak, információs és tudásbázisának, valamint marketingjének támogatásával érhető el.

A térségi elérhetőség javítása a közúthálózat mennyiségi és minőségi fejlesztésével a régiók belső elérhetőségi viszonyainak javításával valósítható meg. Ezt a közlekedési szempontból perifériális helyzetű települések hiányzó összekötő úthálózatainak kiépítésével, a rossz minőségű három- és négyszámjegyű útvonalak felújításával, az iparterületek, logisztikai központok és turisztikai vonzerők hiányzó, illetve elégtelen kapacitású, a közvetlen megközelítést elősegítő vagy lehetővé tévő bekötő útjainak megépítésével, továbbá a jelentős közlekedési eredetű környezeti terheléssel sújtott települések vagy településközpontok elkerülő úthálózatának kiépítésével lehet elérni. A közlekedési infrastruktúra fejlesztésének eredményeként javul a térségeken belüli gazdasági aktivitás növeléséhez szükséges feltételrendszer, nő a versenyképesség.

3. prioritás: A régiók gazdasági igényeihez igazodó tudásbázis kialakítása

A prioritásban megfogalmazott célok elérését az alábbi specifikus célok szolgálják:

• A régióban élő lakosság gazdasági igényekhez igazodó képzettségi szintjének növelése

• Regionális tudásközpontok kialakítása

• A hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának javítása

A regionális gazdaság vérkeringésében bekapcsolódott vállalkozások további fejlődéséhez elengedhetetlen a vállalkozások igényeihez illeszkedő képzési programok támogatása, melyek hangsúlyt helyeznek az új technológiákhoz kapcsolódó ismeretek oktatására, a vállalkozások képzési programjainak támogatására, a szakmához nem köthető, de nélkülözhetetlen képességek, mint a nyelvtudás fejlesztésére, és a vállalkozói ismeretek oktatásának bővítésére.

A tudásalapú regionális fejlődés katalizátorai lehetnek a régiókban működő felsőoktatási és kutatási intézmények, amely köré kisvállalati hálózatok, helyi szakmakultúrák szerveződnek. A cél a tudás terjesztésében és fejlesztésében érdekelt intézmények ill. a gazdasági szereplők kapcsolatrendszerének összehangolt fejlesztése, hálózatok működtetése, az oktató-kutató-szolgáltató egyetem modelljének megvalósítása.

Az erőforrások megfelelő kihasználása érdekében célszerű a helyi foglalkoztatási kezdeményezések ösztönzése, melyek megteremtik az alapot a régiók gazdaságának belső erőforrásokra támaszkodó bővüléséhez is. Ezek a kezdeményezések magukba foglalják a non-profit vállalkozási tevékenységek, a közösségi-közhasznú foglalkoztatási projektek, távmunkaprogramok, tranzitfoglalkoztatási projektek támogatását, a megváltozott munkaképességűek munkerőpiaci integrációjának elősegítését, a projektek lebonyolításához szükséges humán és intézményi háttér megteremtésének támogatását, valamint a tartós munkanélküli képzés mellett megvalósuló foglalkoztatás elősegítését.

A Regionális Operatív Programnak olyan szerkezetűnek és tartalmúnak kell lennie, amely egyrészt elősegíti a kiegyenlített területi fejlődést és a régiók önállóságának erősödését, ugyanakkor lehetővé teszi a program egyszerű és hatékony végrehajtását.

Az intézkedések megvalósítása a prioritásokban kitűzött specifikus célok elérését szolgálja. Az intézkedések a régiók stratégiái alapján területileg koncentráltan, elsősorban a tervezési és statisztikai régiókhoz illeszkedve kerültek kijelölésre, a hatékonyabb, terület specifikus beavatkozások biztosítása érdekében. A humán erőforrás területén a végrehajtás szempontjait szem előtt tartva horizontális, az ország egész területére érvényes intézkedések kerültek kijelölésre. A végrehajtás folyamán biztosítani kell, hogy az egyes régiókban szinergikus hatást kifejtő, egymáshoz kapcsolódó projektek valósuljanak meg. Ez különösen fontos a képzési programok valamint az infrastrukturális és a vállalkozás támogatási programok viszonylatában. Mindazonáltal a régiónkénti korlátozott intézkedésszám hozzájárul a fejlesztések koncentrációjához mind földrajzi értelemben, mind a kedvezményezett célcsoportok tekintetében.

A Regionális Operatív Program prioritásai és intézkedései

3.1 Települési életminőség javítása

3.1.1 Integrált területfejlesztési akciók a Közép-Magyarországi régióban

Célok:

• Települési központok fejlesztése

• Az épített környezet minőségi megújítása

• A természeti környezet fokozott védelme, zöldfelületi rendszerek fejlesztése

• Kiegyenlített és magas színvonalú kommunális ellátás biztosítása

• A közösségi közlekedés feltételeinek javítása

Leírás

A Közép-Magyarországi Régió heterogenitásából eredően az eltérő sajátságú területek, a régió magját alkotó térség (önmagán belül is változatos problémákkal) és a távolabbi falusias, kisvárosias térségek természetszerűleg különböző típusú beavatkozásokat kívánnak meg. Általános problémát jelent azonban a települések központi tereinek hanyatlása, amely mind gazdasági, mind társadalmi szempontból jelentős problémákat gerjeszt.

A jelenségeket a szuburbanizáció kapcsolja össze jelentős szociális és gazdasági infrastruktúrálisinfrastrukturális hiányokat hozva létre a migrációs célterületeken, míg a kibocsátó térségekben a meglévő rendszerek tovább-működtetése, illetve hanyatlása jelent problémát. A hiányok és kapacitások eltérő allokációjából eredő mozgások, ingázás, migráció, környezetszennyezés fokozottan terheli az agglomeráció térségét.

Az egész régióban, de különösen Budapesten jellemző a települési zöldfelületi elhanyagolt állapota, és területi fogyása a beépítés következtében. Bár az infrastrukturális fejlesztés területén az utóbbi években igen jelentős beruházások történtek, azonban a szennyvíz, a hulladék gyűjtése és kezelése, hasznosítása a települések jelentős részén még mindig nincs megnyugtatóan megoldva.

A főváros környéki közforgalmú közlekedésben az egységes tarifa és az integrált hálózatok hiánya miatt az egymással konkurens tömegközlekedési szolgáltatók járatai területi átfedésben üzemelnek, melynek következménye egyes rendszerelemek túlterheltsége, mások alacsony kihasználtsága.

Támogatható tevékenységek

Településközpontok funkcióbővítése

Az intézkedés olyan minta értékű Főutca programokat támogat, mely olyan településrész-revitalizálást jelent, amely a helyi örökség és a közösség közös akaratán alapul, az önkormányzatok és a helyi magántulajdonosok pénzügyi együttműködésével annak érdekében, hogy településeiken - kis- és nagyvárosokban egyaránt - az eredeti utcaképet, és hangulatot visszaállítsák.

Természeti környezet védelme, zöldfelületek fejlesztése

Az intézkedés a védett területek környezeti nevelési, rekreációs funkcióinak fejlesztését, és a településeken belüli zöldfelületi rendszerek kialakítása és felújítását támogatja.

Helyi környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése

Az intézkedés keretében szennyvízelvezető közcsatorna-hálózat bővítése, a szennyvíztisztító telepek korszerűsítése és tisztítási hatásfokának növelése, megépült szennyvízcsatorna-hálózatra kapcsolt lakások arányának növelése valamint szelektív hulladékgyűjtési, -kezelési programok támogathatók támogatható. A régió adottságaira építve a megújuló energiaforrások hasznosítása szintén támogatandó.

Integrált közlekedési rendszerek kialakítása

Az intézkedés a tömegközlekedés tekintetében az intermodális személyszállítási csomópontok és a P+R rendszer eszközváltó zónáinak kialakítását, a közforgalmú közlekedés viteldíjrendszerének, a közforgalmú közlekedés szolgáltatói közti tarifa-közösségek kialakítását, az agglomeráció összehangolt közlekedési rendszerének megteremtését és a helyi tömegközlekedés vállalkozói-üzleti alapon történő működtetését támogatja.

Célcsoport

• önkormányzatok és társulásaik

• vállalkozásfejlesztési szervezetek

• helyi vállalkozások

• civil szervezetek

• közlekedési vállalkozások és szövetségeik.

3.1.2 A települési életkörülmények javítása a Közép-Dunántúli régióban

Célok:

Olyan integrált kistérségi és településfejlesztési akciók ösztönzése, melyek hozzájárulnak:

• A régió népességmegtartó-képességének erősítéséhez,

• A lakosság életkörülményeinek javításához,

• A térségi központok térségszervező funkcióinak megerősítéséhez és kiépítéséhez,

• A települési környezetminőség javulásához.

Indoklás:

A régió fejlődési lehetőségeinek kihasználásához elengedhetetlen olyan integrált tevékenységek megvalósítása, melyek hatása helyi szinten érezhető és amelyek közvetlenül járulnak hozzá a helyi életminőség javulásához. A gazdasági tevékenységek folytatásának meghatározó feltétele a helyi infrastrukturális feltételek megléte, a tiszta és egészséges települési környezeti feltételek.

Támogatható tevékenységek:

Helyi környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése

A régióban a felszíni szennyeződésre érzékeny területek nagysága az országos átlagnál lényegesen nagyobb (Dunántúli-középhegység, Duna kavicsteraszok), ezért fontos a potenciális veszélyforrások csökkentése. Ennek érdekében támogatandó a kistelepülések ártalommentes szennyvízelhelyezésének megoldása, kiegészítve az ágazati nagyberuházásokat. További támogatandó terület az országos hulladékgazdálkodási célkitűzésekhez illeszkedően a szelektív hulladékgyűjtés és annak eredményességét biztosítandó, a hulladékok hasznosításának támogatása, a feldolgozó-kapacitás kiépítése, illetve a települési környezetet jelentős mértékben meghatározó belterületi vízrendezés támogatása. A helyi adottságok jobb kihasználhatóságának érdekében, a fenntartható fejlődés eszméjének szem előtt tartásával a régió azon térségeiben, ahol a megújuló energiaforrások felhasználása perspektivikus, ott a decentralizált energiatermelés és felhasználás elterjedését kell elősegíteni.

Térségközpontok fejlesztése

A régióban meglévő és formálódó térségközpontok funkcióbővülése, illetve a meglévő többletfunkciók minőségének fejlesztése megköveteli a közszolgáltatások hatékony ellátását, a kulturális szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférést, valamint a települések természeti és épített környezeti értékeinek védelmét. A településeken lakók életminőségének javításához nagymértékben hozzájárul a gyalogos zónák, rendezett és esztétikus közterületek és zöldfelületek kialakítása és felújítása. A térségközpontok fejlesztéséhez elengedhetetlen a tömegközlekedés színvonalának javítása.

A kommunikációs kultúra fejlesztése és informatikai adatbázis kiépítése a közszférában

A korszerű információs infrastruktúra hálózatának elemei megtalálhatók, ugyanakkor a régió fejlesztésében érintett intézmények nem használják ki az ebben rejlő lehetőségeket, így nem alakult ki hálózatszerű tartalmi együttműködés. Szükséges az önkormányzatok informatikai fejlesztéseinek, hálózati együttműködéseinek kialakításra, továbbá az on-line közigazgatási, szociális és egészségügyi ügyintézés lehetőségeinek megteremtése. Az on-line szolgáltatások speciális köre, az életminőséget fejleszteni képes innovatív szolgáltatások elterjesztése kiemelten támogatott.

Célcsoportok:

• helyi önkormányzatok, önkormányzati társulások

• Egyéb non-profit szervezetek

• Gazdasági társaságok

• Önkormányzatok és a magán szféra által közösen létrehozott, önkormányzati többségi tulajdonban lévő közhasznú fejlesztési társaságok

3.1.3 A Nyugat-Dunántúli régió településhálózatának minőségi fejlesztése

Célok:

Az intézkedés célja a természeti és épített környezet adottságaira fenntartható módon építő minőségi lakókörnyezet és élettér biztosítása, valamint a közszolgáltatások minőségének javítása, különösen a magasan képzett munkaerő helyben tartása érdekében.

Indoklás

A magasabb hozzáadott értéket előállító kis- és középvállalkozások letelepedésének ösztönzéséhez, illetve a működésükhöz szükséges a magasan képzett munkaerő jelenléte régióban. A képzettebb munkaerőnek jelentős igénye van a jobb minőségű lakókörnyezet megteremtésére, a közszolgáltatások hatékonyabb ellátására, illetve a szabadidő eltöltéshez szükséges infrastruktúra megteremtésére.

Támogatható tevékenységek

Település rehabilitáció

A célok elérése érdekében fontos a jelentős műemléki, vagy építészeti értékű, de elhanyagolt állapotú településrészek, településközpontok rehabilitációja. A település rehabilitációs programokban oly módon kell biztosítani a civil és a magánszféra összefogását, hogy az erősítse a lakosság elkötelezettségét a fejlesztések iránt, egy megújult közösségi tér kihasználását szolgálva.

A települési közszolgáltatások minőségének javítása

A települési közszolgáltatások minőségének javítása érdekében alapvetően a közszolgáltatások infrastruktúráját kell fejleszteni. A fejlesztéseknek a következő területekre kell koncentrálniuk: a tömegközlekedéshez kapcsolódó kiszolgáló létesítmények (megállóhelyek, közös állomások) fejlesztése; az aprófalvas területeken a szennyvízkezelés helyi adottságokhoz igazodó megoldásaink ösztönzése; a hulladékkezelés akut problémáinak megoldásai, így az illegális lerakók felszámolása, a hulladékkezeléshez (szelektív gyűjtéshez) szükséges eszközök, berendezések beszerzése; az energia ellátás javítása a megújuló energiaforrásokból (biomassza, geotermikus-, napenergia) előállított hőenergia-termelő kapacitások létesítése.

A szabadidős tevékenységek infrastruktúrájának javítása

Az életminőséghez szorosan kapcsolódó szabadidő változatosabb eltöltése és a természeti, kulturális értékek magas minőségű, de fenntartható hasznosításához szükséges a szabadidősport (pl. uszoda, szabadidőpark) és kulturális (pl. kisebb témapark, interaktív múzeumok) létesítmények, valamint a helyi közösségi életnek teret nyújtó teleházak fejlesztése.

Célcsoport

• KKV-k a turisztikai ágazatból

• Önkormányzati közhasznú társaságok

• Helyi hatóságok

• Közszolgáltatást végző társaságok

3.1.4 A társadalmi-gazdasági környezet javítása a Dél-Dunántúli régióban

Célok:

• Hasznosítatlan vagy alulhasznosított, elhanyagolt állapotú településrészek alkalmassá tétele modern gazdasági (termelő) tevékenységek és/vagy közösségi funkciók betöltésére.

• Alacsony társadalmi státuszú, elhanyagolt állapotú, esetenként egészségre káros településrészek rehabilitálása

Az intézkedés eredményeképpen a települések hagyományos iparterületei és kihasználatlan épületegyüttesei újra alkalmassá válnak gazdasági és/vagy közösségi funkciók betöltésére, a települések egészségesebb és vonzóbb környezetet képesek biztosítani lakóik számára.

Indoklás:

A Dél-Dunántúli régió viszonylagos hátrányban van a külföldi befektetések mennyiségét és minőségét tekintve, ezt mutatja a befektetett külföldi tőke rendkívül alacsony összege és a gazdasági aktivitás alacsony szintje. Az elmaradt fejlesztések eredményeképpen a települési környezet minősége stagnál vagy romlik; a volt nehézipari tevékenységek káros környezeti következményeivel a forráshiányos települések nem tudnak megbirkózni. Az újonnan betelepülő kevés számú vállalkozás nem tudja felvállalni a régi iparterületek alkalmassá tételét a termelésre, és a barna-övek helyett a települések szélein zöldmezős beruházásba kezd.

A nehézipari tevékenységek múltbeli koncentrálódásával nagyszámú munkaerő vándorolt a régió gazdasági centrumaiba, azon belül is gyakran a speciálisan nekik készült lakónegyedekbe. A nehézipar leépülését követően a gazdasági aktivitás e településeken, különösen egyes városrészeiben, rendkívüli mértékben lecsökkent. Az alacsony jövedelmi és szociális státuszba csúszott lakosság nem képes lakókörnyezete minőségének megőrzésére; e területek közterületei, sokszor lakásállománya is a végletekig leromlott. E területek lakói halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek, a szociális és közbiztonsági problémák súlyosbodnak, melyek negatív hatása a települések egészében jelentkezik.

Támogatható tevékenységek:

Hasznosítatlan vagy alulhasznosított iparterületek, volt katonai létesítmények, kihasználatlan épülettömbök rehabilitációja (építészetileg értékes épületek helyreállítása, bontás, kármentesítés, gazdasági és/vagy közösségi funkciók biztosításához szükséges infrastrukturális fejlesztések)

Alacsony, illetve romló státuszú településrészek és közterületeinek megújítása, infrastrukturális fejlesztése. Az EU támogatások kiegészülhetnek tisztán hazai forrással, az alacsony komfortfokozatú lakásállomány felújítását célzó tevékenységek finanszírozása érdekében.

Célcsoportok:

• Önkormányzatok, önkormányzati tulajdonú intézmények

• Kistérségi társulások

• Közhasznú társaságok

• Lakószövetkezetek

3.1.5 Az életminőség javításával kiegyensúlyozott területi fejlődés biztosítása az Észak-Magyarországi régióban

Célok:

Az intézkedés célja a régión belül az életminőség terén jelentős térségi különbségek csökkentése, a befektetők számára vonzó gazdasági környezet, a népesség számára egészségesebb lakókörnyezet megteremtése.

Indoklás:

A régión belül az életminőség terén jelentős térségi különbségek jelennek meg, melyeknek többek között infrastrukturális okai vannak. Az életkörülményekben való elmaradottság jól tetten érhető abban, hogy elsősorban a határmenti térségekből erős az elvándorlás. Különösen a közlekedési infrastruktúra jelenlegi kiépítettsége és minősége az, amely nem kellően igazodik az elvárásokhoz. A régió kiterjedt perifériális térségekkel rendelkezik, melynek települései nemcsak a régióközpontot, vagy a megyeszékhelyet, hanem saját kistérség központjukat is nehezen érik el. A hátrányos helyzetű, perifériális, - többnyire aprófalvas – térségekben sokszor hiányosak a térségközpont alapvető ellátó-szolgáltató funkciói is.

A régió változatos természeti és táji adottságai ellenére – az elmúlt időszak ipari, nehézipari tevékenységének következményeként – az ország legszennyezettebb térségei közé tartozik. A megfelelő életminőség további alappillére a szennyvízkezelés megoldása, a hulladékgazdálkodás színvonalának fejlesztése, és a szennyezett területek kármentesítése.

Támogatható tevékenységek:

A régión belüli elérhetőségi viszonyok javítása

Az intézkedés a régió perifériális térségeiben a mellékúthálózat fejlesztését, a települési összekötő utak kiépítését és korszerűsítését, a zsáktelepülések bekötését, a térségközpontok elérhetőségének javítását támogatja.

A térségközpontok funkcióbővülésének elősegítése

A célok elérése érdekében fontos az elhanyagolt településrészek rehabilitációja, a nem hasznosított, építészetileg értékes épületek helyreállítása, gazdasági és/vagy közösségi funkciók betöltésére alkalmassá tétele. Támogatható a rendezett és esztétikus közterületek kialakítása, felújítása valamint az ehhez kapcsolódó eszközbeszerzés. A kisebb térségközpontok vonzáskörzetére kiterjedő szolgáltató-ellátó funkciók erősítése érdekében különösen az egészségügyi alapellátás minőségének javítását kell előtérbe helyezni.

A környezeti infrastruktúra színvonalának fejlesztése

Az intézkedés keretében mindenekelőtt a hulladék gyűjtésével és hasznosításával kapcsolatos fejlesztések, továbbá a szennyvizek ártalommentes elhelyezését célzó beruházások támogathatók. A régióban sok helyen előforduló szennyezett iparterületek esetében törekedni kell a környezeti károk felszámolására.

Célcsoportok:

• Önkormányzatok,

• Önkormányzati tulajdonú intézmények

• Kistérségi társulások

• Önkormányzatok és a magán szféra által közösen létrehozott, önkormányzati többségi tulajdonban lévő közhasznú fejlesztési társaságok

• Egyéb non-profit szervezetek

3.1.6 Kistérségi központok, közép- és kisvárosok lakó- és gazdasági környezetének javítása az Észak-Alföldi régióban

Célok

• Képzett lakosság igényeihez kapcsolódó lakó- és települési környezet fejlesztése

• A vállalkozások működési feltételeit javító környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése a környezeti terhelés csökkentése érdekébe n

• Az információhoz való hozzáférés közösségi célú, azon belül is az önkormányzatok informatikai alapú szolgáltatásainak a fejlesztése

Indoklás:

A lakosság életkörülményeinek magasabb szintű biztosításának, a turisták növekvő igényei kielégítésének és a vállalkozások működésének alapvető feltétele a környezet állapotának minősége. A magas színvonalú lakókörnyezet hozzájárul a magasan képzett lakosság térségből való elvágyódásának csökkentéséhez, a turistáknak az adott települések iránti érdeklődésének a növekedéséhez. Az elmúlt években az önkormányzatok szűkös forrásai csak a nagyobb városokban, megyeszékhelyeken tettek lehetővé a régióban hasonló jellegű fejlesztéseket, általában a befektetések célpontjának kijelölt kistérségi központok lakóterei, közösségi terei, zöldövezetei nem kellően kiépítettek, gyengék a közösségi funkcióik.

A lakossági életminőség alacsony színvonalának egyik legsúlyosabb oka az egészségügyi alapellátáshoz való hozzáférés korlátozott volta. Az ellátórendszerben ugyanis olyan mértékű aránytalanságok tapasztalhatók, hogy a jelenlegi rendszerben nincsen megoldva az ún. ”kapuőri szerep”, tehát a régióban számos helyen indokolatlanul küldik tovább a betegeket a nem megfelelő helyi ellátás hiányos eszközei, valamint az elégtelen kapacitások miatt.

A turisztikai és feldolgozóipari tevékenység végzésének alapvető feltétele a környezeti terhelés minimalizálása. Ezért a következő intézkedés keretében megcélzott turisztikai körzetekben és az ipari parkkal rendelkező településeken különös figyelmet kell fordítani a hiányzó hulladékkezelési infrastruktúra pótlására. A régióban jelentős problémát okoznak a belvizek és árvizek, sokszor veszélyeztetve a lakóterületeket és a gazdasági tevékenységeket. Ezen problémák megoldása fontos annak érdekében, hogy a vállalkozások folytonossága és értékvédelme, a képzett lakosság helybentartása, valamint a természeti vonzerők turisztikai célú hasznosítása biztosítva legyen.

A közösségi szolgáltatásokhoz és a lakosság életminőségéhez, valamint a vállalkozások működési környezetéhez ma már hozzátartozik az információs társadalomba való bekapcsolódás feltételrendszere. A régióban ugyan elkezdődött a Teleház-program, ami a közösségi célú információnyújtás egyik jelentős színtere (az országos átlagot kétszeresen felülmúlja), azonban jelentős problémát okoz, hogy csupán a megyeszékhelyeke, illetve a nagyobb települések rendelkeznek teleházakkal, a kis és közepes méretű városok, kistérségi központok azonban továbbra sem kapcsolódtak bele az információ áramlásba. További probléma, hogy a jelenlegi teleházak kisugárzó erejük ilyen tekintetben nem terjed túl a települési határokon és szolgáltatásaik korszerűsítése is szükséges. Gyakran tapasztalhatók hiányok és lassúságok az önkormányzatok ügyintézésében, ami többnyire az információs technológiák használatának nem kielégítő voltára vezethető vissza.

Az intézkedés hozzájárul a kis- és középvárosok megerősítéséhez, a vállalkozások közvetett környezetének fejlesztéséhez, ami indirekt módon segíti a foglalkoztatás bővítését. Az intézkedés végrehajtásával az épített és a természeti környezet állapotának megóvása is megvalósul. Mindezen fejlesztések hozzájárulhatnak a magasan képzett lakosságnak a régióban való maradásához.

Támogatható tevékenységek:

A kis- és középvárosok településközpontjainak fejlesztése, rehabilitációja

Az intézkedés keretében támogatásra kerül a kis- és középvárosok településközpontjának modernizációja, a központokban található meghatározó közösségi épületek fejlesztése, ezen belül kiemelten a kulturális, egészségügyi, információszolgáltatási épületek fejlesztése, a települési zöldfelületek növelése, a települési élet civil szerveződéseinek támogatása. A háziorvosi ellátás épületeinek felújítása mellett fontos az egészségügyi alapellátás biztosításához szükséges gépek beszerzésének támogatása. A fejlesztéseket partnerségi alapon úgy kell megvalósítani, hogy a településközpontokban javuljon a kiskereskedelmi vállalkozások működési környezete, a lakosság elégedettsége a települési környezet minőségével, növelve a közterületekhez kapcsolódó ingatlanok értékét. A településközpontok rehabilitációjának részeként a környezeti terhelés csökkentése érdekében támogatandó a forgalomcsillapításhoz kapcsolódó beruházások, így gyalogos övezetek kialakítása, valamint települési tehermentesítő és elkerülő utak fejlesztése. Előnyben részesülnek azok a fejlesztések, melyek a kiemelt természeti értékekhez, a Tiszához, a Tisza-tóhoz, a termálvizekhez, valamint egyéb, regionális szinten jelentős turisztikai célterületek fejlesztéséhez kapcsolódnak.

A kis- és középvárosok környezeti terhelését csökkentő infrastrukturális fejlesztések

A környezeti terhelés részeként e program keretében az 5000 lakos egyenérték alatt lévő települések ártalommentes szennyvízkezelése támogatandó, különösen akkor, ha sérülékeny vízbázisú területen találhatók. A támogatandó kistérségi központokban és turisztikai körzetekben ösztönözni kell a szelektív hulladékgyűjtés bevezetéséhez kapcsolódó beszerzések és beruházások megvalósítását, a megújuló energiaforrások hasznosításához szükséges beruházásokat, valamit a hulladék kezeléséhez, hasznosításához szükséges berendezések és eszközök beszerzését. A települések árvízvédelme és a belvízvédelme érdekében szükséges a belvízelvezetési rendszerek fejlesztése, valamit az iparterületek fejlesztésben és a turisztikai fejlesztésekben érintett települések körzetében a nagyvízi meder vízszállító kapacitásának növelése és a síkvidéki víztározó rendszerek kiépítése.

A közösségi célú informatikai infrastruktúra fejlesztése

Az információs társadalom nyújtotta kihívásokhoz és lehetőségekhez kapcsolódva a régió hátrányainak növelése megakadályozható. A fejlesztések részeként támogatni kell az önkormányzatok szolgáltatásainak javításához szükséges informatikai hardver és szoftver jellegű fejlesztéseket. A projekteknek az önkormányzatok működési hatékonyságának javításához, valamint a helyi lakosoknak és a településekre betelepülni kívánó vállalkozásoknak nyújtandó információs szolgáltatások bővülését kell szolgálniuk. A támogatások részeként szükséges a Teleház-program folytatása, mely intézmények helyet adnak egy település közösségi programjainak. Az informatikai fejlesztésekhez kapcsolódóan a munkaerő alkalmazkodóképességének javítása érdekében az érintett településeken informatikai képzéseket kell támogatni.

Célcsoportok:

• Önkormányzatok

• Hulladékhasznosítással foglalkozó vállalkozások

• Civil szervezetek

• Non-profit szervezetek

3.1.7 Fenntartható, komplex vízgazdálkodás a Dél-Alföldi régióban

Cél:

A Dél-Alföldi régió különösen gazdag vízi erőforrásainak, felszíni és felszín alatti vizeinek, folyómenti ártereinek, térségeinek védelme, az egyedülálló adottságok megőrzése és fenntartható hasznosításának elősegítése.

Indoklás:

A régiót nemzetközi fontosságú folyók (Duna, Tisza) szelik át, aminek következtében a régió folyói (beleértve a Körösöket is) többnyire a határokon túlról érkeznek. Ez árvízveszéllyel és szennyeződési kockázatokkal jár, amit nem szabad alábecsülni. Ezért támogatni kell a vizek védelmét szolgáló fejlesztéseket. Fontos a felszín alatti vizek védelme is, különösen a sérülékeny ivóvízbázisok és a Duna-Tisza közi Homokhátság vízvisszatartása esetében.

A folyók különleges turisztikai lehetőségeket jelentenek. Ezeken az egyedülálló regionális természeti erőforrásokon alapuló turisztikai vonzerők fejlesztése a környezeti szempontok előtérbe helyezésével történhet meg.

A régió nagy részén még nem épültek ki az Európai Uniós előírásoknak megfelelő vízkezelési és szennyvíztisztítási rendszerek. Ez a jelenség főként az elmaradottabb térségekre jellemző. Ezért az intézkedésnek hozzá kell járulnia megfelelő vízkezelő rendszerek fejlesztéséhez (helyi szennyvízkezelési rendszer helyreállítása, felszíni vízelvezető rendszerek kiépítése stb.).

A turisztikai infrastruktúra jelenlegi állapota feltétlenül fejlesztésre szorul. Az egészségturizmus korábbi infrastrukturális fejlesztéseire építve célszerű a régió szálláshely kapacitásait növelni, a környezeti adottságokra épülő aktív turizmust pedig támogatni kell a természeti értékek megőrzésével, az azokra alapozott ésszerű fejlesztésekkel. Nagy fontossággal bír a vadászati és horgász-turizmus infrastrukturális feltételeinek javítása is.

Támogatható tevékenységek:

Vízvédelem és kapcsolódó infrastruktúrafejlesztés

Szükséges a vízvédelmet szolgáló infrastrukturális beruházások megvalósítása, monitoring rendszerek kiépítése. A meglevő infrastruktúrát összehangolt, környezeti szempontokat szem előtt tartó fejlesztésekkel lehet javítani, melyek biztosítják a felszíni és felszín alatti vizek védelmét.

A vízi turizmus területén a kishajó, jacht és csónakforgalom fogadására alkalmas kikötői kapacitások kiépítése szükséges.

Fenntartható és ésszerű vízhasználat

Feltétlenül szükséges a vízparti üdülőterületek szennyvízkezelésének megoldása, amit jelenleg a magyar finanszírozási források nem támogatnak. Fontos a megfelelő berendezések és technológia beszerzése és kiépítése is a keletkezett szilárd hulladék hasznosításához és az illegális lerakók felszámolásához, valamint további fejlesztések szükségesek a termálvízkészlet racionális hasznosítása ügyében is.

Turizmushoz kapcsolódó vizek (termálvizek, horgászat)

Az egészségturizmus korábbi infrastrukturális fejlesztéseire építve szükséges a szálláshelyek minőségi és mennyiségi fejlesztése, valamint aktív, célcsoport-orientált marketing tevékenységek ösztönzése.

Fontos a természeti és kulturális kincsek vonzerejének növelése turisztikai információs centrumok létesítésével, integrált túraútvonalak építésével (kerékpár és mountain-bike ösvényekkel, madár lesekkel, gasztronómiai körutakkal, a vízparti turizmus feltételeinek javításával).

A fenti célt szolgálhatják a nemzeti parkok területén található álló- és folyóvizek mentén megvalósított fejlesztések is, szem előtt tartva azt, hogy a természeti kincsek megőrzése élvez elsődleges prioritást. A természeti területek vonzerejének fejlesztése magában foglalja a marketing tevékenységet, az ehhez kapcsolódókulturális értékmegőrzést és egyben hozzájárul a régió turisztikai kínálatához is.

Célcsoportok:

• KKV-k és konzorciumaik

• Civil szervezetek

• Helyi önkormányzatok

• Önkormányzati közhasznú társaságok

3.1.8. Balaton, mint környezeti érték megóvása – A TARTALOM MÉG PONTOSÍTANDÓ

Célok:

A gazdasági-társadalmi és a környezeti fenntarthatóság, a gazdaság és infrastruktúra fejlesztés összehangolása:

• a lakosság életkörülményeinek, életterének javítása,

• a települési és vízi környezet védelme,

• a környezeti és gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe vevő, az elérhető legjobb környezetbarát technológiák bevezetésére és elterjesztése érdekében.

Indoklás:

A víz minőségét, élővilágát, a táji, természeti adottságok gazdag kínálatát, a településkörnyezet egyediségét veszélyezteti a sérülékeny, labilis vízminőség, a környezeti károk felszámolásának hiányosságai, a kevésbé korszerű környezetvédelmi technológiák. Az ökológiai állapot és a vízminőség javítása, a táji és települési adottságok megőrzése hozzájárulnak a fenntartható gazdasági fejlődéshez, a lakossági és üdülési igényeknek megfelelő környezeti állapot kialakításához.

Támogatható tevékenységek:

Vízminőség védelmét szolgáló komplex beavatkozások

A vízminőség védelme elsődleges az ökoszisztéma megőrzése, a környezetvédelem és a minőségi turizmus fejlesztése érdekében. A legnagyobb veszélyt az algásodás jelenti, amelyet a vízbe került növényi tápanyag, elsősorban a foszfor okoz. A feladat a jelenlegi terhelés egyharmadára való csökkentése, amelyben nagy szerepe van - a közműhálózat fejlesztése mellett - a víztérbe történő komplex beavatkozásoknak (szennyvízelvezetés és tisztítás, vízminőségi monitoring rendszer, mederkotrás, iszap elhelyezés) és v. A vízi környezet védelmét a teljes vízgyűjtőre vonatkozó összehangolt műszaki, gazdasági és jogi szabályozással, valamint az ezeket egységbe foglaló ökológiai szemlélettel lehet hatékonyan megoldani. Ennek érdekében támogatandó a települések vízparti területén keletkező iszap eltávolítása, a tómeder és vízpart rehabilitációja, az ezzel kapcsolatos iszap elhelyezés problémakörének megoldása.

Tájrehabilitáció, a csúszásveszélyes magaspartok stabilizálása

A természet védelme, a “Pannon táj” arculatának megőrzése alapvető célként kezelendő a természeti és tájvédelmi szempontok figyelembe vételekor. Ezért a nagyobb kiterjedésű bányászati tevékenység által roncsolt, a víz-, és szélerózió által degradált, ipari tevékenység által igénybevett területeken a jelenlegi használatnál kedvezőbb, komplex tájrehabilitációval egybekötött újrahasznosítást kell megvalósítani, különös tekintettel a Balaton parti csúszásveszélyes magaspartok stabilizálására. Ennek érdekében törekedni kell a térségben a felszíni vízrendezés, csapadékvíz-elvezetés hatékony megvalósítására az erózió káros hatása és a terület degradálódása elkerülése érdekében.

Térségi biomassza, megújuló energiaforrások hasznosítása

Környezetbarát energiaforrások kiaknázásával a térség hosszútávon energiaszükséglete jelentős részét állíthatja elő, mely kedvezően alkalmazkodik a szezonálisan jelentkező többletigényhez, csökkentve a térségben keletkező zöld hulladékok (nád, sás, stb.) mennyiségét. Ezáltal a régió nemcsak a szűkebb és a tágabb környezetét teszi egészségesebbé, hanem - ami méginkább ösztönözheti a beruházások létrejöttét – az energiáért fizetendő díjak csökkenését érheti el. A javasolt energiahordozók: biomassza – nád, sás, gyékény, vízinövény, hulladékok – napenergia, geotermikus energia. Ezért támogatandók a települések, kistérségek azon törekvései, amelyek a helyi adottságokat figyelembe vevő megújuló, alternatív energiaforrások felhasználására, hőellátó, melegvíz előállító rendszerek kiépítésére irányulnak.

Célcsoportok

• Helyi önkormányzatok és önkormányzati társulások

• Gazdasági szervezetek

• Civil szervezetek

• Egyéb non-profit szervezetek

3.2 A regionális gazdaság versenyképességének javítása

3.2.1 Gazdasági versenyképesség erősítése a Közép-Magyarországi régióban

Célok:

• A meglévő ipari parkok, tudományos parkok, logisztikai parkok tőkevonzó képességének növelése,

• A KKV-k hálózati együttműködését elősegítő üzleti infrastruktúra kialakítása,

• A KKV-k hálózati együttműködését támogató hálózati szolgáltatások kialakítása.

• A centrális közúthálózat oldása és a pólusok közötti kapcsolatok erősítése

• A turizmusban rejlő lehetőségek fokozott kihasználása

A régióban megtalálhatók azok az ipari parkok, tudományos parkok; inkubátorházak, innovációs központok; logisztikai parkok melyek fontos szerepet játszanak az új ipari terek kialakításában , de hatásuk a térszerkezet alakításában még kevéssé érezhető. A Közép-Magyarországi régióban az országos átlagnál nagyobb a vállalkozás-sűrűség, azonban a kis- és középvállalkozások közti együttműködés gyenge, ezért szükséges a beszállítói hálózatok fejlesztése.

A magas bevételt termelő turizmust elsősorban a kulturális- és örökség-turizmus, a konferencia-turizmus, valamint a gyógyturizmus képviseli. Bár ezek a Közép-Magyarországi régióban meghatározó arányt képviselnek, az infrastrukturális viszonyok és a komplex programok hiányosságai hátráltatják az adottságok optimális kihasználását.

A régió egyrészt az európai közlekedési folyosók csomópontja, másrészt Magyarország sugaras felépítésű közlekedési hálózatának középpontja. A régió belső haránt-irányú közlekedési kapcsolatainak fejlesztése ugyanakkor kiemelt fontosságú a régión belüli területi kiegyenlítődés, a pólusképzés elősegítése szempontjából.

A szuburbanizáció hatására kialakuló mozgások óriási igényt támasztanak a közlekedési hálózattal szemben. Egy részük kielégítése elengedhetetlen feladat, viszont a kiváltó okok kezelése, a migrációs, ingázási nyomás csökkentése (akár pólusképzés formájában) sem szorulhat háttérbe.

Támogatható tevékenységek

Szolgáltató-, inkubátorházak fejlesztése

Az intézkedés támogatja a szolgáltatóházak létesítését a meglévő ipari parkokban, logisztikai parkokban, az inkubátorházak, innovációs központok létesítését, bővítését, valamint szolgáltatóházak, inkubátorházak, innovációs központok eszköz-ellátását a szolgáltatások mennyiségi és minőségi javítása érdekében.

KKV hálózatok fejlesztése

A KKV-k együttműködő ágazati csoportjai által együttesen megvalósítandó fejlesztések olyan típusú tevékenységeket lehet támogatni, mint piackutatási, megvalósíthatósági tanulmányok készítése, adatbázisok, információs rendszerek felállítása, mentorok, kutatók, művészek bevonásával megvalósuló termékfejlesztés, közösen használható eszközök beszerzése, közös marketing akciók, rendezvények, és képzési programok megvalósítása.

A beszállítói csoportok kialakulását célzott tevékenységek, pl. a pénzügyi minősítés megszerzésének támogatása, speciális finanszírozási eszközök, elsősorban a kockázati tőke, a lízing és a faktoring, a beszállítói kapcsolatok hatékonyságát javító informatikai fejlesztések segíthetik elő.

A régió turisztikai potenciáljának fejlesztése

A turisztikai adottságok jobb kihasználásához komplex turisztikai programok kidolgozása illetve a pest megyei turisztikai vonzerők fejlesztése elengedhetetlen. A komplex programokhoz és vonzerőkhöz kapcsolódó szálláshelyek számának bővítésével csökkenthető a szálláshelyek számának jelenlegi koncentrációja.

A közúthálózat sugaras szerkezetének oldása

Az elérhetőség érdekében az intézkedés keretében támogatni szükséges a haránt-irányú közúthálózati elemek megvalósítását, a az úthálózat korszerűsítését, bővítését, települési elkerülő, tehermentesítő szakaszok kiépítését célzó beruházásokat.

Célcsoport

• önkormányzatok és társulásaik

• felsőoktatási intézmények

• Kkis- és középvállalkozások

• Vvállalkozásfejlesztési alapítványok, kamarák

• civil szervezetek

• közútkezelők

3.2.2 Innováció-orientált gazdaságfejlesztés a Közép-Dunántúli régióban

Célok:

• Az innováció eredményeinek a vállalkozásokban történő megjelenésének ösztönzése és a szükséges intézményi feltételek megteremtése,

• A gazdasági integrációk kialakulásának elősegítése és ezáltal a régió gazdasági fejlődésének megalapozása,

• Az idegenforgalom versenyképességének és a gazdaságban betöltött súlyának növelése, a szezonális jelleg csökkentése,

• Gazdaságfejlesztéshez kapcsolódó közúti infrastruktúra fejlesztése.

Indoklás:

Az elmúlt évtized gazdasági szerkezetváltását csak jelentős tőkebevonással lehetett megvalósítani, amelynek forrása a külföldi működő tőke volt, ami a gyártókapacitás bővítését, korszerűsítését jelentette. Az innováción belül a technológia megújítás volt a beruházások fő iránya. A multinacionális cégek zöldmezős beruházásaihoz kapcsolódóan helyi beszállítóik is jelentős fejlesztéseket hajtottak végre illetve megindult a kiválasztott magyar beszállítók a Veszprém-Székesfehérvár-Mór-Tatabánya erőcentrumokhoz kötődő területi koncentrációja. A régióban az innovációorientált gazdasági továbbfejlődés irányát a KKV-k fejlesztése jelenti, melyben különös hangsúlyt kap az együttműködések ösztönzése, valamint a működésüket támogató üzleti infrastrukturális szolgáltatások fejlesztése.

Szintén ellentmondásos képet nyújt a szolgáltatások közül kiemelt jelentőséggel bíró idegenforgalom helyzete Az ágazat kedvező forgalmi mutatói még mindig a hagyományos Balatonhoz és Velencei-tóhoz kapcsolódó tömeges vízparti turizmusnak köszönhető, ami jól mutatja az ágazat szerkezetének torzulásait. A szálláshelyhez kötődő szolgáltatások szűk köre és a nem szálláshely típusú infrastruktúra fejletlensége hátráltatja az adottságok kihasználását. A régió idegenforgalmának versenyképessége fenntartása érdekében szükséges új típusú turisztikai termékek bevezetése, ismertségük erősítése, a meglévő szolgáltatások színvonalának növelése és a kiszolgáló infrastruktúra megteremtése.

Támogatható tevékenységek:

Vállalkozásokat és technológiai innovációt támogató létesítmények és szolgáltatásaik (ipari parkok, inkubátor házak, logisztikai központok, innovációs központok) fejlesztése

Az ipari parkok, logisztikai központok, innovációs központok kiemelt szerepet játszanak a régió kis- és középvállalkozásainak fejlett üzleti infrastruktúrához és a beszállítói helyzetüket javító – pl. logisztikai, innovációs – szolgáltatásokhoz jutásában. Az ipari parkokban e vállalkozások általában a vásárló nagyvállalatok közelében kapnak elhelyezést, amely tovább javíthatja a kis- és középvállalkozások és a nagyvállalatok közötti együttműködést. Ugyanakkor a régióban működő ipari parkok, logisztikai központok, innovációs központok tevékenysége jelenleg szétaprózott, hatásuk a park/központ közvetlen környezetére korlátozódik. A vállalkozások számára a más térségben elhelyezkedő ipari parkok, logisztikai központok, innovációs központok szolgáltatásairól való tájékozódás, ezekhez – különös tekintettel az üzleti információhoz – való hozzájutás nehézkes. A vállalkozók magasabb színvonalú kiszolgálása, gazdasági hálózatba való könnyebb bekapcsolódásuk érdekében elengedhetetlen ezen intézmények szorosabb együttműködése és közös szolgáltatói bázis kialakítása és hatékony, ügyfélorientált működtetése.

KKV-k együttműködési készségének, a kommunikációs kultúrájának fejlesztése

A hálózati gazdaság megteremtéséhez nélkülözhetetlen a KKV-k együttműködési készségének fejlesztése. A KKV-k egymás közötti illetve termelési, innovációs, marketing és információs kapcsolatainak támogatásával ösztönözni kell a vállalkozói szövetségek, hálózatok és klaszterek kialakítását. Különös figyelmet kell fordítani az együttműködés erősítésére az innovációs lánc (pl. K+F intézmények, hídképző szervezetek, innovációs központok, stb.) elemeivel. Ezáltal válhatnak csak versenyképessé az egyre globalizálódó gazdasági környezetben és növelhetik részarányukat a nagyvállalatok beszállítói között.

Gazdasági együttműködések és az ehhez kapcsolódó innovációs intézményekkel való együttműködés ösztönzése: Az erősen exportorientált, döntően külföldi tulajdonú nagyvállalati szektor valamint a belső piacra termelő, zömében hazai tulajdonú kis- és középvállalati szektor közötti termelési, innovációs és információs kapcsolatok gyengék; a szakképzett munkaerőre, az innováció és a tőkebevonás hármasára támaszkodó, innováció-vezérelt, hálózatszerűen szerveződő gazdaságfejlődési modellre történő áttérést kell elősegíteni. Ennek érdekében támogatni szükséges az új technológia- és tudásintenzív mikrovállalkozások fejlesztését, - különös tekintettel a termék, technológiai és folyamat-innovációkra - a “spin-off” vállalkozások létrehozását, új kutató-fejlesztő munkahelyek létesítését a KKV-knál, a regionális tudásközpontok körül kialakuló klasztereket és a kooperációs kutatóközpontok létrehozását.

Turisztikai vonzerők fejlesztése:

A régióban meglévő országosan is kiemelkedő értékű természeti, történelmi, idegenforgalmi adottságok jobb kihasználása és hatékony turisztikai marketing tevékenység kiépítése szükséges ahhoz, hogy a jelenleginél jóval strukturáltabb vendégkör változatos és sokrétű igényeit a térség idegenforgalmi vállalkozásai képesek legyenek kielégíteni. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepe van az új turisztikai termékek kialakításának (kiszolgálva a megnövekedett igényt a pihenést aktív tevékenységekkel, sporttal, egészséges életmóddal kombináló turisztikai termékek iránt), a kapcsolódó turisztikai infrastruktúra fejlesztésének (vonzerőkhöz kapcsolódó kerékpárút, bekötőút stb…).

Térségi közúthálózat infrastruktúrájának fejlesztése

Elérhetőség szempontjából a régió kedvező helyzetben van, azonban a közlekedési infrastruktúra jelenlegi kiépítettsége és minősége nem kellően igazodik a gazdaság elvárásaihoz, egyes térségek hátrányos helyzetűek. A régió elérési viszonyainak javításához szükséges a térségközpontok elérhetőségének javítása, a közlekedési szempontból perifériális helyzetű települések hiányzó összekötő úthálózatainak kiépítése, a rossz minőségű három- és négyszámjegyű utak felújítása. A régió iparterületeinek, logisztikai központjainak és turisztikai látványosságainak megközelítését elősegítő bekötő utak építése szintén kívánatos.

Célcsoportok:

• Helyi önkormányzatok és önkormányzati társulások

• Oktatási intézmények (felsőoktatási intézmények, közoktatási intézmények, szakképzést folytató intézmények)

• A gazdasági fejlesztést támogató szervezetek és vállalkozások

• K+F tevékenységet végző szervezetek non-profit szervezetek

• Önkormányzatok és a magán szféra által közösen létrehozott, önkormányzati többségi tulajdonban lévő közhasznú fejlesztési társaságok

• Közútkezelő Kht.

3.3.3 Az innováció terjedésének felgyorsítása a Nyugat-Dunántúli régióban

Célok:

A hálózati alapokon kiépülő gazdasági együttműködések, az ehhez kapcsolódó szolgáltatások minőségi és mennyiségi fejlesztése szükséges a régióban működő közép- és kisvállalkozói szektor megerősítéséhez, valamint újabb vállalkozások letelepedésének az ösztönzésére.

Indoklás:

A vállalkozások működési környezetét javítja, és fejlesztési lehetőségeit bővíti a kutatói-fejlesztői tevékenységek, valamint a termelő szféra közötti kapcsolatrendszer dinamizálása. A fejlesztések révén a változó gazdasági környezethez a helyi vállalkozói szektor gyorsan és sikeresen tud alkalmazkodni, ezzel is hozzájárulva a régió hazai viszonylatban meglévő gazdasági versenyelőnyeinek fokozásához, illetve az innováció és tudásalapú gazdaság térnyeréséhez. A kis-és középvállalkozások, azon belül is a meglévők belső erőforrásokra támaszkodó intenzív, innováció orientált fejlesztését, illetve újabb, hasonló méretű vállalkozások vonzását indokolja, hogy a régióban diverzifikálni kell a gazdasági struktúrát. A régióban számos nagyvállalat található, többségében betanított munkaerőt alkalmazva, mely mellett cél a magasabb hozzáadott értéket előállító, de kisebb vállalkozások megerősödésének, vagy betelepedésének az ösztönzése, valamint a régió nagy vállalatai és kis-és középvállalkozásai közti gazdasági együttműködések bővítésének a segítése.

Támogatható tevékenységek

A gazdasági központok szolgáltatásainak fejlesztése

A fejlesztési célok elérése érdekében szükséges a meglévő gazdasági központok szolgáltatásainak fejlesztése, így a régióban működő gazdasági klaszterek (autóipari, elektronikai, termál, fa és bútoripari, gyümölcsfeldolgozói) menedzsment szervezete működésének és az általuk nyújtott szolgáltatásoknak támogatása, a hálózati infrastruktúra fejlesztése és a tanácsadói tevékenység bővítése. Az innováció terjedéséhez a tanácsadási tevékenységeken keresztül fontos a modern módszereken alapuló, környezetkímélő termelési technikák és stratégiák széleskörű megismerésének és bevezetésének támogatása a termelési folyamatok, szolgáltatások és termékek vonatkozásában egyaránt, ami segíti a hálózati együttműködésekbe bekapcsolódó vállalkozások piaci pozícióinak megerősödését.

A K+F tevékenységeknek, az innovációs központok hálózatának és a kapcsolódó infrastruktúrának fejlesztése

A szolgáltató tevékenységek hatékony ellátása érdekében szükséges az innovációs központok hálózatának kialakítása a régió nagyobb városaiban. A már jelenlévő gazdasági kapacitások hatékony, innovatív és értékteremtő használata érdekében támogatandó az igényekhez és a régió egyedi adottságaihoz igazodó kutatási és fejlesztési programoknak az ösztönzése, valamint a helyi K+F kapacitások bővítése. A fejlesztéseknek a vállalkozásokkal való szoros partnerségben és együttműködésben kell megvalósulniuk.

Regionális alapon szerveződött logisztikai központok és a kiszolgálásukat támogató közlekedési infrastruktúra fejlesztése

A régió gazdasági centrumaiban szükséges a gazdaság helyi igényeinek kiszolgálását támogató logisztikai hálózat kiépítése a szükséges infrastuktúrával és a kapcsolódó szolgáltatásokkal. A fejlesztéseknek az ipari tevékenységek keretéül szolgáló ipari parkokban, iparterületeken szükséges létrejönnie a szinergia fokozása érdekében. Így megfelelően kiegészülnek a tranzit alapú áruforgalom levezetését támogató logisztikai beruházások. A logisztikai beruházások támogatását szolgálja a forgalom levezetését célzó közlekedési infrastruktúra fejlesztő beruházások, mint az iparterületekre bevezető utak fejlesztése, a kapcsolódó csomópontok, körforgalmak kialakítása.

Célcsoport:

• Klaszter menedzsment

• KKV-k

• KKV-k konzorciumai

• Önkormányzati közhasznú társaságok

• Helyi hatóságok

• K+F szervezetek

3.2.4 Együttműködésen alapuló gazdaságfejlesztés a Dél-Dunántúli régióban

Célok:

A gazdasági együttműködések ösztönzésének célja a régió gazdasági potenciáljának növelése a kis- és középvállalkozások közötti együttműködések erősítésével, ami hozzájárul a régió belső erőforrásainak hatékonyabb kihasználásához. További cél a vállalkozások eredményes működéséhez, és innovatív fejlődésükhöz szükséges üzleti szolgáltatások és az ehhez kapcsolódó infrastrukturális, intézményi háttér fejlesztése, valamint a gazdasági és a tudományos (egyetemi, kutatási) szféra közötti kapcsolatok erősítése, az innováció terjedésének és gazdasági megtérülésének elősegítése.

Indoklás:

Az intézkedés célszerűségét alátámasztja a Dél-Dunántúli régió gazdasági szerkezetének elavult állapota, a vállalkozások méretbeli megoszlása az országos megoszláshoz képest elaprózott képet mutat, mely ugyanakkor egy viszonylag kedvező vállalkozás-sűrűséggel párosul.

Párhuzamosan ezzel megállapítható, hogy a régióban működő kis- és középvállalkozások meghatározó szerepet töltenek be a régió lakosságának foglalkoztatásában, azonban e vállalkozások számos, a működésüket jelentősen akadályozó problémával küzdenek (tőkehiány, piaci viszonyok, működési környezet stb.).

A régió gazdasági potenciáljának erősítéséhez járul hozzá egy területileg és időben kiegyenlítettebb, jövedelmezőbb turizmus kialakítása, a meglévő és potenciális turisztikai vonzerők hatékonyabb kihasználása. A turizmus az országos átlagnál nagyobb szerepet játszik a régió életében, köszönhetően a terület gazdag természeti, kulturális, gasztronómiai és néprajzi értékeinek. A régió vendégforgalma azonban területileg és időben is koncentrált (magas szezonalitás); a potenciális idegenforgalmi vonzerők jelentős része kihasználatlan. A régióba látogató turisták átlagos tartózkodási ideje folyamatosan rövidül, ami egyrészt a megfelelő termékkínálat és szabadidős kínálat hiányára, másrészt a települések épített környezetének, közterületeinek nem megfelelő minőségére utal. A következő eszközökkel valósítható meg:

Egy település, vagy egy összefüggő térség (természeti, történeti, néprajzi, kulturális, gasztronómiai stb.) különlegességein alapuló, azt bemutatni kívánó tematikus turisztikai termékcsomagok létrehozása.

Az érintett település(ek)en vonzó településkörnyezet kialakítása.

Támogatható tevékenységek:

Klaszterek létrejöttét elősegítő fejlesztések

Az intézkedés az ágazati gazdaságpolitikai beavatkozások hatását kiegészítve és felerősítve segíti a vállalkozások közötti hálózatszerű együttműködések kialakítását, gazdasági klaszterek létrejöttét és ezek menedzsment szervezeteinek működését.

Innovációs központok, inkubátorházak, kisebb kapacitású logisztikai központok kiépítése, fejlesztése, szolgáltatásuk bővítéséhez kapcsolódó beruházások

Az intézkedés hozzájárul a vállalkozások működését segítő intézmények és azok szolgáltatási színvonalának fejlesztéséhez: a meglévő ipari parkok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztéséhez, inkubációs intézmények kialakításához, a meglevő intézmények kapacitásának bővítéséhez, az innovációs transzferhálózat továbbfejlesztéséhez, valamint logisztikai szolgáltatások minőségének fejlesztéséhez.

Az intézkedés törekszik a régióban működő kis- és középvállalkozások működési hatékonyságának javítására, támogatja a vállalatközi együttműködést segítő információs hálózatok kifejlesztését, a vállalkozásokon belüli K+F tevékenység ösztönzését, minőségbiztosítási rendszerek bevezetését.

Tematikus turisztikai termékcsomagok fejlesztése

A tematikus turisztikai programok számának növekedésével javulnak a régióban a megélhetési körülmények: a növekvő vendégforgalomnak köszönhetően javul a turisztikai és a kapcsolódó szolgáltató vállalkozások jövedelmezősége. A termékkialakításhoz kapcsolódó település- és térségfejlesztési programok nemcsak a turisták komfortérzetét, megelégedettségét javítják, hozzájárulva ezzel hosszabb tartózkodásukhoz, hanem hozzájárulnak a helyi lakosság életkörülményeinek javulásához is.

Konkrét támogatható tevékenységek:

- Tematikus programcsomagok megalkotása, működési modelljének leírása

- Programcsomagra vonatkozó minősítési rendszerek kidolgozása és bevezetése

- Egységes térségi megjelenést biztosító arculatterv, illetve térségi eligazodást segítő jelzőrendszer kialakítása és megvalósítása

- Marketing stratégia kialakítása, marketing eszközök elkészítése

- Települések turisztikailag frekventált közterületeinek, zöldfelületeinek megújítása

- Településcentrumok, vagy az idegenforgalmi vonzerők környezetében gyalogos zónák kialakítása

- Építészeti értékekkel bíró, hasznosítatlan épületek felújítása, turisztikai célú hasznosítása

- A szabadidő jobb eltöltését elősegítő, a sportolási lehetőségeken javító infrastrukturális fejlesztések

- A turisztikai termékek közvetlen elérhetőségéhez és bemutathatóságához szükséges és ahhoz szorosan kapcsolódó infrastrukturális beruházások

Utóbbi öt tevékenységnek szorosan kapcsolódnia kell az adott tematikus turisztikai programcsomag fejlesztéséhez.

Célcsoportok:

• Klaszter típusú rendszerben együttműködő kis- és középvállalkozások

• Kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok, közhasznú társaságok

• Önkormányzatok, önkormányzati tulajdonú társaságok

• Kistérségi társulások

• Egyéni és társas vállalkozások

• Felsőoktatási intézmények

• Kutatóintézetek

• Előnyben részesülnek a köz- és magánszféra együttműködésén alapuló projektek, valamint több település összefogásával benyújtott térségi projektek.

3.2.5 A régió hagyományos értékein alapuló gazdaságfejlesztés az Észak-Magyarországi régióban

Az intézkedés céljai:

Az intézkedés célja a régió tradicionális szakmakultúráján alapuló, diverzifikált, több lábon álló gazdaságszerkezet megteremtése, a KKV szektor támogatásán, a vállalkozói környezet fejlesztésén, a meglévő turisztikai potenciál kiaknázásán keresztül.

Indoklás:

A régió gazdaságát természeti adottságai és történelmi hagyományai miatt elsősorban a nehézipar és a bányászat határozta meg. A rendszerváltás után a régió tradicionális nehézipara válságba került (Ózd, Salgótarján térsége), a modern ipar kialakulásának pedig még csak a csírái jelentek meg (pl. Rétság, Kazincbarcika). A régió új típusú gazdasági tevékenységének alapját képező, dinamikus kis- és középvállalkozói szektor létrehozása érdekében szükséges a vállalkozásokat letelepedését és működését támogató gazdasági infrastruktúra és a kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése A piacnak megfelelő termelési struktúra kialakításához elengedhetetlen az innováció feltételeinek megteremtése, amelyhez jó alapot adnak a régiónban működő, nagy hagyományokkal rendelkező felsőoktatási intézmények.

Az Észak-Magyarországi régióban a kiváló idegenforgalmi adottságok ellenére a turizmus jövedelemtermelő képessége alacsony. Ennek legfőbb oka a komplex turisztikai termékek hiánya, a turisztikai fogadóképesség alapját képező szálás és vendéglátóhelyek alacsony száma, az általuk nyújtott szolgáltatások nem megfelelő színvonala. A régió kiemelt turisztikai értékeire alapozva a gazdasági szerkezetátalakítás alapvető eleme lehet a turisztikai szektor fejlesztése.

Támogatható tevékenységek:

A vállalkozásokat letelepedését és működését támogató gazdasági infrastruktúra és a kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése.

Az intézkedés a régió ipari parkjainak esetében a terület bővítését, az ipari park infrastruktúrájának kiépítését, a szolgáltatások mennyiségi és minőségi színvonalának fejlesztését, másrészt a beruházás ösztönzést célzó marketing akciókat támogatja. Az ipari parkkal nem rendelkező, többnyire hátrányos helyzetű települések esetében a vállalkozások letelepedésének alapfeltételeit kell megteremteni, például az arra alkalmas területek előkészítésével, a volt ipari területek helyén és környezetében kialakított barnamezős beruházások támogatásával. A fejletlen gazdasági háttérrel rendelkező térségek kezdő vállalkozásait inkubátorházak felállításával és szolgáltatásainak fejlesztésével, a már életképes, működő kis és középvállalkozások piaci versenyképességét nonprofit jellegű gazdasági tanácsadással, képzéssel szükséges erősíteni.

Az innováció feltételeinek megteremtése

Az intézkedés keretében törekedni kell a tudományos intézetekben meglévő szellemi erőforrás kihasználása a szaktanácsadás és az továbbképzések területén, illetve amennyibe lehetséges a gyakorlati adaptációra is alkalmas kutatási eredmények átültetésén keresztül. Kiemelten fontos a technológiai innovációt támogató létesítmények és szolgáltatásaik (innovációs és technológiai, alkalmazott kutatási központok) fejlesztése, a vállalkozásokkal való együttműködésük ösztönzése.

A turizmus jövedelemtermelő képességének erősítése

Az intézkedés keretében támogatható a turisztikai vonzerőkhöz kapcsolódó szolgáltatások és infrastruktúra megfelelő színvonalú kialakítása, az építészeti értékekkel bíró, hasznosítatlan épületek felújítása, turisztikai célú hasznosítása, a fejlesztésekhez kapcsolódó marketing eszközök kidolgozása, - különös tekintettel a régióban található üdülőkörzetek és világörökség helyszínek térségére.

Célcsoportok:

• Ipari parkot működtető gazdasági társaságok

• Kutató- fejlesztő tevékenységet végző szervezetek, felsőoktatási intézmények

• Önkormányzatok

• Kis- és középvállalkozások

• Kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok, közhasznú társaságok

3.2.6 A gazdasági szerkezet diverzifikálása az Észak-Alföldi régióban

Célok:

• vállalkozások letelepedésére alkalmas gazdasági infrastruktúra és kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése

• tanácsadó szolgáltatások fejlesztése a kis- és középvállalkozások modernizációjához, együttműködéseikből származó előnyei kihasználásához

• K+F központok, felsőoktatási intézmények, különösen a debreceni egyetem, Nyíregyháza, Szolnok és a régió egyéb kutatási központjai innovációs tevékenységeiből származó eredmények üzleti célú hasznosításának ösztönzése

• a régió természeti értékeire (folyóvizeire, termálvizére, táji értékeire) alapozott turizmus fejlesztése.

A célok megvalósulásával a régió gazdasági szerkezete diverzifikálódik, új gazdasági ágak erősödnek meg és ezzel együtt új vállalkozások telepednek meg, melyek hozzájárulnak a régióban a foglalkoztatás bővítéséhez. A régió tudásbázisára, kutatás-fejlesztési tevékenységeire építve várhatóan javul a régióban működő vállalkozások termelési hatékonysága.

Indoklás:

A régió gazdaság szerkezetének diverzifikációjához szükséges új vállalkozók megtelepedésének ösztönzése, illetve a meglévő vállalkozások működési környezetének javítása, különösen az elmaradottabb, határmenti és belső periférián lévő kistérségekben. A régióban ugyan több településen van olyan terület, mely ipari parkként működik, de szerepük még nem jelentős, mivel egyrészről infrastruktúrájuk nem épült ki teljesen, másrészről alacsony hatásfokú a befektetés-ösztönzési, kiajánlási tevékenységük. A vállalkozási aktivitás növeléséhez indokolt a vállalkozásalapítást segítő inkubátorházak hálózatának és szolgáltatásainak további fejlesztése, melyre jelentős igény mutatkozik a kistérségi központokban. A megyeszékhelyeken célszerű olyan inkubátorházakat fejleszteni, melyek kapcsolatban vannak a helyi tudományos szféra képviselőivel, és igazodva a meglévő tudásbázis eredményeihez, próbálnak magasabb szintű szolgáltatást nyújtani az újonnan induló vállalkozásoknak.

Megállapítható, hogy a régióban a termelékenység az egyik legalacsonyabb az országban, ami részben a bérmunkát végző tevékenységek nagy arányának tudható be. Az országban a jövedelmek növekedésével várható, hogy bizonyos tevékenységek, különösen a textilipar területén, továbbtelepednek más országokba, ami ezeket a vállalkozásokat új helyzet elé állítja, kihúzva alóluk a biztos piacot. Ez szükségessé teszi a vállalkozások átalakulását, termelési, piaci modernizációját, melyet a jövőben egy erős - jelenleg azonban még alacsony szintű és hatásfokú – tanácsadói tevékenységnek kell segítenie.

A gazdasági tevékenységek diverzifikációját segítené a régió meglévő, elismert színvonalú tudományos kapacitásainak üzleti célú hasznosítása. Ehhez olyan tevékenységek ösztönzése szükséges, melyek a vállalkozások és a felsőoktatási intézmények, kutató központok közti, ma még csak rendszertelen együttműködést tovább ösztönzi, és hatékonyabb struktúrába tereli.

A szolgáltatások bővítéséhez járul hozzá a régió turisztikai értékeinek a hasznosítása. Ezek az értékek a természeti erőforrásokhoz köthetők, konkrétan az utóbbi években az ország egyik legjelentősebb turisztikai desztinációjává fejlődő Tisza-tóhoz, a Tisza folyóhoz, a Hortobágyhoz, valamint a régió termálvízkincséhez és egyéb turisztikai értékeihez. Problémát jelent, hogy a meglévő természeti értékek környékén található turisztikai vonzerők megközelíthetősége, szolgáltatásainak minősége még alacsony, ami által az országos átlagnál 0,4 nappal magasabb átlagos tartózkodás mellett is az alacsonyabb költés jellemzi a turistákat. Ezért a fejlesztések alapjaként elengedhetetlen a turisztikai vonzerőkhöz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokon túl a vonzerőhöz kapcsolódó szolgáltatások és a vonzerőkhöz kapcsolódó szálláshelyek integrált, minőségi fejlesztése, amit a települési környezet megújításának, valamint a koncentrált, a termékkínálatot összehangoló marketingakcióknak kell kísérne az említett célterületek körzetében.

A fenti területek önálló fejlesztései nem szolgálják a régió versenyképességének javulását, amennyiben ezek mellé nem párosulnak az elérhetőség problémáit megoldó közlekedési infrastrukturális beruházások. Ezért szükséges az ipari parkokhoz, inkubátorházakhoz, logisztikai központokhoz, turisztikai vonzerőkhöz vezető, hiányzó, vagy elégtelen kapacitású bekötő utak.

Az intézkedés hatásaként várható a munkahelyek számának bővítése, azon belül is a magasabb szakképzettséget igénylőké. Különösen fontos, hogy a gazdasági szerkezet diverzifikálódik, az egyes ágazatok várhatóan kiegyensúlyozottabban járulnak hozzá a régió által megtermelt jövedelemhez. Mindezek az eredmények várhatóan párosulnak a vállalkozások számának növekedésével, valamint a vállalkozások termelékenységének javulásával is.

Támogatható tevékenységek:

A vállalkozási infrastruktúra fejlesztése

Különösen a régión belül is elmaradottabb kistérségekben, a kistérségi központokhoz, illetve a nagyobb településekhez kapcsolódóan fontos vállalkozásokat kiszolgáló üzleti infrastruktúra fejlesztése. Ez ipari parkok esetében az ipari park címmel rendelkező területeken a 250 millió forint értékű fejlesztést meg nem haladó, szolgáltatások bővítését célzó infrastrukturális beruházások támogatását jelenti. Az infrastruktúra fejlesztések mellett szükséges támogatni az ipari parkok menedzseléséért felelős szervezet befektetés-ösztönzési marketing akcióit. A régióban található nagyobb községekben, kisvárosokban, ahol nincs ipari park, ott az ipartelepítésre alkalmas területek fejlesztését kell támogatni, elsősorban a meglévő, leromlott állapotú ipari és egyéb gazdasági területek (pl. volt iparterületek, TSz-melléküzemágak) rehabilitálásával, átalakításával, valamint barna mezős beruházások.támogatásával).

A régió kistérségi központjaiban a vállalkozások számának növelése érdekében ösztönözni kell az inkubátorházak építését, vagy bővítését. A megyeszékhelyeken és a kutatás-fejlesztési tevékenységet végző településeken előnyben kell részesíteni azokat az inkubátorházakat, melyek a K+F szférához kapcsolódó, specifikusabb, egy-egy szakterülethez kötődő szolgáltatást terveznek nyújtani a vállalkozásoknak. Ezzel biztosítható a kutatási eredmények gyakorlati megvalósulásának elősegítése. Előnyben kell részesíteni azokat a beruházásokat, melyek meglévő ingatlan, épület átalakításával, új funkcióval való felruházásával kívánják céljukat megvalósítani.

Logisztikai központ létesítését az ipari parkokhoz kapcsolódóan kell csak támogatni. Ezeknek a központoknak elsősorban a helyi, kistérségi szint igényeihez kapcsolódó áruelosztást kell segíteni. A tranzit forgalomhoz kapcsolódó logisztikai célú beruházások az ágazati programból kerülnek megvalósításra.

A kis- és középvállalkozások piaci kapcsolatait, üzletviteli tevékenységeit segítő tanácsadások támogatása

A kis-, de különösen a középméretű vállalkozások modernizációjához, új piacok megszerzéséhez szükséges a régióban működő non-profit célú gazdasági tanácsadói tevékenységek támogatása. A vállalkozások együttműködésén és önszerveződésén alapuló szolgáltatások támogatásán belül különös figyelmet kell fordítani például az üzletember találkozók szervezésére, több vállalkozást érintő ágazat piaci információinak megszerzésére, az ágazathoz kapcsolódó legmodernebb fejlesztési eredmények elterjesztésére, piackutatások lebonyolítására, a minőségi standardok, jogi szabályozások hozzáférhetőségének a biztosítására, valamint közös képzési igények megfogalmazására és továbbítására. Ezen területek támogatása elősegíti a határmenti vállalkozások együttműködési lehetőségeit is. A tanácsadó tevékenységeknek különös figyelmet kell fordítani a környezetvédelmi szabályozáshoz kapcsolódó ismeretek elterjesztésére, környezetvédelmi szabványok bevezetésére.

A K+F központok (különös tekintettel a Debreceni Egyetem, a Szolnoki és a Nyíregyházi Főiskola) és a vállalkozások közötti együttműködések ösztönzése

A régió alapvető érdeke, hogy a meglévő tudományos potenciálját - különösen a debreceni egyetem, a szolnoki és a nyíregyházi főiskola esetében - hasznosítsa a vállalkozások termelékenységének javítása érdekében. Az együttműködések révén olyan vállalkozások indulhatnak el, melyek növekvő, nagyobb hozzáadott értéket biztosító iparágakban tevékenykednek, hozzájárulva a gazdasági szerkezet diverzifikációjához. Az együttműködések keretében támogatni kell a K+F intézményeknek, egyetemeknek a vállalkozások ösztönzésére elindított közös kutatási programjait, a vállalkozások alkalmazottainak részvételét a gyakorlatorientált oktatásban, ezen belül a gyakorlati helyek biztosítását. A támogatásnál előnyben kell részesíteni azokat, melyek fiatal, 35 év alatti kutatók részvételét biztosítják a programokban.

A régió természeti értékeire (folyóvizeire, termálvizére, táji értékeire) alapozott turizmus fejlesztése

A turizmus fejlesztését elsősorban a Világörökség részét képező Hortobágyi Nemzeti Parkra, a Tisza és mellékfolyóinak, valamint a Tisza-tó turisztikai szerepének erősítésére, turisztikai célú hasznosítására, továbbá a termálvízkincs kiaknázására kell fókuszálni. Az intézkedés keretében integrált turisztikai fejlesztések részesülnek előnyben, amelyek támogatják a fent megnevezett turisztikai vonzerők infrastrukturális fejlesztése mellett (a termál- és gyógyfürdők szolgáltatásainak fejlesztését, a régió vizeihez köthető és a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokat), a vonzerők közelében található szálláshelyek mennyiségi és minőségi fejlesztését, továbbá a vonzerőkhöz és a szálláshelyekhez kapcsolódó szolgáltatásaik diverzifikált fejlesztését. A fejlesztések támogatásnál figyelni kell a környezeti értékek megőrzésére, a környezet lehető legalacsonyabb terhelésére, ehhez vizsgálni kell a turisták számának növekedéséből következő, valamint a beruházás által okozott környezeti terhelés ellensúlyozására teendő intézkedések megvalósulását.

Célcsoportok:

• Önkormányzatok

• Ipari parkot, inkubátorházat működtető gazdasági társaságok

• Vállalkozások együttműködésén, szövetségén alapuló non-profit célú szolgáltató szervezetek, gazdasági kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok

• Kutató-fejlesztő intézmények, felsőoktatási intézmények, közvetetten a fejlesztésekben érintett vállalkozások

• Turisztikai vállalkozások, civil szervezetek

• Termál- és gyógyfürdőt üzemeltető gazdasági társaságok

3.2.7 Dél-Alföldi régió versenyképességét növelő termelő infrastruktúra fejlesztése

Célok:

• A gazdaságilag és társadalmilag elmaradott térségek fejlesztése, különös tekintettel azokra a térségekre, ahol a közlekedési feltételek kedvezőtlenek, (ez hozzájárulhat a régió társadalmi –gazdasági kohéziójának erősítéséhez)

• Régión belüli települések összekötő útjainak és kerékpárútjainak építése zsáktelepülési jelleg feloldása , a vállalkozások szállítási és utazási költségeinek csökkentése és a munkaerő mobilitásának erősítése érdekében

• A vállalkozások termelési feltételeinek javítása, különös tekintettel a térségek elérhetőségének javítására, valamint a termelő infrastruktúra fejlesztésére.

• A gazdasági aktivitás, valamint a vállalkozások számának növeléséhez elengedhetetlen a gazdasági infrastruktúra fejlesztése.

Indoklás:

Az elmaradottabb térségekben a Budapest központú sugaras közlekedési hálózat ellensúlyozására szükséges az elsősorban kelet-nyugat irányú közlekedési kapcsolatok fejlesztése. Az elérhetőség nemcsak a közlekedési infrastruktúra fejlesztését foglalja magában, hanem jelenti az emberek közötti kommunikációs lehetőségeket, az információkhoz való hozzájutást és olyan további lehetőségek keresését, amik a kis falvakban tartják a családokat.

Az elhagyott ipar-telepek, katonai létesítmények és korábban mezőgazdasági célokra használt telepek újrahasznosítása és helyreállítása is fontos feladat, hiszen ezek is szorosan hozzátartoznak a természeti és az épített környezet megőrzéséhez.

A vállalkozások számára nyújtott szolgáltatás minőségének javítása érdekében ösztönözni kell az információs technológia és információs hálózatok fejlesztését. Ebből a szempontból az ipari-, technológiai parkok és inkubátor központok közötti regionális szintű hálózatokat támogatni kell, és egyrészt régió közi együttműködésre, másrészt egyedi szektorok specializációjára (élelmiszergyártás, ITC stb.) kell összpontosítani, annak érdekében, hogy erősítsük az együttműködést a fejlett és a felzárkózó térségek között.

A régióban működő vállalkozások jelentős része tőkeszegény, ennek következtében a szükséges önerő hiányában nem tudnak belépni az egyes pályázati rendszerekbe pályázóként.

Támogatható tevékenységek

Térségi elérhetőség javítása

Szükséges a települési összekötő utak, a fő közlekedési úthálózatra kapcsolódó, alsóbbrendű utak megépítése.

A kommunikációs elérhetőség érdekében az intézkedésnek tartalmaznia kell olyan projekteket, melyek erősítik az információs technológiák használatát.

Üzleti termelő infrastruktúra fejlesztése és hálózati működésük segítése

Szükséges a termelő szektor infrastruktúrájának fejlesztése az elhagyott ipar-telepek vállalkozási célra történő hasznosítása révén, melyek ezt követően magas szintű szolgáltatásokat kínálhatnak a vállalkozások számára. Erősíteni kell az együttműködést az ipari parkok, inkubátorházak, és az innovációt és technológiát nyújtó alkalmazott kutatóközpontok között.

Az inkubátorházak mintájára építve “vállalkozói udvarok” létrehozására kell hangsúlyt fektetni, amelyek az inkubátorházakhoz hasonló szolgáltatásokat nyújtanak kisebb méretekben, ezáltal a kisebb lélekszámú településeken is elérhetővé teszik az inkubátorházak által nyújtott szolgáltatásokat.

A tőkeszegény hazai vállalkozásoknak szükséges többlettámogatás biztosítása az Európai Uniós pályázatoknál is, ahogyan az már egyes magyar pályázati rendszerek esetében is működik.

Célcsoportok:

• KKV

• KKV konzorcium

• Civil szervezetek

• Helyi önkormányzatok

• Közhasznú társaságok

• Ipari parkok

• Inkubátor házak

3.2.8 A vállalkozások együttműkösését segítő beruházások ösztönzése

Célok:

• Munkahelyek megőrzése és teremtése a fejletlenebb régiókban és térségekben

• Az együttműködő vállalkozások termelékenységének javítása és technológiai modernizációja a regionális gazdasági szerkezet figyelembe vételével

Indoklás:

A régiók gazdasági fejlődését jelentősen befolyásolja a régiók gazdasági szerkezete, a kialakult hagyományos termelési struktúrák. A gazdasági szerkezetet egyrészről jellemzi a bérmunkában dolgozó vállalkozások nagy aránya, különösen a ruha- és textilipar területén, míg másrészről a fejletlenebb térségekben olyan kis- és középvállalkozások találhatók, akiket a vállalkozói ismeretek hiánya korlátoz a nagyobb mértékű fejlődésben. Az előbbi vállalkozások különösen a fejletlenebb kelet-magyarországi régiókban töltenek be nagyobb részesedést a foglalkoztatási szerkezetben, míg az utóbbiak foglalkoztatási szerepe az elmaradottabb kistérségekben jelentős. Az ország gazdasági folyamatait szem előtt tartva , a munkabérek növekedésével félő, hogy ezen vállalkozások versenyképessége jelenlegi piacaikon romlik, és erőforrásaikat új piacok megszerzése , új termékek előállítása, vagy netán más termelési eljárások alkalmazása felé kell fordítaniuk, annak érdekében, hogy a foglalkoztatási színvonalat fenntartsák. A többnyire rurális jellegű fejletlenebb térségekben az üzleti-gazdasági környezet fejlesztése csak hosszabb távon hozhatja meg a remélt befektetéseket, ezért rövid távon különösen fontos azon meghatározó kisvállalkozások fejlesztésének segítése, akik ezáltal erősíthetik piaci pozícióikat, hozzájárulva a helyben foglalkoztatottak számának növekedéséhez. A vállalkozások versenyképességének javításához az egyes régiók a regionális sajátosságaik alapján különböző mértékben járulnak hozzá tanácsadási, képzési és infrastruktúrafejlesztési programokkal. A vállalkozások fejlesztései gazán csak akkor válhat teljessé, ha soft, puha és közvetett támogatásokon túl tényleges beruházási célútámogatásokat is kapnak.

Támogatható tevékenységek:

A régiók gazdasági szerkezetének jellemző és fejlesztendő iparágaihoz kapcsolódóan szükséges a kis és középvállalkozások közvetlen vissza nem térítendő, vagy kamat támogatásának biztosítása. A tőketámogatásai programnak kapcsolódnia kell a régiónként megvalósítandó emelt színtű specifikus tanácsadási programokhoz, elsősorban azonos célcsoportot kell megcélozniuk. A programban célszerű olyan vállalkozások támogatása, akik meghatározott ágazat specifikus vagy területi alapú szerveződések (klaszterek) mentén legalább laza szervezettségben együttműködnek. A vállalkozások konkrét célcsoportját az indoklásban megfogalmazott szempontok alapján régiónként célszerű meghatározni. A támogatása konstrukció lebonyolítása a Regionális Fejlesztési Holding és Regionális Társaságnak bevonásával történhet. A támogatási konstrukció minden régió számára elérhető lesz.

Célcsoport:

• Tematikus vagy területi alapon együttműködő kis- és középvállalkozások

3.3 A régiók gazdasági igényeihez igazodó tudásbázis kialakítása

5.3.1. Regionális tudásbázis erősítése

Célok:

• vállalkozások, munkavállalók alkalmazkodóképességének javítása

• regionális tudásközpontok kialakítása

Indoklás:

A megváltozott gazdasági körülmények új igényeket támasztanak a munkaerővel szemben. A régiók gazdasági versenyképességének javításához elengedhetetlenül szükséges a piaci igényeknek megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező, alkalmazkodóképes munkaerő biztosítása, ezért kiemelten fontos az egész életen át tartó tanulás ösztönzése, a munkavállalók folyamatos képzése, szakmai ismereteik bővítése. A korszerű ismereteket közvetítő képzési programok támogatása különösen fontos a gyakran forráshiánnyal küzdő KKV-k számára, melyek fejlődésének gyakran akadályát képezi, hogy a vállalkozások vezetői, illetve alkalmazottai nem rendelkeznek a sikeres működéshez szükséges vállalkozói ismeretekkel és menedzsment készségekkel.

A tudásalapú regionális fejlődés katalizátorai a régiókban működő felsőoktatási és kutatási intézmények, amely köré kisvállalati hálózatok, helyi szakmakultúrák (klaszterek) szerveződnek. A cél a tudás terjesztésében és fejlesztésében érdekelt intézmények ill. a gazdasági szereplők kapcsolatrendszerének összehangolt fejlesztése, hálózatok működtetése, az “oktató-kutató-szolgáltató” egyetem modelljének megvalósítása, a felsőoktatási intézményeknél végzett kutatások eredményeire épülő új (spin-off) vállalkozások létrehozása, támogatása.

Támogatható tevékenység:

A vállalkozások, munkavállalók alkalmazkodóképességének javítása

A KKV-k versenyképességének javítása érdekében az intézkedés ösztönzi a vállalkozások alkalmazkodóképességét javító képzési programok kidolgozását és lebonyolítását. A képzési programokban különös hangsúlyt kapnak egyes speciális területhez (pl. turizmus) kötődő szakmai ismeretek, a hatékony üzletmenenethez szükséges tudás, a vállalkozói ismeretek, az európai integrációval kapcsolatos tudnivalók elsajátítása, valamint a menedzsment készségek fejlesztése. Az intézkedés hozzájárul továbbá a munkavállalók széles körének folyamatos képzéséhez, az élethosszig tartó tanulás ösztönzéséhez, a régió gazdasági igényeihez illeszkedő szakképzési, vállalati képzési programok támogatásán keresztül, melyek során kiemelt szerepet kap a személyes kompetenciák fejlesztése, az európai uniós ismeretek átadása, valamint az informatikai eszközök alkalmasságához szükséges készségek fejlesztése. A vállalkozások, munkavállalók alkalmazkodóképességének javításán túl támogatás nyújtható a közigazgatási dolgozók informatikai képzésére, ami az E-közigazgatás elterjesztéséhez elengedhetetlen feltétele.

Regionális tudásközpontok fejlesztése

Az intézkedés hozzájárul a felsőoktatási intézmények, kutatóintézmények és a gazdasági szféra közötti együttműködések erősítéséhez, új, innovatív képzési programok, közös kutatási fejlesztési projektek, és a hálózatok kialakulását ösztönző tevékenységek (pl. kapcsolatépítő fórumok) támogatásán keresztül. A regionális tudásközpontok megteremtése megköveteli a felsőoktatási intézmények funkcióinak bővítését. A “kutató-oktató-szolgáltató” egyetemi modell kialakulását és megerősödését az intézkedés a szervezeti- működési megújuláshoz szükséges tevékenységek (pl. szervezetfejlesztési tanulmányok kidolgozása, képzések lebonyolítása) támogatásán keresztül segíti elő.

Célcsoport:

• Regionális Munkaerő Fejlesztő és Képző Központok,

• oktatási, képzési intézmények,

• kamarák,

• civil szervezetek,

• vállalkozásfejlesztési alapítványok

• munkaügyi központok

• kutatóintézetek

• vállalkozások

5.3.2. Helyi foglalkoztatási kezdeményezések

Célok:

A hátrányos helyzetű csoportok, munkanélküliek munkaerő-piaci integrációjának elősegítése

Indoklás:

Az európai összehasonlításban alacsony foglalkoztatottság bizonyos társadalmi csoportok, így a megváltozott munkaképességűek és az alacsony képzettségű romák körében különösen súlyos problémát jelent. A munkanélküliek jelentős hányada az alacsonyan képzettek köréből kerülnek ki, a legnagyobb probléma az Észak-Alföldi, Észak-Magyarországi és Dél-Dunántúli régiókban van, ahol a regisztrált munkanélküliek 46-47%-ának legfeljebb általános iskolai végzettsége van. A regisztrált munkanélküliek 22%-a több, mint egy éve munkanélküli, ez az arány magas munkanélküliségű régiókban (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl) a legmagasabb A hagyományos aktív munkaerő-piaci eszközök nehezen érik el tartós munkanélküliek jelentős részét, ezért a munka világába történő visszavezetésük érdekében egyszerre kell alkalmazni a hagyományos és új típusú foglalkoztatáspolitikai eszközöket. Számukra a piaci igényekhez igazodó gyakorlatorientált képzési programokon való részvétel valamint a szociális gazdaság által nyújtott foglalkoztatási lehetőségek nyújthatnak segítséget a munkaerőpiaci re-integrációra.

Támogatható tevékenység:

Szociális gazdaság támogatása

Az intézkedés a helyi közösségi igények foglalkoztatási potenciálját kihasználva kívánja elősegíteni a munkaerő-piaci hátrányokkal küzdő csoportok foglalkoztatását a szociális gazdaság fejlesztésén keresztül. Az intézkedés elősegíti a non-profit foglalkoztatás terjedését elsősorban olyan közösségi-közhasznú célú feladatokhoz kapcsolódóan (pl. szabadidős és kulturális programok szervezése, környezetgondozás, településkép javítás, környezetvédelem, személyi szolgáltatások), amelyeket sem az önkormányzati sem pedig a vállalkozói szféra nem lát el teljes mértékben. Az intézkedés hozzájárul továbbá az önkormányzati és civil szféra közötti kapcsolat erősödéséhez az önkormányzati feladatok magasabb színvonalú és szélesebb körű ellátása, valamint a foglalkoztatás bővítése érdekében. A program keretében olyan non-profit foglalkoztatási projektek valósulnak meg, amelyek az elsődleges és másodlagos munkaerőpiacról kiszorult csoportok számára biztosítanak munkavállalási lehetőséget, miközben tevékenységükkel hozzájárulnak a közösség életminőségének javulásához. A projekteken belül a munkanélküliek foglalkoztatásához szociális és mentálhigiénés felkészítés valamint képzés kapcsolódik.

Munkanélküliek foglalkoztatását elősegítő képzési programok:

A munkanélküliek munkaerőpiaci integrációját elsősorban foglalkoztathatóságuk javításával lehet elősegíteni. Fontos azonban az is, hogy a munkanélküliek olyan képzési programokon vegyenek részt, amelyek teljes mértékben figyelembe veszik a helyi munkaerőpiaci igényeket, és ezáltal jelentősen javuljanak a képzésen résztvevők elhelyezkedési esélyei. Ennek megfelelően az intézkedés olyan rugalmas képzési programokat kínál a munkanélküliek számára, amelyek gyakorlati képzést, vagy a képzést követően foglalkoztatást biztosítanak.

Célcsoport:

• önkormányzatok

• civil szervezetek

• képző intézmények

• Regionális Munkaerő Fejlesztő és Képző Központok,

• foglalkoztatást, gyakorlati képzést biztosító vállalkozások

• Munkaügyi Központok

A Regionális Operatív Programra jutó Struktúrális Alap támogatások a Magyarország által felhasználható teljes támogatási összeg minimálisan 25%-át teszik ki.

A Regionális Fejlesztési Tanácsok döntése alapján kerül sor az intézkedések tartalmának pontosítására, a támogatási arány és a nemzeti társfinanszírozás mértéke, továbbá a kapcsolódó indikátorok a későbbiekben kerülnek meghatározásra.

A részletes tábla a későbbiekben kerül beillesztésre!!! Az intézkedések tartalmának pontosítása során kerül meghatározásra a támogatási arány és a nemzeti finanszírozás mértéke

Vissza a főoldalra - Vissza a "Programjaink"-hoz - Vissza a lap tetejére