A Regionális Operatív Program (ROP) az ágazati operatív programokkal együtt biztosítja a Nemzeti Fejlesztési Tervben kitűzött célok megvalósítását, melyet az EU csatlakozás után a Strukturális Alapok finanszíroznak. A regionális program nem fedi le egy-egy régió teljes fejlesztési szükségelteit, olyan fejlesztésekre koncentrál, melyek végrehajtása elsősorban a régió területi sajátosságaihoz illeszkedve helyi érdekeket szolgál. A Regionális Operatív Program az ágazati programok terület specifikus alapon megközelített kiegészítést jelenti, együttes végrehajtásuk szükséges egy-egy régió fejlesztéséhez.

A Regionális Operatív Program tervezete az Országgyűlés által 1998-ban elfogadott és 15 éves kitekintéssel rendelkező Országos Területfejlesztési Koncepción, a régiók fejlesztési stratégiáin, valamint ezen dokumentumok alapján a Nemzeti Fejlesztési Tervhez 2002. februárban elkészített és széles körben megvitatott Regionális Stratégián alapul.

A ROP tartalmazza a régiónkénti helyzet- és swot elemzést, a fejlesztési stratégiát és a célkitűzéseket, a prioritásokat, mint a legfontosabb fejlesztési területek leírását, valamint azok megvalósítását konkrétan szolgáló intézkedéseket. A prioritások azért a régiók közös fejlesztési szükségletei alapján kerültek megszervezésre, hogy biztosítsák a rugalmas végrehajtás lehetőségét. A prioritásokon belül az intézkedések többsége területileg, alapvetően egy-egy tervezési és statisztikai régióra fókuszált. A területi alapon megszervezett intézkedések biztosítják a régiók önállóságát, a területileg sajátos fejlesztési szempontok érvényesítését.

A ROP tervezete a VÁTI Kht. Területfejlesztési Igazgatóságán a Regionális Fejlesztési Ügynökségek munkatársaival való szoros együttműködésben készült. Jelen anyag egy munkaközi változat, ami a szakmai és társadalmi egyeztetések mellett további fejlesztést és véglegesítést igényel. A regionális operatív operatív programba a tematikus prioritások megvalósításának részeként Balaton specifikus intézkedések is beillesztésre kerülnek a következő hét folyamán.

2. RÉGIÓK HELYZETELEMZÉSE ÉS SWOT-ELEMZÉSE

Magyarország regionális politikáját a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény és az 1998-ban a Parlament által elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció alapozza meg. Ezek alapján szerveződött meg a több megye területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határaival megegyező 7 db tervezési- statisztikai régió és az ehhez kapcsolódó intézményrendszer, melynek legfontosabb szereplői a regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek.

Az elmúlt évtized regionális folyamatait alapvetően a gazdasági folyamatok és az ezek hatására kialakuló ágazati szerkezet határozták meg. Az így kialakuló területi különbségeket a természeti adottságok mellett jelentős mértékben befolyásolja az adott térség megközelíthetősége és humán erőforrásainak állapota. Ennek hatására alakult ki a térségek eltérő gazdasági karaktere, amely a társadalmi viszonyokra is jelentős befolyást gyakorolt.

2.1 Közép-magyarországi régió

Közép-Magyarország Magyarország legkisebb területű (6 916 km2), ugyanakkor legnépesebb régiója. A Budapestből és Pest megyéből álló régió az ország területének mindössze 7,4%-át teszi ki, ugyanakkor 2002 január 1.-én itt élt az ország népességének 27,8%-a (2 829 047 fő). A Közép-Magyarországi Régió az országos térszerkezetben abszolút centrális helyet foglal el, a Kárpát-medence központjában, különböző jellegű tájak határán, azok metszéspontjában fekszik.

A településhierarchia csúcsán a főváros, Budapest áll. A régió városhálózatát a kisvárosok alkotják. A 27 város többsége funkcióikat tekintve hiányos, egyedül Vác és Gödöllő központi szerepe és hatása terjed ki az agglomeráción kívülre is. A régió északi és nyugati részén, a középhegységi és dombvidéki területeken a kisfalvas településtípus dominál, míg a déli, alföldi jellegű területeken a nagyfalvak vannak túlsúlyban. Az agglomeráción kívüli kis falvak szerepe gyengül. A régión belül határozottan elkülönül a dinamikusan fejlődő főváros és agglomerációs gyűrű, illetve a felzárkózó kistérségek a régió északi és keleti-délkeleti szélén.

A régió minden gazdasági mutató tekintetében kiemelkedik, az országban a Közép-Magyarországi Régióban képződik a magyarországi GDP mintegy 43%-a. Az egy főre jutó GDP a Közép-Magyarországi Régióban az ország átlagának 152, az Európai Unió átlagának 71%-a.

2000-ben Budapest 28, Pest megye 10%-kal részesedett a magyarországi beruházásokból. Budapest részesedése országosan különösen a pénzügyi tevékenységek (76%) és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások (70%), illetve a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (55%) beruházásaiból kimagasló.

A külföldi érdekeltségű vállalkozások 59%-a (ennek 88%-a Budapesten), a külföldi tőke 66%-a található a régióban. A magyarországi külföldi érdekeltségű vállalkozásokból Budapest részesedése a kereskedelem (66%) és az ingatlanügyletek-gazdasági szolgáltatások területén (70%), Pest megye részesedése az ipar és az építőipar gazdasági ágakban a legmagasabb (10% és 11%). A vállalkozások értékesítéséből az export részaránya 36%. A régióban 23 Ipari Park működik többségük az agglomeráció déli térségeiben.

A Közép-Magyarországi Régióban működik a vállalkozások 39%-a, ezer lakosra jutó arányuk 40 %-kal haladja meg az országos átlagot. Ugyanakkor az országos átlagnál is inkább jellemző, hogy arányában kevés a középvállalkozás: a régió részesedése országosan ebben a létszám-kategóriában a legalacsonyabb (32%). Ugyancsak nem elégséges a kis- és középvállalkozások együttműködése.

A hazai kutató-fejlesztő helyek 49%-a a régióban, ezen belül főleg a fővárosban (41%) található, ami 1994-hez képest további 3% pontos növekedést is jelent. A K+F tevékenység budapesti koncentrációja kapcsolódik a felsőoktatás és a felsőfokú képzettséggel rendelkező munkaerő itteni koncentrációjához.

A régió 10,3%-kal részesedik a magyar mezőgazdaság által megtermelt GDP-ből. Az agrárfoglalkoztatottak aránya 1,2% ami országos viszonylatban a legalacsonyabb. Az ágazat népességmegtartó képessége igen gyenge. Az utóbbi húsz év folyamán mind a mezőgazdasági terület, mind a termőterület csökkent, a mezőgazdasági terület aránya országosan a legalacsonyabb (53,6%), míg az erdőterületé valamivel átlag feletti (20,3%) A főváros közelében, az intenzív kertészeti kultúrák dominálnak, az alföldi területeken pedig a hagyományos állattartás és szántóföldi növénytermesztési kultúrái. Országos viszonylatban kiemelkedő a régió zöldség és gyümölcs termesztése, valamint a tejtermelés. Hiányoznak azonban a vertikális és horizontális integrációk, illetve problémát okoz a termelési feltételek korszerűtlensége.

Budapesten az ipar fokozatos visszaszorulása, Pest megyében a vidéki átlaghoz közeli alakulása (a termelési érték növekedése, a foglalkoztatottak számának stagnálása) figyelhető meg. Az ipari GDP 30%-át előállító régióban az ipari termelés egy lakosra jutó értéke (952 ezer Ft/fő)az országos átlag alatti, felét sem éri el a közép- és nyugat-dunántúli térségek értékének. A régió szerepe az ipari foglalkoztatásban országos összehasonlításban is meghatározó a vegyiparban (az országos létszám 37%-a), a fa-, papír- és nyomdaiparban (35%), valamint a gépiparban (23%).

A régió iparának jelentősége a gazdasági szerkezetváltással lecsökkent, ezzel szemben szolgáltató-irányító-kulturális központi szerepkör tovább erősödött A szolgáltatásokhoz kapcsolódóan a kreatív tevékenységek (pl. kiadói és nyomdai tevékenység), a számítástechnika, a kutatás-fejlesztés, a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások (tanácsadás, tervezés, hirdetés, stb.), a szórakoztató, kulturális és sporttevékenység jelentősek. A főváros részesedése az országos hozzáadott értékből éppen ezekben az ágazatokban 50% feletti, míg az informatika alapú "új gazdaságból" országos szinten kiemelkedő: a fővárosban koncentrálódik az Internet felhasználók és a domain szerverek 70%-a.

A turizmus jelentőségét tekintve Közép-Magyarország a régiók között vezető szerepet játszik, az összes vendég 36,2%-a a régió szálláshelyein száll meg. Ez az arány 4 % ponttal alacsonyabb 1994-hez képest, ugyanakkor az elmúlt években tovább nőtt a külföldi vendégek aránya (76,5%) . Az idegenforgalmi infrastruktúra a többi régióhoz képest fejlett, azonban a belső aránytalanságok (Budapest túlsúlya) meghatározóak. Előny, hogy a szezonalitás a térségben nem jelentkezik extrém módon. A minőségi turizmus tekintetében a régió két legmeghatározóbb alágazata az üzleti turizmus-konferenciaturizmus és a gyógy-turizmus. A konferenciaturizmus lehetőségeinek kiaknázásához azonban nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű és minőségű konferenciaterem. A kapacitás-kihasználtság a régió szállodáiban megfelelő, azonban a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma az országos értékek átlaga alatt marad, ami fokozottan igaz a szállodákra. A Közép-Magyarországi Régió vidéki térségei is jó természeti és táji adottságokkal rendelkeznek, ugyanakkor a Budapesten kívüli térségében a turisztikai vonzerők és a környezet elhanyagolt, és a szálláshelyek száma is rendkívül alacsony, a régió kereskedelmi szálláshelyeinek 80%-a a fővárosban található és Budapesten száll meg a régiót felkereső külföldiek 95,5%-a.

A régió népsűrűsége - 411 fő/km2 - közel négyszerese az országos átlagnak. A régión belül Budapesten 3450 fő a négyzetkilométerenkénti népességszám, de Pest megye 162 fő/km2-es népsűrűsége is másfélszerese az országos átlagnak. A demográfiai viszonyokra jellemző, hogy rendkívül alacsony és csökkenő tendenciájú születésszámmal párhuzamosan a halálozások száma tartósan magas. Az elmúlt évtizedben ebben a régióban volt legnagyobb a természetes fogyás (4,6%), amit csak kis mértékben kompenzált az országosan legmagasabb vándorlási nyereség (1,6%), ami 2000-re nullára csökkent. Ezen belül Budapest növekvő vándorlási vesztesége országosan a legnagyobb (10,2 ezrelék), míg a megyék közül Pest megye nyeresége a legmagasabb (17,4 ezrelék) és növekvő ütemű. A lakosság korösszetétele kedvezőtlen, az időskorú népesség arányát a gyermeknépesség százalékában kifejező öregedési index a régióban a legmagasabb (98,1%). A demográfiai folyamatok különösen a fővárosban kedvezőtlenek. A fővárosi népesség gyors csökkenéséhez hozzájáruló szuburbanizációs folyamatok egyrészt a fiatalabbak és tehetősebbek Budapest környékére való áramlását, másrészt az elszegényedő rétegek perifériális térségekbe történő vándorlását jelentik., a fővárosból kiköltözők fele Pest megyébe vándorol.

A régióra jellemző - az országos átlagokat minden esetben kedvezően felülmúló - végzettségi arányok egyértelműen a főváros jelenlétének köszönhetők. A 18 évesnél idősebb népesség 54,1%-a végzett középiskolát (ez az érték országosan: 34,7%), a felsőfokú végzettségűek 25 éven felüliek aránya (20,6) közel kétszerese az országos átlagnak. A régió, ezen belül Budapest egyértelműen az ország felsőfokú oktatási központja. Több mint 76 ezer diák tanul nappali tagozaton a régió 59 felsőoktatási intézményében. Csaknem minden második hallgató (44%) a Közép-magyarországi régió intézményeiben tanul, ami megegyezik az 1994-es aránnyal.. Szakirányok szerinti megoszlás tekintetében is kiemelkedő a régió helyzete, ahol nemcsak minden szakirány jelen van, de továbbra is itt koncentrálódik a jogi és államigazgatási, valamint a műszaki képzés.

A foglalkoztatottsági ráta (60,5%) magasabb és növekvő, a munkanélküliségi ráta csökkenő és alacsonyabb az országos átlagnál (5,3%). A munkaerő piacról kieső, tartósan munkanélküliek arányát tekintve ugyancsak kedvező a régió helyzete. A regisztrál munkanélküliek 21%-a nem talál munkát több mint 1 éve (országosan 29%), a legfeljebb 8 osztályt végzett munkanélküliek aránya (34%) is jóval az országos átlag (42,4%) alatti.

A jövedelmeket tekintve a budapesti alkalmazottak átlagkeresete több mint 30%-kal meghaladja az országos átlagot, míg a Pest megyeieké kb. 2%-kal elmarad attól. A főváros és Pest megye lakossága átlagos életszínvonalának eltérése jelentős és a statisztikák szerint a különbség nem csökken. Szociális problémák elsősorban a hajléktalanokat, a roma kisebbséget és az időskorúakat illetően jelentkeznek. A mintegy 60 000 főre becsült cigányság körében a munkanélküliség mintegy négyszer magasabb a lakosság többi részénél. A magányos, alacsony egzisztenciájú, gondozást igénylő idős lakosság a fővárosban az országos átlaghoz képest nagyobb arányban van jelen.

A Közép-Magyarországi Régió egészségügyi ellátást jellemző naturális mutatói a legjobbak az országban, a régió lakosai élvezhetik a budapesti klinikák és az átlagosnál jobban műszerzett budapesti kórházak által nyújtott ellátásbeli előnyöket. Az ellátás azonban rendkívül centralizált, az intézmények elérhetősége Pest megye egyes területeiről nehezen elérhetők.

A régió környezeti állapotát tekintve jelentős gondot okoz a főváros és agglomerációjának közlekedési túlterheltségéből eredő zaj- és légszennyezettség. A Régió levegőminősége igen kedvezőtlen, szennyezés fő okozója a közlekedés, míg az ipari légszennyezés súlya csökkent. Jelentős erőforrás a felszín alatti karsztvíz, valamint az Ipoly és Duna folyók ivóvízbázisa, ezért lényeges, hogy a felszín alatti és a felszíni vizek minősége is romlik, különösen a nitrogén- és foszforháztartás és a mikrobiológiai jellemzők tekintetében.

Az 1994-ben ⅔-os csatornázottsági arány 2000-re 74%-ra nőtt, a szennyvíz elvezetése, kezelése továbbra is a régió, különösen Pest megye központi környezetvédelmi problémája (a túlnyomórészt Budapesten keletkező szennyvíz csak mintegy 20-25%-át képesek megtisztítani). Jelentős az eltérés a közművesítettség fokában, Budapesten a bekötött lakások aránya 91%, Pest megyében 35%. A működő kommunális szilárd hulladék-lerakók jelentős része nem felel a biztonságos elhelyezés műszaki követelményeinek.

A közlekedés-földrajzi szempontból is centrális helyzetű régió úthálózatának sűrűsége és minősége országos összehasonlításban kedvező. Jelentős probléma azonban a fővárosba vezető utak zsúfoltsága, a belterületi önkormányzati utak rossz állapota, az, hogy Pest megyében az országos közutak 2,6%-a kiépítetlen (föld-) út, ami országosan a második legrosszabb megyei arány. A tömegközlekedés és a személygépkocsi közlekedés közötti megoszlás kb. ⅓-⅔, a személygépkocsi használat aránya folyamatosan növekszik, országosan a régióban a legmagasabb a 100 lakosra jutó személygépkocsik száma. A régiót érintő nemzetközi folyosók egyben az országos magisztrális hálózat részei, így a nemzetközi tranzitforgalom mellett a fővárosi célforgalom is fokozottan terheli a térséget. A fővárost elkerülő tömegközlekedésben a járatsűrűség, a viszonylatok iránya nehézkessé teszi a pólusképzést elősegítő, haránt irányú, a régióhatáron átlépő kapcsolatokat. Az integrált hálózatok hiánya miatt a tömegközlekedési rendszer egyes elemei túlterheltek, mások kihasználtsági foka viszont alacsony.

A régiót kevésbé érintette a vasúti személy- és áruszállítás térvesztése, a régióban a Budapestről kiinduló 11 vasútvonalon (8 fő-, 3 mellékvonal) jelentős az agglomerációs ingázás. Az ország belvízi hajózásában legfontosabb a Duna, a Budapest feletti szakasz azonban a kis hajózási vízmélység tartósan rontja a vízi áruszállítás gazdaságosságát. A Ferihegyi repülőtér az ország egyetlen menetrendszerű forgalmat lebonyolító, nemzetközi repülőtere, de gondot jelent a repülőtér megközelítése a belvárosból. A régión belül csak a főváros területén vannak kombinált forgalmat kiszolgáló, de különböző funkciójú terminálok (Józsefváros - kombi-terminál, a Budafok-Háros - RO-LA, Csepel Szabadkikötő konténerkezelő és RO-RO). Budapest és az agglomeráció déli határsávjában formálódik a régió logisztikai központ rendszere (Soroksár, Nagytétény).

A régió településeinek történelmi fejlődéséből és kapcsolataiból adódik, hogy a régióban egységes településkép nem alakult ki. A nagyvárostól, a hozzá kapcsolódó agglomerációs elővárosokon (pl. Érd) és mezővárosokon (pl. Cegléd) az apró hegyvidéki és alföldi falvakig, tanyákig több településtípus megtalálható a térségben, amely jelzi a terület komplexitását, sokszínűségét. Az elmúlt évtized településfejlődési folyamatai két ellentétes irányban hatottak az épített környezet minőségére. Egyrészt, jellemzően a fővárosban, az agglomerációban és néhány Pest megyei városban jelentős beruházásokkal új, egész városrészek fejlődését meghatározó szolgáltató központok jöttek létre. Ezzel párhuzamosan a zöldmezős termelő beruházások száma is megnőtt, azonban a szolgáltató központoktól nem érintett területek és a régi iparterületek minősége folyamatosan romlik. Jellemző folyamat ezen túl a Budapesti Agglomeráció felemás fejlődése, amely egyrészt a lakóterületek növekedését eredményezte a zöldfelületek kárára, de eddig - néhány kivételtől eltekintve - csak kis mértékben, és ad hoc módón hozta magával a települések központi funkcióinak erősödését. (A szuburbanizációs folyamatok eredményeként kialakult alvótelepüléseken élők a munkahelyet jelentő fővárosban veszik igénybe a szolgáltatásokat, ezért itt nem alakulhattak ki valódi településközpontok.) Elsősorban a szuburbanizációs folyamatok, valamint a kiskereskedelmi szolgáltatások átalakulása miatt a már kialakult településközpontok funkciói is egyre szűkülnek.

A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE

Erősségek	Gyengeségek
ˇ A munkanélküliség szintje alacsony a budapesti agglomerációban ˇ Magas gazdasági aktivitás az agglomerációban ˇ Magasan kvalifikált szakképzett munkaerő koncentrálódik a fővárosban ˇ Külföldi tőke koncentrációja a főváros környezetében ˇ Nemzetközi cégek képviseleteinek koncentrált jelenléte Budapesten ˇ Üzleti szolgáltató tevékenységek koncentrálódása Budapesten ˇ A termelő ipar folyamatos kitelepülése a fővárosból Pest megyébe ˇ Az ipari parkok és telephelyek bőséges kínálata ˇ A minőségi turizmus infrastruktúrája adott Budapesten ˇ Kulturális gazdaság koncentrációja az agglomerációs övezetben ˇ Az oktatás és képzési infrastruktúra koncentrációja Budapesten ˇ Az egyetemi központok és a kutató fejlesztő potenciál koncentrált jelenléte a fővárosban ˇ Tudományos park működése Budapesten ˇ Egészségügyi intézmények országos koncentrációja a fővárosban ˇ Kulturális intézmények koncentrált jelentése Budapesten ˇ Fejlett kommunikációs infrastruktúra a főváros térségében ˇ Vonzó épített környezet az agglomerációban	ˇ A régió térszerkezete centralizált, az alközpontok egymás közötti kapcsolatai gyengék ˇ Területileg egyenlőtlen gazdasági fejlettség ˇ Duális szerkezet jellemzi a gazdaságot ˇ Vállalati kapcsolatok hiánya a termelői és a szolgáltatói szektorban ˇ KKV-k jövedelemtermelő képessége alacsony ˇ Vertikális és horizontális integrációk hiánya a megye mezőgazdaságában ˇ A termelési feltételek korszerűtlensége a megye mezőgazdaságában ˇ EU ismeretek hiánya ˇ A megyei turisztikai kínálat gyengesége, szabadidős programkínálat fejletlensége ˇ A térségmarketing gyenge ˇ Kulturális nagyrendezvények hiánya a fővárosban ˇ A főváros, a kerületek és az agglomerációs települések feladatmegosztása tisztázatlan ˇ Az ellátási és szolgáltatási színvonal egyenlőtlen ˇ Kooperációs kézségek gyengesége, partnerségi kapcsolatok hiánya ˇ Az egyetemi és az ipari K+F közötti kapcsolatok, az oktatás és a vállalati szektor kapcsolata gyenge ˇ Idegen nyelvtudás relatíve alacsony színvonala ˇ Fokozódó társadalmi, vagyoni különbségek (Duális társadalom) ˇ A humán erőforrások erősödő területi differenciája ˇ Az információs társadalom elemi fejletlenek ˇ A technológiai eszközök hiányában nem kellően kihasznált tudásbázis ˇ Területileg koncentrálódó szociális problémák ˇ A roma kisebbség helyzetének javítására alkalmas program hiánya ˇ Foglalkoztatási problémák a megye periférikus térségein ˇ Szociális és egészségügyi infrastruktúra színvonala nem kielégítő ˇ A fővárosi hajléktalanság megoldatlansága ˇ Magas bűnözési arány a fővárosban ˇ Magas az idős népesség aránya ˇ A tartós kapacitáshiány az agglomeráció főúthálózatában ˇ Haránt-irányú közlekedési kapcsolatok hiánya ˇ A kiépítetlen települési utak magas aránya ˇ A tömegközlekedés integrációjának hiánya az agglomerációban ˇ A parkolás megoldatlansága a fővárosban ˇ A szennyvíz-elvezetés és tisztítás mértéke alacsony ˇ A nagyvárosi jellegből adódó komplex és súlyos környezetterhelés az agglomerációban ˇ Hulladék-gazdálkodás megoldatlansága ˇ Rohamosan csökkenő zöldfelület ˇ Rossz állagú épületállomány a fővárosban ˇ Települések kedvezőtlen esztétikai megjelenése ˇ Szabályozatlan és pazarló területhasználat az agglomerációs övezetben
Lehetőségek	Veszélyek
ˇ Tartósan nagy belső piac ˇ Közlekedési fordítókorong szerep ˇ A főváros közvetítő szerepe Nyugat-Európa és Kelet-Délkelet-Európa között ˇ Kedvező természeti, táji adottságok ˇ Kihasználatlan alternatív energiaforrások Pest megyében ˇ Törvényi kényszer a környezet állapotának javítására	ˇ A világgazdasági és az európai integrációs folyamatok szembeni érzékenység ˇ A romák helyzetének megoldatlansága, országos programok gyengesége ˇ A települések gazdasági kényszere erősebb, mint a környezetvédelmi érdek ˇ A környezeti tudat kialakításának időigénye ˇ A mezőgazdaság megtartó ereje Pest megyében csökken ˇ Az új gazdaság nemzeti szinten nem kap prioritást

2.2 Közép-dunántúli régió

A Közép-Dunántúli Régió Fejér, Veszprém és Komárom-Esztergom megyéket foglalja magában, területe 11 263 km². A régió természeti adottságai rendkívül változatosak. Hegyvidékei az erdőgazdaságnak és az idegenforgalomnak kedveznek, síkságai az ország kiemelkedő gabonatermelő vidékei. A régió magában foglalja az idegenforgalmi szempontból kiemelten fontos Balaton északi partjának csaknem teljes hosszát, a Velencei-tavat, valamint a parti területek fejlesztésére jó alapot nyújtó 130 km Duna-szakaszt.

A régió belső tagoltságát tekintve heterogén, jelentősek a különbségek a kistérségek között. Magában foglalja a fő közlekedési tengelyek mentén található dinamikusan fejlődő ipari területeket (Székesfehérvár) csakúgy, mint a Balaton északi, - hagyományosan rurális, de az idegenforgalom hatására felzárkózó térségét. A lemaradás potenciális veszélyét magában hordozó stagnáló kistérségek az Enyingi és Sárbogárdi, valamint a Sümegi kistérség. Az elnéptelenedés veszélye Veszprém megyében a legnagyobb (a Balaton-felvidék és a Bakony aprófalvas térségeiben).

A régió népessége (2000. január 1-i adat szerint 1 107 163 fő) sajnálatos módon, az országos tendenciákhoz hasonlóan csökken, azonban az átlagnál lényegesen alacsonyabb mértékben. A régióban a vándorlási egyenleg pozitív, ami elsősorban a korszerű iparvállalatok által teremtett munkalehetőségeknek köszönhető. Bár a munkanélküliség aránya alacsonyabb az országosnál, ebben a régióban is a tartós munkanélküliség és a hátrányos helyzetűek reintegrációja jelenti a legsúlyosabb foglalkoztatási és szociális problémát.

Az egy főre jutó GDP 1999-ban az országos átlag 94%-át, az EU tagállamok 44%-át teszi ki, a régió a külföldi stratégiai befektetések célterületévé vált.

Az üzleti szolgáltatások tekintetében jelentős csökkenés tapasztalható. A nagyobb vállalkozások egy része szolgáltatási igényeit saját keretein belül kialakított alvállalkozásokkal oldja meg, azonban a tercier szektor területén fejlődési lehetőséget nyit a megfelelő tulajdonságokkal bíró, speciális szolgáltatói bázisok kialakítása. Az ún. hídképző szervezetek, inkubátorházak, logisztikai és innovációs központok esetében fejlődés tapasztalható: öt inkubátorház működik a régióban, Székesfehérváron folyik a Logisztikai Szolgáltató Központ kiépítése, megkezdődött a technológiai és innovációs központok fejlesztése Veszprémben és Székesfehérváron.

A hazánkban működő vállalkozások egytizede található a régióban, melyek java része a KKV szektort képviseli. A vállalkozói aktivitást kifejező mutató 70% körüli. A hazai beszállítói kör elérte az átlagos 15-20%-ot, az arány növelése rendkívül nehéz feladat. A vállalkozói szektor szerkezete súlyos torzulást mutat, a hazai tendenciákkal összhangban rendkívül magas a mikro- és kisvállalkozások és igen csekély a feléjük integrátori funkciót ellátni képes vállalatok aránya (például VIDEOTON, SUZUKI, NOKIA).

A KKV szektor életképességének számos elengedhetetlen feltétele hiányzik. Ilyenek a piacgazdasági körülményekhez és követelményekhez, a régió gazdasági szerkezetében részben bekövetkezett és várható további változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége, az általános technológiai és minőségi lemaradás különösen az innováció gondolatának középpontba kerülése kapcsán , az uniós csatlakozással kapcsolatban felmerülő ismeretek, képzettség és képesség hiánya.

A régió lényegesen alacsonyabb szinten részese a kutatás-fejlesztési tevékenységnek, mint azt gazdasági-társadalmi súlya indokolná. Az országban a K+F mutatói tekintetében a legszerényebb eredményekkel bír, 2000-ben 161 kutatóhely működött, 1437 fős kutatói állománnyal. Komoly probléma, hogy a helyi gazdaság és a K+F között gyakorlatilag nincs közvetlen kapcsolat, ezáltal az alkalmazott kutatáson alapuló innovációs láncok kialakulása elenyésző. A gazdasági háló kialakításában komoly szerepet játszó hídképző szervezetek együttműködése nem megfelelő, közös szolgáltatói bázis nem alakult ki. A versenyképesség fenntartása és stabilizálása érdekében elengedhetetlen az a stratégiaváltás, amely eredményeként a bérmunkára és a tömegtermelésre alapuló termelést felválthatja egy tudásalapú, innováció-vezérelt gazdasági fejlődés.

A régió az ország ipari termelésének 1997-ben több, mint egyötödét adta, az egy lakosra jutó termelési érték az országos átlag több mint kétszerese, Fejér megyében közel négyszerese. A régió ipari termelésének értéke 2000-ben 2817 milliárd forint volt, amely az ország ipari volumenének 24 %-a, a termékek kétharmada exportra kerül. Az ágazati szerkezet eltér az országostól, az élelmiszer- és vegyipar az országosnál kisebb, a kohászat és fémfeldolgozás és a gépipar nagyobb súlyú. Kitüntetett szerepük van az ipari parkoknak, melyekből jelenleg 24 működik a régióban és további 1 kialakulóban van. A klaszterizációs folyamatok erőteljesek. A kedvező eredmények ellenére számolni kell a tömegtermelésre épülő további fejlesztések lehetőségének kimerülésével és egy szerkezetváltási hullám szükségességével (Veszprém-Székesfehérvár-Mór-Tatabánya erőcentrumok mentén).

A mezőgazdasági termelés hatékonysága a kitűnő adottságok ellenére mérsékelt. A szántóföldi növénytermesztést a gabonafélék (főként a kukorica) túlsúlya jellemzi. A tej-, tojás-, sertés és marhahús-termelése meghaladja az országos átlagot. A termelők kockázata és problémái közül kiemelendő a termények piacérzékenysége, a termesztés gazdaságossága, a termésingadozás, a hűtött tárolókapacitás és a válogató és csomagoló gépsorok hiánya, valamint a szervezetlen értékesítés.

Az idegenforgalom helyzete ellentmondásos képet nyújt. Bár az ágazat forgalmi mutatói kedvező képet mutatnak, ez elsősorban még mindig a hagyományos, Balatonhoz és Velencei-tóhoz kapcsolódó tömeges vízparti turizmusnak köszönhető. Ez korlátozott vásárlóerejű, szezonális vendégkört jelent, amely nem képes érdemben hozzájárulni a további beruházásokhoz szükséges források megteremtéséhez, nem indukálja versenyképes termékek bevezetését, sem a meglévő szolgáltatások színvonalának növelését. Bár a régió rendelkezik az igényesebb turisztikai termékek kialakíthatóságának feltételeivel, az ehhez szükséges infrastruktúra hiányos. További problémát jelent a régió idegenforgalmának csekély külföldi és elsősorban a Balatonhoz kötődő ismertsége.

A foglalkoztatottságra az iparban dolgozók országosan is a legmagasabb és a szolgáltató szektorban dolgozók viszonylag alacsony aránya jellemző. A mezőgazdaságban jelentősen csökkent az alkalmazottak száma. A munkanélküliségi ráta évről-évre csökkent, 1995-től alacsonyabb az országosnál, 2000-ben 4,8 % volt. Probléma a tartós, hosszú távú munkanélküliség.

A képzettségi szintet tekintve jellemző, hogy a közép- és felsőfokú oktatásban résztvevők aránya alatta marad az országos átlagnak. A főiskolai hallgatók száma közelíti az országos átlagot, az egyetemistáké ötödével elmarad attól. A gazdaságilag aktív lakosság több mint 1/8-a rendelkezik felsőoktatási végzettséggel vagy diplomával, nőtt a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya a korcsoporton belül.

Az esélyegyenlőséget illetően elmondható, hogy az alkalmazottak 3/5-e férfi, a keresetekben 10-30%-os eltérés van a férfiak javára. A roma népesség helyzete problémákat hordoz, amelyek bár nem tömeges jellegűek (a népességszám 35 ezer fő), de esetenként élesen jelentkeznek (pl. a Mezőföldön, a Zirci, Sümegi, Kisbéri, stb. kistérségek egyes településein). A 40 év felettiek között ritka a 8 általános iskolai végzettségű, többségük írástudatlan. A munkanélküliségi ráta 60-65%-os, a hagyományos cigány foglalkozások visszaszorultak. A cigányság problémáinak a kezelése nem lehetséges a kívülről hozott módszerek alkalmazásával. Hiányzanak a sajátos, a cigány mikroközösségek igénye és befogadó képessége szerint kialakított, a cigányság belső indíttatású megújulását, a szakaszos integrációt segítő ellátási és felzárkóztatási programok.

Az egészségügyi ellátás hasonló a többi régióéhoz. Az egészségügyi reform komoly feszültséget okoz, mely főleg a fekvőbeteg szakellátásban jelentkezik. A járóbeteg szakellátás kiépült, de kistérségi megoszlása egyenetlen. A kórházakra a csökkenő ágyszám melletti megnőtt betegforgalom jellemző, mely nem valódi mortalitási és morbiditási okok, hanem a finanszírozás által mesterségesen létrehozott állapot. Tekintettel arra, hogy a fekvőbeteg szakellátás a legköltségesebb gyógyítási forma, cél, hogy csak a valóban kórházi gyógykezelésre szoruló betegek kerüljenek be az intézményekbe.

A lakosság egészségi állapotának javításához a megelőzés szerepe hangsúlyozandó, a szakmailag megalapozott szűrések volumene növelendő.

A régió környezeti állapotát vizsgálva kiemelendő a régió rendkívül változatos táji karaktere. A Dunántúli-középhegységben a felületi és vízmosásos erózió jelentős. A Duna vízjárása általában kiegyenlített, a kisebb folyókon a nagy és hirtelen esőzés veendő figyelembe az ár- és belvízvédelem területén. A környezet terhelésében nagy szerepet játszik a közúti forgalom felfutása és a közműolló kinyílása, új negatív jelenség a beépített területek robbanásszerű megnövekedése. A levegőszennyezés általában a nagyvárosokra koncentrálódik, a legnagyobb terhelés Komárom-Esztergom megyéből származik. A hulladékgazdálkodás terén nem történt áttörés, az illegális lerakók növekvő környezeti veszélyforrások, az üzemelő lerakóhelyek nagy része nem felel meg a műszaki előírásoknak.

A régió vízellátása gyakorlatilag megoldott, a szennyvízgazdálkodásban azonban jelentős a lemaradás. A környezetszennyezés következménye az ivóvízbázisokból kitermelt ivóvíz és a tavak vízminőségének romlása.

A régió közlekedés földrajzi helyzete rendkívül kedvező, sűrű főúthálózattal rendelkezik és az úthálózat kiépítettsége, a közlekedési infrastruktúra-ellátottság magasabb az országos átlagnál. A régiót érinti a Budapest-Bécs és a Budapest-Balaton autópálya is, a Helsinki IV. és V/c folyosók, valamint a Duna VII.-es folyosó. Ezzel szemben áll az egyes gazdasági centrumok (a megyeszékhelyek és Dunaújváros) és decentrumok (Ajka, Várpalota, Esztergom, Mór) közötti hosszú elérési idő - például a 8-as főút esetében-, mely bizonytalanná teszi az anyag-, áru- és személyforgalmat. A vasúti közlekedés a fővonalak esetében jól szervezett, az azokon kívüli szakaszokon többszörösen meghaladja a közúti elérési időket. A régió logisztikai adottságai kiválóak. A vízi közlekedés jelentősége elsősorban a Dunán, a régió északi határán, a Budapest feletti szakaszokon említhető. Logisztikai kapcsolatok fejlesztése szempontjából rendkívül fontos regionális kikötők és hidak kialakítása. A légi közlekedés tekintetében a veszprémi, pápai és a székesfehérvár-börgöndi repülőterek válhatnak regionális jelentőségűvé.

A lakossági célú gázszolgáltatás terén elmondható, hogy mára gyakorlatilag valamennyi kistérségbe eljut a vezetékes gáz, a háztartási gázfogyasztók lakásállományra vetített száma azonban Veszprém megye aprófalvas térségeiben alacsony. A vezetékes gázfogyasztók népességhez viszonyított számának régiós átlagában jelentős különbségek húzódnak meg.

A távközlési ellátást vizsgálva megállapítható, hogy az ezer lakosra jutó telefon-fővonalak száma átlagosnak, azonban még mindig jelentős a nagyobb városok és a kistelepülések ellátottsági szintje közötti különbség. A kábeltelevíziózás mutatói legjobbak az országban, kivéve a sárbogárdi, bicskei, enyingi és kisbéri kistérséget. A régió tágan értelmezett információs infrastruktúráját a technikai és humán erőforrások oldaláról egyaránt ellentmondásosság jellemzi. A korszerű információs infrastruktúra hálózatának elemei indivíduumokként megtalálhatók, ugyanakkor az érintett szervezetek nem használják ki az ebben rejlő lehetőségeket, így nem alakult ki egy megfelelően strukturált, integrált, hálózatszerű tartalmi és infrastrukturális együttműködés.

A régiót egységként kezelve jellemzően jó gazdasági helyzet ellenére jelentős különbségek, területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg térségenként. A 90-es évek folyamatai ráirányítják a figyelmet egy nagyon fontos új jelenségre, egyes kistérségeknek a gazdasági-társadalmi fejlődés perifériájára szorulására, a relatív leszakadás negatív spiráljának beindulására. Kiugróan jellemző erre a jelenségre Fejér megye és talán a régió egészében véve is egyik legkritikusabb helyzetben lévő települése, Sárbogárd esete, ahonnan kivonult a már betelepült és ott több éve hatékonyan működő külföldi vállalkozás. A helyzet felhívja a figyelmet a felzárkóztatás kérdéseinek újszerű megközelítésének a szükségességére.

A KSH által az elmaradottság/fejlettség mérésére kialakított komplex mutatók alapján a döntően mezőgazdasági adottságokkal rendelkező kistérségekben a gazdasági szerkezetváltás csak részben valósult meg és stagnáló, illetve leszakadó területekként értékelhetők. Ennek a besorolásnak az alapján a régióban lemaradó kistérségek nem találhatók, de a régió általános fejlettsége ellenére a lemaradás felé mozgó, stagnáló térségek itt is vannak. Ezek az Enyingi és Sárbogárdi kistérség Fejér megyében, a Sümegi kistérség pedig Veszprém megyében. Ezen területekre jellemző a népességmegtartó képesség csökkenése, a városok - mint munkalehetőségek - irányába történő migráció.

Másik fontos jelenség a népességmegtartó erő változása. A régión belül Fejér és Komárom-Esztergom megyében az országhoz képest lényegesen kisebb arányban fordul elő ebből a szempontból hátrányos helyzetű település. A legkedvezőbb a helyzet Fejér megyében, a kistelepülések elnéptelenedésének veszélye Veszprém megyében a legnagyobb. Az infrastruktúra jobbítása, a településképek vonzóbbá tétele, a környezeti elemek megóvása, az életkörülmények javítása elengedhetetlen a negatív folyamat megfordításához, a kistelepüléseken élők esélyegyenlőségének biztosításához.

A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE

Erősségek	Gyengeségek
Kedvező termőhelyi adottságok, kiemelkedő történelmi és természeti értékek, központi földrajzi fekvés. A közlekedési infrastruktúra ellátottság magasabb az országos átlagnál. Az információs infrastruktúra hálózatának elemei megtalálhatók Az ország ipari parkjainak közel harmada itt található, az ipari termelés magas, a devizatőke közel ¾-e jelentkezik az ipar területén. A tej-, tojás-, sertés és marhahús-termelésből a régió az országos átlagot meghaladó arányban veszi ki részét. A régió logisztikai és üzleti infrastruktúrája fejlett, bár a közvetítő szerepet felvállaló szervezetek még kiépülésük kezdeti stádiumában vannak. Kedvező turisztikai forgalmi mutatók, de elsősorban a tömeges vízparti turizmusnak köszönhetően. Erőteljes klaszterizációs folyamatok indultak el a gazdaság húzóágazataiban. Stabil KKV szektor alakult ki. A munkanélküliségi ráta csökkenő tendenciájú, az országos átlagnál alacsonyabb.	A közlekedési infrastruktúra elégtelen kiépítettsége: hosszú elérési idők, É-D és K-Ny irányú közúti hálózat elégtelen, elavult vasúti hálózat, gyenge a vízi és légi közlekedés logisztikai kiépítettsége Gyenge K+F infrastruktúra, a gazdaság és a K+F szféra között szinte nincs közvetlen kapcsolat. A mezőgazdasági termelés infrastruktúrája, szervezeti háttere és hatékonysága elégtelen. A turisztikai infrastruktúra hiányos, a régió ismertsége külföldön csekély, a vendégkör szezonális és korlátozott vásárlóerejű. A nagyvállalati- és a KKV szektor közötti gazdasági kapcsolatok nem megfelelők. A vállalkozói szektor szerkezete torz, a mikro- és kisvállalkozások száma magas, az integrátori funkciót ellátni képes középvállalatok aránya alacsony. Hiány van megfelelően képzett, a gazdaság igényeihez igazított munkaerőből. A munkanélküliek között sok a megváltozott munkaképességű és a tartós munkanélküli. A felsőoktatási intézmények száma, együttműködésük és kutatóintézeti hátterük, valamint a képzési kínálat nem megfelelő. Az egészségügyi és a szociális ellátás műszaki és szellemi infrastruktúrája nem kielégítő. Az alternatív energiaforrások hasznosítása alacsony. A települési szilárd hulladékok gyűjtése nem teljes körű, a szelektív gyűjtés aránya alacsony, kevés az előírásoknak megfelelő hulladékártalmatlanító és hasznosító kapacitás. A lakásoknak alig fele van szennyvízcsatorna-hálózatra kötve, a szennyvíztisztítási kapacitás nem megfelelő.
Lehetőségek	Veszélyek
Az ökológiai gazdálkodás termékei iránti kereslet megnőtt. Az erdőállomány jó minőségű, mely kedvez az erdő- és vadgazdálkodásnak. A hálózati együttműködés és az innováció-vezérelt és tudás-alapú gazdaság felértékelődött a modern gazdaságfejlesztési stratégiában. A humán tőke és a humán erőforrás fejlesztése felértékelődött.	A környezet terhelése növekedett a közúti forgalom radikális felfutása miatt. A beépített területek robbanásszerűen megnőttek. A bérmunka jellegű gazdasági tevékenységek háttérbe szorulása a külföldi tőke kivonulását eredményezheti. A mezőgazdaságban nagyok a termésingadozások. Az export és a GDP jelentős hányadát multinacionális vállalatok adják, melynek következtében a gazdaság szerkezete duálissá vált. A tömegtermelésre épülő további fejlesztések a gazdasági struktúra további torzulását eredményezhetik. A bevásárlóközpontok megjelenésével párhuzamosan szűnnek meg a kiskereskedelmi üzletek. A kedvezőtlen életkörülmények miatt a kistelepülések elnéptelenednek.

2.3 Nyugat-dunántúli régió

A régió az ország nyugati határán helyezkedik el, kiterjedése észak-déli irányban hosszan elnyúló. Helyzete speciális hiszen Nyugat-Dunántúl az ország egyetlen olyan régiója, amely az EU jelenlegi tagállamával (valamint további másik három országgal) határos. A régió határ menti helyzetéből adódóan a nyugat kapuja szerepet tölti be mintegy összekötőként az ország más régiói, valamint az Európai Unió országai között.

A régió népessége közel 1 millió fő (2000. január 1-jén 984 ezer fő), népsűrűsége 88 fő/km², amely a főváros nélkül számolt országos átlaggal szinte megegyező (89 fő/km²).

A Nyugat-dunántúli régió a megtermelt bruttó hazai termék alapján a második legerősebb gazdasággal rendelkező térség (a Közép-magyarországi régiót követően). A régió GDP-je vásárlóerő paritáson számolva az EU átlag 53%-a.

Az egy lakosra jutó beruházás a régióban jelentősen meghaladja (28%-kal) az országos átlagot. Magas a külföldi közvetlen tőkebefektetések aránya. A régió a külföldi tőkevonzásban, az ipari beruházások arányát, illetve az ipari exportorientációt tekintve jobb eredményt ért el a többi magyarországi régiónál. Ezen mutatók kiemelkedő értékei azonban a háztartások egy főre jutó évi átlagos nettó jövedelmében nem tükröződnek, ez az érték (375.908 Ft) ugyanis az országos átlagtól (374.033 Ft) alig tér el.

A nagymértékű külföldi tőkebeáramlás a régióban jelentősen megváltoztatta a gazdaság korábbi összetételét és jelentős alkalmazkodóképességre kényszeríti a helyi gazdasági szervezeteket. A betelepült multinacionális vállalatok és a helyi vállalkozások közötti beszállítói kapcsolatok mindmáig gyengék, a külföldi vállalkozások pozitív termelési eredményeiből a helyi vállalkozások nem tudnak profitálni. Szintén gyenge az összhang a termelő szféra dinamikusan változó piaci igényei és a jelenlegi kutató-fejlesztő tevékenységek között, a termelő egységek és a kutató-fejlesztő helyek kapcsolatrendszere laza, a K+F kapacitások hiányosak. A probléma kezelése érdekében országosan egyedülálló módon regionális iparági klaszterek létrehozása indult meg a következő területeken: autóipari, elektronikai, termál, fa és bútoripari, gyümölcsfeldolgozói ágak.

A régióban jelenleg 14 ipari park található, két inkubátorház (Szombathely, Lenti) és egy üzleti és innovációs központ (Győr) kezdte meg működését. Ennek ellenére az innováció, a technológiai transzfer intézményrendszere néhány egyedi kezdeményezéstől eltekintve a régióban még kialakulatlan, megoldást a meglévő gazdasági központokra alapozott jelentős szolgáltatásbővítés jelenthet.

A jelenlegi gazdasági szervezetek 99%-a 50-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis vagy mikrovállalkozás a régióban. A vállalkozások 30%-a ipari vagy mezőgazdasági, több mint fele kereskedelmi, vendéglátó, ingatlan bérbeadó és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltató, fennmaradó hányada pedig különféle egyéb szolgáltató tevékenységet folytat.

A munkanélküliségi arány országos viszonylatban kedvező, azonban a helyi munkavállalók képzettsége és a piaci igények között jelentős feszültségek vannak. Ebből adódóan egyes periférikus helyzetű kistérségekben a munkanélküliségi ráta jelentősen meghaladja az országos átlagot, míg számos, gazdaságilag prosperáló településen és környezetében a helyi piaci igényeknek megfelelő munkaerőhiány mutatkozik. További sajátosság, hogy a regisztrált munkanélküliek 3,6%-a felsőfokú diplomával rendelkezik (országosan ez az arány 2,7%), míg egyes kistérségekben problémát okoz a magas hozzáadott tudásértékű tevékenységek ellátása.

A gazdaság szerkezeti átalakulása rendkívüli módon felgyorsította a már korábban is érvényesülő tendenciákat a foglalkoztatottak ágazatonkénti megoszlását illetően is. Jelenleg a gazdasági ágak közül mindhárom megyében a feldolgozóipar aránya domináns a régióban. A mezőgazdaság súlya a foglalkoztatottságban folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, az ágazat leginkább csupán a Kisalföld termékenyebb tájain és az Alpokalján jelentős. A szolgáltatásokon belül az idegenforgalomhoz kapcsolódó tevékenységek kiemelten dominálnak egyes, a turisták által frekventált térségekben. A foglalkoztatottság jelenlegi összetétele a térség ipari jellegét tükrözi.

Jellemző, hogy a régió súlya az országos kutatás-fejlesztési tevékenységben a magas gazdasági fejlettség ellenére rendkívül kis hányadot képvisel, mind az ezer lakosra jutó kutató-fejlesztők száma (13,4 míg országosan 24,5), mind pedig a K+F ráfordítások mértéke (32,5 ezer Forint/lakos míg országosan 77,4 ezer Forint/lakos) szempontjából. Egyértelmű hiány tapasztalható a modern szakképzés és gyakorlat terén, valamint a család és a munkavégzés összehangolását segítő részmunkaidős és alternatív foglalkoztatási lehetőségekben.

A Nyugat-dunántúli régióban az esélyegyenlőség kérdése leginkább a nők munkaerő-piaci helyzetének, foglalkoztatottságának és keresetének vizsgálatakor jelenik meg. A régióban az aktív keresők aránya a munkaképes korú népességen belül a nők esetében közel 10 százalékponttal alacsonyabb, mint a férfiaknál, bár mindkét érték magasabb, mint az országos átlag. A mutató jelzi, hogy a nők csoportjában az inaktívak és eltartottak aránya lényegesen magasabb, mint a férfiaknál. Az alkalmazásban állók átlagos keresete szintén lényegesen eltér a férfiak és a nők esetében. A fizikai foglalkoztatott férfiak átlagosan 30 százalékkal keresnek többet, mint a fizikai foglalkoztatott nők. A különbség a szellemi munkát végzők esetében pedig még markánsabb, több mint 60 százalékos.

A régió területén kiemelkedő a természeti, illetve táji értékkel bíró tájegységek aránya (Fertő-tó, Kőszegi-hegység, Írottkő, Őrség, Szigetköz, Kerka-, Mura mente).

A régió legfontosabb turisztikai vonzerői a termál- és gyógyvíz, a védett természeti értékek, a bor és a gasztronómia, valamint a műemlékek, kulturális programok, a nemzetiségi és népi hagyományok, melyek kihasználatlan potenciált jelentenek a térség számára. A régióban található a magyarországi üdülőkörzetek (27) közel egyharmada (8), melyek közül a leglátogatottabbak a Balaton közvetlen part menti települései, Sopron-Kőszeghegyalja övezete és a Szigetköz térsége.

Az urbanizációs szintet tekintve a régió városi térségekben élő lakosságának aránya lényegében megegyezik a Budapest nélkül számolt országos átlaggal (a régióban ez az arány 55,3%, míg a Budapest nélküli magyar átlag 55,4%). A megyeszékhelyek népességkoncentrációja igen jelentős - ezekben a városokban él a régió lakosságának 27,0%-a. A megyeszékhelyek és agglomerációjuk, valamint az egyes belső periférikus térségek közötti fejlettségbeli területi különbségek jelentősek.

A Nyugat-dunántúli régió fejlettségének eredményeként a régió területén jóval kevesebb a kedvezményezett térségek és települések száma, mint az ország más régióiban. Ennek köszönhetően a régióban jóval alacsonyabb a kedvezményezett térségben, illetve településen élők aránya (4,9%), mint a teljes lakónépességé (9,8%). Különösen igaz ez Győr-Moson-Sopron és Vas megyére.

A települések több mint 50%-a 500 fő alatti népességű. A tipikusan aprófalvas, határmenti, belső periférikus elhelyezkedésű, vagy nagyvárosi központtal nem rendelkező kistérségekben az elöregedés és elvándorlás folyamatát az utóbbi években nem sikerült hatékony módszerekkel csökkenteni (Lenti, Letenye, Őriszentpéter, Zalaszentgrót, Celldömölk, Csepreg), ezen térségek népességmegtartó képessége gyenge, ennek következtében az agyelszívás jelensége -és annak társadalmi, gazdasági és környezeti következményei- a régióban is megfigyelhető.

A képzett munkaerő helyben tartásának helyi hatáskörben kezelhető feltétele a települési szolgáltatások és ellátó hálózat színvonalának növelése, a települési környezet minőségi fejlesztése, valamint az életminőséget alapvetően befolyásoló kommunális infrastruktúra kiépítése. Idetartozik a régió nagyvárosaiban felmerülő igény a helyi és helyközi tömegközlekedési rendszerek összehangolására, melyhez csatlakoznának a hiányos közlekedési infrastruktúrával rendelkező agglomerációs térségek is. A környezeti érzékenységet nagyban veszélyezteti az illegális hulladéklerakók problémája, melyet a régióban számos helyen megindult szelektív hulladékgyűjtési módszerek elterjesztése oldhat meg. Ugyancsak a környezeti elemek védelmére jelent megoldást, továbbá az energiahatékonyságot növeli a megújuló energiaforrások hatékony felhasználása az energiaellátás kapcsán, mely területen a régió számos kihasználatlan potenciállal rendelkezik. A tágra nyílt közműolló és a tisztított szennyvíz alacsony aránya jelzi, hogy napjainkban is jelentős azon települések száma (kb. 350 2000 fő alatti település) ahol a kommunális szennyvíz a környezetet még mindig közvetlenül szennyezi. Miután az érintett települések jelentős hányada természetileg kiemelten értékes (Őrség, Vendvidék) és környezetileg fokozottan érzékeny (Balaton-Zala-vízgyűjtő, Szigetköz) területen fekszik, a probléma kezelésének elhúzódása visszafordíthatatlan károkat okozhat, így megoldást ezekben a speciális adottságú térségekben az egyedi és alternatív szennyvízkezelési eljárások elterjesztése jelenthet.

A szabadidő aktív eltöltéséhez kapcsolódó infrastrukturális háttér nem kiegyenlítetten biztosított a régió lakosai számára, hiányoznak a közösségi célokat is szolgáló kulturális létesítmények, a felújításra szoruló épületcsoportok teljes településrészeket érintenek.

A Nyugat-dunántúli régió négy országgal határos elhelyezkedéséből adódóan a nemzetközi közlekedés szempontjából kiemelt terület. Azonban szükséges a V/a., Pozsonynál megszakadó korridornak Nagykanizsáig történő meghosszabbítása, ahol csatlakozna az V-ös és az V/b. folyosókhoz Trieszt-Fiume irányába. Ez a pótlás a Balti államok és Olaszország észak-déli kapcsolatának hiányzó eleme. Ezzel a pótlással kialakulhat a Helsinki-Varsó-Pozsony-Szombathely-Nagykanizsa-Fiume-Trieszt útonalú új I-es korridor. Hiányzó láncszem továbbá a 8-as és 4-es úti, kelet-nyugati irányú tengely is, amely pedig a TINA hálózatba kell, hogy bekerüljön.

A közös határszakaszokat jelentős átmenő forgalom terheli (az országos tranzitforgalom 60%-a), különösen a régió osztrák határszakaszán. Az úthálózat egyötöde főútvonal. Autópálya 72 km hosszban vezet át a térségen (M1-es), mely kelet-nyugati irányban fűzi fel a régiót a meghatározó Bécs-Budapest tengelyre. Az észak-déli irányú közlekedési kapcsolatok rendkívül hiányosak. A jelentős tranzitforgalom a környezetre (zaj- és levegőszennyezés) és a forgalom biztonságára kedvezőtlenül hat.

A régió legfontosabb vasútvonala a Budapest-Hegyeshalom vonal. A fejlesztés kiemelt céljai közé tartozik a vasúti fővonalak villamosításának folytatása. A légi közlekedés számára kínált lehetőségek (Pér, Sármellék, Szombathely repülőterei) megfelelő hasznosítása érdekében jelentős fejlesztésre van szükség a régióban ezeken a területeken.

A régió északi határát Európa egyik legjelentősebb vízi útja, a Duna alkotja, amely a VII. Helsinki-folyosó részeként jelentős szállítási teljesítményekkel rendelkezik. A folyón kiemelt fontosságú a magas színvonalú hajózhatóság elérése.

A régió potenciális logisztikai központjainak elsődleges szerepe van, illetve lehetne az európai IV. és VII., illetve az V. korridor mentén, a hármas határoknál fekvő térségben az áru elosztás és raktározás fizikai feltételeinek megteremtésében és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások biztosításában. A különböző szállítási formák meghonosítását emellett környezetvédelmi és költséghatékonysági megfontolások is indokolják. Ilyen a soproni RO-LA és a gönyűi RO-RO terminál is. A további fejlődés záloga az Észak- Déli Közlekedési és Gazdasági Tengely fejlesztésének támogatása lehet.

A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE

Erősségek	Gyengeségek
ˇ A régió földrajzi elhelyezkedése, közvetlen EU határterület ˇ Változatos természeti táj, vonzó környezeti adottságok ˇ A régió gazdag turisztikai potenciálja: termál- és gyógyvizek, épített örökség, kulturális programok ˇ A régió összetett és több lábon álló gazdasági szerkezete ˇ A régió viszonylag magas gazdasági aktivitási rátája ˇ Magyar viszonylatban viszonylag magas fejlettségi szint, egy főre jutó GDP az országos átlag feletti ˇ Magas a külföldi közvetlen tőkebefektetések aránya ˇ EU programok tapasztalatai (Phare CBC)	ˇ Negatív természetes népességnövekedési ráta, elöregedés ˇ A régió kutatás-fejlesztési kapacitása nemzetközi, de országos viszonylatban is gyenge ˇ Hiány tapasztalható a modern szakképzés és gyakorlat terén ˇ Viszonylag kevés a felsőfokú diplomával rendelkező lakos, illetve aktív kereső ˇ A külföldi és a hazai ágazatok közötti kapcsolat még igen gyenge ˇ Az egy főre jutó GDP alacsony az EU átlaghoz viszonyítva ˇ Jellemző a munkanélküliség problémájának koncentrációja ˇ A fejlődéshez szükséges fizikai infrastruktúra hiányos és nem éri el az EU normákat ˇ A belső közlekedési kapcsolatok viszonylag fejletlenek ˇ Elégtelen kiépítettségű informatikai infrastruktúra ˇ A régióban jelentős és növekvő belső egyenlőtlenségek tapasztalhatók
Lehetőségek	Veszélyek
ˇ EU csatlakozás ˇ Általános pozitív migrációs trend ˇ Polgárosultság a civil szféra, civil szervezetek száma és aktivitása viszonylag erős ˇ Magas hozzáadott értékű ágazatok ˇ Termék-klaszterek kialakítása (járműipar, elektronika, fa- és bútoripar, élelmiszeripar, termálturizmus) ˇ Magas környezeti minőség, aktív turisztikai potenciál ˇ Régióhatáron átnyúló együttműködés Közép- és Dél-Dunántúllal, valamint a Balaton régióval a közlekedésfejlesztés és a gazdaságfejlesztés területén ˇ Négy országgal kialakítható határ menti együttműködések erősödése, nemzetközi, EU-s ösztönző programok, támogatások elérhetősége ˇ Növekvő regionális intézményi kapacitás mind a régió, mind a kistérségek szintjén	ˇ A felkészítés nélküli, gyors EU csatlakozás a hazai KKV-k versenyképességét, alkalmazkodási képességét rontja ˇ A külföldi ágazatok mobilitásából adódó sebezhetőség ˇ A gazdaságilag aktív népesség csökkenése Zala megyében ˇ A régió fejlődéséhez nem megfelelő szakképzettségű munkaerő ˇ A szennyvíztisztítás elégtelensége, korszerűtlen és megtelt hulladéktárolók ˇ Régión belüli fejletlen észak-déli kapcsolatok ˇ Tranzit szerep felerősödése veszélyeztetheti a környezet állapotát

2.4 Dél-dunántúli régió

A Dél-dunántúli Régió Baranya, Somogy és Tolna megyéket foglalja magában. Dél-Dunántúl délről és délnyugatról Horvátországgal határos, az országban a "déli kapu" szerepét tölti be. Természeti adottságai igen változatosak, éghajlata kontinentális, óceáni és mediterrán hatásokkal. A mezőgazdasági termelés feltételei igen kedvezőek az éghajlati adottságok és a kisebb aszályveszély miatt. A régió jelentős felszíni és felszín alatti vízkészlettel rendelkezik, gazdag értékes gyógyhatású ásványi összetételű hévizekben. Turisztikai adottságai kiválóak.

A régión belüli területi egyenlőtlenségeket jelzi, hogy a régió településhálózata erősen polarizált, amelyre egyrészt a középvárosok hiánya jellemző, másrészt (elsősorban Baranya megyében) kiemelkedően magas az apró- és kisfalvak aránya. Az ország 30 elmaradott" kistérségből 25 van az ország keleti felén, s 5 a Dél-Dunántúlon. A dél-dunántúli kistérségek több mint felét a elmaradott" és a stagnáló" kistérségek képezik. Egy részük a régió külső perifériáját képező horvát határ mentén helyezkedik el, más részük a megyehatárok mentén kialakult, ún. belső periféria "stagnáló" térségeiben találhatók. E térségekben mind a munkanélküliség, mind a migrációs veszteség, mind pedig az idősebb népesség aránya jóval meghaladja az országos átlagot. Mindegyik depressziós kistérség jellemzően aprófalvas, sok zsáktelepüléssel, rossz úthálózattal.

A régió gazdaságát jól jellemzi, hogy az egy főre jutó GDP 2000-ben az országos átlag 74,8%-a volt, az EU 1995-1997 közötti átlagának 38,6%-át képviselte, így a régió az ország fejletlenebb régiói közé tartozik. A teljes hozzáadott értékből a mezőgazdaság részesedése csökkent, de így is jelentősen meghaladja az országos átlagot (8,6%). Az ipar és az építőipar hozzáadott érték - aránya nem tér el jelentősen az országos átlagtól (33,2%), a szolgáltatások aránya azonban országos átlag alatti (58,2%).

Az agrárgazdaság és az ehhez kapcsolódó élelmiszergazdaság szerepe jelentős (a földterület 61,2%-a mezőgazdaságilag művelt), a kisebb településeken szinte kizárólag ez nyújt helyi megélhetési lehetőséget. Az agrárfoglalkoztatottak aránya a szektor teljesítményének rendszerváltást követő drasztikus visszaesése ellenére jelentős maradt, az ágazatban jelenleg dolgozók aránya a foglalkoztatottakhoz képest az országos átlag közel kétszerese (2000-ben 9,2% az országos 4,9%-hoz képest). A fontosabb szántóföldi növények termésátlagát tekintve a Dél-dunántúli Régió vezető pozíciót tölt be.

A régió jelentős mezőgazdasági kultúrája a szőlő, az erre épülő bortermelés a helyi értékesítésen túl egyben jelentős exportcikk is. A régióban az ország 22 borvidékéből 5 található. Az ország bortermelésének 14,9%-a a régióban realizálódik, ezen belül a minőségi borok aránya az összesen megtermelt bor mennyiségéhez viszonyítva kiemelkedően magas.

A Dél-dunántúli Régiónak az országos átlagot 4,1%-kal meghaladó erdősültsége van. A régióban több mint száz vadászterület került kijelölésre. A régió erdői gazdagok nagyvadakban, mely a régió egyik fontos exportcikke is.

Az iparban a 90-es években a bányászat szerepe drámaian csökkent, a feldolgozóiparon belül a vegyipar jelentősen, a nem fém ásványi anyagokból készült termékek gyártása és az egyéb feldolgozóipar kisebb mértékben esett vissza. Pozitív irányú változás a gépiparban figyelhető meg. Dél-Dunántúlon egy lakosra jutó ipari termelési érték 2001-ben az országos átlag 58,7%-a volt, alig magasabb, mint az alföldi régiók országosan legalacsonyabb értékei. Az ipari ágazatok közül a feldolgozóipar aránya a Dél-Dunántúlon a legkisebb az országban. Az iparfejlesztés területén a legnagyobb gondot a versenyképes termékszerkezet hiánya és az ipari vállalkozások alultőkésítettsége jelenti. Rendkívül alacsony az ipar exportképessége is (az összes ipari értékesítésen belüli aránya 40,7% az országos 55,3%-hoz képest). Előzetes adatok szerint a magyarországi vállalkozásokba 2001-ig befektetésre került külföldi tőkének (3121,2 milliárd forint) mindössze 1,76%-a (55,0 milliárd forint) került a Dél-dunántúli Régióban befektetésre ezzel a régió messze a legutolsó helyet foglalja el régiók közötti összehasonlításban.

A Dél-Dunántúl idegenforgalmi-turisztikai adottságai sokrétűek, Magyarország 27 üdülőkörzetéből hét, kilenc nemzeti parkjából pedig kettő érinti a régió területét. A régió legnagyobb városa szerepel az UNESCO világörökségi listáján. A 22 magyarországi borvidékből 5 szintén itt található. A régión belül területileg rendkívül koncentrált turizmus az országos átlagnál nagyobb szerepet játszik a régió életében. 2000-ben a régióban előállított bruttó hozzáadott érték 2.5%-a kötődött a turizmushoz (országos átlag 1.7% volt), de míg Somogy megyében az érték (4.8%) jelentősen meghaladta a régiós értéket is, addig Baranya és Tolna megyékben az országos átlagot sem érte el (1.6 és 1.2%). Somogyban a Balaton vonzó hatása miatt a külföldi, míg Baranyában és Tolnában a belföldi forgalomnak van meghatározó szerepe. A régióba látogató összes vendég átlagos tartózkodási ideje 30%-kal haladja meg az országos mutatót (2001-ben 4.3 éjszaka), azonban ez a mutató az évek során folyamatosan romlik. Az átlagos tartózkodási idő a régión belül Somogy megyében a leghosszabb (5 éjszaka), egyértelműen a balatoni pihenő turizmusnak köszönhetően. A vendégek átlagos tartózkodási ideje sem Baranya megyében (2.9 éjszaka), sem Tolna megyében (3.2 éjszaka) nem éri el az országos átlagot.

Az ország kereskedelmi szálláshely-kapacitásának több mint 20%-a található a régióban. A régió idegenforgalmi fogadóképességének (kereskedelmi és magánszálláshelyek) 88%-át Somogy megye adja, ami mellett eltörpül Baranya megye 8%-os, és Tolna megye 4%-os részesedése (2001). A régióban található szálláshelyek között alulreprezentált a magas komfortfokozatú szálláshely; teljesen hiányoznak a magas kategóriájú szálláshelyek (nincs öt csillagos hotel). A szálláshelyek kihasználtsága nem megfelelő, melynek legfőbb oka szezonalitásban keresendő. A szezonalitás okozta problémákra a turisztikai termékkínálat bővítése adhat választ. A régió adottságai lehetővé teszik a további fejlődést a gyógy-idegenforgalom, a vízi turizmus, a vadászati, a falusi és ökoturizmus, a kulturális, valamint a konferencia turizmus területein.

A regisztrált vállalkozások közül a társas vállalkozások 1000 lakosra jutó számának tekintetében a Dél-Dunántúl valamelyest elmarad az országos átlagtól, az egyéni vállalkozók aránya azonban meghaladja az országos átlagot. A társas vállalkozások zöme az ingatlanügyletek, a gazdasági szolgáltatások és a kereskedelem területén tevékenykedik. Az egyéni vállalkozások a kereskedelem, az ingatlanügyletek, a gazdasági szolgáltatások, valamint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás gazdasági ágban működnek. A kis- és középvállalkozások mintegy 70%-ának hiányosak a szakmai és üzleti ismeretei, a vállalkozói készségek a szakmai készségekhez mérten aránytalanul fejlődnek.

A kutatás-fejlesztés területén nagyon gyenge eredmények tapasztalhatóak a régióban, 2000-es adatok szerint a régióban 164 kutatóhely működik (országos adat 8,4%-a) 1548 fős kutatói állománnyal (országos állomány 6,3%-a). A kutatóhelyek több mint 80%-a Baranya megyére koncentrálódik, ami összefügg a Pécsi Tudományegyetem jelenlétével. Nagyon kevés az ipar-orientált kutatóhely, a meglévők finanszírozása pedig rendkívül alacsony szinten történik. A kutatóhelyek kapcsolata a vállalkozásokkal alig realizálható, a régióban eszközölt kutatás-fejlesztési ráfordításokból a vállalkozások nagyon alacsony arányban részesednek.

A régió 17 településén 1997 és 2001 között 18 ipari parki címet nyertek el. Az ipari parkokban megtelepült vállalkozások száma szerint a Dél-Dunántúl az országos átlag kétharmada körül mozog. Az összes ipari parki terület kihasználtsága 21%, ami jóval szerényebb az önmagában sem túl magas országos 29%-os átlagnál. A beruházási érték és az árbevétel vonatkozásában a régió ipari parkjai messze elmaradnak a fejlettebb régiókban (Nyugat- és Közép-Dunántúl) működő ipari parkoktól. Az ipari parkok méretükben, profilukban eltérőek, még sincs közöttük tudatos funkciómegosztás. Az ipari parkok közötti együttműködés, koordináció esetleges, formái kialakulatlanok.

Dél-Dunántúl népsűrűsége a legalacsonyabb az országban: 69,5 fő/km². A népesség alakulását folyamatos, az országos átlagot meghaladó mértékű csökkenés jellemzi az elvándorlás és a természetes fogyás miatt. Alacsony az élveszületési arányszám (9,6), magas a halandóság (14) és előrehaladott az öregedés. A régió nemzetiségi összetétele sokszínű, a német nemzetiség (anyaországi kapcsolatai és nyelvtudása révén) befektetői vonzerőt jelent.

A régió foglalkoztatottsági viszonyait az országos átlagnál 2,8%-kal alacsonyabb aktivitási ráta (50,5%) és az országos átlagot 1,4%-kal meghaladó munkanélküliségi ráta (7,8%) jellemzi. A foglalkoztatottak száma 1992 és 1998 között drámai mértékben (közel 30%-kal) csökkent, a legnagyobb csökkenést a bányászatban regisztrálták (92,8%!). A foglalkoztatási szerkezet átalakulásával a közszféra vált a legjelentősebb foglalkoztatóvá, ezt követi az újrastrukturálódó feldolgozóipar. A régió kistérségeinek munkanélküliségi adatai között jelentős különbségek vannak: míg a centrum térségekben a munkanélküliség jóval a regionális (és az országos) átlag alatt van, addig vannak olyan depressziós térségek ahol a munkanélküliség több mint kétszerese az országos átlagnak.

Dél-Dunántúl népességének képzettségi szintje alapfokon megegyezik az országos átlaggal, magasabb képzettségi szintek tekintetében azonban a régió elmarad az országos átlagtól. Ez azzal is magyarázható, hogy a képzettségi szint növekedésével nő az elvándorlás aránya is. A régió felsőoktatása fejlett: ha a felsőfokú intézmények hallgatóinak számát az egyes régiók lakónépességéhez viszonyítottan vizsgáljuk, a Közép-magyarországi és a Dél-alföldi Régiót követően a Dél-Dunántúlon (2,5%) a legmagasabb ez az arány. A Dél-dunántúli Régióban található két egyetemi város, Pécs és Kaposvár mellett működik felsőoktatási intézmény Szekszárdon és Pakson is. Pécs a felsőoktatásban nem csak a régió, hanem az egész Dunántúl legnagyobb központja is.

Az esélyegyenlőséget illetően elmondható, hogy a két nem keresetei lassan közelítenek egymáshoz. A roma kisebbség aránya a régión belül magasabb az országos átlagnál, és - az országos helyzethez hasonlóan - foglalkoztatási szempontból rendkívül kedvezőtlen a pozíciója. Különösen magas a roma lakosság aránya az elmaradott aprófalvas kistérségekben, ahol a súlyos szegénység és a centrumtérségektől való elzártság tovább nehezíti felzárkóztatásukat.

A régió és az ország lakosságának egészségi állapota rosszabb, mint az a gazdasági helyzetből következne. Az egészségügyi kapacitások tekintetében a régióban meghatározó szerepe van Baranya megyének, ezen belül is Pécs városának, köszönhetően a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karához tartozó klinikák működésének.

A Dél-dunántúli Régió környezeti állapota az egyes környezeti elemek tekintetében eltérő. A rendszerváltást követően az ipari és mezőgazdasági termelés visszaesése következtében ugyan csökkent a légszennyező komponensek emissziója, az ipari eredetű vízszennyezés és a nagyüzemi állattartó telepek, a műtrágyázás és a növényvédő szerek által okozott talaj- és vízszennyezés, de a felhagyott bányaművelés és a korábbi veszélyes hulladékokat termelő tevékenységeknek a környezetre gyakorolt hatásaival jelenleg is számolni kell. A légszennyezettséget illetően a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok kibocsátása csökkent, ellenben a közlekedés nitrogén-oxid kibocsátási aránya nőtt. A legfőbb kibocsátók a szénbázisú pécsi hőerőmű, a beremendi cementgyártás, a külszíni bányászat és a közlekedés. A légszennyezés a térség nagyobb városait és a Balaton-partot érinti a legsúlyosabban. A közüzemi szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége jóval elmarad az ivóvízhálózatétól. Több kistérségben csak a kistérség központjában, illetve a városokban van közüzemi szennyvízelvezetés. A települések jelentős részén (főként a kistelepüléseken) problémát jelent a szilárd hulladékok szakszerű elhelyezése. A régióban két nemzeti park és három tájvédelmi körzet található.

A Dél-Dunántúl közlekedési infrastruktúrájának minősége, valamint a hálózat egyes elemeinek kiépítetlensége miatt a régió elérhetősége mind külföldről, mind a fővárosból és az ország egyéb fontos gazdasági centrumaiból lassú, a forgalmi igényeknek nem megfelelő. A régió közlekedési peremhelyzetét jelentősen rontja a gyorsforgalmi utak szinte teljes hiánya: 2000-es adatok szerint a ezeknek mindössze 3,5%-a található itt, autópálya pedig jelenleg egyáltalán nem található a régióban annak ellenére, hogy a hazánkat érintő öt szárazföldi pán-európai közlekedési folyosó (helsinki korridor) közül kettő közúti (az V. és az V/c) is érinti a Dél-Dunántúlt. Az országban a Dél-Dunántúl úthálózatának az igényekhez viszonyított megfelelősége a legrosszabb; az országos átlagnál némiképp kedvezőtlenebb útsűrűsége pedig azt jelenti, hogy a jelentős településsűrűséggel rendelkező régióban általánosságban szükséges az úthálózat fejlesztése: mind a nagytávolságú és interregionális, mind a kistérségeken belüli hálózatoknál. A régión keresztülhaladó főúthálózat többsége intenzíven beépített területeken vezet keresztül. A mellékutak állapota rendkívül rossz: a mellékút-hálózat teherbírási adatai alapján a legrosszabb helyzetben a Dél-Dunántúl van, mert itt a burkolatok több mint 50%-a élettartama végén jár, vagy azon túl van. Jelenleg a mellékutak hiánya miatt a helyközi forgalom is sok esetben a főutak forgalmát növeli, mivel a főutak mellett nincs olyan összefüggő útvonal, ami ezek levezetésére alkalmas lenne. A régióban a zsáktelepülések száma magas: pontosan 200 település (a régió településeinek közel egyharmada) rendelkezik egyetlen közúti kapcsolattal. A Dél-Dunántúl nemzetközi vasúti forgalma az országos helyzethez képest nagyobb mértékben csökkent; a nemzetközi vonatok nem versenyképesek az egyéni közlekedéssel szemben hosszú menetidejük miatt. Nagy hiányosság, hogy nyugati irányba, Ausztria felé nem vezet közvetlen vasúti pálya. A vasúti infrastruktúra elmaradottságát tetézi, hogy a régió megyeszékhelyei között a vasúti közlekedési kapcsolat rendkívül rossz, illetve nem létezik. A Dél-Alfölddel való közvetlen összeköttetés minősége miatt a forgalom volumene alacsony, illetve jelentős része Budapest érintésével, hatalmas kerülőn realizálódik. A többi szomszédos régió irányába is kevés számú és hosszú menetidejű vonatok közlekednek csak. A Duna ugyan Európa egyik legjelentősebb vízi útja, kihasználtsága azonban éppen ezen a szakaszon a leggyengébb. A kikötők műszaki-szállítástechnikai színvonala alacsony, vasúti/közúti kapcsolatuk korszerűtlen.

A régió települési környezete az utóbbi évek elszórt fejlesztései ellenére leromlott a településeken rendelkezésre álló fejlesztési források szűkössége, illetve hiánya miatt. A régióra egykoron jellemző nehézipari tevékenységek káros hatásai és nyomai a mai napig jelen vannak. A bányászati és nehézipari tevékenységek egykori színterei ma kihasználatlanul állnak, állaguk romlik. A települési barna övek egyébként értékes területei a kárelhárítás és rehabilitáció magas költségei miatt nem vonzóak a befektetők szemében, akik inkább a településkörnyéki zöldmezős beruházást preferálják; felerősítve ezzel a káros szub- és dezurbanizációs folyamatokat.

Az ország villamos energia termelésének 40%-a a régióban realizálódik. Itt található az ország egyetlen atomerőműve (Paks), amelyik a legkedvezőbb áron állítja elő a villamos energiát Magyarországon. Ez Tolna megye gazdasági adatait jelentősen javítja, de a régió gazdaságába szervesen nem épül be, hatása a város környékére korlátozódik. A gázvezeték-hálózat hossza 1991-1999 között háromszorosára bővült, ezen időszak alatt a gázvezetékre csatlakozott háztartások száma 66%-kal nőtt. Ennek ellenére a vezetékes gázhálózatba kapcsolt háztartások aránya a Dél-Dunántúlon a legalacsonyabb az országban (1999-ben 48,5%, míg országosan 69,2%).

A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE:

Erősségek

Gyengeségek

ˇ Kedvező agro-ökológiai potenciál

ˇ Minőségi szőlő- és borkultúra

ˇ Magas fokú erdősültség gazdag vadállománnyal

ˇ Gazdag gyógyforrás- és termálkincs

ˇ Az idegenforgalom országos átlagot meghaladó szerepe

ˇ A Balaton, mint idegenforgalmi célpont ismertsége

ˇ Nemzetközi vízi közlekedésre alkalmas folyó (Duna)

ˇ Nemzetiségi sokszínűség és élénk anyaországi kapcsolatok

ˇ Fejlett felsőoktatási intézményrendszer

ˇ Versenyképes kutatási eredmények előállítására képes tudományos bázis megléte

ˇ Gazdag kulturális és történelmi örökség

ˇ Jelentős kiterjedésű természet- és tájvédelmi területek

ˇ Az agrárszféra hozzáadott érték-előállítási képessége alacsony

ˇ Halmozottan hátrányos helyzetű térségek magas aránya

ˇ Turisztikai szolgáltatások szezonális és területileg koncentrált jellege

ˇ A magas komfortfokozatú szálláshelyek hiánya

ˇ A közlekedési hálózat egészében korszerűtlen, a régió külső és belső elérhetősége nem kielégítő (gyorsforgalmi úthálózat és elkerülő utak hiánya, rossz minőségű és hiányos vasúthálózat)

ˇ Gyenge színvonalú tömegközlekedés

ˇ Gazdasági aktivitás alacsony szintje

ˇ Az országos átlagot meghaladó munkanélküliség

ˇ Közép- és felsőfokú oktatási rendszer gyenge piacképessége

ˇ Cigányság és halmozottan hátrányos helyzetű rétegek komplex (társadalmi, gazdasági és szociális) problémái

ˇ Öregedő népesség, korai halálozás

ˇ Kevés munkalehetőség mind az alacsonyan képzett, mind a minőségi munkaerő számára (brain drain)

ˇ Kevés külföldi tőkebefektetés

ˇ KKV-k elégtelen tőkeellátottsága

ˇ Kevés számú nagyvállalat

ˇ Kényszervállalkozások magas aránya

ˇ Gyenge ipari exportképesség

ˇ Innovatív középvállalkozások hiánya

ˇ Versenyképes feldolgozóipari ágazatok fejletlensége

ˇ Fejletlen üzleti szolgáltatói szektor

ˇ Közlekedési eredetű magas zajszint és légszennyezés

ˇ Szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége minőségi és mennyiségi szempontból elégtelen

ˇ A szakszerűtlen hulladék-elhelyezés veszélyezteti az ivóvízbázisokat

ˇ A belső fejlesztési potenciált mobilizálni és dinamizálni képes helyi civil közösségek és kezdeményezések gyengesége, illetve hiánya

ˇ A háziorvosi szolgálat és járóbeteg ellátás területileg egyenetlen

Lehetőségek

Veszélyek

ˇ Kulturális, gyógy-, wellness és ökoturizmus növekvő trendje

ˇ EU kiemelt támogatás vasút- és tömegközlekedés fejlesztésére

ˇ Határmenti és nemzetközi kapcsolatokban rejlő lehetőségek

ˇ Gazdasági kapcsolatok erősödése a stabilizálódó balkáni térséggel

ˇ A vállalkozások együttműködésében rejlő lehetőségek kiaknázása

ˇ A közösségi és a magánszféra hálózatos együttműködéseinek ösztönzése

ˇ Környezeti iparok térnyerése

ˇ Civil kezdeményezések helyi források mobilizálásában betöltött szerepének növekedése

ˇ Tőkeszegény agrárgazdaság

ˇ Kedvezőtlen demográfiai tendenciák folytatódása

ˇ A régió perifériális helyzete rögzül

ˇ A régió külső és belső perifériájának zárványtérségeiben található kistelepülések elnéptelenedése

ˇ A környezeti károk felszámolásának elmaradása

ˇ A környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúra fejlesztésének elmaradása

2.5 Észak-magyarországi régió

Észak-Magyarországot a kilencvenes években egyértelműen homogenizálta és összekötötte a térség átfogó visszaesése, a széles településkörre kiterjedő ipari depresszió. Az egy főre jutó GDP az országos átlag 69%-a, amely a régiót a magyar régiók között az utolsó helyre sorolja, és ez messze az európai régiók átlaga alatt van.

Az Észak-Magyarországi régió az ország területének és népességének egyaránt közel 15%-ra terjed ki, ezzel a régiók rangsorában a negyedik. A régió népességszáma az országos tendenciákhoz hasonlóan több mint másfél évtizede fogy. A csökkenést az élveszületések számának visszaesése, a magasabb halandóság és a - régiók között legmagasabb - vándorlási veszteség okozta. A roma népesség száma és aránya évről-évre jelentősebb, regionális átlagban is meghaladja a 10 %-ot, egyes településeken eléri a 70-80-90%-ot is.

A régió gazdaságát természeti adottságai és történelmi hagyományai miatt elsősorban a nehézipar és a bányászat határozta meg. Az 1990-es évek elején ezért az ipari termelés válsága az ország többi térségénél erőteljesebben jelentkezett Észak-Magyarországon, melynek alapvető okai a termelés szerkezetében, a hagyományos nehézipari ágazatok meghatározó súlyában, illetve a keleti piacok felé történő irányultságban, és később ezen piacok elvesztésében keresendők. A gazdasági szerkezetváltás után ezek az iparágak leépültek, s az ipari termelés visszaesése miatt az érintett területek gazdaságilag hátrányos helyzetbe kerültek, ami nagymértékű munkanélküliséggel párosult. Gazdasági válságterületté vált Ózd, a Sajó-völgyi iparvidék, a Nógrádi szénmedence. Számos bányát és kohászati üzemet bezártak, viszont a régió déli részén, Bükkábrány és Visonta térségében elhelyezkedő hatalmas lignittelepek továbbra is alapját képezik a Mátra előterébe telepített országosan is jelentős erőműnek.

A folyamatban lévő szerkezetátalakítási programok, valamint a piacgazdaság igényeinek következtében a klasszikus, vas és szén alapú nehézipar egyre csökkenő szerepet játszik a régió gazdaságában. A sok esetben külföldi tőke segítségével korszerűsített néhány nagyvállalat azonban megőrizte a régió ipari (gép- és vegyipari) karakterét. E két iparág széles üzleti lehetőségeket teremthet a nagyvállalatok köré szerveződő kis- és közepes vállalatok számára is. A gazdasági szerkezetet korszerűsítő külföldi tőke beáramlása azonban még nem igazán jelentős, probléma, hogy a munkaerőnek nem a klasszikus ipari kultúráját, hanem inkább annak olcsóbb bérmunka-jellegét használja ki. A jelentős barna és zöldmezős telephelykínálat ellenére - a kedvezőtlen gazdasági környezet és a fejletlen vállalkozói infrastruktúra miatt - a vállalkozási aktivitás alacsony, különösen kevés a gazdaság diverzifikációját elősegítő, innovatív középvállalkozás. Ebből fakadóan az üzleti és pénzügyi szolgáltatások rendszere is fejletlen.

A hátrányos gazdasági helyzet mérséklésében jelentős szerepet játszhatnak az ipari parkok és vállalkozási övezetek. A régióban 6 ipari park kijelölésére került sor Salgótarjánban, Egerben, Ózdon, Kazincbarcikán, Tiszaújvárosban és Miskolcon. A Magyarországon kijelölt 8 vállalkozási övezetből hármat - Ózd-Putnok, Salgótarján-Bátonyterenye valamint Zemplén a régióban alakítottak ki, ezzel is segítve az ipari szerkezetátalakítást, a vállakozások számának gyarapodását.

A gazdasági aktivitás szintje a kilencvenes években Észak-Magyarországon - a jelentős létszámleépítések és számos üzem felszámolása után - zuhanásszerűen visszaesett. Amíg 1990-ben a régió lakosságának 42%-a volt aktív kereső, 2000 után ez az arány 30% alá csökkent. Ezzel párhuzamosan az aktív keresők ágazati összetétele is jelentősen módosult. Amíg korábban a régió az ország legerősebben iparosodott körzetének számított, napjainkra ezt a jellegét elvesztette, és különösen az iparban, építőiparban foglalkoztatottak aránya csökkent, közel 40%-kal.

Az ország hét tervezési-statisztikai régiója közül az Észak-Magyarország a leginkább munkanélküliséggel sújtott terület. A munkanélküliségi ráta 2001-ben még mindig 10% felett van, közel kétszerese az országos átlagnak (5,7%). A munkanélküliek 49,5%-a nő, 85,9%-a fizikai munkás, 58,3%-a tartós munkanélküli. Ez utóbbi okozza a legkomolyabb társadalmi problémákat a régióban. A kedvezőtlen gazdasági feltételrendszer következményeként a régió népességének életszínvonala jövedelmi viszonyaik alapján - az észak-alföldi térséget követően a legalacsonyabb.

A régióban a műszaki felsőoktatás szerepe meghatározó és jelentős K+F-kapacitások állnak rendelkezésre. Ezek azonban nincsenek kihasználva, ebből adódóan gazdasági jelentőségük még nem meghatározó. Annak ellenére, hogy a régió jelentős szerepet tölt be a hazai felsőfokú oktatásban és középfokú képzésben a népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása elmarad az országos átlagtól.

Nyilvánvalóan hátráltatja a gazdasági fejlődést a térség gazdasági centrumoktól való távolsága, amit fokoz az, hogy az úthálózat minősége nemcsak európai viszonylatban, de az országos átlagtól is messze elmarad. A régió déli peremét részben érintő autópálya megfelelő rákapcsolódási lehetőségek hiányában - nem tudja bekapcsolni a régió középső és keleti térségeit az ország vérkeringésébe, megfosztva ezzel a régió nagy részét az elérhetőséget preferáló külföldi tőkebefektetők megjelenésétől. A mellékutak perifériákon tapasztalható rossz állapota szintén akadályozza a térségi gazdaságfejlesztési szándékok megvalósítását. A határmenti területek különösen hátrányos helyzetben vannak a rendkívül hosszú elérési idők miatt. Szlovákia felé 12 határállomás létezik. Évekkel ezelőtt megkezdődött még néhány határállomás előkészítése, hogy javuljon a térség külső megközelíthetősége.

A tiszai hidak és pontonhidak regionális szerepe jelentős, bár ezek a víz és az időjárás állapotától függően működnek, ugyanakkor műszaki állapotuk elavult és javításra szorul.

A civil légi forgalom a miskolci és a mezőkövesdi katonai repülőterek használatával lehetséges. A Miskolci repülőtér képes kis és közepes repülőgépek fogadására, Mezőkövesd repülőtere pedig nagyobb légi szállítmányok és kereskedelmi járatok fogadását teszi lehetővé. Sajnos a mezőkövesdi repülőtér civil használatra jelenleg még nem megoldott.

A régió mezőgazdasági adottságai a természeti viszonyok miatt (hűvösebb klíma, tagolt domborzat) kedvezőtlenek a növénytermesztés számára. A földterület művelési ágak szerinti megoszlása eltér az országostól: a régiók közül itt a legalacsonyabb a szántó, viszont a legmagasabb a gyep- és erdőterületek aránya. A gyümölcs- és különösen a szőlőtermesztésnek történelmi hagyományai vannak, jelentős gazdasági potenciált jelentenek a borvidékek: Tokaj, Bükkalja, Eger és a Mátraalja. Az országban termelt szőlő kéttizedét, a bor egy negyedét Észak-Magyarország adja. A mezőgazdasági termékek feldolgozottsági szintje többnyire alacsony, hiányoznak az ehhez szükséges tároló és feldolgozó kapacitások, a modern technológiák. Egy versenyképesebb mezőgazdaság megteremtéséhez mindenekelőtt a termőhelyi adottságoknak megfelelő, egyedi, speciálisan tájjellegű termelési formáknak kellene előtérbe kerülniük. A régió domborzati viszonyai, a gyepterület nagysága és minősége alapján kedvező feltételeket kínál a szarvasmarha és juhtartásra. Ennek ellenére az állatállomány közel két évtizede csökken és fajlagos mutatóit tekintve messze elmarad az országos átlagtól.

Észak-Magyarország idegenforgalmi vonzerejét a változatos természeti adottságok, kulturális értékek, néprajzi hagyományok, a gyógyvizek, a híres szőlő és borkultúra adják. Kiemelkedő az üdülőkörzetek szerep: a régióban található a Mátra-Bükk, a Zemplén üdülőkörzetek egésze, a Dunakanyar, a Felső-Tiszaszakasz és a Közép-Tiszavidék üdülőkörzetek egy része. Észak-Magyarország településeinek több mint fele valamelyik üdülőkörzethez tartozik. A régiónak emellett három olyan látványossága van (Aggteleki-Cseppkőbarlang, Hollókő, Tokaj-hegyalja), amelyek a világörökség részét képezik. A jelentős idegenforgalmi potenciál ellenére, - a komplex turisztikai termékek hiánya, a fogadókapacitás szűkössége és a kulturális örökség nem megfelelő prezentációja miatt - az ágazat a GDP-n belül mindössze 3-4 %-ot képvisel, amely jelentősen elmarad az országos (9%-os) értéktől. A külföldi vendégek aránya az összes vendégből csupán 20%, ami a legkisebb a régiók között.

A régió környezeti problémái megegyeznek az országban általában tapasztaltakkal, a szennyvíztisztítás hiányával és a hulladékgazdálkodás nem megfelelő színvonalával, de jelentős a múltbeli ipari tevékenységekkel okozott, elsősorban talajszennyezés formájában jelentkező környezeti kár is. A régiónak valójában két nagyon eltérő arca van, az egyik az ipar, a városi tevékenységek és a mezőgazdaság céljaira intenzíven használt terület, a másik pedig a közvetlen közelében levő nemzeti park a hagyományos földrajzi kultúrtájjal elegyítve. Az ipari-városi terület jellemezhető a nagy népsűrűséggel és az erős környezeti szennyeződéssel, míg a hagyományos kultúrtáj megőrizte biológiai és földrajzi változatosságát. Jórészt ennek köszönhető, hogy az Észak-Magyarországi Régió bővelkedik védett természeti értékekben. Az ország kilenc nemzeti parkja közül négy teljes egészében vagy részben a régió területén található, együttes területük meghaladja a 70 ezer hektárt.

Az egész régióra kiterjedő általános gazdasági visszaesés ellenére Észak-Magyarországon belül is fellelhetők a térségi különbségek. Az M3-as autópálya mentén és Nógrád megye nyugati térségeiben érezhető a gazdasági fejlődés és a társadalmi státusz emelkedése. A Zagyva-völgye, Dél-Borsod, Tokaj-Hegyalja, valamint Eger térsége is többoldalú gazdaságszerkezetű. E térségekben az ipar jelenléte mellett nagy jelentőségű a történelmi hagyományokkal rendelkező bükkaljai, mátraaljai, egri és tokaji borvidék. A régió kistérségeinek fele stagnáló, vagy elmaradott terület. Az észak-borsodi határmenti térség, az aprófalvas Cserehát társadalmi-gazdasági szempontból az egész ország legelmaradottabb területe.

AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE

Erősségek	Gyengeségek
ˇ Változatos természeti környezet ˇ Kiváló turisztikai adottságok: jelentős termál potenciál, nemzetközi hírű borvidékek, nemzeti parkok, védett területek ˇ Kiemelkedő kulturális örökség, etnikai, néprajzi sokszínűség ˇ Magas erdősültség ˇ Fejlett műszaki felsőoktatási kapacitás ˇ Sokszínű középfokú oktatási intézményrendszer ˇ Rendelkezésre álló építőipari alapanyagok és építőipari termelői kapacitás ˇ Tradicionális, - sok esetben speciális - ipari termelési kultúra (kohászat, vegyipar, üvegipar)	ˇ A gazdaság teljesítőképessége alacsony, megújuló-képessége hiányzik ˇ Kevés a gazdaságszerkezetet korszerűsítő külföldi befektetés ˇ A vállalkozói aktivitás alacsony ˇ Innovatív ágazatok hagyományának hiánya, a meglévő vállalkozások alacsony technológiai színvonala ˇ Turisztikai fogadóképesség minőségi és mennyiségi feltételei hiányosak, a régió turisztikai marketingje gyenge ˇ Mezőgazdasági termékek alacsony feldolgozottsági foka ˇ A termőhelyi adottságoknak sokszor nem megfelelő termelési formák ˇ Magas a tartós és képzetlen munkanélküliek aránya ˇ A magasan képzett szakemberek elvándorlása ˇ Az oktatási intézmények és a gazdasági szféra együttműködése nem megfelelő ˇ a szakoktatás szerkezete, minősége nem tükrözi megfelelően a piaci igényeket. ˇ Halmozottan hátrányos helyzetű roma népesség magas aránya ˇ A romák számára is elérhető tartós foglalkoztatási lehetőségek szűkösek ˇ A régió egyes térségeinek országon belüli perifériális földrajzi elhelyezkedése ˇ A modern közlekedési infrastruktúra hiánya, meglevő kapcsolatok rossz minősége ˇ A vasúthálózat alulhasznosítása ˇ Szennyezett, rehabilitációra szoruló, volt ipari területek ˇ A csatornázottság hiánya, nem megfelelő színvonalú hulladékgazdálkodás
Lehetőségek	Veszélyek
ˇ Erősödő gazdasági, társadalmi kapcsolatok Szlovákiával ˇ Befektetők növekvő érdeklődése a régió iránt ˇ M3-as autópálya továbbépítése ˇ Nemzetközi tranzitkereskedelem, áruszállítmányozás növekedése ˇ Turisztikai kereslet növekedése a régió iránt ˇ A régió tájjellegű termékeinek növekvő kereslete ˇ Felsőoktatásban tanulók arányának növekedése	ˇ Gazdasági leszakadás, válságtérségek kialakulása ˇ Külföldi befektetések továbbra is elkerülik a térséget ˇ A kedvezőtlen demográfiai folyamatok erősödése: aprófalvak elnéptelenedése, a népesség elöregedése ˇ A szakképzett munkaerő és az értelmiség elvándorlása ˇ A roma népesség gyenge társadalmi integrációja ˇ A szükséges felújítások, rekonstrukciók elmaradásával a turisztikai attrakciók vonzerejének csökkenése ˇ A környezeti, táj rehabilitáció elmaradása ˇ Aprófalvak infrastrukturális fejlesztéseinek elmaradásával tovább csökken a népességmegtartó képesség

2.6 Észak-alföldi régió

Az Észak-Alföldi Régió Magyarország északkeleti részén fekszik; határos Szlovákiával, Ukrajnával és Romániával. A bruttó hazai termék (GDP) 9,6%-át az Észak-Alföldi Régióban állítják elő.

Jelenleg az Észak-Alföldi Régió Magyarország számos tekintetben legelmaradottabb régiója: az egy főre jutó GDP az országos átlagnak mindössze 63,4%-a, ezzel az országban az utolsó helyen áll. Vásárlóerő-paritáson mérve a régió egy főre jutó GDP-je az EU-átlagnak mindössze 32,5%-a. Kiterjedtek a belső és külső periférikus területek. Nincsenek meg a regionális együttműködés gazdasági, társadalmi, kulturális hagyományai.

A városi jogállású települések arányát tekintve az Észak-Alföldi Régió hazánk egyik legvárosodottabb régiója. A legjelentősebb városok: Debrecen (203.648 lakos), Nyíregyháza (112.419 lakos), Szolnok (75.962 lakos)). A régió városi településeinek aránya 6%-kal magasabb az országos átlagnál, a városok lakónépességét tekintve 2%-kal marad el az országos átlagtól (az országos adat Budapest túlsúlya miatt némileg torzít). Ez a településszerkezet az utóbbi tíz év statisztikai adatai alapján stabilnak mondható.

Földrajzi elhelyezkedése kiemelkedő tranzitszerepet biztosíthatna a régiónak, ám a modern közlekedési infrastruktúra hiánya gátolja a gazdasági fejlődést. Az autópályák hiánya okozza az egyik legnagyobb problémát (az Észak-Alföld az egyetlen hazai régió, ahol még nincs autópálya). A főváros felé irányuló hatalmas forgalom egy része a 4. sz. főútról áttevődött az M3-as autópályára, amely jelenleg Füzesabonyig közelíti meg a régiót. Az elfogadott nyomvonal megépülésével várható a jelenleg erősen túlterhelt 4. sz. főút (mint a Régió fő közlekedési tengelye) igénybevételének mérséklése. A régión belül gondot jelent egyes, a megyeszékhelyektől távolabb eső kistelepülések belső perifériák megközelíthetősége.

A régió vasúthálózatának fejlettsége igen heterogén. Az országos átlag alatt főbb mutatóikat tekintve főleg a Hajdú-Bihar megyei, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területek vannak. A nemzetközi törzshálózati vasúti vonalak (jelenleg a TINA-hálózat részeként a Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonal, az EU V. folyosó vasútvonalául választott Budapest Miskolc Nyíregyháza Záhony vonal, az EU IV. közlekedési folyosó részeként a Budapest Szolnok Békéscsaba nemzetközi törzshálózati vasútvonal, valamint a Nyíregyháza Szerencs Miskolc nemzetközi törzshálózati vasútvonal) érintik a régiót, azonban az egy nyomtávú és nem villamosított vasúti pályák túlsúlya, a vasúti mellékvonalak felújításának jelentős lemaradása, a korszerű biztosító berendezések, és a határral párhuzamos Észak-Déli irányú vasútvonal hiánya komoly akadályai lehetnek a gazdasági felemelkedésnek.

Jellemző forgalmi problémája a régiónak a tiszai átkelések kérdése. A viszonylag ritkán elhelyezkedő hidak miatt a Tisza menti sáv szakaszosan forgalmilag árnyékban lévő területként jelenik meg, miközben a hidakra vezető utakon jelentős forgalmi koncentráció alakul ki.

Jelentős közlekedési potenciált jelentenek a jelenleg kihasználatlan repülőterek. Debrecen és Nyíregyháza repülőterének infrastruktúrája alkalmas a regionális repülőtéri szerepkör betöltésére, esetlegesen menetrendszerinti, de különösen charter járatok, valamint alkalmi és kisgépes forgalom fogadására. A debreceni repülőteret jelenleg érvényes kormányhatározat is az államilag támogatható két regionális repülőtér egyikeként említi, és fejlesztés alatt van.

A leendő schengeni-határátkelők közül kiemelkedik Záhony, mely nem csak Ukrajna felé jelent kapcsolatot, hanem az EU V. folyosón Oroszország, Finnország és a közép-ázsiai, valamint a távol-keleti területek felé is közvetít vasúti forgalmat Európa, különösen Dél- és Délnyugat-Európa és az említett térségek között. Ma is a keletnyugati vasúti áruszállításban a legnagyobb forgalmat bonyolító vasúti és logisztikai csomópont (5-6 millió tonna/év), mely egyben a nyomtávváltás miatti áruátrakást is jelenti. A régióhoz tartozó határátkelők közül az ártándi, záhonyi, csengersimai, valamint a beregsurányi határátkelők rendelkeznek a legjelentősebb személy-, és áruforgalommal, ami alkalmassá teszi őket logisztikai szerepük megerősítésre. A határforgalom lebonyolítását tekintve legnagyobb problémát a Csengersima és Nyírábrány közötti határszakasz jelenti, ahol 100 km-en, továbbá a Nyírábrány-Ártánd közötti határszakasz, ahol 50 km-en nincs átkelési lehetőség. Ennél is rosszabb a helyzet a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok szempontjából kulcsfontosságú teherforgalmi átkelők tekintetében: Ártándtól a jelenleg fejlesztés alatt álló csengersimai átkelőig nincs teherforgalmi határátkelő. A szomszédos országok eltérő gazdasági fejlettsége következtében a határnyitás elsősorban a Magyarországra irányuló forgalmat növelte, s mindkét határszakaszon túlnyomóan a szomszédos országok állampolgárai lépnek át.

A gazdasági fejlettség relatíve alacsony szintje döntően az ipari fejlődés hosszabb távú elmaradására, iparszerkezeti sajátosságokra vezethető vissza. Az Észak-Alföldi Régió egyike az ország kevésbé iparosodott régióinak, az országosan megtermelt ipari értékből csak 9,72%-kal részesül, s ez csökkenő tendenciát mutat. A régió iparában a feldolgozóipar a domináns, azon belül az élelmiszeripar, a gépipar és a ruházati ipar, ebben a három ágazatban dolgozik a régió ipari foglalkoztatottainak 2/3-a, míg a high-tech ágazat súlya viszonylag alacsony, mely tendenciája is csökkenő, melyet jelez, hogy 1998-ban a régió összes foglalkoztatottjának 0,96%-a, míg 200-ben már csak 0,75%-a dolgozott ezen iparágakban. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az ipart alapvetően a fizikai foglalkoztatás jellemzi (az alkalmazottak 4/5-e ide sorolható), az iparban a szellemi foglalkozásúak aránya csekély. A régió népességének vállalkozási hajlandósága alacsony, az itteninél csak Észak-Magyarországon kisebb a vállalkozás-sűrűség. A régióban nem kielégítő a vállalatok közötti együttműködés, gyengék a piaci, termelési, finanszírozási és beszállítói kapcsolatok. Az Észak-Alföldön 2000 végén ezer lakosra 63 vállalkozás jutott, 2001-re ez a mutató 60-ra csökkent, ami az országos átlagnak a 75%-a. A gazdaságfejlesztés nehézségeit jelzi a régióban a vállalkozásokba fektetett külföldi tőke rendkívül alacsony aránya is. Az egy lakosra jutó befektetett külföldi tőke az országos átlagnak mindössze 24%-a. Az ország hét régiója közül e mutató alapján ez a második legkedvezőtlenebb helyzetű régió.

Az agrárium adottságai az országos átlaghoz képest általában jók: a mezőgazdaság 9,1%-kal járul hozzá a GDP értékéhez, amely kétszer nagyobb az országos átlagnál (4,2%). Fontos érték, hogy a régió átlagon felüli adottságokkal és termelési tapasztalatokkal rendelkezik bizonyos mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari termékek előállításában, melyekre versenyképes agrárbusiness építhető. Továbbá a régió jelentős feldolgozóipari alap-, illetve nyersanyagtermelő bázis, helyenként jól fejlett de nem kellően kihasznált élelmiszer-feldolgozó kapacitásokkal és jó minőségű, a térséghez köthető agrártermékkel rendelkezik. A mezőgazdasági terület átlagos aranykorona-értéke (15,32 AK) azonban elmarad az országostól (18,15 AK), miközben a régión belül is jelentősek az adottságok közötti különbségek.

További gondot jelent viszont, hogy nem teljes körű az okszerű termőföldhasználat, alig-alig működik hatékony termelési-értékesítési együttműködés a mezőgazdasági termelők, vállalkozások között, s a termelésbiztonság háttere, azaz a hatékony gazdálkodáshoz szükséges fizikai infrastruktúra, a minőségbiztosítás, az agrárinnovációs, valamint a marketing tevékenység többségében nem megfelelő színvonalú.

A turizmus tekintetében az Észak-Alföldi Régiónak még viszonylag szerény a részesedése az ágazat teljesítményéből. 2001-ben a vendégek átlagos tartózkodási ideje 3,5 éjszaka volt, ami 0,4-del magasabb az országos átlagnál. 1990 óta biztató előrelépés történt a turizmus minőségi feltételeinek megteremtésében, ám a szállodai férőhely-kínálat (19,8%) még jelentős lemaradást mutat az országos átlaghoz (32,8%) képest. Ötcsillagos szálloda nincs a régióban. A régió területének 6,2%-át több nemzeti és helyi jelentőségű természetvédelmi terület teszi ki. Kedvező tendencia a régió turizmusában az utóbbi években a természetközeli idegenforgalom fejlődése. Az egyik legfontosabb nemzetközi vonzerővel bíró vonzerő a Hortobágyi Nemzeti Park, amely az UNESCO Világörökség része. Jelentős turisztikai értékeket képvisel a Tisza is (azon belül a Felső-Tisza vidéke és a Tisza-tó üdülőkörzet), valamint az európai jelentőségű termálvízkincs.

Az Észak-Alföld leglátogatottabb városa a vendégéjszakák számát tekintve Hajdúszoboszló, amely a reumások Mekkája néven vált híressé. A komplex szolgáltatást nyújtó turisztikai termékek azonban továbbra is hiányoznak a régió turisztikai kínálatából, és a termálvízkincs sincsen még kellően kihasználva. A marketingtevékenység végzése során eddig a régióban szerény volt az összefogás, ez települési vagy kistérségi szintnél magasabban nem valósult meg, továbbá az agrárszektornak is nagy lehetőségei vannak az idegenforgalom kiszolgálásában, ezért multiplikátor, valamint foglalkoztatottság-növelő hatása miatt fontos a turizmus fejlesztése. A turisztikai fejlesztések egyben hozzájárulnak a gazdasági tevékenységek diverzifikációjához, bővítve a foglalkoztatási lehetőségeket.

A munkanélküliség aránya (7,8%) ugyan csökkenő tendenciát mutat, de lényegesen az országos átlag (5,7%) fölött van. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez az arány elérte a 17,2%-ot és néhány kistérségben még ennél is magasabb. A képzettségi viszonyokat figyelembe véve három csoport számára is komoly problémát okoz az elhelyezkedés. Egyrészt a régióban mindenhol igen magas a szakképzetlen munkanélküliek aránya, akiknek jó része a roma etnikumhoz tartozik. A szakmunkás végzettségűek iránt viszonylag nagyobb a kereslet, ám legtöbbjük az erős túlkínálattal jellemezhető fémipari szakképesítéssel rendelkezik. A kisszámú felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküli esetében érdekes paradoxon, hogy arányuk kisebb ugyan, mint az országos átlag, de elhelyezkedési esélyeik rosszabbak a többi régiónál. Az alapvető gondot itt is a túlképzés, a piaci igényekre még kevéssé reflektáló képzés jelenti. A munkanélküliek jelentős százaléka pályakezdő. A helyi értelmiségen belül még mindig alulreprezentáltak a közgazdasági és a műszaki végzettségűek, ami kedvezőtlen lehet a tőkevonzás, a potenciális beruházók fogadása szempontjából és egyben az oktatás-képzés bizonyos fokú rugalmatlanságát, a piac által felvetett igényekre való nehézkesebb reagálást jelzi.

A régió lakosságának képzése szempontjából meghatározóak a magas színvonalon működő egyetemi és főiskolai oktatási intézmények, melyek hatóköre a régión túlterjed. A tudományos szellemi bázis kötődése erős a régióhoz, azonban nincs kellően kihasználva a helyi fejlődés megalapozásában. A korábbi időszakban jelentős hátránya volt a régió felsőoktatási struktúrájának a túldimenzionált pedagógus-, agrár- és egészségügyi szakirány, az 1990-es évek második felében azonban megkezdődött a gazdasági és jogi képzés és egyre nagyobb szerepet kapott az informatika felsőfokú oktatása, ami a régió egyik kitörési pontja lehet.

Az Észak-Alföldi Régió K+F intézményi hálózata a vidéki Magyarország Szeged mellett legjelentősebb hálózata. A kutatás-fejlesztési potenciálnak a felsőoktatási intézmények a meghatározó bázisai a régióban, így elsősorban Debrecenben, továbbá Nyíregyházán és Szolnokon van jelentősebb K+F tevékenység. Az országban egyedülálló módon 1995 és 1999 között ebben a régióban csökkent a tudományos kutatói, fejlesztői állások száma; 2000-ben viszont már ezen a téren javulás következett be (a tudományos kutatói, fejlesztői állások száma 2000-ben 2482 fő). Ezen erősség mellett ugyanakkor a régió gyengesége, hogy a jelentős K+F bázis és a gazdasági élet közötti együttműködés gyenge: az elért elméleti kutatási eredmények még nem vagy alig hasznosultak a termelésben, a kutatóintézetek és a gazdasági élet szereplői közötti együttműködés alacsony mértékű. Komoly problémát jelent a magasan kvalifikált, jelentős szaktudással rendelkező munkaerő elvándorlása a Régióból. Az elvándorlás okaként az Észak-Alföldi Régióban a más főleg dunántúli régiókhoz képest alacsonyabb jövedelemszint, rosszabb életkörülmények, és szűkösebb munkalehetőségek említhetők.

A régió környezeti infrastruktúrája az országos átlag alatt van. A közüzemi vízhálózat gyakorlatilag teljesen kiépült a régióban, de a közcsatorna-hálózat 2000-ben a régió 388 településéből csak 109-ben létezett, s erre a lakásoknak csak 32,9%-a volt rácsatlakozva (az országos érték 54,5%-a). Ez a szennyvíz és közüzemi ivóvíz ellátottság között jelentős különbség, a mintegy 57%-os közműolló jelzi a régió csatornázási és szennyvíztisztító telep építési munkáinak volumenét. A kommunális hulladék elhelyezését illetően ma még kevés, de növekvő számú a korszerű, térségi szerepet is betöltő hulladéklerakók száma. Sajátos régió-specifikum, hogy az Észak-Alföldi Régió csaknem teljes területe bel- és árvíz által veszélyeztetett. Az önkormányzati tulajdonban lévő belvízelvezető rendszerek a 90-es évek száraz időszaka után jelentős terhelést kaptak az évtized utolsó éveiben. Az 1998. őszi, majd részben ezt utolérő 1999. tavaszi csapadékhullám a régió több településén eredményezett lakóházakat, lakosságot veszélyeztető helyzetet. A régió területének több mint fele, 9.400 km² árvízveszélynek kitett terület, amely így árvízi szempontból az ország legveszélyeztetettebb térségére esik. A régióban 19982001 között minden évben rendkívüli árvízi helyzet alakult ki, amely következtében az újjáépítés jelentős költségeket terhel a társadalomra

A közüzemek által szolgáltatott ivóvíz kis százalékban a jelenlegi magyar előírások követelményétől is elmarad, az Európai Unió új előírásait pedig a települések több mint felében nem elégíti ki a jelenleg szolgáltatott ivóvíz minősége. Súlyos problémát okoz, hogy az Észak-Alföldi Régió területén az ivóvízbázis sérülékeny. A víztisztítási technológia jelenleg túlnyomórészt vas-mangántalanításra és gáztalanításra szorítkozik, azonban a települések jelentős részén az ivóvíz arzén, nitrit, és nitráttartalma is jóval magasabb a határértékeknél. Ennek csökkentésére még konkrét beruházás regionális, vagy állami forrásból nem történt.

A régió információs eszközökkel való ellátottsági színvonalára vonatkozó komplex mutató 1989-ben az országos átlag 76%-a volt, 1999-re ez 80%-ra emelkedett (távbeszélő fővonalak aránya 80%, a kábeltelevízió előfizetések aránya 66% - az Észak-Alföld átlagos kábeltelevízió előfizetői sűrűsége azonban alig kétharmada az országosnak, s csupán a régión belül kiemelkedő Hajdú-Bihar megye ellátottsága közelíti meg azt). Ez azt jelenti, hogy a régió Észak-Magyarországot megelőzve a hetedikről a hatodik helyre ugrott előre, de lemaradása így is nagy maradt. A kommunikációs technológiák viszonylagos hiánya, a távbeszélő fővonalak országoshoz képest alacsony aránya (az országos átlag 80%) a fejlesztések gátját jelenti. A megyei szintű telefon-ellátottsági sorrendben az utóbbi évtized kifejezetten gyors ütemű fejlődése ellenére a rangsor végén foglalnak helyet az Észak-Alföld megyéi. Az Internethez való hozzáférés ma még inkább városi jelenség, azonban a régió településeinek 12,5%-ában (az országos átlag kétszerese) teleházak segítik a kistelepülések információ-szegénységének oldását. Fontos a teleházak kialakítása további kisebb településeken (a teleházzal nem rendelkező települések további 87,5%-nak egy részében), valamint a meglévő teleházak szolgáltatási minőségének továbbfejlesztése. A régióban még nem formálódtak ki intenzív kommunikációs tengelyek, a városok és közvetlen vonzáskörzetük időnként kiváló információs helyzete nem terjed ki a távolabbi térségekre, ami gátolja a régió felzárkózását a fejlettebb hazai és az EU régióihoz.

Az Észak-Alföldi régió SWOT ANALÍZISe

Erősségek:	Gyengeségek:
ˇ Mezőgazdasági termeléshez általában jók az adottságok ˇ Számos, jó minőségű, a térséghez köthető agrártermék ˇ Az országos átlagnál városiasodottabb, gazdaságfejlesztésre alkalmas településszerkezet ˇ A világörökség részét képező Hortobágy ˇ Termálvízkincs a régió egész területén ˇ A Tisza és a Tisza-tó, mint egyedülálló gazdasági és turisztikai erőforrások ˇ Alkalmas természeti környezet a turizmus (aktív-, öko-, egészség-, vallásturizmus stb.) fejlesztéséhez ˇ Fejlett felsőoktatási rendszer ˇ Jelentős K+F intézményhálózat és tevékenység ˇ Nagyszámú, relatíve képzett és olcsó munkaerő	ˇ Az ipari technológia szintje viszonylag alacsony ˇ Az ipari parkok nagyobb részben feltöltetlenek ˇ A KKV-k közötti együttműködés gyenge, a beszállítói arány alacsony ˇ A high-tech ágazat súlya alacsony ˇ Információs infrastruktúra alacsony szintű Kevés a minőségi szálláshely ˇ Közlekedési infrastruktúra (főleg a közúthálózat) fejletlensége ˇ A környezetvédelmi infrastruktúra alacsony színvonala (pl. közcsatorna-hálózat hiányosságai, megfelelő regionális hulladéklerakók alacsony száma) ˇ A munkanélküliség szintje magas, a gazdasági aktivitási ráta alacsony ˇ A magas képesítéssel rendelkező szakemberek elvándorlása ˇ Jelentős társadalmi-gazdasági különbségek, szociális terhek a régión belül ˇ A régió ismertsége nem megfelelő
Lehetőségek:	Veszélyek:
ˇ Az agrobusinness feltételei adottak ˇ Biogazdálkodás fejlesztése ˇ Jó feltételek egy diverzifikált mezőgazdasági termelés kialakításához ˇ A rendelkezésre álló megújuló természeti kincsek megléte ˇ Kelet-nyugati és észak-déli tranzitszerep fontossága (transz-európai hálózat) ˇ Regionális repülőterek kihasználása ˇ Alkalmazott kutatások jelentősége ˇ Hármas-határ-régió szerep, határon átnyúló kapcsolatok	ˇ Ipari környezetszennyezés, az ökológiai szemlélet hiánya ˇ Nem javulnak a KKV-k hitelhez jutásának feltételei ˇ Az EU-átlaghoz közelítő munkaerő-költségek miatt a befektetői piacon versenyhátrány alakul ki a határon túli, régióval szomszédos területek munkaerőjével szemben ˇ Árvizek és folyószennyezési kockázatok ˇ Az EU agrárpolitikája súlyosbítja a rurális területek válságát ˇ Az európai élelmiszerpiacra való bejutás tovább nehezedik, a magyar agrártermékek kiszorulnak a saját piacainkról ˇ A feketekereskedelem nagymértékű jelenléte (különösen a határmenti régiókban) ˇ A régió egyes területeinek gazdasági helyzete romlik, nő a munkanélküliség

2.7 Dél-alföldi régió

A Dél-Alföldi régió az ország legnagyobb kiterjedésű térsége, amely az ország dél-keleti részén helyezkedik el, határmenti régióként délen Jugoszlávia, keleten Románia határolja. Természetes határként nyugaton a Duna található, északon pedig a Közép-Magyarországi és az Észak-Alföldi régióval határos.

A régió területe 18339 km², amely az ország összterületének egyötöde. A három megye Bács-Kiskun, Csongrád, Békés által alkotott régió teljes területe síkvidék. A magyarországi lakosság 13.4%-a él a régióban, azonban a régió egészében a népesség számának fokozatos csökkenése tapasztalható. A régióra jellemző az elöregedés, a halálozási ráta itt a legmagasabb. A régió alacsony népsűrűségű, ami egyedi településszerkezetéből is adódik. A 120 fő/km² népsűrűség alatti területek lakosainak több mint 40%-a él tanyákon. A régió népességének 65,5%-a él városokban.

A magyar-román-jugoszláv határok térségében 1997 óta a DARFT megyéinek a részvételével működik a határon átnyúló kapcsolatoknak keretet adó, Duna-Körös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés. /Eurorégió/

A Dél-Alföld az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében az ötödik helyen áll a 7 NUTS II régió között. Országosan itt a legmagasabb az agrár GDP aránya, melynek részesedése azonban folyamatosan csökken. Az egy főre jutó bruttó hazai termék 1997-ig az országos átlag 90%-a körül mozgott, míg 1998-ban annak csak 82,6%-át érte el. Az egy főre jutó GDP Békés megyében lényegesen alacsonyabb, mint a másik két megyében. A vállalkozások területi megoszlása egyenlőtlen, Békés megyében számuk feltűnően alacsony, az ágazati átstrukturálódás is lassan megy végbe.

A régión belüli területi különbségek a település szerkezethez az ún. települési lejtőhöz kötődnek. A városok - különösen a nagyvárosok és kistérségeik - gazdasági potenciálja és jövedelemtermelő képessége sokkal erősebb, mint a kisebb központtal rendelkező kistérségeké. Másrészről az autópálya által feltárt területek dinamikusabban fejlődnek a közlekedési peremhelyzetű térségeknél. A régióban még mindig hátrány az országhatár és megyehatár mentiség, az infrastrukturálisan legfejletlenebb területek itt találhatóak. A régión belül a humánerőforrás tekintetében is egyenlőtlenséget (demográfiai összetétel, a képzettség, foglalkoztatottság) figyelhetünk meg.

A régióban a közvetlen külföldi beruházás meglehetősen alacsony. A Dél-alföldre irányuló összes külföldi befektetés 23%-át a szolgáltatási szektorba fektették be (pl. a telekommunikációs vállalatok). Szuper- és hipermarketek formájában vannak zöldmezős beruházások, valamint a banki és a biztosítási szektorban is jelen van a külföldi tőke. Az üzleti, termelői szolgáltatások köre a régióban döntően a városokhoz kötődik. A régió legnagyobb szállítmányozási, raktározási és nagykereskedelmi vállalkozásai, valamint a pénzügyi szervezetek regionális döntési központjai is a megyeszékhelyeken találhatóak. A betelepülő vállalkozások számára kiépített infrastruktúrát és különböző szolgáltatásokat biztosítanak a régió ipari parkjai, vállalkozási övezetei, amelyeknél azonban kevésbé jellemző a határozott profil.

A Dél-alföldi régióban magas a KKV-k száma, a mikrovállalkozások dominálnak. Ezen belül is az egyéni vállalkozások túlsúlya jellemző, viszont az általuk előállított érték nem képvisel nagy súlyt a régió gazdaságában. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma és ezekben a jegyzett tőke aránya az országos átlaghoz képest rendkívül alacsony, a tőkehiány a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva lassú növekedést eredményez. Szükség van egy olyan rendező erőre, amely biztosítaná a kitörési pontot a KKV-k számára.

A régió az ország második legnagyobb kutatás-fejlesztési centruma Közép-magyarország után, a kutatók, fejlesztők 9,9%-a tevékenykedik a Dél-Alföldön. A vidéki egyetemek közül a Szegedi Tudományegyetem vezető a kutatásban, az egyetem orvosi fakultás klinikáin az oktatás és gyógyítás mellett nemzetközi szintű kutatás is folyik. A régió kutatási tevékenysége döntően mezőgazdasági, biotechnológiai irányultságú, melyben élen jár az EU által akkreditált Kiválósági Központtal rendelkező Szegedi Biológiai Kutató Központ.

A régió gazdasági struktúráját jellemzi, hogy a mezőgazdaságban termelt GDP egy főre jutó értéke másfélszer akkora, mint az ország megyéinek átlaga. A szolgáltatási ágazatnak egyre nő a részaránya. Az ipar szerkezetében az országos átlaghoz képest felülreprezentált az élelmiszeripar és textilipar. A régióban az ipar termelékenységi szintje alacsony, az ipari export elenyésző.

Az ország mezőgazdasági GDP-jének mintegy 25%-át a Dél-alföldi régióban állítják elő. A régió nagyobb élelmiszer-előállító és feldolgozó vállalkozásai felkészültek a legszigorúbb élelmiszerbiztonsági követelményeknek való megfelelésre, az élelmiszer biztonsági előírások betartásához szükséges intézményi háttér rendelkezésre áll. Fő probléma azonban, hogy a Dél-Alföldön megtermelt nyerstermékek nagy része feldolgozatlanul hagyja el a régiót, így a bruttó hozzáadott érték nem itt realizálódik.

A régiónak egyedülálló tájképi adottságai vannak, a természet sokszínűsége jellemzi, a természeti területek megőrzését és kezelését három nemzeti park látja el. A természeti adottságok jó alapot kínálnak az aktív- és a gyógy-turizmus számára, kiemelkedően gazdag a régió gazdaságosan hasznosítható termálvíz készletek. Problémaként jelentkezik, hogy a Dél-alföldön a kereskedelmi szálláshelyek és férőhelyeik száma a legalacsonyabb az országban. Az összes vendégéjszakák számát tekintve a régió az utolsó helyen áll. A látogatók által a régióban átlagosan eltöltött idő rövid. Ennek megváltoztatását segítheti komplex szolgáltatások és programcsomagok kifejlesztése.

A Dél-alföldi régióban a kedvezőtlen népesedési helyzet kialakulásához az élve születések számának csökkenése mellett a magas, szinte stagnáló halálozások száma, valamint a vándorlási veszteség együttes hatása vezetett. A gazdaságilag aktív népesség aránya elmarad az országos átlagtól.

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma egyre csökkenő tendenciát mutat, az országos szinthez képest a Dél-Alföldön még mindig magas az ebben a szektorban dolgozók száma. Az iparban foglalkoztatottak aránya elmarad az országos átlagtól, de ez a GDP előállításában betöltött jelentős szereppel társul. A tercier szektorban egyre nő a foglalkoztatottak aránya, azonban a régiós arány (52,5%) még messze elmarad az országostól (58,9%). Annak ellenére, hogy a régióban több felsőoktatási intézmény is koncentrálódik, a népességen belül a diplomások aránya alacsonyabb, mint az országos átlag. A munkanélküliek foglalkozás szerinti összetétele nem felel meg a munkahelyteremtő beruházások szakmai igényeinek.

A Dél-alföldi régióban magas színvonalú az oktatás és képzés, amely megfelelő alapot szolgáltat a K+F tevékenységnek. A 4 felsőoktatási intézményben 32800 hallgató tanul. A főiskolán és egyetemen tanulók száma a központi régió után a Dél-alföldi régióban a legmagasabb. Az intézményekben minden területen folyik képzés, legfőbb fakultások a tanárképzés, mezőgazdaság, természettudományok, állam- és jogtudomány, orvosi és ápolói karok. A régióban növekvő tendenciával folyik közgazdasági és pénzügyi szakok felsőfokú képzése és műszaki képzés is van, azonban ezeken a területeken további bővítések szükségesek.

Az egészségügyi mutatók regionális szinten kedvezőtlen állapotokat rögzítenek a korai halandóság, egészségtelen életmód és táplálkozás, illetve a szenvedélybetegségek vonatkozásában. Ebben a régióban a legmagasabb a halálozások aránya, ezen belül a keringési rendszer betegségei, a daganatos megbetegedések, és az öngyilkosság tekintetében, ez utóbbi kb. 30-40%-kal magasabb az országos mutatónál. Az alapellátó intézmények egymástól és a szakellátástól is elkülönülten dolgoznak. A járóbeteg szakellátás területileg nagyon centralizált. A rendelőintézetek a nagyobb városokhoz kötődnek. A fekvőbeteg-szakellátási kapacitások lényegesen meghaladják a szükségleteket. A sürgősségi ellátás paraméterei átlagosak, azonban a külterületi népesség sürgősségi ellátása kimondottan problematikus. A meglévő intézményi háttér kellő koordinációja mellett hatékonyabb lehetne a betegellátás.

A régióban számos kisebbség él: cigány, román, szlovák, szerb, német és horvát. Alapvetően az intézményi és képviseleti rendszer biztosított számukra, és a régió számos erőfeszítést tesz esélyegyenlőségük biztosítására.

A régió síkvidéki jellege ellenére gazdag és változatos tájökológiai adottságokkal rendelkezik. A régió területének 6,4%-án nemzeti parkok találhatók (Duna-Dráva Nemzeti Park, Kiskunsági Nemzeti Park, Körös-Maros Nemzeti Park). Az országos jelentőségű természetvédelmi területek nagysága 129.000 hektár, ez hozzávetőlegesen Magyarország védett területeinek 7,1%-át jelenti. A régiót mindig elkerülte az iparosodás, így a zöldfolyosók rendszere csaknem érintetlen maradt. E síkvidéki terület nagyon jó talajadottságokkal rendelkezik, túlnyomórészt alkalmas mezőgazdasági hasznosításra. A régió légszennyezettségének fő tényezője az ülepedő és szálló por, ez különösen a városokat sújtja. A nitrogén-dioxid általi szennyezettség jelentős Szegeden és Kecskeméten az áthaladó úthálózat nagy forgalma miatt. A rétegeredetű vízminőség-rontó összetevők közül a metán, a vas, az arzén, az ammónia emelendő ki. A felszíni vizek erősen szennyezettek, több esetben jelentkezik importált szennyezés. A folyók vízszintje ingadozó, ez potenciális árvízveszélyt jelent. A régiót szélsőséges éghajlat jellemzi (aszály, árvíz, Duna-Tisza közti Homokhátság elsivatagosodása), a vízvisszatartás nem megoldott. A régióban mért üzemi eredetű zajterhelés csökkenő tendenciát mutat. A szennyvízcsatornázás és tisztítás területén a régióban a legnagyobb az elmaradottság országosan. A szennyvízelhelyezés kapcsán a régióra sajátosan jellemző probléma a kiemelt termálvíz visszasajtolása. A szilárd hulladék gyűjtése és elhelyezése csak részben megoldott. A regionális hulladéklerakók kialakítása folyamatban van, a hasznosítás aránya elenyésző. A megszűnő lerakók rekultivációja és az új regionális depók gazdaságos működtetése, a szelektív hulladékgyűjtés megoldása, vagy a nagytérségi hulladékmegsemmisítők kialakítása további kihívásokat jelent a régió számára.

A régióban a következő transzeurópai közlekedési folyosók találhatóak: Vasúti közlekedés: Budapest Újszász Szolnok Békéscsaba Lökösháza vasútvonal (C-E 56, a transzeurópai IV. korridor része), valamint Budapest Kelebia vasútvonal (C-E 85, a transzeurópai X/B. korridor része) Közúti közlekedés: M5 és M43 autópálya (transzeurópai IV. korridor, valamint X/A korridor része) Vízi közlekedés: Duna VII. transzeurópai korridor

A régió külső és belső elérhetősége egyaránt kedvezőtlen, a transzeurópai hálózatba tartozó elemek nagyobbrészt kiépítetlenek. Az M5 autópályának a régióban kiépített szakasza Kecskemét ill. Kiskunfélegyháza számára biztosít jó megközelítési lehetőséget, egyébként nem megoldott a Dél-Alföld autópályán ill. gyorsforgalmi úthálózaton történő elérhetősége. A régió meglévő belső úthálózata sok területen felújításra szorul, igen sok a hiányzó, kiépítésre szoruló településeket összekötő út. A régió belső területein az elérhetőségi mutató megfelelőnek mondható, a szélső területek elérhetőségi mutatója viszont nagyon kedvezőtlen. Hiányzik egy keresztirányú, a régiót a Dunántúllal összekötő út, a főúthálózat, az elkerülő utak többsége kiépítetlen. Kevés továbbá a Dunán és a Tiszán átívelő hidak száma, a jelenlegiek túlterheltek. A Dél-Alföld vasúthálózatának sűrűsége hazai és nemzetközi összehasonlításban is jónak mondható, a minőségi jellemzők sebesség, villamosítás, kétvágányúsítás tekintetében azonban rendkívül nagy az elmaradás. A térség határmenti szerepköre erősítésének kulcsa a szétszakított ám meglévő vasúti kapcsolatok újjáélesztése, fejlesztése. A vízi közlekedés terén a Duna EGB VI.C., a Tisza III.E. osztálynak megfelelő vízi út. A Duna érintett szakaszán Baján van közforgalmú kikötő, míg a Tiszán Szegednél. Főleg a Tiszán és a Körösökön hiányzik a vízi közlekedés infrastruktúrájának kiépítése. A régióban a schengeni forgalom lebonyolítására is alkalmas határátkelőhelyekre van szükség. A határmenti térségben, a transzeurópai vonalak mentén szervezhető logisztikai lehetőségek, a gazdasági közvetítői pozició kihasználásával a régió kulcsszerepet játszhat az ország nemzetközi szerepkörének erősítésében. Nem létezik, ill. minimális a régióban a légi közlekedés volumene, ami elsősorban a szükséges infrastruktúra hiányára vezethető vissza.

A Dél-Alföld szénhidrogénekben gazdag, Magyarország legnagyobb földgáz-lelőhelye a régióban van és a kőolaj-termelés is jelentős. A régió igen gazdag termálenergiában, melynek jelenleg 20%-át termelik ki és hasznosítják. A rendelkezésre álló energiaforrásokból biztosítható a megújuló energiaforrások és a biomassza részesedésének növelése az energiaszerkezeten belül. A régióban a villamosenergia-ellátás és vezetékes gáz-ellátás színvonala jó, a szolgáltatás megbízható. A lakossági ellátás gázhálózata a régióban közel 95%-ban kiépült.

Az elmúlt évtized közepéig a telekommunikáció fejletlensége akadályozta a régió fejlődését, jelenleg dinamikus növekedés jellemző. A telekommunikációs infrastruktúra alapvetően a városok köré koncentrálódik, a perifériális térségek ellátása még hiányos. A leszakadó térségek, települések bevonása nélkül nem képzelhető el az információs társadalom kiépülése.

A DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓ SWOT ANALÍZISE

Erősségek	Gyengeségek
ˇ Határmentiség és potenciális tranzitszerep, ˇ Természeti források elérhetősége (földgáz, geotermikus energia), zöld folyosók, ˇ Dinamikusan fejlődő városközpontok, ˇ Felsőoktatási intézmények és innovációs központok jelenléte, ˇ Természeti erőforrásokra alapuló turizmus, ˇ Élénk, kiváló vállalkozói kedv, ˇ Feldolgozóipar hagyományos termékekkel, ˇ Különleges adottságok a mezőgazdasági termelésben, és versenyképes agrár-élelmiszeripari bázis, ˇ Dinamikusan fejlődő, regionális szintű integrációs törekvések, ˇ Nagyszámú etnikai kisebbség, kulturális sokszínűség, ˇ A földterületek viszonylag magas arányban alkalmasak a mezőgazdasági termelésre, ˇ Jelentős tapasztalatok az Európai Unió által is támogatott regionális fejlesztési programok megvalósításában, ˇ Az ipari szennyezettség alacsony mértéke,	ˇ Jelentős a felszíni vizeket érintő szennyezettség, ˇ Veszélyeztetett felszín alatti vízkészletek, ˇ Negatív népesedési helyzet, ˇ A mezőgazdasági kisüzemek (házi, önellátó gazdaságok) viszonylag magas aránya, ˇ A régió rossz külső és belső elérhetősége ˇ Elszigetelt falusi lakóhelyek (tanyák), ˇ Alacsony szintű mezőgazdasági kiegészítő szolgáltatások, ˇ Kevés híd a Duna és Tisza folyókon, ˇ Feltűnő különbségek (diszkrepanciák) a régión belül, ˇ Az ipari kibocsátás és az egy alkalmazottra jutó termelés alacsony átlagos szintje, ˇ Kevés jelentős turisztikai célpont, ˇ A hagyományos gyáripar alacsony innovációs szinttel, ˇ A külföldi működő tőke szerkezete a régió gazdasági fejlődése szempontjából nem előnyös, ˇ A roma kisebbség kedvezőtlen munkanélküliségi aránya, ˇ Gyenge munkaerő-megtartó képesség,
Lehetőségek	Veszélyek
ˇ Növekvő vállalkozások hálózatának fejlődése, ˇ Csoportok kialakítása a nagy és/vagy külföldi cégek és a helyi alvállalkozók körében, ˇ Tudás- és innovációs alapú gazdasági fejlődés, tudásintenzív iparágak telepítése, ˇ Új tevékenységi körök megteremtése a mezőgazdasági termelésre alapozva, ˇ Vállalkozás-orientált szolgáltatási szektor kialakítása, ˇ A természeti valamint a kulturális és konferenciaturizmus, továbbá a termál-turizmus megteremtése, ˇ Vállalkozásokhoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése (logisztikai csomópont /délkeleti üzleti központ, ipari parkok és vállalkozói övezetek), ˇ Birtokkoncentráció / föld-újraelosztási rendszer, ˇ A régión átvezető tervezett nemzetközi szállítási tengelyek/útvonalak kiépítése, ˇ Alternatív energiaforrások kifejlesztése.	ˇ A szomszédos államok bizonytalan politikai helyzete (instabilitás), ˇ Az állami beruházások nem növekednek, ˇ A mezőgazdasági reformok következtében növekvő munkanélküliség, ˇ A gabona szektor érzékenysége az Európai Unió agrárpolitikájával szemben, ˇ Idegen nyelvi ismeretek hiánya a munkaerőpiacon, ˇ Vetélkedés a megyék, a kistérségek, és az önkormányzatok között, ˇ Függés a szomszédos államok vízgazdálkodásától és az általuk okozott vízminőségi problémáktól, ˇ Árvízveszélyek és a szennyezés veszélyei, ˇ A régió gazdaságának nagyfokú függősége a mezőgazdasági szektortól, ˇ A felsőfokú végzettségű munkaerő elvándorlása más vidékekre.

3. CÉLOK ÉS STRATÉGIA

3.1 A területfejlesztés országos, hosszú távú stratégiai céljai

Magyarország területfejlesztési politikájának stratégiai céljait, cselekvési irányait a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvényben előírtak alapján az Országos Területfejlesztési Koncepció határozza meg.

Az Országos Területfejlesztési Koncepció értelmében a magyar területfejlesztési politika jövőképe olyan térszerkezet felé való törekvés, amelyben:

a különböző társadalmi-gazdasági adottságú térségek eltérő, sajátos fejlődési pályáikon, de egymással összhangban fejlődnek, miközben mérséklődnek a területi különbségek;
az ország urbanizációs tengelyei, közlekedési folyosói szervesen kapcsolódnak az európai térszerkezetbe, dinamikus elemei a területi fejlődésnek.
a települések között az alapvető közszolgáltatások kiépítettségében és színvonalában lévő különbségek csökkennek, míg a településrendszer meghatározó szintje a kistérségi együttműködés;
az ország régiói a szomszéd országok határmenti térségeivel közösen az európai és határmenti együttműködés meghatározó szervezői;

A jövőkép eléréséhez az alábbi országos stratégiai célok fogalmazhatók meg:

A területi fejlettségi különbségek mérséklése

Mivel az országban az elmúlt években jelentős területi fejlettségi különbségek alakultak ki, ezért szükséges olyan intézkedések megtétele, melyek a különbségek csökkentéséhez vezetnek. A gazdasági fejlettség, a lakossági jövedelmek és a munkanélküliség jellemzőit nagytérségi szinten vizsgálva az egyenlőtlenségek elsősorban a főváros és vidék között, illetve a fejletlenebb Kelet-Magyarország és Dél-Dunántúl, valamint az ezekkel szemben álló fejlettebb régiók viszonylatában jelentkeznek. Kistérségi szinten a gazdaság fejlettségének szerkezete mozaikszerűbb. A keleti országrészben is különösen a nagyobb központokban és a fővárosból gyorsabban elérhető térségekben jelen vannak a dinamika elemei, ugyanakkor a fejlett dunántúli régiókban az aprófalvas, döntően agrárjellegű, és a közlekedés szempontjából perifériális területeken is vannak elmaradottabb helyzetű térségek.

Mindezek következtében a cél a fejlett és az elmaradott térségek, illetve települések között az életkörülményekben, a gazdasági, az oktatási, a kulturális, az egészségügyi, a szociális és az infrastrukturális ellátásban megnyilvánuló különbségek csökkentése. Törekedni kell a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítására, az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítésére. A túlzottan Budapest központú térszerkezet oldása érdekében fejleszteni kell a növekedésre alkalmas központokat, valamint a sugaras szerkezetű műszaki infrastrukturális hálózatokat gyűrűs, illetve transzverzális elemekkel kell kiegészíteni.

Az innováció térbeli terjedésének elősegítése

Magyarország az 1990-es években, a piacgazdaságra való áttérés folyamatában egyre erőteljesebben kapcsolódott be a világgazdasági folyamatokba. Az országban tevékenykedő vállalkozások egyre modernebb technológiát, termelési eljárásokat és menedzsment módszereket alkalmaznak. Ez a folyamat ugyanakkor a regionális tagoltságban erős különbségeket teremt, mivel a fejlesztések szorosan összefüggnek a külföldi tőke beáramlásával, ezért döntően az ország azon részében, így Közép-Magyarországon és az észak-nyugat dunántúli térségben vannak jelen, ahol a külföldi tőke jelenléte erőteljes. A térbeli különbségek csökkentése érdekében az új fejlesztések, modern műszaki megoldások fogadásának feltételeit országszerte meg kell teremteni. Ez szükségessé teszi a munkavállalók képzettségi szintjének fejlesztését, valamint a vállalkozások működési, termelési és termékfejlesztési folyamatainak javítását. Az innováció térbeli terjedésének elősegítésére fejleszteni kell a kutatási és fejlesztési tevékenységet végző vidéki felsőoktatási és kutatási központokat, valamint a megfelelő szellemi és termelési háttérrel rendelkező településeken ki kell alakítani az innováció intézményes feltételeit. A kutatás-fejlesztés eredményeinek hasznosításához szükséges a technológiai transzfer intézményeinek fejlesztése és a modern kommunikációs eszközök széles körű alkalmazásának az ösztönzése.

A különböző természeti és földrajzi adottságú térségekben az erőforrások fenntartható használatát biztosító fejlesztéspolitika megvalósítása

A fejlesztések meghatározó alapfeltétele a megfelelő környezeti állapot, illetve a megvalósítás során a környezeti elemek védelmének szem előtt tartása. Ebből következően a regionális politika egyik célja az erőforrások fenntartható hasznosítását biztosító fejlesztéspolitika támogatása minden térségben. Az ország egyes speciális adottságú és funkciójú térségeiben a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére, az ökológiai egyensúly fenntartására különösen nagy hangsúlyt kell fektetni. A környezeti szempontból erősen veszélyeztetett, agglomerálódó térségekben alapvető cél az egészséges környezet, az épített és természeti környezet egyensúlyának és összhangjának megteremtését célzó terület-felhasználás kialakítása, az extenzív növekedés mérséklése. Egyes üdülőkörzetekben elengedhetetlen a magas színvonalú, környezetbarát turizmus és az ehhez tartozó infrastruktúra fejlesztése. A természetvédelem alatt álló területek térségeiben elsőbbséget kell élveznie a természet megőrzését és a környezet állapotát javító fejlesztéseknek, különös tekintettel az ökoturizmus infrastrukturális feltételeinek megteremtésére, valamint környezetbarát termelési eljárások szélesebb-körű alkalmazására a mezőgazdaságban. A környezeti szempontból veszélyeztetett térségekben előnyben kell részesíteni a károsító hatások mérséklését és megelőzését elősegítő fejlesztéseket, különösen a felszíni és felszín alatti vizek védelme érdekében a megfelelő hulladék-elhelyezésre és a szennyvizek tisztítására. A légszennyezés mérséklése érdekében a települési valamint a védett területeket elkerülő- és tehermentesítő útszakaszok kiépítését kell szorgalmazni. Az országos környezeti kármentesítési program végrehajtását biztosítani kell.

Az ország térségeinek bekapcsolása az európai gazdasági térbe

Az európai, illetve a világszintű gazdasági munkamegosztásba való egyre erőteljesebb bekapcsolódás igénye különösen nagy kihívást jelent a régióknak és azon belül is a határmenti területeknek. Ezért a régióknak nemcsak a határokon átnyúló gazdasági folyamatokba való bekapcsolódását, hanem a régióközi társadalmi és kulturális együttműködések erősítését is szükséges ösztönözni. A többségében perifériális helyzetű határmenti térségekben a komparatív gazdasági előnyök hatékony kihasználásához szükséges az összekötő közlekedési és kommunikációs hálózatok fejlesztése, a gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítése és a környezeti problémák közös megoldásainak ösztönzése. A határmenti kapcsolatok bővítését segíti a szomszédos, elsősorban a déli határ menti országokban a politikai helyzet stabilizálódása. Budapest szerepe sajátos a nemzetközi integrációban, törekedni kell arra, hogy a főváros a kedvező földrajzi, természeti környezetére és kulturális értékeire, valamint gazdasági adottságaira alapozva a közép-kelet európai térség meghatározó központja legyen.

A regionális fejlesztés intézményrendszerének megerősítése

A területfejlesztési politikai céljainak a társadalmi-gazdasági fejlődéssel összefüggő politikák tervezésében és végrehajtásában való érvényesítésén túl, a területfejlesztés kiemelt feladata a regionális intézményrendszer fejlesztése. A regionális intézményrendszer felállítása a tervezési és statisztikai régiók bázisán megtörtént. A fejlesztéspolitikában érdekelt minisztériumok és a helyi önkormányzatok képviseletével működő regionális fejlesztési tanácsok az adott régió társadalmi-gazdasági helyzetének vizsgálata és értékelése után elkészítették a régió fejlesztési koncepcióját és programját. A régiókban a programok végrehajtására alkalmas intézmények felálltak és jelentős tapasztalatokat szereztek az előcsatlakozási és hazai fejlesztési programok megvalósításában, de folyamatos fejlesztésük szükséges a nagyobb értékű, EU támogatások hatékony felhasználásához. A fentiek alapján a nemzeti szinten megfogalmazott társadalmi-gazdasági stratégiáknak építeniük kell a régiók fejlesztési programjaira, és törekedni kell a regionális, helyi intézmények bevonására a nemzeti szintű programok végrehajtásába.

3.2 Fejlesztési stratégia, célok

A Regionális Operatív Program a területfejlesztés országos, hosszú távú stratégia céljaiból következően az alábbi középtávú fejlesztési célok megvalósítását szolgálja:

Területi különbségek mérséklése

Mivel az ország gazdasági fejlettsége jelentősen elmarad az Európai Unió átlagától, valamint az ország régiói között és az egyes régiókon belül is jelentős fejlettségbeli különbségek mutatkoznak, ezért kiemelten fontos a fejlesztési akciókon és a méltányos forrás elosztás elvein keresztül a jelzett különbségek mérséklése.

A gazdasági és társadalmi fejlődés infrastrukturális feltételeinek javítása

A gazdasági fejlesztéseknek és a befektetések elmaradásnak, illetve a lakosság elvándorlásának sok esetben a gazdasági és társadalmi fejelődéshez szükséges infrastruktúra elhanyagolt állapota, vagy szűk keresztmetszete az oka. Ezért elengedhetetlen a kistérségi szintű együttműködésekkel megvalósuló helyi kezdeményezésekre építő, befektetéseket vonzó és a helyi életminőséget javító fejlett gazdasági és társadalmi környezet megteremtése, ami segíti egyben az innováció gyors terjedését is.

A regionális gazdaság versenyképességének a foglalkoztatási szempontokat figyelembe vevő javítása

Az innováció térbeli terjedését ösztönözve szükséges a regionális gazdaságok versenyképességének javítása, melyhez szükséges a gazdasági infrastruktúra és a kapcsolódó szolgáltatási háttér bővítése, a gazdaságnak a kutatás-fejlesztési programokkal összhangban lévő innováció orientált fejlesztése, a gazdasági igényeihez igazodó rugalmas szakmai képzési programok indítása építve a helyi foglalkoztatási programok eredményeire. A regionális szintű gazdasági fejlődés hozzájárul a helyi alapokon kibontakozó gazdasági aktivitás fokozásához, az adottságok piaci igényekhez igazodó kihasználáshoz és a foglalkoztatás mennyiségi és minőségi javításához.

A környezet minőségének javítását célzó fenntartható helyi fejlesztések ösztönzése

A környezet terhelésének csökkentése, a települések környezeti állapotának javítása, tiszta és rendezett településképek kialakítása és az egészséges környezeti feltételek megteremtése érdekében szükséges a helyi adottságokat és szükségleteket figyelembe vevő fejlesztések megvalósítása.

A középtávú fejlesztési célok megvalósításához régiónként különböző módon az alábbi tevékenység területeken kell beavatkozni.

A meglévő kistérségi szintű és régióközi területi különbségek csökkentése és az általános fejlődés biztosítása érdekében differenciált fejlesztési megközelítés szükséges, mely alkalmazkodik a helyi igényekhez. Az elmaradott térségekben a hiányok leküzdése a fejlesztések koncentráltabb megvalósításával érhető el, ami a fejletlenebb térségekbe nagyobb támogatások irányítását igényli a fejlettebb térségekkel szemben. Ezért szükséges a régiók között a fejlettségtől függően egy differenciált támogatási rendszer megvalósítása. Ehhez jelenleg a a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveirõl, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerérõl érvényben lévő 24/2001. (IV. 20.) OGY határozat biztosítja az alapokat.

A régiók közötti forráselosztás három fő mutató figyelembevételével történik, melyek a következők:

a régió gazdasági fejlettségét mutató egy fõre jutó bruttó hazai termék (GDP), a keret 50%-a mértékéig,
a területfejlesztési szempontból kedvezményezett kistérségek lakónépességének száma, a keret 20%-a mértékéig,
a régió lakónépességének száma, a keret 30%-a mértékéig.

Az országgyűlési határozatot a regionális programban a régiók közti előzetes forrásallokáció folyamatában kell érvényesíteni. A területi különbségek mérsékléséhez a regionális programokon túl hozzájárulnak az ágazati programokban megvalósuló fejlesztések is, azok területi szemléletének erősödése.

A helyi foglalkoztatás fejlesztése, a gazdasági környezet javítása, valamint a lakókörnyezet fejlesztése megkívánja az infrastrukturális beruházások területén mutatkozó hiányok leküzdését. A célok elérése érdekében szükséges a helyi értékekre, adottságokra építve a térségi elérhetőség javítása, a kistérségi és településfejlesztési akciók ösztönzése, az információs társadalomhoz kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések, illetve az oktatási és szakképzési, valamint az egészségügyi alapellátáshoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése.

A régiók gazdasági versenyképességének javítása érdekében összetett beavatkozások szükségesek. Egyfelől a gazdasági aktivitás sikeres fokozása érdekében nélkülözhetetlen az ehhez szükséges infrastrukturális háttér megteremtése, a már működő hálózatok, intézmények minőségi fejlesztése és a helyi gazdasági, főképp turisztikai potenciál ésszerű fejlesztése és használata. Másfelől a gazdasági tevékenységek fokozásához bázist jelentő beruházások versenyképes, széles alapokon nyugvó és fenntartható használata megkívánja a termelő tevékenységek emberi vonatkozású elemeinek fejlesztését, így a piaci igényekhez igazodó képzési programok támogatását, a helyi foglalkoztatási kezdeményezések ösztönzését, valamint az innováció fokozása érdekében a tudományos és kutató intézmények integrálását a gazdasági együttműködéseken keresztül.

A környezet minőségének javítása, a természeti erőforrások és a környezeti értékek megóvása alapvető feltétele az egészséges környezet kialakításának és minden, a gazdaság és a társadalom fejlődését szolgáló tevékenységnek. A környezet minőségét szolgáló fenntartható helyi fejlesztések részeként, kapcsolódva a gazdasági tevékenységek ösztönzéshez és a a helyi életminőség javításához különös figyelmet kell fordítani a hulladékgazdálkodás korszerűsítésére, a szennyvizek kezelésére, a megújuló energiaforrások hasznosítására, valamint nagy tavaink (Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó, Tatai Öreg tó) vízminőségének védelmére és a vizek kártétele elleni védekezést szolgáló beruházásokra, ezen belül is a belterületi vízrendezés feladataira. A stratégia megvalósulásának eredményességéhez szükséges a környezeti szempontok érvényesítése a többi cél elérését szolgáló fejlesztések megvalósításában is.

A Regionális Operatív Program stratégiáját - illeszkedve a területfejlesztés országos stratégiai céljaihoz, - a régiók által készített regionális stratégiák alapozzák meg. A stratégia elsősorban azokat a fejlesztési területeket tartalmazza, melyek megvalósítása a Regionális Operatív Programban, a helyi, kistérségi szereplők részvételével valósul meg.

Az általános stratégiai célokat a helyi sajátosságokhoz igazodó fejlesztésekkel kell megvalósítani régiónként. A regionális prioritások alapján felépülő Operatív Program széles lehetőséget teremt a regionális sajátosságú intézkedések tervezésére, a speciális regionális, területi célok megvalósítására is. A regionális program elsősorban az ágazati programokban megvalósuló általánosan szükséges fejlesztéseket egészíti ki, figyelembe véve a régiónként eltérő speciális igényeket. A szerkezeti logika eredményeként a program a régiók számára átlátható, tiszta struktúrában épül fel, egyértelműen az adott régiókhoz rendelt forrásokkal, ami lehetőséget teremt a regionális egyedi szándékok, célok zökkenőmentes érvényesítésére. Mivel a specifikus intézkedésekben vázolt beavatkozások alulról építkező, valós, régiós igényeken alapulnak, ezért biztosítható a források hatékony allokációja, ami nagyfokú régiós elkötelezettséggel párosul.

Az egyértelmű forrás hozzárendelés eredményeként minimalizálható annak veszélye, hogy a különböző régiókból érkező projektek egymással versenyezzenek a támogatásokért, megnehezítve a belső kohézió elvének érvényesítését, így a hátrányosabb helyzetű régiók felzárkózását. A struktúra, a végrehajtás előrehaladottsági fokától függően, kellő rugalmasságot biztosít - esetleges igénynél - a régión belüli forrásátcsoportosításokra.

A regionális szerkezetű program esetén válik leginkább lehetővé a tervezésben és a végrehajtásban is a regionális szervezetek (Ügynökségek) bevonása, feladattal való felruházása, ami megerősítve a regionális intézményrendszert, alaposabban felkészíti a régiókat az önálló programtervezésre és menedzsmentre.

A regionális prioritások esetében lehetőség adódik integrált szemléletű megközelítésre, így jobban érvényesíthető az egy régión belüli intézkedések szinergikus kapcsolatának a biztosítása. Mindazonáltal a régiónkénti korlátozott intézkedésszám hozzájárul a fejlesztések koncentrációjához mind földrajzi értelemben, mind a célcsoport tekintetében. Természetesen ez azzal jár, hogy a régiókban biztosítva a régiónkénti érdemi fejlesztési hatást, nem elaprózott, részben ágazati területen történő kisebb fejlesztések kerülnek támogatásra.

A regionális szintű érdemi hatást elérése érdekében szükséges a partnerségen alapuló kistérségi, vagy egy adott szakterületre, gazdasági értékre építő együttműködések ösztönzése. Elő kell segíteni, hogy egymást erősítő fejlesztések, térségi programok valósuljanak meg, kihasználva az egyes fejlesztések szinergikus kapcsolatait, majd az abból következő érdemi hatások, eredmények elérését. A térségek fejeltségétől függően, hogy halmozottan hátrányos helyzetű, leszakadó, vagy innovációs potenciállal rendelkező, fejlődő térségekről van szó, eltérő beavatkozási akciók megvalósítása szükséges. A fejlesztéseknél figyelembe kell venni a környezeti terhelés mértékét, ami miatt különösen fontos a gazdasági központok és agglomerációjuk együttes kezelése, ami a Közép-magyarországi régió egyik érzékeny területe.

3.3 Régiók stratégiái

Közép-Magyarország

Közép-Magyarországi Régió tudásbázis szerepének, és versenyképességének megerősítéséhez illetve élhetőségének biztosításához kapcsolódó fejlesztések

Budapestnek és agglomerációjának, mint Magyarország egyetlen, és Kelet-Közép-Európa egyik meghatározó nagyvárosi térségének versenyképessége döntő befolyással van hazánk versenyképességére és a magyar gazdaság felzárkózási ütemének alakulására. A régió fejlődésének kiváló alapját képezi a régióban koncentrálódó gazdasági, szellemi és infrastrukturális potenciál, tudásbázis, melyek kiaknázása az egész ország számára kiemelt prioritás.

A kedvező gazdasági mutatók ellenére azonban a térség számos problémával küzd, fejlődését belső területi és strukturális ellentmondások terhelik. A régió heterogenitását a gazdasági teljesítőképesség, a munkanélküliség és a képzettségi mutatók tekintetében tapasztalható kiugró különbségek jellemzik, nemcsak a főváros és Pest megye, hanem a főváros egyes kerületei vonatkozásában is. A szuburbanizáció negatív hatásai a népveszítő fővárosi kerületekben és a migrációs célterületeken egyaránt érzékelhetők. A munkahely és lakóhely szétválásából és a szolgáltató infrastruktúra hiányosságaiból fakadó nagyarányú ingázás fokozottan terheli a természeti és az épített környezet elemeit.

A térség stratégiai célját a Régió Stratégia Terve a következőkben határozta meg: a Közép-Magyarországi Régió legyen kiegyensúlyozottan fejlődő, a fenntarthatóság és a minőség elvein nyugvó, versenyképes, az információs társadalom fejlesztésében aktívan szerepet vállaló nemzetközi regionális funkciójú kiemelt térség. A régió stratégiai célját a Strukturális Alapok és a hazai források együttes felhasználásával kívánja elérni. Az uniós források felhasználása a régióban ágazati operatív programok valamint a regionális operatív program intézkedéseinek együttes hatásán keresztül fog megvalósulni.

A régió a ROP keretein belül a következő specifikus célok mentén kívánja stratégiai célját elérni:

a régió tudásbázisának fejlesztése,
a KKV-k hálózati együttműködését elősegítő üzleti infrastruktúra kialakítása,
a régió belső elérhetőségének javítása
települési életminőség javítása

A Közép-Magyarországi Régióban összpontosul az ország felsőoktatási és kutatási intézményeinek jelentős része, itt található legnagyobb számban innovatív kis- és középvállalkozások, ezért kiemelten fontos a régió tudásközpont szerepének további erősítése, ami a gazdasági fejlődés egyik kulcstényezője. A régió tudásbázisának fejlesztésének érdekében a kis- és középvállalkozások humánerőforrás potenciáljának erősítése, az információs társadalomra való felkészítés, valamint a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációja.

Az ipari parkok, tudományos parkok; inkubátorházak, innovációs központok; logisztikai parkok fontos szerepet játszanak az új ipari terek kialakításában. A régióban megtalálhatók mindezek, de hatásuk a térszerkezet alakításában még kevéssé érezhető. A magyarországi KKV szektorra általában is jellemző az innovativitás és az együttműködés gyengesége, azonban a Közép-Magyarországi Régió helyzete kedvezőbb az országosnál. Itt alakulhatnak ki elsőként nagyobb számban együttműködő KKV bokrok. A kis- és középvállalkozások versenypiaci pozíciójának, és ezáltal a régió versenyképességének erősítését szolgálják a KKV-hálózatok fejlesztései, valamint a az üzleti infrastruktúra fejlesztése.

Az élhetőséget jelentős mértékben befolyásolják az elérhetőségből fakadó problémák. A nemzetközi és az országon belüli tranzitforgalom mellett a fővárosba irányuló célforgalom is fokozottan terheli a térséget. Problematikus a haránt-irányú útvonalak, és az integrált hálózatok hiánya. A fejlettségi különbségek mérséklése, a régió élhetőségének javítása érdekében szükséges a haránt irányú utak, és elkerülő szakaszok kiépítése, az integrált közlekedési rendszerek kialakítása

A települési életminőség javításában, a térszerkezeti egyenlőtlenségek mérséklésében nagy szerepe van a településközpontok funkcióbővítésének, melyek biztosítják a lakossági szolgáltatások ellátását, a település gazdasági dinamikáját. Ezért szükséges a régióban fejleszteni azokat az alcentrumokat, amelyek fejlődési pólusokként biztosíthatják a régió kiegyenlített fejlődését. Az életminőség javítása érdekében szükséges a zöldfelületek fejlesztése és védelme, a szennyvízkezelést, szelektív hulladékkezelést és hasznosítást biztosító beruházások támogatása.

Közép-Dunántúl

Tudásalapú, innovációorientált gazdasági környezet kialakítása, az életminőség folyamatos javítása

A régió a rendszerváltással megindult gazdasági-társadalmi megújulás egyik legsikeresebb magyarországi térségeként élte meg az elmúlt tíz évet. A fejlődés dinamizmusának fenntartásához, a fejlett piacokhoz való kapcsolódás erősítéséhez elengedhetetlen, hogy a régió egy tudásalapú, innováció-orientált fejlődési pályára lépjen.

A régióban a következő fő célok elérését szolgálja az operatív program:

A régió versenyképességének megtartása és erősítése a gazdaság innováció-befogadó képességének javítása révén
A naprakész tudással rendelkező és alkalmazkodó-képes humán tőke biztosítása
A helyi kezdeményezésekre építő vonzó gazdasági és társadalmi környezet kialakítása

E célok elérése érdekében a következő intézkedések támogatása javasolt:

A gazdasági környezeti innováció-orientált fejlesztése
Az egyének és szervezetek innovációs képességének megteremtése
Integrált kistérségi és településfejlesztési akciók ösztönzése

A gazdasági környezet dinamizmusának fenntartásához szükséges a vállalkozásokat és technológiai innovációt támogató üzleti infrastruktúra elemeinek és szolgáltatásainak fejlesztése. Az ipari parkok, inkubátor házak és innovációs központok közös tevékenységének ösztönzése, az országos rendszerekbe való bekapcsolása szükséges. Az együttműködés ösztönzése a kis és középvállalkozások körében is kívánatos, ösztönözni kell a termelési, innovációs, marketing és információs hálózatok, kapcsolatok támogatását, a vállalkozói szövetségek, hálózatok és klaszterek kialakítását. Fontos továbbá a KKV-k és a kutatási szféra közötti kapcsolatok megteremtése is, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosulásának elérésére. A turizmushoz kapcsolódó infrastruktúra és a turisztikai termékek kínálatának bővítése hozzájárulhat a regionálisan kiegyensúlyozott látogatottsági mutatók eléréséhez.

A gazdasági innováció ösztönzését szolgáló tevékenységek csak akkor lehetnek sikeresek, ha azokat a humán oldalról megközelített fejlesztések kísérik. A felsőoktatási intézményrendszer szétaprózottságának oldása érdekében szükséges a felsőoktatási és kutató intézmények egymás közti, illetve külső kapcsolatainak erősítése. A képzési programoknak illeszkedniük kell a gazdaság elvárásaihoz, ami elősegítheti az országos átlagnál magasabb foglalkoztatási helyzet megőrzését.

A régió népességmegtartó-képességének erősítése fontos szempont a fejlesztések során. Ennek érdekében szükséges az egészséges, tiszta és rendezett környezeti feltételek biztosítása. A környezetvédelem területén régiós sajátosság az érzékeny vízbázisok védelme, a kistelepülések ártalommentes szennyvízelhelyezésének megoldása, a lerakásra kerülő hulladékok csökkentése a szelektív hulladékgyűjtés és a hulladékhasznosítás ösztönzésével. A településeken belül szükséges a belterületi vízrendezés megoldása, esztétikus településképek kialakítása. Biztosítani kell a településeken belül és a települések közötti, hosszú távon fenntartható funkciók kiépülését, tekintettel a társadalmi-gazdasági viszonyokra. A közszféra hatékonyságának növeléséhez nagymértékben hozzájárul az informatikai szolgáltatások körének bővítése az ügyintézés, kulturális, szociális és egészségügyi on-line szolgáltatások bővítése által. A közlekedési viszonyok javítása területén elsősorban a három- és négyszámjegyű útvonalak felújítása, a balesetveszélyes csomópontok csökkentése és a városi tömegközlekedés fejlesztése indokolt.

A fentieken túl a régió számára rendkívül fontosak az ágazati operatív programokban megfogalmazott intézkedések. Különös tekintettel az infrastrukturális beruházásokra, mindenek előtt a régió külső elérhetőségét javító K-Ny-i, és É-D összeköttetés megvalósítására, a felszíni és felszín alatti vizek védelmére tervezett beruházások, vízbázisvédelmi intézkedések végrehajtására. Kiemelten kell kezelni a régiónkban lévő két nagy tavunk (Balaton, Velencei-tó) és Magyarország legnagyobb folyójának - a Dunának - vízminőség védelmére, vízmennyiség biztosítására, és az árvízvédelemre irányuló intézkedéseit.

A hátrányos helyzetű, alacsony jövedelemtermelő térségekben a GVOP és HEFOP vonatkozó intézkedéseitől várjuk a gazdasági szerkezet korszerűsítését, a munkanélküliség csökkenését, az életminőség javulását.

A régió fejlesztési stratégiájának megvalósulása előre vetíti egy európai viszonylatban is versenyképes régió kialakulását, ami az innováció régiójává válva, mintegy magtérségként meghatározó szerepet tölt be a hazai modernizációban.

Nyugat-Dunántúl

Innovatív gazdasági környezet és minőségi életfeltételek kialakítása Nyugat-dunántúlon

A Nyugat-dunántúli régió hazai viszonylatban fejlett gazdasággal rendelkezik, ám a mindennapi gazdasági tevékenységek során kihasználatlanok maradnak a régióban működő kis- és középvállalkozások gazdasági kapacitásai, a régió meglévő kutatási és szellemi erőforrásai. A régió lakosságának életfeltételei tekintetében - az aprófalvas településszerkezetből adódóan létező hiányosságok megnehezítik a munkaerő, különösen a szakképzett munkaerő megtartását, migrációjának megakadályozását.

Ezért szükséges a Nyugat-Dunántúli régióban innovatív gazdasági környezet megteremtése és minőségi életfeltételek kialakítása. Így növekszik a régió versenyképessége, ami további térségekre is húzóhatással jár, ezáltal hozzájárul a magyarországi régiók kiegyensúlyozott térbeli fejlődéshez.

A régió erőforrásainak jobb kihasználása két fő beavatkozási irány mentén biztosítható. Egyrészt elő kell segíteni az innovatív, hálózatelvű gazdasági szolgáltatások és együttműködések, valamint az ezekhez kapcsolódó tudásbázis regionális alapokon történő fejlesztését, másrészt szükséges a lakókörnyezet és a települési közszolgáltatások minőségnek fenntartható fejlesztése, különösen az aprófalvas területek életfeltételeinek javítása.

Az innováció térnyerése érdekében javítani kell a kis- és középvállalati szektor alkalmazkodó képességét, erősíteni gazdasági integrációjukat és piaci pozícióikat, valamint fejleszteni a rendelkezésre álló humánerőforrást és kutatói kapacitást. A hálózati szerkezetű gazdasági együttműködések és az ezeket támogató szolgáltatások fejlesztésének eredményeként a helyi közép- és kisvállalkozások képessé válnak a beszállítói hálózatokba, klaszterekbe való szerves és tartós integrációra, működésük stabilitása jelentősen növekszik. Így nő az általuk teremtett hozzáadott-érték és javul termékeik feldolgozottsági szintje. A vállakozások rendelkezésére álló humánerőforrás képzettségi szintjének emelése, képzési és közösségi szolgáltatási kezdeményezések támogatása, valamint az innováció bázisául szolgáló kutatói tevékenységek ösztönzése szükséges a humán potenciál megújulásához, a vállalkozások fejlődésének biztosításához.

A képzett munkaerő megtartása és a kedvező települési arculat megteremtése érdekében szükséges fejleszteni a települési környezetet, fenntartható módon javítani a közszolgáltatások - így a szennyvíz- és hulladékkezelés, a tömegközlekedési és a szabadidő eltöltését szolgáló infrastruktúra minőségét. Ez elősegíti a hátrányosabb helyzetű aprófalvas térségek különösen Vas-, és Zala-megye- településeinek felzárkózását, a periférikus területekről történő elvándorlás mértékének csökkentését.

Az innovatív gazdasági környezet megteremtése elősegíti a régióban a vállalkozások hozzáadott-érték teremtési lehetőségeinek bővítését és gazdasági integrációjukat, a régió gazdasági versenyképességének növelését. A fejlesztések szinergikus hatásával a nagyobb értékteremtés hozzájárul a helyi szinten keletkező jövedelem növekedéséhez és az életkörülmények javításához.

Dél-Dunántúl

A Dél-Dunántúl társadalmi és gazdasági helyzetének javítása a hálózatos együttműködési mechanizmusok erősítésén keresztül

A Dél-dunántúli Régió viszonylag kedvező természeti és klimatikus adottságai és kulturális, nemzetiségi sokszínűsége ellenére számos gazdasági, társadalmi problémával küszködik. A régió gazdasági teljesítménye, a lakosság életszínvonala elmarad az országos átlagtól, és a régión belül is jelentős fejlettségbeli különbségek tapasztalhatók.

A régió lakossága életszínvonalának javulásához, valamint a gazdaság dinamikus, fenntartható és területileg kiegyenlített növekedéséhez egyaránt szükséges a gazdasági szféra hozzáadott érték termelő képességének növelése, a foglalkoztatottsági szint növelése, a lakosság életminőségének javítása, valamint egy kedvező környezeti állapot kialakítása.

A regionális szintű beavatkozások szintjén e komplex fejlődési pálya eléréséhez a gazdasági és társadalmi szereplők összehangolt együttműködésére, a hálózatos együttműködési formák alkalmazására van szükség. Az együttműködési mechanizmusok erősítése a fejlődést meghatározó tényezők mindegyikének vonatkozásában indokolt. Ösztönözni szükséges a gazdasági vállalkozások közötti kapcsolatokat, a gazdasági és az egyetemi szféra közötti kooperációkat, a turisztikai fejlesztésekben érdekelt települések téma- és térségspecifikus együttműködését, a régiót jellemző sűrű településszerkezet összehangolt, hálózatszerű fejlesztését, valamint a képzési struktúra gazdasági igényeknek megfelelő, az érintett intézmények összefogásán alapuló fejlesztését.

A gazdasági együttműködésekben rejlő fejlődési lehetőségek kiaknázása érdekében ösztönözni kell a vállalkozások és az azok működését elősegítő üzleti és egyetemi szféra közötti komplex együttműködési rendszerek kialakulását, a gazdasági klaszterek létrejöttét. Ezen belül kiemelt szerepet kell tulajdonítani a foglalkoztatási szempontból meghatározó jelentőségű kis- és középvállalkozások innovatív fejlesztésének, valamint a vállalkozások és a tudományos élet szereplői közötti, kölcsönös érdekeken alapuló együttműködéseknek.

A vidéki térségekben, különösen a gazdasági és szociális szempontból elmaradott, a régió külső és belső perifériájának számító kistérségekben támogatni kell a térség adottságaira alapozó, közös tematikus elemekre épülő, a kistelepülések összefogását igénylő turisztikai fejlesztéseket, komplex térségi turisztikai programcsomagok megvalósítását. Emellett szükség van a nagyobb települések ma még kiaknázatlan vonzerejének hatékonyabb, turisztikai célú hasznosítására is.

A régió településszerkezetének harmonikus fejlesztéséhez, valamint a megfelelő színvonalú települési szolgáltatási funkciók minőségének javításához a régió városszerkezetét differenciáltan, a gazdasági és lakossági szükségletekkel összhangban kell fejleszteni. Mindehhez szükséges a kereskedelmi és szolgáltatási funkciók fejlődését lehetővé tevő infrastrukturális háttér és települési környezet megteremtése, valamint az elhanyagolt településrészeknek a lakosság konszenzusán nyugvó, a gazdasági és társadalmi szükségleteket egyaránt szem előtt tartó rekonstrukciója, esetlegesen funkcióváltása. A cél elérése érdekében szükség van egyrészt a hasznosítatlan, elhanyagolt állapotban lévő területek rehabilitációjára, másrészt az alacsony, fokozatosan romló státuszú településrészek megújítására és integrációjára.

A gazdaság fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen humán erőforrás bázis tekintetében támogatni kell a régió felsőoktatási és szakképzési struktúrájának a gazdaság igényeivel összhangban történő modernizációját. Annak érdekében, hogy a régióban működő kis- és középvállalkozások megfeleljenek az Európai Unió piacai által megkövetelt versenyfeltételeknek, javítani kell a vállalkozások menedzsmentjének felkészültségét, képzettségi színvonalát. Ehhez megfelelő képzési programok kialakítására és lebonyolítására van szükség.

A régió felzárkózása érdekében a nemzeti szintű gazdaságpolitika vonatkozásában, az ágazati operatív programok fejlesztéseinek, valamint teljes mértékben hazai forrásból finanszírozott fejlesztések megvalósulásával elengedhetetlenül szükséges:

a régió külső és belső elérhetőségi viszonyainak javítása; a közúti és vasúti transzverzális hálózat jelentős fejlesztése
a kedvező agro-ökológiai adottságok kiaknázása, élelmiszergazdasági fejlesztések támogatása
közvetlen vállalkozástámogatási konstrukciók működtetése, a vállalatok fejlesztési célú beruházásaihoz kapcsolódó támogatási konstrukciók működtetése
a külső tőkebefektetések vonzásához szükséges gazdasági ösztönző rendszerek bevezetése (nemzeti forrásból valósulhat meg)
a régió szociális, egészségügyi és környezeti infrastrukturális és a kapcsolódó szolgáltatások minőségi feltételeinek javítása.

Észak-Magyarország

A régió versenyképességének erősítése a belső erőforrások felhasználásával és a szociális integráció erősítésével

A klasszikus ipari múlttal rendelkező Észak-Magyarországon jelenleg a gazdaság teljesítőképessége alacsony, megújuló-képessége hiányzik és alacsony a technológiai színvonal. Kevés a vállalkozói tőke és a viszonylag kevés beáramló külföldi tőke sem hajt végre korszerűsítő beruházásokat. A hátrányos helyzetből való előrelépésben a régiót segíthetik azok az adottságok, amelyek a tradicionális ipari centrumok (kohászat, vegyipar) meglétéből, a rendelkezésre álló, - de jelenleg többnyire kihasználatlan - K+F kapacitásokból, a kiváló turisztikai potenciálból adódnak. A régió gazdasági hátrányát okozó egyoldalú nehézipari múltból fakad az az érték is, amely egyben az egyik legfontosabb telepítő tényezővé válhat a jövőben. Ez nem más, mint a magas színvonalú ipari szakmakultúra.

Az ország fejlettebb területeihez való felzárkózásban a régió legfontosabb stratégiai célja a gazdaság versenyképességének javítása, amely az alábbi három beavatkozási területen keresztül valósítható meg:

a regionális bázisú gazdaság tevékenység erősítése,
a szociális integráció elősegítése,
a megfelelő életminőség megteremtése.

A korábban domináns nagyvállalati struktúrával jellemzett régióban a gazdaságfejlesztés területén különösen erősítésre szorul a KKV szektor. A vállalkozói aktivitás erősítéséhez és a megalakult vállalkozások életképességének biztosításához elengedhetetlen a vállalkozói környezet fejlesztése, az innováció feltételeinek megteremtése.

Az idegenforgalmi szempontból kiváló adottságokkal rendelkező Észak-Magyarországon a turisztikai ágazat teljesítménye elmarad az országos átlagtól, hiányoznak a komplex turisztikai termékek, a kulturális örökség minőségi jellemzői nem megfelelőek, az infrastrukturális kapacitás korszerűtlen. Kitörési pont lehet a régió imázsának javítása, régióra jellemző specifikus turisztikai termékek fejlesztése, a turisztikai vállalkozások szolgáltatásainak fejlesztése, különösen az üdülőkörzetek térségeiben és a világörökségi helyszíneken.

A versenyképesség erősítésének másik feltétele a szociális integráció erősítése, amely a régió népességének jelentős hányadát jelentő hátrányos helyzetű lakosság felzárkóztatását, a munkához jutás elősegítését jelenti. Ebből a szempontból kiemelt figyelmet követel a tartós munkanélküliség kérdése, akik nagy száma részben a hátrányos munkaerőpiaci helyzet következménye, ugyanakkor a hosszan tartó munkanélküli helyzet nehezíti a további elhelyezkedési esélyeket is. A hátrányos helyzetűek foglalkoztatásának javítása érdekében szak- és átképző valamint foglalkoztatási programok támogatása indokolt. A tartós munkanélküliek jelentős hányadát kitevő iskolázatlan, szakképzetlen roma népesség esetében a képzettségi szint növelése és a közösségi tevékenységekben való részvételük ösztönzése azaz a tényleges integráció elérése - lehet a cél.

A régió lakossága számára a jó életminőség a gazdaság szereplői számára pedig a megfelelő vállalkozói környezet - biztosításához javítani kell a régió környezeti állapotát, fejleszteni kell az infrastruktúrát, mérsékelni kell a régión belüli fejlettségi különbségeket. A hátrányos helyzetű, perifériális, - többnyire aprófalvas - térségekben fontos cél a térségközpontok elérhetőségének javítása, illetve irányító-szervező és ellátó funkcióinak erősítése.

A régió változatos természeti és táji adottságokkal rendelkezik, azonban az ipari tevékenység rányomta bélyegét a környezet állapotára. A megfelelő életminőség további alappillére a szennyvízkezelés megoldása, a hulladékgazdálkodás színvonalának fejlesztése, és a szennyezett területek kármentesítése.

A kedvezőbb életfeltételek megteremtése, a szociális integráció erősítése elősegíti, hogy az Észak-Magyarországi régió sikeresen túljusson a gazdasági szerkezetátalakítás nehéz folyamatán. A regionális stratégia megvalósulása esetén a régió stagnáló és leszakadó kistérségeinek gazdaságszerkezete korszerűsödik, a régió képes lesz bekapcsolódni az ország gazdasági vérkeringésébe. Mindennek pozitív hatása lesz az egész ország fejlődésére, mert mérséklődnek a területi különbségek, kiegyensúlyozottabbá válik az ország területi szerkezete.

A fenti célok elérését a regionális operatív program korlátozott forrásai miatt az ágazati programoknak is elő kell segíteni. Így az Észak-Magyarországi régióban a természeti adottságok és a komparatív előnyök szempontjából a legkedvezőbb területeken meg kell teremteni a versenyképes agrártermelés feltételeit. Az agrárstruktúra átalakítását vidékfejlesztési, tájgazdálkodási intézkedéseknek kell kísérniük, a lakosság jövedelemforrásait diverzifikálni kell (pl. turizmus, hagyományos kézműipar, ökogazdálkodás). Az ágazati szinten megvalósítható aktív munkaerőpiaci stratégiának kiemelten kell kezelni az ebből a szempontból többszörösen hátrányos helyzetű Észak-Magyarországi régiót.

A társadalmi-gazdasági kohézió alapvető feltétele a régió külső és belső elérhetőségét javító nagytérségi közlekedési infrastruktúra fejlesztése, - különös tekintettel az M30 gyorsforgalmi út országhatárig történő kiépítésére és az M3 autópályára való rácsatlakozások fejlesztésére, - amely a nagy volumenű költségek miatt szintén ágazati programban valósítható meg.

A történelmi-gazdasági kapcsolatok indokolják a régióhatárokon átnyúló szoros kapcsolatok kialakítását, amelyek többek között hozzájárulnak a peremtérségek dinamizálásához és felzárkóztatásához. A szomszédos szlovák régiókkal való együttműködés keretében elsősorban a közös környezetvédelmi, közlekedési és gazdaságfejlesztési programok megvalósítására kell koncentrálni.

Észak-Alföld

Az Észak-alföldi Régió elmaradottságának csökkentése a sajátos adottságokra épülő önfenntartó gazdasági és társadalmi fejlődés feltételeinek megteremtésével

Az Észak-alföldi Régió súlyos elmaradottsága jelentős térségi különbségeket takar: egyrészről pontszerűen találunk a régióban dinamikusan fejlődő térségeket elsősorban a jelentősebb városokat, kiemelten a megyeszékhelyeket , amelyeknek a fejlettségi szintje alig marad el az ország legfejlettebb régióitól, másrészről pedig vannak olyan vidéki területek, ahol nagy a munkanélküliség, a szegénység és a mezőgazdasági tevékenységen kívül gyakorlatilag nincs egyéb gazdasági tevékenység, nincsenek munkalehetőségek.

A hátrányos pozícióból történő elmozduláshoz a régiónak építeni kell azokra az adottságaira, melyek elsősorban természet- és közlekedés-földrajzi helyzetéből, demográfiai sajátosságaiból, valamint kiépült oktatási és K+F intézményrendszeréből következik.

A régió erősségének tekinthető az EU-csatlakozás utáni stratégiai közlekedés-földrajzi és geopolitikai fekvése, az agrárium helyenként kimagasló termőhelyi adottságai, a vidéki Magyarország egyik legjelentősebb felsőoktatási és kutatás-fejlesztési kapacitásainak megléte, valamint a kiváló és sok helyütt viszonylag érintetlen turisztikai, célokra alkalmas természeti adottságok.

Ugyanakkor olyan jelentős problémákkal kell szembenézni, mint a nagyarányú munkanélküliség, a gazdaság egyoldalú, még agrárorientált és a bérmunkára építő feldolgozóiparhoz kapcsolódó szerkezete, a kis- és középvárosok elhanyagolt, kevésbé vonzó állapota, a régióban születő K+F eredményeknek a helyben termelő vállalkozásoknál való alacsony hasznosulása, a felsőfokú oktatásból kikerülők nagy részének a régióból való elvándorlása, a mezőgazdaság lassú modernizációs átalakulása, valamint a határmenti fekvésnek egyelőre a perifériális és nem az országokat, gazdaságokat összekötő szerepének az érvényesülése.

A megfogalmazott főbb értékek és problémák tükrében a régió célja az önfenntartó, belső erőforrások hasznosítására épülő társadalmi-gazdasági fejlődés feltételeinek a megteremtése. A stratégia részeként szükséges az elmaradott területek fejlesztése a kistérségi központok húzó hatásának érvényesítésével, valamint a meghatározó nagyközpontok, megyeszékhelyek fejlődésének támogatása a vállalkozások termelékenységének javításával, építve a régió felsőfokú képzési és innovációs bázisaira.

A prioritás keretében az alábbi célok elérése támogatandó:

a foglalkoztatás bővülése az elmaradottabb kistérségekben új vállalkozások megtelepedésének ösztönzésével
a gazdasági szerkezet diverzifikációja a feldolgozóipar és szolgáltatások fejlesztésével
a régió K+F eredményeinek jobb hasznosulása a régió vállalkozásainak innováció-orientáltabb fejlesztésének ösztönzése érdekében
a szakképzett munkaerő régióból való elvándorlásának csökkenése
a hátrányos helyzetű, többnyire tartós munkanélküliek munkerőpiacra való visszaintegrálásnak az ösztönzése

A foglalkoztatás bővítéséhez szükséges az új vállalkozások megtelepedésének ösztönzése és a meglévő kis- és középvállalkozások megerősítése, termelékenységük javítása. Ezért alapvető a régióban, különösen az elmaradott kistérségek központjaiban és nagyobb településein a gazdasági infrastruktúra kiépítése, valamint a vállalkozások működését segítő vállalatgazdasági, közös marketing fellépésre, piaci információk jobb elérhetőségére vonatkozó tanácsadás megteremtése. A foglalkoztatás bővítéséhez járul hozzá a munkaerő alkalmazkodóképességének javítása a képzési programok lebonyolításán keresztül, valamint a helyi foglalkoztatási kezdeményezések ösztönzése a tartósan munkanélküliek foglalkoztathatóságának javítása érdekében. A magasan képzett munkaerő elvándorlása és a kistérségek meghatározó településeinek, a kis- és középvárosok foglalkoztatási funkciójának megerősítése érdekében javítani kell a településeken a lakó- és vállalkozási területekhez kapcsolódó környezet minőségét, valamint fejleszteni kell a közösségi élet tereinek minőségét. Ezek a fejlesztések különösen hangsúlyosak azokban a térségekben (pl. Tisza és Tisza-tó, valamint a termálfürdők körzetei és a Hortobágy területe), ahol a régió meghatározó turisztikai vonzerői koncentrálódnak. A képzett munkaerő elvándorlásának megakadályozását segítheti a régió K+F bázisaira és meghatározó egyetemi-főiskolai központjaira (pl. Debrecen, Szolnok, Nyíregyháza) építő gazdaságfejlesztés. Ez utóbbi hozzájárul a gazdasági szerkezete diverzifikációjához, párhuzamban a természeti értékekre építő turisztikai célú fejlesztések ösztönzésével.

A célok elérése konkrétan az alábbi intézkedések megvalósításával történik:

A gazdasági szerkezet diverzifikálása
Kistérségi központok, kis- és középvárosok lakó- és gazdasági környezetének javítása
A munkaerőnek a regionális gazdasághoz kapcsolódó alkalmazkodóképességének javítása

A célok megvalósulása a régióban a foglalkoztatottság növelését, valamint a régión belül területileg kiegyenlítettebb fejlődését eredményezheti. A prioritás keretében lehetőleg előnyben kell részesíteni azokat a kistérségi kiterjedésű projekteket, melyek egymáshoz illeszkedve segítik a belső adottságokra építő gazdasági környezet fejlesztését.

A fentieken túl a régió számára az ágazati operatív programokban és a hazai támogatású programokban kiemelt fontosságú az agrárgazdaság strukturális átalakulásának támogatása, valamint a vidéki területek, falvak fejlesztése. Különösen a kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez szükséges a horizontális elven működő átfogó modernizációs támogatás biztosítása. A foglalkoztatás bővítéséhez elengedhetetlen a kormányzat részéről az aktív befektetés-ösztönzési politika folytatása, valamint a gyorsforgalmi úthálózat Debrecen, illetve Nyíregyházáig való fejlesztése, valamint Szolnok elérhetőségének javítása. Ez utóbbi segíthet a határmenti területek perifériális helyzetének csökkentésében, illetve a régió logisztikai funkciónak fejlesztésében. Mind az ágazati alapú, mind a regionális alapú fejlesztések egymást kiegészítve eredményezhetik a régió nagyobb hatású gazdasági-társadalmi felzárkózását.

Dél-Alföld

A régió környezeti és társadalmi erőforrásainak fejlesztése

A Dél-Alföldi régióra különösen jellemzőek az elmaradott, illetve fejlődő térségek közötti nagy különbségek. A hátrányos helyzet legélesebben az elérhetőség problémájaként jelenik meg, elsősorban Bács-Kiskunban Jánoshalma, Bácsalmás és Kiskunmajsa környékén és a déli határ mentén, valamint Békés megyében az észak-, és dél-békési területeken. Az ipar fejlettsége is hasonló regionális aránytalanságot mutat, amihez kedvezőtlen foglalkoztatási szerkezet (az alacsony képzettségűek és a nem versenyképes mezőgazdasági tevékenységből élők viszonylag magas aránya) társul.

A régiónak ugyanakkor jelentős belső erőforrásai vannak, amelyek kiaknázásával növekedési pályára állítható a régió gazdasága. Első helyen kell említeni a természeti erőforrásokat, a gazdasági, közlekedési és földrajzi adottságokat, amelyek logisztikai, turisztikai fejlesztéseknek, valamint megújuló energia források hasznosításának az alapját adhatják és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a régió a környezeti szempontból fenntartható fejlesztések területe legyen.

A prioritások megvalósításához a humánfeltételek biztosítottak, a felsőoktatás minősége és a képzett hallgatók létszáma, a jelentős kutatási kapacitás alapján a régió jó helyzetben van, a szakképzés területén azonban további fejlesztési lehetőségek kínálkoznak, amelyek elősegíthetik a munkanélküliség csökkentését, különös tekintettel a régió kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági területeire.

A fentiek alapján a régió rövid távú fejlesztési prioritásai az alábbiak lehetnek:

ˇ Dél-kelet Európai Kapu szerep

ˇ A régió gazdaságának fejlesztése a régió gazdag természeti és környezeti adottságainak építő hasznosítása révén.

ˇ A népesség elvándorlásának csökkentése az elmaradottabb területeken.

A fenti prioritások közül a Dél-kelet Európai Kapu szerep teljes mértékben illeszkedik a Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiai irányaihoz és specifikus céljaihoz (Specifikus cél 12; A gazdaság regionális sajátosságira tekintettel levő fejlesztések), ennek megvalósításában a Dél-Alföldi Régió kulcsfontosságú szerepet tud majd vállalni. A Nemzeti Fejlesztési Terv ágazati operatív programjai keretében megvalósuló erre irányuló fejlesztések ezért a régió fejlődése számára meghatározó jelentőséggel bírnak.

A Fenntartható, komplex vízgazdálkodás című intézkedés a fenntartható és ésszerű vízhasználatot célozza, megfelelő ivóvízminőség javítással, szennyvízkezeléssel, víziszállítási/közlekedési és a turisztikai célú infrastrukturális fejlesztésekkel.

Fontos a településközi hálózatok erősítése, mind az emberek életminőségének javítása, a helyi önkormányzatok kezdeményezéseinek támogatása, mind pedig az emberi erőforrás regionális potenciáljának növelése tekintetében, különösen bizonyos területeken (mezőgazdasági kutatások, élelmiszergyártás, idegenforgalom, stb.).

Az A régió versenyképességét növelő termelő infrastruktúra fejlesztése című intézkedés az elérhetőséget és az üzleti élethez kapcsolódó infrastrukturális fejlesztéseket célozza, ugyanakkor régió közi együttműködést is támogatja.

Ezek a fejlesztések hatékonyan tudnak kapcsolódni az ágazati programok intézkedéseihez.

4. PRIORITÁSOK

4.1 A gazdasági és társadalmi fejlődés infrastrukturális feltételeinek javítása, valamint a környezet minőségének javítását célzó fenntartható helyi fejlesztések

A magyarországi települések kiemelkedő értéke a gazdag kulturális örökség, az épített környezet kiemelkedő értékei, a jó rekreációs adottságok. A települések szerkezetében bekövetkezett változásokból, a térségszervező városok hiányából és a kedvezőtlen anyagi helyzetből adódóan magas az elmaradott vidéki térségek aránya Ezekre a területekre általánosan jellemző az alacsony vállalkozói és lakossági aktivitás, a kedvezőtlen életkörülmények, valamint a települések elhanyagolt állapota, a lakosság információs és kommunikációs technológiákhoz való alacsony hozzáférése.

A lakosság életkörülményeit szintúgy, mint a jövő generációk lehetőségeit és a vonzó gazdasági környezet megteremtését meghatározóan befolyásolja a települési környezet minősége. A települések magas és többségében kezeletlen környezeti terhelést jelentenek a természeti erőforrásainkra, melyek főként a szennyvízelhelyezés, a hulladékgazdálkodás elégtelenségéből, a motorizáció erősödéséből, továbbá örökölt környezeti problémákból fakadnak. A lakosság életfeltételeit kedvezőtlenül befolyásolja az egészségügyi alapellátás nem megfelelő minősége, az alapellátás intézményeinek gyenge felszereltsége.

A kistérségek között jelentős gazdasági és társadalmi különbségek mutatkoznak. A kistérségi szintű együttműködésekkel megvalósuló helyi kezdeményezésekre építő, befektetéseket vonzó és a helyi életminőséget javító fejlett gazdasági és társadalmi környezet kialakulása, tekintettel a tiszta környezeti feltételek megteremtésére, kiemelt jelentőségű. A fenti problémák okainak megszüntetése érdekében az alábbi célok elérése szükséges:

Az elvándorlás csökkentése, a lakosság életkörülményeinek javítása, a helyi közösségi élet élénkítése
Vonzó gazdasági környezet kialakítása a helyi kezdeményezések révén
Települési környezetminőség javítása, egészséges környezeti feltételek megteremtése

A prioritás céljainak megvalósítása érdekében régiónként eltérő hangsúllyal jelennek meg a megvalósítást szolgáló intézkedések. A prioritás megvalósítását az alábbi fő tevékenység-típusok szolgálják.

A gazdasági és társadalmi élet meghatározó feltétele a települések épített környezetének állapota, a közterületek minősége, a települések belső szerkezete és a településrészek funkciója közötti megoszlás. A vonzó gazdasági és társadalmi környezet kialakításának meghatározó eszköze az integrált kistérségi és településfejlesztési akciók ösztönzése, melynek eredményeként olyan települési infrastruktúra és településkép kerül kialakításra, mely közvetett módon segíti elő az ipari, kereskedelmi és turisztikai tevékenységek fejlődését. A fejlesztések részeként megújulnak és bővülnek a települési zöldfelületek, megvalósul az épített környezet és a kulturális örökség védelme és minőségi fejlesztése, illetve a települések minőségével összefüggő belterületi vízrendezés. Szükséges továbbá az ipari zónák hasznosítási szintjének növelése funkcióváltással és rehabilitációval, valamint a településközpontok és romló állapotú és alacsony státuszú, hátrányos helyzetű társadalmi vagy romák által lakott lakóterületek rehabilitációja.

A települések jelentős környezeti és egészségügyi veszélyforrást is jelentenek, mivel itt a környezetet (felszín alatti vizeket, vízbázisokat, felszíni vizeket, talajt és a levegőt és az embert) koncentrált formában érik terhelések. A prioritás keretében olyan beruházások kerülnek megvalósításra, melyek elősegítik a települési környezet minőségének javítását, csökkentik a környezetterheléseket, költség-hatékony módon valósulnak meg és hatásuk helyi, települési szinten is már közvetlenül tetten érhető. A hulladékgazdálkodás korszerűsítése kiemelt nemzeti célként jelenik meg, az elmúlt évben jelentős jogszabályok születtek a hulladékgazdálkodás átfogó kezelésére. A hulladékgazdálkodási célkitűzések elérése érdekében szükséges a hulladékok korszerű helyi gyűjtési és előkezelési rendszereinek kialakítása, a régi hulladéklerakók felszámolása. Külön hangsúlyt kell fektetni a szelektív hulladékgyűjtés és hasznosítás feltételeinek megteremtésére, az akciók eredményességét biztosító szemléletformálási tevékenységek megvalósítására.

A települések másik általános problémája a szennyvíz ártalommentes elhelyezésének biztosítása. A prioritás keretében a hazai településszerkezetet jellemző sokszámú kistelepülés szennyvízelhelyezése valósul meg, figyelembe véve a települések szennyeződés érzékenységét, a településszerkezeti és földrajzi adottságokat. Minden esetben előnyt kell élvezniük a kisebb környezetterhelési jellemzőkkel és gazdaságosabb működtetést lehetővé tevő alternatív, természetközeli tisztítási eljárások alkalmazásának. További jelentős lépések meghozatala szükséges a települések fenntartható helyi kezdeményezéseinek támogatásaként a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése, figyelembe véve a régiók eltérő adottságait.

A lakosság életminőségét meghatározóan befolyásolja egyes települési szolgáltatások jellege. Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztéséhez elengedhetetlen az egészségügyi alapellátás fejlesztése. Ennek részeként szükséges a háziorvosi ellátás hiányainak felszámolásával és kistérségi csoportpraxisok fejlesztésével az ellátás kiegyenlítettebbé tétele, az optimális kínálati piac és a definitív ellátása biztosítása, a kapuőr szerep hatékony működésének ellenőrzése, a betegút követése, megfelelő lakosságszámú praxisok létrehozása, valamint a feltételek biztosításával a praxis ellátási színvonalának emelése.

A települési szolgáltatások közül kiemelkedik az információs társadalomhoz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése, az információs társadalom kínálta lehetőségek szélesebb körben való kihasználása. Ezért a modern kommunikációs hálózatokba elsősorban a kistelepülések bekapcsolódását kell ösztönözni. A fejlesztések részeként szükséges az infokommunikációs hálózatok minőségi és mennyiségi fejlesztése, az önkormányzatok bekapcsolása az informatikai adatbázisokba, az elektronikus ügyintézés feltételeinek megteremtése az önkormányzati, szociális és egészségügyi területeken, továbbá a kulturális szolgáltatások on-line megjelenítése, Az információ terjedését és a szolgáltatások bővülését elősegíti a teleházak rendszerének kiépítése.

4.2 A regionális gazdaság versenyképességének a foglalkoztatási szempontokat szem előtt tartó javítása / A regionális gazdaság versenyképességének belső erőforrásokra támaszkodó javítása a helyi sajátosságok figyelembevételével

Az egyes régiók gazdasági szerkezete jelentős eltéréseket mutat. A fejlettebb területeken részben a már eddig végbement jelentős működőtőke-beáramlás eredményeként számottevő feldolgozóipari kapacitások és gazdasági centrumok jöttek létre, míg a fejletlenebb térségekben ma is jellemző a gazdasági szerkezetváltás problémája. A helyi szinten tevékenykedő kis- és középvállalati szektor nem tudott kellően integrálódni a változó gazdasági körülmények teremtette gazdálkodási keretfeltételekbe, sikeres működésüket számos nehézség - mint az együttműködések elégtelen volta, a piaci, gazdálkodási tudásanyag hiányos ismerete, az információhoz való hozzáférésük korlátozottsága, vagy a foglalkoztatott munkaerő piacképes ismereteinek szűkössége hátráltatja.

Területenként eltérő mértékben és minőségben, de mindenhol hiányos a gazdasági tevékenységek folytatásához keretet adó infrastrukturális háttér, a termelő tevékenységek térben szétszórtan és alacsony koordinációs fokon zajlanak. Az infrastrukturális feltételek helyi adottságokhoz és szükségletekhez igazodó tudatos fejlesztése ösztönzőleg hat úgy a vállalkozások további megtelepedésére, mint a gazdasági kapcsolatok dinamizálására.

A térségenként eltérő sajátosságokkal jellemezhető turisztikai potenciál kihasználtsága alacsony, hiányoznak a magas minőségű szolgáltatások, a turisztikai kínálat nem épít megfelelően a helyben található belső erőforrásokra és ezzel jelentős tartalékok maradnak rejtve az ágazat jövedelemtermelő képessége tekintetében.

A helyben található kutatási-fejlesztési kapacitások szűkösek, kihasználtságuk gyenge, a termelőszféra és a tudományos tevékenységet folytató szervezetek közötti együttműködés korlátozott, melyek hiánya megnehezíti a termelési folyamathoz kapcsolódó értéktöbblet teremtését.

A regionális és kistérségi szinten is megfigyelhető gazdasági különbségek fokozatos megszüntetése, a jelentkező problémák megoldás érdekében az általános fejlődés biztosítása mellett a következő célok elérése szükséges:

A vállakozások számára hátteret és fejlett szolgáltatásokat biztosító gazdasági infrastruktúra fejlesztése
A gazdasági versenyképesség javítását, a gazdasági aktivitás fokozását közvetlenül szolgáló közúti infrastruktúra fejlesztése
A kis- és középvállalatok együttműködésének ösztönzése, hálózatszerű szerveződésük támogatása
A turizmus jövedelemtermelő képességének javítása
A tudományos tevékenységet folytató szervezetek fejlesztése, és a gazdasági szférával kialakult kapcsolatrendszer dinamizálása

A vállalkozások és technológiai innovációt támogató létesítmények és szolgáltatásaik fejlesztése révén minőségileg megerősödik, és részben bővül az ipari parkok meglévő hálózata, mely a területi sajátosságoknak megfelelően részben a volt ipari területek helyén és környezetében kialakított barna mezős beruházások támogatásával valósítható meg. Ehhez kapcsolódóan technológiai és innovációs központok, alkalmazott kutatási központok kialakítása és tevékenységük támogatása indokolt, melyek igazodva a gazdaság helyi igényeihez az innovatív, versenyképes tevékenységek kibontakozását támogatják. A magas szintű gazdasági tevékenységek támogatása érdekében szükséges a helyi közlekedési infrastruktúrához és gazdasági szerkezethez illeszkedő logisztikai központok létesítése és hálózatba kapcsolása. A kevésbé fejlett gazdasági háttérrel bíró térségekben, illetve a sok kezdő vállalkozással és kkv-val jellemezhető régiókban inkubátorházak felállítása és szolgáltatásaiknak támogatása indokolt, hogy mindez lendületet adjon a térségek dinamikus gazdasági felzárkózásához. A fejlesztések révén kedvező gazdasági környezet jön létre az adott térségekben, mely ösztönzőleg hat a már létező vállalkozások működésére és fejlődésére, hozzájárul továbbiak megtelepedéséhez és az újonnan létrejövő vállalkozások megerősödéshez.

A gazdaság egyre tekintélyesebb részét képező turisztikai ágazat infrastruktúrájának helyi adottságokhoz igazodó fejlesztése megkívánja az igényekkel összhangban levő, meglévő turisztikai vonzerők minőségi fejlesztését, valamint új vonzerők kiépítését,szálláshelyek és kapcsolódó szolgáltatások minőségét javító beruházásainak támogatását.A turisztikai vonzerők kiegyenlítettebb területi eloszlásának elősegítése érdekében egy-egy térségen belüli turisztikai attrakciók együttes, összehangolt fejlesztését kell megvalósítani. Ezen túl regionális szinten tematikus turisztikai programcsomagok kialakítását célzó fejlesztések és azok megvalósításához szükséges beruházások és a piaci elterjedését segítő marketing tevékenységek fejlesztésének támogatása szükséges. . A fejlesztés hozzájárul a kevésbé preferált térségek turizmusba történő bekapcsolódásához, amely a térségekbe áramló turisztikai bevételeken keresztül, a foglalkoztatási lehetőségek bővülésével a lakosság helyben maradását segíti elő.

A regionális gazdaság infrastrukturális hátterének fejlesztésével létrehozott eszközök gazdaságos használata érdekében szükséges a felhasználásukkal végzett tevékenységek humán oldalának, valamint az együttműködéseknek az erősítése. Ennek keretében kívánatos az innovációs intézmények gazdasági integrálása a gazdasági együttműködések ösztönzésén keresztül, mely részben a közös gazdasági tevékenységekhez alapot jelentő klaszterek szervezetének, tevékenységének, termelési infrastruktúrájának, szolgáltatásainak, információs és tudásbázisának, valamint marketingjének támogatásával érhető el. Hozzájárul a sikeres megvalósításhoz a tudományos és kutató intézetek, szellemi műhelyek, valamint a klaszterben tevékenykedő vállalkozások kapcsolatrendszerének dinamizálása, az együttműködések bővítése, ami a szaktanácsadási, gyakorlatszerzési, oktatási tevékenységek támogatásával, az egyes területek vagyis a gazdaság és a tudomány közötti átjárhatóság megkönnyítésének ösztönzésével érhető el. A megvalósuló együttműködések és fejlesztések révén elérhetővé válik a tudományos szféra fokozott dinamizálása gazdasági értelemben, a gazdasági szereplők egymás közti kapcsolatainak és szerveződéseinek integráltabb megjelenése, a helyben törénő értékteremtés növelése.

A térségi elérhetőség javítása a közúthálózat mennyiségi és minőségi fejlesztésével a régiók belső elérhetőségi viszonyainak javításával valósítható meg. Ezt a közlekedési szempontból perifériális helyzetű települések hiányzó összekötő úthálózatainak kiépítésével, a rossz minőségű három- és négyszámjegyű útvonalak felújításával, az iparterületek, logisztikai központok és turisztikai vonzerők hiányzó, illetve elégtelen kapacitású, a közvetlen megközelítést elősegítő vagy lehetővé tévő bekötő útjainak megépítésével, továbbá a jelentős közlekedési eredetű környezeti terheléssel sújtott települések vagy településközpontok elkerülő úthálózatának kiépítésével lehet elérni. A közlekedési infrastruktúra fejlesztésének eredményeként javul a térségeken belüli gazdasági aktivitás növeléséhez szükséges feltételrendszere, nő a versenyképesség.

A gazdaság versenyképességének javítására irányuló, a Regionális Operatív Program keretében megvalósuló intézkedések kiegészítik a gazdasági szféra általános fejlesztésének keretet adó Gazdasági Versenyképességi Operatív Program intézkedéseit, valamint hozzájárulnak a Kohéziós Alap és a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program közlekedésfejlesztésre vonatkozó intézkedéseinek teljesebb körű megvalósulásához.

4.3 A gazdaság igényeihez igazodó tudásbázis kialakítása

A régiók modernizálódó gazdaságának magasabban képzett és a változó piaci igényekhez igazodni képes munkaerőre van szüksége, a vállalkozások igénye növekszik a számukra speciális képzettséggel és készségekkel rendelkező munkatársak alkalmazására. A népesség iskolázottsági szintje folyamatosan nő, ugyanakkor a társadalom tudásbázisa, a munkaerő alkalmazkodóképessége azonban elmarad a változó gazdasági körülmények által támasztott követelményektől. Magyarország nemzetközileg is elismert tudományos potenciállal, hagyományosan erős szellemi és kutatói erőforrásokkal rendelkezik, ugyanakkor a vállalkozások kapcsolata a felsőoktatási, K+F intézményhálózattal meglehetősen gyenge.

A nemzetközi összehasonlításban kedvező munkanélküliségi ráta ellenére a foglalkoztatottsági szint továbbra is alacsony, a magas inaktivitás különösen egyes társadalmi csoportok körében (elsősorban romák, fogyatékosok) jelen olyan súlyos problémát, amely a társadalmi kirekesztettségüknek is meghatározó eleme. Az inaktív csoportok a foglalkoztatás bővítésének jelentős tartalékát képezik, ezért a foglalkoztatáspolitika egyik legsürgetőbb feladata ezen rétegek visszavezetése a munkaerőpiacra, a fejlődő gazdaság igényeinek megfelelő képzettség és készségek megszerzésének segítésével. Az alacsony foglalkoztatottság, ugyanakkor területileg koncentráltan jelentkező probléma a munkanélküliség regionális különbségei változatlan irányúak.

A prioritásban megfogalmazott célok elérését az alábbi specifikus célok szolgálják:
A régióban élő lakosság gazdasági igényekhez igazodó képzettségi szintjének növelése
Regionális tudásközpontok kialakítása
A hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának javítása

A regionális gazdaság vérkeringésében bekapcsolódott vállalkozások további fejlődéséhez elengedhetetlen a vállalkozások, vagyis a piac igényeihez illeszkedő képzési programok támogatása, melyek hangsúlyt helyeznek az új technológiákhoz kapcsolódó ismeretek oktatására, a vállalkozások képzési programjainak támogatására, a szakmához nem köthető, de nélkülözhetetlen képességek, mint a nyelvtudás fejlesztésére, és a vállalkozói ismeretek oktatásának bővítésére.

A tudásalapú regionális fejlődés katalizátorai lehetnek a régiókban működő felsőoktatási és kutatási intézmények, amely köré kisvállalati hálózatok, helyi szakmakultúrák (klaszterek) szerveződnek. A cél a tudás terjesztésében és fejlesztésében érdekelt intézmények ill. a gazdasági szereplők kapcsolatrendszerének összehangolt fejlesztése, hálózatok működtetése, az oktató-kutató-szolgáltató egyetem modelljének megvalósítása.

Az erőforrások megfelelő kihasználása érdekében célszerű a helyi foglalkoztatási kezdeményezések ösztönzése, melyek megteremtik az alapot a régiók gazdaságának belső erőforrásokra támaszkodó bővüléséhez is. Ezek a kezdeményezések magukba foglalják a non.profit vállalkozási tevékenységek, a közösségi-közhasznú foglalkoztatási projektek, távmunkaprogramok, tranzitfoglalkoztatási projektek támogatását, a megváltozott munkaképességűek munkerőpiaci integrációjának elősegítését, a projektek lebonyolításához szükséges humán és intézményi háttér megteremtésének támogatását, valamint a tartós munkanélkülieknek a képzésük mellett megvalósuló foglalkoztatásuk elősegítését.

A ROP-ban megfogalmazott intézkedések mellett a prioritás céljainak megvalósulását segítheik a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program intézkedései is. Ezek az aktív munkaerő-piaci politikák az egész életen át tartó tanulás támogatásával, az alkalmazkodóképesség növelésével, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem segítésével illetve az oktatás, képzés infrastruktúrájának fejlesztésével támogathatják a ROP-ban megfogalmazott prioritás megvalósulását. A ROP ezen prioritása kapcsolódik továbbá a Gazdasági Versenyképesség Operatív program K+F beruházások és tevékenységek támogató intézkedéseihez is.

5. INTÉZKEDÉSEK

5.1 A gazdasági és társadalmi fejlődés infrastrukturális feltételeinek javítása, valamint a környezet minőségének javítását célzó fenntartható helyi fejlesztések

5.1.1 Közép-magyarországi régió

Célok:

Települési központok fejlesztése
Az épített környezet minőségi megújítása
A természeti környezet fokozott védelme, zöldfelületi rendszerek fejlesztése
Kiegyenlített és magas színvonalú kommunális ellátás biztosítása

Indoklás:

A Közép-Magyarországi Régió heterogenitásából eredően az eltérő sajátságú területek, a régió magját alkotó térség (önmagán belül is változatos problémákkal) és a távolabbi falusias, kisvárosias térségek természetszerűleg különböző típusú beavatkozásokat kívánnak meg. Általános problémát jelent azonban a települések központi tereinek hanyatlása, amely mind gazdasági, mind társadalmi szempontból jelentős problémákat gerjeszt.

A jelenségeket a szuburbanizáció kapcsolja össze jelentős szociális és gazdasági ~~infrastruktúrális~~infrastrukturális hiányokat hozva létre a migrációs célterületeken, míg a kibocsátó térségekben a meglévő rendszerek tovább-működtetése, illetve hanyatlása jelent problémát. A hiányok és kapacitások eltérő allokációjából eredő mozgások, ingázás, migráció, környezetszennyezés fokozottan terheli az agglomeráció térségét.

Az egész régióban, de különösen Budapesten jellemző a települési zöldfelületi elhanyagolt állapota, és területi fogyása a beépítés következtében. Bár az infrastrukturális fejlesztés területén az utóbbi években igen jelentős beruházások történtek, azonban a szennyvíz, a hulladék gyűjtése és kezelése, hasznosítása a települések jelentős részén még mindig nincs megnyugtatóan megoldva.

A főváros környéki közforgalmú közlekedésben az egységes tarifa és az integrált hálózatok hiánya miatt az egymással konkurens tömegközlekedési szolgáltatók járatai területi átfedésben üzemelnek, melynek következménye egyes rendszerelemek túlterheltsége, mások alacsony kihasználtsága.

Támogatható tevékenységek:

Településközpontok funkcióbővítése

Az intézkedés olyan minta értékű Főutca programokat támogat, mely olyan településrész-revitalizálást jelent, amely a helyi örökség és a közösség közös akaratán alapul, az önkormányzatok és a helyi magántulajdonosok pénzügyi együttműködésével annak érdekében, hogy településeiken - kis- és nagyvárosokban egyaránt - az eredeti utcaképet, és hangulatot visszaállítsák.

Természeti környezet védelme, zöldfelületek fejlesztése

Az intézkedés a védett területek környezeti nevelési, rekreációs funkcióinak fejlesztését, és a településeken belüli zöldfelületi rendszerek kialakítása és felújítását támogatja.

Helyi környezetvédelmi infrastruktura fejlesztése

Az intézkedés keretében szennyvízelvezető közcsatorna-hálózat bővítése, a szennyvíztisztító telepek korszerűsítése és tisztítási hatásfokának növelése, megépült szennyvízcsatorna-hálózatra kapcsolt lakások arányának növelése valamint szelektív hulladékgyűjtési, -kezelési programok támogathatók támogatható.

Integrált közlekedési rendszerek kialakítása

Az intézkedés a tömegközlekedés tekintetében az intermodális személyszállítási csomópontok és a P+R rendszer eszközváltó zónáinak kialakítását, a közforgalmú közlekedés viteldíjrendszerének, a közforgalmú közlekedés szolgáltatói közti tarifa-közösségek kialakítását, az agglomeráció összehangolt közlekedési rendszerének megteremtését és a helyi tömegközlekedés vállalkozói-üzleti alapon történő működtetését támogatja.

Célcsoport:

önkormányzatok és társulásaik
vállalkozásfejlesztési szervezetek
helyi vállalkozások
civil szervezetek
A közösségi közlekedés feltételeinek javítása

5.1.2 Közép-dunántúli régió

Célok:

Olyan integrált kistérségi és településfejlesztési akciók ösztönzése, melyek hozzájárulnak:

ˇ A régió népességmegtartó-képességének erősítéséhez,

ˇ A lakosság életkörülményeinek javításához,

ˇ A térségi központok térségszervező funkcióinak megerősítéséhez és kiépítéséhez,

ˇ A települési környezetminőség javulásához.

Indoklás:

A régió fejlődési lehetőségeinek kihasználásához elengedhetetlen olyan integrált tevékenységek megvalósítása, melyek hatása helyi szinten érezhető és amelyek közvetlenül járulnak hozzá a helyi életminőség javulásához. A gazdasági tevékenységek folytatásának meghatározó feltétele a helyi infrastrukturális feltételek megléte, a tiszta és egészséges települési környezeti feltételek.

Támogatható tevékenységek:

Helyi környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése

A régióban a felszíni szennyeződésre érzékeny területek nagysága az országos átlagnál lényegesen nagyobb (Dunántúli-középhegység, Duna kavicsteraszok), ezért fontos a potenciális veszélyforrások csökkentése. Ennek érdekében támogatandó a kistelepülések ártalommentes szennyvízelhelyezésének megoldása, kiegészítve az ágazati nagyberuházásokat. További támogatandó terület az országos hulladékgazdálkodási célkitűzésekhez illeszkedően a szelektív hulladékgyűjtés és annak eredményességét biztosítandó, a hulladékok hasznosításának támogatása, a feldolgozó-kapacitás kiépítése, illetve a települési környezetet jelentős mértékben meghatározó belterületi vízrendezés támogatása. Az EU normák teljesítése érdekében több területen szükséges a kifogásolt ivóvíz minőségének javítása. A helyi adottságok jobb kihasználhatóságának érdekében, a fenntartható fejlődés eszméjének szem előtt tartásával a régió azon térségeiben, ahol a megújuló energiaforrások felhasználása perspektivikus, ott a decentralizált energiatermelés és felhasználás elterjedését kell elősegíteni.

Térségközpontok fejlesztése

A régióban meglévő és formálódó térségközpontok funkcióbővülése, illetve a meglévő többletfunkciók minőségének fejlesztése megköveteli a közszolgáltatások hatékony ellátását, a kulturális szolgáltatásokhoz könnyebb hozzáférést, települési értékek (természeti és épített környezet értékek) érdekében szükséges fejlesztéseket. A településeken lakók életminőségének javításához nagymértékben hozzájárul a gyalogos zónák, rendezett és esztétikus közterületek és zöldfelületek kialakítása és felújítása, a települések értékeinek védelme. A térségközpontok fejlesztéséhez elengedhetetlen a tömegközlekedés színvonalának javítása.

A kommunikációs kultúra fejlesztése és informatikai adatbázis kiépítése a közszférában

A korszerű információs infrastruktúra hálózatának elemei megtalálhatók, ugyanakkor a régió fejlesztésében érintett intézmények nem használják ki az ebben rejlő lehetőségeket, így nem alakult ki hálózatszerű tartalmi együttműködés. Szükséges az önkormányzatok informatikai fejlesztéseinek, hálózati együttműködéseinek kialakításra, továbbá az on-line közigazgatási, szociális és egészségügyi ügyintézés lehetőségeinek megteremtése. Az on-line szolgáltatások speciális köre, az életminőséget fejleszteni képes innovatív szolgáltatások elterjesztése kiemelten támogatott.

Célcsoportok:

- helyi önkormányzatok, önkormányzati társulások

- Egyéb non-profit szervezetek

- Gazdasági társaságok

- Önkormányzatok és a magán szféra által közösen létrehozott, önkormányzati többségi tulajdonban lévő közhasznú fejlesztési társaságok

5.1.3 Nyugat-dunántúli régió

Célok:

Az intézkedés célja a természeti és épített környezet adottságaira fenntartható módon építő minőségi lakókörnyezet és élettér biztosítása, valamint a közszolgáltatások minőségének javítása, különösen a magasan képzett munkaerő helyben tartása érdekében.

Indoklás

A magasabb hozzáadott értéket előállító kis- és középvállalkozások letelepedésének ösztönzéséhez, illetve a működésükhöz szükséges a magasan képzett munkaerő jelenléte régióban. A képzettebb munkaerőnek jelentős igénye van a jobb minőségű lakókörnyezet megteremtésére, a közszolgáltatások hatékonyabb ellátásra, illetve a szabadidő eltöltéshez szükséges infrastruktúra megteremtésére.

Támogatható tevékenységek

Település rehabilitáció

A célok elérése érdekében fontos a jelentős műemléki, vagy építészeti értékű, de elhanyagolt állapotú településrészek, településközpontok rehabilitációja. A település rehabilitációs programokban oly módon kell biztosítani a civil és a magánszféra összefogását, hogy az erősítse a lakosság elkötelezettségét a fejlesztések iránt, egy megújult közösségi tér kihasználását szolgálva.

A települési közszolgáltatások minőségének javítása

A települési közszolgáltatások minőségének javítása érdekében, alapvetően a közszolgáltatások infrastruktúráját kell fejleszteni. A fejlesztéseknek a következő területekre kell koncentrálniuk: a tömegközlekedéshez kapcsolódó kiszolgáló létesítmények (megállóhelyek, közös állomások) fejlesztése; az aprófalvas területeken a szennyvízkezelés helyi adottságokhoz igazodó megoldásaink ösztönzése; a hulladékkezelés akut problémáinak megoldásai, így az illegális lerakók felszámolása, a hulladékkezeléshez (szelektív gyűjtéshez) szükséges eszközök, berendezések beszerzése; az energia ellátás javítása a megújuló energiaforrásokból (biomassza, geotermikus-, napenergia) előállított hőenergia-termelő kapacitások létesítése.

A szabadidős tevékenységek infrastruktúrájának javítása

Az életminőséghez szorosan kapcsolódó szabadidő változatosabb eltöltése és a természeti, kulturális értékek magas minőségű, de fenntartható hasznosításához szükséges a szabadidősport (pl. uszoda, szabadidőpark) és kulturális (pl. kisebb témapark, interaktív múzeumok) létesítmények, valamint a helyi közösségi életnek teret nyújtó teleházak fejlesztése.

Célcsoport

KKV-k a turisztikai ágazatból
Önkormányzati közhasznú társaságok
Helyi hatóságok
Közszolgáltatást végző társaságok

5.1.4 Dél-Dunántúl régió

Célok:

A régió településein a befektetések ösztönzése érdekében vonzó gazdasági és élhető lakókörnyezet megteremtése.
Hasznosítatlan vagy alulhasznosított, elhanyagolt állapotú településrészek alkalmassá tétele modern gazdasági (termelő) tevékenységek és/vagy közösségi funkciók betöltésére.
Települések alacsony társadalmi státuszú, elhanyagolt állapotú, esetenként egészségre káros és az emberi élethez méltatlan lakókörülményeket biztosító lakóterületeinek rehabilitálása

Az intézkedés eredményeképpen a települések hagyományos iparterületei és kihasználatlan épületegyüttesei újra alkalmassá és vonzóvá válnak gazdasági és/vagy közösségi funkciók betöltésére, a települések egészségesebb lakókörnyezetet képesek biztosítani lakóik számára.

Indoklás:

A Dél-dunántúli régió viszonylagos hátrányban van a külföldi befektetések mennyiségét és minőségét tekintve, ezt mutatja a befektetett külföldi tőke rendkívül alacsony összege és a gazdasági aktivitás alacsony szintje. Az elmaradt fejlesztések eredményeképpen a települési környezet minősége stagnál vagy romlik; a volt nehézipari tevékenységek káros környezeti következményeivel a forráshiányos települések nem tudnak megbirkózni. Az újonnan betelepülő kevés számú vállalkozás nem tudja felvállalni a régi iparterületek alkalmassá tételét a termelésre, és a barna-övek helyett a települések szélein zöldmezős beruházásba kezd.

A nehézipari tevékenységek múltbeli koncentrálódásával nagyszámú munkaerő vándorolt a régió gazdasági centrumaiba, azon belül is gyakran a speciálisan nekik készült lakónegyedekbe. A nehézipar leépülését követően a gazdasági aktivitás e településeken, különösen egyes városrészeiben, rendkívüli mértékben lecsökkent. Az alacsony jövedelmi és szociális státuszba csúszott lakosság nem képes lakókörnyezete minőségének megőrzésére; e területek közterületei, sokszor lakásállománya is a végletekig leromlott. E területek lakói halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek, a szociális és közbiztonsági problémák súlyosbodnak, melyek negatív hatása a települések egészében jelentkezik.

Támogatható tevékenységek:

Hasznosítatlan vagy alulhasznosított iparterületek, volt katonai létesítmények, kihasználatlan épülettömbök rehabilitációja (építészetileg értékes épületek helyreállítása, bontás, kármentesítés, gazdasági és/vagy közösségi funkciók biztosításához szükséges infrastrukturális fejlesztések)

Alacsony, illetve romló státuszú településrészek alacsony komfortfokozatú lakásállományának és közterületeinek megújítása

Célcsoportok:

Önkormányzatok, önkormányzati tulajdonú intézmények
Kistérségi társulások
Közhasznú társaságok
Lakószövetkezetek

5.1.5 Észak-magyarországi régió

Célok:

Az intézkedés célja a régión belül az életminőség terén jelentős térségi különbségek csökkentése, a befektetők számára vonzó gazdasági környezet, a népesség számára egészségesebb lakókörnyezetet megteremtése.

Indoklás:

A régión belül az életminőség terén jelentős térségi különbségek jelennek meg, melyeknek többek között infrastrukturális okai vannak. Az életkörülményekben való elmaradottság jól tetten érhető abban, hogy elsősorban a határmenti térségekből erős az elvándorlás. Különösen a közlekedési infrastruktúra jelenlegi kiépítettsége és minősége az, amely nem kellően igazodik az elvárásokhoz. A régió kiterjedt perifériális térségekkel rendelkezik, melynek települései nemcsak a régióközpontot, vagy a megyeszékhelyet, hanem saját kistérség központjukat is nehezen érik el. A hátrányos helyzetű, perifériális, - többnyire aprófalvas térségekben sokszor hiányosak a térségközpont alapvető ellátó-szolgáltató funkciói is.

A régió változatos természeti és táji adottságai ellenére az elmúlt időszak ipari, nehézipari tevékenységének következményeként az ország legszennyezettebb térségei közé tartozik. A megfelelő életminőség további alappillére a szennyvízkezelés megoldása, a hulladékgazdálkodás színvonalának fejlesztése, és a szennyezett területek kármentesítése.

Támogatható tevékenységek:

A régión belüli elérhetőségi viszonyok javítása

Az intézkedés a régió perifériális térségeiben a mellékúthálózat fejlesztését, a települési összekötő utak kiépítését és korszerűsítését, a zsáktelepülések bekötését, a térségközpontok elérhetőségének javítását támogatja.

A térségközpontok funkcióbővülésének elősegítése

A célok elérése érdekében fontos az elhanyagolt, településrészek rehabilitációja, a nem hasznosított, építészetileg értékes épületek helyreállítása, gazdasági és/vagy közösségi funkciók betöltésére alkalmassá tétele. Támogatható a rendezett és esztétikus közterületek kialakítása, felújítása valamint az ehhez kapcsolódó eszközbeszerzés. A kisebb térségközpontok vonzáskörzetére kiterjedő szolgáltató-ellátó funkciók erősítése érdekében különösen az egészségügyi alapellátás minőségének javítását kell előtérbe helyezni.

A környezeti infrastruktúra színvonalának fejlesztése

Az intézkedés keretében mindenekelőtt a hulladék feldolgozásával, hasznosításával és lerakásával kapcsolatos fejlesztések, továbbá a szennyvízelvezető közcsatorna-hálózat bővítését, a szennyvíztisztító telepek korszerűsítését célzó beruházások támogathatók. A régióban sok helyen előforduló szennyezett iparterületek esetében törekedni kell a környezeti károk felszámolására.

Célcsoportok:

Önkormányzatok,
Önkormányzati tulajdonú intézmények
Kistérségi társulások
Önkormányzatok és a magán szféra által közösen létrehozott, önkormányzati többségi tulajdonban lévő közhasznú fejlesztési társaságok
Egyéb non-profit szervezetek

5.1.6 Észak-alföldi régió

Célok

Képzett lakosság igényeihez kapcsolódó lakó- és települési környezet fejlesztése
A vállalkozások működési feltételeit javító környezeti infrastruktúra fejlesztése a környezeti terhelés csökkentése érdekében
Az információhoz való hozzáférés közösségi célú, azon belül is az önkormányzatok informatikai alapú szolgáltatásainak a fejlesztése

Indoklás:

A lakosság életkörülményeinek magasabb szintű biztosításának, a turisták növekvő igényei kielégítésének és a vállalkozások működésének alapvető feltétele a környezet állapotának minősége. A magas színvonalú lakókörnyezet hozzájárul a magasan képzett lakosság térségből való elvágyódásának csökkentéséhez, a turistáknak az adott települések iránti érdeklődésének a növekedéséhez. Az elmúlt években az önkormányzatok szűkös forrásai csak a nagyobb városokban, megyeszékhelyeken tettek lehetővé a régióban hasonló jellegű fejlesztéseket, általában a befektetések célpontjának kijelölt kistérségi központok lakóterei, közösségi terei, zöldövezetei nem kellően kiépítettek, gyengék a közösségi funkcióik.

A lakossági életminőség alacsony színvonalának egyik legsúlyosabb oka az egészségügyi alapellátáshoz való hozzáférés korlátozott volta. Az ellátórendszerben ugyanis olyan mértékű aránytalanságok tapasztalhatók, hogy a jelenlegi rendszerben nincsen megoldva az ún. kapuőri szerep, tehát a régióban számos helyen indokolatlanul küldik tovább a betegeket a nem megfelelő helyi ellátás hiányos eszközei, valamint az elégtelen kapacitások miatt.

A turisztikai és feldolgozóipari tevékenység végzésének alapvető feltétele a környezeti terhelés minimalizálása. Ezért a következő intézkedés keretében megcélzott turisztikai körzetekben és az ipari parkkal rendelkező településeken különös figyelmet kell fordítani a hiányzó hulladékkezelési infrastruktúra pótlására. A régióban jelentős problémát okoznak a belvizek és árvizek, sokszor veszélyeztetve a lakóterületeket és a gazdasági tevékenységeket. Ezen problémák megoldása fontos annak érdekében, hogy a vállalkozások folytonossága és értékvédelme, a képzett lakosság helybentartása, valamint a természeti vonzerők turisztikai célú hasznosítása biztosítva legyen.

A közösségi szolgáltatásokhoz és a lakosság életminőségéhez, valamint a vállalkozások működési környezetéhez ma már hozzátartozik az információs társadalomba való bekapcsolódás feltételrendszere. A régióban ugyan elkezdődött a Teleház-program, ami a közösségi célú információnyújtás egyik jelentős színtere (az országos átlagot kétszeresen felülmúlja), azonban jelentős problémát okoz, hogy csupán a megyeszékhelyeke, illetve a nagyobb települések rendelkeznek teleházakkal, a kis és közepes méretű városok, kistérségi központok azonban továbbra sem kapcsolódtak bele az információ áramlásba. További probléma, hogy a jelenlegi teleházak kisugárzó erejük ilyen tekintetben nem terjed túl a települési határokon és szolgáltatásaik korszerűsítése is szükséges. Gyakran tapasztalhatók hiányok és lassúságok az önkormányzatok ügyintézésében, ami többnyire az információs technológiák használatának nem kielégítő voltára vezethető vissza.

Az intézkedés hozzájárul a kis- és középvárosok megerősítéséhez, a vállalkozások közvetett környezetének fejlesztéséhez, ami indirekt módon segíti a foglalkoztatás bővítését. Az intézkedés végrehajtásával az épített és a természeti környezet állapotának megóvása is megvalósul. Mindezen fejlesztések hozzájárulhatnak a magasan képzett lakosságnak a régióban való maradásához.

Támogatható tevékenységek:

A kis- és középvárosok településközpontjainak fejlesztése, rehabilitációja

Az intézkedés keretében támogatásra kerül a kis- és középvárosok településközpontjának modernizációja, a központokban található meghatározó közösségi épületek fejlesztése, ezen belül kiemelten a kulturális, egészségügyi, információszolgáltatási épületek fejlesztése, a települési zöldfelületek növelése, a települési élet civil szerveződéseinek támogatása. A háziorvosi ellátás épületeinek felújítása mellett fontos az egészségügyi alapellátás biztosításához szükséges gépek beszerzésének támogatása. A fejlesztéseket partnerségi alapon úgy kell megvalósítani, hogy a településközpontokban javuljon a kiskereskedelmi vállalkozások működési környezete, a lakosság elégedettsége a települési környezet minőségével, növelve a közterületekhez kapcsolódó ingatlanok értékét. A településközpontok rehabilitációjának részeként a környezeti terhelés csökkentése érdekében támogatandó a forgalomcsillapításhoz kapcsolódó beruházások, így gyalogos övezetek kialakítása, valamint települési tehermentesítő és elkerülő utak fejlesztése. Előnyben részesülnek azok a fejlesztések, melyek a kiemelt természeti értékekhez, a Tiszához, a Tisza-tóhoz, a termálvizekhez, valamint egyéb, regionális szinten jelentős turisztikai célterületek fejlesztéséhez kapcsolódnak.

A kis- és középvárosok környezeti terhelését csökkentő infrastrukturális fejlesztések

A környezeti terhelés részeként e program keretében a 2000 lakos egyenérték alatt lévő települések hálózatos szennyvízkezelése támogatandó, különösen akkor, ha sérülékeny vízbázisú területen találhatók. A támogatandó kistérségi központokban és turisztikai körzetekben ösztönözni kell a szelektív hulladékgyűjtés bevezetéséhez kapcsolódó beszerzések és beruházások megvalósítását, a megújuló energiaforrások hasznosításához szükséges beruházásokat, valamit a hulladék kezeléséhez, hasznosításához szükséges berendezések és eszközök beszerzését. A települések árvízvédelme és a belvízvédelme érdekében szükséges a belvízelvezetési rendszerek fejlesztése, valamit az iparterületek fejlesztésben és a turisztikai fejlesztésekben érintett települések körzetében a nagyvízi meder vízszállító kapacitásának növelése és a síkvidéki víztározó rendszerek kiépítése.

A közösségi célú informatikai infrastruktúra fejlesztése

Az információs társadalom nyújtotta kihívásokhoz és lehetőségekhez kapcsolódva a régió hátrányainak növelése megakadályozható. A fejlesztések részeként támogatni kell az önkormányzatok szolgáltatásainak javításához szükséges informatikai hardver és szoftver jellegű fejlesztéseket. A projekteknek az önkormányzatok működési hatékonyságának javításához, valamint a helyi lakosoknak és a településekre betelepülni kívánó vállalkozásoknak nyújtandó információs szolgáltatások bővülését kell szolgálniuk. A támogatások részeként szükséges a Teleház-program folytatása, mely intézmények helyet adnak egy település közösségi programjainak. Az informatikai fejlesztésekhez kapcsolódóan a munkaerő alkalmazkodóképességének javítása érdekében az érintett településeken informatikai képzéseket kell támogatni.

Célcsoportok:

Önkormányzatok

Hulladékhasznosítással foglalkozó vállalkozások

Megújuló energiaforrások felhasználói?

Civil szervezetek

Non-profit szervezetek

5.1.7 Dél-alföldi régió

Fenntartható, komplex vízgazdálkodás

Cél:

A Dél-Alföldi Régió különösen gazdag vízi erőforrásainak, felszíni és felszín alatti vizeinek és folyómenti ártereinek, térségeinek védelme, egyedülálló adottságainak megőrzése és a többféle fenntartható hasznosításának elősegítése.

Indoklás:

A régiót két nemzetközi fontossággal is bíró folyó (Duna, Tisza) szeli át, azaz a régió folyói (beleértve a Körösöket is) többnyire a határokon túlról érkeznek, ez árvízi és szennyeződési kockázatokkal jár, amit nem szabad alábecsülni. Ezért támogatni kell a vizek kártétele elleni védekezést szolgáló fejlesztéseket. Fontos a felszín alatti vizek védelme is, különösen a sérülékeny ivóvízbázisok és a Duna-Tisza közi Homokhátság vízvisszatartása esetében.

A folyók különleges turisztikai lehetőségeket jelentenek. Ezeken az egyedülálló regionális természeti erőforrásokon alapuló turisztikai vonzerők fejlesztése a környezeti szempontok előtérbe helyezésével történhet meg.

A régió nagy részén még nem épültek ki az Európai Uniós előírásoknak megfelelő vízkezelési és szennyvíztisztítási rendszerek. Ez a jelenség főként az elmaradottabb térségekre jellemző. Ezért az intézkedésnek hozzá kell járulnia megfelelő vízkezelő rendszerek fejlesztéséhez (helyi szennyvízkezelési rendszer helyreállítása, felszíni vízelvezető rendszerek kiépítése stb.)

A turisztikai infrastruktúra jelenlegi állapota feltétlenül fejlesztésre szorul. Az egészségturizmus korábbi infrastrukturális fejlesztéseire építve célszerű nagyfokú szálláshely bővítést eszközölni, a régió környezeti adottságaira épülő aktív turizmust pedig támogatni kell a természeti értékek megőrzésével, az azokra alapozott ésszerű fejlesztésekkel. Nagy fontossággal bír a vadászati és horgász-turizmus infrastrukturális feltételeinek javítása is.

Támogatható tevékenységek:

Vizek kártétele elleni védelem és kapcsolódó infrastruktúrafejlesztés

Szükséges a vizek kártétele elleni védekezést szolgáló infrastrukturális beruházások megvalósítása, monitoring rendszerek kiépítése. A meglevő infrastruktúrát összehangolt, környezeti szempontokat szem előtt tartó fejlesztésekkel lehet javítani, melyek biztosítják a felszíni és felszín alatti vizek védelmét.

A vízi turizmus területén a kishajó, jacht és csónakforgalom fogadására alkalmas kikötői kapacitások kiépítése szükséges.

Fenntartható és ésszerű vízhasználat, különös tekintettel a termálvizekre

Feltétlenül szükséges a vízparti üdülőterületek szennyvízkezelésének megoldása, amit jelenleg a magyar finanszírozási források nem támogatnak. Fontos a megfelelő berendezések és technológia beszerzése és kiépítése is a keletkezett szilárd hulladék hasznosításához és az illegális lerakók felszámolásához, valamint további fejlesztések szükségesek a termálvízkészlet racionális hasznosítása ügyében is.

Turizmushoz kapcsolódó vizek (termálvizek, horgászat)

Az egészségturizmus korábbi infrastrukturális fejlesztéseire építve szükséges a szálláshelyek minőségi és mennyiségi fejlesztése, valamint aktív, célcsoport-orientált marketing tevékenységek ösztönzése.

Fontos a természeti és kulturális kincsek vonzerejének növelése turisztikai információs centrumok létesítésével, integrált túraútvonalak építésével (kerékpár és mountain-bike ösvényekkel, madár lesekkel, gasztronómiai körutakkal, a vízparti turizmus feltételeinek javításával).

A fenti célt szolgálhatják a nemzeti parkok területén található álló- és folyóvizek mentén megvalósított fejlesztések is, szem előtt tartva azt, hogy a természeti kincsek megőrzése élvez elsődleges prioritást. A természeti területek vonzerejének fejlesztése magában foglalja a marketing tevékenységet, ehhez kapcsolódóan a regionális kulturális értékeinek megőrzését és további tényezőként hozzájárul a régió turisztikai kínálatához.

Célcsoportok:

ˇ KKV

ˇ KKV konzorcium

ˇ KKV az idegenforgalom területéről

ˇ Civil szervezetek

ˇ Helyi önkormányzatok

ˇ Önkormányzati közhasznú társaságok

5.2 A regionális gazdaság versenyképességének a foglalkoztatási szempontokat szem előtt tartó javítása

5.2.1 Közép-magyarországi régió

Célok:

A meglévő ipari parkok, tudományos parkok, logisztikai parkok tőkevonzó képességének növelése,
A KKV-k hálózati együttműködését elősegítő üzleti infrastruktúra kialakítása,
A KKV-k hálózati együttműködését támogató hálózati szolgáltatások kialakítása.
A centrális közúthálózat oldása és a pólusok közötti kapcsolatok erősítése
A turizmusban rejlő lehetőségek fokozott kihasználása

Indoklás:

A régióban megtalálhatók azok az ipari parkok, tudományos parkok; inkubátorházak, innovációs központok; logisztikai parkok melyek fontos szerepet játszanak az új ipari terek kialakításában , de hatásuk a térszerkezet alakításában még kevéssé érezhető. A Közép-Magyarországi régióban az országos átlagnál nagyobb a vállalkozás-sűrűség, azonban a kis- és középvállalkozások közti együttműködés gyenge, ezért szükséges a beszállítói hálózatok fejlesztése.

A magas bevételt termelő turizmust elsősorban a kulturális- és örökség-turizmus, a konferencia-turizmus, valamint a gyógyturizmus képviseli. Bár ezek a Közép-Magyarországi régióban meghatározó arányt képviselnek, az infrastrukturális viszonyok és a komplex programok hiányosságai hátráltatják az adottságok optimális kihasználását.

A régió egyrészt az európai közlekedési folyosók csomópontja, másrészt Magyarország sugaras felépítésű közlekedési hálózatának középpontja. A régió belső haránt-irányú közlekedési kapcsolatainak fejlesztése ugyanakkor kiemelt fontosságú a régión belüli területi kiegyenlítődés, a pólusképzés elősegítése szempontjából.

Támogatható tevékenységek:

Szolgáltató-, inkubátorházak fejlesztése

Az intézkedés támogatja a szolgáltatóházak létesítését a meglévő ipari parkokban, logisztikai parkokban, az inkubátorházak, innovációs központok létesítését, bővítését, valamint szolgáltatóházak, inkubátorházak, innovációs központok eszköz-ellátását a szolgáltatások mennyiségi és minőségi javítása érdekében.

KKV hálózatok fejlesztése

A KKV-k együttműködő ágazati csoportjai által együttesen megvalósítandó fejlesztések olyan típusú tevékenységeket lehet támogatni, mint piackutatási, megvalósíthatósági tanulmányok készítése, adatbázisok, információs rendszerek felállítása, mentorok, kutatók, művészek bevonásával megvalósuló termékfejlesztés, közösen használható eszközök beszerzése, közös marketing akciók, rendezvények, és képzési programok megvalósítása.

A beszállítói csoportok kialakulását célzott tevékenységek, pl. a pénzügyi minősítés megszerzésének támogatása, speciális finanszírozási eszközök, elsősorban a kockázati tőke, a lízing és a faktoring, a beszállítói kapcsolatok hatékonyságát javító informatikai fejlesztések segíthetik elő.

A régió turisztikai potenciáljának fejlesztése

A turisztikai adottságok jobb kihasználásához komplex turisztikai programok kidolgozása illetve a pest megyei turisztikai vonzerők fejlesztése elengedhetetlen. A komplex programokhoz és vonzerőkhöz kapcsolódó szálláshelyek számának bővítésével csökkenthető a szálláshelyek számának jelenlegi koncentrációja.

A közúthálózat sugaras szerkezetének oldása

Az elérhetőség érdekében az intézkedés keretében támogatni szükséges a haránt-irányú közúthálózati elemek megvalósítását, a úthálózat korszerűsítését, bővítését, települési elkerülő, tehermentesítő szakaszok kiépítését célzó beruházásokat.

Célcsoport:

ˇ önkormányzatok és társulásaik

ˇ felsőoktatási intézmények

ˇ Kis- és középvállalkozások

ˇ Vállalkozásfejlesztési alapítványok, kamarák

ˇ civil szervezetek

ˇ közútkezelők

5.2.2 Közép-dunántúli régió

Célok:

Az innováció eredményeinek a vállalkozásokban történő megjelenésének ösztönzése és a szükséges intézményi feltételek megteremtése,
A gazdasági integrációk kialakulásának elősegítése és ezáltal a régió gazdasági fejlődésének megalapozása,
Az idegenforgalom versenyképességének és a gazdaságban betöltött súlyának növelése, a szezonális jelleg csökkentése,
Gazdaságfejlesztéshez kapcsolódó közúti infrastruktúra fejlesztése.

Indoklás:

Az elmúlt évtized gazdasági szerkezetváltását csak jelentős tőkebevonással lehetett megvalósítani, amelynek forrása a külföldi működő tőke volt, ami a gyártókapacitás bővítését, korszerűsítését jelentette. Az innováción belül a technológia megújítás volt a beruházások fő iránya. A multinacionális cégek zöldmezős beruházásaihoz kapcsolódóan helyi beszállítóik is jelentős fejlesztéseket hajtottak végre illetve megindult a kiválasztott magyar beszállítók a Veszprém-Székesfehérvár-Mór-Tatabánya erőcentrumokhoz kötődő területi koncentrációja. A régióban az innovációorientált gazdasági továbbfejlődés irányát a KKV-k fejlesztése jelenti, melyben különös hangsúlyt kap az együttműködések ösztönzése, valamint a működésüket támogató üzleti infrastrukturális szolgáltatások fejlesztése.

Szintén ellentmondásos képet nyújt a szolgáltatások közül kiemelt jelentőséggel bíró idegenforgalom helyzete Az ágazat kedvező forgalmi mutatói még mindig a hagyományos Balatonhoz és Velencei-tóhoz kapcsolódó tömeges vízparti turizmusnak köszönhető, ami jól mutatja az ágazat szerkezetének torzulásait. A szálláshelyhez kötődő szolgáltatások szűk köre és a nem szálláshely típusú infrastruktúra fejletlensége hátráltatja az adottságok kihasználását. A régió idegenforgalmának versenyképessége fenntartása érdekében szükséges új típusú turisztikai termékek bevezetése, ismertségük erősítése, a meglévő szolgáltatások színvonalának növelése és a kiszolgáló infrastruktúra megteremtése.

Támogatható tevékenységek:

Vállalkozásokat és technológiai innovációt támogató létesítmények és szolgáltatásaik (ipari parkok, inkubátor házak, logisztikai központok, innovációs központok) fejlesztése

Az ipari parkok, logisztikai központok, innovációs központok kiemelt szerepet játszanak a régió kis- és középvállalkozásainak fejlett üzleti infrastruktúrához és a beszállítói helyzetüket javító pl. logisztikai, innovációs szolgáltatásokhoz jutásában. Az ipari parkokban e vállalkozások általában a vásárló nagyvállalatok közelében kapnak elhelyezést, amely tovább javíthatja a kis- és középvállalkozások és a nagyvállalatok közötti együttműködést. Ugyanakkor a régióban működő ipari parkok, logisztikai központok, innovációs központok tevékenysége jelenleg szétaprózott, hatásuk a park/központ közvetlen környezetére korlátozódik. A vállalkozások számára a más térségben elhelyezkedő ipari parkok, logisztikai központok, innovációs központok szolgáltatásairól való tájékozódás, ezekhez különös tekintettel az üzleti információhoz való hozzájutás nehézkes. A vállalkozók magasabb színvonalú kiszolgálása, gazdasági hálózatba való könnyebb bekapcsolódásuk érdekében elengedhetetlen ezen intézmények szorosabb együttműködése és közös szolgáltatói bázis kialakítása és hatékony, ügyfélorientált működtetése.

KKV-k együttműködési készségének, a kommunikációs kultúrájának fejlesztése

A hálózati gazdaság megteremtéséhez nélkülözhetetlen a KKV-k együttműködési készségének fejlesztése. A KKV-k egymás közötti illetve termelési, innovációs, marketing és információs kapcsolatainak támogatásával ösztönözni kell a vállalkozói szövetségek, hálózatok és klaszterek kialakítását. Különös figyelmet kell fordítani az együttműködés erősítésére az innovációs lánc (pl. K+F intézmények, hídképző szervezetek, innovációs központok, stb.) elemeivel. Ezáltal válhatnak csak versenyképessé az egyre globalizálódó gazdasági környezetben és növelhetik részarányukat a nagyvállalatok beszállítói között.

Gazdasági együttműködések és az ehhez kapcsolódó innovációs intézményekkel való együttműködés ösztönzése: Az erősen exportorientált, döntően külföldi tulajdonú nagyvállalati szektor valamint a belső piacra termelő, zömében hazai tulajdonú kis- és középvállalati szektor közötti termelési, innovációs és információs kapcsolatok gyengék; a szakképzett munkaerőre, az innováció és a tőkebevonás hármasára támaszkodó, innováció-vezérelt, hálózatszerűen szerveződő gazdaságfejlődési modellre történő áttérést kell elősegíteni. Ennek érdekében támogatni szükséges az új technológia- és tudásintenzív mikrovállalkozások fejlesztését, - különös tekintettel a termék, technológiai és folyamat-innovációkra - a spin-off vállalkozások létrehozását, új kutató-fejlesztő munkahelyek létesítését a KKV-knál, a regionális tudásközpontok körül kialakuló klasztereket és a kooperációs kutatóközpontok létrehozását.

Turisztikai vonzerők fejlesztése:

A régióban meglévő országosan is kiemelkedő értékű természeti, történelmi, idegenforgalmi adottságok jobb kihasználása és hatékony turisztikai marketing tevékenység kiépítése szükséges ahhoz, hogy a jelenleginél jóval strukturáltabb vendégkör változatos és sokrétű igényeit a térség idegenforgalmi vállalkozásai képesek legyenek kielégíteni. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepe van az új turisztikai termékek kialakításának (kiszolgálva a megnövekedett igényt a pihenést aktív tevékenységekkel, sporttal, egészséges életmóddal kombináló turisztikai termékek iránt), a kapcsolódó turisztikai infrastruktúra fejlesztésének (vonzerőkhöz kapcsolódó kerékpárút, bekötőút stb).

Térségi közúthálózat infrastruktúrájának fejlesztése

Elérhetőség szempontjából a régió kedvező helyzetben van, azonban a közlekedési infrastruktúra jelenlegi kiépítettsége és minősége nem kellően igazodik a gazdaság elvárásaihoz, egyes térségek hátrányos helyzetűek. A régió elérési viszonyainak javításához szükséges a térségközpontok elérhetőségének javítása, a közlekedési szempontból perifériális helyzetű települések hiányzó összekötő úthálózatainak kiépítése, a rossz minőségű három- és négyszámjegyű utak felújítása. A régió iparterületeinek, logisztikai központjainak és turisztikai látványosságainak megközelítését elősegítő bekötő utak építése szintén kívánatos.

Célcsoportok:

Helyi önkormányzatok és önkormányzati társulások
Oktatási intézmények (felsőoktatási intézmények, közoktatási intézmények, szakképzést folytató intézmények)
A gazdasági fejlesztést támogató szervezetek és vállalkozások
K+F tevékenységet végző szervezetek non-profit szervezetek
Önkormányzatok és a magán szféra által közösen létrehozott, önkormányzati többségi tulajdonban lévő közhasznú fejlesztési társaságok
Közútkezelő Kht.

5.3.3 Nyugat-dunántúli régió

Célok:

A hálózati alapokon kiépülő gazdasági együttműködések, az ehhez kapcsolódó szolgáltatások minőségi és mennyiségi fejlesztése szükséges a régióban működő közép- és kisvállalkozói szektor megerősítéséhez, valamint újabb vállalkozások letelepedésének az ösztönzésére.

Indoklás:

A vállalkozások működési környezetét javítja, és fejlesztési lehetőségeit bővíti a kutatói-fejlesztői tevékenységek, valamint a termelő szféra közötti kapcsolatrendszer dinamizálása. A fejlesztések révén a változó gazdasági környezethez a helyi vállalkozói szektor gyorsan és sikeresen tud alkalmazkodni, ezzel is hozzájárulva a régió hazai viszonylatban meglévő gazdasági versenyelőnyeinek fokozásához, illetve az innováció és tudásalapú gazdaság térnyeréséhez. A kis-és középvállalkozások, azon belül is a meglévők belső erőforrásokra támaszkodó intenzív, innováció orientált fejlesztését, illetve újabb, hasonló méretű vállalkozások vonzását indokolja, hogy a régióban diverzifikálni kell a gazdasági struktúrát. A régióban számos nagyvállalat található, többségében betanított munkaerőt alkalmazva, mely mellett cél a magasabb hozzáadott értéket előállító, de kisebb vállalkozások megerősödésének, vagy betelepedésének az ösztönzése, valamint a régió nagy vállalatai és kis-és középvállalkozásai közti gazdasági együttműködések bővítésének a segítése.

Támogatható tevékenységek

A gazdasági központok szolgáltatásainak fejlesztése

A fejlesztési célok elérése érdekében szükséges a meglévő gazdasági központok szolgáltatásainak fejlesztése, így a régióban működő gazdasági klaszterek (autóipari, elektronikai, termál, fa és bútoripari, gyümölcsfeldolgozói) menedzsment szervezete működésének és az általuk nyújtott szolgáltatásoknak támogatása, a hálózati infrastruktúra fejlesztése és a tanácsadói tevékenység bővítése. Az innováció terjedéséhez a tanácsadási tevékenységeken keresztül fontos a modern módszereken alapuló, környezetkímélő termelési technikák és stratégiák széleskörű megismerésének és bevezetésének támogatása a termelési folyamatok, szolgáltatások és termékek vonatkozásában egyaránt, ami segíti a hálózati együttműködésekbe bekapcsolódó vállalkozások piaci pozícióinak megerősödését.

A K+F tevékenységeknek, az innovációs központok hálózatának és a kapcsolódó infrastruktúrának fejlesztése

A szolgáltató tevékenységek hatékony ellátása érdekében szükséges az innovációs központok hálózatának kialakítása a régió nagyobb városaiban. A már jelenlévő gazdasági kapacitások hatékony, innovatív és értékteremtő használata érdekében támogatandó az igényekhez és a régió egyedi adottságaihoz igazodó kutatási és fejlesztési programoknak az ösztönzése, valamint a helyi K+F kapacitások bővítése. A fejlesztéseknek a vállalkozásokkal való szoros partnerségben és együttműködésben kell megvalósulniuk.

Regionális alapon szerveződött logisztikai központok és a kiszolgálásukat támogató közlekedési infrastruktúra fejlesztése

A régió gazdasági centrumaiban szükséges a gazdaság helyi igényeinek kiszolgálását támogató logisztikai hálózat kiépítése a szükséges infrastuktúrával és a kapcsolódó szolgáltatásokkal. A fejlesztéseknek az ipari tevékenységek keretéül szolgáló ipari parkokban, iparterületeken szükséges létrejönnie a szinergia fokozása érdekében. Így megfelelően kiegészülnek a tranzit alapú áruforgalom levezetését támogató logisztikai beruházások. A logisztikai beruházások támogatását szolgálja a forgalom levezetését célzó közlekedési infrastruktúra fejlesztő beruházások, mint az iparterületekre bevezető utak fejlesztése, a kapcsolódó csomópontok, körforgalmak kialakítása.

Célcsoport:

Klaszter menedzsment
KKV-k
KKV-k konzorciumai
Önkormányzati közhasznú társaságok
Helyi hatóságok
K+F szervezetek

5.2.4 Dél-dunántúli régió

Célok:

A gazdasági együttműködések ösztönzésének célja a régió gazdasági potenciáljának növelése a kis- és középvállalkozások közötti együttműködések erősítésével, ami hozzájárul a régió belső erőforrásainak hatékonyabb kihasználásához. További cél a vállalkozások eredményes működéséhez, és innovatív fejlődésükhöz szükséges üzleti szolgáltatások és az ehhez kapcsolódó infrastrukturális, intézményi háttér fejlesztése, valamint a gazdasági és a tudományos (egyetemi, kutatási) szféra közötti kapcsolatok erősítése, az innováció terjedésének és gazdasági megtérülésének elősegítése.

Indoklás:

Az intézkedés célszerűségét alátámasztja a Dél-dunántúli régió gazdasági szerkezetének elavult állapota, a vállalkozások méretbeli megoszlása az országos megoszláshoz képest elaprózott képet mutat, mely ugyanakkor egy viszonylag kedvező vállalkozás-sűrűséggel párosul.

Párhuzamosan ezzel megállapítható, hogy a régióban működő kis- és középvállalkozások meghatározó szerepet töltenek be a régió lakosságának foglalkoztatásában, azonban e vállalkozások számos, a működésüket jelentősen akadályozó problémával küzdenek (tőkehiány, piaci viszonyok, működési környezet stb.).

A régió gazdasági potenciáljának erősítéséhez járul hozzá egy területileg és időben kiegyenlítettebb, jövedelmezőbb turizmus kialakítása, a meglévő és potenciális turisztikai vonzerők hatékonyabb kihasználása. A turizmus az országos átlagnál nagyobb szerepet játszik a régió életében, köszönhetően a terület gazdag természeti, kulturális, gasztronómiai és néprajzi értékeinek. A régió vendégforgalma azonban területileg és időben is koncentrált (magas szezonalitás); a potenciális idegenforgalmi vonzerők jelentős része kihasználatlan. A régióba látogató turisták átlagos tartózkodási ideje folyamatosan rövidül, ami egyrészt a megfelelő termékkínálat és szabadidős kínálat hiányára, másrészt a települések épített környezetének, közterületeinek nem megfelelő minőségére utal. A következő eszközökkel valósítható meg:

Egy település, vagy egy összefüggő térség (természeti, történeti, néprajzi, kulturális, gasztronómiai stb.) különlegességein alapuló, azt bemutatni kívánó tematikus turisztikai termékcsomagok létrehozása.

Az érintett település(ek)en vonzó településkörnyezet kialakítása.

Támogatható tevékenységek:

Klaszterek létrejöttét elősegítő fejlesztések

Az intézkedés az ágazati gazdaságpolitikai beavatkozások hatását kiegészítve és felerősítve segíti a vállalkozások közötti hálózatszerű együttműködések kialakítását, gazdasági klaszterek létrejöttét és ezek menedzsment szervezeteinek működését.

Innovációs központok, inkubátorházak, kisebb kapacitású logisztikai központok kiépítése, fejlesztése, szolgáltatásuk bővítéséhez kapcsolódó beruházások

Az intézkedés hozzájárul a vállalkozások működését segítő intézmények és azok szolgáltatási színvonalának fejlesztéséhez: a meglévő ipari parkok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztéséhez, inkubációs intézmények kialakításához, a meglevő intézmények kapacitásának bővítéséhez, az innovációs transzferhálózat továbbfejlesztéséhez, valamint logisztikai szolgáltatások minőségének fejlesztéséhez.

Az intézkedés törekszik a régióban működő kis- és középvállalkozások működési hatékonyságának javítására, támogatja a vállalatközi együttműködést segítő információs hálózatok kifejlesztését, a vállalkozásokon belüli K+F tevékenység ösztönzését, minőségbiztosítási rendszerek bevezetését.

Tematikus turisztikai termékcsomagok fejlesztése

A tematikus turisztikai programok számának növekedésével javulnak a régióban a megélhetési körülmények: a növekvő vendégforgalomnak köszönhetően javul a turisztikai és a kapcsolódó szolgáltató vállalkozások jövedelmezősége. A termékkialakításhoz kapcsolódó település- és térségfejlesztési programok nemcsak a turisták komfortérzetét, megelégedettségét javítják, hozzájárulva ezzel hosszabb tartózkodásukhoz, hanem hozzájárulnak a helyi lakosság életkörülményeinek javulásához is.

Konkrét támogatható tevékenységek:

- Tematikus programcsomagok megalkotása, működési modelljének leírása

- Programcsomagra vonatkozó minősítési rendszerek kidolgozása és bevezetése

- Egységes térségi megjelenést biztosító arculatterv, illetve térségi eligazodást segítő jelzőrendszer kialakítása és megvalósítása

- Marketing stratégia kialakítása, marketing eszközök elkészítése

- Települések turisztikailag frekventált közterületeinek, zöldfelületeinek megújítása

- Településcentrumok, vagy az idegenforgalmi vonzerők környezetében gyalogos zónák kialakítása

- Építészeti értékekkel bíró, hasznosítatlan épületek felújítása, turisztikai célú hasznosítása

- A szabadidő jobb eltöltését elősegítő, a sportolási lehetőségeken javító infrastrukturális fejlesztések

- A turisztikai termékek közvetlen elérhetőségéhez és bemutathatóságához szükséges és ahhoz szorosan kapcsolódó infrastrukturális beruházások

Utóbbi öt tevékenységnek szorosan kapcsolódnia kell az adott tematikus turisztikai programcsomag fejlesztéséhez.

Célcsoportok:

Klaszter típusú rendszerben együttműködő kis- és középvállalkozások
Kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok, közhasznú társaságok
Önkormányzatok, önkormányzati tulajdonú társaságok
Kistérségi társulások
Egyéni és társas vállalkozások
Felsőoktatási intézmények
Kutatóintézetek
Előnyben részesülnek a köz- és magánszféra együttműködésén alapuló projektek, valamint több település összefogásával benyújtott térségi projektek.

5.2.5 Észak-magyarországi régió :

Az intézkedés céljai:

Az intézkedés célja a régió tradicionális szakmakultúráján alapuló, diverzifikált, több lábon álló gazdaságszerkezet megteremtése, a KKV szektor támogatásán, a vállalkozói környezet fejlesztésén, a meglévő turisztikai potenciál kiaknázásán keresztül.

Indoklás:

A régió gazdaságát természeti adottságai és történelmi hagyományai miatt elsősorban a nehézipar és a bányászat határozta meg. A rendszerváltás után a régió tradicionális nehézipara válságba került (Ózd, Salgótarján térsége), a modern ipar kialakulásának pedig még csak a csírái jelentek meg (pl. Rétság, Kazincbarcika). A régió új típusú gazdasági tevékenységének alapját képező, dinamikus kis- és középvállalkozói szektor létrehozása érdekében szükséges a vállalkozásokat letelepedését és működését támogató gazdasági infrastruktúra és a kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése A piacnak megfelelő termelési struktúra kialakításához elengedhetetlen az innováció feltételeinek megteremtése, amelyhez jó alapot adnak a régiónban működő, nagy hagyományokkal rendelkező felsőoktatási intézmények.

Az Észak-Magyarországi régióban a kiváló idegenforgalmi adottságok ellenére a turizmus jövedelemtermelő képessége alacsony. Ennek legfőbb oka a komplex turisztikai termékek hiánya, a turisztikai fogadóképesség alapját képező szálás és vendéglátóhelyek alacsony száma, az általuk nyújtott szolgáltatások nem megfelelő színvonala. A régió kiemelt turisztikai értékeire alapozva a gazdasági szerkezetátalakítás alapvető eleme lehet a turisztikai szektor fejlesztése.

Támogatható tevékenységek:

A vállalkozásokat letelepedését és működését támogató gazdasági infrastruktúra és a kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése.

Az intézkedés a régió ipari parkjainak esetében a terület bővítését, az ipari park infrastruktúrájának kiépítését, a szolgáltatások mennyiségi és minőségi színvonalának fejlesztését, másrészt a beruházás ösztönzést célzó marketing akciókat támogatja. Az ipari parkkal nem rendelkező, többnyire hátrányos helyzetű települések esetében a vállalkozások letelepedésének alapfeltételeit kell megteremteni, például az arra alkalmas területek előkészítésével, a volt ipari területek helyén és környezetében kialakított barnamezős beruházások támogatásával. A fejletlen gazdasági háttérrel rendelkező térségek kezdő vállalkozásait inkubátorházak felállításával és szolgáltatásainak fejlesztésével, a már életképes, működő kis és középvállalkozások piaci versenyképességét nonprofit jellegű gazdasági tanácsadással, képzéssel szükséges erősíteni.

Az innováció feltételeinek megteremtése

Az intézkedés keretében törekedni kell a tudományos intézetekben meglévő szellemi erőforrás kihasználása a szaktanácsadás és az továbbképzések területén, illetve amennyibe lehetséges a gyakorlati adaptációra is alkalmas kutatási eredmények átültetésén keresztül. Kiemelten fontos a technológiai innovációt támogató létesítmények és szolgáltatásaik (innovációs és technológiai, alkalmazott kutatási központok) fejlesztése, a vállalkozásokkal való együttműködésük ösztönzése.

A turizmus jövedelemtermelő képességének erősítése

Az intézkedés keretében támogatható a turisztikai vonzerőkhöz kapcsolódó szolgáltatások és infrastruktúra megfelelő színvonalú kialakítása, az építészeti értékekkel bíró, hasznosítatlan épületek felújítása, turisztikai célú hasznosítása, a fejlesztésekhez kapcsolódó marketing eszközök kidolgozása, - különös tekintettel a régióban található üdülőkörzetek és világörökség helyszínek térségére.

Célcsoportok:

Ipari parkot működtető gazdasági társaságok
Kutató- fejlesztő tevékenységet végző szervezetek, felsőoktatási intézmények
Önkormányzatok
Kis- és középvállalkozások
Kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok, közhasznú társaságok

5.2.6 Észak-alföldi régió

Célok:

vállalkozások letelepedésére alkalmas gazdasági infrastruktúra és kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése
tanácsadó szolgáltatások fejlesztése a kis- és középvállalkozások modernizációjához, együttműködéseikből származó előnyei kihasználásához
K+F központok, felsőoktatási intézmények, különösen a debreceni egyetem, Nyíregyháza, Szolnok és a régió egyéb kutatási központjai innovációs tevékenységeiből származó eredmények üzleti célú hasznosításának ösztönzése
a régió természeti értékeire (folyóvizeire, termálvizére, táji értékeire) alapozott turizmus fejlesztése.

A célok megvalósulásával a régió gazdasági szerkezete diverzifikálódik, új gazdasági ágak erősödnek meg és ezzel együtt új vállalkozások telepednek meg, melyek hozzájárulnak a régióban a foglalkoztatás bővítéséhez. A régió tudásbázisára, kutatás-fejlesztési tevékenységeire építve várhatóan javul a régióban működő vállalkozások termelési hatékonysága.

Indoklás:

A régió gazdaság szerkezetének diverzifikációjához szükséges új vállalkozók megtelepedésének ösztönzése, illetve a meglévő vállalkozások működési környezetének javítása, különösen az elmaradottabb, határmenti és belső periférián lévő kistérségekben. A régióban ugyan több településen van olyan terület, mely ipari parkként működik, de szerepük még nem jelentős, mivel egyrészről infrastruktúrájuk nem épült ki teljesen, másrészről alacsony hatásfokú a befektetés-ösztönzési, kiajánlási tevékenységük. A vállalkozási aktivitás növeléséhez indokolt a vállalkozásalapítást segítő inkubátorházak hálózatának és szolgáltatásainak további fejlesztése, melyre jelentős igény mutatkozik a kistérségi központokban. A megyeszékhelyeken célszerű olyan inkubátorházakat fejleszteni, melyek kapcsolatban vannak a helyi tudományos szféra képviselőivel, és igazodva a meglévő tudásbázis eredményeihez, próbálnak magasabb szintű szolgáltatást nyújtani az újonnan induló vállalkozásoknak.

Megállapítható, hogy a régióban a termelékenység az egyik legalacsonyabb az országban, ami részben a bérmunkát végző tevékenységek nagy arányának tudható be. Az országban a jövedelmek növekedésével várható, hogy bizonyos tevékenységek, különösen a textilipar területén, továbbtelepednek más országokba, ami ezeket a vállalkozásokat új helyzet elé állítja, kihúzva alóluk a biztos piacot. Ez szükségessé teszi a vállalkozások átalakulását, termelési, piaci modernizációját, melyet a jövőben egy erős - jelenleg azonban még alacsony szintű és hatásfokú tanácsadói tevékenységnek kell segítenie.

A gazdasági tevékenységek diverzifikációját segítené a régió meglévő, elismert színvonalú tudományos kapacitásainak üzleti célú hasznosítása. Ehhez olyan tevékenységek ösztönzése szükséges, melyek a vállalkozások és a felsőoktatási intézmények, kutató központok közti, ma még csak rendszertelen együttműködést tovább ösztönzi, és hatékonyabb struktúrába tereli.

A szolgáltatások bővítéséhez járul hozzá a régió turisztikai értékeinek a hasznosítása. Ezek az értékek a természeti erőforrásokhoz köthetők, konkrétan az utóbbi években az ország egyik legjelentősebb turisztikai desztinációjává fejlődő Tisza-tóhoz, a Tisza folyóhoz, a Hortobágyhoz, valamint a régió termálvízkincséhez és egyéb turisztikai értékeihez. Problémát jelent, hogy a meglévő természeti értékek környékén található turisztikai vonzerők megközelíthetősége, szolgáltatásainak minősége még alacsony, ami által az országos átlagnál 0,4 nappal magasabb átlagos tartózkodás mellett is az alacsonyabb költés jellemzi a turistákat. Ezért a fejlesztések alapjaként elengedhetetlen a turisztikai vonzerőkhöz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokon túl a vonzerőhöz kapcsolódó szolgáltatások és a vonzerőkhöz kapcsolódó szálláshelyek integrált, minőségi fejlesztése, amit a települési környezet megújításának, valamint a koncentrált, a termékkínálatot összehangoló marketingakcióknak kell kísérne az említett célterületek körzetében.

A fenti területek önálló fejlesztései nem szolgálják a régió versenyképességének javulását, amennyiben ezek mellé nem párosulnak az elérhetőség problémáit megoldó közlekedési infrastrukturális beruházások. Ezért szükséges az ipari parkokhoz, inkubátorházakhoz, logisztikai központokhoz, turisztikai vonzerőkhöz vezető, hiányzó, vagy elégtelen kapacitású bekötő utak.

Az intézkedés hatásaként várható a munkahelyek számának bővítése, azon belül is a magasabb szakképzettséget igénylőké. Különösen fontos, hogy a gazdasági szerkezet diverzifikálódik, az egyes ágazatok várhatóan kiegyensúlyozottabban járulnak hozzá a régió által megtermelt jövedelemhez. Mindezek az eredmények várhatóan párosulnak a vállalkozások számának növekedésével, valamint a vállalkozások termelékenységének javulásával is.

Támogatható tevékenységek:

A vállalkozási infrastruktúra fejlesztése

Különösen a régión belül is elmaradottabb kistérségekben, a kistérségi központokhoz, illetve a nagyobb településekhez kapcsolódóan fontos vállalkozásokat kiszolgáló üzleti infrastruktúra fejlesztése. Ez ipari parkok esetében az ipari park címmel rendelkező területeken a 250 millió forint értékű fejlesztést meg nem haladó, szolgáltatások bővítését célzó infrastrukturális beruházások támogatását jelenti. Az infrastruktúra fejlesztések mellett szükséges támogatni az ipari parkok menedzseléséért felelős szervezet befektetés-ösztönzési marketing akcióit. A régióban található nagyobb községekben, kisvárosokban, ahol nincs ipari park, ott az ipartelepítésre alkalmas területek fejlesztését kell támogatni, elsősorban a meglévő, leromlott állapotú ipari és egyéb gazdasági területek (pl. volt iparterületek, TSz-melléküzemágak) rehabilitálásával, átalakításával, valamint barna mezős beruházások.támogatásával).

A régió kistérségi központjaiban a vállalkozások számának növelése érdekében ösztönözni kell az inkubátorházak építését, vagy bővítését. A megyeszékhelyeken és a kutatás-fejlesztési tevékenységet végző településeken előnyben kell részesíteni azokat az inkubátorházakat, melyek a K+F szférához kapcsolódó, specifikusabb, egy-egy szakterülethez kötődő szolgáltatást terveznek nyújtani a vállalkozásoknak. Ezzel biztosítható a kutatási eredmények gyakorlati megvalósulásának elősegítése. Előnyben kell részesíteni azokat a beruházásokat, melyek meglévő ingatlan, épület átalakításával, új funkcióval való felruházásával kívánják céljukat megvalósítani.

Logisztikai központ létesítését az ipari parkokhoz kapcsolódóan kell csak támogatni. Ezeknek a központoknak elsősorban a helyi, kistérségi szint igényeihez kapcsolódó áruelosztást kell segíteni. A tranzit forgalomhoz kapcsolódó logisztikai célú beruházások az ágazati programból kerülnek megvalósításra.

A kis- és középvállalkozások piaci kapcsolatait, üzletviteli tevékenységeit segítő tanácsadások támogatása

A kis-, de különösen a középméretű vállalkozások modernizációjához, új piacok megszerzéséhez szükséges a régióban működő non-profit célú gazdasági tanácsadói tevékenységek támogatása. A vállalkozások együttműködésén és önszerveződésén alapuló szolgáltatások támogatásán belül különös figyelmet kell fordítani például az üzletember találkozók szervezésére, több vállalkozást érintő ágazat piaci információinak megszerzésére, az ágazathoz kapcsolódó legmodernebb fejlesztési eredmények elterjesztésére, piackutatások lebonyolítására, a minőségi standardok, jogi szabályozások hozzáférhetőségének a biztosítására, valamint közös képzési igények megfogalmazására és továbbítására. Ezen területek támogatása elősegíti a határmenti vállalkozások együttműködési lehetőségeit is. A tanácsadó tevékenységeknek különös figyelmet kell fordítani a környezetvédelmi szabályozáshoz kapcsolódó ismeretek elterjesztésére, környezetvédelmi szabványok bevezetésére.

A K+F központok (különös tekintettel a Debreceni Egyetem, a Szolnoki és a Nyíregyházi Főiskola) és a vállalkozások közötti együttműködések ösztönzése

A régió alapvető érdeke, hogy a meglévő tudományos potenciálját - különösen a debreceni egyetem, a szolnoki és a nyíregyházi főiskola esetében - hasznosítsa a vállalkozások termelékenységének javítása érdekében. Az együttműködések révén olyan vállalkozások indulhatnak el, melyek növekvő, nagyobb hozzáadott értéket biztosító iparágakban tevékenykednek, hozzájárulva a gazdasági szerkezet diverzifikációjához. Az együttműködések keretében támogatni kell a K+F intézményeknek, egyetemeknek a vállalkozások ösztönzésére elindított közös kutatási programjait, a vállalkozások alkalmazottainak részvételét a gyakorlatorientált oktatásban, ezen belül a gyakorlati helyek biztosítását. A támogatásnál előnyben kell részesíteni azokat, melyek fiatal, 35 év alatti kutatók részvételét biztosítják a programokban.

A régió természeti értékeire (folyóvizeire, termálvizére, táji értékeire) alapozott turizmus fejlesztése

A turizmus fejlesztését elsősorban a Világörökség részét képező Hortobágyi Nemzeti Parkra, a Tisza és mellékfolyóinak, valamint a Tisza-tó turisztikai szerepének erősítésére, turisztikai célú hasznosítására, továbbá a termálvízkincs kiaknázására kell fókuszálni. Az intézkedés keretében integrált turisztikai fejlesztések részesülnek előnyben, amelyek támogatják a fent megnevezett turisztikai vonzerők infrastrukturális fejlesztése mellett (a termál- és gyógyfürdők szolgáltatásainak fejlesztését, a régió vizeihez köthető és a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokat), a vonzerők közelében található szálláshelyek mennyiségi és minőségi fejlesztését, továbbá a vonzerőkhöz és a szálláshelyekhez kapcsolódó szolgáltatásaik diverzifikált fejlesztését. A fejlesztések támogatásnál figyelni kell a környezeti értékek megőrzésére, a környezet lehető legalacsonyabb terhelésére, ehhez vizsgálni kell a turisták számának növekedéséből következő, valamint a beruházás által okozott környezeti terhelés ellensúlyozására teendő intézkedések megvalósulását.

Célcsoportok:

Önkormányzatok
Ipari parkot, inkubátorházat működtető gazdasági társaságok
Vállalkozások együttműködésén, szövetségén alapuló non-profit célú szolgáltató szervezetek, gazdasági kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok
Kutató-fejlesztő intézmények, felsőoktatási intézmények, közvetetten a fejlesztésekben érintett vállalkozások
Turisztikai vállalkozások, civil szervezetek
Termál- és gyógyfürdőt üzemeltető gazdasági társaságok

5.2.7 Dél-alföldi régió

A régió versenyképességét növelő termelő infrastruktúra fejlesztése

Célok:

A gazdaságilag és társadalmilag elmaradott térségek fejlesztése, különös tekintettel azokra a térségekre, ahol a közlekedési feltételek kedvezőtlenek, (ez hozzájárulhat a régió társadalmi gazdasági kohéziójának erősítéséhez)
Régión belüli települések elérhetőségének javítása, zsáktelepülési jelleg megszűntetése (az összekötő úthálózat fejlesztésével), a vállalkozások szállítási és utazási költségeinek csökkentése és a munkaerő mobilitásának erősítése érdekében
A vállalkozások termelési feltételeinek javítása, különös tekintettel a térségek elérhetőségének javítására, valamint a termelő infrastruktúra fejlesztésére.
A gazdasági aktivitás, valamint a vállalkozások számának növeléséhez elengedhetetlen a gazdasági infrastruktúra fejlesztése.

Indoklás:

Az elmaradottabb térségekben a Budapest központú sugaras közlekedési hálózat ellensúlyozására szükséges az elsősorban kelet-nyugat irányú közlekedési kapcsolatok fejlesztése. A közlekedési kapcsolatok minőségét és biztonságát bizonyos esetben akadályozza a településeken átmenő nagy forgalom, mely a településeket elkerülő utak építését teszi szükségessé, hozzájárulva a települések légszennyezettségének csökkentéséhez is.

Az elérhetőség nemcsak a közlekedési infrastruktúra fejlesztését foglalja magában, hanem jelenti az emberek közötti kommunikációs lehetőségeket, az információkhoz való hozzájutást és olyan további lehetőségek keresését, amik a kis falvakban tartják a családokat.

Az elhagyott ipar-telepek, katonai létesítmények és korábban mezőgazdasági célokra használt telepek újrahasznosítása és helyreállítása is fontos feladat, hiszen ezek is szorosan hozzátartoznak a természeti és az épített környezet megőrzéséhez.

A vállalkozások számára nyújtott szolgáltatás minőségének javítása érdekében ösztönözni kell az információs technológia és információs hálózatok fejlesztését. Ebből a szempontból az ipari-, technológiai parkok és inkubátor központok közötti regionális szintű hálózatokat támogatni kell, és egyrészt régió közi együttműködésre, másrészt egyedi szektorok specializációjára (élelmiszergyártás, ITC stb.) kell összpontosítani, annak érdekében, hogy erősítsük az együttműködést a fejlett és a felzárkózó térségek között.

A régióban működő vállalkozások jelentős része tőkeszegény, ennek következtében a szükséges önerő hiányában nem tudnak belépni az egyes pályázati rendszerekbe pályázóként.

Támogatható tevékenységek

Térségi elérhetőség javítása

Szükséges a települési összekötő utak, a fő közlekedési úthálózatra kapcsolódó, alsóbbrendű utak, valamint a nagyobb városok (Kecskemét, Szeged) elkerülő útjainak megépítése.

A kommunikációs elérhetőség érdekében az intézkedésnek tartalmaznia kell olyan projekteket, melyek erősítik az információs technológiák használatát.

Üzleti termelő infrastruktúra fejlesztése és hálózati működésük segítése

Szükséges a termelő szektor infrastruktúrájának fejlesztése az elhagyott ipar-telepek vállalkozási célra történő hasznosítása révén, melyek ezt követően magas szintű szolgáltatásokat kínálhatnak a vállalkozások számára. Erősíteni kell az együttműködést az ipari parkok, inkubátorházak, és az innovációt és technológiát nyújtó alkalmazott kutatóközpontok között.

Az inkubátorházak mintájára építve vállalkozói udvarok létrehozására kell hangsúlyt fektetni, amelyek az inkubátorházakhoz hasonló szolgáltatásokat nyújtanak kisebb méretekben, ezáltal a kisebb lélekszámú településeken is elérhetővé teszik az inkubátorházak által nyújtott szolgáltatásokat.

A tőkeszegény hazai vállalkozásoknak szükséges többlettámogatás biztosítása az Európai Uniós pályázatoknál is, ahogyan az már egyes magyar pályázati rendszerek esetében is működik.

Célcsoportok:

ˇ KKV

ˇ KKV konzorcium

ˇ Civil szervezetek

ˇ Helyi önkormányzatok

ˇ Közhasznú társaságok

ˇ Ipari parkok

ˇ Inkubátor házak

5.2.8 A vállalkozások együttműkösését segítő beruházások ösztönzése

Célok:

Munkahelyek megörzése és teremtése a fejletlenebb régiókban és térségekben
Az együttműködő vállalkozások termelékenységének javítása és technológiai modernizációja a regionális gazdasági szerkezet figyelembe vételével

Indoklás:

A régiók gazdasági fejlődését jelentősen befolyásolja a régiók gazdasági szerkezete, a kialakult hagyományos termelési struktúrák. A gazdasági szerkezetet egyrészről jellemzi a bérmunkában dolgozó vállalkozások nagy aránya, különösen a ruha- és textilipar területén, míg másrészről a fejletlenebb térségekben olyan kis- és középvállalkozások találhatók, akiket a vállalkozói ismeretek hiánya korlátoz a nagyobb mértékű fejlődésben. Az előbbi vállalkozások különösen a fejletlenebb kelet-magyarországi régiókban töltenek be nagyobb részesedést a foglalkoztatási szerkezetben, míg az utóbbiak foglalkoztatási szerepe az elmaradottabb kistérségekben jelentős. Az ország gazdasági folyamatait szem előtt tartva , a munkabérek növekedésével félő, hogy ezen vállalkozások versenyképessége jelenlegi piacaikon romlik, és erőforrásaikat új piacok megszerzése , új termékek előállítása, vagy netán más termelési eljárások alkalmazása felé kell fordítaniuk, annak érdekében, hogy a foglalkoztatási színvonalat fenntartsák.. A többnyire rurális jellegű fejletlenebb térségekben az üzleti-gazdasági környezet fejlesztése csak hosszabb távon hozhatja meg a remélt befektetéseket, ezért rövid távon különösen fontos azon meghatározó kisvállalkozások fejlesztésének segítése, akik ezáltal erősíthetik piaci pozícióikat, hozzájárulva a helyben foglalkoztatottak számának növekedéséhez. A vállalkozások versenyképességének javításához az egyes régiók a rehgionális sajátosságaik alapján különböző mértékben járulnak hozzá tanácsadási, képzési és infrastruktúrafejlesztési programokkal. A vállalkozások fejlesztései gazán csak akkor válhat teljessé, ha soft, puha és közvetett támogatásokon túl tényleges direkt tőkejuttatásokat is kapnak.

Támogatható tevékenységek:

A régiók gazdasági szerkezetének jellemző és fejlesztendő iparágaihoz kapcsolódóan szükséges a kis és középvállalkozások közvetlen vissza nem térítendő tőketámogatásának biztosítása. A tőketámogatásai programnak kapcsolódnia kell a régiónként megvalósítandó emelt színtű specifikus tanácsadási programokhoz, elsősorban azonos célcsoportot kell megcélozniuk. A programban célszerű olyan vállalkozások támogatása, akik meghatározott ágazat specifikus vagy tewrületi alapú szerveződések (klaszterek) mentén legalább laza szervezettségben együttműködnek. A vállalkozások konkrét célcsoportját az indoklásban megfogalmazott szempontok alapján régiónként célszerű meghatározni. A támogatása konstrukció lebonyolítása a Regionális Fejlesztési Holding és Regionális Társaságnak bevonásával történhet. A támogatási konstrukció minden régió számára elérhető lesz.

Célcsoport:

ˇ Tematikus vagy területi alapon együttműködő kis- és középvállalkozások

5.3 A gazdaság igényeihez igazodó tudásbázis kialakítása

5.3.1. Regionális tudásbázis erősítése

Célok:

ˇ vállalkozások, munkavállalók alkalmazkodóképességének javítása

ˇ regionális tudásközpontok kialakítása

Indoklás:

A munkaerőpiac zsugorodásával párhuzamosan jelentősen megváltozott a foglalkoztatás szerkezete. A modernizálódó gazdaság új igényeket támaszt a munkaerővel szemben. A vállalkozások által végzett tevékenységek folyamatos megújításhoz elengedhetetlen a vállalkozások alkalmazkodóképességének javítása, a munkavállalók a piaci igényeknek megfelelő szakmai ismereteinek fejlesztése, vállalkozói ismeretek, menedzsment készségek elsajátítása.

A tudásalapú regionális fejlődés katalizátorai a régiókban működő felsőoktatási és kutatási intézmények, amely köré kisvállalati hálózatok, helyi szakmakultúrák (klaszterek) szerveződnek. A cél a tudás terjesztésében és fejlesztésében érdekelt intézmények ill. a gazdasági szereplők kapcsolatrendszerének összehangolt fejlesztése, hálózatok működtetése, az oktató-kutató-szolgáltató egyetem modelljének megvalósítása, a felsőoktatási intézményeknél végzett kutatások eredményeire épülő új (spin-off) vállalkozások létrehozása, támogatása.

Támogatható tevékenység:

A vállalkozások, munkavállalók alkalmazkodóképességének javítása

ˇ Vállalkozások alkalmazkodóképességét javító képzési programok támogatása, különös tekintettel

- speciális szakmához kötődő ismeretekre (pl. turizmus),

- vállalkozói ismeretekre,

- menedzsment készségekre,

- informatikai ismeretekre,

- európai uniós ismeretekre,

- minőségbiztosítás bevezetésére

ˇ A régió gazdasági igényeihez illeszkedő szakképzési programok, vállalati képzési programok, különös tekintettel a személyes kompetenciák fejlesztésére, európai uniós ismeretekre, informatikai jártasságra

ˇ Az E-közigazgatáshoz kapcsolódó informatikai képzések közigazgatásban dolgozók részére

Regionális tudásközpontok fejlesztése

A felsőoktatási intézmények, kutatóintézmények és a gazdasági szféra közötti együttműködés támogatása, melynek részeként támogathatók:

- Új, innovatív képzési programok, szakok beindítása, és az ehhez kapcsolódó tananyagfejlesztés

- Közös kutatási fejlesztési programok

- Kapcsolatépítő fórumok, rendezvények szervezése

- A felsőoktatási intézmények kutató-oktató-szolgáltató szerepének erősítését célzó szervezetfejlesztési tanulmányok, és az ehhez kapcsolódó képzési programok

Célcsoport:

Regionális Munkaerő Fejlesztő és Képző Központok,
oktatási, képzési intézmények,
kamarák,
civil szervezetek,
vállalkozásfejlesztési alapítványok
munkaügyi központok
kutatóintézetek
vállalkozások
felsőoktatási intézmények

5.3.2. Helyi foglalkoztatási kezdeményezések

Célok:

A hátrányos helyzetű csoportok, munkanélküliek munkaerő-piaci integrációjának elősegítése

Indoklás:

Az európai összehasonlításban alacsony foglalkoztatottság bizonyos társadalmi csoportok, így a megváltozott munkaképességűek és az alacsony képzettségű romák körében különösen súlyos problémát jelent. A munkanélküliek jelentős hányada az alacsonyan képzettek köréből kerülnek ki, a legnagyobb probléma az Észak-Alföldi, Észak-Magyarországi és Dél-Dunántúli régiókban van, ahol a regisztrált munkanélküliek 46-47%-ának legfeljebb általános iskolai végzettsége van. A regisztrált munkanélküliek 22%-a több, mint egy éve munkanélküli, ez az arány magas munkanélküliségű régiókban (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl) a legmagasabb A hagyományos aktív munkaerő-piaci eszközök nehezen érik el tartós munkanélküliek jelentős részét, ezért a munka világába történő visszavezetésük érdekében egyszerre kell alkalmazni a hagyományos és új típusú foglalkoztatáspolitikai eszközöket. Számukra a piaci igényekhez igazodó gyakorlatorientált képzési programokon való részvétel, a szociális gazdaság által nyújtott foglalkoztatási lehetőségek, valamint az önfoglalkoztatóvá válás nyújthat segítséget a munkaerő-piaci reintegrációra.

Támogatható tevékenység:

Szociális gazdaság támogatása

Non-profit foglalkoztatási projektek támogatása hátrányos helyzetűek, elsősorban tartós munkanélküliek részére, amely megvalósulhat

- non-profit vállalkozási tevékenységek

- közösségi közhasznú tevékenységeken (pl. szabadidős és kulturális programok szervezése, környezetgondozás, településkép javítás, környezetvédelem, személyi szolgáltatások) keresztül.

A projekt keretében támogatható:

- szociális, mentálhigiénés felkészítés; képzés valamint a foglalkoztatás biztosítása

- A foglalkoztatási projekt szakmai irányításában, lebonyolításában résztvevő szakemberek képzése, felkészítése

- A foglalkoztatás sikeres megvalósításához szükséges szakértői szolgáltatások (pl. a foglalkoztatási projekt során előállított termékekhez kapcsolódó marketing tevékenység; a projekthez kapcsolódó szakmai és menedzsment tanácsadás területén)

Munkanélküliek foglalkoztatását elősegítő képzési programok:

A régió munkaerő-piaci igényeihez illeszkedő rugalmas képzési projektek munkanélküliek számára, melyek keretében olyan projektek támogathatók, vagy gyakorlati képzést, vagy a képzést követően foglalkoztatást biztosítanak.

Önfoglalkoztatóvá válás támogatása:

A hátrányos helyzetű csoportok, munkanélküliek önfoglalkozatásának elősegítése, melynek keretében támogatás nyújtható az önfoglalkoztatáshoz szükséges képzés, mikrovállalkozások beindításához.

Célcsoport:

Hátrányos helyzetű csoportok
Önkormányzatok
civil szervezetek
képző intézmények;
civil szervezetet;
foglalkoztatást, gyakorlati képzést biztosító vállalkozások
Munkaügyi központok

6. Forrásallokáció

A Regionális Operatív Programra jutó Struktúrális Alap támogatások a Magyarország által felhasználható teljes támogatási összeg minimálisan 25%-át teszik ki.

A Regionális Fejlesztési Tanácsok döntése alapján kerül sor az intézkedések tartalmának pontosítására, a támogatási arány és a nemzeti társfinanszírozás mértéke, továbbá a kapcsolódó indikátorok a későbbiekben kerülnek meghatározásra.

Regionális Operatív Program pénzügyi táblázat INDIKATÍV TÁBLA! milliárd Ft
Prioritás	Közösségi részvétel
Prioritás	összesen	ERFA	ESZA	EMOGA	HOPE
	3=4a7	4	5	6	7
1. Prioritás: A gazdasági és társadalmi fejlődés infrastrukturális feltételeinek javítása, valamint a környezet minőségének javítását célzó fenntartható helyi fejlesztések	68	68	0	0	0
2. Prioritás: A regionális gazdaság versenyképességének javítása	56	56		0	0
3. Prioritás: HR fejlesztés	19	0	19	0	0
Technikai segítségnyújtás
összesen ERFA		124
összesen ESZA			19
összesen EMOGA				0
összesen HOPE					0
Összesen	143

Az intézkedések tartalmának pontosítása során kerül meghatározásra a támogatási

arány és a nemzeti finanszírozás mértéke!

Vissza a főoldalra - Vissza a "Programjaink"-hoz - Vissza a lap tetejére