|
Környezetvédő civil
szervezetek véleménye a Nemzeti Fejlesztési Terv
Regionális Stratégiai Területfejlesztési Operatív program intézkedései
c. dokumentumhoz
Általános észrevételek
Rendkívül nehéz a regionális stratégia környezeti és fenntarthatósági
szempontú értékelése, hiszen a teljes anyag olyan gondolatok köré
épül, melyek hosszú ideje uralják a fejlesztési elképzeléseket
(pl. tőkebefektetések ösztönzése, beszállítói háttér megerősítése,
szennyvíz és hulladékgazdálkodási infrastruktúra fejlesztése).
A fejlesztési programok fent említett mantrái legtöbb esetben
elégtelen választ adnak a valós helyi igényekre, nem biztosítják
az egyes területek hosszú távú, biztonságos megélhetését és a
lakosság szellemi-közösségi fejlődését és szintén nem használják
költség-hatékonyan a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat.
Visszatérő hibája a stratégiának,
hogy felelőtlenül és indokolatlanul használja a fenntartható fejlődés
fogalmát. A fenntartható fejlődés biztosítása rendkívül összetett
feladat, annak előfeltétele volna egy teljesen más alapokra helyezett
gazdaság és erőforrás felhasználás kialakítása. A stratégia figyelmen
kívül hagyja a fenntartható fejlődés elméletének alaptételeit
is, ezért javasoljuk, hogy az anyag ne használja a fenntartható
fejlődés fogalmát. Az erőforrások fenntartható használatáról is
csak akkor volna értelme beszélni, ha ez a szemlélet a stratégia
minden más fejezetében tetten érhető lenne.
Nem foglalkozik a stratégia azzal
a kérdéssel, hogy hogyan alakul az egyes régiók tőkeáramlási egyenlege:
nem tudható, hogy a jelenlegi és a tervezett gazdaságfejlesztési
irányok vajon behozzák, vagy kiviszik a pénzt a régiókból. A jövedelmek
helyben tartása ugyanakkor alapvető fontosságú volna az egészséges
helyi gazdaság kialakítása érdekében. A helyben maradó jövedelem
biztosítaná azt, hogy ne csak az innovatív, diplomás és a gazdaság
igényeinek megfelelően képzett társadalmi réteg megélhetése legyen
hosszú távon biztosított.
A dokumentum nem felel meg az operatív
programok követelményeinek. Az operatív programok projekteket
nevesítenek, s a programozás keretében azok konzisztenciáját biztosítják.
A projektek végrehajtását bemutató részletezés, forrás igények,
források fajtái, forrás igények ütemezése, végrehajtó szervezetek,
stb., nem kerülnek megemlítésre.
A programozás gyakorlatában merőben
szokatlan, hogy a tervek nem alulról építkeznek. Még igazán elfogadott
fejlesztési stratégiái sincsenek a régióknak, nemhogy operatív
programok lennének. Ez már eleve meghiúsítja az alulról való építkezést,
ugyanakkor a jelen helyzet nem teszi azt szükségtelenné. Javasoljuk,
hogy a régiók dolgozzák ki operatív programjaikat, s azoknak megfelelően
kerüljön átgondolásra a jelen dokumentum.
A program intézkedései nem kezelik
a régiókon belüli területi és társadalmi feszültségeket. Pl. el
lehet tüntetni a régiók közötti GDP különbséget úgy is, hogy a
régión belül a társadalmi különbségek még jobban polarizálódnak.
Erre mutat, hogy az anyag tudomásul veszi az infrastruktúrafejlesztés
által determinált területfejlődést, amelyet természetesen nem
lehet mindenhol érvényesíteni. A legtöbb infrastruktúrafejlesztési
elképzelés (ld. autópályák) nem a régiók belső szükségleteire,
hanem külső kényszerekre támaszkodik, igazából csak tranzit terület
szerepre szánva a régiókat. Ezek a nem szerves, hanem külső meghatározású
fejlesztési gócok a régiókon belül megteremtik a fejlődésben elmaradó
ellenpontjaikat, hiszen a fejlesztési forrásokat koncentrálják
a fejlődésnek indult területek. Most a régiókon belül játszódik
le az, ami a régiók között már végbement.
Az ilyen, nem szerves fejlődést nem lehet fenntarthatónak nevezni,
mert a fejlődés csak időleges beavatkozásokra reagál, s a beavatkozások
megszűnte után a fejlődés megszakad. Tanulhattunk volna a múlt
támogatási rendszereinek kudarcából, amelyek tarthatatlansága
gazdasági, társadalmi és környezeti válságok láncolatához vezetett.
Részletes észrevételek
Jövőkép
A jövőképből hiányzik a helyi erőforrások hasznosításának gondolata,
nem foglalkozik avval sem, hogy milyen mértékben válik az ország
függővé a külső erőforrásoktól, hogy a nagy arányú külföldi tőke
milyen mértékben mobil és mennyire garantálja Magyarország számára
a gazdasági-társadalmi stabilitást. A fenntarthatóság irányába
mutatna, ha az egyes térségek természeti adottságaiknak és kialakult
belső munkamegosztásuknak megfelelően minél inkább önellátóakká
válnának, vagy legalábbis csökkenhetne mind az eladás (termék,
szolgáltatás, munkaerő), mind a beszerzés (termék, energia, tőke)
szempontjából a külső forrásokra utaltság. Mivel erről nem szól
a jövőkép, így fenntarthatósági szempontból a jövőkép nem értékelhető.
Stratégiai irányok
Mint említettük, az anyag következetlenül és pontatlanul használja
a fenntartható fejlődés fogalmát. Már a tartalomjegyzék 1. 3 pontjában
is feltűnik, hogy az 'erőforrások fenntartható fejlődéséről' beszél.
Az erőforrásoknak fenntartható használata van. A fenntartható
fejlődés a társadalomra vonatkozik, olyan folytonos szociális
jobblét elérésére vonatkozik, amely figyelembe veszi a környezet
eltartó-képességét.
Országos stratégiai célok között
kerül említésre az ország térségeinek a bekapcsolása az európai
gazdasági térbe. Az EU integráció nem a gazdaságról szól, hanem
a társadalomról. Így a térséget az európai társadalmi térbe kell
bekapcsolni.
Kérdéses a beavatkozási irányok
konzisztenciája. A versenyképesség javítása és a foglalkoztatás
fejlesztése a valóságban a legtöbbször konfrontálódik. Pl. a versenyképesség
javítását szolgáló termelés-hatékonyság legtöbbször az olcsó munkaerővel,
vagy a létszám leépítésével valósul meg. Ilyenkor a problémák
átstrukturálódnak, a hatékonyság érdekében leveszi valaki más,
rendszerint az állam, a terhet a munkaadó válláról, s például
közpénzből foglalkoztatási programokat indít. Ezek általában a
támogatás időtartamáig működnek, s egyik támogatási rendszerből
a másikba szédülnek át.
Az anyag a környezetvédelmet azonosítja
a környezetvédelmi infrastruktúra kiépítésével, s ráadásul úgy
véli, hogy ezzel hozzájárul a környezeti problémák enyhüléséhez.
A valóságban ez teljesen átgondolatlan és ellenőrizetlen állítás.
A jelenlegi megoldások csak növelik a környezeti terheket, úgy
a kibocsátások, mint az erőforrások tekintetében. A beruházások
során térbeli, időbeli átterhelések jönnek létre. Ráadásul a társadalmi
terhek is növekednek a költségek miatt. A környezetvédelem igazi
természete a problémákat okozó folyamatok leépítése, azaz a megelőzés.
Ilyenek nem szerepelnek a programba. Pl. a komplex tájgazdálkodás,
a multifunkcionális erőforrás-gazdálkodás lehetnének a megfelelő
programok.
A stratégiai célok rendszere olyan
forgatókönyvre épül, amelyben minden esemény kimenetele pozitív.
Eszébe sem jut a készítőknek, hogy a sikereket és kudarcokat jó,
ha vegyesen mérik. Ráadásul a megállapítások helyessége, vagy
értékelése is vitatható. Pl. miért jó, ha Magyarország híd szerepet
tölt be, azaz tranzit-ország? Hogyan lehet elképzelni a Budapest-központú
nemzeti harmóniát? Miért jó, ha már megint gazdaságfejlesztési
súlypontok alakulnak ki, vagy a közlekedési folyosók válnak a
fejlődés tengelyévé?
Megjegyezzük, hogy az anyag következetesen negligálja a fejlődés
környezeti vonatkozásait. Pl. azt mondja, hogy a "különböző
társadalmi-gazdasági adottságú térségek", de nem teszi mellé,
hogy ökológiai szempontból is különbözők, s ezek az eltérő környezeti
sajátosságok determinálják a gazdasági és társadalmi fejlődési
lehetőségeket is.
Sajátos ellentmondásba keveredik
az anyag akkor, amikor elismeri, hogy "a piacgazdasági átalakulás
következtében kialakult az új térszerkezet, amelyet a korábbi
időszaktól eltérően minden térségi viszonylatban nagyobb egyenlőtlenségek
jellemeznek". Ez után az a célkitűzés, amely a területi fejlettségi
különbségeket kívánja mérsékelni, hiteltelen. Azt kell látni,
ugyanis, hogy a területi különbségeket éppen az új strukturális
változások okozták, amelyek átalakításáról szó sincs, inkább ellenkezőleg,
a megerősítésükről. A különbségek megszüntetésnek ilyenformájú
igyekezete a régiók belső strukturális problémáit fogja kihangsúlyozni,
a regionális különbségek helyett, azaz kiterjeszti a strukturális
problémákat.
Azt kell mondani, hogy az anyag készítői nem látják a fejlettségbeli
különbségek fő okait, így nem is arra koncentrálnak. Ha ezek a
már százszor megismételt receptek működnének, akkor ma nem beszélnénk
a helyi társadalmak egymás közötti, illetve azokon belüli polarizációjáról
világszerte. A helyi gazdaságokat, a helyi piacot, a környezettel
való organikus bánásmódot helyettesítő, tőke allokációra alapozott
fejlődés sohasem lesz képes az igazságtalan erőforrás-elosztási
módok megváltoztatására, hiszen keveseknek gazdagságot hozó sikere,
éppen az egyenlőtlenségeken alapul. A fenntarthatóságot az áruk
és tőke ki és beáramlásának kiegyensúlyozottsága, egyenletes térbeli
eloszlása jelenthetné. Ehhez azonban a program semmilyen eszközt
nem szolgáltat.
Az innováció térbeli terjedésének
elősegítése fejezet iránya is számos ponton vitatható. Először
is nem Magyarország kapcsolódott be a világgazdasági folyamatokba,
hanem nagyon tudatosan bekapcsolták oda, hiszen a globalizáció
lényege a régiók belső fejlődési potenciáljainak felszabadítása,
s bekapcsolása a globális gazdaságba.
Vitaható, hogy innováció-e, amikor a modern technológiák, fejlesztések
fogadási feltételeit akarjuk megteremteni, ahelyett, hogy magunk
hoznánk létre az innovációt, a modern fejlesztéseket, technológiákat.
Ugyancsak lényeges kérdés, hogy jó-e minden innováció? Ha nem
működnek szűrők, környezeti és társadalmi szempontú megfontolások
az innovációk alkalmazása felett, akkor könnyen fokozhatjuk problémáinkat.
Ugyancsak téves szóhasználat itt a 'gyorsan', azaz hogy gyorsan
jussanak el az eredmények a vállalati szféra szereplőihez. Nagyon
jó példa erre a genetikailag módosított szervezetek esete, ahol
se gyorsan, se alapos megfontolás nélkül nem kellene alkalmazni
a technológiát, különösen, hogy jelentősen ronthatja a KKV-k helyzetét.
De számos ilyen veszély leselkedik a magyar gazdaság szerkezetre,
hiszen elsősorban a multinacionális, tőkeerős cégek képesek állni
az innovációs hajszát.
Ugyancsak el kellene dönteni, hogy a gazdasági versenyképességet
akarjuk növelni, avagy a társadalmat fejleszteni? Ld. 1. 2 utolsó
mondata.
Az 1.3. fejezet helyes címe: a
természeti erőforrások fenntartható használata (ha ezt szeretnék
kommunikálni).
Nem lehet egyetérteni azzal a mondattal,
amelyik javuló tendenciáról beszél a környezet állapotában. Az
átmeneti javulást a környezeti problémák átstrukturálódása követte,
pl. az iparvállalatok szennyezés dominanciájáról a hangsúly egyre
inkább a közlekedés felé tolódik, vagy a termeléssel összefonódó
környezeti problémák helyébe a fogyasztási természetűek lépnek.
Megfigyelhető a globális környezeti problémák helyi visszahatása,
az ezzel asszociálódó problémák súlyának növekedése.
Az anyag azt sem tudja szétválasztani, hogy itt két összefüggő
problémarendszer van együttesen jelen, az egyik a környezet állapotának
a kérdése, a másik a természeti erőforrások rendelkezésre állása.
Ezért rossz az anyag megközelítése, amikor fokozódó szennyvízkezelési
és hulladékgazdálkodási problémákról beszél. A megoldás nyilván
a fenntartható erőforrás-gazdálkodás, amely viszont nem a növekvő
hulladékmennyiséggel való környezetgazdálkodást igényli, hanem
a keletkező hulladékok minimalizálását. Ez utóbbi ugyanis egyaránt
reagál a környezet állapotára (kevesebb hulladéktermelés, kevesebb
környezeti terhelés), illetve az erőforrás oldalra is (kevesebb
hulladék kevesebb erőforrást vesz igénybe). Ugyanez vonatkozik
a szennyvíztisztításra is, nem a keletkező mennyiségeket kell
elfogadni, hanem a mennyiségét kellene csökkenteni, amely a vízfelhasználás
csökkentését is magával hozza.
Érdemes figyelni arra, hogy ökológiai
egyensúly nem létezik, az helytelen kifejezés, célként lehet kitűzni
a természetes állapot megőrzését.
Sajátos, hogy ma mindenki a természetvédelmi
területeken képzeli el a fenntartható erőforrás-gazdálkodást az
ökoturizmus és az extenzív mezőgazdaság képében. Azt a nagyon
kevés magyar természetet, ami megmaradt azt békén kell hagyni.
Az infrastruktúrát a peremterületeken kell fejleszteni. A természetvédelmi
területek jelenlegi kezelése a gazdálkodás túlsúlyának irányába
megy el a megőrzés helyett, ami veszélyezteti a természeti értékeket,
s végül a gazdálkodási lehetőségek alapját is.
Megjegyzések a régiók fejlesztési
stratégiáihoz
A régiók fejlesztési stratégiái oly mértékben általánosak, hogy
azokhoz nehéz érdemben hozzászólni. A stratégiák alapvető hibája,
hogy nem egy részletes állapotértékelésre, hanem hétköznapi, elkopott
közhelyekre alapozódnak. Így mind a 8 anyag a ugyanazokat a látszat
problémákat és megoldásokat fogalmazza újra. Az alábbiakban mégis
igyekeztünk néhány észrevételt, megjegyzést tenni.
Észak-Magyarországi régió
A régió tipikus példája annak, hogyan lehet egy régiót kialakítani
a gazdasági, társadalmi fejlődés területi meghatározottságára
való tekintet nélkül. Az anyag emlegeti a régió elnyúlt alakját,
hogy javítani kellene a belső elérhetőséget, stb. Ha egyszer nem
volt szerves kapcsolat, a fejlődésükben nem voltak egymásra utalva
bizonyos térségek, akkor azt egy régió kijelölésével még nem lehet
megindítani, vagy megerőszakolni. A régió területén végig nyúlik
az Északi Középhegység, amely hegyekre, medencékre és völgyekre
szabdalja szét a területet. A hegyek nehezen átjárható kommunikációs
akadályt képeztek és képeznek. BAZ és Heves megyéket a Bükk elválasztja,
nem összeköti. De Hevest és Nógrádot is részben izolálja a Mátra.
A szerves kapcsolatok inkább a völgyekben fejlődtek, de a lefutásuk
miatt északi-déli irányba jelentettek összeköttetést. Ezért Heves
a Jászsággal kommunikált, BAZ a felvidékkel és a Tisza-völgyével.
Nem véletlen a régió etnikai sokfélesége, s néhány fennmaradása
a mai napig, a tartós izoláció következtében.
Így az után arról beszélni, hogy a nagy kiflin belül javítani
kellene az elérhetőséget, nélkülözi a miért kérdésének feltevését.
Lehet, hogyha a régiók közigazgatási egységek lesznek, akkor erre
szükség van, de szerves fejlődési oka nincs. Jól látható, hogy
az emlegetett autópálya elhúz a hegyvidékek déli előterébe, de
még Miskolc előtt meggondolja magát, s a külső kapcsolatok érdekhálója
szerint délkeletnek fordul.
Lényeges mindezek felemlítése, mert a régió tarka mozaikja környezeti
adottságok, gazdasági fejlettség és társadalmi vonatkozásban nem
ad lehetőséget a regionális összemosásra, a mozaikok sajátosságainak
megfelelő fejlesztési mintázatokat igényel. Jelenleg a fő közlekedési
folyosók mentén valósul meg a spontán fejlődés, és ez független
a fejlesztési szándékoktól, mint már említettük infrastruktúra
irányított fejlődés. Ez azonban a régió területi kettészakítottságához
vezet hamarosan a fejlettség szempontjából, ráadásul megpecsételheti
a marginalizálódott területek sorsát. Jól látható, hogy a felduzzadó
zóna erőforrásokat von el környezetéből, koncentrálja a tehetősebb
vállalkozásokat, állami és magán fejlesztési forrásokat. Mindez
a marginalizálódott területek kontraszelekciójához vezet. A roma
lakosság ezeken a területeken arányában felduzzad, egy új strukturális
probléma kezd kialakulni, amelyet kívülről kezelni nem lehet,
belülről pedig elveszíti a kezelhetőségét.
Érdekes, hogy nem említi az anyag a régió természeti potenciáljait,
amelyek, pl. a kiterjedt erdőségek, természetes tájak révén jelentősebb,
mint más régióké. Az operatív programot véleményem szerint ezekre
a táji, természeti, kulturális értékekre kellene alapozni, amelyek
itt említésre sem kerülnek.
Kritizálni kell azt a kijelentést is, amely szerint a modern ipar
két csírájának nevezi Rétságot és Kazincbarcikát. Rétság megismétli
a korábbi strukturális problémákat, amely szerint területileg
túlzottan centralizálja a fejlesztéseket, s magára vonja az ingázók,
vagy betelepülők körét, amely megint csak máshol okoz strukturális
gondokat. Kazincbarcika, mint élőhely ugyancsak bajba került,
miután iparűzési adójának jelentős részét elveszítette. Hogy mennyiben
nevezhető modernnek egy veszélyes anyagokat felhasználó nagyüzem,
az hamarosan kiderül. Az EU pl. a higany kitiltására készül, de
a PVC is a közel 30 ezer feketelistára szánt anyag között van.
Nyugat-Dunántúli régió
A régió mesterséges kialakítását
is jelzi a terület északi és déli területei közti különbségek.
Ennek csökkentésére, kiegyenlítésére irányulnak elsősorban a régió
stratégiai, fejlesztési irányai. A négy pontban megfogalmazott
fejlesztési irány emellett láthatóan a régió területfejlesztési
programjában megfogalmazott prioritásokra épül.
A "Közlekedési és információ-technológiai elérhetőség fejlesztése,
a társadalmi-gazdasági kohézió erősítése" fejlesztési pontban
kiemeli a nemzetközi korridorok vonalának továbbvezetését, a régi
észak-déli gazdasági és közlekedési tengelyének fontosságát. Az
azonban nem derül ki tisztán, hogy ez új utak építését, vagy a
meglévő, elavult hálózat felújítását jelenti-e. Emellett az áthaladó
közlekedésnél még hangsúlyosabban kellene a vasúti szállítás fontosságát
megjeleníteni, illetve - egy egész dokumentumban visszaköszönő
- regionális repülőtereket kihagyni, hiszen azok a fenntarthatóság
irányában nem mutatnak, és csak a gazdaság lineáris növekedéséhez
járulnak hozzá.
Az "életminőség javítása" pontban az előzőekhez képest
a csatornahálózat kiépítése helyett az egyeztetési anyag már szerencsésen
a szennyvízkezelés infrastrukturális fejlesztését említi, ami
alátámaszthatja a természet-közeli szennyvíztisztítási megoldások
alkalmazását is, amit érdemes lenne egyértelműen is megjeleníteni.
Emellett hiányzik (és nem csak a Nyugat-dunántúli részből) az
illegális hulladéklerakók problémamegoldásának fontossága, pedig
ez - figyelembe véve a turisztikai törekvéseket - fontos feladat
lenne. Mivel a prioritások közt a környezetvédelem nevesítve nem
szerepel (integráltan jelenik meg a többi fejlesztési pontban,
ami egyébiránt nehezen eldönthető, hogy jó-e vagy rossz), célszerű
lenne legalább a negyedik pontban és a stratégiát összegző részben
megfogalmazni a környezeti- természeti értékek megtartásának,
fejlesztésének fontosságát.
Közép-Magyarországi régió
Az élhető régiót leíró fejezetben sajnos olyan általánosságok
találhatóak, mint "javítani kell a régió környezeti állapotát",
vagy "A stratégia végrehajtása hozzájárulhat továbbá az épített
és a természeti környezet egyensúlyának megteremtéséhez".
Stratégiai szinten minimális követelmény annak megfogalmazása,
hogy a környezet minőség javulását milyen paraméterek milyen mértékű
javulásával kívánjuk mérni. A fent idézett célkitűzések annyira
általánosak, hogy értelmetlen őket belevenni egy stratégiai tervbe.
Környezeti szempontból a tömegközlekedésről szóló szakasz a leginkább
megfogható, azonban még itt sem fogalmaz elég konkrétan az anyag.
A tömegközlekedés esetében célul lehetne például tűzni azt, hogy
a közlekedési módok aránya ne romoljon tovább a tömegközlekedés
rovására.
Észak-Alföldi régió
A gazdaság fejlesztése terén a régió fejlesztési stratégiája -
amint ez a többi régió esetében is tapasztalható - nem annyira
a helyi adottságokra támaszkodik, mint inkább általánosan használt
javaslatokkal él. A javasolt fejlesztések (ipari parkok, inkubátorházak,
logisztikai központok, beszállítói tevékenység) minden régió esetében
visszaköszönnek, ugyankkor nagyon kevés régió-specifikus fejlesztési
iránnyal találkozhatunk.
Fontos megjegyezni azt, hogy Nyíregyházán és vonzáskörzetében
a lakosság megszerezte első gyakorlati tapasztalatait az ún. 'high-tech'
iparágban való elhelyezkedéssel kapcsolatban. A gyakorlatban kiderült,
hogy bár az adott vállalat tőzsdei értéke megnő egy milliárd dolláros
nagyságrendű Microsoft, vagy Nokia megrendelés hatására, a munkaerő
túlnyomó része ugyanúgy nagyon alacsony bért kap és szakképzettséget
nem igénylő szalagmunkát végez. A vállalat pedig a termelési értékhez
képest nagyon alacsony értékű beruházást hajt végre, hiszen alumínium
csarnokokat szerelt össze némi irodai infrastruktúrával kiegészítve,
így bármikor képes tovább állni egy adózás, vagy bérköltség szempontjából
kedvezőbb régióba úgy, hogy viszonylag olcsó ingatlan beruházását
hasznosítja bérbeadás útján. Ez a gyakorlat cáfolni látszik mind
a technológiai transzfer, mind a munkaerő képzés, mind az ipari
parkok hasznosságát és az ilyen fejlesztési irányok hosszú távú
értelmét.
Valószínűleg kevesen tudják azt, hogy a kereskedelmi láncoknak
például külön ingatlanhasznosításra szakosodott cége van arra
az esetre, ha a feltételek kedvezőtlen alakulása miatt az egyes
áruházakban megszűnne a kereskedelmi tevékenység. A tőke ilyen
mértékű mobilitását a fejlesztési tervek mindig figyelmen kívül
hagyják.
A mezőgazdaság fejlesztése terén a javaslatok rendkívül általánosak,
ami megkérdőjelezi használhatóságukat (pl. agrárgazdaság diverzifikálása).
A régió stratégiája nem foglalkozik kellő súllyal a termál turizmus
lehetőségeivel, noha arra számos településen vannak meg a természetes
adottságok és több település igyekszik is ezen adottságokra támaszkodni.
Noha a termálfürdők sok esetben az alacsonyabb költéshányadú kelet-közép
európai turisták számára jelentenek vonzerőt, az ilyen alacsonyabb
költések is fontos bevételt jelentenek az itteni települések számára.
A régió fejlesztési stratégiája
szerint "A régió környezeti és természeti értékeinek védelme
biztosítja a fenntartható fejlődés szolgálatát." Fontos megjegyezni,
hogy a régió fejlesztési stratégiája alig említi a környezeti
és természeti értékek védelmét. A környezetvédelem gyakorlatilag
kimerül a szennyvíz- és hulladékgazdálkodási infrastruktúra fejlesztésében,
ami nemhogy biztató volna, de egy kimondottan veszélyes szemléletet
tükröz: a csővégi megoldások gazdaságtalan, erőforrás igényes,
a problémák okait orvosolni képtelen szemléletét. A természetvédelmi
részben nem esik szó a védett területek helyzetéről, további védetté
nyilvánításról, sem a jelenleg szervezés alatt álló Szatmár-Beregi
Nemzeti Park létrehozásáról.
Dél-Alföldi régió
A Dél-Alföldi Régió természetföldrajzi adottságánál fogva elsősorban
mezőgazdasági jellegű terület, így környezeti állapotára is csekélyebb
kihatással bír az ipari környezetterhelés. Az említett levegőszennyezettség
elsősorban két fő okra vezethető vissza, a közlekedés által kiváltott,
illetve a szakszerűtlen mezőgazdasági technológiák által okozott
környezetterhelésre.
A közlekedés kedvezőtlen hatásait kiküszöbölendő jó néhány kezdeményezés
született a települési, és az autópálya, valamint a gyorsforgalmi
utak mellé telepített zöld védősávok létesítésére. Ezek azonban
jórészt megrekedtek a véderdők, fasorok telepítése szintjén, a
növények további gondozásáról, pótlásáról semmilyen rendelkezés
nem gondoskodott. Mivel ezekben az esetekben a telepítések jó
70-90 %-os mortalitásúak, a további kezelés elmaradása a teljes
program sikerét kérdőjelezi meg.
Hasonló okból eredménytelen a mezőgazdasági
művelés által okozott légszennyezés elleni védekezés is A mezőgazdasági
területek magas aránya mellett az erdősültség országunkban itt
a legalacsonyabb, ugyanakkor elsősorban a nagy kiterjedésű tábláknak
köszönhetően a deflácó éves mértéke itt a legnagyobb. A szélerózió
által okozott talajpusztulás nem csak a művelésbe vont földek
értékét csökkenti folyamatosan, de a települések légszennyezettségét
is jelentős porterheléssel növeli, ami országos szinten szintén
városainkban a legmagasabb. Az elkészült anyagban a fenti problémákra
vonatkozó javaslatot/megállapítást nem találtunk.
Szintén a közlekedés témaköréhez
kapcsolódik azoknak a fő fejlesztési irányoknak a kérdése, amelyek
már az utóbbi években elkezdtek körvonalazódni. A kialakításra
kerülő újabb autópálya-szakaszok és gyorsforgalmi utak helyett
azonban környezeti szempontból előnyösebb volna a már meglévő,
és gyakran katasztrofális műszaki állapotú úthálózat javítása,
amivel gazdaságilag azonos értékű korszerűsítés hajtható végre,
felesleges környezetterhelések nélkül. Az új nyomvonalak szempontjából
mind teher, mind személyforgalmilag sokkal inkább támogatást érdemel
a vasúti közlekedés, különösen a már régóta hiányzó, az ország
délkeleti és délnyugati régióit összekötő déli vasútvonal, ami
a Duna-Tisza közén a határ menti gazdasági élet szempontjából
sem nélkülözhető. Sokkal inkább fejlesztésre szorul e terület,
mint a már szintén említett, a régiót a fővárossal összekötő pályavonal.
Megjegyzések a régiók stratégiáinak
megvalósításához szükséges beavatkozási irányokra
Közlekedési elérhetőség
Regionális vonatkozásban a belső fejlettségbeli különbségek tekintetében
a meglévő közlekedési rendszerek fejlesztése a hangsúlyos, hiszen
a vidéken élőket a saját településére vezető út minősége, a vasút
sebessége érdekli. Sajátosan kevés hangsúlyt kap a vasút, csak
a törzshálózat kerül megemlítésre abból is. Ma már senki sem beszél
a megszüntetett, lefokozott szárnyvonalakról, senki sem gondolja,
hogy mindez eszköze lehetne, lehetett volna az elérhetőség javításának.
Nem tudunk egyetérteni azzal, hogy "Az áruk, szolgáltatások
gyors és megbízható szállításához illetve a munkaerő mobilitásához
a régiókon belül elengedhetetlen a rossz minőségű, hiányos szerkezetű
közúthálózat fejlesztése." A mobilitás javításához nem elsősorban
a közúthálózat fejlesztésére van szükség, hanem az egyes társadalmi
rétegek közlekedési igényeit kell kiszolgálni. Akinek nincsen
személygépkocsija, vagy nem használja azt naponta, az nem a közúthálózat
rendkívül erőforrás-igényes fejlesztését igényli, hanem azt, hogy
egyszerűen és rövid idő alatt tudjon közlekedni a munkahelye és
lakóhelye között. Ehhez, pedig elsősorban a tömegközlekedés fejlesztésére,
gyorsaságának, kényelmi színvonalának javítására van szükség.
Még inkább meglepő és hibás szemléletet tükröz a következő megállapítás:
"Mivel a közúti fejlesztés rendkívül időigényes, szükséges
a regionális repülőtér-hálózat kiépítésével és fejlesztésével
rövidtávon is jelentősen javítani a régiók elérhetőségi viszonyain."
A regionális repülőtér hálózat fejlesztése egy fajlagosan rendkívül
költséges és környezetterhelő közlekedési módot igyekszik preferálni,
aminek ugyanakkor marginális hatása van a régiók elérhetőségére.
Az anyag elismeri, hogy a "regionális repülőterek főként
a multinacionális vállalatok telephely választási döntéseiben
játszanak jelentős szerepet."
A közlekedés és szállítás kérdésének ilyen értelmű felvetése,
amely az anyagban szerepel, a globalizáció szempontjából lényeges.
Egy más fejlődési modell, amely a helyi közösségek fejlődéséről,
a helyi piacról és gazdaságról szól, a helyi elérhetőséget, a
kifelé terjedő, alulról építkező, és nem a kívülről erőszakosan
behatoló kommunikációt tekintené értéknek.
A környezeti elemek, természeti értékek védelme és a környezetvédelem
infrastrukturális feltételeinek javítása
Az alfejezet a területfejlesztés egyik stratégiai céljának, "az
erőforrások fenntartható hasznosításának megvalósulását"
egyáltalán nem segíti elő, inkább veszélyezteti. A környezetvédelem
infrastruktúrális feltételeinek javítása a hulladékgazdálkodási
és szennyvíz kezelési nagyberuházások megvalósítását takarja.
Ezen beruházásokra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy
fenntartható módon bánnának az erőforrásokkal. Az életminőség
javítására való hivatkozás sem helytálló a szociális terhek növekedése
miatt.
A fejlesztés eredményének mutatói
nem alkalmasak arra, hogy tükrözzék a környezeti állapotot és
a fejlődési irányok fenntarthatóságát. Nem adnak választ pl. a
keletkezett hulladék mennyiségének változására - holott az egy
rendkívül beszédes mutató volna -, a szennyvíz kezelés esetében
nem számolnak az alternatív tisztítási módok alkalmazásával és
nem vizsgálják azt sem, hogy az egyes ún. környezetvédelmi infrastruktúrális
beruházások mennyire költség-hatékonyan oldják meg a feladatokat.
A hulladékgazdálkodás elsőszámú célterülete a hulladékminimalizálás
kell legyen. Az indikátor a hulladékok mennyiségének csökkenése
lehet, a hulladék szerves komponensének megszűnése, a komposztált
mennyiség volumene. A szennyvízzel kapcsolatban a megfelelő indikátor
a szennyvíztisztítással (egyedi, közösségi) ellátott háztartások
száma, s az egy főre jutó napi vízfogyasztás mértékének alakulása.
Természetesen ennek a fejezetnek egyáltalán nem erről kellene
szólnia. De ha már erről szól, akkor az integrált szennyvíztisztításról,
s a hulladékminimalizálásról kellene szólnia. Ez a két dolog kapcsolható
össze ugyanis a fenntartható erőforrás-gazdálkodással. Az integrált
szennyvíztisztítás lényege, hogy a megfelelő fajlagossági mutatók
mentén, integráltan valósuljon meg a csatornázással, egyedi és
közösségi megoldással megvalósítható szennyvíztisztítás, oly módon,
hogy a megoldás minimalizálja a szennyvíztisztítás negatív externális
költségeit. A települési, mezőgazdasági szilárd és folyékony szerves
hulladékok integrált kezelése, pl. az együttes komposztálás, energetikai
célú feltárás, hihető módon teljesítheti az előző feltételt.
A hulladékminimalizálás a K+F tevékenységekkel köthető össze,
ahol az innováció iránya a fenntartható erőforrás-gazdálkodás,
az 'anyagtalanítás', az anyag és energia inputok minimalizálása.
Kár, hogy a stratégiai gondolkodás nem integrálja az intézkedési
területeket, mert jobban kiderülne, hogy mely fejlesztési irányok
konzisztensek, vagy inkonzisztensek.
Regionális gazdaság versenyképességének javítása
Az új vállalkozások letelepedése helyett az új vállalatok születését
támogatjuk, ami azt jelenti, hogy helyi fejlesztésből, helyi erőforrásokra
(szellemi, tőke, humán, természeti) alapozva születnek KKV-k.
Mutatóként önmagában "a teremtett munkahely" nem sokat
mond, mert nem mutatja az elosztási viszonyokat. Pl. az új munkahelyen
lehet éhbérért bérmunkásként dolgozni. A működő-tőkétől lesznek
bérmunkások, de nem lesznek tőketulajdonosok. Tartós fejlődés
csak akkor lesz, ha lesznek tőketulajdonosok. Ebben az elképzelésben
ez nem tud megvalósulni. A helyes indikátor tehát a helyi emberek
gazdagodása, felhalmozásai, befektetései.
Termelési hatékonyság
Nem szabad a multinacionális cégekkel összeházasítani a KKV-ket,
mert kivonulásuk esetén magukkal ránthatják őket. Az önálló, nagy
termék-diverzitással, magas hozzáadott értékkel rendelkező hazai
KKV-k önálló fejlődési programját kell támogatni. A sok lábon
állás is ezt követeli.
A régiók turisztikai adottságainak jobb kihasználása
Az anyag szerint "A turisztikai vonzerők fejlesztése és a
vállalkozások minőségi színvonalának emelése a természeti környezeti
értékek fenntarthatóságának és környezetbarát fejlesztésének figyelembevételével
történik, szolgálva a fenntartható fejlődés célját". Sajnos
egyáltalán nem derül ki az anyagból, hogy a turisztikai vonzerők
fejlesztése hogyan szolgálja majd a fenntartható fejlődést. Túlzottak
az elvárások az ágazattal szemben. Ott is ringatnak ilyen illúziókat,
ahol nincs alapja. Ha mindenki túrizmusból akar élni, akkor egymásnak
leszünk a turistái. Intézményes garanciákra van szükség, hogy
a turizmus ne legyen sírásója az őt létrehozó táji-, természeti-,
kulturális értékeknek.
Településfejlesztés, természeti
értékek környezetbarát hasznosítása
Az alfejezet a címben megjelölt "természeti értékek környezetbarát
hasznosítása" célhoz nem kapcsol semmiféle javaslatot, a
kifejtésben csupán megismétli a címben használt fordulatot: "A
fenntartható térségi fejlődéshez kapcsolódóan szükséges a természetvédelmi
és tájvédelmi értékeknek megóvása és környezetbarát hasznosítása."
Ily módon a természeti értékek védelmére irányuló szándék mögött
láthatóan semmiféle elképzelés nincs. A természeti értékeket egyébként
sem hasznosítani, hanem elsősorban védeni szükséges, illetve minden
ágazatban olyan intézkedések szükségesek, melyek által minden
fejlesztés kíméli ezen természeti értékeket.
Tudomásul kell venni továbbá, hogy a biológiai sokféleség fenntartása
megköveteli, hogy legyenek olyan területek, amelyeket békén hagyunk,
amelyek úgy hasznosulnak, hogy az élővilág életfeltételeit biztosítják.
Ez is egy nagyon fontos hasznosítás. Jelenleg annak a felfedezése
folyik, hogyan lehet a maradék természeti értékeinket - amelyek
az eddig elmaradott területeken találhatók - mozgósítani a gazdasági
fejlődés érdekében. Vissza kell utasítani ezt a csábító ajánlatot!
Szociális és egészségügyi ellátás
Mindkét területen a prevenció fontosságát kellene hangsúlyozni,
s annak intézményrendszerét megteremteni. Az egészségi és szociális
gyógyítás már nagyon sokba kerül. Nem szabad elfelejteni, hogy
a környezeti és szociális problémákat mindig a fejlesztések utó-,
vagy mellékhatásai okozzák, tehát a megfelelő fejlesztések is
preventívek lehetnek. Ám amit a fokozódó társadalmi és régión
belüli területi polarizáció fokozódásáról mondtunk az több, mint
figyelmeztető. A kitűzött stratégia alkalmatlan ennek a problémának
a kezelésére, különösen a gazdaságfejlesztés oldaláról.
Civil társadalmak
Átfogó problémák vannak, amelyek egy megfelelő társadalmi szervezetekről
és azok gazdálkodásáról szóló szabályozás hiányából, a jelenlegi
szabályozás elégtelenségéből táplálkoznak (un. non-profit törvény).
A civil szféra hatékonysága az Aarhusi Konvenció kiterjesztésével
és alkalmazásával tehető hatékonyabbá, amennyiben a döntések előkészítésében,
a közös társadalmi feladatok ellátásában (un. állami feladatok),
az állami és önkormányzati szféra ellenőrzésében a civil társadalom
megfelelő szerepet kap. A civil szervezetek számának gyarapodása
csak annyit mond ellenkező esetben (ld. indikátor), hogy egyre
többen próbálnak civil kényszervállalkozók lenni.
A civil társadalom akkor lesz érett
és hatékony, ha közel engedik a döntéshozáshoz, ha tényleges és
nem csak "kötelező" szerepet kap a közösség ügyeinek
intézésében. Ehhez azonban a szubszidiaritás elvét fokozottan
kellene érvényesíteni, s a regionális stratégiának szólnia kellene
arról az intézményrendszerről is, amely biztosítani tudja a szubszidiaritás
elvének érvényesülését. Ebben az esetben nem véleményezői, hanem
helyi alkotói leszünk a rólunk szóló terveknek, amelyek kivitelezésében
is szívesebben adjuk majd tevékenységünket.
A területfejlesztési operatív
program intézkedései
Az operatív program intézkedéseiről két megállapítást tehetünk:
1. Az intézkedésekben is érvényesül mindaz a - szerintünk hibás
és egysíkú - megközelítés, amelyet a dokumentum korábbi részeiben
már elemeztünk;
2. Az intézkedések nagyon sok tennivalót fogalmaznak meg, azokat
egyidejűleg kivitelezni nem lehet. Tényleges hatásuk ezért attól
függ, hogy mely intézkedések kapnak majd a megvalósítás során
(strukturális alapok fogadása) prioritást és a megvalósuló intézkedések
milyen mértékben tudnak majd egymásra építkezni vagy éppen mondanak
egymásnak ellent (pl. gazdaság fejlesztés - fenntarthatóság, közúthálózat
fejlesztés - környezetvédelem).
Javasolt eredményességi mutatók
Jó eredményességi mutatók alkalmazása nélkül bármely terv hatástalan
maradhat, hiszen teljesülése nem mérhető. A stratégiában javasolt
mutatók rendkívül hiányosak és kevéssé informatívak, ezért a stratégiába
a következő mutatók beemelését javasoljuk:
Megélhetést jellemző mutatók
Reáljövedelmek és vásárló erő alakulása;
A régió pénz és tőke áramlásának egyenlege;
ISEW index;
Az EU 3x10 'headline' indikátora;
Környezeti, hatékonysági és életminőségi
mutatók
Levegő minőség emissziós és imissziós értékeinek javulása;
Szelektíven gyűjtött hulladék aránya;
A hulladék mennyiség változása a lakosság létszámának arányában
(fejenkénti hull. menny.);
Újra feldolgozott hulladék aránya;
A környezetvédelmi infrastruktúrális beruházások költséghatékonysága
az éppen aktuális mértékegységben kifejezve (pl. költség/kezelt
szennyvíz mennyisége);
Energia hatékonyság a termelésben, az intézményi/önkormányzati
intézményekben és a lakosság körében;
Felszíni vizek minősége;
Érzékeny felszín alatti vízbázisok milyen arányban védettek;
A kezelt szennyvizek aránya az összes keletkező szennyvíz mennyiségéhez
képest (ez alatt nem csak a III. fokozatú szennyvíz tisztítást
kell érteni, hanem az alternatív módszereket is).
Tömegközlekedés aránya a közlekedésen belül;
Kerékpárutak hosszának változása, a kerékpáros közlekedés aránya
a közlekedésen belül;
Környezeti nevelésre fordított források változása;
A védelemre érdemes és a védettség alá helyezett természeti területek
aránya;
A környezeti tudatosság változása a régióban;
Környezet egészségügyi mutatók alakulása (incidencia és prevalencia);
Megújuló energia források aránya az energia termelésben;
A társadalmi részvétel élénkülésének
mutatói
A helyi civil szervezetek programjainak, rendezvényeinek száma;
A helyi civil szervezetek és a helyi önkormányzatok, hatóságok
együttműködéseinek száma;
A helyi civil szervezetek ismertsége a lakosság, az államigazgatás/helyi
önkormányzati intézmények és a gazdasági szféra szereplőinek körében;
A helyi civil szervezetek lakossági megítélése, a megítélés változása
kvalitatív kutatások alapján;
Vissza
a főoldalra - Vissza
a "Programjaink"-hoz - Vissza
a lap tetejére
|
