AGRÁR- és VIDÉKFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM
(AVOP)

(2004-2006)

(Nem végleges anyag!)

Budapest

2002. október 1.

1. A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és a vidék helyzete

Az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program (AVOP) – szem előtt tartva az Európai Unió támogatási alapelveit és gyakorlatát – a Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) megfogalmazott stratégia átfogó nemzeti céljaihoz kapcsolódik, valamint figyelembe veszi a hosszú távú vidékfejlesztési koncepció mezőgazdasághoz kötődő feladatait. A program továbbviszi és beépíti a hazai agrártámogatási rendszer előremutató, a fentiekkel konzisztens elemeit, valamint számol az előcsatlakozási programok (PHARE, SAPARD) adta lehetőségekkel és teendőkkel. A nemzeti érdekek talaján messzemenően igazodik a közösségi agrárpolitika (CAP) céljaihoz, és tekintettel van a Közösség nemzetközi kötelezettségeire, a mezőgazdaságot érintő WTO megállapodásokra.

Figyelemmel arra, hogy hazánk EU csatlakozási tárgyalásain ezideig nem került lezárásra a legjelentősebb pénzügyi kihatású mezőgazdasági fejezet, és az Unió erre vonatkozó ajánlatot sem tett az agrártámogatások középtávú lehetőségei, szerkezete jelentősen változhatnak. A tárgyalások befolyásolják ezért az AVOP, sőt az NFT tartalmát is. Ennek függvényében ezért az agrártárgyalások lezárását követően vissza kívánunk térni az AVOP tartalmi kérdéseire, prioritásaira is.

Amennyiben a KAP alapján a magyar mezőgazdaság részére a versenyképességéhez nélkülözhetetlen nagyságrendű direkt támogatásokat az Európai Unió nem biztosítja, a tárca az AVOP felülvizsgálatára kényszerülhet, és újabb átmeneti időszakra érvényesítendő intézkedésekkel kell operatív programunkat kiegészíteni, vagy a nemzeti támogatások körét kell bővíteni.

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvényben meghatározott dinamikus ágazati fejlesztési lehetőségekről ugyanis az FVM nem mondhat le, mert ez a feltétele a mezőgazdasági termelők versenyképessége megteremtésének.

Az Operatív Program mindezeken túl kiindulópontnak tekinti az NFT előkészítését szolgáló helyzetértékelést, az erre épülő SWOT analízist és az abból kialakított stratégiát.

Az AVOP a magyar NFT-ben megfogalmazott öt prioritási tengely (priority axis) közül az agrár- és a vidékfejlesztéshez kapcsolódó feladatokat tekinti át és összegzi. A program az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Orientációs Részlegéből támogatható intézkedésekre terjed ki, de a koherencia elvét érvényesítve megteremti az Alap Garancia Részlegéhez tartozó célok és intézkedések interaktív kapcsolatrendszerét is.

A programkészítés alapvetése, kiindulópontja, hogy az agrárágazat több, különböző erősségű szállal kötődik a nemzetgazdasághoz. A tevékenység jellegéből adódóan a mezőgazdaság szerves része a különböző természeti adottságú és gazdasági fejlettségű – így a kedvezőtlen helyzetű, leszakadó – vidéki térségeknek is, ahol a nemzetgazdasági eredmények pozitív hatásai később és gyengébben érezhetők. A mezőgazdaság szerkezetéből, a termelési feltételek és adottságok egyenlőtlenségéből adódóan a mezőgazdaságra többfunkciós szerep hárul a területi eltérések fokozatos kiigazításában, a különbségek tompításában, a vidék szociális problémáinak megoldásában. A gazdasági és szociális dimenziókon túl a magyar mezőgazdaság számára elkerülhetetlen az ökológiai környezet fenntartása, megőrzése és védelme is.

Az AVOP specifikus céljai, egymást erősítő összhangban:

• a gazdasági versenyképesség növelésére, mint átfogó nemzeti célra, a termelő szektorok modernizációja nemzeti alcélra;

• a gazdasági és társadalmi kohézió erősítését szolgáló átfogó nemzeti célra, konkrétabban a regionális és a helyi egyenlőtlenségek csökkenését szolgáló nemzeti alcélra;

• a fenntartható fejlődés nemzeti céljára, a környezetvédelmi szempontokat érvényesítő szektorális politikák nemzeti alcélra épülnek.

Az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program a Tanács 1257/1999 számú, az EMOGA Orientációs Részlegéből támogatható vidékfejlesztési intézkedésekről, e Rendelet végrehajtásainak részletes szabályairól szóló 445/2002 EK Rendelet, valamint a 1260/1999, a Strukturális Alapok felhasználásának általános szabályairól és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközök (HOPE) felhasználásáról szóló 1263/1999 EK Rendelet előírásaira tekintettel készült. Az AVOP intézkedései összhangban vannak a más Alapokból (Európai Regionális Fejlesztési Alap – ERFA, Európai Szociális Alap – ESZA) támogatott intézkedésekkel. Az EMOGA Garancia Részlegéből támogatott úgynevezett kísérő intézkedések alkalmazására az AVOP-al összehangolt program készül.

A jelenlegi Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program a 2004-2006 közötti időszakra vonatkozik, de célkitűzéseiben ennél hosszabb (2006 utáni) időszak fejlődési lehetőségeit is körvonalazza. Különösen igaz ez az informatika eszközrendszerének kiterjedt használatára, melynek alapjait az előttünk álló programozási időszak teremti meg.

1. A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és a vidék helyzete

   Az Operatív Programban használt “mezőgazdaság” kifejezés az 1992. január 1-től érvényes ágazati besorolás szerint magában foglalja a mezőgazdaságot, az erdő- és vadgazdálkodást, továbbá a halászatot (A+B nemzetgazdasági ágak).

   Tekintettel arra, hogy az AVOP alprogramokra tagozódik, részletesebb helyzetértékelést az alprogramoknál közlünk.

   1. A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás szerepe a nemzetgazdaságban és a vidék sajátosságai

A mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya az elmúlt évtizedben Magyarországon is csökkent. Gazdasági szerepvesztése nemcsak a többi ágazathoz viszonyítva, hanem a ráfordítások és a teljesítmények abszolút értékében is bekövetkezett.

A bruttó hozzáadott értékhez a mezőgazdaság 2000-ben 4,2%-kal járult hozzá, 1990-ben 14,5%-kal. A bruttó hazai termékből (GDP) való részesedése 1990-2000 között 12,5%-ról 3,7%-ra esett vissza. Az ágazat nem tudta megőrizni kiemelkedően jó külkereskedelmi pozícióját sem. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar az összes kivitelből 1990-ben 23,1%-kal, 2000-ben 8%-kal, 2001-ben 7,5%-kal részesedett, de az élelmiszerek külkereskedelmi forgalmának kiviteli többlete – az árualaptól függő ingadozásokkal – napjainkig fennmaradt. Mindezek ellenére a mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepe még így is jóval nagyobb, mint a közösség tagállamaiban.

A mezőgazdasági beruházások aránya a kilencvenes évtized elején 8,7%, 2000-ben 3,3% volt. A mezőgazdaság foglalkoztatási részesedése 1990-2000 között – 1994-ig erőteljesen, majd mérsékeltebben – 14,2%-ról 6,5%-ra csökkent, 2001-ben 6,2% (239,4 ezer fő) volt. A 2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ) szerint az összes népesség 20,3%-a, a munkavállalási korú népességnek 23,7%-a végez valamilyen (hobby, kiegészítő, megélhetési, vagy főfoglalkozás jellegű) mezőgazdasági tevékenységet. Az agrárágazat tehát túlnő, túlmutat a tevékenység elsődlegesen gazdasági keretein. Jelentős szerepet játszik a vidék tágabb értelmű megőrzésében, fejlesztésében, a vidéki társadalom formálásában, a vidéken élő nem mezőgazdasági foglalkozású népesség megélhetésében, a szociális problémák és a területi különbségek tompításában.

Az élelmiszeripar a bruttó hazai termék (GDP) mintegy 3,0%-át állítja elő, a mezőgazdasági termékek, alapanyagok több mint 75%-át feldolgozza. Az élelmiszer, az ital és a dohánytermék árufőcsoport a nemzetgazdasági export mintegy 7%-át (2001-ben 7,5%-át) adja, az ágazat külkereskedelmi egyenlege tartósan pozitív. A vállalkozások 95%-a az 50 főnél kevesebb munkaerőt foglalkoztató mikro- és kisvállalkozás. Az élelmiszeriparban foglalkoztatottak száma 1990-2000 között 35%-kal (234,2 ezer főről 152,2 ezer főre) csökkent, így a foglalkoztatásból 2000-ben mintegy 4%-kal, 2001-ben 3%-kal részesedik. Az ágazat privatizációja befejeződött.

Az Európai Unióban használt kritériumok szerint Magyarország csaknem egész területe (96%) vidéki térségnek minősül, ahol a népesség közel háromnegyede él. Az alapvetően vidéki, 62%-os részarányú területek, össznépességből való részesedése 33,5%, amely 3,5-ször haladja meg az uniós tagországok átlagát (9,7%). A települések 93%-a falu (község), ahol a népesség 36,4%-a él. A falvak 59%-a 1000 főnél kisebb lélekszámú, amelyekhez a népesség több mint egyötöde tartozik.

A “munkanélküliségi csúcs” 1993-ban jelentkezett (12%-ot meghaladó értékkel), a munkanélküliségi ráta 2000-ben 6,4%, 2001-ben 5,6%. A munkanélküliség kilencvenes évtized elején kialakult differenciáltsága erősödött, de az egyes megyék és régiók veszélyeztetettségi sorrendje nem változott. A munkanélküliség csökkenő országos rátája mögött a régiók 3,5-szörös, a községek népességszám szerint képzett csoportjai, illetve az országos átlag és a főváros között több mint kétszeres különbség figyelhető meg. A vidéki térségekben általában jelentős, a kisebb lélekszámú települések felé haladva pedig egyre magasabb a munkanélküliség aránya, hasonlóan romlanak a megélhetési feltételek is. Kifejezetten kritikus foglalkoztatási helyzetben vannak az alacsony képzettségű és idősebb korú népesség-csoportok, különösen pedig a családos nők. A foglalkoztatási helyzetet nézve azonban leginkább hátrányos helyzetű a lakosság 5-6%-át alkotó roma népesség, melynek népességen belüli aránya az országos átlaghoz képest lényegesen magasabb a kisebb lélekszámú településeken. 1990-2000 között a munkavállalási korú népesség inaktivitása 1,7-szeresére növekedett, jelentős területi eltéréseket mutatva. Az aktivitási ráták szélsőértékei közötti különbségek megduplázódtak, 5%-ról 10%-ra nőttek. Igen alacsony a gazdasági aktivitás a falvakban (30,4%-os) és a tartósan legrosszabb helyzetben lévő észak-alföldi, észak-magyarországi régiókban. Az 1000 fő alatti falvakban az inaktív, lényegében eltartásra – társadalmi, családi segítségre – szoruló népesség aránya meghaladja a 70%-ot. A munkavállalási korú nők között az inaktívak aránya (44%), 10%-ponttal magasabb a férfiakénál.

A kistelepüléseken a mezőgazdálkodáson kívül alig folyik másfajta gazdasági tevékenység, ezért a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó tevékenységek alapvetően befolyásolják népességmegtartó képességüket.

A vidéki térségekben, különösen a falvakban, kisebb lélekszámú településeken tehát, beavatkozások nélkül számolni kell:

• a lakosság kedvezőtlen kor- és képzettség szerinti összetételével, a fiatalabb korosztályhoz tartozók elvándorlásával, következésképp a legkisebb települések fokozatos elnéptelenedésével;

• a munkanélküliség magas – az országos átlagot többszörösen meghaladó – arányával, tartósságával;

• gazdasági bázis híján a munkahelyek csökkenő számával, a munkahelyteremtés erőteljes korlátjaival;

• az infrastrukturális ellátottság, a szolgáltatások és az életminőség alacsony színvonalával.

A vidék súlyosbodó gazdasági-társadalmi-szociális gondjai elsődlegesen az elhúzódó strukturális változásokra, a mezőgazdaság gazdasági súlyának, a jövedelemtermelésben és a foglalkoztatásban betöltött szerepének csökkenésére vezethetők vissza. A vidéki területek magas aránya, az agrártermelés kedvező adottságai miatt hazánkban a mezőgazdaság – multi-funkcionális szerepét erősítve– továbbra is jelentős nemzetgazdasági ágazat marad. Gazdasági szerepén túl az ágazat szükségszerűen részt vállal a környezet fenntartásában, a kulturális örökségek, a hagyományok megőrzésében, de sokszínű lehetőséget nyújt a szabadidő eltöltésére, a rekreációra (üdülés, pihenés) is. Mindezek a Közös Agrár Politika (KAP) második pilléreként, az európai mezőgazdasági modell fenntarthatóságát szolgálják.

1. A gazdasági-társadalmi átalakulás ágazati hatásai

   A kilencvenes évtized gazdasági-társadalmi változásai gyökeresen átalakították a mezőgazdaság szervezeti rendszerét és tulajdonviszonyait.

   A mezőgazdasági szervezetek száma 1990-2000 között több mint 12-szeres növekedést mutat, közöttük a jogi személyiség nélküli vállalkozások – közkereseti és betéti társaságok, egyéni vállalkozók – 76%-os aránya a meghatározó. Az agrárágazatra a kis létszámú szervezetek dominanciája jellemző, a vállalkozások 96%-a 20 fő alatti, a 250 főt meghaladó szervezetek részesedése ma már az 1%-ot sem éri el.

   A gazdaságméretet elérő egyéni gazdaságok száma 2000-ben 958,5 ezer, nagyobb hányada (60,4%-a) a mezőgazdasági termeléssel csak önellátási céllal foglalkozik. Valamivel több mint 30%-uk a megtermelt termékek saját szükségleten felüli részét értékesíti, így jövedelem-kiegészítéshez jut. A kifejezetten árutermelő gazdaságok aránya 8% (76,7 ezer gazdaság), a kizárólag gazdasági szolgáltatást végzőké 0,2%.

   A tulajdonviszonyok változása következtében ma már a termőföld 86-88%-a magántulajdonban van. A földhasználat viszont még inkább elkülönült a tulajdontól. Az összes mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaság közül a termőterület nagyobb hányadát (59,5%-át) közel 8400 gazdasági szervezet bérletként használja, az egyéni gazdaságok a föld 40,5%-át művelik.

   A földhasználat egészségtelen szétaprózottsága általános, de leginkább az egyéni gazdaságokra jellemző. Az egyéni gazdaságok átlagos területe alig 3 hektár, az egyéni gazdaságok 95%-a a földterület egyharmadát használja, melyek a 10 hektárnál kisebb (90,4%-uk öt hektár alatti) méretkategóriába tartoznak. A gazdasági szervezetek 37%-a 300 hektárnál nagyobb területen gazdálkodik, ezek a gazdaságok használják a gazdasági szervezetek termőterületének közel 92%-át, átlagos méretük 1100 hektár.

   A földterületre tehát a tulajdonjog és a használat szempontjából egyaránt az ésszerűtlen tagoltság, elaprózottság jellemző. A tulajdonosok átlagosan 3 hektár körüli földterülete 5-6 különböző helyen lévő parcellában található. Ez a használatot, a bérbeadást is hátrányosan érinti, és aránytalanul megnöveli a földnyilvántartás adminisztratív terheit is. A korábbi nagyüzemek utódszervezetei lényegében bérlő szervezetek, de az egyéni gazdaságok földbérlete is jelentős. A bérletek jellemzően rövid időtartamúak (átlagosan 3-5 év).

   A viszonylag kedvező éghajlati-, talaj- és domborzati adottságaink miatt az EU átlaghoz képest magas az ország területéből a mezőgazdasági hasznosítású- és szántóterület aránya, viszont lényegesen alacsonyabb az erdősültség és gyep aránya. A földellátottságban (egy mezőgazdasági foglalkoztatottra jutó mezőgazdasági terület) a hazai viszonylag magas mezőgazdasági foglalkoztatás ellenére a különbség Magyarország és az EU átlaga között alacsony.

   Az egyéni és a társas vállalkozások földhasználatára, gazdálkodásuk egészére nagyon leegyszerűsödött, alacsony élőmunka-igényű termelési szerkezet jellemző, általában nem teszi lehetővé a folyamatos foglalkoztatást. A korábbi nagyüzemek és a termelési együttműködéssel hozzájuk kapcsolódó egyéni (háztáji) gazdaságok diverzifikált tevékenység- és termékszerkezete az átalakulás hatására megbomlott. Ebben szerepet játszott a gazdálkodó szervezetek ipari-, szolgáltató részlegeinek kiválása, önállósulása is. A termelési szerkezet diverzifikálását, a “több lábon állást” elsődlegesen a tőkehiány korlátozza.

   A kilencvenes évtizedben folyamatosan nyílt az agrárolló, és tovább romlott a mezőgazdaság jövedelmezősége. A mezőgazdasági termelői árak 1990-1999 közötti háromszoros növekedését, az ipari inputok 4,4-szeres árnövekedése kísérte. Ez a tendencia a mezőgazdasági termelői árak erőteljes növekedése miatt 2000-ben mérséklődött, majd 2001-ben ismét növekedésnek indult

   A mezőgazdasági termelés jövedelmezősége szektor-semlegesen alacsony, mindössze 2-3%-ra tehető. Az egyéni gazdaságok, termelési érték és tőkearányos jövedelmezőség mutatói rendre pozitívak, a társas vállalkozásokhoz képest jobbak (feltehetően azért is, mert nem számolják el az összes felmerült ráfordítást) és az eredmények mérsékelten javulnak. Túl nagy előnyt a társas vállalkozásokhoz képest ez nem jelent, hiszen mindössze 3-5%-os jövedelmezőségről van szó. A társas vállalkozások jövedelmezősége 1999-2000-ben javult ugyan, de átlagosan még így is veszteséget (-3-2%), illetve nulla közeli pénzügyi egyensúlyt (-0,05-0,03%) mutat. Ebben a gazdaságcsoportban a főbb mezőgazdasági termékek jövedelmezősége a növényi termékek többségénél negatív előjelű. Az állati termékek termelése (tej, tojás, vágósertés) többnyire jövedelmező, de a jövedelmezőség mértéke nem kielégítő.

   A gazdálkodókat és általában a vidéki népességet ellátó szolgáltatások még fejletlenek. A termelést, feldolgozást és értékesítést segítő szolgáltatások hiányosak. Hiányoznak a magas minőségű mezőgazdasági termékek piacra jutását segítő szervezetek.

2. A termelés erőforrásai

   A mezőgazdaság 2000-ben 250 ezer főt, 2001-ben pedig 239 ezer főt foglalkoztat, de további közel 1,7 millió fő nem főállásban, nem teljes munkaidőben végez mezőgazdasági tevékenységet, közöttük igen magas (35-46%) a nyugdíjasok aránya. A gazdálkodók átlagéletkora 53-60 év, képzettségük túlnyomórészt (70%-ban) alap- és középszintű, a felsőfokú végzettségűek aránya 2%. Az egyéni gazdaságok vezetőinek közel 30%-a nem rendelkezik mezőgazdasági végzettséggel. A kilencvenes évtizedben a mezőgazdaság gazdálkodó szervezeteiből főként az idősebb, képzetlenebb munkaerő került ki, és más lehetőség híján, önfoglalkoztatóként egyéni gazdálkodó (kényszervállalkozó) lett, ezért a társas-vállalkozásokban javult a kor- és képzettség szerinti összetétel.

   A mezőgazdaság technikai-műszaki feltételei az átalakulást követő bő egy évtized alatt nem javultak. Nyíló agrárolló mellett az egész időszakra szerényen növekvő, de az 1990. évi volumentől 2000-ben még mindig 20%-kal elmaradó termelő-felhasználás volt jellemző. A korábbi nagyüzemek kapacitásainak egy része használaton kívül került, leromlott állaga, avultsága miatt nem vonható termelésbe. A működő kapacitások kihasználása (különösen az állattartásban) 60-70% alatti, megújításukra, pótlásukra az ágazat alacsony jövedelmezősége, a kedvezőtlen és bizonytalan értékesítés nem nyújtott fedezetet. Az eszközök átlagos életkora, avultsága növekedett. A rendszerváltást követő évtizedben mintegy 1000 Mrd Ft az elmaradt műszaki fejlesztés.

   A mezőgazdaság tulajdoni, szervezeti átalakulása közben nem teremtődött meg az egyéni gazdálkodás megfelelő eszközállománya sem. A szerkezetében hasonló, de méretében eltérő termelés miatt az egyéni gazdaságok egyáltalán nem, vagy csak részben tudták hasznosítani a korábbi nagyüzemek eszközeit. Korszerű felszerelésüket a tőkeszegénység korlátozza, ezen a beruházásokat segítő költségvetési támogatások sem tudtak számottevően javítani.

   A mezőgazdasági beruházások folyó áras értéke 1994 után évről-évre bővült ugyan, de az összes agrárberuházás (változatlan áron számolt) volumene 2000-ben az 1990. évinek csupán 48,6%-át érte el, 2001-ben 51,1%-át.. Hasonló tendencia figyelhető meg az agrotechnikai ráfordítások terén is. 2000-ben az egy hektár mezőgazdasági területre jutó műtrágya-felhasználás (60,6 kg/ha) az 1990. évinek mindössze 58,4%-át érte el, és 2001-ben is csak 64,4 kg/ha volt a műtrágya-felhasználás. A helytelen földhasználat következtében a talajdegradációs folyamatok (talajsavanyodás, erózió, defláció, szikesedés, tömörödés, stb.) egyes területeken jelentős mértékűek. A talajvédelmi és talajjavító beruházások mértéke az elmúlt évtized elejéhez képest nagymértékben csökkentetek. A talajok termőképességét, szerkezetét javító, megőrző szervestrágyázás mennyisége és aránya szintén jelentősen mérséklődött. Az istállótrágyázott terület 1990-2000 között egyharmadára, a felhasznált szerves trágya mennyisége pedig 68%-kal csökkent. Nem elégséges a jó minőségű biológiai alapok (vetőmag, szaporítóanyag, tenyészállat) alkalmazása. A magas biológiai értékű anyagok használatát főként a tőkehiány, kisebb mértékben pedig (döntően az egyéni gazdaságokban) a nem kielégítő szakértelem fékezi. Javításra szorul a növényvédő-szer felhasználás és kijuttatás. Elsősorban az elavult eszközállomány és a ráfordítások alacsony szintje miatt a kedvező adottságok ellenére a mezőgazdaságban alacsonyak a hozamok.

3. Regionális különbségek és esélyegyenlőtlenségek

A gazdasági és társadalmi jellemzők terén hazánkban az átalakulást követő években növekvő, helyenként szélsőséges, visszafordíthatatlan területi különbségek alakultak ki. Természeti, termőhelyi, gazdaság-szerkezeti, elérhetőségi különbségek figyelhetők meg az egyes régiók, település-csoportok és a települések lélekszám szerint képzett csoportjai között. Legerőteljesebb és növekvő területi differenciálódás mutatkozik:

• a termőhelyi adottságok és az átalakult gazdaság-szerkezet függvényében az egyes régiók között – (a mezőgazdaság súlya a szerényebben iparosodott, átlagosnál jobb termőhelyi adottságú térségekben az országos átlag kétszerese, a kisebb településeken pedig szinte meghatározó; más a helyzet a fejlettebb iparral, de a mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlenebb adottságú területeken; nagyon lényeges a mezőgazdaság adottságokhoz igazodó súlyának, az extenzív és az intenzív gazdálkodás megfelelő arányainak kialakítása);

• a gazdasági teljesítményekben – (az egy főre jutó GDP szélsőértékeinek 1994. évi 2,1-szeres különbsége 1999-ben közel 2,4-szeresre nőtt, miközben a régiók sorrendje változatlan maradt; a fenti teljesítménymutató főváros nélkül számolt átlagát meghaladó megyék /Csongrád megye kivételével/ rendre a nyugati, az átlag alatt teljesítők pedig a keleti országrészben találhatók; a mezőgazdasági jellegű térségek és megyék többsége az alacsonyabb teljesítményű, kritikus helyzetű területeken találhatók);

• a munkaerő gazdasági aktivitásában – (a munkavállalási korú népesség gazdasági aktivitása 1990-2000 között 77%-ról 61%-ra csökkent, miközben a inaktívak létszáma 1,7-szeres növekedést mutatott; az aktivitási ráta szélsőértékei között, a korábbi évtized elejére jellemző 5%-nyi differencia helyett, több mint 10%-os különbség alakult ki; a foglalkoztatás, az ismételt elhelyezkedés terén tartósan hátrányos helyzetben vannak a vidéken, a kistelepüléseken élő nők és az alacsony képzettségű roma népesség);

• a munkanélküliség mértékében – (növekvő szélsőségek mellett, a regisztrált munkanélküliség mértékét (5,6%), 3-4%-kal meghaladja az állás, biztos megélhetés nélkül lévők aránya; a falvak 30,4%-os gazdasági aktivitása közel azonos színvonalú a tartósan legrosszabb helyzetben lévő észak-alföldi, észak-magyarországi régiókéval; az 1000 főnél kisebb lélekszámú falvakban az inaktív, társadalmi, vagy családi segítségre szoruló népesség aránya meghaladja a 70%-ot);

• a kereseti viszonyokban, a szegénység mértékében – (a mezőgazdasági keresetek 30-35%-os diszparitását a garantált minimálbérek 2001-2002-ben jelentősen megnövelt mértéke 2-3%-kal mérsékelte ugyan, de a régiók közötti különbségek továbbra is fennmaradtak; hazánkban a szegénységi ráta 25-30%, a szegénység kockázata 6-9-szer nagyobb a kritikus foglalkoztatási helyzetű északi, észak-keleti régiókban és az 1000 fő alatti kistelepüléseken);

• az infrastrukturális ellátottságban és a szolgáltatások színvonalában – (A vidéki térségek, kistelepülések infrastrukturális ellátottsága – telefon, vezetékes gáz – az utóbbi évtizedben számottevően javult. Az életminőséget javító infrastruktúra használatát esetenként a fizetőképes kereslet hiánya korlátozza. Elmaradás van a környezet védelme miatt fontos szennyvíz-elvezetés- és tisztítás terén, valamint a nehezen megközelíthető települések elérhetőségét és a termőhelyek jó megközelítését szolgáló úthálózat tekintetében. A szolgáltatások kínálata és színvonala a vidéki térségekben igen szerény, a szociális infrastruktúra – idősek, betegek gondozása – a társadalmi igényekhez mérten rendkívül alacsony).

A fenti tényezők együttesen fékezik a vidék gazdasági-társadalmi fejlődését, rontják a vidéken élők esélyeit, sőt egyes térségek, településcsoportok visszafordíthatatlan leszakadásával is fenyegetnek. Mielőbbi változások nélkül az esélyegyenlőtlenség – a következő generáció sorsát is érintő – növekedésével kell számolni.

A mezőgazdaság termőhelyi adottságai, így a domborzat, a talajok fizikai tulajdonságai, a természetes termőképesség és a vízgazdálkodás, továbbá az éghajlati jellemzők alapján földrajzi tájak szerint jelentős különbségek tapasztalhatók Magyarországon, így a földhasználat változásában (különösen az erdősítések és extenzív irányú földhasználat) is jelentkeznek majd térbeni eltérések.

1. A környezet állapotának sajátosságai

   A mezőgazdasági termelés környezetterhelése, jórészt a termelés intenzitásának, koncentráltságának csökkenése, az indokolatlan mértékű környezet-károsító ráfordítások (kemikáliák) mérséklődése eredményeként nem számottevő. Veszélyt inkább a termelés túlzott szétaprózottsága, a helyenként szakszerűtlen termelés- és a korszerűtlen agrotechnikai beavatkozások jelentenek. A gazdaságok tőkeszegénysége fékezi a környezetkímélő technológiai eljárások térnyerését, a higiéniai és az állat-elhelyezési feltételek javítását. Több kockázati tényezőt vizsgálva (talaj- víz-, és élővilág védelme), a földhasználatban Magyarország területének 10-12%-án a táj és természetvédelmia védelmi funkció kerül előtérbe a gazdasági-gazdálkodásival szemben. A mezőgazdasági termeléssel hatékonyan nem hasznosítható területeken a kultúrállapot megőrzését, a tájfenntartást szolgáló, nem mezőgazdasági tevékenységekkel kiegészülő termelés jelenthet megoldást.

   Magyarországon kevés természetes, érintetlen termőhely maradt fenn. A másodlagosan kialakult, természetvédelmi szempontból is értékes területek aránya viszont jelentős. Országos jelentőségű védettséget élvez az összes terület 9,9%-a (917,7 ezer hektár), a védett területek mezőgazdasági hasznosítása ma is korlátozott.

   Hazánkban a különböző védelmi célok (talaj-, víz-, élővilág védelme, illetve ezek kombinációi) szerint a környezetileg érzékeny területek aránya magas. Az agrár-környezetvédelmi intézkedések alkalmazása nemcsak része Magyarország EU harmonizációs kötelezettségeinek, hanem a hatályos hazai jogszabályokba (a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII., a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, valamint az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. CXIV. törvény) foglalt feladatok megvalósításához is kapcsolódik. Ezekre a törvényekre épül a 2002-ben bevezetésre került Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP), amely lehetővé teszi a környezet és táj védelmét szolgáló tevékenységek megfelelő szintű támogatását. A NAKP bevezetéséről a Kormány 2253/1999. (X.7.) számú határozata rendelkezett. A környezet védelmét szolgáló, ösztönző támogatások beépültek az agrártárca hatályos támogatási rendszerébe is.

   A mezőgazdasági termelés többi ágazattól elmaradó, mérsékelt környezetterhelése, a több éves előkészítés után 2002-ben indított Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programmal együtt megfelelő alapot nyújt a környezetvédelem erőteljesebb érvényesítéséhez, a termelők körében történő elfogadtatásához. A termelési eljárások szerves részét képező környezetvédelmi technológiai elemek, környezetbarát művelési módok elterjesztésével fokozható a környezet védelme, különösen a környezetileg érzékeny területeken.

2. A SWOT-analízis összegző értékelése

Az agrár- és vidékfejlesztés jövőjét, a támogatások hatékony felhasználását előnyösen befolyásolja, hogy

• az ország terüle tének kiemelkedően magas hányada alkalmas mezőgazdasági hasznosításra, a termőterület kétharmadán igen kedvezőek az ökológiai és termőhelyi adottságok,

• a mezőgazdasági területek magas aránya miatt elkerülhető a termelés túlzott intenzifikálása, versenyképessé tehetők az egyedi termékek, specifikumok előállítására alkalmas termőhelyek,

• az ágazatok többsége kimagasló teljesítőképességű biológiai alapokkal (fajták, hibridek), korszerű és fejleszthető termelési feltételekkel rendelkezik, de fellelhetők a hagyományos fajták és termelés-technikai eljárások is,

• a felsőfokú végzettségű, mezőgazdasági szakemberek magas szintű, komplex, konvertálható ismeretekkel rendelkeznek és terjednek a foglalkoztatás rugalmas, a tevékenységek társítására alkalmas formái is,

• a mez őgazdasági termelés környezetterhelése viszonylag alacsony,

• a nemzetközi piacokon is versenyképes alapanyag-termelés és a feldolgozás között nincs nehezen feloldható feszültség, az ország földrajzi elhelyezkedése a piac szempontjából kifejezetten előnyös,

• a feldolgozóipar exportpiaci részesedése jelentős,

• az agrárágazat szellemi háttere (oktatás, kutatás, termelésfejlesztés) magas színvonalú, a talajvédelmi, növény- és állategészségügyi, más hatósági jogkörrel rendelkező intézmények kialakultak, működőképesek,

• a vidék értékei (egészséges, természet-közeli életmód, biodiverzitás, kulturális értékek, hagyományok), idegenforgalmi és életmód-váltási vonzerőt jelentenek,

• a vidéki társadalom aktivitása a civilszervezetek fokozatos térnyerése révén fokozódik.

Az agrárágazat hátrányos vonásai, gyengeségei a következőkben összegezhetők:

• a gazdasági-társadalmi átalakulás kapcsán az ágazat gazdasági, külpiaci, foglalkoztatási, fejlesztési pozíciói számottevően gyengültek, amelynek kedvezőtlen hatásai elsődlegesen a vidéki térségeket érintették,

• a földtulajdon és a földhasználat elkülönülése erősödött, előnytelen, elaprózott birtokstruktúra alakult ki, a földhasználat hatékonyság fokozó koncentrációja mérsékelt,

• kevés a piaci viszonyok között is életképes árutermelő egyéni gazdaság,

• a nagyarányú falusi munkanélküliség foglalkoztatási kényszert jelent, szociális (megélhetési) funkciót hárít a mezőgazdaságra, amely fékezi a versenyképesség megalapozását,

• hiányosak az egyéni gazdálkodók komplex gazdálkodási (üzemgazdasági, üzemviteli, pénzügyi, marketing) ismeretei, nem alakultak ki az ilyen irányú szolgáltatások sem, igen szerények az “elszigetelten” gazdálkodó egyéni termelők beszerzési-értékesítési szövetkezései és hiányoznak a piacra jutást segítő szervezetek is,

• helyenként nem alakult ki az adottságokhoz igazodó termelési szerkezet, alacsony szintű a speciális termékeket adó táj-termelésben, a tevékenységek diverzifikálásában, a tevékenységek társításában rejlő lehetőségek kiaknázása,

• a termelés hatékonysága, jövedelmezősége nem kielégítő, műszaki-technológiai, ültetvény-korszerűsítési fejlesztések maradnak el, nem megfelelő mértékben és ütemben teljesíthetők az EU higiéniai, állat-elhelyezési előírásai,

• a mezőgazdasági termékfeldolgozás szakágazatainak strukturális problémái (kapacitásfeleslegek, szétaprózottság) akadályozzák a piaci hatékonyság növelését,

• a mezőgazdasági termékeket feldolgozó kis- és középvállalkozások, valamint egyes szakágazatokban a nemzeti tulajdonban lévő nagykapacitású üzemek jelentős tőkehiánnyal küzdenek, ami akadályozza a szükséges fejlesztéseket és így versenyképességük javítását,

• a kevésbé fejlett vidéki infrastruktúra fékezi a tevékenységbővítés lehetőségeit, erősíti a kistelepülések mezőgazdasági termeléstől való függőségét.

A mezőgazdaság előnyös feltételeinek fokozott kiaknázása, illetve a kedvezőtlen hatások ésszerű fejlesztésekkel történő csillapítása, illetve a kimagasló teljesítményű biológiai alapok (vetőmagvak, kertészeti szaporító anyagok, tenyészállatok) általános termelésbe vonása lehetőséget ad a pótlólagos befektetések versenyképes hasznosítására, a magasabb minőségi követelményeknek is megfelelő, piacképes és speciálisan magyar termékek arányának növelésére. A fejlesztések és a diverzifikáció révén megőrizhetők a mezőgazdasági munkahelyek, különösen a foglalkoztatás különféle rugalmas formáinak (részmunkaidős, határozott idejű szerződéses, alkalmi- és önfoglalkoztatás, bedolgozás) alkalmazásával. Lehetőség nyílik a korszerű a termelés-technikai eljárások, a környezetkímélő, környezetbarát termelési módszerek szélesebb körű elterjesztésére, a földhasználat racionalizálására (a termőhelyi adottságokhoz igazodó földhasználat kialakítására)^*. A fejlesztések hatására általánossá tehetők az EU szabványoknak megfelelő higiéniai, környezetvédelmi, állat elhelyezési feltételek és körülmények.

1. Agrár és vidékfejlesztés stratégiája, prioritásai és célkitűzései
   1. A stratégia és prioritásai

A Nemzeti Fejlesztési Tervet megalapozó helyzetelemzés, az erre épülő SWOT-analízis, valamint az agrárágazat fejlesztéséről szóló, 1997. évi CXIV. Törvény alapján az agrár- és vidékfejlesztés célkitűzései a következők:

• a mezőgazdasági termelés versenyképességének javítása,

• esélyegyenlőség megteremtése, arányos tőke- és munkajövedelem elérése,

• a mezőgazdaság fenntartható fejlődésének megalapozása, feltételeinek javítása, a termelő tevékenység és a környezet- és természetvédelem érdekeinek összehangolásával

• a mezőgazdasági termelés komparatív előnyeinek, gazdaságosságot és élelmiszer-kivitelt fokozó kihasználása,

• a vidéki foglalkoztatás és alternatív jövedelemszerzés ösztönzése, a vidék népességmegtartó képességének javítása,

• a gazdaság emberi erőforrásainak fejlesztése, az agrár-innováció térnyerésének előmozdítása.

Az agrár- és vidékfejlesztés stratégiája összhangban áll a nemzetgazdasági célokkal, illetve szakterületi (specifikus) célokban, alcélokban konkretizálódik. A stratégia messzemenően figyelembe veszi az EU támogatási alapelveit és gyakorlatát.

A stratégiában megfogalmazott célrendszert, az agrár- és vidékfejlesztési célok kapcsolódását a nemzetgazdasági célokhoz az 1. táblázat tartalmazza.

Az agrár- és vidékfejlesztés stratégiája a következő fő prioritási tengelyekhez kötődik:

• a mezőgazdaság- és élelmiszer-feldolgozás korszerűsítése,

• a lakosság egészséges élelmiszerekkel történő ellátása,

• a vidéki térségek fejlesztése

• a környezet- és természetvédelem szempontjainak előtérbe helyezése,

A mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképessége az alapanyag-termelés és feldolgozás korszerűsítésével, a minőségi termékek arányát növelő szerkezeti változtatásokkal valósulhat meg. A korszerűsítést, a versenyképesség javítását szolgálja a képzettségi szint emelése is.

A lakosság egészséges élelmiszerekkel való ellátását közvetlenül, vagy közvetve több intézkedés szolgálja, különösképp az élelmiszer-feldolgozás modernizálása és a mezőgazdasági termelésben a környezetterhelés alacsony szinten tartása.

A vidéki térségek fejlesztése és felzárkóztatása révén, amelyben a foglalkoztatás – nem csupán mezőgazdasághoz kötődő – diverzifikálása, az infrastruktúra javítása, a szolgáltatások fejlesztése, a gazdálkodók és vidéki vállalkozók forráshiányának csökkentése és az életminőség javítása kiemelt jelentőségű, mérsékelhetők a területi különbségek.

A környezet- és természetvédelmi szempontok már a termelés korszerűsítése során is előtérbe kerülnek, a környezet- és természetkímélő eljárások és földhasználati módszerek egyre nagyobb térnyerésével pedig különösen az érzékeny természeti területek védelme fokozódik, a védelmi funkció fokozottabb érvényesülését jelenti a gyengébb adottságú- és érzékeny területek extenzív hasznosítása. Ehhez a prioritáshoz szervesen kapcsolódnak az EMOGA Garancia Részlegéből támogatható intézkedések, különösen az agrárkörnyezeti programok- és a mezőgazdasági területek erdősítésének támogatása. Az erdőgazdálkodás céljaira nyújtott támogatás hozzájárul az erdők gazdasági, ökológiai és társadalmi szerepének a megóvásához és fejlesztéséhez.

A mezőgazdaság környezetbarát fejlesztése és a vidéki környezet vonzóbbá tétele közvetlenül is hozzájárul az egészségesebb életmód elterjesztéséhez.

A prioritások teljesítéséhez szükséges pénzügyi forrásoknál a társfinanszírozás elve szerint az EMOGA pénzeszközeivel, a kapcsolódó hazai támogatásokkal és a fejlesztéseket megvalósítók saját forrásaival számolunk.

1. táblázat

Az agrár- és vidékfejlesztés célrendszerének kapcsolódása a nemzetgazdasági célokhoz

1. A fejlesztés szakterületi céljai és alcéljai

Az Agrár- és- Vidékfejlesztés Operatív Programja (AVOP) hozzájárul az NFT stratégiájában megfogalmazott alábbi célok és alcélok megvalósításához:

• A mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása (1.1.4.)

• A mezőgazdasági termelés korszerűsítése (1.1.4.1.)

• A termelés humán feltételeinek javítása (1.1.4.2.)

• Az élelmiszer-feldolgozás korszerűsítése (1.1.4.3.)

• A vidék felzárkóztatásának elősegítése(2.4.2.)

• A vidéki gazdasági potenciál fejlesztése, a foglalkoztatás javítása (2.4.2.1.)

• A vidéki környezet vonzóbbá tétele (2.4.2.2.)

“A mezőgazdaság környezetbarát fejlesztése, a földhasználat racionalizálása” szakterületi célokat az EMOGA Garancia Részlegéből támogatható kísérő intézkedések fogják tartalmazni. Ezek: korai nyugdíjazás (Rendelet, IV. fejezet), kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi megszorítások korlátozások alá tartozó térségek(Rendelet, V. fejezet), agrárkörnyezet (Rendelet, VI. fejezet), a mezőgazdasági területek erdősítése (Rendelet, VIII. fejezet, 31. cikk).Az EU jogszabályhoz még nem köthető, de az EU Közös Álláspontjában a csatlakozás után a Garancia Részből finanszírozni ajánlott további intézkedések - a félig önellátó/árutermelő gazdaságok, a termelő értékesítő szövetkezetek és technikai segítségnyújtás- támogatásának célját is ez a dokumentum tartalmazza.

Az AVOP az alábbi legfontosabb – támogatható intézkedésekben megtestesülő – kitörési pontokat jelöli meg:

• a mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás modernizálása,

• a humán erőforrások javítása,

• a vidék eltartó-képességének növelése,

• a vidéki környezet értékeinek megóvása.

Tekintettel az agrár- és vidékfejlesztés prioritásaira és céljaira, a célok megvalósítását szolgáló intézkedések kapcsolatrendszerére az AVOP három alprogramból áll, az alprogramok intézkedéseinek a szakterületi célrendszerrel való kapcsolódásait a 2. táblázatban tüntettük fel.

Az AVOP alprogramjai:

Az alprogram a mezőgazdasági, erdőgazdasági és halászati termék-előállítás versenyképességét kívánja megalapozni, és tartósan növelni azáltal, hogy mennyiségében és minőségében az átalakult tulajdoni- és szervezeti struktúrához igazítja a termelés meghatározó erőforrásait. Az intézkedések a termelési költségeket csökkentő beruházások támogatására, a viszonylag rövid idő alatt eredményt hozó gépvásárlásokra, a termék-minőséget javító technológiák, termelési eljárások bevezetésére, magas teljesítőképességű biológiai alapok (vetőmagvak, kertészeti szaporító anyagok, tenyészállatok) termelésbe vonására ösztönöznek. A termelés műszaki-technikai, technológiai korszerűsítése egyúttal a tevékenységek bővítését is segíti, továbbá messzemenően érvényesíti a környezet- és természetvédelem, az állatelhelyezés javításának szempontjait is. Javítja a munkaerő korstruktúráját, képzettségét és alkalmazkodó-készségét, különösen elősegíti a gazdálkodók piaci-, vállalkozói ismereteinek bővítését. Az intézkedések eredményeként a termelés erőforrásainak összehangolt, hatékonyságot fokozó működtetése várható, amely különösen fontos a jelenleg formálódó egyéni gazdálkodók körében.

2. táblázat

Az NFT szakterületi céljainak megjelenése és kapcsolódása az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Programban (AVOP) és alprogramjaiban

A mezőgazdaság korszerűsödő, minőségében javuló alapanyag-termelésére építve az élelmiszer feldolgozás modernizálása is szükséges a minőségi termékek magasabb arányának elérése, versenyképesség fokozása, az élelmiszer-export nemzetgazdasági szempontból is fontos növelése érdekében. Az alprogram a feldolgozás technológiai megújítására, a szerkezetátalakítás folytatására, a termelés, a tárolás és a feldolgozás térben és időben egyaránt összehangolt fejlesztésére ösztönöz. A választékban és minőségben korszerűsödő élelmiszer-feldolgozás bel- és külpiaci pozíciói a piacra jutás feltételeinek javításával, az értékesítési csatornák ésszerű fejlesztésével bővíthetők. Mindezek kiegészítéseként az alprogram intézkedései érdekeltséget teremtenek az élelmiszerbiztonság, a hulladék- és a melléktermék-kezelés feltételeinek – egészség- és környezetvédő – javításában is.

A mezőgazdaság vidékfejlesztésben vállalt (vállalható) szerepe jóval túlnő a nemzetgazdaság teljesítményében megjelenő, a gazdasági értékmérőkkel (GDP, bruttó hozzáadott érték) kifejezhető súlyánál. Az alprogram egyes intézkedéseinek célja a vidék gazdasági potenciáljának fejlesztése, a foglalkoztatás javítása. (pl. vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, a mezőgazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése) Ezek az intézkedések a termelés feltételeinek megőrzését és javítását szolgálják, ezáltal azokat a feltételeket kívánják javítani, amelyek segítségével a mezőgazdaságnak a megélhetésében , a népesség megtartásában betöltött szerepe megőrizhető, esetenként fokozható. Az intézkedések tevékenységet bővítő, együttes hatásaként javítható a vidéken élők munkaerő-piaci, megélhetési helyzete, életminősége, mérsékelhető a területi differenciálódás.

. Egy másik csoportja a vidéki életminőséget javító lakossági szolgáltatás, bővítésére, minőségének javítására irányul. Bevezetésre kerülnek olyan intézkedések is, melyek kiemelt figyelmet fordítanak a falvak értékeinek, hagyományainak megőrzésére, a tájjelleg és a kultúrállapot megóvására.. A program keretében lehetőség nyílik a LEADER program hazai bevezetésére, kistérségi integrált vidékfejlesztési stratégiák megvalósítására.

A mezőgazdaság vidékfejlesztésben vállalt (vállalható) szerepe jóval túlnő a nemzetgazdaság teljesítményében megjelenő, a gazdasági értékmérőkkel (GDP, bruttó hozzáadott érték) kifejezhető súlyánál. Az alprogram intézkedései azokat a feltételeket kívánják javítani, amelyek segítségével a mezőgazdaság vidékfejlesztésben, a népesség megtartásában, megélhetésében betöltött szerepe megőrizhető, esetenként fokozható. Az intézkedések egyik csoportja (talajjavítás, újraparcellázás) a termelés feltételeinek megőrzését és javítását szolgálja. Egy másik csoportja a vidéki életminőséget javító lakossági szolgáltatás, infrastrukturális ellátás bővítésére irányul. Bevezetésre kerülnek olyan intézkedések is, melyek kiemelt figyelmet fordítanak a falvak értékeinek, hagyományainak megőrzésére, a tájjelleg és a kultúrállapot megóvására, a természeti katasztrófák káros hatásainak megelőzésére, helyreállítására. Az intézkedések tevékenységet bővítő, együttes hatásaként javítható a vidéken élők munkaerő-piaci, megélhetési helyzete, életminősége, mérsékelhető a területi differenciálódás.

1. Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program alprogramjai

   Az alprogramok céljai szoros összhangban vannak a hazai terv-dokumentumokkal, a SAPARD Tervvel, és Nemzeti Fejlesztési Terv helyzetfeltáró és a következő évek stratégiáját megfogalmazó fejezeteivel. Mivel ez mindhárom alprogram jellemzője, az alprogramoknál ezt a sajátosságot (követelményt) külön már nem említjük.

   1. A versenyképes alapanyag termelés megalapozása a mezőgazdaságban

      Az alprogram az intézkedéseinek támogatása az EMOGA és a HOPE pénzforrásaiból történik az 1257/1999 EK Rendelet és az 1263/1999 EK Rendelet [a halászattal kapcsolatos intézkedések, forrása a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközök (HOPE)] alapján.

      A földhasználat, a tulajdonviszonyok és az üzemi struktúra kilencvenes évtizedben bekövetkezett változásai – az átlagosnál kedvezőbb természeti és termőhelyi adottságok ellenére – a termelés jelentős csökkenését, az ágazat gazdasági és foglalkoztatási szerepének mérséklődését idézték elő. A mezőgazdaság – jelenleg igen szerény – versenyképességének növelése modernizáció révén, a minőségorientált termelést célzó szervezeti változtatásokkal, a meglévő kapacitások korszerűsítésével, bővítésével valósítható meg.

      A versenyképesség helyreállítása és fokozása érdekében az alprogram több, egymás hatását is erősítő komplex célrendszert fogalmazott meg, amelyben egyaránt fontos a termelési költségek csökkentése, a gazdaságok eszközállományának, technológiai színvonalának növelése, a szőlő- és gyümölcsültetvények faj- és fajtaszerkezetének korszerűsítése, a higiéniai, környezetvédelmi, állatvédelmi feltételek megteremtése, a mezőgazdasági termelők korstruktúrájának és szakmai színvonalának javítása.

      1. Helyzetértékelés

Az elmúlt évtized gazdaságot érintő változásai miatt a korábbi nagyüzemek eszközállományának egy része az új üzemstruktúrában nem hasznosul, állaga erősen leromlott, vagy elpusztult. A kisebb méretű és eltérő termelési szerkezetű egyéni gazdaságok eszközigénye az eddigiektől jelentősen eltér. Sürgető igény jelentkezik az új gazdaság-szerkezet műszaki-technológiai hátterének megteremtése, korszerű eszközökkel való felszerelése iránt, amelyet azonban a gazdaságok jelentős tőkehiánya korlátoz.

Elsődleges és viszonylag rövid idő alatt eredményt hozó eszköz a termelés költségeit mérséklő, a gazdaságmérethez igazodó termelő beruházások (épületek létesítésének, gépek vásárlásának) támogatása. Ugyanis az összes mezőgazdasági beruházás az 1994-től mérhető jelentős javulás ellenére – 1990. évi változatlan áron számolva – 2000-ben csak 48,6%-a volt az 1990. évinek, amely ezt követően kis mértékben nőtt (2001-ben 51,1%-ra). A műszaki-technikai eszközrendszer megújulása tehát elmaradt, a termelés jövedelmezősége tartósan alacsony, kevés olyan ágazat található, melyben a jövedelem lehetővé teszi a technológiai korszerűsítést. 1991-2000 között a traktorállomány 18%-kal, a kombájn állomány mintegy 9%-kal növekedett, a tehergépkocsik száma pedig 37%-kal csökkent. A traktor kapacitás 27%-kal nőtt a tehergépkocsi kapacitás 42%-kal mérséklődött az évtized alatt. A legújabb (ÁMÖ 2000) felmérés szerint az erőgépek átlagos életkora 12-15 évre tehető, ami különösen magas a 21-40 kW teljesítmény-kategóriába tartozó traktoroknál (19,7 év), továbbá a kombájnoknál (14,5 év).

A korábbi termelőkapacitások kihasználása leginkább az állattartásban romlott. A szarvasmarha állomány nagyarányú csökkenése miatt 2000-ben az állatférőhelyek kihasználtsága csupán 56%-os volt. A sertés- és a juh ágazat épületeinek kihasználtsága ugyancsak alacsony (54-58%), miközben az eszközök állaga is leromlott. Az épületállomány átlagos életkora 20-30 év közötti, az új (3-4 éves) állattartó épületek aránya csupán 2-5%-ra tehető. A gazdasági szervezetek szarvasmarha-istállói és sertéstelepei többnyire korszerűek, víz-, villanyvezetékkel ellátottak, az épületek közel fele csatornázott. Ezzel szemben az egyéni gazdaságok marhaistállóinak csak egyharmada van vízzel ellátva, mindössze tizedük csatornázott. A folyóvízzel és csatorna hálózattal rendelkező sertésólak aránya elenyésző.

Hazánkban a szőlő- és gyümölcstermelés adottságai kiválóak. A gyümölcsterület összesen 97,5 ezer ha, melyből mintegy 8 ezer hektár nem éri el az ültetvény méretet. A szőlőültetvények területe közel 91 ezer hektár. Az ültetvények kor- és fajtaösszetétele, valamint a telepítés rendszere igen kedvezőtlen, melynek korszerűsítése fontos, versenyképességet növelő feladat, hiszen a magyar gyümölcsök íze, zamata a nemzetközi piacokon is elismert. Mind a szőlő, mind pedig a gyümölcs ültetvényekre jellemző az elaprózott birtokszerkezet, a törpebirtokok túlsúlya. A szőlőültetvények 89%-a, a gyümölcsösök 66%-a fél hektárnál kisebb. (Ugyanezen méretkategóriába tartozó birtokok összes területi részaránya a szőlőnél 30%, a gyümölcsösnél csupán 9%.)

Az ország területének közel 20%-a erdészeti hasznosítású. Az erdő művelési ágban lévő terület 1990-ben 1697 ezer, 2000-ben 1773 ezer ha. Az ország erdősültsége európai összehasonlításban alacsony, mintegy 19%-os, a terület 85%-át lombos fafajok foglalják el. Hazánkban a teljes erdőterületen erdőterv szerinti gazdálkodás folyik. Az állami erdők aránya Magyarországon 59%, ezáltal biztosítható az erdők fokozódó közjóléti szerepének maradéktalan érvényesülése, a magántulajdonosi érdekek sérelme nélkül. A rendszerváltás követően mintegy 700 ezer hektár erdő került magántulajdonba, ami elsősorban erdőtelepítéssel mára 755 ezer hektárra növekedett. A magánerdő tulajdonosok száma az erdőterület működőképes részén megközelíti a 250 ezer főt, amely a tulajdon elaprózottságára utal. Az erdőgazdálkodás multifunkcionális tevékenység, amely egyszerre szolgál gazdasági, védelmi, és jóléti célokat. Elsődleges funkció szerint a magyarországi erdők mintegy 75%-a gazdasági rendeltetésű, 23%-a védelmi-, 2,5%-a pedig közjóléti és egyéb rendeltetésű.

A fakitermelésben az állami erdészetek aránya csökken, a kitermelt fatömeg 56%-a ipari fa. A növekvő fakitermelési lehetőségeket figyelembe véve, elsősorban az értékes keménylombos faanyag, valamint a vékonyfa választékok fűrész-, illetve lemezipari feldolgozására kell törekedni. Alternatív hasznosítási lehetőség az energetikai célú alkalmazás, amelyet az Európai Unió is prioritásai között tart számon. A növekvő erdőtelepítéssel is összefüggő emelkedő fakitermelési lehetőség indokolja az elsődleges fafeldolgozó-ipari kapacitások bővítését.

Magyarországon halászati tevékenység mintegy 138 ezer hektár vízfelületen folyik, ebből 32 ezer hektár a halastavak területe, ezek nagy része az Alföldön található. Turisztikai és rekreációs célokat mintegy 8 ezer hektárnyi terület szolgál. 2000-ben az összes étkezési haltermelés 19,6 ezer tonna volt, ebből az üzemi haltermelés mintegy 12 ezer, a természetes vízi 7 ezer tonna. A halastavak döntő hányada régebben létesített, korszerűsítésre szorul. Az étkezési haltermelés 47%-át társas vállalkozások (Kft-k) és kistermelők adják. A megtermelt étkezési hal alig 20%-át dolgozzák fel, 13 halfeldolgozó üzem, 2 halfüstölő, 4 halpácoló, 5 halcsomagoló üzem működik hazánkban, az EU előírásainak egyetlen üzem sem felel meg. Hiányosságok a szennyvízkezelés, a hulladékgazdálkodás, a veszélyes hulladékkezelés, a halfüstölésnél a füst emisszió terén tapasztalhatók.

A mezőgazdaság informatikai háttere hiányos, kiépítése megkezdődött. Az állattenyésztésben különösen a telepi irányítási rendszerek, az állatok egyedi nyilvántartása, a takarmányozás irányítása és egyéb nyilvántartási rendszerek tekintetében szükséges a dinamikusabb fejlesztés. A szarvasmarha-állomány egyedi azonosító rendszere már megoldott.

A mezőgazdaság, mint legnagyobb munkaerő-kibocsátó ágazat 2000-ben 252 ezer főállású, hagyományos foglalkoztatású munkaerőt foglalkoztatott. Az agrárfoglalkoztatás 1990. évi 14,2%-os aránya 2000-ben 6,5%, amely 2001-ben már csak 6,2%-ot (239,4 ezer főt) képviselt. Tehát az agrárágazat munkaerő-csökkenése nem állt meg. Biztató viszont, hogy a mezőgazdaságból munkanélkülivé válók aránya az 1994. évi 13%-ról 2000-ben 6,4%-ra csökkent.

A nemzetközi tendenciákkal megegyezően hazánkban is megfigyelhető a mezőgazdaságban foglalkoztatottak elöregedése. Az egyéni gazdálkodóként nyilvántartott gazdaságvezetők és segítő családtagjaik korösszetétele (ÁMÖ 2000) szerint a mezőgazdasági munkát végzők 17,5%-a 29 év alatti, 13,9%-a 30-39 éves, 20,7%-a 40-49 éves és 47,9%-a 50 év feletti. A gazdaságvezető férfiak átlagos életkora 53 év, a nőké 60, ugyanakkor a család segítő férfi tagjai 32 év, a nők pedig 46 év átlagos életkorral jellemezhetők. Jelen van tehát a gazdaságot potenciálisan továbbműködtetni képes fiatal nemzedék, akiknek támogatása, helyben tartása különösen fontos feladat.

Magyarországon a szakképzés kiterjedtsége és általános színvonala jó. A gazdálkodó szervezetek munkaerő-állományának képzettségi szintje általában megfelel a termelés igényeinek, hiányosságok inkább az egyéni gazdaságoknál tapasztalhatók. A gazdaságvezetők közel 30%-ának nincs szakirányú iskolai végzettsége, 64%-uk folytatott alapfokú tanulmányokat, 6%-uk közép-, és 2%-uk felsőfokú mezőgazdasági végzettségű. Az egyéni gazdáknál elsősorban az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek (piac- és termelésszabályozás, támogatási rendszer, a termékek minőségi előírásai, az állatelhelyezés követelményei, környezetvédelmi előírások) hiányosak, de nem megfelelő a gazdaságvezetéssel, elemzéssel, továbbá a termékek piacra jutási feltételeivel kapcsolatos ismeretanyaguk sem. Ezek a hiányosságok rontják a gazdálkodás hatékonyságát és a gazdák piacra jutási esélyeit, nehezítik a különböző támogatások megszerzését.

A helyzetértékelésre épülő SWOT analízis fontosabb eredményei a következőkben összegezhetők:

A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaság alábbi erősségeire épít:

• a kedvező termőhelyi adottságokra és jelentős hasznosítható vízbázisokra,

• a tapasztalt munkaerőre és magas színvonalú szellemi háttérre.

Az alprogram céljainak megvalósításával kiküszöbölhető hátrányok:

• a termőhelyi adottságok és a termelési szerkezet összhangjának hiánya;

• a földtulajdon és a földhasználat erőteljes elkülönülése, az elaprózott birtokszerkezet,

• az elavult és korszerűtlen műszaki-technológiai eszközrendszer és infrastruktúra, az ültetvények elavult faj-és fajtaösszetétele, a telepítés korszerűtlensége;

• az egyéni gazdálkodók hiányos vállalkozói-piaci ismeretei és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak kedvezőtlen korstruktúrája.

Az alprogram intézkedéseivel az alábbi veszélyek csökkenthetők:

• piacvesztés,

• a korszerűtlen termékstruktúra,

• a befektetések elmaradása,

• a foglalkoztatás bizonytalansága és mérséklődése,

• a képzettség nem megfelelő fejlődése.

Az alprogram megvalósítása révén lehetőség nyílik:

• a beruházások versenyképes hasznosítására, a hatékonyság növelésére,

• a minőségi termékek arányának növelésére,

• az igényekhez jobban igazodó speciális ismeretek elsajátítására, alkalmazására, továbbá

• a mezőgazdaságból és a vidéki munkaerőpiacról kiszoruló népesség alternatív jövedelemszerzési esélyeinek növelésére.

1. Prioritások és célok

A versenyképes alapanyag-termelés megalapozásának alprogramja az NFT-ben megfogalmazott szakterületi célt, a mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítását (1.1.4.), és ezáltal a mezőgazdaság korszerűsítésére irányuló prioritást szolgálja. A cél megvalósításához kötődő intézkedések megfelelnek az 1263/1999 EK Rendeletben és az 1257/1999 EK Rendelet II. címében megfogalmazottaknak, nevezetesen:

• A mezőgazdasági beruházások támogatása (1257/1999 EK Rendelet. II. cím, I. fejezet)

• Fiatal gazdálkodók támogatása (1257/1999 EK Rendelet. II. cím, I. fejezet)

• Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása (1257/1999 EK Rendelet. II. cím, III. fejezet)

• Az erdőgazdálkodás korszerűsítése (1257/1999 EK Rendelet VIII. fejezet 29., 30., 32. cikk)

• A halászat modernizációja (1263/1999 EK Rendelet 1. cikk (1) bekezdés, 2. cikk (5) bekezdés)

A mezőgazdasági termelés korszerűsítésére (1.1.4.1.) és a termelés humán feltételeinek javítására (1.1.4.2.) irányuló szakterületi alcélok hozzájárulnak “A mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása” cél teljesítéséhez.

A mezőgazdasági termelés korszerűsítése (1.1.4.1.) az 1257/1999 EK Rendelet 4. cikkével összhangban az alábbi területekre irányul:

• a termelési költségek csökkentése,

• a termelékenység növelése,

• a termelési szerkezet javítása,

• a minőségi termelés javítása,

• a termelés diverzifikálása,

• a környezet, a higiéniai állapotok, és az állat-elhelyezési feltételek javítása.

A termelés humán feltételeinek javítása (1.1.4.2.) pedig, az 1257/1999 EK Rendelet 8. és 9. cikkét figyelembe véve a következőkre irányul:

• a fiatal gazdálkodók támogatása,

• a gazdák szakmai továbbképzése és átképzése.

1. Az intézkedések vázlatos ismertetése

Prioritás: A mezőgazdaság korszerűsítése

Alcélok: A mezőgazdasági termelés korszerűsítése (1.1.4.1.)

Intézkedések:

1. Mezőgazdasági beruházások támogatása (1257/1999 EK Rendelet II. cím I. fejezet)

• Termelési költségeket csökkentő- és a hatékonyságot javító beruházások támogatása

• Szőlő- és gyümölcsültetvények faj- és fajtaszerkezetének, telepítési rendszerének korszerűsítése

• Minőségjavítást célzó új technológiák bevezetésének támogatása

• Higiéniai és állatjóléti feltételek javítására tett lépések támogatása

• Gazdálkodási tevékenységek diverzifikációjának támogatása

Az intézkedés elsősorban a mezőgazdasági létesítmények, gépek, eszközök, építmények, technológiai berendezések, továbbá a szőlő- és gyümölcsültetvények faj- és fajtaszerkezetének, a telepítés rendszerének korszerűsítésére irányul. Az intézkedés főbb célkitűzései: a gazdaságok versenyképességének növelése, a piaci hatékonyság fokozása, a termelési költségek csökkentése, a gazdaságok eszközellátottságának, technológiai színvonalának emelése, a termékek minőségének javítása a higiéniai és állatjóléti előírásoknak való megfelelés, továbbá a meglévő munkahelyek megőrzése és új foglalkoztatási lehetőségek kialakítása.

Beruházási támogatásban azok a gazdaságok részesülhetnek, amelyek gazdaságilag bizonyíthatóan életképesek, amelyek megfelelnek az alapvető környezetvédelmi, higiéniai és állatjóléti elvárásoknak, és amelyekben a gazdálkodó megfelelő szakismerettel és szakmai alkalmassággal rendelkezik.

1. Az erdőgazdálkodás korszerűsítése (1257/1999 EK Rendelet 30. cikk)

   Az intézkedés célja a fenntartható erdőgazdálkodás és erdészet fejlesztése, az erdészeti erőforrások megóvása és javítása. Az intézkedés a vidéki térségekben hozzájárul az erdők gazdasági-, társadalmi-, védelmi- és ökológiai szerepének a fenntartásához és fejlesztéséhez. Az intézkedés keretében támogathatók olyan befektetések, amelyek az erdészeti termékek betakarítási, feldolgozási és értékesítési módszereinek fejlesztését és ésszerűsítését szolgálják, továbbá cél az erdészeti termékek új felhasználási és értékesítési lehetőségeinek elősegítése, erdőtulajdonos társaságok létrehozása, és természeti katasztrófák által károsított erdészeti termelőképesség helyreállítása, megelőző intézkedések bevezetése.

   Támogatás magánszemélyeknek, önkormányzatoknak, illetve ezek gazdasági társaságainak tulajdonában lévő erdőkre adható.

2. A halászat modernizálása (1263/1999 EK Rendelet)

   Az intézkedés hozzájárul a tógazdasági és természetesvízi halállomány és hasznosításuk közötti fenntartható egyensúly eléréséhez, az ágazat versenyképességének, a gazdaságilag életképes vállalkozások fejlődésének erősítéséhez. Az intézkedés célja a piaci ellátás javítása és a halászati termékek körében a hozzáadott érték növelése.

3. Fiatal gazdálkodók támogatása (1257/1999 EK Rendelet II. cím II. fejezet)

   A gazdaságilag életképes és hosszútávon jövedelmező családi agrárvállalkozások támogatásánál kiemelt jelentőséggel bír a fiatal, mezőgazdasági szakismerettel rendelkező vállalkozók megkülönböztetett kezelése. Ez az intézkedés a korstruktúra javítását, a birtokkoncentráció erősítését szolgálja, továbbá ösztönzi a fiatalok vállalkozó kedvét és helyben maradását.

   Támogatásban azok a 40 évnél fiatalabb, megfelelő szakismerettel és szakmai alkalmassággal rendelkező gazdálkodók részesülnek, akik első alkalommal indítanak mezőgazdasági vállalkozást, vállalkozásuk életképessége bizonyítható és megfelel az alapvető környezetvédelmi, higiéniai és állatjóléti előírásoknak.

4. Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása (1257/1999 EK Rendelet II. cím III. fejezet)

Az intézkedés célja a gazdálkodók valamint a mezőgazdasági és erdészeti tevékenységet végző személyek szakmai ismeretének, hozzáértésének fejlesztése, az EU tagsághoz kapcsolódó speciális szakképzési igények kielégítése. Az intézkedés a gazdák részére iskolarendszeren kívüli, tanfolyamos képzés formájában az alábbi területekre terjed ki:

• a gazdálkodás gyakorlata, alternatív- és biogazdálkodás,

• vállalkozási ismeretek, farm-menedzsment,

• az Európai Unióban érvényesülő szabályozási rendszerek, a termeléshez kapcsolódó előírások betartása,

• a vidéken élők alternatív, kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségei.

A képzés során fel kell készíteni a gazdálkodókat a minőségi, a tájkép fenntartásával, és gazdagításával összeegyeztethető termelési módszerek alkalmazására, a környezet- és természet védelmére, a higiéniai és állatjóléti követelményekre, a gazdaságilag életképes vállalkozás működtetéséhez szükséges szakismeretek megszerzésére. Fel kell készíteni az erdőtulajdonosokat és erdészeti tevékenységet végzőket az erdők gazdasági, ökológiai és társadalmi funkcióit fejlesztő erdőgazdálkodási gyakorlat alkalmazására.

A kedvezményezettek intézkedésenkénti körének pontos meghatározása, illetve a végrehajtó testületek megnevezése a programkészítés egy későbbi fázisában kerül elkészítésre.

1. Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása

   Az élelmiszeripar nemzetgazdasági súlya, mezőgazdasági termékek iránt támasztott kereslete, a hazai élelmiszerellátásban és az export szerkezetében, valamint a foglalkoztatásban betöltött szerepe alapján kiemelkedő jelentőségű. Az élelmiszer-feldolgozás – elsődlegesen a meglévő kapacitásokon alapuló – minőségorientált korszerűsítésével, a versenyképesség növelésével, csökkenthető a hazai élelmiszeripar uniós tagországokhoz mért lemaradása. Az élelmiszer-feldolgozás, versenyképességet is javító modernizálása szorosan kapcsolódik a mezőgazdaság korszerűsítésének prioritásához, és illeszkedik a gazdasági versenyképesség növelésének átfogó nemzetgazdasági céljához.

   1. Helyzetértékelés

Az élelmiszeripar 2001. évi 1800 milliárd forintot meghaladó éves termelési értékével a bruttó hazai termék (GDP) 3,0%-át állítja elő. A mezőgazdasági termékek és alapanyagok több mint 75%-ának feldolgozása, piacképessé tétele révén az agrárágazat legfontosabb gazdasági partnere. A hazai élelmiszertermelés meghaladja a belföldi szükségletet, az önellátás szintje a legtöbb termék esetében 120-130% körüli. Az élelmiszer-, az ital- és a dohánytermék árufőcsoport a nemzetgazdasági export mintegy 7%-át, az import 2,7%-át tette ki 2000-ben. A kivitelből és a behozatalból is növekedett az árufőcsoport részaránya 2001-ben (7,5%; 2,9%). Az ágazat külkereskedelmi egyenlege tartósan pozitív, azonban műszaki-technikai fejlesztésekkel, a piacbővítő marketing javításával az exportteljesítmény tovább növelhető.

Az élelmiszeripari vállalkozások száma az utóbbi évtizedben gyors ütemben nőtt. A mintegy 8400 vállalkozás 95%-a az 50 főnél kevesebb munkaerőt foglalkoztató mikro- és kisvállalkozásokhoz sorolható, mindössze 106 vállalkozás (1,3%) foglalkoztat 250 főnél több alkalmazottat. A feldolgozó kapacitások döntő többsége vidéki térségekben található.

Az élelmiszeriparban foglalkoztatottak száma 35%-kal (234,2 ezer főről 152,2 ezer főre) csökkent 1990-2000 között. Az alkalmazásban állók száma 123 ezer fő volt 2001-ben. Az ágazat munkaerő-kibocsátása az üzem- és tulajdoni struktúra átalakulására, a piacvesztésre, összességében a termelés mérséklődésére és az iparági racionalizálásra vezethető vissza. Az élelmiszeripar foglalkoztatási részaránya jelenleg 4% körüli.

Az 1990-es években az élelmiszeripari beruházások látványos növekedésének forrása főként a privatizációban résztvevő külföldi tőke modernizációs befektetései voltak. A privatizált vállalatok szerkezetátalakítása, modernizációja jelentősen javított egyes szakágazatok helyzetén (például: ásványvíz és üdítőital-gyártás, édesipar, növényolaj ipar, söripar, szeszipar, dohányipar). Ezekben a szakágazatokban a vállalati méretek, a technikai, technológiai, minőségi fejlesztések, az előírásoknak való megfelelés, a termelés jövedelmezősége megközelíti, vagy el is éri az EU átlagos színvonalát.

Néhány perspektivikus, stratégiainak nevezhető szakágazatban (hús-, tej-, baromfi-, malom-, takarmányipar, zöldség-gyümölcs feldolgozás, borászat) az átalakítás nehézségei miatt a külföldi tőke beáramlása eleinte akadozott, és nem volt számottevő a hazai tőkebefektetés sem. A helyi (regionális) ellátásra termelő kis- és közepes méretű vállalkozások fejlesztését a tőkehiány, az élelmiszer-előállításra vonatkozó Uniós élelmiszerbiztonsági, higiéniai, környezetvédelmi és állatvédelmi feltételeknek való megfelelés részleges, vagy teljes hiánya akadályozza. A hiányosságok a vállalatok, vállalkozások további működését is kérdésessé tehetik.

A mezőgazdasági és a halászati termékek elsődleges feldolgozását végző ágazatok (az úgynevezett agri-food szektor) közül a legjelentősebbek a hús-, a baromfi-, a tojás-, a tej-, a zöldség-gyümölcsfeldolgozás, valamint a borászat. Az agri-food szektorba a 35 élelmiszeripari szakágazat közül 15 szakágazat tartozik, a vállalkozások száma 2900 körüli. A vállalkozások döntő többsége, 97%-a foglalkoztat 250 főnél kevesebb munkaerőt. Az agri-food szektor működésével és alapanyagigényével jelentős mértékben járul hozzá a vidéki térségek foglalkoztatásának megőrzéséhez.

A fogyasztók részéről az utóbbi években fokozott mértékben előtérbe kerül az élelmiszerek egészségre gyakorolt hatása, az élelmiszerek biztonsága iránti igény. A feldolgozás terén szintén jellemző az élelmiszerbiztonsági és minőségi követelmények folyamatos szigorodása, amelyek megnehezítik a piacra jutást és a piacon maradást.

Az élelmiszer-feldolgozás modernizálásának alprogramja az NFT helyzetelemzését és az erre épülő SWOT analízist messzemenően figyelembe veszi.

Erősségek:

• alapvetően megfelelő minőségű- és mennyiségű hazai alapanyag,

• a termékek jelentős részénél stabil hazai piac,

• számos piacképes terméknél bevezetett exportpiacok,

• az exportorientált nagy és közepes méretű üzemek megfelelő (műszaki-, higiéniai-, élelmiszerbiztonsági) állapota,

• szakképzett, még mindig olcsó munkaerő.

Gyengeségek:

• strukturális problémák: kapacitásfölöslegek, a kapacitások nem megfelelő területi megoszlása, üzemszerkezeti problémák (koncentráció, specializáció elmaradása),

• a kis- és közepes vállalkozások és az alapvetően hazai piacra termelő nagyvállalatok egy részénél:

1. tőkehiány,

2. az EU higiéniai, élelmiszerbiztonsági, környezetvédelmi stb. előírásainak való meg nem felelés,

3. alacsony színvonalú, elavult műszaki színvonal,

4. kapacitásösszhang hiánya,

5. alacsony hatékonyság,

• alacsony színvonalú marketing munka,
• gyenge érdekérvényesítő képesség a nemzetközi kiskereskedelmi láncokkal szemben.

Lehetőségek:

• növekvő hazai fogyasztás,

• hagyományos regionális exportpiaci lehetőségek kihasználása, illetve bővítése,

• hazai alapanyag ellátás további minőségi bővítésének lehetősége.

Veszélyek:

• a versenyhátrány növekedése következtében piacvesztés a nem elég hatékony, műszakilag elmaradott, gyenge marketingmunkát végző üzemeknél,

• az EU előírásokat nem teljesítő üzemek bezárása esetén:

1. foglalkoztatási ill. szociális feszültségek,

2. helyi ellátási problémák a kisebb településeknél,

• az előzőekben felsoroltak miatt az alapanyag termelők értékesítési biztonságának veszélybe kerülése.

1. Prioritások és célok

   Az élelmiszer-feldolgozás modernizálása elnevezésű alprogram átfogó célja a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás versenyképességének javítása (1.1.4.). Az alprogram hozzájárul az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Programjában meghatározott, a mezőgazdaság korszerűsítését elősegítő prioritás megvalósításához.

   Az alprogram specifikus alcélja az élelmiszer-feldolgozás korszerűsítése (1.1.4.3.). Korszerűsítéssel növelhető a piaci hatékonyság, teljesíthetők az élelmiszer-előállításra vonatkozó minőségi, higiéniai, környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági előírások. Az alprogramban szereplő feladatok, teendők megfelelnek az 1257/1999 EK rendelet, II. cím, VII. fejezetében, a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztésére szolgáló támogatható intézkedéseknek.

   Az intézkedések a szerkezetátalakítást szolgáló fejlesztések, az új technológiák és értékesítési lehetőségek, értékesítési csatornák fejlesztése, feldolgozási eljárások, a termékminőség és termékszerkezet javítása, a melléktermékek és hulladékok felhasználásának ösztönzése, a minőségi és az egészségügyi követelmények fokozása, nyomon követése, valamint a környezetvédelem terén fejtik ki hatásukat.

   Az intézkedésekhez kapcsolódó beruházási támogatás segíti a SWOT elemzésben meghatározott erősségek és lehetőségek kihasználását, az élelmiszeriparban feltárt hátrányok csökkentését és a fenyegető veszélyek elkerülését.

   Az alprogram intézkedéseinek megvalósulásával teljesülnek a kitűzött célok, korszerűsödik az élelmiszer-feldolgozás, és ezáltal javul a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer-feldolgozás, közvetve pedig a gazdaság egészének versenyképessége is.

2. Az intézkedések vázlatos ismertetése

Prioritás: A mezőgazdaság korszerűsítése

Alcél: Az élelmiszer-feldolgozás korszerűsítése (1.1.4.3.)

Intézkedés Az 1257/1999 EK Rendelet II. cím, VII. fejezet (Mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése), 25. cikke alapján támogatható intézkedést vettük figyelembe, az alábbi célokkal:

Az intézkedések kedvezményezettjei olyan természetes személyek, jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, illetve társulásaik lehetnek, amelyek a halászati termékek kivételével az Európai Közösséget Létrehozó Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek feldolgozására és értékesítésére irányuló tevékenységet végeznek.

A kedvezményezettek intézkedésenkénti körének pontos meghatározása, illetve a végrehajtó testületek megnevezése a programkészítés egy későbbi fázisában kerül elkészítésre.

1. Alprogram: A vidéki térségek fejlesztése

   Az elmúlt évtized gazdasági-társadalmi változásai érzékenyen, többnyire kedvezőtlenül érintették a vidéket, a vidéken élő népességet. A területi különbségek a gazdaság és a társadalom szinte minden összetevőjét érintve növekedtek, a térségek között és a térségeken belül egyaránt.

   Az agrárgazdasághoz kapcsolódó vidékfejlesztés alprogram célja csökkenteni, illetve megszüntetni a kialakult hátrányokat, javítani a vidéki lakosság életminőségét, életfeltételeit, jövedelmi helyzetét, és ezáltal megelőzni, mérsékelni a kistelepülések elnéptelenedését, a vidék tájelemeinek és arculatának további erózióját. További cél új munkahelyek, szolgáltatások, kis- és közepes méretű vállalkozások létesítése, amelyekhez elengedhetetlen feltétel a vidékre általánosan jellemző tőkehiány mérséklése, a vállalkozási kedv és kezdeményezőkészség fokozása, ösztönzése.

   A megfogalmazott célok szoros összhangban vannak a vidékfejlesztés eddig elkészült tervdokumentumainak (Vidékfejlesztési Koncepció, Országos Területfejlesztési Koncepció) a mezőgazdasági-vidéki térségek felzárkóztatására, fejlesztésére, sajátos problémáik megoldására irányuló prioritásaival.

   Az alprogram intézkedései és más alapok (ERFA, ESZA) vidéki térségeket is érintő intézkedései között az összhangot a programozás során megteremtjük.

   1. Helyzetértékelés (a vidéki térségek jellemzői)

Az ország népességének 63,6%-a városokban, 36,4%-a pedig községekben lakik, és mintegy 200 ezer ember (a népesség 1,9%-a) él a magyar településhálózat hagyományos kategóriáját alkotó tanyákon. Az aprófalvakra és tanyákra az intézményi ellátás, a szolgáltatások és a műszaki infrastruktúra alacsony színvonala, illetve hiánya jellemző. Ezeken a településeken kedvezőtlen és tendenciájában is romló a lakosság korösszetétele. Sok esetben az országos átlagot jelentősen meghaladó a különböző hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi rétegek, csoportok (például: romák) népességen belüli aránya, lemaradások tapasztalhatók az iskolázottság és a képzettség területén. Magas és tartós a munkanélküliség, amely az elnéptelenedéssel, a visszafordíthatatlan leszakadás veszélyével fenyeget.

A falvakban a foglalkoztatottság szintje jelentősen elmarad az országos átlagtól. Az országos munkanélküliségi ráta 2001-ben 5,6% volt. A falvakban élő népesség 36,4%-ával szemben a foglalkoztatás kritikus helyzetét jelzi, hogy a munkanélküliek 45,4%-a falusi lakos. A községekben élők munkanélküliségi rátája több mint háromszorosa a fővárosra jellemző értéknek, de a vidéki városokénál is 3-4%-kal magasabb. Az 500 főnél kisebb lélekszámú falvakban kétszeres, helyenként pedig három-négyszeres különbség is megfigyelhető, amely a falvakban élők igen kritikus munkaerő-piaci helyzetét jelzi. A vidéken élő lakosság helyzetét nehezíti, hogy a munkába járás költségeit egyre kevesebbszer vállalja át a munkahely, így azok is a munkavállalót terhelik, emellett sokszor a munkába járás feltételei sem megfelelőek. Mindehhez még az is hozzájárul, hogy a szegénységi ráta mintegy 25-30%-os.

A foglalkoztatási helyzet regionális különbségeket is mutat. Legkedvezőbb foglalkoztatási helyzetben a főváros és a közép-magyarországi régió van, az észak-magyarországi, és az észak-alföldi régiók foglalkoztatási helyzete a legkritikusabb. A munkanélküliség mértéke azokban a régiókban magas, ahol jelentős a kedvezőtlen korstruktúrájú, az alacsony képzettségű, fizikai foglalkozású népesség hányada.

Az ország átlagos népsűrűsége településtípusonként erőteljesen differenciált. A vidéki városok 206 fő/km², a községek 54 fő/km² átlagos népsűrűségűek. Magyarországon a községek népességének 44,4%-a az 1000-3000 fős településeken, egyötödük pedig az ezer főnél kisebb lélekszámú falvakban él.

A vidéki területek gazdasági-társadalmi szerepvállalását, fejlődését a közutak rossz állapota, illetve a kistelepülések közti szilárd burkolatú utak hiánya is akadályozza (zsáktelepülések). A szerény átmenő- és célforgalom (tömegközlekedés, teherszállítás) korlátozza a helyi szolgáltatások, gazdaságfejlesztő vállalkozások kialakulását is.

A lakosság 92%-a jutott hozzá vezetékes vízellátáshoz, a minőség tekintetében azonban egyes térségek vízbázisai elmaradnak a megkívánt színvonaltól (például: arzénes-nitrátos vizek az Alföldön). Az ország településinek mindössze 51%-ában van kiépített csatornahálózat. Súlyos gond továbbá, hogy az összegyűjtött szennyvizek 53%-a tisztítás nélkül jut a befogadókba. A hazai energiaellátás korszerűnek tekinthető. A tanyás, aprófalvas térségekben – bár az elektromos hálózat többnyire kiépített – a kapacitás a megnövekedett igényekhez képest nem elégséges. A vidéki területek kistelepülésein, illetve a külterületi mezőgazdasági üzemek esetében – ahol az országos energiahálózatra való csatlakozás csak igen nagy költséggel valósítható meg – felmerülhet a helyi megújuló energiaforrások (biomassza, termálvíz és energia) felhasználási lehetőségeinek továbbfejlesztése, ami egyben jövedelem kiegészítést is nyújthat az ott élők számára (gyógyfürdők; termálvizek hasznosítása a mezőgazdasági termelésben).

A vízjogilag engedélyezett öntözhető terület a mezőgazdasági terület 4%-a, de a ténylegesen öntözött terület az engedélyezetthez képest 53,2%. Ennek oka az infrastruktúra és a műtárgyak rossz állapota, több esetben hiánya.

Magyarországon az ÁMÖ 2000 szerint az egyéni gazdaságok számukban és földhasználatuk területi részesedésében - jelentős (71%-os, illetve 6,8%-os) arányt képviselnek az egy hektár alatti, döntően önellátást szolgáló, az árutermelésből kimaradó gazdaságok és területek. Számukat és területüket tekintve ugyancsak számottevő (18,5%, valamint 15,7%) az 1-5 hektár közti területet használók aránya. Az öt hektárnál kisebb területet használó gazdaságok aránya 90,4%, területi arányuk pedig 22,5%. Ez a tény szükségessé teszi a mezőgazdasági területek újraparcellázását, az életképes birtokméretek kialakítását.

A mezőgazdasághoz kötődő termelési- és kulturális hagyományok jelentősek, de ma még az idegenforgalom szempontjából többnyire kihasználatlanok, bár ebben is jelentős térségi és regionális egyenlőtlenségek vannak. Jelenleg az idegenforgalom alapját a tömegturizmus adja, amely az ország néhány kiemelkedő idegenforgalmi nevezetességére épít. A falusi turizmus egyrészt alkalmas a kiemelt kirándulóhelyek tehermentesítésére, az idegenforgalom szezonális jellegének ellensúlyozására. Másfelől, a természetes területek és a tradíciók ápolása megfelelő alapul szolgál az egyre népszerűbb aktív, illetve a zöld turizmus fejlesztéséhez, az egyedi turisztikai értékek jobb kihasználásához. Ezt a folyamatot a műszaki infrastrukturális hátrányok mellett, a térségi együttműködéssel kialakított komplex kínálat, a piacra jutást elősegítő szolgáltatási és marketing hálózat, valamint a vendéglátók széles körű képzettségének hiánya erőteljesen fékezi.

Magyarország természeti értékei megfelelő lehetőséget teremtenek az ökológiai, illetve a kevésbé intenzív technológiákat alkalmazó termelési módszerek elterjesztéséhez, munka-intenzív, különleges minőségű termékek előállításához, illetve a falusi és ökoturizmus fejlesztéséhez is, amely egyben ezen termékek helyi-regionális felvevőpiacaként is működtethető. Az ország számos területén már működnek ilyen kezdeményezések, azonban a nagyobb méretekben való elterjesztésükhöz elengedhetetlen a megfelelő speciális ismeretek, a termelő infrastruktúra, valamint a feldolgozás és a marketing fejlesztése.

A helyzetértékelésre épülő SWOT-analízis a következők szerint összegezhető:

A vidéki térségek állapotának javítása a vidéki területek erősségei közül különösen az alábbi adottságokra épít:

• a sokrétű gazdasági tevékenység feltételei adottak,

• szabad munkaerő kínálat; kialakult munkakultúra,

• egyedi, különleges tájjellegű termékek megléte (állattartás, zöldség-gyümölcs, kézművesség); hagyományos, tájjellegű szakismeretek; gazdag kulturális örökség, még élő tájhagyományok,

• természet-közeli életlehetőségek; összetett táji adottságok (domborzat, talajtípusok, kitettség),

• lehetőség egészséges életmód kialakítására,

• gazdag termálvízkincs;

• nagyfokú biodiverzitás; viszonylag kis mértékű környezetterhelés,

• hagyományos vendégszeretet; kiemelkedő idegenforgalmi vonzerő és lehetőségek.

Az alprogram céljainak megvalósításával várhatóan az alábbi hátrányok küszöbölhetők ki, illetve mérsékelhetők:

• a humán szolgáltatások alacsony szintje; alacsony jövedelemszint; a magas tartós munkanélküliség aránya,

• korszerűtlen, kihasználatlan korábbi ipari kapacitások; alacsony szintű infrastruktúra,

• az információhoz való hozzáférés nehézségei,

• alacsony vállalkozási potenciál (tőkehiány miatt a vállalkozási kedv hiánya); elnéptelenedés,

• a szennyvíz és hulladékkezelés megoldatlansága miatti környezeti veszélyek,

• természeti katasztrófák általi veszélyeztetettség (ár- és belvíz); talajerózió; aszály.

Az alprogram intézkedései tehát lehetőséget adnak:

• az egyedi, különleges, minőségi termékek piacának bővítésére,

• a szermaradvány-mentes, biotermékek iránti növekvő igény kielégítésére,

• a jövedelemviszonyok javulásával a minőségi szolgáltatások iránti igények növekedésére;

• a hazai és nemzetközi igény növekedésére a szelíd- és ökoturizmus iránt,

• új tevékenységekhez kapcsolódó mobil tőke és támogatások bevonására.

Az intézkedések megvalósításával elkerülhető a vidéki területek humán potenciáljának további romlása, a gazdaság jobb infrastrukturális ellátottságú (városi) térségekbe áramlása, és a korszerű ismeretek, információáramlás (szakmai, üzleti) terén a lemaradás növekedése. Csökkenthető a forráshiány (piaci hitelek, önkormányzatok korlátozott bevételi lehetőségei) és növelhető a termelési és értékesítési integráció (ezáltal a kis- és középvállalkozások versenyképessége).

1. Prioritások és célok

   A vidéki térségek fejlesztése című alprogram legfőbb célja a vidék felzárkózásának elősegítése, mellyel megvalósulhat az Operatív Programban harmadikként megfogalmazott vidéki térségek fejlesztését szolgáló prioritás.

   Az alprogramban megfogalmazott intézkedés (alintézkedések) támogatásával elérhető a SWOT analízis gyengeségeinek ellensúlyozása, a vidéket fenyegető veszélyek csökkentése, megszüntetése, illetve az erősségek további fokozása, a lehetőségek minél jobb kihasználása.

   Az alprogramban szereplő intézkedések megfelelnek az 1257/1999-es EK Rendelet 33. cikkében szereplő intézkedéseknek. Ezek segítenek megvalósítani az Operatív Programban szereplő célokat, a Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott ágazati specifikus alcélokat. A hivatkozott specifikus alcélok a vidéki gazdasági potenciál fejlesztésére, a foglalkoztatás javítására és a vidéki környezet vonzóbbá tételére, összpontosítanak. Az alprogram intézkedései elősegítik az egészséges vidéki környezet, a kultúrtáj fenntartását is.

   A gazdasági potenciál fejlesztéséhez, illetve a foglalkoztatási viszonyok javításához kapcsolódnak azok az alprogramban szereplő intézkedések, melyek a mezőgazdasági és ahhoz közeli tevékenységek bővítését, a minőségi mezőgazdasági termékek marketingjét, az idegenforgalom és a kézműves tevékenységek fejlesztését tűzik ki célul. Ezek közé az intézkedések közé tartozik a mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztése, amely közvetlenül a mezőgazdasági termelés feltételein kíván javítani. Ilyenek a talajjavítás, mezőgazdasági úthálózat- és belvíz elvezetési rendszerek fejlesztése, javítása, a vízi erőforrásokkal való gazdálkodás fejlesztése (különösen a zöldség- és intenzív gyümölcsös területek, vetőmagtermelő területek öntözése), vízvisszatartó rendszerek (kis víztározók) kiépítése. A vidéki környezet vonzóbbá tételéhez kapcsolódnak a vidéki vállalkozók és lakosság számára a vidéki szolgáltatások bővítése, minőségének fejlesztése, a falvak megújításával, a természeti-, kulturális- és történelmi örökségek megőrzésével, összefüggő intézkedések.

   A szakágazati célok teljesülésével érhető el a nemzeti szinten megfogalmazott és kitűzött regionális és helyi egyenlőtlenségek csökkentésének alcélja, ezzel pedig a legfelsőbb szinten szereplő átfogó nemzeti cél, mely a társadalmi és gazdasági kohézió fejlesztését tűzte maga elé.

    

2. A vidéki térségek fejlesztése

Prioritás: A vidéki térségek fejlesztése

Cél: A vidék felzárkóztatásának elősegítése (2.4.2.)

Alcélok:

Alcél: A vidéki gazdasági potenciál fejlesztése, a foglalkoztatás javítása (2.4.2.1.)

1) Intézkedés: A vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése

Az intézkedés célja a vidéki jövedelemszerzési tevékenységek és foglalkoztatás bővítése, a mezőgazdasági vállalkozások gazdasági életképességének növelése és függőségük csökkentése az elsődlegesen támogatott mezőgazdasági alap-termékek előállításától (on-farm diverzifikáció), valamint a mezőgazdasághoz közeli tevékenységek fejlesztése révén kiegészítő és/vagy alternatív jövedelemforrások biztosítása (off-farm diverzifikáció). Az intézkedés egyesíti a 33. cikkely több –azonos célt szolgáló - intézkedését

a) Az első al-intézkedés (Az agrártevékenységek és mezőgazdasághoz közeli tevékenységek diverzifikációja) célja a magas minőségű, speciális térségi mezőgazdasági és élelmiszer termékek termelésének, feldolgozásárnak és piacra vitelének elősegítése a helyben hozzáadott érték növelésével a mezőgazdasági termékek értékének növelése, ezáltal a vidéki térségekben maradó nyereség növelése. Nem tartozik az intézkedés hatáskörébe élelmiszeripari és erdészeti nyersanyagok nagy mennyiségű előállítása, feldolgozása.

A második alintézkedés (Minőségi mezőgazdasági termékek értékesítése) célja a marketing és eladási lehetőségek javításával a minőségi termék előállítás ösztönzése, ezzel stabil és folyamatos jövedelem biztosítása, valamint ún. niche termékek piaci bevezetésének, ezzel mikro- és kis vállalkozások, cégek alapításának, fejlesztésének segítése.

A harmadik al-intézkedés (Idegenforgalmi és kézműipari tevékenységek fejlesztése) célja a mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódó, de azokon túlmutató, jellemzően a vidéki térségek adottságaira és hagyományaira épülő kiegészítő és/vagy alternatív jövedelemszerzési lehetőségek fejlesztése.

2) Intézkedés: Mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése

Az intézkedés célja: A mezőgazdasági vállalkozások gazdaságok, tanyák gazdálkodási feltételeinek javítása, infrastrukturális szükségleteik kielégítése: Elsősorban mezőgazdasági célokat szolgáló utak, hidak építése, felújítása, gazdaságok energiaellátásának fejlesztése, megújuló energia használat fejlesztése mg üzemek által. A víz mint erőforrás egyenletes rendelkezésre állásának biztosítása: Öntözőrendszerek fejlesztése, vízierőforrás gazdálkodás, (pl. gazdaságokon belüli tározók létrehozása, vízelvezető csövek és felszerelések stb.) egyéb vízvisszatartási és a kisebb vízfolyások ökológiai hasznosításának technológiai fejlesztése. Talajvédelem, -javítás, föld értékének növelése: Mg. területek védelme vízerózió, defláció, kilúgozódás, belvíz és árvíz ellen, lejtős területek, rézsük stabilizálása mg. területeken, a talaj tápanyagtartalmának, legelők minőségének javítása.

Alcél: A vidéki környezet vonzóbbá tétele (2.4.2.2.)

1) Intézkedés: Alapvető szolgáltatások a vidéki vállalkozók és lakosság számára

Az intézkedés célja elsősorban olyan szolgáltatások biztosítása, amelyek lehetővé és vonzóvá teszik a vállalkozások indítását és/vagy fejlesztését a vidéki térségekben, így azok jelentősen javítják a vidéki térségek gazdasági életképességét, valamint hozzájárulnak a helyi közösségek életképes szerkezetének fenntartásához, megerősítéséhez, a munka és életkörülmények javításához. Olyan új, vagy a megszűnés által veszélyeztetett alapszolgáltatások kialakítása és fejlesztése, amelyek jelentősen hozzájárulnak vállalkozások és a helyi lakosság napi igényeinek kielégítéséhez.

Főbb csoportok szolgáltatástípusok szerint:

1. Mezőgazdasághoz kötődő szolgáltatások, melyeknek célja a gazdálkodók költségeinek csökkentése, szakértők hozzáférhetőségének javítása, farm és pénzügyi managementet segítő/helyettesítő szolgáltatások, munkaerő helyettesítő szolgáltatások kialakítása (betegség, baleset stb. esetén), fejlesztése, mezőgazdasági gép-, technológiai-infrastruktúra-, munkaerő- és szakértői körök létrehozása az egyéni gazdálkodók költségeinek csökkentésére, továbbfejlesztése, kis léptékű szolgáltatások nyújtása a gazdaságoknak pl: fejő, legeltető, farm vezetési és titkári szolgáltatások, a pályázati szaktanácsadással, pályázatírással kapcsolatos tevékenységek, tanácsadás biogazdálkodás bevezetésével, környezeti tudatosság növelésével kapcsolatban stb., környezetvédelmi szolgáltatások, területek szükségleteit, problémáit diagnosztizáló tanulmányok, felmérések, területre szabott akciótervek, birtokrendezés megalapozása, logisztikai beruházások, szállítmányozás (termékek begyűjtése, értékesítése), ezekről (költség-haszon optimalizálás) tanulmányok készítése, stb. ,

2. Alapvető infrastrukturális szolgáltatások melyeknek célja egyes térségekben olyan helyi infrastrukturális szolgáltatások megteremtése, amelyek a hálózatos közműrendszerekből hatékonyan nem oldható meg, elsősorban megújuló energiaforrások és/vagy környezetkímélő technológiák alkalmazásával.

3. Egyéb szolgáltatások melyeknek célja a vidéki élet minőségét javító szolgáltatások színvonalának és változatosságának növelése, az életminőség javítása: pl: kereskedelmi, információ/kommunikáció (IT), jóléti, ellátó szolgáltatások.

Az intézkedés célja a vidéki népesség gazdasági és szociális tevékenységei fizikai színterének megújítása és közösségeik kulturális értékeinek megőrzése. Mindez a vidéki népesség helyben tartását, gazdasági és társadalmi aktivitásának növekedését és életminőségének emelkedését, vonzó életteret, a vidék rekreációs és turisztikai potenciáljának növekedését szolgálja. Magában foglalja az épített, természeti és kulturális örökség és identitás megőrzését és megújítását, amelyek hozzájárulnak a település és táj karakteréhez, amelyek gazdasági és közösségi tevékenységek alapjául szolgálhatnak.

Alcél: Kísérleti integrált kistérségi programok (2.4.2.3.)

1) Intézkedés: LEADER +

A Bizottság (Közösség) kezdeményezésének célja a helyi partnerségre alapozva a vidéki térségek integrált fejlesztési stratégiáinak kiszélesítése és terjesztése. A vidékfejlesztés ezen új modelljei a kialakult hatékony LEADER kapcsolatrendszeren, hálózaton keresztül mindenki számára elérhetővé válnak. A LEADER+ program elérhető a Közösség minden vidéki térsége számára. Az új kezdeményezésnek fő céljai:

• terület alapú, multi-szektorális, a horizontális partnerségen és alulról jövő kezdeményezéseken alapuló kísérleti jellegű integrált fejlesztési stratégiák alkalmazása, melyek célja a helyi gazdasági potenciál egészének hasznosítása,
• a helyi lakosság aktivizálása, bevonása a fejlesztési folyamatokba, helyi partnerség erősítése,
• vidéki térségek közötti kapcsolatrendszer és együttműködések fejlesztése országon belül és határokon kívül, a vidéki térségek között a megszerzett tudás és tapasztalatok közös hasznosítása végett,

- a szereplők közötti kapcsolatrendszer fejlesztése.

Az alprogram intézkedéseinek kedvezményezettjei olyan, vidéken élő gazdálkodók, gazdálkodó szervezetek, önkormányzatok, melyek tevékenységükkel szorosan kötődnek a mezőgazdasághoz.

A kedvezményezettek intézkedésenkénti körének pontos meghatározása, illetve a végrehajtó testületek megnevezése a programkészítés egy későbbi fázisában kerül elkészítésre.

Vissza a főoldalra - Vissza a "Programjaink"-hoz - Vissza a lap tetejére